Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-15 / 184. (1222.) szám
10 1926 augusztus 15, vasárnap. tőségében főbe lőtte magát, be sem várva a „János Lovag" előadását, a színpadi eredményt. Szentpétery levele arra vall, hogy érré az okra akkor egyáltalán nem gondoltak, inkább anyagi bajokat sejtettek, de ott ismét a pár száz forintos adósság tette elképzelhetetlenné, hogy a/.órt valaki a halálba menjen. Bárhogyan könyvelte is el az irodalomtörténet ezt a pisztolydörrenést, a való az lesz, amint Szentpétery Írja: „a valót csak ő tudja" s azt magával vitte a másvilágra. Hogy milyen sokra értékelték, mennyire becsülték barátai, annak közvetlen bizonysága Szentpétery pár meleg sora, mellyel őt elsiratja. Szegény jó Czakó Zsigmond, „emberismerettan“-ból szekundát kaphatott volna. Hu, megértő barátok vették körül s ő ellenségek közt érezte magát. Inkább oda szokott közülök, ahonnan nincs visszatérés. Pákhot is közvetlen bizalmas barátság szálai fűzhették Czakóhoz, mert külföldre utazván, holmiját reá bizta, nála raktározta el. Alighanem kérdezősködött ezek sorsáról, mikor Czakó halála hírét hallotta, s igy született Szentpétery levele. Megtudjuk, — milyen lélekzet-elakaszióan különös ilyen közönséges kis dolgokat megtudni halhatatlanjaink ügyes-bajos életéről, mikor már cen- tennáriumaikon is túl vagyunk, — megtudjuk, hogy Petőfi „inassa" által már elhozatta a „holmikét'11 ... Petőfi csak úgy odaszólt inassának: „Erigy fiain, a Czakó tekintetes ur lakására és elhozod onnan a Pákh tekintetes ur holmiját ide hozzám. De ott ne hagyj semmit..." Lám, a „ka- lapkatyulát" mégis ott hagyta, amiről ismét a Czakó volt inassa,. a gazda nélkül maradt árva számolt bő Szentpétery művész urnák. Ö aztan elhozatta. A jóságos Szentpéteryné asszonyság pedig annak örömére, hogy Kaján Ábel ur immáron az Ur szent kegyelméből visszanyerte testének épségét s haza készül, —- pedig Oly „nagyon idő hagyott bennünket", — tüstént ott a konyhában, talán ebéd főzése közben, elzengett egy hasonló •zsoltárt, aniikozben a munka sem akadt meg s az ő örömmel tultelt aranyos szive is megkönnyebbült. — „Anyám, Berci Öcsénk hazajön! Makkegészségesén!" — talán valahogy igy kiáltotta Szentpétery s belobogtatta a nyitott konyhaajtón a Pákh levelét. S aztán valami könnyekig ható jőkivánatok következhettek, felolvastatván Ábel ur leveléből s a pöfögő fazekak, pattogó tűzhely mellől fellendült öregecske, reszkető hangon Szentpéteryné asszonyság hálazsoltára ... Olyan ezt így elgondolni, mint egy Barabás kép, fakult aranykeretben, a keret mögé tűzött, sók-sok évtized óta hervadó virágokkal, a virágíeíeinek között kicsi gyászfáíyol is Sötéilik, enlitt felszáradt könnyek nyoma, amott régen kihűlt mosolyoké... Szentpétery levelének utolsó mondatában valami oly nemes egyszerűség, annyi melegség, áí- érzétt nagyrabecsülés van, hogy egy szép levélzáró mondat iskola-példája lehetne. — „Siess honodba" — szegény Ábel, hogy sietett volna oly híven váró barátai ölelésére s még három hosszú évnek kellett eltelnie, mig újra honi földre léphetett. Honi földre? A haza romjaira, * Kronosz Örök óráján lepergett három év. Ábelünk Újból levelet kap hazulról. Ugylátszik, ő is sokáig ném adott, vagy nem is tudott hír! adni magáról, mig végre megszólalhatott. A levea többi diák között, akik hallgatták az első napra kijelölt áldozatokat. Látni szerette volna Lilit. Egy pillantást váltani vele. Iszonyú félelem járta át, hogyan sikerül ez a vizsga? Végre a leány felemelkedik és odalép a táblához. Alig mer reánézni. A leány arcán valami nyugodt elmélázás ül. Mintha nem is olyan volna, mint tegnap. Mintha nem is a rémes vizsgálat előtt állana, hanem már régen túl volna rajta. Valami rejtélyes biztosság van az arcán, mint aki tud valamit, amit ebben a nagy teremben senki sem tud, még a pápaszemes tudós elnök sem. Végigtekint a szorongó hallgatókon. Felfedezi Ferit. Valami jőakaratu, fölényes mosolyt villant feléje és nyugodtan kezébe veszi a krétát. ' te .4 S ét A te te SS* * NK- P l? t ít F\ Bank és a kisleány Irta: Nagy Árpád. A Bank és a kisleány egyidőben jöttek a világra. Mikor megszületett a kisleány, a körúton éppen építeni kezdték a Bankot. Azóta a kisleány melegszívű, aranyszőke és tlzennégyéves lett, a Bank pedig márványfalakkal emelkedett ki gyönyörűen minden ház közül, mint egy templom. A kisleány mindennap elment a Bank előtt és csodálattal nézte a nagyságos épületet. A lépcsőn üvegajtók csillogtak, hegy azon túl mi volt, — még nem tudta. De mindig komolyabb lett és nyugtalanabb, Valahányszor erre járt. Itt jó hűvös volt az utca, a Bank árnyékában és széles, úri járda volt előtte végig. Az autók csöndesen sompolyogtak eléje, mint az álomban talán... A Bank külön életet élt és mereven elzárkózott a kisleány elől. Nem bókolt a kisleány aranyhajának, neki meg voltak a maga aranyai. Itt az utcán senki nem vette őt észre, nem vették komolyan. Oh, de egyszer n vágyakozó szive felsodorta őt a lépcsőn és remegő kézzel tolta be az üvegajtót. Bágyadt fényű, nagy kupolás teremben találta magát, magas oszlopok között- Szinte elveszett minden hang itt, a csengők halkan szóllak és az emberek inkább integettek, mint beszéltek. Néha aranyak koppá utak valamelyik asztalon és a háttérben nesztelenül suhant a lift A kisleánnyal eleinte senki sem törődött. De később egy idősebb, simára borotvált, arcú férfi egyenesen feléje fordult. let Cseiigery Antal irta, de csak kezdőbetűivel szignálta: Pest, mart. 18.án 1850. Nagy örömmel vettem sorait, Nem tudtuk már, hova lett ön. Petőfi aláírást nyitott ön részére. Ez Igaz. Nekem azom bán csak annyi részem volt az egészben, hogy én is irtani alá. Emőditől hallom, hogy ő vette által az ivet. Többen Írtak alá, de midőn Windiscligrátz jött Pest felé, el lettünk zárva Bécs- tőJ. Nem küldheté él. S most az aláirt öszletet közös sors érte bankjegyeinkével. Ernőd! beadta, s a piacion megégették. Czakónál hagyott vágyónál, mint tudom, Petőfihez küldettek. Petőfi 1849 júliusban azokat saját bútoraival Pesten hátra hagyta. A hátra hagyott bútorok Haynau rendeletéből mindenütt lefoglalta! fák. Azóta mi történt velők, nem tudom. Úgy haliam, még nem adattak el,. Egyébiránt Petőfi maga is él, nem csupán neje. Hol van, bizonyosan nem tudom. De kétségtelen, hogy él! Mi ön jövetelét illeti: Legjobbnak tartanám, ha ön Béréből el sem jönne, mig engedélyt nem szerez egy szépirodalmi lapra. Most egyetlen illy lap van, Nagy Igná- czé. Nagyon rossz. Azt hiszem egy jobb lap több előfizetőre számíthatna. Mindnyájan fognánk bele dolgozni. S ön könnyebben nyerhet engedélyt, mint mi kik itt voltunk a forradalom alatt. Említse meg ön, hogy semmi legkisebb részt nem vett a közelebbi évek mozgalmaiban. Olly állású egyén követelhet. Úti költségül küldenek egy pár forintot, ha magam is borzasztóan silány állapotban nem volnék. Segíthettem volna magamon már, de az a lelkiismeret dolga. Egy segélyezett politicaí lap szólított föl cikkek Írására. A fizetés bőkezű lett volna. Én a helyett egészen közömbös tárgyakon dolgozom, a journalistícától Visszavonulva. Szóval többet. Mondom, hogy ön emeltebb fővel járhat, mint mi. Ön nevét örökítheti a magyar irodalomban, az erők, a szétszórt, levert, lehangolt erők egybegyűjtése által. Nem mondom, hogy igen rózsás a a pálya, melly ajánlkozik. De az irodalmat, ha még egyszer át éljük is Kazinczy korát, föl kell emelnünk. De mondom, hogy szóval többet. Isten áldja önt. barátja Cs A Kiilzet: Pákh Albert urnák. bei Wien. Laab. Micsoda gazdag, adatokkal teli korkép ez a rövid levél! A levert szabadságharc utáni nyomott levegő, a nemzet legjobbjainak fájdalmas níncstelensége, az újjászületés, az újraépítés forró vágya, a máris megérzett kivezető ut, a hivatott vezér feltalálása, —születő legenda: ott állunk a Segesvár után is élő Petőfi legendájának bölcsőjénél .... Ábelünk 1855—56-ban sem élt valami fényesen Gráfenbergben. Ha kedves olvasóink emlékesnek a fentebb idézett cikkre, bizony sűrűn emlegette ruhatára gyönge állapotát, testének szellős burkolatját s váltig sürgette Vasárnapi Ország pénzügyininisterét némi forintok iránt. Még annál is sokkal nehezebb lehetett a helyzete Laabban, a forradalom lezajlása utáni években, elvágva minden segítségtől. Idehaza már hírét vehették szorongattatásinak s legjobb barátja; Petőfi gyűjtést nyitott, hogy hazautazása költségeit előteremtsék. Az ivet utóbb Emődi vette át. Miért? Kicsi, jól ismert adat. S ide bújik egy gyüjtőiv sorsa mögé... Petőfinek közben dolga akadt Bem apó oldalánál, s Ott a segesvári síkon átlépett a legendák országába. Dehogy is halt meg, ól, él nemcsak neje, ő is él, egészen bizonyosan, csak nem tudni hol? Csak azt az országot kellene megtalálni, ahol a legendák hősei élnék: ott van ő is. Ma is él és' ma sem száz éves, ma is ugyanaz a tüzes, dalos ifjú, aki a hadak robogásától megmámorosodott. Emődi Dániel, a gyüjtőiv . lovábbforgatója, (1819—1891) a márciusi ifjak mozgalmában tevékeny részt vett ügyvéd és hírlapíró, Kossuth, Petőfi, Vörösmarty, Tompa, Jókai, Csengery, Kemény, Czakó meghitt jóbarátja. A szabadságharc előtt a földm. minisztériumban volt fogalmazó, 1849-ben a népfelkelés szervezésével bízták meg, utóbb a hivatalos lapot szerkesztette. Elég bűne volt ahhoz, hogy a szabadságharc után ügyvédi gyakorlatától eltiltsák s csak 1852-ben kapta visz- sza oklevelét. 1863-ig sokat dolgozik a lapokba, különösen Kemény Zsigmond oldalán a Pesti Napló szerkesztőségében, de Pákh „Ujabbkori esmerefek tárá“-ban is voltak cikkei. 1883-ban a sárospataki főiskola jogtanárának hívta meg b. Vay Miklós, a Tiszán-inneni egyh. kér. főgondnó- ka. Ez állását, haláláig nagy tudással és sokoldalúsággal töltötte be, mindért jogi ágban otthonos volt, öt nyelvet tökéletesen bírván, külföldi szak- irodalomból állandóan továbbfejlesztette magát. „A magyar magánjog tankönyve" című kötetben magánjogi előadásait fia Béla adta ki 1892-ben. Csengery levelében felvonul a történelem is. Nagy okok, kis okozatok, Windischgátz jön Pest felé s szegény Ábelnek nem lehet eljuttatni az összegyűjtött összeget. A Kossuth-bankók hatalmas máglyájában ott zsugorodik fekete pernyévé a gyüjtőiv is, izzó pirosán cikáznak rajta át az oda- jegyzett nevek, nagy nevek — ma is diadalmasan izzanak a magyar lelkekben! — ott válik hamuvá Ábel útiköltsége is. Haynau sátáni arca is előtűnik, a lelógó harcsa-bajusz alól embei'faló kedvvel rikácsolja dühös parancsait: „Confiszieren!.., Verfluchte Rebellen!" És Ábelünk apró „vagyo- nai" — Petőfinél találtatván, ugyanazon sorsra jutnak, mint Petőfié. A Petőfi legenda mellett még égy bölcsőhöz állütik: a Vasárnapi Újságéhoz. Itt bontakozik először az eszme, az othonmaradöttak nagyon érzik már a szükségét s mindenki tudja: leghiva- tottabb a vezér! tisztre Pákh. A „Hölgyfutár" megkapja a magáét: „Nagyon rossz". Egy jobb, új laphoz minden volna, közönség, munkatársak, csak már hazajönne a szerkesztő-jelölt! De az újságírók, a kültúrmunkások ős-betegsége: a pénztelenség. Csak pár forint kellene, a drága jő barát, Csengery, oly szívesen küldené, ha maga is nem küzködnék az élettel. Forintok, öreg, kongó pénzek, — Gyulai Pál is valaha havi harminc forintért szives-örömest eljött volna Gernyeszegről Pestre, Pákh mellé, — mint egyik levelében irta. Harminc forint egy hónapra, Gyulainak! Ma olyan ez, mint egy groteszk mese. És ez a gyönyörű, végzetes, kemény vonás ezeknél a mi irodalmi arcképcsarnokunk díszeinél: a hajlithatlan gerinc! Csengeryl is megkísértette a sátán, jó tömött erszénnyel, ő pedig tovább küzd és tovább dolgozik „közömbös tárgyakon". Közömbös tárgyakon, melyek örök értékei a magyar irodalomnak. Bizonyosan a „Magyar szónokok és stát.usférfiak“-on dolgozott ekkoriban, mert ez a müve már 1851- ben megjelent. Lehet, hogy közben Macaulay „Anglia történeté“-t is fordította már a levél kelte idején. (Megjelent 1853—54-ben). Utolsó bekezdése márványba való. Senki ilyen tömören, ilyen ihleteden szavakba nem foglalta még Pákh nagy küldetését s egyben minden magyar tragédiás idők szellemi vezéreinek lelki parancsát. A pálya, bizony kevés rózsával volt hintve. Ma is... De az irodalmat, ha még egyszer átéljük is Kazinczy korát, föl kell emelnünk! Ma is ... Ez Csengery Antal Örökérvényű napiparancsa, melyet minden nap, pihenőre téréskor, szerkesztőségi asztalok mellől, -csendes dolgozószobákból, tornyok erkélyeiről, hegyek ködbe takarózó ormairól, a Tátra szírijeiről kellene széttá- rogatózni az egész országra. Mert ennek a parancsnak hü teljesítésében rejlik a magyar jövő záloga! Szerkeszti: Szíklay Ferenc dr. Kéziratok a szerkesztő címére: Kosice- Kassa, Éder-utca 9. sz,, küldendők. Tartós estelidé j£lS elegáns képet aa arcának és ha íH tetszen' akaf, ugy haját állan- Z? llö ilóan csinosan és modernül mns- V/íllsH flia és relldbetaftania kell. Ma dl1 Z). a kisütött haj nélkül egyetlen MISIl lül nükádó sem elegáns és a hosz- Éwi ílü sz” ha nincsen állandóan ttMISittl ondolálva, senki sem tudja szé- ffl®MM pen megfésülni. íl ^ vassal való hajsütés ma M már idejét múlta. A Yacek•III fi i fPec'ális helyiségben tíz 6 4 teljesen tökéletes, külföldi ap- * * parátussal elsőrendű munkaerőktől oly állandó onduláeiót , , ,, hyer, arfle’ly minden hölgynél hónapokig eltart. Az állandó ondoláeió't a vassütés helyett a legüjnbb vlziomloláelóval hajtják végre. A mikádó állandó ondolációjának ára, belföldi rendszer . , .............................., , , KÜ 80.— fr ancia rendszer , , , , , M , , , , , Ki 120.— angol rendszer »•*«»»,...*, K8 150.— amerikai rendszer ....... * . Kg 200.— | Á hajféstésben valóságos fordulatot jélentett"""az" I „INECTO RAPID“, csakis Vác éknél festenek ezzel I a tökéletes amerikai festékkel. I Az egész haj festése ......... KS 200.— | A hajnak hozzáfestése..............................< . Kg 100.— A rossz festés tönkreteszi a hajat s ezt Yacek átfestésével heljTe lehet hozni. Ősz haj átfestése „Henné" szinte ............................................................ . . . KiS 120.— fe stett haj átfestése ........... Ke 50.— Mikádó rendbehozását, amellyel a legelegánsabb arcot lehet kapni, specialisták végzik. Ara..................K8 6.— Ha jfonatok, parókák és fodrászkellékek a legelőnyösebb árak mellett kaphatók Vacek-nél, mert egyenesen az előállítónál gyári áron kaphatja Óriási választék, diszkrét szétküldés a vidékre minták szerint. Feltűnést keltő Prágában és égés* Európában versenynélküli- Vacek fodrászterme csak hölgyek részére PRÁGA II., Václavské náni. 38, Bejárat Bafa mellett. Csakis hölgyek részére! — Hatvan vendég kiszolgálására berendezve! — Elegáns, modern napi világítás, tisztásán és legnagyobb kényelem. Minden fajtában szakember, Nóp- zerü és olcsó árak, nem drágább, mint egész Prágában szokásos. Naponta d. O. 3 órától 6-ig hangverseny. — Mi tetszik ? — Itt minden tetszik, minden gyönyörű — akarta mondani a kisleány, de a sima arcú férfi megint elfordult, valaki elszáll tolta. A köziéiben magas fotelek állottak, aki belé ült, szinte láthatatlan lett, A kisleány belesüppedt az egyikbe és mély lélegzetet vett. A mérhetetlen pénz, a gazdagság közelsége elszéd>itették egy percre, ugy érezte, mintha magasan repülne, a terem kupolája magához ragadná őt... De valaki megint felriasztotta. Csinos fiatalember állott ©lőtte és udvariasan meghajolt. — Parancsol valamit, kisasszony? A kisleány tágranyitett szemekkel nézett, fel és a fejét rázta. A fiatalember ismét meghajolt és tovább sietett az asztalához. Oh, itt. milyen más hangon beszélnek vele, mennyire más világ ez! ... Aí iskolában minden tanár letegézi őt és azzal fenyegetőzik hogy meghúzza a haját, — itt meg 03flk a parancsait várják. És nagy kisasszonynak tekintik. Végre az a hely, ahol megértik az embert! Nem hiába vágyakozott ő ide... Nagyon, nagyon jól érezte magát és megfeledkezett. a külső világról. Az iskolára undorral gondolt és sokért nem adta volna, ha valamelyik tanára most látná itt Őt. Csinos lábait előre nyújtotta. És az arra menő urak mind udvariasan kitértek neki. Mosolyogtak és bólintottak a fejükkel. Kicsi tükröt vett elő, de kiesett a kezéből és elgurult. Az asztalok felől valaki szigorúan szólott: — Vilmos! És a kisleány felé intett. Az egyik libertás szolga rögtön odasietett hozzá és felvette a tükröt. A kisleány szive megdobbant, de hanyagul hátradőlt a fotelben. Künn déli tizenkét órát harangoztak, alig hallatszott ide be. A kisleány még jobban belemélyedt a magas fotelbe és semmit sem akart tudni az utcán hagyott világról. Itt jó. Itt édes álmodozás lepte el a szivét, karjai elzsibbadlak. összébb húzta magát n pKisülésen és nem nézte az embereket. A Bank befogadta őt, a Bank erős és hatalmas és nagy boldogságot rejteget az ő kicsi imádójának ... Mintha évek suhanlak volna el a lelkében. A vágya messzire nyúlt a jövőben, asszonyos hiúság kacérkodott benne és ismeretlen csókokra gondolt ,.. Azután megint a pénzre, diszkrét selyem- suihogásra, virágerdő, aranycsodákra ... Márványban feltörő ivek, kupolás dóm: az ő esküvője. .., Megrázkódott... Megint a kisleány volt cs felriadt a fehér ábránd okiból: fázott. Mint a szegény, apró madár, ugy feküdt az öblös fotel mélyén, a nagy oszlopok alatt. És körülnézett hirtelen: egyedül van. A Bankban egy lélek sem volt, mert egy óra előtt bezárták, mind hazamentek. Őt meg ittfelejtették. A lift üresen állott, néhány apró lámpa világított gyéren. Csend, ijesztő, hideg csend. A kisleány nagyot kiáltott. A gőgös kupola alatt ugy hangzott ez a kiáltó szó, mint a sikoltás... Itt még soha nem kiáltott senki. Utána megint néma lett minden. Felugrott a fotelból és megbotlott a szŐnyeg- ben. Végigesett fl padlón és ott sirva fakadt. Azután az ajtóhoz rohant, mind zárva voltak. Mindenütt rácsok és reteszek. A Bank börtönné változott. Most délután van, mi lesz éjszaka? Jön-e addig valaki? A kisleány remegve nézte a sok rácsot, félt a saját lépteitől. Mi lesz éjszaka? Még sirdogált egy darabig, azután átmászott a korláton. Vigyázva ment az asztalok között és az egyikről lemelte a telefonkagylót. Ebelcsukló hangon felhívta a rendőrséget és könyörgött, hogy jöjjenek érte. Néhány perc múlva Izgalmas teleíonozás keletkezett mindenfelé a városban Az igazgatót felhívták. — Valaki van a bankban!... — Mi történt? Megyek rögtön. Küldjenek a pénztárosért. — Halló! A rendőrség már útban van. —■ Halló, a titkár? A bankban idegenek járnak. — Kérem, kérem!... Borzasztó! Kik zárták be délben? — A Vilmos bezárt mindent. — Küldjenek azonnal érte! A Bank előtt autók állottak meg. Nagy csődület támadt és rendőrök jöttek. Kordont húztak, civilek is jöttek. A titkár, az igazgató. A forgalmat egy időre beszüntették. Anportás nem tudott semmiről. Már hozták a kulcsokat. A lépcsőkön izgatott emberek állottak és felnyitották a Bankot. Az óriás ajtón kilépett a kisleány. Egy percig mindenki meglepetten bámult, nem értették a dolgot. A rendőrök be akartak hatolni a Bankba. Valaki elnevette magát: a lépcsőn a szép szőke kisleány... Vilmos, a libéríás szolga előrerontott: — Ez a gyerek délelőtt bent ült a bankban. Az igazgató odalépett a kisleányhoz. — Mit akartál itt, haszontalan? — Biztosan lopni akart, — kiáltotta Vilmos. De sokan felzugtak és tiltakozó art Intege ek A délelőtti sima arcú Öreg ur is megszól a1!: — Ki van zárva. Csak kíváncsiság az egész, a gyerek kissé üldögélt a bankban, én is láttam. Rázárták az ajtókat. Rakoncátlan kislány. — Hála Istennek, nem lörtént semmi -- mondta a titkár. — Tessék hazamenni. A tömeg egy része csalódottan oszladozott, mások megnyugodtak. -> — Nem történt semmi betörés. Az a fiatalember, aki délelőtt udvarias meg- hajlássag kérdezte a kisleányt, hogy mit parancsol, most szintén a közelben állott. A titkár kis habozás után hozzáfordul*: — Legyen szives majd hazakisérni ezt a rosszaságot a szüleihez. És a kisleányra mutatót*,. De a fiatalember vállat vont— Hm. Talán inkább a Vilmos.. . A kisleány a sok szigorú tekintet között lejött a lépcsőn. A rendőrök majdnem felfalták a szemükkel és egyik-másik legszívesebbei a bajuszával szurkába volna meg a kis gonosz;evőt. Még az egyik ur szigorúan meg is fenyegette az ujjúval: — Aztán elő ne forduljon még egyszer az ilyesmi! ... A kisleány nem könnyezett, hallgatag büszkeséggel haladt el annyi mérges ember között. Elhatározta, hogy nem védi magát. Vilmos mellette ment, végig a körúton és nagyokat fújt. De a félúton rászólt a kisleány: — Elmehet, hazatalálok egyedül is. Ilyenek maguk: a bankban hajlonganak, suttognak, bók ólnak, mint a kényes figurák. De itt kint az utcán maguk Is csak kiabálnak és közönségesek, csúnyák mind! ... Vilmos háromig se olvasott, már eltűnt mellőle a kisleány. A kisleány hazasietett és sohasem ment többé a Bankba.
