Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-15 / 184. (1222.) szám

1926 augusztus 15, vasárnap. 11 „Tokaj szölövesszején nektárt csepegtettél'1... Tokaj, mguszius eleje. Nyirvidék felől igyekezett velünk a vonat ma­gas töltésűiján dohogva-óoholva a Tisza mély ágya felé ahol rövid három hétlel előbb csónakokkal járta szomorú útját a megriasztott, gondja-busult lakosság. Három héttel ezelőtt — röferálgatja a kiránduló társam — annak az emeletes épületnek az ablakaiból kétségbeesetten integettek ide a magas töltés,felé, mert a ház fele vizben, az egész belátható terület viz alatt állott. Ma háT Isten­nek és a gyors sodru Tisza „teherbíró" képessé­gének, nyoma sincs a hömpölygő, szennyes árnak s a veteményes táblákat embermagasságba szök­kent kukoricások váltják fel, mi pedig átrobog­tunk sárga vizén a Tiszának, már ami a három ávelésü vasúti hidat illeti. A tokaji „begyek" a szőlő smaragdzöldjével vannak beborítva s hogy az ősrégi tőkék keményen, mondjuk sziklaszilárdan állják a viszontagságos időket, nem hagyják veszni a tokaji szőlő nektárjához fűződő nemes tradíció­kat, azt ha mással nem tudnám bizonyítani, a dombokat átszelő drótpályával és folyvást guruló csillék kőanyagával igazolnám. A hegyek felszíne a sziklás altalajba vésődött világhírű szőlőket vi­seli, belseje kőbányául szolgál és a végeszakadat- lan lesikló csillék egyenesen a vasúti teherkocsik mélyébe öntik traohitsziklás tartalmukat. Tokaj gyakrabbi kultiválói szerint a kirán­dulók obiigát útja a Fritz-féle vendéglőbe vezet a tiszai halebéd és „átkozott a hal a harmadik víz­ben" mottó beigazolása céljából, mielőtt a sze­rencsés kiránduló társaság földalatti tanulmány- utjára, valamelyik pincébe nyerne beboesáttálási. A gasztronómiai műveletek központjában ez­úttal vakítóan fehérhusu rántott harcsa, haiuszta- ióul a tokaji hegyek sötétsárga szinü szikláival egybevágó kétéves „asztali" állott. Ha most Kas­sán gondosan dugaszolt gémnyaku palackokban csak ilyen asztalit mérnének, akár harmincért, nem panaszkodnának az olasz, meg „vágóit" bo­rokkal operáló csaplárosok. Hja, szörnyen nagy a borvám is!? Egyszóval a Tiszára néző Fritz-terraszán sza­bályszerűen elvégeztük az előtréninget és sikerült a Tokaji Bor és Mezőgazdasági R.-T. pincéje — mint tanulmányút — mellett dönteni, mert Piv- nyik Gyuszi, Nyíregyháza aranyszívű főszámvevő­je megállapította, hogy a pince igazgatója, Krausz Alfréd ur az ő osztálytársa volt. — Nemrégen járt itt az angol királyi udvar vásárlója! Amerikaiak enyhítik a szárazságot or­vosság címén! Szóval itt is áttöri a pénzügyi fron­tot a font és a dollár! Valóban orvosság ez mind s Voronov széru­mai gyenge pasztillák a természet eme gyöngyö­ző hegylevéhez képest! így tévelyegíünk, kóstolgattunk e földalatti városban, melynek utcái a 25 ágú labirintus, házai a hordók ezrei, világítása villany, lakói a sürgő­forgó pincemesterek és a világ minden részéből összesereglő vásárlók. Két dolgot majd elfelejtettem! Bánmennyire javaliák is nekünk az olcsó 10—20 éves aszúkat (100.000 magyar korona), társaságunk egyik ga­vallér tagja a 240 ezer koronásból vett egy minta- üveget; viszont az egész kóstolási eljárást likőrös pohárszerü ürmértékkel folytattuk le, a kristály- üveg falán egy-egy ékes, festett hercegi címerrel. A dolog pikantériájához tartozik, hogy a poharak Windischgraetz címerét viselik s a részvénytársa­sági pince tartalmának kvintesszenciája a hercegi pincékből gurult, át. Minden jónak vége szokott lenni, mondja a keleti bölcs s a mi kirándulásunkra is rá tettük a pontot- A hangulat, szó sincs róla, emelkedett volt, amikor újra megpillantottuk a pincegádor­ban a jó Isten napját, de tekintettel a pincelabi- rint kitűnő ventülációjára, nem volt tulcsapongó. A magunkba szedett belső kalóriát a Tisza hüs habjaival csökkentettük normálisra, megfürdettünk a strandfürdőben és legeslegvégül — nem vittük haza a muskotályaszu mintáját! Egyhangúlag kikóstolgattuk a Tisza pariján közel ahhoz a ponthoz, ahol az egyszeri gazda eleibe akart a Tiszának feküdni, mint ahogy Pe­tőfi is meg ének élt e: „Mért nem tesz az Isten most csodát? Változtatná borrá a Tiszát, Hadd lehetnék én meg a Duna: Hogy a Tisza belém omlana!" Várnay Ernő. A magyar nemzeti párt kassai körzete torvényliozéi mellett Kassa, augusztus 14. A kassai körzet elnöksége és intéző bizottsága lííanár Béla (Ír. ny. polgármester, a párt országos alelnökinek és a kassai kör­zet elnökének vezetése alatt folyó hó 12-én megtartott teljes számú, népes értekezletén egyhangúlag elfogadott . javaslata alapján az alábbi határozatot hozta, melyet jegyzőkönyvi kivonatban közűink: Az elnök, üdvözölvén, az elnökség és in­téző bizottság tagjait, kifejti, hogy miután ez az ülés a nemzetgyűlés ülésének befejezésé óta a kassai körzetnek első ülése és a lefolyt parlamenti időszak alatt pártunk vezére, képviselői és szenátorai a magyarság érde­kében hatalmas tevékenységet fejtettek ki és jelentékeny eredményeket értek eh de vi­szont politikájuk számos megíámadtafís és kritika tárgyát képezte s pártvezérünk ellen valóságos támadó hadjáratot vezettek be, az elnökség és intéző bizottság, mint a körzet választópolgárai hivatott képviselete, köte­lességének ismeri, hogy véleményét nyilvá­nítsa pártunk exponenseinek parlamenti tevékenységéről s az őket ért támadásokról, egyben indítványozza, mondja ki a gyűlés,' hogy szeretett pártvezérünk Szent-Irány Jó­zsef célkitűzésével és politikai tevékenységé­vel mindenben egyetért, azokat helyesli s a magyarság érdekében állóknak és javára szolgálóknak tartja. Egyben a pártvezért ért, sokszor már személyét érintő támadásokat elítéli, az összmagyarság kárára és hátrányá­ra valóknak tekinti, pártvezérének önfelál­dozó tevékenységéért őszinte köszönetéi mond és öt a legteljesebb bizalmáról bizto­sítja. Az értekezlet ezen határozat közzétételét és pártvezérével való közlését határozta el. A bolgár király a lévai piacon bejelentette, hogy feleségül veszi az Boris zöldségtermesztő honfitársai kö zött — Királyi beszélgetés az utcasarkon — Saját tudósítónktól — Nem volt nehéz a célpontot megtalálni; egyik- anásik rossznyelvü kísérőnk ráfogta valamennyiünk Nyuszijára, hogy a szag után orientálódott. Tokaj egyik legnagyobb pincegádorának udvarán két se­rény pincemester a borok szűrőit fecskendezte (tisztára s mikor a társaság hölgytagja csodálkozva kérdezősködött a szűrőkről leváló sűrű, mo szat­éné ni anyag kellemetlen létezése felől, megszólalt iéYTVE illusztris elnöke, Krómy Károly dr. ügy­véd az ő bizonyító erejű baritonján: „Hiszen ez adja a zamatot!" Dictum-factum, beljebb kerültünk Krausz di­rektor ur szives invitjére, bár a kora délutáni órákban is várakoztak vevői kóstolás alapján, mi pedig csak „kóstolók" voltunk — vétel hijján! Ezután már rapid és értékesen rövid vezény­szavak váltogatták egymást a csodálat sűrű és fel­feltörő, kétségtelenül áhitatos hangjaitól megsza­kítva. A parancsszavakat a direktor intézte a világ egyik legértelmesebb pincemesteréhez (topóval a szájában!), a csodaröppentyüket mi valamennyien rapszódikus össze-visszaSágban adresszáltuk egy­másnak. Mielőtt beljebb mennénk a pincében, tar­tozom beszámolni arról, hogy a bejárati oldalfal­ba be van építve egy hordócska, tartalma 28 ezer liter bor, beleférne egy csinos borozó helyiség; a románok dulása és áldozatkeresése idején 26 csa­lád húzta meg magát e hordómonstrumban egy álló hétig! Minden hordót átvizsgáltak, ennek nem akadtak a nyitjára! E kitérés után tovább jártunk a tokaji nedű magaíajtájának remekbe készült katakombáiban s kérlelhetetlenül hangzott az utasítás, most a 18-asból, 10-esből, 96-oshől s igy tovább visszafelé a korok szaporodása szerint s ami lónál hiba, Ígé­retnél vétek, asszonynál csapás, az hegedűnél előny, politikusnál érdem, de bornál egyenesen árdrágító, hogy úgy mondjam, vitális érdek és di­csőség, ennélfogva ebben a Rákóczi nagy nevét viselő pincében a rekordot egy 76. évjáratú hordő- csoportozat tartotta. Hogy az árakkal is tisztába jöjjünk, fokozatos felépítés kedvéért állapodjunk meg két muskotály aszúnál. Tudvalevő, hogy a muskotályok aszúvá érdemesülő sikere csak ritka esztendőben adódili. így a juniorszámba jövő har­madévi aszúnál meg kellett áldanunk egy szóértés­re. Kedves olvasóm; ha voltál abban a szerencsés helyzetben, hogy karácsonynak évadján leakaszt­hattál kamrádban lecsüngő és aszalódé, tökéletes fejlettségű, töppedt szőlőfürteidből egynéhányat s a mézédes bogyók zamata, aromája elöntötte orr­garat szájrészedet, a görög mitológia pedig eszed­be juttatta az istenek ételét és italát, az ambróziát és a nektárt, valahogy igy tudnám a toll gyenge erejével szemléltetni ennek a muskotály aszúnak hatását. Mivel pedig a lelkesülő társaság szerette volna elhatározni, hogy ennél maradunk, a jó Krómy Károly dr. mintaüveget kért az ár megje­lölésével s kiderült a vallatásnál, hogy egy ily hároméves muskotály 240.000 magyar korona (á 1. 120 cseh korona.) Amikor megdöbbent áb­rázatáinkat észrevette az ezernyi-ezer glódában ál­lított bordók kitűnő direktora, sietett megnyug­tatni bennünket, hogy a 70 éves borok literje egy­millió koronába (500 cseh korona) kerül! — Kik e megfizethetetlen borok fogyasztói? — kérdem óvatosan. Léva, augusztus 14 A bolgárok fiatal uralkodója. BorÍ3 király öccsével Ciryll herceggel és Eudoxia nővérével szlovenszkói utazásuk alkalmával Lévát is meglá­togatta. A vendégek Pöstyénből érkeztek autón Lévára, ahol éjszaka két órakor a Városi szál­lóba csengettek be. A szálló személyzete nem is tudta, hogy a késői vendégek között még uralko­dó is akad. Az éjszakát a szállodában töltötték. A szálloda vendégkönyvébe Iván Lukatsch ne- nev irt a király, Ciryll herceg Georg Hand- sohien, a hercegnő pedig Párnán Dragonin néven jelentkezett. Mindannyian Szófiából. Boris király másnap reggel aziránt érdeklő­dött, hogy vannak-e bolgár kertészek Léván. Az igenlő válasz után a király kiment a piacra. A városháza környékén ekkor már honfitársai vigan kinálgatták a sok friss zöldséget és az díványo­kon nagy garmadákban zöldéit a paprika. Boris király odament az egyik bolgár dí­ványa elé, belenyúlt a paprikarakásba és azt kér­dezte a kertésztől, hogy az ő termesziése-e a paprika és mi az ára. A bolgár kertészt kissé meglepte, hogy hazájának nyelvén szólt hozzá ez az ur, de hát ma ez nem olyan különös eset, hiszen a világháború alatt sok földet bejártak az emberek, itt-ott idegen nyelv is ragadt rájuk. A bolgár kertész nem is sejtette, hogy kirá­lyával beszél. Boris erre eltávozott. Majd kísé­rőjének egyik tagja ment oda a kertészhez és megkérdezte tőle, hogy tudja-e, kivel beszélt az imént.- Azután elárulta neki, hogy a barátságos fiatal ur, a bolgár király. Természetesen erre futótűzként terjedt el a hir a bolgár kertészek körében, hogy itt van a ki­rályuk. Ott is hagyták nyomban zöldséges álvá­nyaikat, s körülvették a király autóját. Boris király sorba kezet szorított a hazájá­nak idegenbe vetődött fiaival és barátságos be­szélgetésbe ereszkedett velük. Erre már a kö­zönség is megtudta, hogy a bolgár király van itt s mosolyogva fogták körül a kis csoportot. A bolgár királyi család nagy rokonszenvnek örvendett Léván mindég, mert hiszen a királyi család ereiben magyar vér is folyik. Egyik ősük pedig Léva várának védelmében esett el. Gróf Koháry István Léva várának kapitánya, aki a törökökkel szemben védelmezte a várat, anyai ősapjuk a Coburgoknak. A háború előtti időkben Boris és Ciryll hercegek évente megfordultak Léván atyjuk kíséretében, aki minden esztendő­ben ellátogatott Koháry István sírjához. Koháry István hamvai a közelbenfekvő Garamszcnt- benedeken nyugosznak, Szlovenszkó legősibb apátsági monostorában, mely csaknem ezer esz­tendős. Ferdinánd király mintegy tizenöt év előtt Koháry István hamvainak díszes szarkofágot emeltetett, melynek felszentelésén személyesen is résztvett. Ez alkalommal szinte iparokszámra osz­togatta a kitüntetéseket, még a templomi sekres­tyésnek is jutott belőlük. A bolgár királyi csalá­dot ilyen módon nem tekintik Léván idegennek és állandó érdeklődéssel fordul feléje a figyelem. Boris király az utcasarkon honfitársaival beszélgetve, hazájának jelenlegi szomorú sor­sáról is informálta őket. Kijelentette azonban, hogy a fennálló nehézségek ellenére is javulást vár és nem mindenben olyan a helyzet, amint azt a külföldi lapok festik. Hazája újságaiból osz­tott szét a kertészek között, melyek — mondotta a király — hűbb leírásokat adnak a bolgár ese­ményekről. Különös érdekességgel bir Boris királynak ez a beszélgetése Léván lakó honfitársaival, már csak azért is, mert a kertészek azt mondják, hogy a király kijelentette előttük, hogy meg fog nő­sülni és feleségül veszi az olasz király leányát. Ha már maga Boris is bevallja a készülő házas­ságot, bizonyára csupa diplomáciai taktika az, hogy a világsajtóban folyton-folyvást dementál- ják a hirt. A beszélgetés után a bolgár kertészek hazá­juk nemzeti köszöntésével hajoltak meg királyuk előtt, aki búcsúzóul még egyszer megszorította a szorgalmas emberek munkától kérges kezét. Meghalt a csohaji merénylet áldozata Nyíregyháza, aug. 14. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Csobay József földbirtokos, aki ellen az elmúlt héten csobaji kastélyában fegyveres merényletet követtek el, péntek éjjel a nyíregyházai kórházban meghalt anél­kül, hogy eszméletét hosszabb időre vissza­nyerte volna. Mindössze egy alkalommal tért maigához a súlyosan sebesült földbirtokos s akkor, mint azt már jelentettük, annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a merény­letet régi haragosai, a Begre testvérek vala­melyike követhette el. Csobay földbirtokosnak ezen vallomása alapján a nyíregyházai csendőrség elrendelte Begre Albert, 19 éves cipészsegédnek, elő­zetes letartóztatását, amit már ma foganato­sítottak is. Déltirolhan is nyelvvizsgákat vezettek be Róma, aug. IS. Az Agemzi della Capiíale közli, hogy a déltiroli tanítókat további vizsgála­toknak vetik alá. Már régebben bizonyságot kel­let adniok arról, hogy az olasz nyelvet beszélik, most az olasz irodalomból is vizsgóziaok kell. xx Bármilyen szempontból érdeklődik ön az állatok élete iránt, a Kis Brehm-ben mindazt meg­találja. Az ára — ne felejtse el — csak 280 korona, ha nem bírja egyszerre kifizetni, úgy öt hónapon át törleszthet!. N agy boldog a sszony nap/ an a magyar katolicizmus egyik legszebb nemzeti vo­natkozású egyházi ünnepét üli. Ez a Mária-nap más nemzetek katolikusainak is nagy ünnep, azon­ban sehol sem ünnepük oly bensőségesen és a nemzeti érzés, melegével, mint a regi Magyaror­szág területén. A magyar katolikusok Mária-íhz- telete Szent Istvánig visszavezethető nemzeti tra­díció, nemzeti életmegnyilvánulás és nemzeti erény. Szent István, az első magyar király halála közeledtét érezvén országát az Isfcenanya oltal­mába ajánlotta fel s azóta magyar katolikus öntu­dat az, hogy Mária, a Magyarok Nagy isszonya,' a Magyarok Védőasszonya. Ss.iol a világon egy nem­zet sem tekinti annyira magáénak Máriát, mint a katolikus magyarság, amely lemplomi képein a nemzet egyetemét jelképező szent koronát helyezi Mária anyai szersleiet sugárzó fehér homlokára. A nemzet ahányszor a keresztény nyugat védel­mében hadbavonult tatárok, törökök ellen, máriás lobogók lelkesítették a harcolókat. Rákóczi sza­badságharcában is máriás lobogók alall vonultak a kurucok a labancok ellen S azóta is a magyar élet ezer meg ezer megnyilaikozásáb in találkoz­hattunk a Mária-kultusz illatos virágaival. Különös jelentősége volt mindig ennek a kultusznak a. nem­zeti lét sötét napjaiban, amikor a magyarságot a kétségbeeséstől csakis az elnyomottakat, a legyő­zőiteket oltalmazó Isten iránti hit és az imádság mentette meg. A Mohácsok után, a magyar nem­zeti kálváriajárások idején a magyarság legfőbb lelki-vigasza volt az a remény, hogy „Boldogé-^z- szony Anyánk, régi nagy Patrónánk" nem feled­kezik meg a szegény magyarokról. A más vallá­sa magyarok is mindenkor tiszteletlel r'z'.'k a magyar katolicizmusnak ezt a csodálatos Mária- kultuszát s annak nemzeti vonalközé ríii e 'yfée- nies magyar értékeknek tekintették. Mi is ma a Nagyboldogasszony ünnnepének vall ési szépv 'gc i mellett az ünnepnap .nemzeti vonatkozásaiban gyönyörködünk és melegség fut át szivünkön arra arra a gondolatra, hogy ennek a napnak ünnepi hangulata is egyike azoknak a őr szökő tő erkölcsi kapcsoknak, amelyek a sok országban élő magya­rokat közös nemzeti érzésben egyesíti. (ig.)-----■-------------—. ..................................................................................................... ­„K edvesebbek a polgári németek mint a szocialista Becíiynék" A nemzetei demokraták táborában egyre erősödik az eüenszev a szocialistákkal szem­ben, amivel egyidejűleg a német polgáriak felé való érzelmi közeledés vehető észre. A párt mezőgazdasági osztályának a lapja, a Roie elsősorban állást foglal azon lehetőség ellen, hogy Svehla visszatérése után újból a szocialistákat vegyen föl a többségbe. A polgári rétegek nem akarnak hallani a szocialistákkal való újbóli együttműkö­désről. A helyzet ma az, hogy a németeknek az álla­mi ügyekben való együttműködését nem lehet nélkülözni. Mi nekünk sokkal kedvesebbek a polgári németek — írja a 11 öle — mini a szocia­lista Bechynék — Nacionalisták vagyunk, de a nemze­tünk iránti szeretet niég nem jelenti azt, hogy a németeket föl akarnánk falni. Ha a németek az állam alapjára helyezkednek és kötelessé­güket az állammal szemben, lojálisán teljesí­tik, akkor senkinek sem lesz kifogása az el­len, ha a német polgári pártokkal erős koa­líció alakul. — Nem szabad elfelejtenünk, hogy a né­metek államalkotó elemet képeznek. Hiszen évszázadokon keresztül ebben a szellemben nevelték őket. Az állammal szemben mindig lojálisak voltak. Ha'a csehszlovák államban is ezt az álláspontot fogják képviselni, ugv egyetlen értelmes ember sem fogja őket a munkától elkergetni. A németek együttmű­ködését természetesen nem szabad nemzetpo- litikai koncessziókkal megfizetni. A bécsi jogászkcmgressEus résztvevői Budapesten Budapest, aug. 14. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A magyar külügyi társaság meghívására a nemzetközi jogász- egyesület tagjai a most leíolvt bécsi kongres­szus befejeztével ma este a bécsi hajóval Bu­dapestre érkeztek. A feldíszített hajóállomá­son a külügyi társaság, a külügyi és igazság­ügyi minisztérium, valamint a székesfőváros képviselői fogadták az illusztris társaságot. A közel 130 főnyi társaság, akiknek legnagyobb része angol, két napot fog a magyar főváros­ban tölteni, hogy annak nevezetességeit meg­tekintse s megismerje. — özönlik a külföldi szán Angliába. Lon­donból jelentik: A Reuter híradása szerint az utóbbi napokban Liverpoolban annyi kül­földi szén érkezett, hogy elhelyezésére külön raktárakat kellett építeni. A legtöbb szén a kontinensről jön, Amerika kisebb mennyisé­get. szállít. ^©©e©o©®©©0oee$?o©©©©GQ©G® £■£!©©©,'&, Syfiiidoiege Br. K©Eb ezelőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa B*o*4tef2«a IC. 3S. Wassermann vizsgálat! ^Oö®O0O06OC®®®3O©©C?Qe®CO!533SQC5^.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents