Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-29 / 169. (1207.) szám
1926 julius 29, csütörtök-i^<^-7VUfifc!®.HTRLag 3 A poprádi vadászkiállitás — Kiküldött tudósítónktól — A Pozsonyban székelő Szlovenszkói Vadászati Védegylet, amely immár hat éve áll lenn « Jelenleg 30 helyi csoportja és 3000 tagja van, ez évi Júliáié hő 8-tól 31-dg megrendezte az első szlovén- szkói vadászkiá Ritáét Poprádon, a Magas Tátra tövében. A kiállítás előzményeit érdemes megemlíteni. Az\ eszme régi, az egyesületben úgyszólván napirenden volt, csak a „mersz" hiányzott. Hátráltatta azohjkivül az az Indoíkolt félelem is, vájjon ebben az ifjú köztársaságban s helytelenül értelmezett demolcráciában lesz-e kellő megértés a hatóságok réméről, egy — rosszul feudálisnak nevezett, de mindenesetre tradíción alapuló intézmény irántAkiállitásra pedig égető szükség volt, az egyesületnek hangosabban kellett jelentkeznie, hogy észrevegyék, mert a vad már közpréda volt, • vadászat, mint nemes és hasznos sport, kezdett letérni eredeti utjáróL Az 1883. évi XX. ú-c. csak papíron volt meg. Végre az egyesület rászánta magát a kiállítás megrendezésére és annak keresztülvitelével a liptószentmiklósi és szepesi helyicsoportokat bízta meg. A kiállítási bizottság, élén Jurán Vidor szepesbélai áll. német tanítóval, nagy energiával és fáradtságot nem ismerő kitartással, hatalmas tempóban haladt kitűzött utján. Hála az egyleti tagok megértésének, a helyi csoportok agilitásának, a kitűzött időre az úgy méreteiben, mint kvalitásaiban nagyszerű vadászati kiállítást meg lehetett nyitni. A kiállítás célja nyilvánvaló: a vadvédelem iránti érzék felébresztése, a Védegylet tekintélyének öregbítése, a vadászatot fenyegető uj vadász- törvény kodifikátonaiinak jó értelemben vett befolyásolása, Szloveaiszkó vadászati kincseinek bemutatása és megteremtése egy alapnak, amelynek nyomán a jövendő búvárok elindulhatnak; dokumentálása annak, hogy a vadászat nagy nemzeti vagyont képvisel s végül oktat és szórakoztat. A kiállítási bizottság csnpán a zoológia és vadászat keretébe tartozó tárgyakat állítja iki, nem öleli fel a vadászatta! kapcsolatos technikát és ipart, nyilván azért, mert az túlságosan kiszélesítené a kiállítás méreteit. A kárpáti muzeum s a hozzáépített két hatalmas terem így is kevésnek bizonyult a kiállítás anyagának befogadására. Lehetetlen egy híradás keretén belül leírni azt a gyönyörű anyagot, amit a szorgalom, szaktudás és művészi érzék a poprádi kiállításon produkált. Amint értesültünk, a vezetőség a kiállításról albumot szándékozik kiadni. Erre igen nagy szükség volna, ezért minden vadász és természet- barát csak hálás lenne a vezetőségnek. Az ilyen kedves emlékre szükség is van, ment 10—IS éven belül úgy sem 'lesz hasonló kiállítás. Szebbet, jobbat, újabbat nem lehet hozni. A kiállítás anyagából a következőket kell kiemelnünk: A lépcsőházban Jurán László erdőben egymást támadó hatalmas medvét és vadkant helyezett ed igen sikerültén. A feljáró falán ritka nagyságú medve-, vaddisznó-, farkasbőrök; az oszlopokon kitömött fajdkakasok, baglyok, vadimiacskák stb. A muzeum egyik falán Jureczky Nándor jols- vaá gyógyszerész 9 darab fajdkakasa és több hatalmas szarvasaganosa nyújt remek látványt. Mellette a liptőujvári erdőigazgatőság állított ki értékes trófeákat. Üvegszekrényben van elhelyezve Martinék József erdőigazgatónak rendkívüli minu- ciozitással gipszbe öntött szarvasosoportja ritka fenyvesben. Az első nagy terem az 1914 előtt ejtett trófeákat tartalmazza. Szemet kápráztató a nagy tömeg, a kiválóság és a művészi elrendezés. A terem két sarkában egy-egy dioráma. A jobboldali Kerdn Péter festménye, — előtt© kitömött sas, amint egy mormotát tép; a baloldali Kőszeghy-Winkler Elemér festőművész Javorinát ábrázoló képe, előterében egy kitömött kőszáli kecske. Feltűnően ízléses, hangulatos, művészi dolgok. A második nagy teremben az 1914 utáni trófeák díszítik a falakat; a terem jobb sarkában Sovánka Károly diorámás képe, előtérben földön dürgő kitömött fajdkakas és két lyuk — mesébe illő kép. Mindkét terem szarvas-, őzagancs- és vadkan- agyar-trófeái közül sok túltesz a bécsi és berlini kiállításon szerepeiteken. Igen sok trófea, amely egyéb kiállításon első dijat nyert, itt leszorult a harmadik, sőt negyedik helyre. A Magas Tátra vadjait a Hohenlohe-uradalom mutatja be csodás csoportositásban. A trópusok vadjaiból Apponyi Henrik állított ki rendkívül érdekes példányokat. Ezeken kívül az Eszbetrhiázy-, Páliffy-, Révay-, Sztáray-, Csáky-féle monstruózus trófeák kötik le a néző figyelmét. Az egész Szlovenszkóból 1287 darab trófeát állítottak ki, ennek nagyobb része azonban Sáros, Szepes, Liptó és Gömörből való. Felette értékesek és érdekesek a különböző és művésziesen elhelyezett zoológiái tárgyak, vadászati eszközök, Sovánka művészi vadászképei, régi vadászati ötvösmunkák, kézimunkák, gobelinek, szobrászati munkák stb. Külön említést érdemel a vadorzóktól elkobzott fegyverek csoportja, össze-visszadrótozott mor- dályok, némelyike a maga primitívségében zsediá- hs konstrukciójú, de mindenesetre kiáltó példányai annak, hogy mivel lehet embert és vadat dögre lőni. Szemkápráztató és lebilincselő ez a kiváló vadászkiállitás s igy természetes is, hogy ezrek és ezrek látogatják. Nem mi reánk tartozik a kiállítás anyagi eredménye, habár ezt őszintén kívánjuk, — mi csak azt konstatálhatjuk, hogy az erkölcsi siker fölényes. A rendezőségtől tudjuk, hogy a klállitás számtalan külföldi vendéget vonzott a Tátrába, tehát hathatósan előmozdította az idegenforgalmat is. Meg kel említenünk, hogy a precíz rendezés kész biztosítéka annak, hogy a kiállítók trófeáikat sértetlenül kapják vissza. A magunk részéről csak gratulálhatunk eme kitünően megrendezett, nagyszabású első szloven- szkói vadászkiállitáshoz, annál is inkább, mert ezt a vadásztársadalom a maga erejéből létesítette. Szent-lvány politikájának a prágai félhivatalos nagy eredményeket jósol Szent-lvány interjúja, mely vasárnapi számunkban látott napvilágot, nagy visszhangot keltett a cseh-német sajtóban. Valamennyi lap ismertette kivonatosan. Legjelen- tőségteljesebb az a kommentár, amit a nyilatokhoz a félhivatalos Ceskéslovenské Re- publika mai száma fűz. — Aki a szlovenszkói politikai irányzatokat figyelemmel kiséri — irja a félhivatalos — észre veheti, hogy a Szent-lvány vezetése alatt álló magyar nemzeti párt uj orientációjának folyamata politikai körökben sokkal nagyobb figyelmet kelt, mint az a folyamat, amit inkább csak oufémisztikusan, mintsem találóan a néppárt átorientálódásának neveznek. Nem lehet elhallgatni, hogy szlovák és nemzeti szempontból ennek konstatálása szomorú, de a valóságot fedi. Szent-lvány eljárása azért érdemel figyelmet, mert ez már tulajdonképpen annak teljesen befejezett s az állam Iránt pozitív célzatú átorientáló- dásnak folyamata, mely a szlovenszkói magyarság nagy többségénél végbement. A néppárt eljárásának azért nem tulajdonítható nagyobb fontosság, mert nem látható benne a határozott irány, nincs benne egy központi gondolat, mert nem objektív és politikai komolytalanságról tesz tanúságot. A ludák politika tragédiája éppen most mutatkozik olyan élesen, amikor a szlovenszkói magyarok uj orientációja a magyaroknak elvitathatatlan sikereket hoz 8 e sikerek kétségkívül befolyással lesznek a magyar kisebbség egész sorsára. A magyarok föllépése előrelátó és körültekintő, a ludákoké teljesen határozatlan és zavaros. Nem akarunk e tekintetben szemrehányásokat tenni, mert bizonyos, hogy ebben az esetben is a politikai tradíció és politikai iskolázottság hiányával van dolgunk, ugyanakkor a magyar oldalon a forradalom utáni első zavarok után a politikai tradíció fölénye intenzív módon kezd mutatkozni és ki is fizetődik, Szent-lvány képviselő pártjának iránya a vezér nyilatkozata után teljesen világos. De a mostani állásponthoz vezető fejlődése is teljesen logikus volt és már egész világos kifejezést nyert a legutolsó választások alkalmával is. Már néhányszor rámutattunk arra a körülményre, hogy Szent-lvány képviselő igen hamar megértette a szlovenszkói magyarság vágyát a pozitív munka és pozitív sikerek iránt, amelyeket azonban az a magyar gondolkodásban az államfordulat utáni anarchia lehetetlenné tett. A magyar gazda és polgár megértette, hogy a maga jövőjét ebben az államban úgy biztosíthatja legjobban, ha az állam alapjára áll- Ennek a gyors belátásnak a kifejezése volt a Szent- Ivány-párt nagy választási győzelme. Igaz, azóta is látható volt még itt-ott a kíméletlen ellenzéki tendencia, de ennek legtöbbször a versengés volt az oka, mivel a magyar keresztényszocialisták azt remélték, hogy a kisgazdák „árulásából4' nemzeti szempontból tőkét kovácsolhatnak. Hiába! Szent-lvány maga szlovenszkói magyar, aki egyszerűen reális viszonyban áll a saját szülőföldjéhez és népéhez s ezért eleve predesztinálva volt arra, hogy a szlovenszkói magyarság reálpolitikája gondolatának hordozója legyen. Nem hatnak rá külföldi befolyások s maga sem kacsintgat külföldre. Ezt pedig nem lehet általánosságban elmondani valamennyi magyar politikusról, mert a keresztényszocialista körökben Magyarország mindig erős visszhangra talált. Nincs kétség afelől, hogy a magyaroknak (vagy legalább is a legjelentősebb magyar pártnak) teljes elhajlása az előző tanácstalan politikától jelentékeny befolyással lesz a szlovenszkói állapotok végleges konszolidálására, amely már nincs messze, azonban egyúttal bizonyos az is, hogy az uj politika a magyarságnak igen jelentékeny előnyöket fog hozni. A félhivatalos lap cikkéhez egyelőre nem füzünk kommeaitárt. bűntény. Arról is részletes vallomást tett, hogy miért kellett az asszonyt feldarabolni. A kiszivárgott hitek szerint a bejelentést . tevő uriasszony elmondotta, hogy azért fűrészelték szét a hullarészeket, hogyha esetleg később megtalálnának egyes részeket és megindítanák a nyomozást, akkor a feldarabolással hátráltassák a nyomozást. A rendkívül szenzációs bejelentés után a detektívek azonnal megkezdték az uj nyomozást. Tegnap délután az egész bűnügyi osztály permanenciában maradt és a végére járt azoknak az adatoknak, nyomoknak és tárgyi bizonyítékoknak, amelyeket a bejelentő asszony tárt a rendőrség elé. A rendőrség a nyomozás érdekében ma délig nem adott még ki jelentést, de a kiszivárgott hírek szerint szinte fantasztikus arányú bűnügyi szenzációról van szó. A meggyilkolt fiatal asszony igen előkelő családból származott és ismert szépség volt. A gyilkos a Dunántúl egyik leggazdagabb földbirtokosa, aki már ismételten hivott fiatal úri hölgyeket kastélyába s a meghívottak közül később többen nyomtalanul eltűntek. Valószínű tehát, hogy a földesur sorozatos kéjgyilkosságokat követett el, melyeket mindeddig sikerült titokban tartania. A nagy- birtokos kastélya Érdszászhalombatta közelében fekszik. A vallomást tevő hölgy meg is mondta a meggyilkolt fiatal asszony nevét. Már két hét előtt tűnt el a kastélyból anélkül, hogy valaki az előkelő földesurat fel merte volna fejelenteni. A nyomozás megállapította, hogy a kastélyban a múlt hetek folyamán tényleg ott tartózkodott a fiatal asszony s az is tény, hogy azóta nyoma veszett- A budapesti rendőrség több detektívet a dunaparti kastélyba küldött, hogy erélyesen nyomozzanak a titokzatos bűnügyben. Hajsza a mezimosti rablógyilkos után A Steiner-házaspárt Boruvka Ferenc kocsis gyilkolta meg — A gyilkos pénz nélkül ugrott be Budweissben a pilseni vonatba Mezimosti, julius 28. Hirt adtunk arról a borzalmas kettős rablógyilkosságról, amelynek a mezimosti 70 éves Steiner Fülöp és felesége Matild a múlt szombaton áldozatul estek. Az erélyes mederben megindult nyomozás eddig nem vezetett eredményre, azonban súlyos gyanú merült fel Steiner volt kocsisával Boruvka Ferenccel szemben, aki jelenleg szökésben van. Az öreg Steinernek Mezimostban egy ki- isiké háza volt s abból éldegélt, hogy Veseli és Mezimosti között postát fuvarozott. Erre a ;élra állandóan kocsist tartott. Steiner nemrégiben uj kocist fogadott Boruvka Ferenc 38 i éves litbori takács személyében. Az uj kocsis néhány napi szolgálat után julius 24-én a gyilkosság napján kivezette a lovakat, azonban nem fogott be, hanem a kis udvarba terelte be. Ezután minden ajtót bezárt és eltűnt. A kulcsokat a mai napig sem találták meg. A nyomozó hatóságok föltételezik, hogy a gyilkosságot Boruvka követte el. Bizonyára azt hitte, hogy az öreg postafuvarosnál jelentékeny megtakarított pénzösszeget talál s ezért határozta el magát a bestiális tett elkövetésére. Megállapították, hogy első útja a vasúti pálya felé vezetett. Cseh-Budweissbe ment és nem lévén pénze, jegyváltás nélkül ugrott be az indulóban levő pilzeni vonatba. A csendőrség üldözi a rablógyilkost. A Dunántúl egy gazdag földbirtokosát sorozatos kéj gyilkossággal vádolják Uj szenzációs bűnügy Magyarországon — Az Erdszászhalombattán kifogott földarabolt női holttest titka — Egy kastély, ahol a vendég uriasszonyokat meggyilkolták Budapest, julius 28. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy Budapest alatt a Dunából ismét egy holttestet fogtak ki, amely már a harmadik, amelyet nyolc nap óta a Duna kivetett. A tegnap partravetett hulla teljesen fel van öltözve, fekete selyemruha, fekete selyemkombiné, fekete selyemharisnya van a .30 év körüli urinő holttestén, s öltözetéből csak a cipő hiányzik. Körülbelül 160 centiméter magas, bubifrizurája van és arca a felismerhetetlen- ségig össze van zúzva- Hogy ezt mi okozta, hogy még életében zuzták-e össze az arcát, vagy pedig valamely hajó lapátja okozta-e, ezt nem lehetett megállapítani. Az utóbbi időben a Dunából kifogott három holttest olyan gyanús körülményekre mutat, amelyek a legnagyobb bizonyossággal arra engednek következtetni, hogy ezek a szerencsétlenek mind gyilkosság áldozatai lettek. Különösen az első esetet fedte nagy titokzatosság. Ezt a hullacsonkot, mint ismeretes, Erdszászhalombattán vetette magából ki a Duna és azt sem tudták megállapítani, hogy férfi vagy női hulla csonkja-e. Úgy látszott már, hogy talán sohasem fog a Dunából kifogott hullacsonk titka kiderülni, amikor azután tegnap a déli órákban egy magas, elegánsan öltözött uriasszony jelent meg a rendőrségen, aki szenzációs vallomást tett az érdszászha- lombattai hulla ügyében. Tegnap röviden beszámoltunk már erről a vallomásról, melynek tartalmáról ma a következőket sikerült megtudni: Attól a pillanattól kezdve, hogy az újságok megirták, hogy a Dunából a hullacsonkot kifogták, óriási volt az izgalom egy Duna- menti földbirtokos kastélyában. Ebben a kastélyban volt ugyanis egy nő, akit egy férfi — á bejelentést tevő asszony meg is nevezte, de neve még a nyomozás érdekében nem közölhető — tett el láb alól. Ezután a bejelentést tevő asszony mindent elmondott, hogyan és mikor történt a Miklós cár fia Indiában él? Az orosz anyaedrné nem akarja elhinni a jekats- rinenburgi mészárlást — Miklós cár csontjai, a eárné foga — A berlini hamis Anasztázia Berlin, julius 28. — A P. M. H. berlini tudósítójától — Annakidején hirt adtunk arról, hogy a berlini Mommsen-féle klinikán egy beteg nő feküdt, aki azt mondta, hogy ő Anasztázia orosz nagy- hercegnő, az utolsó cár leánya. Erre a hírre az egykori orosz császári család több tagja Berlinbe utazott. A beteg nő némiképen hasonlított is a szerencsétlen nagyhercegnőhöz, de végre mégií leleplezték, mint szélhámost. Az eset különösen az agg anyacámét izgatta fel, aki Kopenhágában lakik rokonainál. A hetvennégyéves öreg hölgy még mindig szilárdan hiszi, hogy fia és ennek családja éüL A sokat vitatott kérdésről igen érdekes részleteket jelent Rómából a milánói Secolo munkatársa, aki Mária nagyhercegnővel beszélt. A nagyhercegnő a többi közt ezt mondotta neki: — Senki sem tudja az anyacámé fejéből kiverni azt a gondolatot, hogy a cárnak és családja nagy részének sikerült elmenekülnie a jekateri- nenburgi öldöklés elől. Ez a meggyőződés öreg napjainak egyedüli vigasza. Én is felkerestem Berlinben az állítólagos Anasztázia nagyherceg- nőt. Az még valahogy elhihető, hogy a rettenetes nélkülözés és szenvedés egészen a felismerhetet- lenségig elváltoztatta az arcát. Ellenben a Berlinben fekvő betegnek testéről más jellemző jegyek is hiányzanak, igy például bal mutatóujjáról egy kisebb nyoma. Az ilyen dolgok nem szoktak eltűnni. Az is jellemző, hogy az állítólagos nagy- hercegnő nem beszél oroszul és azt állítja, hogy idegroham következtében elfelejtette az orosz nyelvet. Nagyon gyanús azonban, hogy minden más nyelvet megért, csak éppen az oroszt nem. — Mint most kiderül, a Mommsen-klinika szélhámosnője csak eszköze a sok cselszövés egyikének, amely orosz emigráns krökben lejátszódik. Eleinte mindenki azt hitte, hogy a hamis nagy- hercegnő a komédia eljátszásával pénzt akar szerezni a berlini oroszoktól. A dolognak azonban sokkal komolyabb a háttere. A megölt cár vagyonának nagy része ugyanis angol és francia bankokban van. Ameddig azonban nincs teljes biztonsággal megállapítva, hogy közvetetlen örökösei élnek-e vagy nem, addig ezek a pénzintézetek nem akarják a vagyont kiadni. Ennélfogva azt gyanítják, hogy az állítólagos nagyhercegnö szerepeltetésével az érdekeltek csak azt akarták elérni, hogy még tovább el lehessen odázni a pénz kifizetését II. Miklós Európába menekült rokonainak és ezzel lehetetlenné tegyék számukra a monarchista propaganda folytatását. De kétségbevonhatatlan bizonyítékok vannak arra nézve, hogy nem él már sem a cár, sem a cáre- vics. Szokolov volt miniszternek a birtokában volt néhány csontdarab, amely a cár holttestéből való, továbbá II. Miklós és fia kardszijának egy-egy darabja és végül a cárné szájából egy plombáit fog. A cárné orvosa határozottan ráismert erre a fogra. Szokolov azonban, aki mindezt ereklyeként őrizte, nem régen titokzatos módon meghal1, de előbb ezeket az ereklyéket átadta Giers volt orosz követnek, aki nem akarja senkinek sem kiadni. Érdekes az a híresztelés is, hogy Alexejev trónörörkös most Indiában él. Egyik maharadzsától, akinek a vendége, valami csodaszert kapott, amely kigyógyitotta a bajából, az epilepsziából. A maharadzsa udvarában az indus vallás misztériumába is beavatják és tanulmányainak befejezése után ismét elfoglalja majd az orosz trónt.
