Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-10 / 153. (1191.) szám
akik itt vagyonközösségben élnek, nem polgárok ugyan, de semmiesetre sem bolsevisták. S egyszerűen azért nem bolsevisták, mert nem foglalkoznak semmiféle politikával. Kiesebb és nagyobb csoportokban, szétszórva az egész országban, igen n&gy szegénységben élnek és művelik a földet. A csoportok egy része a magángazdaság helyén előnyben részesíti a közös rendszerű gazdálkodást, — az angolok ebbe nem szóinak bele, mindenki úgy csinálja a maga businessét, abogy legjobbnak látja. S hogy ezeken a telepeken az emberek szelleme más, mint egy brit gyarmatáru-kereskedőé, ebben maguk az angolok sem találnak semmi különöset. A telepeseknek egyetlen céljuk van: felvirágoztatni a kolóniákat. Ezek az emberek nem profitért dolgoznak, hanem egy nagy és őszintén átérzett ideálért. Az angolok jöttek, mindent láttak és biccentettek: ez nem politika, amit ezek csinálnak. Hagyni kell őket. Nem minden kolónia dolgozik a közös gazdálkodás rendszerével és elveivel. A legtöbbje magángazdálkodást folytat, magánhaszonnal, néha magántőkével. S a szocialista és kiskapitalista-kolóniák között nincsenek ellentétek, nincsen rivalitás. Segítenek egymáson és nem nyúlnak az egymás meggyőződéséhez. Aki többet és jobban produkál, annak lesz igaza. A ,kommunák" nagy, közös éttermében este összegyűlnek a zsidó parasztok. Az egyik az istállóból jön, a másik a majorságból, vagy a földekről. Fáradtak, kimerültek, s főként nagyon szegények. Amelyiknek nincsen láza, az dicsérheti az Urat. Parasztok. — Egy este ott ültem egy ilyen közös barakkban az uj zsidó parasztok között. Ünnepnap este volt, s vacsora után megindul a beszélgetés. Mit csinálnak a parasztok ünnepnap este? Korcsmáznak. — Az egyik korcsmázó paraszt felállott s Walt.Whithnann és mások verseit recitálta. A lámpa alatt körben ült a hosszú gyalulatlan asztalnál a többi paraszt, s tenyerükbe hajtott fejjel, éjfélig hallgatták Whitmann, Rimbaud, Ehrenstein verseit. így korcsmáznak ünnepnap este Palesztinában a zsidó parasztok. Márai Sándor. 1926 július 10, szombat. Primo de Rivera Parisban Paris, julius 9. A francia kormány meghívására Primo de Ri'/era spanyol diktátor a julius 14-i nagy francia nemzeti ünnepségekre Parisba jön. Ugyanebben az időben a spanyol királyi család is visszatér Franciaországba londoni tartózkodásáról, Álfenso és Primo de Rivera közösen teszik meg az utat vissza hazájukba. Súlyos vasúti szerencsétlenség Lengyelországban Varsó, julius 9. Az elmúlt éjszaka a [Varsó—krakkói vasútvonalon súlyos vasúti szerencsétlenség történt. A Krakkóból jövő express vonat Rogov állomásán teljes sebességgel belerohant a szembejövő expressvonat- ba. A Varsó—krakkói tjnat két pulmankocsi- ja (a prágai és a ba3öli kocsi) teljesen ösz- szuzódott. A másik vonaton is tetemes károkat okozott az összeütközés. Két ember meghalt, nyolc pedig súlyosan megsebesült. Négy óráig tartó munkálatok után a Krakkó— .varsói fővonalon a forgalmat ismét fölvették. l i B FEG WEBSEIT évente legalább egyszer szakértőnek kell megvizsgálni. Bízza ezt a cégünkre* mely legjobb hírnévnek örvend. Ezáltal fegyverei meg lesfnek óva és szerencsétlenségeket kikerülhet. Nem tetsző fegyvereit előnyösen kicserélheti nálunk. Nagy fegyverraktár—fegujabb modellek. Állami alkalma zottak kedvezményben részesülnek. Részletfizetési rendszer.Képes Prága II., Vodicková 43. Fiók: Olmütz. 1 sza sas sm bes ess as ess eb sas arai ms aaa sál V i i VASÁRNAPI RÁDIÓ MŰSOR. Prága: 11.00 Matiné. 18.00 Német opera program. 20.00 Vigest. 22.00 Sporthírek. Briinn: 10.00 Matiné. 19.00 Hangversenyáriák Ó3 dalok. Berlin: 18.30 A nürnbergi mesterdalnokok. Hamburg: 20.30 A föld ura. Leipzig: 20.15 Az állatvilág a zenében. München: 20.15 Schubert és Sírausz. Róma: Puccini opera részletek. London: 21.20 Kamarazene. Becs: 11.00 Bécsi szimfonikusok. 18.10 Kamarazene. Zürich: 20.15 Francia operett és operaiest. lánfffy Miklós Bukarestben letette az állampolgári esküt Bukarest, julius 9. Bánffy Miklós gróf tegnap kapta meg román állampolgárságát s ma Bukarestbe érkezett, hogy letegye az állampolgári esküt. A bukaresti sajtó feltűnő helyen, de tiszteletteljes formában közli Bánffy nyilatkozatát, amelynek lényege az, hogy honosításának sem politikai, sem gazdasági háttere nincsen. Szó sincs róla, hogy birtokainak visszaadása tárgyában bárkivel is tárgyalt volna. A magyar párt is teljesen távol állt ettől az aktustól. Egyébként Bánffy gróf nem is gondol arra, hogy aktív szerepet játszón a romániai magyar politikában. Hazatért Erdélybe, mert ez a szülőföldje — mondja a nyilatkozat —, idekötik lelkének legmélyebb gyökérszálai. Itt akarja annak a kultúrának ügyeit szolgálni, amelynek mint iró és művész nagyobb szolgálatokat tehet, mintha politikai téren keresné ezt, ahonnét különben is teljesen visszavonult. Zeppelin-expedíció is indul az Északi sarkra Eckener dr. nem adja fel tervéi. — Az északsar ki utón kívül Délamerikába is át akar repülni. Berlin, julius 9. A most következő héten a német birodalom területén Eckener-napot tartanak, amelyen a repülési alap javára rendeznek gyűj léseket. A kutatási célokra szánt Zeppelin költségeihez eddig két és fél millió márkát gyűjtöttek össze és Eckener dr. reméli, hogy most a következő gyűjtés eredményével ez az alap négy millió márkára emelkedik. Eckener dr., a Zeppelin-hét közeledése alkalmából érdekes nyilatkozatot tett egy újságíró előtt. Eszerint az építendő légi monstrum elsősorban ideális célokra fog szolgálni, tehát elsősorban kutatási feladatok elvégzésére. Eckener dr. Byrd és Amundsen sikeres vállalkozása után nem adta fel az északsarki repülés tervét. Sőt ellenkezőleg a sarki vidékek felkutatására alakult internacionális bizottság következetesen kitart azon terve mellett, hogy a kutató célokra elsőrendűen alkalmas Zeppelin segítségével valóban kutató munkát végeztessen az arktikus területen. Az expedíciót Eckener dr. szállítaná a megfigyelési helyekre és miután a tudományos munkálatokat elvégezték, ugyancsak a Zeppelin hozná * S vissza. Technikai tekintetben a hatalmas méretűnek tervezett Zeppelin kikötését a sarki vidéken Eckener dr. abszolút biztosnak tartja. A léghajónak ugyanis 105.000 köbméter űrtartalma lesz. Az északi utazás végrehajtása után Eckener dr. propaganda-utra készül, hogy a német léguajóipar teljesítőképességét Délamerikának is beigazolja. Az a terve, hogy a spanyol partokon száll fel és a légáramlatok tekintetbe vételével Pernambucoban köt ki. Ezzel be akarja igazolni azt, hogy az északi Atlanti Óceán átrepülése nem volt szerencsés véletlen, hanem a Zeppelin jármű a legjobb és legbiztosabb közlekedési eszköz a világtengerek felett. Az ilyen óceánjáró Zeppelinek irányában különösen Spanyolország mutat nagy érdeklődést. Japán is rendkívüli figyelemmel kiséri a Zéppdin-hajózás fejlődését, hogy igy gyorsabb összeköttetést teremthessen északi és déli Amerikával. A most épülő Zeppelint azonban neon fogják felhasználni gazdasági célokra, hanem mindig ideális célokat fog betölteni. Trencsén, ahonnét Szlovenszkó * katonai védelmét intézik A várost hatalmas erődítménnyé fejlesztik — Benzin és dinamit kellemetlen közelsége — A régi stratégák: a rómaiak és Csák Máté Romok fönt és lent mindenfelé Trencsén, junius vége. Eljöttek a francia tábornokok az uj csehszlovák államba. Prágában tiszteletteljesen megkérdezték a harcászat nagy és diadalmas szakértőit, hogy miként rendezkedjék be az uj ország egy eljövendő esetleges magyar támadás ellen, mert hát sohasem lehet tudni és föl kell készülni és erődöket, katonai bázisokat kell idejekorán építeni. A dusbajuszu franciák kiszálltak Szlo- venszkőba. Végignézték a bérceket és a síkokat, a vizeket és a városokat, mig szemük meg nem akadt Trencsénen, a Morvaországhoz is közelfekvő, a nagyszerű stratégiai helyen nyugvó, a jó vasúti városon és iziben kinyilatkoztatták: — Szlovenszkó katonai bázisává Tren- csént kell kifejleszteni. A munka megindult. A trencséniek fejcsóválva és bizonyos belső borzongással figyelték a munkát. A város alatt, Vághidas mellett a katonaság furcsa épületeket emelt, vasúti vágányokat rakott, az uj házak elé állandó szuronyos őrt parancsolt — mi ez? Később kitűnt, hogy Szlovenszkó legnagyobb katonai benzinraktárát építették fel. Szent Isten, egyetlen apró véletlen, apró bomba netalántán valahogy az égből s a Vágón túl fekvő városban egyetlen ablak sem marad épen. (Ez a minimum). De az első ijedelemből és fejcsóválásból alig ocsúdtak föl, már uj meglepetés készült a kublai hegyek első völgyében, alig két kilométerrel a város fölött. Uj vágányok, uj titkok, uj barakkok. S nemsokára kitudódott az újabb rejtelem: fölépült Szlovenszkó legnagyobb katonai dinamitraktára is. Most már tényleg csak egy gyufa kell s a városnak — pasz. S elvitathatatlan tény, hogy e fontos raktárok nem maradnak elszigetelve, hisz elvégre védeni is kell őket. Repülőállomást máris kap Trencsén s aztán jön a többi, a tüzérség s ki tudja, hogy mi. S igy lesz a városból erőd — Szlovenszkó Psemiszlje. A trencséniek pedig a következő két dolgot állapítják meg. Először: ha el is vitték a megyeszékhelyt a városból, kétségtelen, hogy adnak helyette mást. Büszkén és hátborzongással gondolnak arra, hogy Trencsénből rendkívül fontos erőd lesz. Másodszor: nagy elégtétellel állapítják meg a következőt: — Csák Mátéra valóban büszkék lehetünk. ö már kitalálta Trencsén stratégiai fontosságát. Az övé volt csaknem a mai teljes Szlovenszkó s főbázisa, fővára már akkor is itt volt fölöttünk. Mondják és fölpislognak az irtózatos | sziklán épült behemót nagy trencséni várromra. Csák Máté megelőzte a mai stratégiát A hajdani stratégiai fontosság lenyűgöző tanúja ez a hatalmas rom, melynél nagyobbat életemben nem láttam. Iszonyatos. Elképzelhetetlen. Középkori csoda. Magasan, büszkén, szabadon, csupaszon áll ez a rengeteg kőtömeg a tükröző Vág partján, Mátyus földjének bejáratánál Amint a gyors elhagyja Vágujhelyt s még látni az elegáns, a sziklával egyvonalu beckói romot, már feltűnik Mátyus főfészkének kiugró őrtornya, ez a legmagasabb, legerősebb torony, melyet valaha ezen a vidéken sziklára építettek. A gyors rohan. Trencsén várának sziluetté élesen rajzolódik a kék légkörbe és nő, nő, egyre nő. Hiába szoktam meg a vágvölgyi várromvilágot, ez a leghatalmasabb, a legira- ponálóbb, ez a legeslegjellemzőbb. — Wliat is it? — mondja a fülkémben egy csodálkozó angol missz, aki Pöstyént látogatva, erre is elvetődött s szinte meghök- ken, amint a Pullmann-kocsi dübörögve gördül végig a jóerős, kettős vasúti Vághidon jós a trencséni szikla nyomé szélességével elénk bontakozik. Ez itt? Rengeteg massza, óriási, három körudvaras, háromfalas (huszméteres falas), soktornyos, csodakutas, százlegendás vár. Csak egészen nyugaton, a Loire völgyében vagy Heidelbergben láttam ekkora romot, s oly agyafúrt szívós kultúrát, mely fölépíthette. A főtornya síkon is magas torony lenne, a vasterülete síkon is óriási s építkezési méretei az Escuriálhoz, a Louvrehoz, vagy a Vatikánhoz hasonlítanak. A sziklán fallal körülvett hely legalább másfél kilométer hosszú és nyolcszáz méter széles. Több terraszban épült s az alsón szinte meglapul a gyönyörűen renovált, kincsekben, képekben gazdag Plébánia-templom, (Donner-feszület, ősi — talán Szlovenszkőn a legősibb — szentsegtartó), mig a legfelsőn mindent lenyűgözve áll a széles, campanilletetejü őrtorony. Római cohors és Mommsen a városban A hely tényleg nagyon alkalmas a vár- építésre és az erődítésekre. Délfelo messze sik, hátul kis völgy és a Brezina útvesztő erdeje, északon Szkalka és a Vág erős kanyarulata — mindenfelé kilátás, sehonnét sem érhet meglepetés Előbb azt mondottam, Csak Máté is ismerte a hely stratégiai fontosságát. Igaz, de már jó ezer évvel előtte is itt jártak a legjobb és a legokosabb katonák: a rómaiak. —L-1 nmmjULM'.uj JKZ 5 A vár sziklafalában egy elpusztíthatatlan latin tábla örökíti meg, hogy hajdanában, az isteni cézárok alatt itt táborzott egy római cohors s itt, ezen a kiváló helyen, a jó szikláról védte nagy Róma érdekeit, Sokáig nem tudták kibetüzni az emléktáblát, mig egyszer maga Mommsen, a nagy német történettudós, a rómaiak legnagyobb ismerője, eljött s megfejtette a titkot. A tudós áz őstrencséni Barényi család vendége volt s mondják, hogy történész szivét valósággal megindította ez a rengeteg vár, ez a rengeteg történelmi csoda, melynek látásával alig tudott betelni. Omár és Fatiine A rómaiak után mások jöttek. Szerzetesek, majd jött Csák, aki 1301-ben olyan ur volt, hogy a magyar koronára is pályázhatott, de aki haláláig mégis csak „fidelis et dilectus palatínus" maradt. Később megtörtént a csehek első bejövetele: a husziták fölégették a várost és megki- nozták a lakosságot. Azután a Zápolyáké a vár. (Mennyi könny, ballépés és szerencsétlenség). És jöttek a törökök. A vár dacolt, sőt egy alkalommal urai elfogták a törökök egy főbb csapatát is- A zsákmányban volt a csodaszép Fajimé, akiért a vitéz és délceg Omár pasa önként feljött a várba s kinyilvánította, hogy mindent megad érte. A vár urának eddig egy baja volt: nem volt vize. — Ha vizet fakasztsz itt a sziklából, tied a lány. És Omár ásott, ásott a rab törökökkel, mig megásta a 72 méter mély csodakutat. A vár ura szavát szegve most sem akarta odaadni Fatimát. Omár erre lovára pattant, magához ölelte a lányt s kiugrott a mélybe, a Vág felé néző nagy ablakon, i Csodák-csodlja, semmi baja sem történt. 1 Most is mutogatják a nagy ablakot, melyen Omár kiugrott. 1528 junius 20-án óriási tűzvész pusztított. A vár a Thurzóké lett. Később az Illés* házyaké, Wesselényié. Ma a városé és —; rom- _______ Á második trencséni rom Szomorú dolog az enyészet, a rombadőlés. S ami még szomorúbb: van itt Trencsén- ben egy másik rom is, egy alig húszéves rom. Miközben lejövök a várból s még szememben vibrál életem egyik legszebb kilátása, (voltam sokfelé, de ilyet nem láttam. A kanyargó Vág, a mellékágak, a hegyek, a várak, a város, a szinek, az illatok — felejthetetlen) lent a városban, a legigazabb jelenben, az emberek között egy félig kész, elhagyott nagy épülethez érek. Közelebbről megnéztem a piros kövekből épült palotát, mely hű mása a trencséni várnak, (az őrtorony, a falak, a nagy Omár-ablak,- mind rajta vannak) s megkérdezem informátoromat, hogy mi ez? — Ez kérem? Ez a második trencséni rom — mondja szomorkásán. — Hajdan a magyar éra alatt gyönyörű díszes gimnáziumnak indult. Valahogy szimbólumként itt a sikon azt akarták demonstrálni, hogy áll Trencsén még, de a történelem logikája erősebb volt, mint az emberek akarata. Az építők hiiebbek lettek, mint akarták volna. Amit utánoztak, a trencséni vár, már rom. Hát ez is rom maradt. A háború előtt kezdték építeni- A háborúban nem lehetett folytatni. Jött az összeomlás. Nem volt pénz, vagy nem akarták az alapjában véve magyar stilusu épületet befejezni. Egyik részét provizórikus egyszerűséggel kifoltozták, ma lakások vannak benne, de a szebbik, nagyobbik rész, a vár mása, ma is befejezetlenül áll, enyészik, enyészik — rom. Amin Soukup is elcsodálkozott S ezzel benn vagyunk a jelenben. Trencsén tízezer lakosú szép hegyi város. Gyönyörű régi épületekkel: a vármegyeháza n®* mes Mária Terézia ház, az igazságügyi palota olv szép, hogy Soukup volt miniszter nem győzött hová lenni a csodálkozástól, amikor annakidején ily épületet látott Szlovenszkón, ezen az ázsiai „gyarmaton", a Tátra-szálloda palotája bármely nagy városba befllenék, a Piaristák temploma tiszta bárok, az egyik utca fölé emelt kaputorony igen érdekes, a város kórháza a legmodernebb és a legméltóbb, a tisztviselőtelep az utolsó magyar évek alatt épült s bájos városrész, nagy vágóhidak, villany, vízvezeték, gyárak — csupa lehetőség és remény. De szimbólum a két rom? Egész Trencsénből romot akarnak csinálni? Pedig nagy kár e pazar városért, mely akár műemléknek és nyaralónak, utazási centrumnak is beválna. A tradíció' már — rom. A hajdani kiváltság, a fejlődés hordozója, a megyeszékhelység — rom. Az ipar, kereskedelem — rom. Hát mi marad? Katonaság, erődítmény, militarizmus?, Benzin és dinamit ?/ i Szvaíkó Pál. [ A
