Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-11 / 154. (1192.) szám
1926 julius 11, vasárnap. AZ !DÓ SODRÁBAN Irta: Schöpllin Aladár. Amerika nemcsak a felszabadulás világtörténelmi dátumának ünnepét iái most, »hanem egy csendesebb, de azért jel emlőségtelje® és szép ünnepet is: H a rr i e t-B eecber-St o w e asszony, a „Tamás bátya kunyhója" című regény szerzője halálának harmincéves évfordulóját is. Nem egy könyv jubileuma ez, hanem egy tetté, még pedig nagy és hősies tetté. Az a regény nincs hijjával szép és értékes írói kiválóságoknak, de példátlan fontosságát és népszerűségét nem ezek adták meg, hanem a humánus tendencia, a segíteni akaró nemes szándék és bátorság, aimely- lyel íródott. Ez a könyv ugyanis, mint általánosan ismeretes, történelmet csinált. A néger rabszolgaság intézménye ellen, a rabszolgaság eltörlése mellett szóló iránymü volt, olyan pillanatban jelent meg 1852-ben, amikor >ez a kérdés a legégetőbben aktuális volt Amerikában s olyan vihart támasztott, amilyent soha még könyv sem azelőtt, sem azután. Igen jelentékeny része volt abban, hogy a rabszolgaságéi!enes északi államok kenyér- törésre vitték a dolgot a rabszolgatartó déli államokkal szemben s kitört 1861-ben a négyéves polgárháború, amely az embertelen intézmény eltörlésére vezetett. A „Tamás bátya kunyhójá‘‘-nak ez a hatása példátlan a világ történetében. Nincs még egy szépirodalmi mü, amely ekkora közvetlen eredménnyel avatkozott volna bele a politikai és társadalmi fejlődésbe. Irodalmi dolgok iránt érdeklődők számára feljegyzem azt a különös tényt, bogy ezt az üzletileg is példátlanul bevált regényt mám ismerték fel azonnal a kiadók, sőt sejtelmük sem volt róla, hogy micsoda kincset adnak ki. Miután egy meglehetősen félreeső folyóiratban megjelent folytatásokban s nem keltett valami nagy visszhangot, az egyik kiadó csak az írónő anyagi garanciája mellett akarta kiadásra vállalni, de ő nem volt elég gazdag arra, hogy ilyen kockázatos dologba belemenjen. Egy másik kiadó némi fanyalgással vállalta, de tulterjedelnvesnek találta s arra akarta rávenni az Írónőt, hogy rövidítse meg, aimiire azonban nem volt hajlandó. És olyan könyvsiker lett belőle, amilyen még sohasem volt. Már a következő évben 300.000-nél több példány fogyott el belőle csak magában Amerikában. Beecher-Stowe asszony a kiadóval kötött szerződés szerint a könyv eladásából befolyó minden 10 dollár után egy dollár honoráriumot kapott, vagyis a bolti ár tíz százalékát, tehát hatalmas vagyont keresett ezzel az egy müvével. El lehet képzelni, mit keresett rajba a kiadó! És mit kerestek az idegen kiadók! Mert akkor még az amerikai szerzői jogot nem védte Európában semmi megállapodás, a „Tamás bátya l.anyhójá“-t kiadták és óriási példány számban terjesztették a világ minden olyan nyelvén, amelyen könyveket szokás kiadni s az írónő ezekből a kiadásokból nem kapott egy garast sem. Még afrikai néger nyelvekre is lefordították, persze kivonatosan, buzgó hittérítők. Ma is olvassa mindenki fiatal korában, — az egykori bires irányregénybőd kitűnő ifjúsági olvasmány lett, amelyet kellően átdolgozva, minden nemzet fiatalsága olvas. Magát az eredeti müvet dérbe az iránymüvek sorsa. Feladatát betöltötte, a rabszolgaság problémája megszűnt mint probléma, — a könyvet nem olvassa senki. Legfeljebb irodalomtörténeti érdeklődők. A tendenciás irodalom mellett szól az, hogy közelebb áll a tetthez, inkább van módja az emberiség sorsára hatással lenini, de ellene szól az, hogy nem állja az időt, előbb-utóbb elavul a tendenciájával együtt. • A problémák azonban nem mindig halnak meg, legalább nem teljesen. A rabszolgaság problémája kimúlt a világból, de megmaradt a néger- probléma, amely ma az amerikai Unió egyik legsúlyosabb problémája. Amerika vállalta a négerek felszabadítását, bármi roppant átalakulást idézett ez elő a déli államok rabszolgamunkára alapított gazdasági életében, de nem vállalta a négereket, mint a fehér emberrel egyenlő fajt. A törvényhozás nem tesz különbséget fehér és fekete ember közt, de annál inkább megteszi ezt a különbséget a társadalom, amelynek Amerikában nagyobb kényszerítő hatalma van a törvénynél. Néger mellé nem ül le a villamoson fehér ember, négert nem szolgálnak ki a fehér emberek számára való vendéglőben, néger nem léphet be valamirevaló társaságba, a magára tartó ember nem megy végig négerrel az utcán. A vegyes házasságokban a fehér 1 Dr. Pick Imre f V/ kórházi orvos ü V röntgen, kvarc és g diathermia intézete | Léva. Teleki-utca 15. sz. t 2< ■ Telefon 75. □ A legmodernebbül felszerelt röntgen Intézet, a betegségek megállapításán kivül felületes és mély the- ráplát (gyógykezelést) Is eszközöl — Diathermlája krónikus nöl betegségek és mindennemű reumatikus fájdalmak gyógykezelését eszközli 5096 □ N Délszlovenszkó legmodernebb! $ felszerelt közegészségügyi intézel & fél négernek 'tekintetik s akibe hetediziglen csak egy ágon is néger vér kerül, az nem lehet egyenértékű a fehér emberekkel. Roosewelt elnök korában audiencián fogadott egy négert, Booker T. Washingtont, aki kiváló tudós és iró és feddhetetlen jellemű férfiú. Ez az audiencia a közfelháborodás viharát keltette fel az egész Unióban, Roo- sewelt népszerűsége súlyos sebet kapott. Az amerikaiak különösen félnek a négerekkel való vér- keveredéstől, az angolszász faj tisztaságát féltik tőle s az a hitük — nem is alaptalanul —, hogy a feliér és fekete keveredése erkölcsileg alacsony- rendű ivadékokat hoz létre. A nálunk divatos antiszemitizmus százszorosa az amerikai antihami- tizmus {a négerek haimiták, Noé legifjabb fiának, Hamnak az utódai), amely a négerrel minden vonalon érezteti alacsonyabbrendüségét. Régebben ez szörnyű kegyetlenségekben, is nyilvánult, a lincse- lóst négerek ellen találták ki, számtalan négert megöltek, megkinoztak, különösen a déli államokban. Ez a durvaság ma már ritkább, de a gyűlölet nem szűnik. Érdemes volt tehát Reecher-Stowénak győzm ? Érdemes volt négyévi véres polgárháborút viselni egy olyan faj felszabadításáért, amelyet még ma is annyira gyűlölnek és megvetnek? A leginkább érdekeit feleli:, a négerek, azt mondják, hogy igen. Ha gyűlölik őket, ha az amerikai kapitalizmus rettentően kizsákmányolja kiszolgáltatottságukat, azért mégis jobb a sorsuk és főképp jobb a jövőjük, van reményük a javulásra. Szenvedni is jobb szabadon, mint rabszolgául. Bombamerényletet kíséreltek meg Persiári Alfám ellen Ismeretlen SeESes éllel bombái dobott PersSára lakásának erkélyére — Jt dinamitpatronnal és fegyver golyóval megtöltött bomba nem okozott kárt Budapest, julius 10. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma éjszaka 12 óra tájban ismeretlen tettes bombái dobott Per- sián Ádám volt kormánybiztos, szerkesztő, Ipar-utca 11. számú ház elsőemeleti nyitott erkélyére. A bomba felrobbant, de nagyobb kárt nem okozott* A merénylő az éj leple alatt elmenekült. A rendőri nyomozás megállapította, hogy a bomba egész primitív rendszerű dinamitpatron volt, amely több Mannlicher-golyóval egy konzervdobozba volt erősítve. Tüzérségi bombaszakéjrtők véleménye szerint a bádogdoboz-bomba emberélet kioltására teljesen alkalmatlan volt. Persián Ádám a robbanás alkalmával még íróasztalánál dolgozott, amely az erkélytől néhány lépésnyi távolságban van. Ágya azonban az erkély közvetlen közelében volt, úgy hogy a merénylőnek okvetlen ismernie kellett a helyi viszonyokat. Persián felesége szerint a délután folyamán kétizben is kérdezte tőle egy ismeretlen hang telefonon, hogy otthon van-e a férje. Hetényi főkapitányhelyettes a merényletről kijelentette, hogy a bomba egy fa-virágállványt szakított szét. A konzervdobozban 12 darab Mannlicher-töltény volt, amelyek közül csak 2 esett az erkélyre, a többi az utca kövezetére. Az épület falán zsebóranagyságu zuzódás látható. A rendőrség szigorú nyomozást indított. Ünnepélyes keretekben nyitották meg a késmárki kiállítást A magyarság és a Szndéta-németek vezérei résztvettek a megnyitáson A németek ötödik vándorkiállítása a Szepesség abszolút kultúráját bizonyítja A szepesi németség ősi kulturális köz-1 pontja, Késmárk városa, amely a becsületes i polgári munkának évszázadokon keresztül messze földön híres mintaképe volt, régi tradícióihoz híven ez alkalommal is oltárra emeli a munkát és a köztársaság német mezőgazdasági szövetségének rendezésében hatalmas arányú kiállításban mutatja be az egész belföldi nyilvánosságnak azt a hatalmas kultur- munkát, melyet a Szepesség a mostani viszonyok, gazdasági krízis és általános leromlás idején is lankadatlan erővel folytat. Ez a munka már a tizenkettedik évszázad elején kezdetét vette, amikor a krónikás szavai szerint a németek a messze északról jobb ekével jöttek el, hogy először műveljék meg a töretlen földet. Azóta a kis szepesi fensik ott az ég- benyuló Kárpátok tövében valóságos kultur- oázis, amely messze környéknek nyújt okulást, tanulságot és példaadást. A késmárki ünnepnapok országos jelentőséget nyernek azzal a ténnyel, bogy a sze- pesiek körében ez alkalommal megjelentek a szudétanémetek képviselői és a magyarság kiküldöttei is. A munka jegyében történt meg Késmárkon ez a hatalmas kézfogás, a mely még jobban megerősíti, még intenzivebbé teszi azokat az érzelmi és érdekbeli kapcsolatokat, melyek a kisebbségeket a közös munkában már eddig is egybefűzték. Nagy erkölcsi jelentősége van ennek a kiállításnak azért is ,mert ország-világ előtt dokumentálja, hogy azok a népek, amelyeket a győzők akarata kisebbségi sorsra szánt, melyeket az államalkotók erőszaktevésre helótákká akart sülyeszteni, az erkölcsi és gazdasági kultúrának azon a fokán vannak, amely egyetemes emberi értéket jelent és az egész ország nemzetgazdasága kárát vallaná annak, ha ezt a gazdasági erőtényezőt erőszakos intézkedésekkel életképességétől megfosztanák, vagy abban megbénítanák. A késmárkiak ünnepe igy nem c-upán a szepesiek zártköri kulturmegnyilvánulása, hanem közkinccsé, egyetemes értékké vált, melynek maradandó hatásait politikai, nemzeti és gazdasági életünk hosszú ideig érezni fogja. Ennek a jelentőségét átérezve, mint a magyarság központi lapja, az egész magyar kisebbségi nemzet üdvözletét éls szerencse- kivánatait tolmácsoljuk a szepesiekne; sikerű kiállításuk alkalmával. Azt a kívánságunkat fejezzük ki, hogy az egységes munka a jövőben még intenzivebben nyilvánuljon meg és hozza meg' áldásos gyümölcseit! * Késmárk, július 10. (Kiküldött 'munkatársunk telefonjelentése.) Ma délelőtt nyílt meg a késmárki | mezőgazdasági kiállítás. Késmárk városa ünnepi j díszben, fellobogózva fogadta az ország minden részéből megérkező előkelő vendégeket. A kormány képviseletéiben Székács György dr. itá'traaljai nagyzsupán jelent meg. Itt vannak Szent-Ivány József vezetésével az összes nemzeti párti képviselők és szenátorok, a Bund dér Landwirte német képviselői, Maxon Mihály, a kassai kereskedelmi és iparkamara elnöke, Tomory János dr„ a magyar nemzeti párt parlamenti klubtitkára, a járás- főnök, Igló város polgárin estere, Gál István, a magyar nemzeti párt sajtófőnöke, az Országos Gazdaszövetség képviselője, a német agrárszervezetek, Ipolyságról Salkovszky Jenő dr., a nemzeti párt osztályelnöke, Rimaszombatból: Nagy Sándor, a nemzeti párt országos igazgatója, Teleik A. Sándor, Jaross Andor földbirtokos, valamint az itteni egyházak és 'társadalmi egyesületek képviselői. Az ősi lyoeum helyiségeiben délelőtt fél 11 órakor nyitotta meg Soholtz elnök a kiállítást. Vázolta annak jelentőségéi és bejelentette, hogy a megnyitás alkalmával táviratban üdvözölték Masa- ryk elnököt. Üdvözli a kormány képviselőjét is. Utána Maxon Mihály az ipar és kereskedelem üdvözletét tolmácsolja szlovák és magyar nyelven. Nitsch Andor dr. nemzetgyűlési képviselő hatalmasan fedépitett beszédben vázolja a szepesi gazdasági élet súlyos helyzetét a háború után. Azzal végzi nagyhatású beszédét: „Tiszteljük a munkát, ápoljuk a jelent és bízzunk a jövőben." Mayer német képviselő szólal fel ezután és előadja a német gazdasági vándorkiállítás ok történetét. A belföldi német gazdasági szövetkezetek eleinte csak irodai munkát.fejtettek ki és csak később tértek át a gyakorlati működésre. A késmárki kiállítás az V. vándorkiállítás. Székács dr. zsupán a földmivelés- ügyi miniszter üdvözletét tolmácsolja, aki akadályozva volt a megjelenésben. Weszely dr., a szlovák gazdasági tanács képviselője, beszélt még, ezután Soholtz elnök felkérte Paligo igazgatót, hogy mutassa he a kiállítást. A kiállítás ipari részében azonnal feltűnést keltett Tarján Ödön losonci mezőgazdasági gépgyárának, valamint Helyei Gyula kassai kárpitos és Pintér János kassai könyvkötő, az Egyesült Iparosok országos elnökének, kiállítása. Az ipari bizottság azonnal megkezdte a kiálitott tárgyak bírálatát. A mezőgazdasági részben kivált a testibeniek kiállítása, valamint a briinni és prágai kamarák expozi túrája. Általában megállapítható, hogy & mezőgazdasági és vetőnmgkiállitás jóval felülmúlta a a prágai kiállítást is. Délben több tér kékes bankett volt, amelyen a város és a vidék társadalmának szine-java jelent meg. Az első f elköszönt őt Nitsch Andor mondotta Szent-Ivány Józsefre. xx Nem pénz 12 korona egy oly könyvért, amely az egész családnak okoz nagy örömet. Siessen megvenni a Tapsifüles nyuszikát 1 A keresztényszcsialista párt \ akciója az Ipoly szabályozásáért Fedor képviselő interveniált a zólyomi zsupánnál Ipolyság, julius 10. Az idei óriási méretű árvízkatasztrófák ismét aktuálissá tették az Ipoly folyó rendezésének évtizedek óta vajúdó kérdését. A rendezésnek folytonos halogatása az Ipoly völgye lakosságára nézve mérhetetlen anyagi károkat jelent. Az évenkint megismétlődő áradások több ezer hold rét széna termését teszik tönkre s emiatt az állattenyésztés itt úgyszólván lehetetlen. A legtöbb község alig rendelkezik valami legelő területtel s igy az állattenyésztő gazdák túlnyomórészt a szénatermelésre vannak utalva. Az alacsonyabban fekvő szántók is csaknem minden esztendőben víz alá kerülnek és sok száz kisgazda egész évi verejtékes munkájának eredménye megsemmisül. A kár nagyságát növeli az, hogy az árvíz lefolyása rendkívül lassú. Az érdekelt lakosság kára évenkint több millió koronára becsülhető. Az elmúlt hetek árvízkatasztrófája következtében ismét az anyagi töuk szélére sodródott földmüvesközönség Fedor Miklós 'keresztényszocialista nemzetgyűlési kép tíselőt kérte föl arra, hogy az Ipoly szabályozási munkálatainak sürgős megkezdése érdekében az illetékes fórumoknál interveniáljon. Fedor Miklós a megbízatást készségesen el is vállalta s az érdekelt lakosság nevében elsősorban egy hosszabb memorandumot nyújtott át Zólyom nagymegye zsupánjához. A' memorandumban részletesen ismertette azt a tarthatatlan helyzetet, amely az Ipoly folytonos áradásai következtében nemcsak a lakosságot, de az államkincstárt is milliós anyagi károkkal sújtja. A lakosság károsodása következtében ugj^anis az állam több ezer hold után elveszti az adót, sőt a károsultaknak sok esetben államsegélyt is kénytelen nyújtani. A folyó szabályozásának tervei már 1903-ban elkészültek s azok Ipolyságon 1216—1903., 696—1909. és 112—1910. alispáni számok alatt föltalálhatok. Amennyiben az egész Ipoly szabályozása csak nemzetközi megállapodás létesítése után volna keresztülvihető, addig is az árvízkárok en-. tékeny része elhárítható lenne a Hont— Fürdők—Ipolyság szakasz lecsapolásával. Még ennél is kisebb méretű munkálat volna az ipolysági mocsaraknak és ártéri rételmek az árvíz elvonulása után való azonnah lecsapolá- sa. Rámutat a memorandum arra, hogy a munkálatok költségeit a gyakori áradások következtében állandóan megkárosított lakosság egymagában nem bírná elviselni s épp ezért ennek jelentékeny részét az államnak kellene fedeznie, vagy legalább is a költségek fedezésére hosszú lejáratú kamatmentes kölcsönt kellene nyújtania. A kölcsönt az érdekelt birtokosság 10—15 év alatt törlesztenéA memorandum végén Fedor képviselő arra kéri a zsupánt, hogy a szabályozási munkálatok megkezdése s a szükséges államsegély kieszközlése iránt sürgősen tegye meg a célra vezető lépéseket és a hatáskörébe tartozó intézkedéseket. flQUEHR <5 .6 Mé RS KATÓ Vft Rkj a & NA.RUM-A-tlKeRY;l/c.Sp0, qÖMÖRI • RUM-6S' UKOftGY/i R- p.r. •ROZNAVA* Mandarin _ Triple-Sec — Curacao — Cacao — Dló-Créme — Karlsbadi keserű — Cherry 5
