Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-31 / 171. (1209.) szám
1926 julius 31, szombat. ^IWM-AWkiíARHIRItAE 5 már a másé, magihatottan búcsúzott el tőle- Homlokon csókolta, később is gyakran emlegette. Ez idő alatt, Losoncról való eltávozása előtt Pladhy Vilmának, Steller ügyvéd jegyesének kiöntötte egész keserűségét és hosszasan beszélgetett vele Etelkájáról is. P. Vilma kisasszonyhoz cámü költeményét irta ekkor a leányhoz. A losonci kellemes napok emléke még egyszer idehozta Petőfit. 1847 julius 1-én volt egy napig a Steller ügyvédék vendége. A házat, ahol itt jártában tartózkodni szokott, 1899-ben emléktáblával jelölték meg. * Péter bácsi, aki az élet és valóság hangján tudott mindezekről beszélni, már néhány éve a föld nyugodalmas lakója. A minap a temető szélén szembe találkoztam a görnyedthátu, erősen megöregedett juhásszal. — Emlóikszik-e — kérdeztem tőle —, amikor Péter bácsival itt Petőfiről beszélgettek? — Petőfiről? ... Én . . . Mikor? . . . Melyik Péter bácsival? ... — motyogta és üresen nézett maga elé. — Nem emlékszem! Ez a sorsa a csillagoknak is, nem csak az embereknek! Darkó István. Emberek vagyunk A szerbek tízórai vérengző csatával visszaverték a bolgár komitácsikat Belgrád, julius 30. Tízórás heves ütközet után a jugoszláv területre nyomult bolgár komitácsibandák tegnap hajnalban feladták a harcot és bolgár területre menekültek. A harcba a jugoszláv katonaság is beleavatkozott, amelyet a szorongatott csendörség segítségére küldöttek. Gyalogsági ágyukkal valóságos pergőtüzet zúdítottak a komitá- csikra, akik északra elmenekültek. A jugoszláv katonák a határig üldözték őket, de már nem tudták megakadályozni, hogy a bolgárok át ne lépjék a határt. A komitácsik egyetlen halottat és sebesültet sem hagytak hátra, valószínűleg mind magukkal vitték. Jugoszláv részről nyolcán estek el. Jól értesült belgrádi politikai körök úgy tudják, hogy a jugoszláv kormány a legközelebbi napokban erélyeshangu jegyzéket küld egyrészt a bolgár kormányhoz, másrészt pedig a népszövetséghez, amelyben követeli a komitácsibandák résztvevőinek kinyomozását és szigora megbüntetését. Az állami monopóliumok kérdése balba hozhatja Poincarét Eddig szerencséje van a miniszterelnöknek — A nagytőke akcióba lép ég mégse bírjuk megölelni egymást. Pedig oly húsvéti harangok hívnak erre: napestig: korata- vasz ól decemberig. Nem hiszünk az ölelésben, mert az is pénzért vdsárolhatóvá vedlett rajtunk keresztül. íme: Az ember néha észreveszi, hogy nincs hite. Igen; néhanapján megér eszük, nagyon megérettük hitetlenségünket. Az emberben persze nincs hitetlenség. Csak valami régi jó színű, iegnapig-hasznos okulárét vesztett el valahol az aszfalton, vagy a kávéházban, vagy a frontokon: az öldöklés háborús frontjain Galíciában és a Marne mentén, a szibériii hólepte rónák halálosságában, vagy csak idehiza az utcán, az utcai frontokon, amik fájdalmas mosolyokkal lepték el a iejesűzletek, liszlüzl éleit, trafikok bejáratait. Egy csodálatos okuláré, mellyel a tegnap- előítökön úgy született az ember: elveszett. Valami durva barbár leütötte az ember orráról. És most csupasz szemmel járjuk a világot. És úgy látjuk nincstelen meztelenségünkben a dolgok keresztmetszetét. És ezért betegek vagyunk. Ezt különben nagyon régóta tudjuk. Sápadtak vagyunk, sok gyárkémény szökken éjjeli ablakunk előtt és ontja virradatig a nyomasztó füstöt, nem bírunk tágult tüdővel lélekzeni. Idegesek vagyunk. Nagyon remegünk, sokat filozofálunk, okoskodunk, sokat félünk és elalvás előtt morfium injekciókat veszünk be. Roggyasztó térdekkel csókoljuk az uiszéli Krisztusszenleket és örök mécsesek világánál zokogón bontjuk a zsolozsmák keszkendőjét. Nincs kacagás. Elfelejtettünk kacagni. Nincs 'dalolás. Mennél többel fújják a katonakürtöket, mennél több wágneri zenét adnak a csukott szinházajtók mögött, mennél több cigány húsza az izzadó kávéházi ablakok mögött, mennél dühösebben kurjonganak a részeg kocsislegények, mennél szaporábban roiyog az autó, annál hallhatóbban sir fel a mi betegségünk csöndje, annál jobban vesszük észre, hogy valami nézésünk veszett el, és nem bírjuk cinizmus nélkül a csókot. És borízű szemekkel tudunk kifutni az életből egy revolverlövéssel... És mindamellett rém büszkék vagyunk a kultúránkra. Rotációs gépeinkkel világgá szórjuk hitetlenségünket. Fölmérjük a földet, az égboltozatot, számítjuk a fény sebességét, a viz hatalmas erejét, mérges gázokat csinálunk, repülőgépet gyártunk, ágyukat, gépfegyvereket és egymást öljük. Azt se tudjuk miért? Keressük az Istent görebben és górcsővel. És nem találjuk meg és kimondjuk: nincs! Pedig csak emberek vagyunk. Csak egy kis kirándulásra jöttünk ide a földre, beosztottuk az időt évekre és tudjuk, hogy 50—60 év múlva innen elmegyünk és kiszámítottuk, hogy visszatérés nem létezik. Mégis: emberek vagyunk és sokat civakodunk, egymást öljük, verjük, szidjuk. Feketeinges ugráló suhancok lépkednek rohamos sorokban az utcán, kidülledt szemekkel, haragra torzult szájjal, ordítanak: Le vele! Pedig csak egy más emberről van szó, akinek nincs fekete ingje, egyazon ruhát és cipőt visel: csak más nyelven mondja, hogy édesanyám. Feketeinges suhancok vak nézéssel verik hátba az embertársa kát. Ki mondja meg ezeknek, hogy térjenek észre, ki fogja ezeknek ledobni orrukról a furcsa, furcsa fekete okulárét? Pedig: aranykeresztes, lilapaszomántos pap urak elmentek az amerikai Chicago felé: Krisztus szeretetében egymást megölelni. Pedig: Japánból táviratok érkeznek az óceánokon keresztül, hogy a Bieyi kénhegy vulkánja kitört és a láva s az égő kén egész falvakat temetett el pár perc alatt. Pedig: Amundsen és Byrd, elérték az Arktisz jégrögös csúcsait. Pedig: Lengyelországban egy elektrotechnikus professzor akar egészséges, jól olajozott, vas- ives életet konstruálni. Pedig: künn a széles mezőkön esiéli harmatok csiholják az elfáradt emberek fehér rozskenyerét. Emberek vagyunk és mégse bírjuk megölelni egymást! .Szólalnál Rezső. xx Nincs a magyar ifjúsági irodalomban még egy olyan könyv, amely kiállítás, tartalom és ár tekintetében fel tudná venni a versenyt a Tapsi- füle* nyuszikával. Páris, julius 30. A kamara csak holnap reggel kezdi meg Poincaré Pénzügyi javaslatának vitáját. A pénzügyminiszter, mint előrelátható volt, teljes sikert ért el a pénzügyi bizottságban s erélyes magatartásával az ösz- szes ellentmondásokat leszerelte. Az eredeti ajánlatok csak nagyon lényegtelen módosításokkal kerülnek a plénum elé. Az elmúlt napok folyamán azonban újabb fenyegető momentum merült föl a Poincaré kormány ellen. A jobboldali lapok, amelyek Poincaré miniszterelnökségét a jobboldal győzelmi sorozata megkezdés éllek vették, most folytatni szeretnék a sikereket. A nagyipar és a nagytőkéhez közelálló jobboldal igen szívesen látná az állami monopóliumok megszüntetését s azok magánvállalatoknak való kiadását. A jobboldal tehát most jól megalapozott kampányt kezd annak bebizonyítására, hogy Berlin, julius 30. A német közvélemény középpontjában pillanatnyilag a gyarmati kérdés áll. Külz dr. belügyminiszter emlékezetes beszéde óta a napi sajtó és az egyes társadalmi szervezetek mindinkább fokozódó érdeklődéssel követik ennek a kérdésnek fejlődését s megállapítható, hogy a birodalomban ugyanolyan gyarmatláz uralkodik, mint uralkodott 30—40 évvel ezelőtt, Vilmos császár trónralépésénelc időszakában. A közvélemény meg van győződve róla, hogy a német fejlődés és expanzivitás csak úgy terelhető egészséges vágányokra, ha a német birodalom, megfelelő gyarmatokat kap, amit különben a versaillesi békeszerződés is megígér. Különösen erős lendületet adott a gyarmatügy németországi vitájának az a kijelentés, amelyet az angol gyarmatügyi miniszter az elmúlt napokban tett s amely Német Keletaf- rikának állandó angol annektálásáról szól. A német birodalmi gyarmattársaság levelet irt Marx dr. birodalmi kancellárnak, melyben követeli, hogy utasitsák vissza az angol gyarmatügyi államtitkár kijelentését, mert arról szó j^m lehet, hogy Német Keletafrika állanKassa, julius 30. A P. M. H. munkatársának alkalma volt egy igen befolyásos tarügyi személlyel beszélgetést folytatnia, aki feljogositott bennünket arra, hogy ennek a beszélgetésnek egyes szenzációs s az egész magyarságot rendkivül érdeklő részleteit a nyilvánosságra hozzuk. — Annak az aktivista politikának, melyet a parlamentben a vámtöbbség eddig negati- vista pártjai kezdeményeztek, — mondotta informátorunk — eredményei az iskolapolitikában csakhamar mutatkozni fognak. A kormány iskolapolitikája most már komoly törekvéseket mutat arra, hogy a szlovák néppárt iskolaügyi kívánságait honorálja. az állami monopóliumok magánkézbe való juttatása nélkül a kormány nem fogja szanálhatni a francia frankot. Csak azok a rendkívüli nagy összegek, melyek e monopóliumok s igy elsősorban a dohány jövedék, magánkézbe helyezéséből származnának elégségesek az idei hátralevő költségvetésnek a tervezett rendkívüli adók segítségével való kiegyensúlyozására. A jobboldali „Figaro" egy magándohánytársaság alapítását ajánlja, amely társaság átvenné a nemzeti alap egy harmadának, vagy felének kötelezettségeit. A baloldali lapok erélyesen az állami monopóliumok kihelyezése ellen foglalnak állást s egyes jelentések szerint a kormány kebelében is súlyos ellentétek merültek föl a kérdésben. A kommunista és a szélső jobboldali orgánumok éppen a monopóliumok kérdését nevezik annak a zátonynak, amelyen a nemzeti koncentráció kormánya meg fog fenekleni. dó angol gyarmattá váljék. A versaillesi békeszerződés ezt sohasem ígérte meg, sőt ellenkezőleg kilátásba helyezte, hogy néhány év múlva ez az értékes terület ismét német tulajdonná válik. Chamberlain külügyi államtitkár különben sem azonosítja magát a gyarmatügyi államtitkár kijelentésével s bizonyos politikai koncessziók fejében bármikor hajlandó visszaadni Németországnak Keletafri- kát. A gyarmatügyet Németország népszövetségi belépése előtt okvetlenül tisztázni kell. A birodalom csak aklcor lépjen be a genfi gyülekezetbe, ha föltétlenül megígérik neki, hogy gyarmatainak legalább egy részét visszakapja. A lapok mind állást foglalnak a gyarmatügyben s a leglényegesebb a Tágliche Rundschau magatartása, amely lap, mint ismeretes, igen közel áll a külügyminisztériumhoz. Strese- mann szerint Németország népszövetségi belépését nem lehet uj követelésekhez fűzni, viszont azonban, amint a birodalom állandó tanácstagsággal rendelkezik, azonnal lépéseket tesz, hogy a gazdasági fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen gyarmatokat visszakapja. — Ezek a kívánságok elsősorban elviek és csak azután személyiek. A forradalom utáni felfordulás zűrzavarait Szlovénszkón az egyházellenes szocialista irányzat egyszerűen arra használta fel, hogy a katolikus egyház évszázados jogforrásokon alapuló iskolaügyi kiváltságait s jogait egyszerűen konfiskáita. A katolikus egyházat ezen a .területen másfélszázad alatt kétszer érte ez a jogtalanság, először Habsburg József, a „kalapos király,, idejében, azután pedig a csehszlovák forradalom idején. Akkor is bekövetkezett a restitutio in integ- rum, mos is meg kell történnie. Szlovenszkón a katolikus egyháznak tuGyarmatláz a német blrosiafomban Követelik Német Keletafrika visszaszármaztatását — Mint Vilmos idejében, Németország most is expanziójára hivatkozik A kassai volt premontrei gimnáziumot visszaadják az egyháznak? A szlovenszkói aktivizmus első pozitív eredménye: tárgyalások folynak a katolikus egyháznak teendő jóvátételekről — A szlovenszkói katolikusság követelése: teljes „restitutio in intcgrum“ — A premontrei gimnázium magyar osztályai állami kezelésben maradnak — A P. M. H, munkatársától -lajdonában az összeomlás idején számos középiskola volt s különösen országos hirae- vüek voltak szerzetesi iskolái. A piaristáknak* premontreieknek s bencéseknek voltak itt évszázados hires intézetei, az európai kultúra bástyái. Ezeken kívül még több gimnáziumot tartottak fenn a katolikus alapból, amelyekben világi tanárok neveltéit az ifjúságot valláserkölcsös szellemben. A csehszlovák kormány a hatalom jogán, minden törvényhozási intézkedés nélkül, az egyház és állam viszonyának rendezése nélkül, kártalanítás nélkül egyszerűen kisajátította az intézeteket, azokat vagy állami intézetekké nyilvánította, vagy kaszárnyákat, pénzügyi hivatalokat alakított belőlük, tanáraikat kiüldözte s a katolicizmus mentsváraiban a felekezetnélküli oktatás csehországi prófétáit alkalmazta tanerőkül. Egyedül a komáromi Szent-Benedek rendi főgimnázium kerülte el ezt a kegyetlen sorsot. Az egyház természetesen mindent elkövetett az égbekiáltó sérelmek reparálására s a magyar ellenzéki pártok, meg a szlovák néppárt politikai törekvéseinek egyik főpontja '/olt az egyház iskola ügyi sérelmeinek orvoslása. Eddig ezek a kísérletek sikertelenek s eredménytelenek voltak, de most egészen bizonyosan lényeges változások következnek be. Már konkrétumokról folyik a tárgyalás s az egyik konkrétum olyan előrehaladott stádiumban van, hogy megvalósulása igen rövid időn belül bekövetkezik. A tárgyalások arról folynak, hogy a kassai volt premontrei főgimnázium szlovák részét, amely most mint állami szlovák reálgimnázium szerepel, szlovák katolikus főgimnáziummá alakítsák át és részben premontrei, részben világi tanerőket alkalmaznak benne. Az intézet élére a szlovák származású Filó Károly Ede premontrei kanonok kerülne, aki az összeomlásig a nagyváradi gimnáziumban ta- nároskodott, jelenleg pedig a rozsnyói premontrei társházba van beosztva. — A gimnázium magyar része megmaradna állami intézetnek s teljesen szeparált volna a szlovák katolikus gimnáziumtól. Eddig szól érdekes információnk, melynek hitelességéhez — tekintve a forrás komolyságát — szó sem férhet. A magunk részéről már most megjegyezzük az ilyen rés* taurálási kísérletekhez, hogy azok egyáltalában nem felelnek meg azoknak a követeimé* nyéknek, melyeket a katolicizmus jogosan vár el elégtételül. A restauráció nem lehet aprólékos, csak részleteket végrehajtó, hanem valóban restauratio in integrumnak kell lennie. KikényszeritettUk a szolyvai tragédia kinyomozását Munkatársunk adatai alapján kiterjesztik a vizsgálatot Munkács, julius 30. (Saját tudósitónktól.) A szolyva-hársíal- vai vasúti tragédia ügyében végre gyors tempóban folynak az események. Munkatársunkat a munkácsi csendőr- főparancsnok magához kérette s jegyzőkönyvbe foglalta a mi helyszíni adatainkat és a kezünk között levő tanúvallomásokat. Ezek alapján még a tegnapi napon kiutazott a tragédia színhelyére s megígérte, hogy a nyomozásnak a legszigorúbban utána néz. A csendőrfőparancsnok személye garancia arra, hogy ebben a borzalmas ügyben végre a megkívánt útra terelődik a nyomozás. A tragédia ügyében különben a Ruszin- szkói Magyar Hírlapnak nyilatkozott Jiskra dr. államügyész, aki kijelentette, hogy a lapok közleményei miatt a cikkek szerzői ellen rágalmazásért vádat emel. Az államügyész nyilatkozata szerint a csendőrség azonnal lefolytatta a nyomozást az ügyben. Ezzel-szemben megállapítjuk, hogy a esendőrség sem az áldozatot, sem a terhelő tanukat nem hallgatta ki, tehát mulasztása nyilvánvaló. A rágalmazás! pereket annál inkább érdeklődéssel várjuk, mert az áldozat és a terhelő tanuk határozottan megnevezik a merénylőket, ezzel szemben a csendörség azt állítja, hogy az áldozatok önként ugrottak ki a vonatból. Ez a beállítás csak úgy érthető, hogy a csendőrség csak a kedvező tanukat hallgatta ki. A közvélemény a fejlemények következtében a legnagyobb érdeklődéssel várja az ügy elintézését, hiszen a szolyvai tragédia már az országos botrány keretein is túlnőtte magát. Szánthó László. xx Egész vászonba kötve, aibumalaku í 000 olda-r Ion jelenik meg a Kis Brehm, ragyogó kiállításban és az ára — ne felejtse el — csak 280 korona.
