Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-15 / 184. (1222.) szám
Móricz Zsigmond és a magyar pesszimizmus 'a: Fája Géza, I. Móricz Zsigmond eddigi legnagyobb érdeme és értéke az, hogy a magyar pesszimizmus legreálisabb kifejezője. Ha Csokonaitól kezdve a magyar lírát vizsgálóim: minden lírikusban van Valami különös meghasonlottság, pesszimizmus. Ez a pesszimizmus természetes és egészséges volt, elégedetlen volt mindig a korával, mert nem minden téren a legméllóbb magyar erők bontakoztak ki benne: a magyarság lelkiismerete szólalt meg ebben a pesszimizmusban. Ez a pesszimizmus nem magyarázható meg idekerült nyugati áramlatokkal, ha az első szárnypróbálgatásait ilyenek is támogatták, sőt történelmi tényező, a magyar szellemi élet szükségszerű eszköze, fegyvere. Ez a pesszimizmus Csokonaitól Adyékig egyetlen egyenes vonal s tulajdonképpen a faji öntudatosodás útja: egy nagy, benső forrongás, szenvedés, amely a legmélyebb, legősibb rétegeket, dolgokat vetette ki magából. Egészen Arany Jánosig nem annyira realitásokban, mint inkább színekben, Urában élte ki magát s ilyen lírai gyógyitóírt is teremtett magának: valami egészen Ősi, keleíiszinü természet- pompát, bübájosságot. A fejlődés természetes menete volt az, hogy a nagy lírai lobógások után a realitások következtek. Katona Bánk bánja és Arany Toldija már reális és egyetemes szimbólumok, Arany Bolond Istókja pedig rámutat az elhagyatott s a méltó életből kitagadott magyar nép- réteg iszonyú életére. És Arany Jánosból indul Móricz pesszimizmusának egyik gyökere. Ady Endrével nagy iramban és messzire fejlődik a magyar pesszimizmus. Ady többek között felismeri a kuniékor jelentőségét- Érzi, hogy a kuruc és labanc elnevezés két pszichét jelent, e két psziché küzdelme pedig a magyar sorsfordulás. S a küzdelemben századokon át a mélyen és igazán magyar vesztett, ítéltetett hosszú szenvedésre. Ady a kurucság benső tartalmát is kifejezi és időszerűvé teszi. És megmondja a menekvés útját is: „Nekünk Mohács kell“. Tehát kellenek az idegen űző és ütő erők, kell a tragikus mámor, mindennek meg kell indulnia, hogy ama kijátszott, mély magyarság (kurucság) élet lehessen. S ha ez már nem lehet élet, akkor jöjjön a halál. Ez a magyar pesz- szimizmus első nagy csúcsa s ennek a pesszimizmusnak a legreálisabb kifejezője a Sárarany, a Fáklya és a Tündérkert. A magyar pesszimizmus következő nagy eredményei pedig: Ady utolsó kötetei, Szabó Dezső Elsodort faluja s Móricz útja a mithosz feléli. Móricz pesszimizmusában eleinte van nyugati perspektíva is. Az Isten háta mögött Bovaryné- jában nyugati azonosságra ismer rá, sőt egy modern nyugati típus jelentéktelen, mert alacsony környezethez kötött, magyar mását látja meg. Pesszimizmusát itt igy foglalhatjuk össze: a magyar kisváros még a tragikus küzdelemhez sem ad elég erőt. Nagy pihenés van, buja nyugalom, az életenergiák egyszinüsödnek s ha végre ki is robbannak, heroikus tettre akkor sem képesek, mert elvesztették elsőrangú jelentőségüket. A kisváros csak stáció Móricz fejlődésében, a falu, a legmélyebb magyar réteg hívta őt, melyből vétetett. A Sárarany Arany Toldijával s a fiatal Ady lírájával rokon. Tulajdonképpen nem is népies alkotás, amint a Toldi sem az, mindkettő sokkal egyetemesebb. Túri Dani, a Sárarany főalakja, a magyar hatalomvágy szimbóluma. Ez a hatalomvágy, tehát az uralkodásra született magyar típus férges lett gonosz, beteg századok alatt s csak a tragikumban tud ismét tisztaíéoiyü lenni. A Sár- arany nem csupán egy méltatlan miliőbe került óriási erő küzdelme és bukása, nem individuális jelenség, hanem az összes nagyszabású, megsebzett magyar erők szimbóluma, Túri Dani szinté történeti életet él. A Sárarany elénk tárja, hogy ■mit tett az itt átviharzott élet a magyar néppel s életö3ztönével, hatalomvágyával 9 mithoszával. Móricz látja a nagy megoszlottságot s elsősorban a vallási megoszlottságot, amely két természetellenesen ellentétes pszichét alkotott Ez a két psziché érzi egymás szükségét, egyesülni akar, de nem bir, mert nem mindenben a magyar psziché törvényei, alkata szerint fejlődött. A társadalmi korlátok, helyzetek, egészségtelen megkötöttsége, állandósága pedig lehetetlenné tette a szabad vérkeringést: a fejlődő élét nem nyerhette el azt, amit fejlett állapota mint jogos életszükséget megkívánt. Móricz egy túlfűtött, gigantikus alakban testesíti mindezt meg: Túri Daniban Túri Dani mámorkeresése folytán kínzó, benső fájdalmak csititója, mikor pedig már lecsillapodik az ösztön gazdag, buja játéka: felismeri elpazarolt lángolásait, nincs menekvés: tudatossá lett múltja követeli bukását. Ennek az élménynek van azután egy nagyon szép, messzire mutató emberi rezdülése is, a sebesüli férfi vádja, panasza az asszony ellen, hogy az asszony vagy gátolja a férfi hatalomvágyát (Sárarany), vagy pedig a végtelenbe, tehát a semmibe röpíti (Karnk szultán) Túri Dani a modern Toldi, de Arany, bár higgadt, mégis fantasztikus köntösén mennyire kidomborodik a test, a valóság. A Toldi tragikus- idillikus színváltozásai is fel-feltünnek (még a farkasjelenetnek is meg van itt a mása). Nem hatást jelzek ezzel, hanem a magyar epikai tradíció folytatódását. A Sárarany nyelve, stílusa is Arany Jánossal rokon eposzi, csupaizomstilus. A Sárarany, a Fáklya és a Tündérkert egyetlen nagy élmény három tavaszi virágzása. A Fáklya az élmény második fejlődési foka, még inkább .ismeri benne a saját, benső okait. Móricz Zsigmond realista morálja követelte ezt a szélesmé- retü, minden kis rezdülésre kiterjeszkedő kibontakozást. A Fáklya főalakja, a fiatal református pap faluba kerül nagy vágyakkal és életkészüléssel s idegen világba érkezik, ismeretlen emberek közé, akikben a közösség fogalma a legszűkebb értelemben vett közösséggé szűkült, semmit sem bir adni nekik és semmit sem kap tőlük. A középosztály fia ő s innen származik laza széíoldó- dása, benső életének folytonos ingadozása. De megmozdul benne egy- mélyebb réteg is: ugyanaz, amely Túri Daniban él. És élete kettős, azaz tragikus. Érzi, hogy a magyar szellemi életbe be kell olvasztani a sors intézésből eddig kizárt Legszűkebb hazám, szülőföldem: Kassa alsó hóstyája, rólad szóljon az ének. A hóstyák (külvárosok) között az alsó (későbbi Erzsébetváros) volt talán a légmó- dosabb kulturális szempontból egész bizonyosan, a legelőkelőbb. Volt temploma, népiskolája, voltak malmai, gyárai, füzekkel árnyékolt Hernádja. övé volt a szabad mezőség, a virágos kertek, a kicsi, békés családi házikók. Minden hóstyá- nak meg volt a foglalkozás, vagy a sajátosság szerinti jelzője. Galambász, békafogó, verekedő. Nekünk a hernádmenti cíviseknek a halfogók címet adományozták. Az őskassaiak ismert kumulatív osufne'te: ptacskárok. Jelent madárfogót is, de közértelemben olyan csirkefogót, aki túljár más iámul él y rétegnek, a népnek a világát. De bensejében kettős küzdelem folyik s nem kap erőt a közösségtől, mert az beteg, szervei külőn-külön életet élnek s az élő szerveknek még halott szomszédok hidegségével is meg kell ktizdeniök. Móricz pesz- szimizmusa ezzel elérte reális határait. A Tündérkertben a történeti perspektívák bontakoznak ki. S a tündérkert az egyetlen nagyszabású, modern történelmi regényünk. Móricz arca kettős: a realistáé és a romantikusé. Pszichéjét túlzsúfolták a magyar sorsforduló eseményei s ebből a túlzsúfoltságból fakadnak gazdag romantikus vonásai. A romantikus érzi élménye időtlenségét és mindig nagy távlatokba vetíti. A Tündérkert Túri Dani időtlen tragikuma más időben és más miliőben. S a Tündérkert sok arca között van egy törhetetlen bizalomból sarjadt arc: Bethlen Gáboré, őriző é« lassú biztonsággal építő magyarság. S ez már egy derűs szin Móricz láthatárán. A Tündórkert azonban nem az utolsó stáció. Móricz elindult a forrástól s már felvillant előtte a tenger. Az élmény már valami ősi eseményben keresi gyökerét. Ez az esemény századokra szóló rendelés lŐn, de ma már csak a nyoma, a hatása él bennünk s csakis mithosz által foghatjuk fel. S a „Meghalt a mese" eljut a legnagyobb emberi csúcsig: a mithoszig és hiszem, hogy ez a zsúfolt, sűrű, lírával teli mese egy nagy kompozíció először felvillant szinjátéka. borok eszén. Ahogy a hóstyákat politikai kerületekbe skatulyázták, amikor az egyszárnyas, apró ablakok, rácsos kis kapuk a széles utcai árkok a modern élet, a civilizáció bevonulásával el-eltünedeztek, elbujdosott a hóstyai külön élet poézise is. Az újkor óriási léptei eltaposták a tradíciókat, de vele együtt a hangos vidámságot, a jó módot is. A törvény vasparagrafusai gúzsba verte* a szabad halászatot, egészen kiirtották a hívatásos madarászatot. Szent István napját minden hóstvás, de különösen az alsó hóstyai portákon, nagy pompával ünnepelték meg. Nem volt ház, ahol legalább egy augusztus havi István no lett volna a családban. Ezen a napon névnapi vigasságtól zengett a nobile ars civitatis. Alázat Néha kínai fallal köritern a kertemet. Kizárom az embert, hogy szeretni tudjam az embert, mert tetőtől talpig gonosz s mégis szeretni kellI Álmaim bozótjába bújok, mint Ádám a paradicsomban. Egy hang tükörként kérdez a magasból: ki vagy tel? Én a szenvedések szűrőin szűrtem a véremet. Aranymosónak álltam életem folyójábán. Meríteni próbáltam a jóságból és a szeretetböl. Egy kanál csak kanálnyit meríthet a tengerből, egy jánosbogár csak bogárnyit csenhet a napfényből, én ember vagyok s csak embernyit meríthetek az Istenből! Ez vagyok én. A szenvedések szűrőin szűrtem a véremet: mégis paráznaság iszapját sodorja, mint az árvíz. Aranymosónak álltam életem folyójába: mégis hiú vagyok, mint a többiek, szeretem ha szemet hunynak hibáimra, örülök a tömjénezésnek. Ez vagyok én. Tetőtől talpig ember vagyok s magamat is szeretni kell! Könnyeim varázslatos vegyi vize végigcsorog a telkemén' s most látható lett egy titkos írás Valaki valamikor titok-tintával irta telkemre, most látható lett az üzenet: „Eddig nem találtál semmit, mert magadat kerested! Hazudtál: első volt az Én, mAsodik a Felebarát, harmadik az Isten! Ezért nem találtál semmit. A szentek és más hősök más sorrendet hajszoltak: első az Isten országa, második a Felebarát, harmadik az Én Ez az ut az igazság és az élei Ennyi aranyat mostam ki máma a folyóból. Ezt az aranydrótot kifeszitem magamtól a végtelenig. Az egyik végén van Isten, a másik végén van egy kis villanylámpá: én. Megindulnak az örök áramok és kigyulok a sötétben . . . ha ő akarja, világitok betegek ágya felett; ka ö akarja, nászi népnek világitok; ha ö akarja, világitok minden magyaroknak; ha ő akarja, ivlámpa leszek a beborult Európa felett . . . Ha ő akarja, egy fekete kéz kinyúlna éjszakából s a lámpát összeroppant ja Örökre . . . Mécs László. Hogy mulatott a régi Kassa Szent István király napján ? Az alsó hőstya! A névnapi lakoma már kora délután elkezdődött. Az ég kegyelme forró, derűs, napsugaras ünneppé avatta ezt a napot. Künn, az udvaron terítettek, annyi jó emberre, mintha az egész városrészt várták volna vendégségbe. Lassan szállingóztak. Előbb a familia- beliek. Testvér, koma, sógor. Vecsernye után pedig a jó barátok, ismerősök. A költséget nem kímélték, tellett akkoriban. A legeíső tál ételnek, izeltetőnek, a szokásos finom tésztáju káposztáslángost adták fel. Tornyosán állt a tulipános családi fái. Utána különféle szárnyas, de leginkább hízott kacsa párolt káposztával. Nem volt szabad Irányozni a vad módra elkészített pecsenyének sem, apró gombóccal. Csemegéül görögdiny- nye. Volt olyan ház is, ahol hűsítőnek egy egész főzelékes tál fagylalttal kedveskedett. A végén aztán nem kenyérgalacsinnal, de marokra szedett „frórenesszel“, fagylalttal, dobálództak. Senki se haragudott meg ezért, a nem mindennapi tréfáért. Akármeddig is tartott a muri, a gazdát nem citálták be közcsendháboritásért. Akkor erős harmónia volt a törvény őrei és a polgárság köztUgyancsak Szent István napján tartotta meg a lövészegylet királyválasztó ünnepélyét. A lövölde és táncterem a mai Bocskay-köruti Szt József-otthon helyén volt berendezve. A több napi előzetes céllövést, a lövészkirály megválasztása követte. A lövészegylet tagjai mind kiváló vdadászember, kíméletlenül pocsékolták a töltényeket. A versengés idején olyan puffogtatást, mozsárdurrogást vittek véghez, hogy a „Fischerkertben", a későbbi Széchenyi-íigeten üdülő ideges közönség panasszal fordult emiatt a városi magisztrátushoz. A vége az lett, hogy a lövöldét kihelyezték a perifériára, a gázgyári hid mellé. A legsikeresebb lövészek egy évre lövészkirályi címmel és értékes ajándékokkal jártak. A lövészünnepély délutáni része óriási közönséget csalt ki az utcákra. Az érdemeiért megválasztott lövészkirályt, aki egyleti ordóival szalagdiszében és vadászkalpagjában exotikus fejedelemnek festett, bandaszóval kisérték a lakására. Előtte vitték az egyleti zászlót, meg a drága nyereményeket. A menet előtt az ugra-bugráló treffer- mutató legény mulattatta a publikumot. Erre a napra pojáca-ruhába bujt, nagyokat kurjantott és bukfencezett. A lövészkirály ajándéka reményében. Leghosszabb ideig tartott a népszerű, gavallér természetű Ambrus Lajos kincstári puskaporgyártó királysága. Egymásután több éven át ő vitte el a pálmát társai elől. Szép szál férfi, híres vadász volt — úri méltósággal viselte királyi tisztét. Utána, többek közt Ganzer E. városi pénztárnok és Stadler Sándor volt takarék- pénztári igazgató királykodtak még. Az ünnepélyt traktamentummal egybekötött táncmulatság fejezte be a lövölde dlszbe- boritott szálájában. Költségeit súlyosabb részben a lövészkirály viselte. Sárosi Árpád. Nem felel az élet Csodából indulunk S csodába térünk vigsza. Megoldatlan rejtély marad , Az élet őrzött titka. Mért búsulok én s te mért örülsz? Egy szél ereje rángat. Egyikről szirmot-kacagást-ráz, Másról fekete mag hull: bánat Megérdemelted a mosolyt? S én mórt kaptam csak könnyet? Amit a válladról levesz, Alatta vállam görnyed. Kinek gyöngy jut, kinek kavics, A bűnös büntetlen véthet- Ne kérdezz semmit, ha kérdezel, Úgyse felel az élet. Tamás Lajos. 1 w; Krisztus törlMe j 9 Tizenegy nyelvre lefordi- S • tott, világsikert elért könyv. 9 9 Ara fűzve: 65.— 9 Í 9 „kötve 75.— $ Megrendelhető a „Prágai • Magyar Hírlap" könyvosz- £ J táljánál. PrahnIl..Panská 12 9 999999900999^9009000009909099999 > » APPAGATM^CT^IPJ^IRODAIjMrmLLEKLETE»<.
