Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-15 / 184. (1222.) szám
Három tímár meg egy bőrgyár Rimaszombat, a tímárok hajdani városa — A bőrgyár vette át modernebbül a szerepet — A P. M. H. munkatársától — Rimaszombat, augusztus 11. Olvasom, hogy minden' városnak meg van a maga mostani vagy már elfakult „epiteihon or- nau-s“-a. Nyit rá: a zárkózott lelkű város, Losonc, a barátságos város, Besztercebánya, Szlovenszkó gyöngye, meg számos hasonló. Persze, mindenki lei aggathatja a maga városát különféle diszitő jelzőkkel, tetszés szerint. Nekünk is meg volt a jelzőnk. Derék kedves ^jelzője minémüségünknek. De nem a lelkiség meghatározója volt, hanem egy bizonyos fajta kaszt, a ,*gyüker “-kisiparos. társadalom bujt ki belőle, mert némi tréfás mellékizzel ez igy hangzott.: „Bátyi, a csatolások meg a tímárok városa“. Akinek-a friss sü^dtü cipó vagy a fényes csizmadiamesterség jobban tetszett: erről is tehetett említést a fenti' mondatban. Nem is a csutorásokról, de nem is a cipósok- röl akarok beszélni. (Kinek kell ma már faragott csutora, ki vágyakozik melegtől párázó tejfeles cipóra a piac sarkán?) A tímárokról lesz itten szó, meg arról, hogy minden kezdetnek meg van a maga folytatása. Lám, meg volt hajdani dicsőségünk, a bőrgyártókról ránkháramlott büszkeség s aztán, hogy alkonyodott a kisiparnak —: mégsem múlott el nyomtalanul, csak felujult az egész ismét, de már nagyban. így szokták ezt mondani: „a modern kor igényeinek megfelelően". Interjú egy öreg timármesterrel A múltkor, hogy a hónapos vásárkor igen emlegették nem ej y csizmadiamesterek a pénzhiányt meg a gyári cipellőket, meg hogy a tímárok is szaladtak árvízkor az elszabadult, Rimában ázó nyersbőr után: aktuálisnak tartottam a kérdést, hogy az egyik rimaparti öreg timármestertől pontos információkat kérjek hajdani híres iparunk mai mibenlétéről. Még emlékemben vannak ifjabb koromból a Rimába áztatni kiterített nyersbőr- szagok, orromat facsarja most is a cserié szagára való visszaemlékezés, — ott voltak kupacokban ezek a cserforgácsok, valamerre csak futkároafunk a víz partián s utcasorokat tett évszázadok óta illatossá. Nem is tudtam elképzelni izzadó bőrök és barna cserforgáesok ‘ nélkül a városnak ezt az ósdiabbik felét. Aztán most valahogy nincsenek. Egynapról-másnapra eltűntek. Ismét egy ipara, híressége ennek a faluvá degradált városnak, amiről tiz év mul-va csak monográfiák fognak szólani. Már annak, akit érdekel. Tehát elkövetkeztem az egyik rimármesterhez, óit laknak ezek a Szijjártó-utcábun, meg a Rima- partén, ahol a mesterségbeli folvíviz kezei vagyon. Bőrkötényébe törli barna cser-lés kezét, szippant egvo.t s vállát vonja. És azon mód kitör d el öle á panasz Az adó, a vagyondézsma, meg a gyár — Mulatság volt az én korámban tímárnak lenni, — mondja a kert hűvösében. — Harmincöt mester volt s husszonnyolc legényük. Sátoraljaújhelytől Kassáig becsületünket tudták. Majális volt akkor a vásár is, a háramforintbérü szekerekkel. Vették a bőrt, mert ez volt a legjobb. Ma? Párom timármester van: Káposztás, Takács, Turóczi. Mi hárman. Feljegyzem a nevüket. Ha táridőjelző dátum, történelmet jelző nevekkel. A timármester ség, — egy kisipar a sok közül — most agonizál. Jelen vagyunk a halálánál. Most még fel kell, fel lehet jegyezni a végső órákat; őutánuk aztán nem igen akad már több tímár. Az egész Rimasornak szóbeszéd tárgya ez, problémája s mindenki tudja azt a fontos hirt, hogy egyedül a Káposztásék fia szánta rá magát a mesterség folytatására. Ez van itt olyan fontos tárgy, mint mondjuk egy bankbukás. A többi mester, — folytatja az öreg az interjút — vagy elhalt, vagy abbahagyta és gazdálkodni próbál, vagy máshoz fogott. A bőrgyárba is mentek tőlünk. — De nehéz is a mi konkurenciánk. A bőrgyár 8—10 nap alatt elkészít egy bőrt, amihez nekünk három hónap kell! Aztán, ha árvíz jön, az áztatott bőröket leviszi Feledig... Nem bőt ez ma, uram ... Most összesen, ha öt bőröm van. így beszélt a tímárok utolsó mohikánja. Az ilyesfajta emberek úgy tűnnek nekem, mint akik önmagukat zárták ketrecbe s nem hajlandók onnan még nézni sem a világ erős forgását. Mert az idők: voltak 3 elmúltak. Sajnálni valók ezek a mesteremberek, sajnálatraméitóak, hiszékenyek, mert apáik mesterségében bíztak, komótosak, lassúak, azelőtt is, most is. A világ haladást jelző törvényeinek értelmében azonban nincs igazuk. Ne méltóztassanak félreérteni. Hisz: ezek a kisemmizettek, a nincstelenek, de a világiéi©k, a kor-törvény mégsem nekik ad igazat, mert ők már 'kihulltak a mai idők kerekéből. Kihulltak, gyengék voltak és álmodok. Az erősnek s az iramot birónák van igaza mindig. Manapság a füstölgő gyárnak van igaza Tímárok utóda: a bőrgyár. Elvégre van másutt is bőrgyár. Szép is, jó is. De a miénk: ez tradicionális. Most átvette a tímárok Örökségét. Egy szép nap uj gyár Fütyült délebédre az acélgyár mellett, a vásártér szélén. Laposteteji.i műhelyei furcsáknak tűntek fel, de nagy kémény ás ágaskodott mellette, örültünk, hogy uj gyárunk van. Kllemcszázlruszbíra volt. Jó konjunktúra. Pénz bőviben. Füstölt a gyár vígan. Olyan bőröket gyártott, hogy nemcsak Szlovén szkon, hanem külföldön w keresték. Szép, sima fekete, sárga bőrök. Szegény állat, amiről lenyúzták, valahol Argentínában bőgött anyja után, vagy Hollandiában szolgáltatott kakaóhoz fejecskét. Jégbehütve jött idáig. Jó dolga volt, sokat utazott. Gyári interjú A cserszag s a halzsir szaga itt még kifejezettebb. Egyáltalában itt minden erősebb lendületű. Az üzletmenet, a bőrgyártás, a szorgalom, minden. Gyalulják a bőrt, cserzik, pácolják, vasalják, festik. Hát ez nem álmodozó munka, bizony. Keresem a Plaízner-féle bőrgyár tulajdonosát. Ingujjban jön. engedelmet kér, éppen valami pá- :ot készítettek. — Gazda szeme hizlalja a jószágot, — mondja, mikor egy kicsit csodálkozva látom, hogy a munkásokkal együtt dolgozik. Most végigmegyünk az egész gyáron. Sürgést- forgást lát a szemem, de később kiderült, hogy nemcsak a kisipar ment tönkre, hanem a súlyos adók s a nagy vámok a gyáripart is veszélyeztetik. — Negyvenöt korona egy kiló bőr s mikor Pestre őr, már hetven-nyolcvan. Munkásaimat adóügyekkel mulattatják. Pedig szociális szempontból sem volna kár, ha Délgömörben egy gyár jól prosperálna Kétszáz munkást tudnék foglalkoztatni s dolgozik negyven. Ezer bőrt tudnánk elkészíteni hetenként s készítünk kétszázötvenet. Pedig jó bőr! Szép sima, fekete bőr. Mindenütt pontosan három milliméter vastag. Hát ezt csodáltam. Ezt a pontosságot. Hja, a gépek.. Most egy előmimkás jön, értelmes, sok nyelvet értő főmunkás. Van bizonyos fölény, tartózkodás és öntudat a megjelenésében, ahogy szakszerűen elmondja a gyártást, aztán rámnéz, meghajol, elmegy. Shawnak, meg Wellsnek vannak ilyen ideális munkásalakjai. Azt hiszem, lenézett égy kicsit. Én viszont nagyon sokra kezdtem becsülni abban a pillanatban, amint egy nem egész precíz kérdésem után alig láthatóan mosolyogni kezdett... . Világszemléletek és érdeklődési körök csendes, rövid csatája volt ez ... Aztán láttam egy timármestert, akit talán renegátnak lehetett volna mondani. Ő a rimaparti cserzőhordők mellől már átkerült ide, a gyár csattogó tracszformátorjaihoz, gópvasalóihoz és vegyészi szakértelemmel elrendezett pácaihoz. Meghallotta az idők hivó szavát s búcsút mondóit a réginek. ■ Milyen szép és megnyugtató volna, ha nem hallanánk az örökös panaszt: adó és vám. Ezen kellene valahogy segíteni, hogy lendülne valamit előre a szlovenszkói gyáripar, ha már kisipar nincs, hogy emberek éljenek rendezett viszonyok között, hogy betevő falat jusson minden embernek, aki megérdemli. — Ezt a bőrt mindenütt sokra tartják, — mondja a gazda, — csak mégis sokba kerül már a nyersköltség is. Külföldről hozott bőrnek, a nyersnek már vámja van. Egy vagon szén fuvarja Prágában kétszáz, itt ezerkétszáz korona. Ezzel a differenciával dolgozni nem lehet! Jóindulatot kérünk! Ebédidőre fújnak. Száradni teregetett bőrök illatát dobálgatja a szél. Elcsendesül minden. A bőrök némán kuksolnak a vizben, fűrödnek s jövendő cipőbőr álmukat álmodják. Csak a nagy villanygép egyhangú kattogása hallatszik, a kazán zug s a hüiőkészüle- kek favázán egyhangúan kattog a viz... Egy gyár, ahol, hála Istennek, dolgoznak is! Szombathy Viktor. Beszélgetés Vera Mirceva szerzőjével Lyev Nykolajevics Urvaneov Prágában — Európában ismeretlen orosz színdarab, amely Oroszországban már tizezerszer ment — Törvényszék Vera Mirceva fölött — Az ifjú Urvaneov — P. M. H. eredeti interjúja — Prága, augusztus 14. Vera Mircevát, a Henry Bataille alkotó erejével felépített megkapó idegdrámát a magyar közönség nagyon jól ismeri. Maga Vera Mirceva a modern drámairodalom egyik legerősebben megrajzolt drámai hősnője. Kortipus. Két évvel ezelőtt az a hir terjedt el, hogy a szerző megfejelte a kész darabot és Berlinben egy ötödik felvonást irt hozzá. Bár ezt később megcáfolták, mégis megfogott a kíváncsiság, hogy a „megfejelés" ötletéről magával az érdekes szerövéi beszélgessek. Ismerkedés egy hétig Urvaneov most a Csehszlovákiában élő orosz irók szövetségének elnöke és állandóan Prágában tartózkodik. Véletlenül megtudtam, hogy ugyan- egy vendéglőben étkezik velem. Megkértem a személyzetet, hogy mutassák meg nekem s adják előzetesen tudtára, hogy egy magyar újságíró szeretne vele megismerkedni. Másnap megmondták neki. Harmadnap épp az orrom előtt ment el. Negyednap korábban ebédeltem és én mentem el az orra előtt. Ötödnap nem volt időm ebédelni, akkor ő keresett. Hatod nap megint én kerestem, de ő nem ebédelt- Hetednap, amikor először ösz- szetalálkoztunk, már régi ismerősként köszöntöttem Lyew Nyikolájevicset. Jevdokimov és Lengyel Menyhért Uj ismerősök régi ismerőseik között keresnek közös ismerősöket. Ez az ismerkedés első stádiuma. Én az orosz irók legtöbbjét ismerem, de ismerősöm csak egy van igazán köztük: az apósom. Drámaíró: Vaszilyij Feoktyisztovics Jevdokimov. Lyev Nyikolájovics azonban nálam jobban ismeri. Nekem a teljes nevét is csak ünnepi esetekben sikerül hibátlanul kiejtenem, ő folyékonyan ejti. — Vaszilyj Feoktyisztovics? Hogyne ismerném ! — Van egy darabja — mondom — a „Nye- pogrébjonnie" (Hullák), amely tizenöt kiadást ért. — Oh igen, — feleli Urvaneov — már esztendőkkel ezelőtt jubilálták a tízezredik előadását. Tízezer előadás! Ez Oroszország. A határtalan méretek hazája. És Európa kukkot sem tud erről a népszerű darabról és Oroszország eme népszerű drámaírójáról. Én pedig ugyanezt a színmüvet négy év óta tartom az asztalomban félig lefordítva, félig elfelejtve. Mert nem hiszem, hogy magyarul meg tudna érni össze-visz- sza — tiz előadást. Ez a tizezerszer adott darab nem igen különb, de nem is rosszabb, mint Lengyel Menyhért legtöbb darabja. Csak persze realisztikusabb, földszagubb, nehezebb, oroszaob. — Berlinben láttam egy magyar darabot — folytatja Urvaneov. — A címét nem tudom hirtelenjében. Egy színésznő utolsó szerelme. Persze az asszony visszatér a férjéhez. A lechnikai fölépítésre és a lélektani kifejtés mesteri, szenzációs. Nagyon tetszett nekem. Ez a bók biztosan Lengyel Menyhért Antóniájának szól. így ezzel most már két közös ismerősünk van: Jevdokimov és Lengyel. Az orosz Lengyel és a magyar Jevdokimov. Mi van Vera Mirceva megfelelésével? — Szó sincs róla, hogy megfejeltem volna., Annál inkább nem tehettem, mert a darabot már tizenhat nyelvre lefordították. A dolog úgy történt. A darab be van fejezve, csak a témájában maradt sok nyitvahagyott kérdés. Ez tovább izgatott engem, s igy született meg az ötlet: esküdtbirósági tárgyalás Micerva fölött. Tulajdonképpen ez csak dramatizált vita volt. Jogászokkal való tanácskozások alapján megírtam a szabályszerű törvényszéki beszédeket, felvonultattam a tanukat (Pobjarzsint és Verát színész adta elő) és az összes szereplőket. Az egész dramati1 1926 augusztus 15, vasárnap. ra'ttMw zált képnek az volt a célja, hogy a közönség mint esküdtbiróság szavazhasson Vera bűnössége vagy ártatlansága fölött. A jelenetei: Berlinben előadtuk. Nagy sikere volt, de mondom, semmi köze a darabhoz, (Érdekes orosz dialektika az ankét dramati- zálása. Persze, a berlini „ankét" közönsége Verát felmentette. Érdekes volna megtudni, kik voltak ott többségben: a nők-e, vagy a férfiak? Gorkij visszament Moszkvába? — Egyes cseh lapok híradása, hogy Gorkij már visszament Moszkvába, egyelőre nem igaz. Tény, liogy szeretne visszamenni. Meg is ígérte a bolsevikeknek, hogy visszamegy. Csak éppen nem mer. Gorkij a forradalmi utáni időkben végtelen nagyot vétkezett az orosz intelligencia ellen. Elsők között hódolt be a bolsevizmusnak s kiáltványaival nagyban hozzájárult a müveit társadalmi osztály szétzüllesz! éséhez. Ez a züllesztő munka a legnagyobb vétke. Egyelőre Olaszországban marad. Mert azért mégsem, mer visz- szatérni. ügy kell neki! Urvaneov uj munkái — Vera Mirceva óta két darabot -készítettem el: a Blagodaty (Hála) és Zverjok (Kis bestia) címűt. Az utóbbi alkalmas volna a lefordításra. — Most fejeztein be egy mozijátékot. A napokban lesz a bemutatója Prágában. A címe: „A börtön éneke". A prágai A. B. fümvállalat vette föl, orosz színészekkel. Tudja, az orosz film realisztikusabb, természetesebb, mélyebb az amerikainál. Ezt a filmet magam rendeztem. Ön az első, akinek beszámolok róla. — A főhőse, Péter, énektehetség, aki igazságtalanul valami lopás gyanúja alatt börtönbe kerül. Mire kiszabadul, felesége, a dúsgazdag Thomson, kairói milliomos kitagadott lánya, meghal. Péter kislánykájával utcai énekesként koldusán tengődik. A lányt nyomorában belopja a Thomson házába, ahol Heléna, a házvezetőnő magához veszi. Mint ismeretlen gyermeket, a nagyapja Thomson is megszereti, A böriönviselt Péter nagynehezen felküzdi magát a kabaré színpadra, ahol a régi börtöndalaival sikerei vannak. Helénának udvarol Thomson unokaöccse, Willv, ezzel azonban kihívja az öreg haragját, ki Helénát elküldi a háztól. A kis leány mellé Elly kerül, egy kalandornő, aki kalandortársait Brúnót, és Elzát becsempészi a családba. A kis leánykával pedig mostoha gyanánt bánik. A kalandorok Thussjal, az uj inassal együtt elhatározzák, hogy kirabolják az öreg milliomost. Álkulccsal betörnek. Ugyanazalatt az inas azzal, a hazug- hírrel, hegy a kis leány beteg, oda hívja a Pétert, az apát, Helénát és Willyt. Valójában a kislánynak semmi baja, csak a nevelőnő go- rombáskodik vele. A kis leány éppen kiszalad a brutális jelenet után a kertbe, s itt látja az egész tolvajjelenetet. Megtalálják és visszaviszik az öreg Thomscnhoz. Péter!, Helénát és Willyt, akik- a lopás idején a kastély körül ólálkodtak, gyanú alá fogják. A kis leányt is beidézik. Mikor Péterrel szembesítik, örömmel ismeri föl benne az apját. Vallomása alapján kiderül, hogy Péter ártatlan és az első lopást is, amelyért börtönbe került, a szélhámostársaság követte el. Péter elveszi Iielenát és kibékül Thomsonnai. — Nem szivesen mondom el ezt a vázat, mert igy nagyon banális, de a fontos tulajdonképpen az benne, hogy filmszerű és drámai jelenetekkel van teli. A filmben is van irodalmi- ság. Csak itt, mások a formai problémák. — Szombaton volt a. darab főbermdatóia s most már csak néhány apró simiíás, ragasztás van hátra, s a film nemsokára végig fogja járni egész Csehszlovákiát. A magyar közönség, tudom, kényes igényű ... ‘Urvaneov, a festő Urvaneov körülbelül a mondókája közepén tarthatott, mikor a szomszéd asztaltól odaszól az ötvenesnek látszó íróhoz- egy egészen fiatal gyermekember: — Ly~z Nyikolájevics, kérlek -okáig el leszel még foglalva? — Mindjárt, Miguel Lyvovics, tiz perc... Föltűnt nekem, hogy a fiatalember tegezi az öreget. Az öreg észrevette a csodálkozásomat, mert néhány perccel később bemutatta a rokonszenves ifjút. — Miguel Lyvovics-Urvancov. A fiam 2S éves. Festő, öt évig nem tudtunk egymásról. Francia tisztként háromszor járta végig Szibériát. Már mint kínai alattvaló értesült arról Sanghajban, hogy Berlinben élek. Kölcsönösen halottnak véltük egymást. Igazi regény. Különben a menekülésemről is egy egész vastag kötetet írtam. De nem adhatom ki. Egyeseknek árthatok vele... Miguel éveket töltött a legtitokzatosabb Kínában és Indosztánban, exöiikus keleten. Most tulajdonképpen Argenliua és Brazília a hazája, ahol neve van és egyike az elsőknek. Kérdem dón Migueltől, miket fest és mily iránynak hódol? — Főleg exótikumot festek. Keletet és Dól- amerikát. Szédítő, milyen gazdag témakör ez. Prágában most az ősszel rendezek i iáilitűst. Egy hét múlva utazom Buenos Airesbe a képeimért. Hogy milyen irányhoz tartozom? Nem 'udoni. Délamerika első futurista gyanánt fogadott. Pedig inkább az expresszionizmushoz esem közel. De ez nem is fontos. Egyedül fontos az élettartalom, amit az ember a képben át tud adni másnak ... Nem hittem vo' i -»- mondom ltrvancovnak, — hogy már; ekkora fia legyen. Hisz meg nem igen lehet idősebb ötven évesnél. A két Urvaneov fölkacag naivságomon. — Hatvanegy — zengik uniszónó. Búcsúznak. A másik asztalnál egy [öltömén szép fi"üti hölgy karol az iró karjába ... A felesége. Ez az öreg Urvaneov nem is olyan öreg. Darvas János. Alapítva 17%. Alapítva 1796. Horn Lajos utóda, Banská Bfstrioa Szlovenszkó legrégibb és legmoder. KSförészelés, • csiszolás fényezés, aebbiil berendezettköipar gyártelepe j homoksngárvésés villanyeröveL j U---tf «=» ‘ * I Művészies kivitelű síremlékek Márvány-Rlabástrom ernyők l J J utszéh keresztek, köszobrok és csillárok, egyszerű, sima, \ . , , „ , I minden konemben. I valamint művészies szobrász __ jí díszítésekkel ellátva, selyem | Bútormárványlapok. zsinór felszereléssel, nyugodt ; — | fényhatásuk folytán a jelen- ' Kapcsoló táblák. t kor legelegánsabb és leg, ,,,, , .lít Iparművészeti munkák: előkelőbb világitól. irószerkészletek, óratokok, hamutartók, szobor állványok • 5112 I stb. márványból. Kérjen árjegyzéket J Kérjen árajánlatot. • ‘>*1-VIP .p o i^'^'**»* ■**-•*m*™ •» ■ *' ' ......y "llu 11111
