Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-21 / 189. (1227.) szám
4 'ERA^'/V\AföfcAR-HIRIiAB Szombat, 1926 augusztus 21. A TUDOMÁNY UJ KÉRDÉSEI Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról XXii. A föld belső erői Utánnyomás tilos A föld felszínére különböző erők hatnak. A légkör behatásai lassanként átalakítják a föld felszínének reliefjét, az eső, szél, viz ■mind olyan téyezők, amelyek átalakitólag hatnak. Ezeket összefoglalva külső-, exogén- erőknek nevezzük. De a felszín alakításában sokkal hatalmasabb méretekben vesznek részt a belső, endogén erők, melyeknek hatása igen gyakran katasztrofális. A teljesen nyugodt éjszakában, minden előzetes hiradás nélkül egyszerre rettentően megrázkódik a föld s mint kártyavárak dőlnek össze az épületek. Az emberek ezrei pusztulnak oda, évszázadok emberi alkotásai semmisülnek meg s ezért a felkelő hajnalt éppen úgy üdvözli a pacsirtaszó, a kalászos mezőkön éppen úgy mosolyog a napsugár, mintha mi sem történt volna. Máskor a csöndes hegyóriás, amelynek termékeny oldalát ellepte a legszebb növényzet, kopasz ormára hatalmas hótömegek halmozódnak föl, némi morgás, megrázkódás után egyszerre pokollá változtatja előbb mosolygó környezetét, örök éjszaka látszik borulni a tájra, a hegy kráteréből rémitő mennydörgéssel törnek elő az izzó kövek, hamu és vizgőz, majd messze világitó vörös fényben izzó láva buggyan ki a repedésekből, mintha itt volna a világ vége. Amott időszakonként hatalmas sistergéssel lövel a magasba a geyzir forró vize, emitt állandóan buzog fel a jótékony meleg forrás, mindenféle anyagot tartalmazva, amelyek csöndesen odarakódnak a partjára. A viz csodás dolgokat mond a föld belsejéből, mert erősen radioaktivus, mintha most születő anyagokat tartalmazna. Az ember vakmerő kézzel turkálja meg a szilárd kérget, hogy közelebb jusson ahhoz az izzó anyaghoz, amely annyi leírhatatlan borzalomnak okozója. Vékony furócsövén majd forrőviz, majd gyúlékony gázok törnek ylő, néha fenyegető jelenség figyelmezteti vakmerőségére, hogy ne háborgassa a föld szellemének nyugalmát. iiát még ha a tudós szemével tekintünk körül és látjuk a legmerevebb rétegeket rongyok módjára összegyűrve, mint például a kemény kősót az aknaszlatinai kőbányában, vagy a kemény gnájszféléket a kassai Bankón. Láthatunk ezerméternyi vastag kőzet- táblákat eltörve, mint valami üvegtáblát, egyik darabja mélyen elsülyedt, a másik oly n magasra felpattant, hogy hó és jég lepi el éles peremét. Micsoda erők kellettek ehhez? Nézzük csak a Balatont tél viz idején. A tó keményen befagyott, kissé egyenetlen jege elég átlátszó arra, hogy belássunk a tó zöldes vizébe. A nap lenyugodott, az ég derült, szikrázó fényes csillagok jelennek meg a hideg éjszakában. Egyszerre megszólamlik a tó. Tompa nyögés hallatszik messziről, majd itt, majd amott. Közben egy-egy élesebb pattanás pen- dül, mintha pengő üvegtábla pattant volna el. Azután nagy messzeségből sivitó hang közeledik felénk, szinte elszorult a lélegzetünk, amint rémületes sebességgel való közeledését halljuk. Micsoda rém tör ránk? A tünemény mennydörgéssé fokozódva rohan el mellettünk s lassan elvész a másik oldalon, mint tompa dübörgés. Egymásután jönnek ezután a puskaropogáshoz, az ágyudörejhez, a velötrázó sikoltáshoz hasonló hangok. Igazán remegő félelem fog el ott a jégvilág küszöbén. Csak a halász mosolyog nyugodtan, ő már ismeri a tüneményt, sőt örül neki, mert hízik a jég, amint ő mondja. De mi volt az a mellettünk elrobogó mennydörgés? Semmi különös, csak a félméteres jégtábla repedt meg. Alig észrevehető, hajszálvékony repedés keletkezett rajta, mint valami 'üvegtáblán. És ilyen repedés megszámlálhatatlan mennyiségben szeli keresz- tül-kasul a kemény, üvegszerü jégpáncélt. Oka pedig semmi egyéb, minthogy a jég- taola felszíné kihűlt a derült éjszakában, hőmérséklete leszállóit mélyen a zérus alá 8 ennek következtében összehuzódik, mint minden lehűlő test. A partokról nem tud felszakadozni, azért kénytelen összerepedezni. De az éjszaka tovább is hideg, a jég vastagszik, az. összehúzódás tovább is szakadatlan tart s a repedések némelyike lassan kitágul arasznyi szélességre. Heggel, amikor a nap kisüt és megint felmelegiti a tó jegének felszínét zérus fokra, akkor természetesen ezeknek a repedéseknek megint be kellene zárulniok, de nem lehet ám! Különösen napokig tartó hideg idő után annyira befagynak ezek a szélesre tágult repedések, hogy bennük a jég alig vékonyabb, mint a jégtábla egyéb helyén. A hőmérséklet emelkedésével azonban a jég okvetlenül kiterjed s nem marad más hátra, minthogy a repedések mentén feltöri a jeget s a felszakitott táblákból egész torlaszt épít végig a repedés mentén. Ezt nevezi a nép tarolásnak. Alsóörs és Siófok között szokott ilyen keletkezni, de szokott egyebütt is, majd a tavon keresztül, majd a partokkal párhuzamosan, néha pedig feltúrja a part kavicsát is. Szigorú szabályok szerint helyezkednek el, hogy a tó színét lehetőleg egyenlő nagyságú darabokra osszák. Ha a térképen az Ur al-hegy ség re nézünk, ezek a Balatont szelő tarolások juthatnak eszünkbe. Az oroszországi és szibériai sikság a földkéregnek olyan nyugodtan fekvő, zavartalan táblái, mint akár kicsiben a Balaton jégtáblája. S amint azt keresztülszeli a tnrolás, azonképpen szalad végig az Ural torlódása a Kaspi-tótól a Jeges-tengerig. Nem is egyebek a mi hegységeink, mint a balatoni tarolásokhoz hasonló feltorlódásai a föld szilárd kérgének, csakhogy az az erő, ami ezt a torlódást okozza, nem a hőmérséklet okozta tágulás, hanem egész más valami. Nem tudjuk egész biztosan az okát a föld kérgében keletkezett erőknek és feszültségeknek, de nagyon valószínű, hogy - belső, forróbb anyagnak a gyorsak' összehúzódása az az ok, amely miatt a föld kérgében hatalmas feszültségek támadnak. Amikor a kő mívesek a bolthajtást épitik, először is mintaállványt építenek gerendákból és deszkákból, erre rakják a köveket. Amikor a bolthajtás készen van, elkezdik a mintaállvámyt lassan sülyeszteni. Akkor a téglák egymásra fognak támaszkodni, hatalmas nyomás keletkezik köztük, a malter a téglalapok közül kicsucsorosodik, most nem volna jó a kezünket közbedugni, mert összezúzná a téglák nyomása. Ha valamelyik tégla gyengébb volt a többinél, oly gyönge, hogy nem bírja ki a nyomást, akkor az szétzuzódik, kimorzsolódik a többi közül s a boltozat na- gl [ zökkenve, újra rárogy a m tataállványra. mint a föld belsejének forró anyaga összehuzódik, a szilárd kéreg azonban nem, a kéreg lassanként bő lesz a belső részre s összeráncosodik, mint az alma héja, vagy a kövér ember arca, mikor lesoványodik. Ezek a ráncok a föld kérgében hasonlítanak a Balaton tarolásaihoz, csaik ne felejtsük el, hogy a Balaton jege üvegszerü, merev <- J, míg 1 dirib-darab kövekből álló, mozaikszerü összetételű, össze-vissza repedezett burkolat, amelynek csak azokat a részeit lehet igazán összegyűrni, amelyek nagy mélységben, felülről is óriás nyomás alatt állanak. Milyen pályára lépjen a magyar ifjúság? A Prágai Magyar Hírlap nagy ankétja a pályaválasztás kérdéséi51 Schmidt Imre bankigazgató hozzászólása örömmel és büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy a kisebbségi magyar társadalom megérezte a tanév végeztével megindított akciónk jelentőségét. Amikor pályaválasztási ankétunkat megkezdettük, kimondott célunk az volt, hogy necsak elméleti értékű fejtegetésekben foglalkozzunk a pályaválasztás súlyos problémájával, hanem gyakorlatilag is segítségére legyünk annak a magyar ifjúságnak, amely ma ezerszer nehezebb életkörülmények között vivja létharcát, mint a háború előtti generáció. Akciónk jelentőségét megérezték és átértették mindazok, akiknek ez a fontos probléma legelső* szívügyük. Értékes hozzászólásaikkal, tanaesaikkal sokaknak mutattak irányt és bevitték a köztudatba, hogy a magyar ifjúság életsorsának alakulásán fordul meg a magyar jövendő. A mai posta igen érdekes és tanulságos hozzászólást hozott, amelyet Schmidt Imre bankigazgató, a szlovenszkói és ruszinszkói pénzintézetek egyesületének illusztris elnöke volt szives ankétünk számára megirni. A cikket rendkívül meleghangú levél kiséri, amelynek egyes megállapításai a nyilvánosságra kívánkoznak. „Őszintén gratulálok önöknek — írja Schmidt igazgató — a megindított hírlapi ankéthoz és egyben szivemből kivánom, hogy az a legfényesebb sikert eredményezze. Biztosra veszem, hogy akadnak többen is, akik egy megindítandó társadalmi mozgalom élére állva, a sikert elérik, aminek érdeme önöket, a kezdeményezőket illeti. A cikkben emlitett gyakorlati tapasztalatokból néhány igen érdekes esetet gyűjtöttem össze. Ebből néhány napon belül küldök mutatót és remélem, hogy ezzel sikerülni fog néhány életrevaló magyar ifjút exisztenciához juttatni." Hálás köszönettel fogadjuk az elismerést és hálásan köszönjük az értékes cikket is, amely pályaválasztási akciónknak maradandó értéke. A magyar szülők figyelmét pedig szeretettel hívjuk fel arra, hogy az értékes cikksorozatnak egy munkában eltöltött élet tapasztalataiból leszűrt ' taményeit alaposan sriytajék meg (' yermekeik érdekében hasznosítsák. Schmidt Imre bankigazgató cikkét folytatásokban közöljük. örömmel és büszkeséggel tölt el a Prágai Magyar Hírlap akciója, hogy hasábjain n "szólaltatja olvasóit a magyr ifjúság pápaválasztása érdekében. Igazán ennél egy lap sem vetett fel aktuálisabb és az egész társadalmat közelebbről érdeklő kérdést. Remélem, hogy mindenki, ki a jövő nemzedék sorsát szivén viseli, el is mondja gondolatait és ezzel lapunk egy oly értékes kincset gyűjt össze, mely nemcsak a magyar sajtó értékét fogja emelni, hanem megindítója és megteremtője lesz az egész magyar társadalmunk újjászületésének is. A pályaválasztás nemcsak a magyar szülők speciális gondja, gondot okoz ez mindenkinek, kit gyermekeinek jövője érdekel. A gond, amely különösen a magyar szülőkre nehezedik, érthetővé teszi, hogy a pályaválasztás problémáját mindenki egy kérdésre adott feleletben szeretné mielőbb megoldani. A kérdés ez: milyen pályára adjuk gyermekeinket, hogy azok megélhetése biztosítva legyen? így érthető az ^s, hogy akik e kérdéssel foglalkoznak, e konkrét kérdésre konkrét válasszal igyekeznek felelni. S bár a legjobb tudásukkal törekednek ennek megfelelni, maguk is érzik, hogy a felelet hiányos és nem alkalmas arra, hogy annyi ezer szülő gondját eloszlassa. Az eddigi hozzászólások szerint a magyar ifjúság csakis a gyakorlati, az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági pályákon remélheti boldogulását, mert a hivatalnoki pálya, ahová a magyar középosztály gyermekei eddig özönlöttek, elzárult előlünk. De ugyanazok, akik a gyakorlati pályát ajánlják ifjúinknak, maguk is aggodalommal állpitják meg, hogy itt is baj van: tulprodukció, munkanélküliség és lépten- nyomon újabb és újabb keserű csalódás. Az iskolából kikerült ifjú, ki a gyakorlati pályára lép, megfelelő alkalmaztatás bijján kénytelen más és más foglalkozás után nézni, avagy hónapokon és éveken át nélkülözések között tengődni és lesni, mikor jut valami sovány exisztenciához. S ez az utóbbi tünet kapcsolja be a feleletekbe az általános munkanélküliség kérdésének a rendezését is, mert mindenki érzi a súlyos felelősséget, mely a következményekben a tanácsadóra hárulhat. De nézetein szerint nem is ebben van a baj kutforrása. Ha a magyar ifjúság egyszer belátja, hogy a tisztviselöpályán nem boldogul, életösztöne majd önként elviszi az uj foglalkozáshoz, mint a háború következményei rákényszeritették egyik-másik generálit, hogy az általa annyira lenézett áruügynökséggel keresse meg kenyerét. Attól félek, h^y hiába is tartunk bármily meggyőző előadást is arról, hogy gyermekeinkből asztalost vagy lakatost neveljünk, ezt egyik szülő sem fogja megszívlelni, egyik ifjú sem fogja megérteni. Az elfogult szülő gyermekében és a mai elbizakodott ifjúság önmagában mind kivételes tehetséget lát, mely őt más, magasabb „pozícióra" predesztinálja. Viszont az is hiba lenne, ha ezt a nagyravágyást és tudományokra való törekvést kiölni igyekeznénk, mert hisz úgy az ambició, mint a magasabb- foku ismeretek csak megkönnyítik nunnen életpályán a boldogulást. A pályaválasztás kérdése csak részben leit a politikai változás által oly súlyos probléma a magyar ifjúságra. A legnagyobb baj abban rejlik, hogy az imént emlitett ambició és törekvés nagyfokú rövidlátással párosul. A szülő, midőn a kérdést felteszi, hogy milyen pályára nevelje gyermekét, a „pálya" alatt sohasem „foglalkozást", hanem mindenkor csak „állást" ért. S amint nem tud kivetkőzni a régi mentalitásból, hogy az intelligens ember végcélja csak a „hivatalnoki pálya" lehet, épp igy még ma is azon téves hitben él, hogy teljesen elegendő az ifjúságot bizonyos ismeretekre megtanítani és ezek az ismeretek aztán teljesen elegendők már az ifjú exisztenciájának a biztosítására is. Valamikor elég volt, ha az ifjú megtanult a sablonos kaptafán ezerráncu csizmát csinálni, hogy megélhessen. Ma már a megélhetéshez nem elég az, amit mestere tud és igy tőle eltanulhat, hanem képesítenie kell magát arra is, hogy azon feladatoknak is meg tudjon felelni, amelyet a fejlődő korral támadó magasabb igények is követelnek tőle. Az iparospályára-lépő ifjút — ezelőtt — ha bizonyos számú tanonc- és legényéveit kitöltötte, mesterré avatták a mesterektől ellesett tudománya és ügyessége alapján. Ma már csak az élet avathat minket mesterekké és csakis az élettől ellesett tudomány és ügyesség által. S ez a magyarázata annak, hogy miért jár oly sok keserű csalódással a pályaválasztás. Az állampolgárságért folyamodók figyelmese Az országos keresztényszocialista párt központja közli: Az állampolgársági folyamodványok pontosan szerelendők fel a napi sajtóban már közölt bizonvitó okiratokkal. A legnagyobb su’yt az ittartózkodás igazolására kell fordítani. Minden egyes átköltözést az egyik községből a másikba, külön községi bizonyítvánnyal kell igazolni. Kivétel azonban, ha az ittartózkodás megszakítása katonai szolgálat, hadifogság, internáltság stb. következtében történt és a kérelmező ezen megszakítás után előbbeni lakhelyére tért vissza, az ilyfajta megszakítást a községben való tartózkodásról kiállított bizonyítványba kell befoglalni; ugyancsak nem kell külön bizonyítvány a folyamodónak ugvanazon községben való ideiglenesen megszakított tartózkodásáról és ez esetben csak a közbeeső időben a más községekben való lakást kell külön-külön bizonyítvánnyal igazolni. A semmiképpen be nem szerezhető okmányok helyett tanukat kell megnevezni, minden esetben legalább kettőt, akik azonban ugyanazok lehetnek a különböző hivatkozott tények igazolására- A tanuk neve és jelenlegi pontos lakcíme a kérvényben megadandó, hogy a hatóság által a felhozott tényekre vonatkozólag kihallgatbatók legyenek. Minthogy a hiányosan, vagy hibásan felszerelt ily beadványokat a hatóságok a félnek visszaküldik, tanácsos azokat pártunk szervei, titkárságai, vagy — különösen bonvoIuHahb esetekben — a. nárt ügvészei által beterjesztésük előtt felülvizsgáltatni, hogv a költség- és időveszteség elkerülhető legyen. A hatóságoknak esetleges, a törvénnyel ellenkező eljárást és általában minden tapasztalt visszaélést kérjük a 'párt tant metae’ölt szerveinek tudomására hozni, hogv azok orvoslása érdekében a szükséges lépések megtehetők legyenek. Félreértések elkerülése végett az érdekelteknek tudomására kell adnunk azt is, hogv a hatóságok mindé* esetben a kérelmező féllel, venv fi'tavvédi n’ir-nbatata-.-’-’ássnl) igazolt jogi képviselőjével lépnek csak érintkezésbe.
