Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-08 / 151. (1189.) szám
4 1926 julius ü, csütörtök. 'Ptó^GAI-i v SACT&VRHIRIíAB Az utolsó Zrínyi-leány Athénben él és a Zrinyiászt olvassa Gargialo Adának hívják és ünnepelt szépsége Athénnak — Bátyja a világháborúban hasi halált halt Béigrád, julius 7. A belgrádi Vreme egyik legutóbbi számában a lap görögországi munkatársa bennünket közelről érdeklő cikket irt a törökverő Zrínyi Miklós még életben levő utolsó leszármazottjával történt véletlen találkozásáról. Az újságíró Athénben megismerkedett egy különcködő szobatudóssal, aki egész nap porlepte könyveit bújta. A régi könyveli felkeltették az újságíró érdeklődését és mindennapos látogatója lett az öreg urnák. A látogatások alatt az újságíró megtudta, hogy Athénben él egy harminc év körüli nő, aki fel szokta keresni a szaktudóst, hogy könyveket kölcsönözzön tőle. A hölgyet főleg a régi török történelmi könyvek érdekelték, különös előszeretettel olvasta a Zrínyi Miklósról, a szigetvári kirohanásról és az egyéb török hódoltságbeli időkről szóló könyveket. Egy látogatás alkalmával az újságíró szóba elegyedett a Zrinyi-könyveket böngésző hölggyel és ekkor megtudta, hogy a véletlen az utolsó Zrínyi sarjadékkal , hozta össze. Ezt a találkozást a Vreme munkatársa igy árja le lapjában: Már napok óta hallom, hogy Athénben él a hatalmas történelmi nevezetességű Zrínyi família utolsó leszánmozottja. Két napja üldözöm ezt a hölgyet. Harminc körülinek mondják. Nagyon csinos, megcsodált szépség a görög fővárosban. Kerestem minden elképzelhető nyilvános helyen. Nincs sehol. A véletlen aztán összehozott vele. A terraszon török kávét szűrésűitek Athén szépségeit megcsodálni jött idegenek. Felbukkant a keresett nő is, talpig feketében. Karcsú kreol arcához és csinos termetéhez pompásan illett a ruha. Átküldőm az asztalához a névjegyem és bemutatkozom: — Gargalo Ada vagyok, az utolsó Zrínyi lánya — mondja kérdésemre. — És mit keres Görögországban? < — Korfu szigetén ősrégi birtokaink vannak, azt szeretném megmenteni az agrárreformtól. ■ De nagyon nehezen megy. ‘ A 'beszélgetés további folyamán a hölgy 1j elmondotta, hogy sohasem volt Szigetváron, ! sem Zágrábban, de szeretné látni a nevezetes várat, amelyet őse haláltmegvető bátorsággal védett a törökök ellen. Zrínyi Miklós szerepét ismeri. Olvasta a ' kirohanásáról szóló elbeszéléseket és törté- : nelmi munkákat. És mert tudja, hogy őse milyen nevet tölt be a magyar történelemben, ' szeretne Szigetvárra látogatni. — Valami úgy vonz oda — mondja Gargalo Ada — de úgy informáltak, hogy meg kell tanulnom magyarul, különben nem boldogulok. Én pedig franciául, olaszul és görögül beszélek. Elfeledkeztek rólunk. Talán nem is tudják, hogy én vagyok az utolsó • Zrínyi. Néha el szokott látogatni hozzánk Trumhics Ante volt szerb külügyminiszter, más látogatóink nincsenek. A Zrinyi-család utolsó férfi tagja, szegény fivérem, meghalt a világháborúban. Az olaszok oldalán harcolt a központi hatalmak ellen és a piávéi ütközetekben elesett. Pedig nem kellett volna bevonulnia, de ő, mint vitéz, — „noblesse oblige“ — elment Olaszországért meghalni. Nem tudni, mennyiben lehet hitelt adni a Vreme híradásának, de ha az csakugyan megfelel a valóságnak, úgy a magyar diplomáciának érdemes lenne felkutatni azt a hölgyet, akinek ereiben a törökverő Zrínyi Miklós vére csörgedezik. ISTENEK NYOMÁBAN Egy asszony Jerichóban Utánnyomás tilos így fiatalít és szépít a S Corall-créme Coratl-puder Coralí -szappan FSlerakat a C. S. R. » részére: Vörös Rák gyógytár, Brati&lava. Jeruzsálem, április végén. Ez azon a napon volt, mikor a Holt tenger s a Jordán mellett jártam, s Rethanián keresztül jöttem haza, s sokáig ültem Mária . és Márta házában, Lázár sírja mellett, s az egészet nem lehet elfelejteni és nem lehet ujsagcuiivbe gyömöszölni, s az egészet alig lenet könyvbe préselni, mert van már egy Könyv, ami a legtökéletesebb Baedekerje ennek az útnak: a Biblia. Az ilyesmi úgy megy, hogy ebéd után jön a soffőr és proponálja, menjek ma délután vele a Holt tengerhez ... Kérem, tessék. Hová megy az ember ebéd után Jeruzsálemben, ha jó az idő? A Holt tengerhez. — És igy mentem a Holt tengerhez, egy kanyargó szerpentinen lefelé, Jc •’sálemből, ami 800 méter magasan fek- 6z - a tenger színe fölött, a Holt tengerhez, ami 200 méter mélyen fekszik a tenger színe alatt, — tehát az autó két óra alatt olyan hőmérséklet-változásokon fut keresztül, mintha valaki elutazna a Magas Tátrából a legior- rouü Kongóba. Az autó alig két óra alatt zuhan le a hegyről a Holt tengerhez, ami közismerten a fc’d szintjének legmélyebb pontja, aimi közismerten olyan sótartalmú, hogy az emberi test nem süllyed el benne, s ahol, még luxori training után is, április közepén a f"TÓ guta kerülgeti az embert. Tizenöt percet időztem a Holt tengernél, tovább nem bírtam ki. Láttam a Halált, a sós és fekete halált, a halál tavát a néma hegyek között, — egy magányos gőzös úszik át a nap bizonyos óráiban a tengeren, visz postát és élelmet egyik partról a másikra, egy néma és fehér gőzös, lehet, hogy Gharon a kapitánya. Madár nem repül el a viz fölött, rovar nem száll fölötte, s a Jordán torkolatában idetévedt halakat döglötten veti ki a partra ez a gyilkos, fekete viz. A parton három bódé áll, kettőben fekete nomádok laknak, a földkerekség teremtményei közül az a tizenöt ember, akik pontosan a Holt tenger partját választották ezen a földön otthonnak, semmivel nem foglalkoznak, rongyosak, ruták és feketék, éhesek, hogy zörög a csontjuk és fekete csigákat kínálnak megvételre, ami gyönge cikk lés nincsen keletje. A Holt tenger körül több kilométeres körívben nem terem meg semmiféle vegetáció, a legsilányabb homoki cserje is undorral elkerüli ezt a helyet, amit Jehova haragjában teremtett; csak a tenger kipárolgásából lecsapódott só fehérük mindenfelé a földeken, mintha friss hó esett volna ebben az ötven fokos hőségben. A harmadik bódéban nem láttam senkit. Mikor egy negyedóra múlva menni akartaim, kijött ebből a harmadik bódéból egy oroszinges „öhaluz", egy zsidó munkás, nagy hajjal és csontkeretes pápaszemmel. A kezében egy vödröt vitt és a hóna alatt egy műszert. — Sálom! — mondta és megállt. — Mióta van itt? — Tizenöt perce, — mondtam. — És ön? — Két hónapja. De még itt kell maradni ezen a nyáron. Bevisz a bódéba, három ágy, moszkitó- hálók, műszerek és -még két chaluz. Az egyik zágrábi, doktor juris. Bemutatkozás. — Mit csinálnak itt? — A Keren Hajes-sod foglalkozik a gondolattal, hogy kálisavat von el a Holt tengerből. Mi itt pionírok vagyunk, vizsgáljuk a vizet és a körülményeket. Megtudom a következőket: ez a három fiatal zsidó két hónapja él a Holt tenger mellett, olyan kiimában, amit nemcsak európai ember, de még palesztinai bennszülöttek sem bírnak el hosszú ideig. A hőség állandó, egyenletes ötven fok nappal, harmincöt éjszaka; ezt a hőséget nem enyhíti egy pálmafa, egy tenyérnyi zöld folt se. Ételt és ivóvizet tiz kilométer távolságból hoz mindennap egy teve. A testükön a bőrt kicserzette már ez a sós, forró levegő, mutatják a karjukat, tele van kiütéssel, s a bőr kemény, repedezett, mint a pergament. A szemük köny- nyezik, gyulladt és vörös. A torkukat, az ínyüket kimarta ez a fojtogató sós kipárolgás; az, hogy lázuk is van, mert maláriások, itt magától értetődik. Két hónapja élnek itt. Mit keresnek? A válasz nagyon egyszerű: — Kálisavat. Gyárat fogunk itt építeni, ha lesz rá pénz. — Találnak majd munkásokat, akik hajlandók itt élni? — Munkásokat? Nem. Nincs az a bér, amiért munkás itt kitartsa. De chaluzokat igen, amennyi kell... Nekem elég volt, levett kalappal búcsúzok; nem bírom tovább, a tizenöt perc letelt. Állnak a bódé előtt, s a kicserzett, kiütéses kezükkel intenek az autó után. Aztán látom őket, ahogy elindulnak a műszereikkel a Holt tenger felé. Kik ezek? Egy uj honfoglalás primitív hősei? Árpád fehér lóval foglalt hazát, a zágrábi doktor cserepes bőrrel és káli-sóval. * Aztán a Jordán. Megismerkedem a görög családdal, akiket már ismertem előttem ottjárt utazók leírásaiból, megbámulom a kitömött hiénákat és sakálokat, amiket a görög családfő éjszaka unalmában lövöldöz itt a Jordán iuzeseiben, egy nádkalibában müncheni -sört -iszom, a családfő egy rekedt gram- moíonon eljátsza tiszteletemre a görög nemzeti himnuszt, és apró palackokban Jordán- vizet akar rámsózni, ami -itt hiteles és kegyes ajándék az otthonmaradottaknak. Ülök a Jordán x nrtján ebben a kalibában és cigarettázom. A hagyomány szerint ez a hely, ahol a próféta megkeresztelte a Megváltót, ez ; egyetlen gázló a Jordánon keresztül, ki kételkedik és minek kételkedni, hogy ez a hely a hiteles? A próféta itt sáskát evett, ami indokolt, mert izesebb állat itt nem él meg szívesen, s nézem a füzeket és Jordán sárga vizét, egy kicsit valószínűtlen az egész, hogy délután négykor müncheni sört iszom, a görög himnuszt hallgatom és cigarettázok itt a Jordán partján. A zsidó történelem utól-só nagy kényurának, Herodesnek a téli palotája állott itt, autóval húsz percnyire innen, Jerichóban; ott táncolta, abban a dancingban, Sálon. azt a bizonyos táncot, amit Herodes, egy régimódi gavallér, a próféta fejével honorált. Látni akarom Jerichot, miért ne? A soffőr tiltakozik, hogy kiesik az útból és megesküszik, hogy nincsen ott semmi látnivaló, egy piszkos arab falu az egész, s a dan- cingot már régen bezárták. Mindegy, én elég ritkán járok erre és látni akarom Jerichot... Egy félóra múlva Jeriohoban vagyok, már esteledik. Valami kimondhatatlanul ritka és értékes italhoz jutok itt: ivóvízhez, tiszta, hiaeg forrásvízhez, nem ciszternavizhez, hanem forrásvízhez, ami itt buggyan -a szemem előtt ebben az oázisban, ahol egyéb látnivaló igazán nincsen. De a Holt tenger sóföldjei után jólesik megint pálmákat látni, dús és vastag vegetációt, házakat, ahol kövér arabok élnek. Van itt utca, sőt van egy kávéház is, s a kávéház előtt arabok sakkoznak és cigarettáznak, nagy élet van este hat után Jerichóban. A forrás körül cementmedenoét építettek, abban fogják fel ezt a ritka és értékes italt; a cementmedence fölé sátrakat emeltek, a sátrakban padok, az egész olyan, n- i. egy kerti mulató. Csak éppen nem mulat senki. Egy asszony ül az egyik sátorban, a pádon, ahogy estefelé egy unatkozó asszony leül egy kis fürdőhelyen a forrás mellé, mert nincs jobb dolga. Az asszony európai ruhában van, sárga cipő, testszinü harisnya, fekete szoknya, blúz. Ni j kalapja, a kezében napernyő, azzal ir- k~i a homokba, ahogy ül a pádon. Izgatottan néz föl. mikor belépek, az autót nézi, a kísérőmet ... Feláll, hozzánk jön: „Hovávalók? „Magyar, francia." „Ó“, — felragyog az arca. — Én is Lodz- ból vagyok!" (így.) ivurópa-i asszony, zsidó. Csinosan van öltözve, jerichoi viszonylatokhoz képest, kelle- mesarcu, fiatal asszony. Mit csinál itt? Az uraval van, a gyerekével. Élnek Jerichóban z __.v? Nem, csak ők hárman. Lodzból jötte . V Igen. Mikor? Három éve. Istenem, mit csinálnak itt, egész nap, három éve, Jerioho- b .? Az asszony sóhajt: — Az a korcsma, mondja szelíd guny- nyal és hátraint a vályogház felé, ahol az arabok sakkoznak, — a miénk. Mi chaluznak jöttünk ki, de az uram nem tudott a szocialista telepen megférni, s a pénzünk nem volt eko5 hogy birtokot vegyünk magunknak. — En ^ikusan, valami szomorú komikummal: — Mi nem vagyunk szocialisták, nekünk üzletünk volt Lodzban ... Valaki azt tanácsolta, hogy jöjjünk Jerichoba, itt nem volt korcsma és nincsenek zsidók. Most itt vagyunk, már három év-e. Nincs pénzünk visszamenni Lodz- ba, itt kell maradni... A szeme szomjasan, izgatottan fényük, nézi az autót, minket: emberek, Európából emberek, hajón jöttek, táncoltak a hajón, ruhájuk van, újságot olvasnak, összejárnak, beszelnek egymással... hallanak dolgokat, színházba mehetnek, egymás között vannak, — ó Lodz, Lodz, a lodzi ghetto, micsoda honvágy siKolt itt utánad Jeriohoban, ezen a legzsidóbb földön, ahol Herodes palotája állott, mi- osoda honvágy sir itt vissza téged, Lodz, az „üzletet", a pozíciót, az utcákat, ahol meg lehet mutatni egy ruhát, ahol uj sárga félcipőt lehet vásárolni... Van ilyen honvágy is, honvágy Lodz után. — Ne menjenek még, — mondja tikkad- tan, szinte rekedten. — Az uram rögtön hazajön ... Egy csésze kávét... Közel van hozzá, hogy sírjon, az ajka reszket. Látszik rajta, hogy szépen felöltözött most szombat este, kisétált ide a forráshoz, spleenje volt ennek a kellemesarcu asszonynak Jeriohoban, leült a napernyővel a padra, játszott, magának szegény, Lodzra gondolt, az életre, ami elveri Jeriohoig néha az embert, a fiatalságára, amit itt kell leélnie Jeriohoban, arab parasztok között, nap-nap után, néha átfut egy autó angol ladykkel, por és parfüm marad utánuk, aztán megint csak Jericho, a tevék, az arabok, — ó, ez az élet!... De nekünk menni keü, mert a szerpentin nyakatekert, mert este van és nem bízom az arab foffőr tudományában. Bizony, asz- szonyom, ilyen az élet, talán még visszakerül egyszer Lodzba. így még nem láttam embert egy autó után nézni. * Aztán vissza Jeruzsálembe, föl a hegyre, mecsetek, kupolák, paloták, félholdak, keresztek, bástyák villannak föl az alkonyaiban, el Bethania meHett, pihenő egy elmondhatatlanul csöndes tavaszi kertben, Mária és Márta kertjében, akiket ilyen estéken meglátogatott néha a vendég és csöndesen mesélt.. Nagy a csönd, de nekem még zug a fülemben ez a kétségbeesett, együgyű jerichoi panasz, amiben volt annyi harsogás és szenvedély, mint Jerioho összes kürtjeiben. Mennyi bajuk van n.-menteié az embereknek, mennyi bajuk, — és mindenkinek honvágya van valami után, csali az Isten ismeri itt már ki magát. Márai Sándor. Románia megvásárolja Bocskay koronáját Bocskayt a süveges koronával Kassán koronázták meg — A román király Gyulafehérváron Bocskay koronájával akarja megkoronáztalni magát Becs, julius 7. Emlékezetes, hogy a magyar-osztrák koronajavak felosztásánál az osztrák kormány Magyar- ország részére nem akarta kiadni Bocskay István koronáját, amelyet a bécsi Schatzkammerben őriztek. Az osztrák kormány arra hivatkozott, hogy a korona Erdélyt illeti é3 Erdély most nem a magyar, hanem a román impérium alá tartozik. A bécsi kormány az alapon úgy döntött, hogy Románia javára lemond a koronáról, de Romániának csak vételi elsőbbségi jogot ad. A román kormány most elérkezettnek látta az időt, hogy megszerezze Bocskay koronáját és ezért a román kormány megbizottjia, Tzigara — Samucas, vasárnap Bécsbe utazott, hogy az osztrák kormánnyal lefolytassa a tárgyalásokat Bocskay koronájának megvásárlása iránt. Bocskay koronája süveg alakú aranykorona, amelyet Ill-ik Murád szultán küldött az erdélyi fejedelemnek, aki azzal magát Kassán koronáztatta meg. Ugyanakkor Bocskay kezében volt Szent István koronája is, de ő csak ezt a fejedelmi koronát tétette fejére. A korona úgy került BócsbéT'hogy a bécsi béke megkötésekor Bocskay lojalitásának jeléül átadta a koronát Mátyás főhercegnek és a bécsi udvar a Schatzkammerben helyezte el. Értesülésünk szerint a román király tervezett gyulafehérvári koronázásakor Bocskay koronájával akarja megkoronáztatni magát. A román megbízott egyébként a bécsi kormánytól megvásárolja Frankén festő képét is, amely Vitéz Mihályt ábrázolja a prágai udvarban. — A keresztényszocialista szakszervezetek központjának munkaközvetítése. Az országos keresztényszocialista párt központja közli: Munkát keresnek Pozsonyban: (férfiak) 2 famunkás, 4 gépészkovács, 1 fütő, 2 nyomdász, 1 bőrmunkás, 1 kőmives, 1 vasesztergályos, 1 asztalossegéd, 1 gazdasági munkás, 1 bognár, 1 géplakatos, 1 lakatos, 7 segédmunkás, 5 irodai alkalmazott; (nők): 1 német-magyar elsőrangú nevelőnő, 3 gép- irónő, 2 gyári munkásnő. Komáromban (férfiak): 10 kőmives, 1 kocsis, 1 kovács; Ipoly- nyéken: 1 kőmives, 1 napszámos; Vágsely- lyén: 1 kovács; Sasvárott: 1 fémipari szakiskolát végzett. — Munkaalkalom: Pozsonyba keresnek: 2 szerelőtanoncot; Nemeskajalra: keresnek 1 háztartási alkalmazottat, aki főzni is tud; Nagyrőcére keresnek 1 teljesen önálló üzletvezető fodrászt. Bővebb felvilágosítással szolgál az országos keresztényszocialista. párt központja, Bratislava-Pozsony, Hosszu-utca 23. II. em. Borpince CITY-BALL Praha II. Vodickcva ul. 7. Koncert. Tánc. Gnad János, tulajdonos.
