Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-04 / 150. (1188.) szám
1926 julius 4, vasárnap. 3 A fed ei í-li-im sorsát megpecsételték Paris, julius 3. A reggeli sajtó jelentése szerint a francia—spanyol Marokkó-konferencia közvetlenül a befejezés előtt áll. A legfőbb vitás pontokat, köztük Abd el Krirn sorsát, sikerült békésen elintézni. A riff vezért előreláthatólag Madagaszkárra száműzik, ahol nem úgy fognak vele bánni, mint hadifoglyokkal szokás, de azért mégis szigorú felügyelet alá helyezik. A riff-terü- letek közigazgatásának kérdésében is megegyezés történt. A protekciós terület határait alig néhány helyen változtatják meg, s akkor is csak pusztán stratégiai okokból. A határ mindkét oldalán lakó törzsek közigazgatására vonatkozóan nem jött létre az eredetileg tervezett kondominium, mert a köz- igazgatást mindkét részről szigorúan elkülönítik. A konferencia feladata lényegesen könnyebbé vált azáltal, hogy Spanyolország beleegyezett zónájának teljes és effektiv megszállásába. Országos iparos kongresszus Késmárkon r Az Egyesült Iparosok Szlovenszkói és Ru- szinszkói Országos Szövetsége nagyjelentőségű fölhívással fordult az iparkamarákhoz, ipartársulatokhoz, ipari egyesületekhez és az ösz- szes iparosokhoz. A fölhívás szerint a kisiparos osztály kétségbeesett helyzete, a mindinkább sújtó bajok és sérelmek arra indították e szövetséget, hogy Szlovenszkó és Ruszin- szkó össziparosságát egy általános kongresz- szusra hívja össze, ahol az iparosságnak módja lesz egy emberként megmozdulni és a hatalom birtokosaitól a sérelmek orvoslását a legerélyesebben követelni. „Erre a kongresszusra — úgy mond — el kell jönnie, nyelvi, politikai és vallási különbségekre való tekintet nélkül minden iparosnak a legtávolabbi vidékekről is. A közös bajok egyaránt szorítják s fojtogatják valamennyiünk torkát, a közös bajban le kell omlani minden választófal- nak s az egész iparosságnak egy sziwel-lélek kel kell követebiie az eddigi hibás, a kisipart tönkretevő törvényeknek rendeleteknek és eljárásoknak megszüntetését." A kongresszust julius 18-án Késmárkon tartják meg. Ugyanott és ugyanakkor mező- gazdasági és ipari kiállítás is lesz. Megelőző napon az iparosszövetség évi közgyűlését tartja. A kongresszus napirendjét legközelebb részletesen ismertetjük. Ki szavazza meg a jövő évi költségvetést? A páriámén! őszi programja: a költségvetés, építkezési törvény, adóreform és a katonai szolgálatról szóló törvény — A fasdsták uj választásokat akarnak — A cseh polgári páHok a polgári blokk föntartása mellett A nemzeti demokrata párt agrárszárnyának sajtóorgánuma, amely igen közel áll a fascizmushoz, azt írja, hogy a parlamentnek ősszel az 1927. évi költségvetésen kívül az építkezési mozgalomról szóló törvényt, az adóreformot és a 18 hónapi katonai szolgálatról szóló törvényt kell elintéznie. Az építkezési törvényhez és az adóreformhoz talál majd a kormány többséget, mert ezek tisztán gazdasági kérdések és a lakosság nagy részét érintik. Más azonban a helyzet a költségvetéssel és a katonai javaslattal. Az államalkotó szocialista pártok kijelentették, hogy nem szavazzák meg sem a költségvetést, sem a katonai javaslatot és .. németek sem fogják ezeket megszavazni, legföljebb csak ha ezért nagy politikai engedményeket kapnak. A németek eddig sem a vámokért, sem a kongruáért nem kaptak semmit. De ha a szocialisták a Cserny-kormány- nyal szemben továbbra is kitartanak elutasító álláspontjuk mellett, úgy a németek igen kedvező helyzetbe kerülnek. Mivel a németeküel való megegyezés lehetősége nagyon nehéz, a szocialisták pedig nem kívánják a régi nemzeti koalíció visszaállitá- sát — írja a Role —, valószínűleg nem marad más hátra, mint hogy a parlamentet októberig, vagyis az elnökválasztás előtt hat hónappal feloszlatják és kiírják az uj választásokat. A Role ezen kombinációja csak a fasc.isták óhaja. A fascisták, velük együtt természetesen Kramarék, azt remélik, hogy a szélső és radikális nemzeti eszméket hirdető pártok győzni fognak. A mérsékelt cseh polgári pártok azonban egészen más véleményen vannak, amint ezt már tegnapi számunkban is jelentettük s arra törekszenek, hogy a vámtöbbség pártjait az őszi parlamentáris munka- program részére is összetartsák. A polgári pártoknak ugyanis érdeküli, hogy még a mai parlament válassza meg a leendő köztársasági elnököt. ABBAZIA PENSIO SAN REMO a központban. 5324 Nyugodt millió, pormentes fekvés, balkonos, tengerre néző szobák. Kitűnő magyar polgári konyha. Árak: Teljes pensio 25 lírától. Fürdési évad május 1-től. hmm H lHC(jeMéRSKA;TOVARNA!« MA* RU M ■ A- L1K6 RY; l/C • S p0i. qÖMÖRI • RUM*6 $• U KŐRGY^ R- RT •ROZNAVA* Mandarin _ Tripla-Soc— Curacao — Cacao — Dió-Créme — Karlsbadi keserű — Cherry ■WUJl'i-v'.lMl’V.VnnCfrg-r Találkozás Alfonzé királlyal a párisi Rue de la Paix-n A spanyol uralkodó aranygombos sétabottal két öreg ur társaságában vidáman ácsorgóit a ragyogó kirakatok előtt — Szemmel láthatólag nem bánta, hogy összeesküvések és merényletek készülnek ellene — Szereti a párisi utcát, ahol csak közönséges járókelő és uj autót próbál ki, miközben hasznát veszi, hogy király Paris, julius 3. Paris a világcsavargók és az uralkodók és hercegek kedvelt helye. Itt mindannyian jól találják magukat- Az Amerikának indult, de itt rekedt kalandorok, akiknek mindenütt tapló ég a fülükben, itt épp oly biztonságban érzik magukat, mint azok a királyok, akiknek bombák füstölögnek a trónjuk alatt odahaza. Itt nyugodtan, békességben lehetnek, mert Paris alig törődik velük. A kalandorok tisztességes embernek játszhatják magukat, a ceremóniákkal agyonsanyargatott uralkodók, vagy hercegek itt kiélvezhetik; egyszeri emberi mivoltukat. Páris felszívja őket, elvesznek, eltűnnek az utcák forgatagában, az itteni élet letranszformálja őket egy közös, nagy átlagnivóra, ahol mindenki „monsieur“, egy herceg, vagy egy uralkodó éppen úgy, mint egy utcaseprő s ahol az utcaseprő éppen olyan keveset törődik a vendég királlyal, mint a király az utcaseprővel. Páris minden szezonjának meg van a maga monsieurré válni akaró uralkodó vendége. Most a spanyol király van soron. XIII. Alfonz. Eljött, megérkezett Párisba szerencsésen. A Barcelona—Páris vasútvonalon nem helyeztek el bombát a spanyol emigránsok, amit máskor sohasem szoktak elfelejteni, így a francia rendőrségnek a bomba felfedezésével nem volt alkalma arra, hogy a spanyol királyt lekötelezze. A király megérkezett szerencsésen js az állomáson az éljenző és kiváncsi tömeget szimuláló detektívek hadserege fogadta. A fény nép őszek vakítóan fellobbanó magnéziumrakétái okoztak csak némi ijedelmet az érkezésnél, egyébként minden simán és baj nélkül történt, hála a nagyszerűen és diszkréten megszervezed rendőri felügyeletnek. A spanyol király, alig, hogy kipihente az utazás fáradalmait, mint minden Párist járó turistának, első dolga volt, hogy neki vegye magát a párisi utcának. Gyalogosan, élvezni a forgalmat, megbámulni a ragyogó kirakatokból előragyogó ékszereket, selymeket, megcsodálni az elegáns párisi nőket, a párisi chic-ket, mint más, Közönséges halandó. Láttam őt egész véletlenül a Rue de la Paix-ben, egy ékszerkereskedés élőit- Aranygombos botját fehérkeztvüs kezében tartva, világosszürke puha kalapban, ’ckcte szalaggal, sötét ruhában, világosszinii kamás- nival a fekete cipőjén. Még két idősebb ur volt a társaságában. Ott áll tak a kirakat előtt s a király nagy száné ideiemmel magyarázott valamit. Nagyon egyszerű, nagyon emberi és nagyon csúnya volt igy a nagy orrával, amit a kis fekete bajusz sem tud megszépíteni azzal, hogy megkisebbitse. Egyébként nem volt egyáltalában feltűnő. A széles- nadrágos angolok és szeplős, rőtbőrü idős angol dámák egy pillantásra sem méltatva mentek el mellette, egy biciklis kihordó!iu nagy csomaggal a hóna alatt, fütyörészve szaladt el előtte, a kis mi- dinettek vihogva és hangosan rajzoltak körülötte, anélkül, hogy tudták volna, hogy ez a csúnya ember a spanyolok királya. Csak a pedrett bajuszai és sétapálcás detektívek — akiket a gyaiiorlott szem ezer ember közül felismer — kisérték figyelemmel minden lépését. Mert hát sohasem lehet tudni... A spanyol király szereti a párisi utcát. Alig három napja volt Parisban s ha szabad ideje engedte, máris nekivágott az ezerarcú párisi utcának, csatangolt, kóborolt, járkált az utcákon, mint egy párisi gamin. A hivatalos fogadtatások után, a nagy diszehédek és a nagy beszédek után kiment az utcákra kiszellőztetni magából a nagy ünnepélyességet. Itt nem érzi magát királynak, nem érzi a nagy megkötöttséget, a szigorú formákat, a ceremónia súlyos terheit. Itt ember, egyszerű kirakatnéző utcaemberré lesz, mint bárki más. Tegnap a halhatatlan és zöldfrakkos akadé- misták fogadták őt az Akadémián. Nem, mint királyt, hanem mint a francia Akadémia levelező- tagját. Amikor elébe tették az Akadémia aranykönyvét, amibe az előkelő látogatóknak kell a nevét beleírni, abba a rubrikába, amely fölött a „látogató neve" áll, egyszerűen csak azt irta: Alfonzé. Utána egy másik rubrika következett, amelybe a foglalkozást kell írni. A király habozott egy darabig, végül letette a tollat: „Ide nem írok semmit!" jelentette ki nevetve. A királyságot nem tartja foglalkozásnak, mint ahogy a párisi „utca embere" sem tartja annak. És a párisi utca atmoszférája megfogta őt. Egy órával az akadémiai fogadtatás után a király már megint az utcán volt. Most nem gyalog, hanem egy autóban. Egy uj sportautóban, amit egy félórával azelőtt vett a Champs Elysées egyik autószalonjában. Mindjárt beült az uj kocsiba, a kormányhoz, s hogy kipróbálja az autót, nagy sebességgel nekivágott a Champ® Elysécsnek, ki a Bois de Boulogneba, ott megkerülte a tavakat s nagy gyorsasággal visszaindult. A késő délutáni órákban azonban a Ohamps Ely- séesen nagy a forgalom, ez nem alkamlas hely egy sportkocsi kipróbálásához. Le a Szajnapartra, teljes gázzal, nyolcvankilométeres sebességgel. Ez meg nem engedett sebesség. Az első rendőr, aki mellett elrobogott, belefujt a sípjaiba. A rendőr- sipra minden autó megáll Párisban. A király azonban még több gázt adott. Az első rendőr sipjelére egy másik rendőr figyelmes lett. Ő is sípolt, meg akarván állítani a száguldó autót. Hiába, A királyi autó továbbrobogott. Végre a nagy sípolásra figyelmessé lett harmadik rendőrnek a Coneorde-téren sikerült leállítani a kocsit. A rendőr zsebéből előkerül a notesz, ceruza. Ki tudja, milyen kalandja lett volna a párisi utcát kedvelő spanyol királynak, ha idejében meg nem .érkezik az állandóan a királyi autó nyomában száguldó párisi detektivfőncknek az autója, a bőrülésen magával a detektivfönökkel, aki azután szépen elsimította a „kihágási ügyet", elismerését fejezvén ki a rendőrök éberségének s a király kitűnő autóvezetői képességének. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy XIII. Alfonz hasznát vette a párisi utcán annak, hogy spanyol király s még sem közönséges utcai halandó. B. A. A jegygyűrű —- Családi jelenet — Irta: VulpesA férj (leleszi az újságját): Szamárság! A feleség (mohón): Mutasd... A férj: Mért érdekel, ha tudod, hogy ostoba dolog?... A feleség: Mert azt hiszem, hogy okos dolog. Ti férfiak férfiszemmel olvastok, mi asszonyok asszonyazemmel olvasunk. S ami féríiszemponíból szamárság, az asszonyszempontból nagyon okos lehet. Hát csak add ide azt az újságotA férj: Majd később. Különben egy Yá- lópörről van szó. Egy asszony válópört indított az ura ellen, mert többnyire a mellényzsebében hordta a jegygyűrűjét, A feleség: És a bíróság természetesen igazat adott az asszonynak és kimondta a válást. A férj: Igen. Ez éppen a kolosszális butaság. A feleség: Holló! Nagyon helyesen tették. Majd megtanítunk benneteket legény- kedni és hütlenkedni! A férj: De fiacskám: mi köze a jegygyűrűnek a hűséghez? A liázasságtörést az emberek többnyire nem a jegygyűrűvel követik el. A férj, aki a zsebében hordja azt az arany szimbólumot, hü is maradhat, aki pedig a kezén tartja, lehet olyan csapodár, mint egy lepke . •. A feleség: Nem értesz te ehhez. A házasságtörésben nem a házasságtörés a fő, hanem a jegygyűrű ... A férj: No, ezt csakugyan nem értem. A feleség: Mert ti férfiak csacsik vagytok, akik csak a formaságokat nézitek és nem a lényeget. A férj: Hiszen ezt én mondom. A házasságban pedig a hűség a lényeg, a jegygyűrű pedig csupán formaságA feleség: Nem igaz. Az az ember, aki a jegygyűrűjét a zsebébe dugja, már ezzel elárulta gonosz szándékát. Az meg akarja csalni a feleségét. Már most, hogy sikeriil-e, vagy nem sikerül, az mellékes. Az a véletlen dolga. De az ipse akkor is gazember marad, ha a jegygyűrűiével a zsebében semmire se ment és nem keveredett kalandokba. A fő az, hogy ő akart kalandokba keveredni, ő akart csalni, akart hütlenkedni. Ha nem sikerült neki, az lehet bárgyuság az ő részérőL, vagy lehet erény vagy jó ízlés a nő részéről. De a zsebredugás már maga csalás, bűn. házasságtörés, válóok. A férj: Együgyűség- A gyűrű semmit se jelent. A feleség: Igenis, hogy jelent. A gyűrű mindent jelent. A zsebretett gyűrű a csaló szándék, a homlokra irt gonoszság, a feleség jogainak gyalázatos kijátszása. A zsebretett gyűrű pofoncsapás a hites feleség számára. Tegyük fel, hogy te kalandéhesen heteken és hónapokon keresztül zsebretett jegygyűrűvel kóborolsz a mulatóhelyeken, a klubokban, a társaságokban. Mit fognak rólad gondolni az emberek? Azt fogják gondolni, hogy nőtlen ember vagy. És mit fognak rólam gondolni, ha egy hét múlva karonfogva sétálok veled az utcán? Azt fogják rólam gondolni, hogy a barátnőd vagyok, valami alkalmi ismeretség, hogy egy közönséges nőszemély vagyok... A férj: De fiacskám, akkor már megint a kezemen van a jegygyűrű. A feleség: Mit ér az? Annak már nem hisz senki. Nevetnek rajta. Nini, ma jegygyűrű van rajta, pedig tegnap még nem volt. Pedig sehol se olvastam, hogy tegnapról mára megházasodott volna. Ugylátszik, ez csak olyan máról-holnapra kötött házasság. A férj: Üres fecsegés. Mintha a gyűrű tenné a házasságot! Én lehetek jó férj, gyűrű nélkül is és lehetek hűtlen férj gyűrűvelA feleség: Megálljunk egy szóra. Ez a te nyilatkozatod világos bevallása, hogy majd a jövő hónapban, vagy júliusban, ha én nem leszek itthon, te is zsebretett jegygyűrűvel fogsz a városban lődörögni. A férj: Hát mi tűrés-tagadás, néha bizony én is zsebrevágom a jegygyűrűt. Vagy egészen otthon hagyom. Mi szükségem nekem arra, hogy mindenki kérdezősködjék, hogy hol van és mit csinál a feleségem őnagysága? A feleség: Úgy? Neked erre nincs szükséged? Hát nekem van. És ha letagadod férji mivoltodat, nekem annál inkább szükséges, hogy feleségi helyzetemet kidomborítsam. Egészen uj toilletteket fogok csináltatni, szc- lidakat, asszonyosakat. Amikről lekiabál a házasság és tisztesség. Akkor aztán nem bánom, zsebrevághatod a jegygyűrűt. A férj: De édes fiam, hiszen én csak tréfáltam- Én soha életemben nem teltem a mellényzsébbe a jegygyűrűmet. A feleség: Velem nem lehet az ilyen dolgokban tréfálni. Én a házasságot komolyan szoktam venni. Ha nem hiszed, meglátod a jövő héten. Akkor megkapod a számlákat a ruhákról, amiket már a múlt héten megrendeltem. Én a házasság szentsége dolgában nem értek tréfát, fiacskám! Az ásványvizek gyöngye KORYTMICA Étvágygerjesztő és kitűnő üdítő asztali itaí, megszünteti a gyomorégést
