Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-09 / 152. (1190.) szám

) 6 1926 julius 9, péntek. ur sokat mesélt nekem illavai raboskodásá- ról, a keserves nehéz életről, a szomorú át­rakodásokról, a törhetetlen energiájú, bizó, vigasztaló magyar úrról, a titkos éjjeli eluta­zásról s sok érdekes részletet tudtam meg az összeomlást követő vad idők szomorú titkai­ból. De Teplic nem tudott semmit, önfeled­ten borult a nyári éjszakába. Talán most is ragyogott, boldog volt s ő volt a nyaralás örö­me. A parkban zene szólt, toalett, toalett mellett s ültünk a szálloda terraszán a gyö­nyörű éjszakában sokáig, teplicmámorban- Aki utazik, utazzon ide is. Szvatkó Pál. Vissza az elemibei — Hogy vagytok? — Köszönöm, elég rosszul. ■— Már ti is? — De mennyire!... — Anyagi bajok? — A legsúlyosabbak. — Hisz az uradnak fényes állása volt a bankban. — Ott kell hagyni. — Borzasztó. ;— Nem is borzasztó, de Katasztrofális. . — Leépítették? — Dehogy! Ha csak erről lenne sző. " — Te, nem merlek kérdezni, olyan rosszat gyanítok. — Nem is gyaníthatsz elég rosszat! i— Már le is van tartóztatva? — Ez még nem lenne a legrosszabb. ■— Beszélj már, mi történt? •— Itt állok hat felnőtt gyerekkel és nincs kenyérkereső. — Hát mégis az uraddal történt valami baj. Igen. — Itt hagyott? ■— Ugyan ... Alfréd nagyon szeret engem. — Akkor igazán nem tudom elképzelni, hogy mi történt. — Minap Párisba utazott. Azt mondta, a bank küldte ki üzleti ügyekben. Az első hét végén le­velet kapok tőle és látom, hogy egész furcsa dol­gokat ir. Mindig komoly ember volt, de a levelé­ben olyan nevetséges dolgokról számolt be. — Például? — Azt írja, hogy Párisban milyen szép játszó­terek vannak. — Nem értem ... — Én se értettem, de megjött a másik levél és ettől még jobban megijedtem. Azt irta, hogy Párisban mennyire szeretik a gyerekeket. — Alfréd mindig nagy gyerekbarát volt,.. — Várj csak. A harmadik levelében azt közli, hogy egész nap a játszótéren van és a gyerekekkel hancurozik a homokban. Van gereblyéje, lapátja, ásója, kapája és ott ül a homokban. — Rémes! — A negyedik levelétől már kétségbeestem. Gyerekes volt a stílusa és az írása is egészen elváltozott. A betűi bizonytalanok lettek és minden szóban helyesírási hibákat fedeztem fel.-r- Elmebajos lett? — A világért se. — Hanem?... — Woronov professzornál volt és megfiatalit- tatta magát. — Na hát... — És mire visszajött, annyira megfiatalodott, hogy újra tanköteles lett és be kellett őt íratnom az elemibe. — Rémitő. — A fiuk máT gimnazisták és az apjuk az elemibe jár. És nekem kell őt minden reggel az iskolába vezetni... Hát élet ez? — Most már értelek... Borzasztó, igazán bor­zasztó. Lynkeusz. Nagy villamosszerencsétlenség Berlinben Berlin, julius 8. Berlin déli részén, a tempelbofi mezon, ma reggel két villamos­kocsi összeütközött. 11 ember súlyosan, húsz pedig könnyebben megsebesült. A súlyosan sebesültek közül többen a halállal küzdenek. Bolgár irredenta a román határon Bukarest, julius 8. Egy bolgár komitá- csibanda betört a dobrudzsai határon s meg­támadta a román csendőrséget. Egy román katonát meggyilkoltak, többet pedig meg­sebesítettek. Az Adeverul értesülése szerint a román kormány erélyes diplomáciai jegy­zéket intéz Szófiához, mert nem tűrheti to­vább az irredenta bolgár bandák garázdál­kodásait. — Egy budapesti bankár titokzatos eltűnése. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Pálfi Sándor üllői-uti bankár a napokban a kényszer­egyezségi eljárás megindítását kérte, mert üzleté­ben 6 milliárdos deficit mutatkozott. A kényszer- egyezségi tárgyaláson azonban nem jelent meg. Eltűnt Budapestről. Budapesti lakásán azt a hirt hagyta, hogy családjához utazott Siófokra, de itt sem tudtak róla semmit. Ellenben a Balaton part­ján. megtalálták kalapját és Bétabotját. Lehetséges­nek tartják, hogy Pálfi vállalata bukása miatt ön- gyilkosságot követett el, de arról is beszélnek, hogy csak félre akarja vezetni a hatóságokat és hamis útlevéllel külföldre szökött. A hatóságok a károsultak feljelentésére megindították a nyomo­zást Negyedszázad múlva napfény derült egy csongrádi gyilkosságra Thuri György öreg gazdát a lánya jelentette fel — Az öreg ember beretvával fölmetszette ütőerét Csongrád, julius 8. i Egy régi bűnre derült most különös kö­rülmények között világosság, olyan bűntény­re, amelyre már alig emlékezett valaki Csongrád környékén. A bűntény elkövetésé­nek idején hiábavaló volt minden nyomozás, a vizsgálat nem vezetett semmi eredményre. A múlt kisértetei azonban feltámadnak és bosszút követelnek. Thuri György öreg gazda öngyilkossága Kedden nagy szenzációja volt Csongrád városának. Thuri György 74 éves öreg gazda, aki Csongrádon nagy tiszteletnek örvendett, borotvával elmetszette nyakát. Mire rátalál­tak, rendkívül súlyos vérveszteséget szenve­dett, úgy hogy a kórházba kellett szállítani, ahol csak jósokára nyerte vissza eszméletét. A régi bűn Huszonhárom évvel ezelőtt, 1903-ban történt. Pintér Márton csongrádi gazda szől- lejébe sietett. A vasúti töltésen haladt, hogy az utat rövidítse. Azonban a szőllőbe nem ért el és haza is hiába várták. Mikor már elma­radása miatt nagyon aggódtak, keresésére indultak. Ott találták vérében fagyva a vas­úti töltés melletti árokban. Fején halált oko­zó súlyos sebek éktelenkedtek. A nyomozás rögtön nagy eréllyel indult meg, A véres eset közelében senki sem tar­tózkodott a kritikus időben, tanú tehát nem volt. Azt sem lehetett biztosan megállapítani, gyilkosság vagy véletlen szerencsétlenség történt-e. Végre is a csendőrség befejezte az eredménytelen nyomozást és az ügy aktáit azzal zárták le, hogy Pintér gazdával halálos baleset történt, lehullott a magas töltésről és holtra zúzta magát. „Édesapám volt a gyilkos!” Évek teltek el. Pintér Márton gazda fia f elcse repedett, derék, szálas legényember vált a fiúból, aki még anyja szoknyája körül szaladgált, mikor családjukban a rémes ka­tasztrófa történt. Thuri György gazdának leánya pedig gyönyörű hajadonná serdült, akiért sok csongorádi legénynek a szive fo­gott lángot. De a leány csak egy iránt visel­i teteti hajlamossággal, különösen a Pintér- fiú érdekelte. A legény is erősen vonzódott a leányhoz és sokat sürgött-forgott körülötte. A szerelem gyorsan jött és a két fiatal igen boldog volt. De mintha mátkaságuk ide­jét valami sötét árny borította volna. A lány gyakran szótlanná vált, szemei elhomályo­sodtak s könnyek jelentek meg benne. Hiába érdeklődött a szerelmes vőlegény mátkájá­nak szomorúsága iránt. Thuri György öreg gazda is makacsul el­lenezte a házasságot. Végül is azonban a fia­talok szerelme és akarata győzedelmeske­dett. Nemrégiben volt az esküvő. És nemrégi­ben történt, hogy a fiatal asszony nem bírta tovább viselni szöínyü titkát. Egy napon fel­kereste anyósát: Édesanyám, valami szörnyű dolgot kell elmondanom magának. Édesapám volt a gyilkos, ő ölte meg 23 évvel ezelőtt a maga jó urát! Az özvegy és menye is most már a csendőrségre mentek és feljelentették Thuri Györgyöt a 23 éve elkövetett gyilkosság miatt. „Megátkozom a lányomat!” Thuri György, amikor értesült a fel­jelentésről, mielőtt csendőrkézre került vol­na, leszámolt magával, borotvával elmetszet­te nyakát. A kórházban azonban nagysokára magához tért. Vallató ra fogták. Beszélni nem tudott. így hát papirost adtak elébe és ő resz­kető öreg betűkkel irta fel ezeket a szava­kat: „Megátkozom a lányom, aki ilyen gyalá­zatot hozott rám és börtönbe juttatja édes­apját.” A hatóság emberei felvilágosították az öreg Thurit, hogy a földi igazságszolgáltatás már nem vonhatja felelősségre. Bűne elévült. „Nekem már mindegy. Én már nem me­hetek a becsületes emberek közé” — volt a válasz. Aztán apatikusan és töredelmesen leírta a 23 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosság rész­leteit. GRIGORIJ RASZPUTIN OROSZORSZÁG TITKOS CÁRJA IVÁN NASIVIN REGÉNYE A fóka megszólal és beszél (2) — Nikolaj Nikolajevios Undolszkij — je­lenti az ajtóból egy jól idomított inas. Ma^as, sovány, kopaszfejü, de észre­vehetően fiatal ember lépett a terembe, a kormányzóság első mágnása. Fáradt, blazirt arcának izmai folyton táncolnak s a szemével állandóan úgy kacsintgat, mintha valami beleesett volna. A telet mindig Nizzában tölti, a nyarat Oksinszk melletti óriás kiterjedésű birtokán, ahol hatalmas kastélya, saját házi színháza és saját kápolnája van. Ezeket még nagyatyja építtette. Bár maga sohasem vadá­szik, a hagyományokhoz híven töméntelen sevadászkutyát tart. Nikolaj Nikolajevios barátságosan üdvö­zölt mindenkit. Amikor azonban a háziasz- szony Grdgorijt mutatta be neki, kissé riad­tan nyújtotta a kezét és úgy tekintett a ven­dégre, mintha valami beszélő fóka vagy egyéb emberszabású szörnyeteg állana előtte. Mihelyt azonban észrevette, hogy Grigorij egész nyugodtan viselkedik és egészen em­ber módjára beszélget, rögtön meg is feled­kezett a „különlegességről” s Miohail Michai- lovics grófhoz fordult: — Rég nem láttuk már egymást... Mi? — Bizony régen. De addig is megkértem vagy százszor, hogy ezt a mizést abbahagy­hatná — válaszolta a gróf tréfás szigorral. Mikor szokik le már a rossz szokásairól? Nikolaj Nikolajevios halkan és bizony­talanul nevetett. — Hova tűnt el akkor olyan hirtelen a Riviéráról? — kérdezte. — Monté Cáriéban nyertem ötvenezer frankot s hogy a pénzt hasznosan költsem el, Szicíliába utaztam, aztán tovább Görög­országba, Egyiptomba, Palesztinába s érde­kes körutamat a Baalbek-i templomnál fejez­tem be . . . — Tout seul? Mi? — Tout seul eomme toujours — vála­szolt a gróf. — Én nem vagyak olyan kéj­utas, mint ön, s hidegen számítok. Mért ci­peljem azt magammal mindenüvé, amit min­denütt megtalálhatok? Appardón — szakítot­ta félbe saját magát és nővéréhez fordult —, Varja, ha utunkra föl akarsz üdíteni, úgy siessünk, mert az idő szőrit. Ismered élet­szabályomat: Sohasem későn jönni, sohasem sietni. — Tudom, tudom. Minden meglesz a ma­ga idejében. Ugyanabban a pillanatban megnyílt az ajtó s az inas jelentette: — Tálalva van. — Látod? — szólt a kormányzóné rá- mosolyogva fivérére. — Köszönöm, de légy szives, intézkedjél, hogy az autó is idejében álljon elő . . . — Igazán javíthatatlan vagy. — Hja, a púposokat is csak a koporsó egyenesíti ki. — Kérem, hölgyeim . * , Grigorij Jefi- movics . . . Eminenoiád . . . Az egész társaság az ebédlőbe ment. Az ebédlő óriási nagy terem szinte oroszosnak mondható nehézkes stílusban, melyet a né­metek közt sokan annyira kedvelnek. Hem­zsegtek itt az apró csucsives dekorációk, a kötött asztalkendők, furcsa butéliák, zöld- fényű villa- és késnyelek, durva festésű tá­nyérok és csészék, no és természetesen az egyik sarokban egy nagy régi kép a szokásos szenttel, aki egyik kezében barkát, a másik­ban húsvéti tojást tart. Borisz Ivanovics von Stieren az orosz külsőt az utolsó pontig sze­rette betartani. A szolgák hátravonták a székeket és óvatos hódoló pillantást vetettek Grigorij széles, szakállas alakjára. A nagy befolyásá­ról szóló pletykák már az ő körükig is el­jutottak. Grigorijt, mint fővendéget, a kormányzó­né jobbjára ültették. Lárissza Szergéjevna várakozóan nézett rá hamis nevető szemé­vel. Várt tőle valami jó vaskos mondást vagy esetleg ügyetlenséget, amin majd ne­vetni és plexykálkodni lehet a városban. Gri­gorij észrevette feszült figyelmét, hirtelen megfenyegette az ujjavai és kedélyesen szólt: — Nézze meg az ember . . . te kis hun­cut! Lárissza Szergéjevna fölnevetett, mind­annyian mosolyogtak. — Qu est-ce qiTil a dit? — kérdezte Ni­kolaj Nikölajevics és megint fókát látott Gri- gorijban. Hatalmas kettős vacsorát tálaltak föl. Egyrészt a nagybefolyásu vendégnek a ház hamisítatlan orosz szellemét igyekeztek be­mutatni, mert azt hitte a kormányzó, hogy Raszputin épp az orosz ételeket fogja előny­ben részesíteni, másrészt a grófot és Nikolaj NiKolajevicset sem akarták ezekkel a nagy­részt nehezen emészthető fogásokkal elrémi- teni. De a jelenlevők néma csodálkozására Grigorij határozottan a francia konyha felé hajolt s ügyesen bánt a Champagnerrel, bár néha nagyokat csuk lőtt tőle, amin Lárissza Szergéjevna kitünően mulatott. (F olytatjuk.) Vágy A szavaid mögé Szeretnék csenni, Eltörni nyelveden, Kegy csak félig mondj ki. Hogy lelked folytassa, Mit csak félig mondtál, S ajkad ismételje, Amit elgondoltál. Falu Tamás. — Szerkesztőségünkből. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok, mint arról la^ púnk pünkösdi számában már részletesen megemlékeztünk, pártközi megegyezést léte-* sitettek a csehszlovákiai magyar kisebbség iö- városi orgánuma, a Prágai Magyar Hírlap — felejthetetlen Petrogalli Oszkárunk által megalapozott — hivatásának további Tgá-. latéról. A megegyezés értelmében lapunk fe­lelős szerkesztői tisztét, a törvény előírta for­maságok elintézése után, mai számunkkal Forgách Géza kartársunk veszi át. Örömmel üdvözöljük őt uj pozíciójában, mert meg va­gyunk róla győződve, hogy közös nagy cél­jaink szolgálatában őszinte, benső egység fog bennünket egy családdá, a jobb magyar jövő útját vállvetve törő munkacsapattá kovácsolni. És hisszük, hogy uj felelős szerkesztőnk érté­kes működése csak teljessé fogja tenni azokat az eredményeket, amelyeket a P. M. H.-nak eddigi, impozáns fejlődése során elérnie si-. sikerült. — A köztársasági elnök keletcsehországi útja. Masaryk elnök szombaton négy napra Keletcsehországba utazik. Az első napon Chlumecet és Horticét látogatja meg, azután Miletinen keresztül továbbutazik Königshoff- ba. Az éjszakát Velichov fürdőben fogja töl­teni. Vasárnap Josefstadtban tart katonai szemlét, majd Járomért látogatja meg és on­nét Upicba megy. Hétfőn azután még négy városkát fog megtekinteni s kedden folytatja útját Kostelecig- Az elnököt Keletcsehországi útjában Cserny miniszterelnök és valószínű­leg Benes külügyminiszter fogják elkísérni. — Minisztertanács. Tegnap délben minisz­tertanács volt, amely többek között a parla­ment szünidejére vonatkozó kormánydiszpo- ziciókkal foglalkozott. — Gajda tábornok szabadságon. A Tri­buna jelenti: Gajda tábornok vezérkari főnökhelyettes tegnap kezdte meg szabadsá­gát. Hogy szabadságáról való visszatérése után milyen funkcióval fogják megbízni, ar­ról egyelőre még nem döntöttek. — Megalakult Érsekujvárott a magyar nemzeti párt iparosszakosztálya. * Érsekújvárt tudósítónk jelenti: Kedden délben alakult meg a magyar nemzeti párt érsekujvári ipa­rosszakosztálya. Kukán Béla dr. pártelnök nyitotta meg az alakuló gyűlést s indítvá­nyára a gyűlés elnökéül Plichta Ferenc asz­talosmestert választották meg. Ezután ifj. Ko- ezor Gyula nemzetgyűlési képviselő tartott nagyobb beszédet, amelyben hangsúlyozta, az iparosság szervezkedésének szükségessé­gét. A kisiparosság — úgymond — nem akar jogtalan előnyökhöz jutni más társadalmi osz­tályok rovására, csak azt követeli, hogy ne tegyék tönkre más társadalmi osztályok ked­véért. Ezután Holota János dr. képviselő rész­letezte a megalakuló szakosztály érsekujvári munkaprogramját. Végül megválasztották a tisztikart. Elnök lett: Plichta Ferenc, alelnö- kök: Ollerénvi János, Beszkó István, Szapu Alajos, Olveczky József. Bednárik Mihály és Fekete János, jegyző: Kovács Ernő.

Next

/
Thumbnails
Contents