Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-10 / 153. (1191.) szám
‘XScA&M'i » 4AfiO£Aa.-HIRIiAa Császári és királyi felségek szomorú útja az udvartól a forradalmakon át — a Góthai Almanachig A Góthai Almanachban Európa történelme tükröződik. Az évtizedeik óta egyforma egyenruhában megjelenő kötetek sorai között az ember megtalálja a világháború és összeomlás nyomait, megtalálja a fejedelmi és főúri sorsok bukását, ráismer a világ megváltozott arculatára. Most jelentek meg a legújabb kötetek. A négy kötet közül kétségtelenül a Hofkalánder, az udvari évkönyv a legérdekesebb. A Habsburgok sorsa a „Haus-österreich“ cim alatt van elkönyvelve. Az ismert adatok közül megemlítik, hogy Ausztria 1919 április 3-ón szüntette meg a Habsburg-Lotha- ringiai ház uralkodó jogait és 1921 november 5-én nyilvánította ki trón vesztettnek Magyarország a Habsburg-család tagjait. Elmondja a Gótha, hogy a főhercegek közül egész sereg lemondott főhercegi rangjáról, hogy mint egyszerű polgár élhessen Ausztria földjén. Ezek tovább is viselik családi névként a Habsburg-Lotharingiait, de épolyan cim és rang nélkül, mintha Szabónak vagy Kovácsnak hívnák őket. Persze több főherceg továbbra is ragaszkodott kiváltságaihoz és inkább külföldre ment önkéntes száműzetésbe, semhogy megváljon a főhercegi címtől és kiváltságoktól. Ezek a Góthai Almanach szerint: Frigyes, Jenő, Károly István, József és Lipót Szalvátor főhercegek. Lipót Szalváíornak tiz gyermeke közül kettő: Lipót és Rainer sz&kitotak családjukkal és Ausztriában élnek, mig a többi nyolc szüleik társáságában Barcelonában tartózkodik. Ferenc József közvetlen hozzátartozói közül csak veje, Ferenc Szalvátor vált meg címétől és walseei kastélyában él. A porosz uralkodó család sorsáról, Németország császári házáról, a Hohen- zollernekről kiderül, hogy továbbra is megtartották címeiket, csak „felség**, „királyi fenség** és hasonló kifejezések váltak ismeretlen fogalmakká a köztársasági Németországban. Az egyik Hohen- zollern hercegi cime ellenére polgári foglalkozást választott, ez Zsigmond herceg, Vilmos császár fivérének, Heinrichnek a fia, aki tengerésztiszti rangját a Schlubach, Schapper & Co. exportcég hivatalnoki állásával cserélte fel. A Hohenzollernek idősebb ága a sigmaringeni, amelyből ‘öbbek között Ferdinánd román király is származik. Ezek között szerepel egy trón javesztett király és pedig Mánuel, portugál exkirály hitvese. A würltembergi királyi családban furcsa dolgok fordultak elő. A hercegek közül három messaliancot kötött, a három közül az egyik elvált feleségétől és az elvált asszony férjhezment sógorához. Úgy látszik, ragaszkodott a württem- bergi uralkodófamiliához. Néhány württembergi herceg a vesztett háború után kolostorba vonult, így például Alexander Kari, a volt lovaskapitány, aki jelenleg Odo atya néven a beureni Benedek- rendi kolostorban tölti napjait. A kolostori életet választotta Szászország volt trónörököse is, a szász király legidősebb fia, aki jelenleg az innsbrucki Conisianumban él teljes visszavonultságban. A szász királyi család adatai során megemlíti a Góthai almanach, hogy Frigyes Ágost király legfiatalabb lánya, Pia Monica nemrégen házasságot kötött József főherceg fiával, akinek doctor juris címét sem hallgatja el. Az európai fejedelmi családokon kiviül helyet találnak az uralkodók almanachjában az egzátikus királyi családok is. így például az abesszinai uralkodócsalád, amely 1881-ben került trónra. Mindaddig, tizenöt évszá- . zadon keresztül a ,salamoni** família látta el ural- • kódokkal Abesszíniát, ez a család származását Salamon király és Sába királyné viszonyára vezeti vissza. 1881 óta a Negastiak foglalták el bölcs Sa- Iámon leszármazóinak helyét, most Negiste Zeditu képében császárnő ül Abesszínia császári trónján, akit 1917-ben koronáztak meg Adis-Abehában. Úgy ' látszik az abesszinai fejedelmi hölgyek gyakran ; tesznek rossz fát a tűzre, mert a Gótha nem felejti : el egynémelyiknél megjegyezni, persze csak záró- i jelben „kitagadva**. Nem is csoda, hogy Abesszinia hercegnői romantikus természetűek, túszén már nevük is az ezeregyéjszaka bűvös meséire emlékeztet. Az egyiket Fatme-nak hívják, a másikat Zobejdának, a harmadikat Fatimának, a negyediket Emenich-nek és igy tovább... Leghűségesebben ragaszkodott I Japán népe császári családjához. A császárság megalapítása óta, tehát Krisztus előtt 600-tól kezdve uralkodik Japánban egyazon fejedelmi család. Pedig még egy csomó família van, amelynek tagjai a királyi fenség címét viselik. Ilyenek például Arisujawa, Fushimi, Kacbo, Ja- maschina, Kaya, Kuni, Naschimoto, Araka, Iligasi- Kuni, Kilasirakawa, Takeda, Kanin és Higasiku- sim-családok. Ez bizony ép elég még egy olyan népes országnak is, mint a hatalmas ázsiai császárság. öt teljes oldalon keresztül foglalkozik a Góthai Almanach Törökország trónjav eszlett uralkodóival, az Ozmán-házzal. Az uralkodócsalád ősei bőségesen gondoskodtak utódokról, úgyhogy a török nemzetgyűlés 1924 márciusában hozott száműző határozata néhány száz herceget és hercegnőt kergelett ki a köztársasággá alakult Törökország területéről. Majdnem mind Franciaországban találtak uj otthonra, úgy látszik Párisban éTzik legjobban magukat a királyi és császári hercegek, hiszen az orosz cári család életben maradt tagjai is majdnem kivétel nélkül Franciaországot választották második hazájukul. A megváltozott idők nem kevésbé megmutatkoznak a többi kötetekben is. Kiderül, hogy a legelőkelőbb német arisztokrata családok tagjai kerestek maguknak polgári körökből élettársat, igy az uralkodói rangú családok közül különösen a Lichtensteinek, Fürstenbergek, Harrachok, Hohen- Viohek keveredtek polgári vérrel. így például felfedezünk egy Salms hercegnőt, és pedig Sams Eleonórát, aki 1887-ben született, az orvostudományok doktora és 1925-ben férjhezment kollégájához, dr. Kari Hienisch hamburgi orvoshoz. Ezt bizony a Salmsok ősei nem álmodták volna. Mégis csak változnak az idők. ISTENEK NYOMÁBAN így fiatalít és szépít a CsOTíiü-créme teaü-puder Cöfall-szappan Ffilcrakat » C. S. R. részére: Vörös Rák gyógylár, Bratislava. Jeruzsálem, áprilisban A drótsövények Amikor az országban jártam, tavasz volt. Mindenki gratulált, hogy most jöttem, a bennszülöttek és az idegenek. A tavasz mindenütt ünnep, Palesztinában egészen különösen az, egy nagy és rövid ünnep, amikor Juda és GaMlea kopár hegyei megtelnek valami valószinütlenül piros pipaccsal. Ez a ve hegyoldal, Sinai hegye, ahonnan Mózes az élet törvényeinek kőtábláját hozta a népnek, ami közben aranyborjút öntött magának, ez a vén hegyoldal kigyulladt áprilisban ezzel a piros lánggal, a palesztinai pipacsok pirosságával; s amerre az autó megy az országban, virágzanak a narancserdők. Az egész ország szagos most két hétig, a völgyek, a földek tele vannak ezzel a különös, soha nem ismert, ünnepélyes illattal, a narancserdők virágszagával. Végig az egész országban, Nahallaltól Jeruzsálemig, Haifíá- tól ebben a különös pompában állanak a földek, beborítva pipacsokkal és virágzó narancserdőkkel; az idő langyos, alig melegebb, mint mifelénk egy sikerült tavaszon. Ilyenkor olyan az ország, mint az ígéret Földje. S a Kánaán egy reggeli órán, ha a nap megsüti a naranoserdőket és fölveri a völgyek fölött az első illatfelhőt, olyan, mint Kánaán, ahol tej és méz folyt. A földeken dolgoznak az emberek: egy arab megy az ökre után, egy sportsapkás zsidó paraszt hajtja a lovat az ekével. Az arab és a zsidó paraszt földje egyformán zöldül, s a két birtok között a távolság egy keskeny árok. Ami még köztük van, a két paraszt között, az egy világ. Ami még köztük van, az a drótsövény. Nekem ezt igy mondták el: a török uralom alatt Palesztinában nem ismerték a katasztert. Palesztina Ázsiában van, a nomád arabok ázsiai nép, a törökök nem szeretik a sok irkafirkát, s a Szent Földön minden telekkönyv nélkül évszázadokon át a pálma- farendszer uralkodott. Ezt úgy kell érteni, hogy Achmed birtoka terjedt két alacsony pálmafától a kerekes-kutig; ott kezdődött Ali birtoka, amiről minden gyerek tudta a Horeb hegye alatt, hogy vége szakad annál a magas datolyapálmánál ott balra. És minden a legszebb rendben volt, ha Ali meghalt, az örökösödési kérdéseket a fia barátságosan eligazította Achmed fiával, a határprobléma nem volt vitás. S ha differenciák: merültek föl, beverték egymás fejét. így éltek ezer évig, a legszebb rendben. Az ezredik évben, mikor a törökök kitakarodtak (akiket egyébként sok bennszülött konzervatív zsidó is visszasír, mert állítólag kellemes közigazgatási tolerancia, úgynevezett „ideális korrup- ció“ uralkodott alattuk!) s az angolok fedezete alatt bevonultak a zsidók, Achmed eladta a földjét jó áron a Keren Hajessod- nak. Ali nem adta el, várt. Sok Ali nem adta még el a földjét Palesztináiban. A zsidók az újonnan és drágán megszerzett földbirtokról persze jegyzőkönyvet készítettek, topográfiai kártyákat vettek föl, megvetették az alapjait egy leendő telekkönyvnek, s a végén, hogy egészen biztosak legyenek, cöve- ket vertek az uj birtok körül (néha lövészár- kat is ástak, ahol szükséges volt), s körülvonták az egészet drótsövénnyel. ügy ni, most már biztos volt a birtok, nem lehetett tévedni a határokban. Ez a drótsövény szarja az arabok szemét. ők hozzászoktak a pálmafarendszerhez, ami nem ilyen alapos, de a keleti világnéz- letnek, ami lazaságra és távlatokra van berendezve, jobban megfelel. A drót sövény, ez az elkdritettsége a birtoknak, ez az aggóizgatta és nyugtalanította .az arabok kedelyet. Ez valami uj volt, amihez szokni kell. Hogy a földet, ami végtelen, apró kockákban körülkerítik a jövevények. Hogy a földet könyvekbe Írják. Éhez párszáz esztendő kell, amíg a birtokjognak ezt a forradalmi szimbólumát megszokják az arabok. Lehet, hogy mire megszokják, már a zsidóké lesz a föld és nem lesz több szükség drótsövényre. De addig a zsidó és az arab gazdát egy világ választja el egymástól. Egy világ érzésben, szellemben, szándékban, nyelvben, származásban. S mégis mindaketten egy földön élnek, mindketten atyáik földjén élnek és hajtják a honi barmot az eke előtt. Mindketten otthon vannak, mindketten arcuk verejtékével művelik a földet. De végtelen dolgok választják el őket egymástól. Többek között a drótsövény. A gyermekek Jeruzsálemben a zsidó információs iroda vezetője, beszéd közben, mikor óvatos érveket hozok föl, elhallgat és ezt mondja: „Hallgasson ide, én hadnagy voltam az angol hadseregben. Mindenki tudta rólam az ezredben, hogy zsidó vagyok. Ausztráliában állomásoztunk. Soha egy hangot nem hallottam, egy mozdulatot nem vettem észre, ami eszembe juttatta volna, bogy zsidó vagyok. A tiszttársaim nem voltak se udvariasabbak, se udvariatlanabbak hozzám, mint egymáshoz. Zsidó voltam és angol katonatiszt voltam: a kettő fedte egymást és nem horzsolta egymást. Egy napon, mikor az ezredet a háborúban már visszahozták Európába, zsidó legionaristák érkeztek hozzánk. Emberek, frmsen á gbettóból, Londonból és Newyork- ból. Emberek, azzal a bátortalan, bizalmatlan nézéssel. Ezek is öntudatos zsidók voltak, de valahogy elkülönzötték magukat, külön éltek, valami bizalmatlansággal jártak közöttünk. Akkor megcsapott megint ez a ghetto-levegő. S láttam, hogy a többiek is érzik ezt, a régi tiszttársaim, hogy csodálkoznak, aztán megértik és mégse értik meg. Miért bizalmatlanok ezek az emberek? Honnan jönnek? Kicsodák? Zsidók voltak és a gbettóból jöttek. Altkor megesküdtem, bogy uj zsidókat akarok nevelni. Leköszöntem a rangomról, eljöttem ide és résztveszek ebben a munkában. A kolónia tele van gyermekekkel. Árvákkal, akik a szüleiket pogromokban, idegen háborúk sorscsapásaiban vesztették el — odaát. Most itt nőnek föl, ezek lesznek az uj zsidók. Ezek már nem tudnak Európáról semmit, ezek csak Palesztinát ismerik. Ami odaát van, azt nem gyűlölik, nem s?eretik. Nem tudnak róla. Csak arról tudnál*., bogy zsidók, hogy szabad levegőben nőnek fel, nem térnek ki az idegen elől, mindenkinek a szemébe néznek. Ezek itt fognak maradni. Palesztinában soknr.nien történik, de ez a legfontosabb: itt gyermekek nőnek fel, akik nem láttak soha ghettot." „Mit gondol** — kérdeztem — „az apák vére, az évezredes élet Nyugat városaiban, a városok emléked, a szellemi stúdiumok, egy bizonyos elfinomodottság, kényelem, a nagy lehetőségek emlékei nem fogják visszahozni ezeket a gyermekeket, ha felnőttek, Európába? Palesztinában még generációknak nem lehet más sorsa, mint: parasztnak lenni, a földet túrni. Mi lesz, ha ez a generáció, ami még átörökölte a vérében Európa nagy levegőjét, egyszerre honvágyat kap Európa után?" Komoran néz, szinte farkasszemet néz velem: „Az nincs, az nem lehet. M i h a z á t dó és józan leszögezése a birtoklás fényiéinek,]adunk neki, értse meg. Minden miattuk tör192t> julius 10, szombat. Társai keresek kőszénbáaya nyitásához, kőszén kitermeléséhez, eset:eg vevőt szerződésileg biztosított kőszén kitermelésének jogára. A kőszén 5800 kalőriás. Középszlovenszkőn. Cim a kiadóhivatalban. ténik. Ha ezek visszamennek, ha kiütne egyszer rajtuk ez a betegség, akkor itt minden hiába történt. Mi nem magunknak vagyunk itt, mi miattuk vagyunk itt. „Minden generáció mást akar" — mondom csöndesen. Lázasan, bizonytalanul, nyugtalanul, ismétli : „Nem lehet, az nem lehet. Mi hazát adunk nekik, értse meg...“ A kommunák Láttam Tel-Joseíet, a legradikálisabbat. Láttam Pethaoh-Tikvát ami Rotscbild-alapi- tás, szigorúan polgári, sőt kispolgári alapon, ahol a magántulajdon szent, s ahol arabok dolgoznak a zsidó kisbirtokosok földjein. Láttam Daganiát, ahol nem kommunisták élnek, hanem emberek, talán Tolsztoi szellemében, vagyonközösségben, politikai program nélkül, egységes munkafelosztásban és haszonfelosztásban (szegények, hol vannak még a „haszonétól!) Láttam Mikve-Israelt, ahol gyermekek élnek, 14—20 között, tanítók felügyelete mellett, ezt a farm-iskolát, amit hatvan esztendővel ezelőtt alapított Charles Netter, s ahol az uj zsidó parasztgenerációt nevelik, s a tanítók közös házban laknak a növendékekkel. A kommunákkal egy kis ideje baj volt A zsidó Executive szelleme szigorúan polgári szellem. A pénzösszegek, amik rendelkezésükre állanak, polgári eredetűek, s a mód és cél, ahogy és amiért forgatják, polgári elgondolásu. Az a 20.000 zsidó „chaluz" pedig, akik az 50.000 bevándorolt közül az igazi, a nehezebb munkát választotta, az utak építését, az uj kolóniák megteremtését, a küzdelmet a természettel, a mocsarakkal, az áldatlan gazdasági körülményekkel és az arabokkal, nem polgári eredetű és nem is polgári szellemű. Ezek a legnacionalistább szocialisták, akiket valaha hordott a föld. Mindent az Eszméért, de mi az Eszme? Nem az, hogy egy moszkvai filláiét létesítsenek a Szent Földön, hanem: fölépíteni Palesztinát, az uj hazát. De ezek a honfoglalók, ezek a nacionalista honfoglalók, nem polgári szelleműek. önkéntes és önkénytelen szegénységben élnek a telepeiken; nem mind, de a legtöbbje. Láttam Tel-Josetet, ami egyidŐben megijesztette az angol sajtót, mert messziről úgy nézett ki az egész, jelentékeny, kclonia, mintha ő Brit Felségének Kormányzója alatt, az angol lobogó protekciója alatt, egy kis bolsevista tenyészet alakult és virult veim fel Tel-Josefben s még egy pár másik helyen. Ezer, kétezer ember vagyonközösségben él. Bér nélkül dolgoznak, a termelt fölösleget nem osztják el egymás között, hanem megőrzik tőketartaléknak. Mindent a kolóniának, semmit az egyesnek, ez az elv. Nem ismerik a pénzt, bonokkal fizetnek egymás között. Nincs köztük ur, nincs szolga, nincs az egyiknek többje, mint a másiknak. Ha az egyiknek elszakad a nadrágja, nem ő maga, hanem a kommuna vesz neki újat. S mindezen felül ezek az emberek nehéz és fáradtságos, sokszor életveszélyes munkájukért nem tartanak igényt se bérre, se haszonra. Mi ez egyéb, ha nem bolsevizmus, lappangó bolsevizmus az angol lobogó védelme alatt? Kétségtelen, hogy a messziből ezek a fiatal „kommunák" egy kicsit vörös benyomást keltettek. Az ijedelem nagy volt, nemcsak Londonban, hanem a zsidó Executive jeruzsálemi irodáiban is. Valami fejlődött itt, észrevétlenül, ami nem volt belekalkulálva se angol, se zionista részről a számításba. A jaffai bevándorló táborban gyakorlott orvosok csak a bevándorlók testét tudják megvizsgálni, hogy egészséges-e; hogy ki mit hord a bőre alatt, azt egyelőre még angol fináncok se tudják kontrollálni. Hozzá éppen ez a rétege a bevándorló zsidóságnak, azok, akik a feladatok legnehezebb részét vállalták magukra, a kolóniák megteremtését és kiépítését, olyan vidékekről érkeztek, ahol már végighuzott a bolsevizmus leheleíe: Galíciából, Ukrainából sokan egyenesen Oroszországból. Az, hogy ezek a zsidók elhagyták Európát, bolsevista és kapitalista paradicsomaival együtt, s nyílegyenesen haza- jöttek, nem látszott elég garanciának arra, hogy nem hoztak magukkal a pogy- gyászuk legtitkosabb rekeszeiben olyan vetőmagvakat, amikre a Szent Földnek semmi szüksége nincsen. Vizsgálat indult és nagy ellenőrzés, kontroll, ellennyomások. S a vizsgálatok során az angolok megnyugodtak. Ezek az emberek, 4 A kolóniák Utánnyomás tilos
