Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-29 / 169. (1207.) szám
4 u V £t*xx £ÁtC Irx js. kííAL> 1926 julius 29, csütörtök. Befejeződött a nemzeti cserkésznagy tábor Mit mond a magyar cserkészekről Mr. Mechta, a hindu cserkészek kiküldötte, a Nagytábor parancsnoka, Schelken Oszkár és Sik Sándor. Megyeri tábor, julius 25. A parancsnoksági hajón találkoztam Mi’. Mehtával először. Szemközt ült velem az asztalnál és Cserkészmódra, felemelt három ujjal viszonozta üdvözlésemet. Intelligens, olajbarna arc, csodálatos tűzben égő szemek. Beszédében hihetetlen elevenség, ítéletei, meglátásai feltűnően precízek. Kissé nehezen megy a társalgás, angol tolmács utján, bár Mr. Metha oly szépen beszél, hogy sokat megértek szavaiból. — Mit szól Magyarországhoz, a magyar cserkészmozgalomhoz? Alig pár napja van itt — válaszolja, — igy a legfrissebb, legújabb impresz- sziói alapján ítél. Amit látott, attól el van ragadtatva. Bámulatos munkát fejtettek ki a cserkészek a Nagytábor megalkolásánál, az egész világ tisztelettel nézhet rájuk. Nem csak példás fegyelmet látott, hanem amellett impozáns, méreteiben is hatalmas teremtő erőt, amely benne van a legkisebb cserkészfiuban is. Olyan ez a Nagytábor, mint egy minta-állam. — Mr. Mehta csodálatosan fején találta a szöget: meglátta a magyar fajban rejlő államalkotó erőt. amely 1000 esztendőn keresztül fenntartott bennünket és megkülönböztetett a csordanépektől. Ez az erő itt bontogatja szirmát a Nagytáborban. De szép lesz itt a virágzás, csak ki kell várni. Vigasztaló, ha van miben hinnünk. Tovább kérdeztem a hindut, ahi Londonból jött. ott végezte közgazdasági tanulmányait — Ismeri-e a magyar problémát és hogyan ítéli meg azt? A felelet meglepő volt: a magyarság mai helyzetét igenis ismeri, tudja, hogy kétharmad része az országnak idegen kézre került, ügy látja, hogy' a magyarság sorsa igen nagy hasonlatosságot mutat a hindu nép sorsával; bennünket is ellenséges indulattal vesznek körük őket is. Az angol uralom csupán a népjóléi. és a közoktatásügyekbe enged a több százmilliós hindu népnek beleszólást, a hadügy, pénz- és külügy stb. teljesen angol kézben van. Oly nagy az angol befolyás minden téren, még a nemzeti élet legfontosabb pontján, a kultúrában is, hogy' kb. 200 éve bizonyos pangás észlelhető a hindu kultúrában. irodalomban. Teljesen át vannak itatva angol szellemmel s tekintve, hogy az intelligencia kis számú, nehezen tudnak előrejutni. Amikor Tagorét említem, mint talán az egyetlen hindut, aki világszerte ismerős, különösen nálunk és a Nobel díj elnyerésével egy csapásra magára vonta a közfigyelmet, azt válaszolja, hogy Rabindranath Tagore egyedülálló jelenség és hazai hatása korántsem olyan nagy, mint a külföldi. Legnagyobb baj szerinte, hogy a hindu nyelv teljesen különálló — igy irodalmi alkotásaik mind fordításban juthatnak csak a világ elé. A fordításokban pedig legtöbbször elsikkad az eredeti szellem: a faj specifikus lelke. Felhozom Romain Roland-nak Gandhi-ról irt könyvét és megjegyzem, hogy Gandhi mozgalmának teljes passzív formája csak Indiában arathat sikert, ahol százmilliók állanak rendelkezésére. Mi nem tudnánk megbarátkozni ezzel; a magyar lélek elsorvad, ha hiányzik az aktivitás. Mr. Mehta szerint Gandhi mozgalmának is megvannak a maga cselekvő elemei; ma azonban még nem láthatók. Majd eljön annak is az ideje. Vagy elérik békés utón céljukat, vagy — Gandhi milliói tudni fogják kötelességüket. — Önöknek könnyebb a helyzetük — mondja — a magyar nép kullurásabb, intelligensebb, mint a miénk, teljes hittel bízhatnak a feltámadásban. Nagyon érdekelték Mr. Mehtát 3zok a dolgok, amelyeket a mi szlovenszkói helyzetünkről mondo'tam neki. Hálásan fogadta, hogy említettem neki a kisebbségek Unióját, a legutóbbi angliai konferenciát, ők is meg fogják próbálni, hogy ezen az utón érjenek el valamit. Kérdezi, hogy hány képviselője van a szlovenszkói magyarságnak a prágai parlamentben? Amikor megmondom, hogy tiz, nagyon csodálkozik ezm a k!s számon. Hiába, a mi „mellékkörülményein- ket“ M. Mehta nem ismerheti. Delhi és London messze van — Szlovenszkótól — Aznap este még találkoztam vele a tábortűznél. Tüzes hangon, ékes beszédet mondott a ma- gyer cserkészeknek. (Tohndes fordította mondatonként.) Bizony láttam, hogy nem sok volt benne a Gandhi-féle passzivitásból. A magyar fiuk olyan huj-huj-hajrát kiáltottak rá, hogy talán — Indiáig is elhallatszott. • Sebeiken Oszkár a Nagytábor parancsnoka, ő ennek a kis cserkészállamnak a vezetője, legfőbb szervezője. Kérdést intézek hozzá: mit vár a Nagylabortól? A felelet rövid, de mégis sokat mond: „Tiz éven át a cserkészmunka a nagyközönség szemei elől eltakarva, minden hivalkodástól távol úgy indult el, úgy fejlődött, hogy azt csak azok tudták, akik a lelkűkkel szántották a magyar ifjúság lelkét és azok, akik odaadják a lelkűket a cserkészmozgalomnak. A nagyközönség a lényeget is alig ismerte, csupán a külső formákat látta: ©gy-egy zászlóavatást, fogadalomtételt. A cserkészet belső lényegéről alig tudtak néhányan. A m égném értés, a gúny, a rosszindulat fegyverei fordultak a cserkészmozgalom ellen. bokáknak talán mosoly szállt az arcukra, nem gondolták meg azt, hogy a komoly arc és a vibarszijjat keményen tartó áll mögött kemény szív, erős lélek és sziklaszüárd elhatározás él. A munka serényen folyik tovább, apró, biztató jelek mutatkoznak lassankint a cserkész-mozgalomban. Az első, döntő fontosságú határkő az 1924. évben Dánia fővárosában, Koppenhágában tartott nemzetközi Jamboree, amelyen 34 nemzet fiai közli! Amerika és Anglia után a harmadik helyre jutott a magyar cserkészet A második határkő a mostani nemzeti Nagytábor, a magyar Jamboree. Ez — ha nem is hozhatta össze a 25 ezer magyar cserkészt, teljesítette a hozzáfűzött várakozásokat. Lélekben éreztük azt <tz erőt, amit nem 8 ezer, hanem 25 ezer magyar cserkész je- jent. Jó volt ez a Nagytábor arra, hogy még jobban megerősítse a cserkészek öntudatát, még törhetetlenebbé tegye a vezetők hité* munkájuk sikereiben ; tudatára ébressze az egész magyar társadalmat, hogy van itt egy hatalmas nenríéti ígéret: a cserkészifjuság, amelytől jogosan várhatjuk a magyar jövendő kivívását.** Ölvedi László. A TUDOMÁNY UJ KÉRDÉSEI Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról IV. A MicSaeisoo-féle íényinga Utánnyouiás tllo A közönség körében megvan a nagy érdeklődés a tudományos kérdések irányában, mindazonáltal az a tévhit is el van terjedve, hogy a tudományos ki&érletek, elméletek nem a nagyközönség számára valók, mert át- értésük teljes tudományos felkészültséget igényel. A valóságban azonban nem igy áll a dolog. A legtöbb tudományos kísérlet könnyen érthető és könnyen meg is magyarázható. így vagyunk a Miohelson-féle fényingával is. amelyről azt mondottuk, hogy jelentősége abban áll, hogy harmadik kísérleti bizonyítékot szolgáltatott a föld tengelykörüli forgása mellett. A Michelson-kísérlet átértése céljából forduljunk egy mindenki által ismert gyakorlati példához. Ha egy tóba két követ dobunk be, akkor két hullámvonulat képződik, vagyis a kő bedobási pontjától koncentrikus, egymással párhuzamos körök indulnak ki, amelyek a víz felszínén tovább terjednek. Ott, ahol a két hullámvonulat találkozik, megzavarja egymást, úgynevezett interferenciák keletkeznek. Ha a kereszteződő hullámvonalaknál két hullámhegy* keletkezik, akkor azon a helyen kettős magasságú hullámhegy áll elő, ha két hullámvölgy találkozik, kettős mélységű hullámvölgy képződik, ha pedig hullámhegy hullámvölggyel találkozik, akkor a két irányú mozgás megszűnik, a viz ezen a helyen nyugalmi állapotban marad. Miután a fényről tudott dolog, hogy szintén hullámmozgás, ezt a példát a fényre is alkalmazhatjuk. Ha két fényhullámvonulat találkozásánál hullámhegy hullámheggyel jő össze, akkor a fény kétszer olyan erős lesz, m.ig hullámhegy és hullámvölgy interferenciájánál a fénysugarak egymást megsemmisítik, sötétség áll elő. Ennyi előismeret után áttérhetünk a Michelson-féle kísérlet lényegére és hogy a gondolatmenetet a zavaró körülményektől megszabadítsuk, képzeljük most is, hogy a kísérletet az északi sarkon hajtjuk végre. Állítsunk fel a sark közelében egy fényforrást. Ennek a fényforrásnak fényét megfelelő tükörkészülékkel olyan módon szabályozzuk, hogy a sark körül ugyanabban a körben, melynek központja tehát a sark, két sugár szaladjon végig. Az egyik sugár a sarkot kelet-nyugati irányban körözze meg, a másik ellentétes, nyugat-keleti irányban haladjon. Tegyük fel, hogy a föld nem forog tengelye körül, ebben az esetben az a két ut, melyet a két fénysugár megtesz, teljesen egyenlő. A két fénysugár tehát ugyanazzal a hullámhosszai találkozik a körút megtevése után a kiindulási pontban, amelyből kiindult. Ebben a pillanatban tehát a fényforrásnál kettős erősségű fény jelentkezik. A valóságban azonban a föld nyugat-keleti irányban forog. Az a sugár tehát, amelyik a sarkot kelet- nyugati irányban szaladja körül, rövidebb utat tesz meg, amíg a kiindulási pontba visz- szatér, mint a másik, mert a fénysugár a föld tengelyforgása következtében szembeszalad vele. A másik sugárnak ellenben nemcsak az egész kört kell megszaladnia, hanem még azt a kis utat is, melyet időközben a kiindulási pont keleti irányban megtett. Az egész meggondolás roppant egyszerű és egy kis ábra megrajzolása után könnyen érthető. A kiindulási pontban a két sugár tehát nem ugyanazzal a hullámhosszúsággal találkozik, hanem a fényhullámok egymást zavarják, sötétség lesz. íme tehát a Michelson-kSsérlet milyen egyszerűen igazolja a föld tengelyleörüli forgását. Mert ezt a kísérletet nemcsak a sarkon lehet elvégezni, hanem a föld bármelyik tetszőleges pontján. Természetesen cikkünk keretei nem engedik meg, hogy Midiében szellemes kísérleti módszerét kimerítően tárgyaljuk. Hogy azonban milyen nehézségeket kellett legyőz- niej kiderül abból, hogy a kísérletet nem hajthatta végre az északi sarkon, hanem Cíi- kágó környékén végezte, tehát az északi szélesség 41. fokán. Ennek az volt a következménye, hogy a hullámvonalak interferenciájánál nem érte el a fázisoknak azt a lehető legnagyobb eltávolodását, amely természetszerűleg csak a sarkon mutatkozik. Azonkívül a kutatónak nem állott módjában, hogy a 41. szélességi körön a sugarakat a földgömb körül szaladtassa, mert ha már az is lehetetlen, hogy a 30.000 km. hosszúságú ut mellett a tükröket úgy helyezze el, hogy a fénysugarak a kiindulási pontba térjenek vissza, mennyire lehetetlen egy olyan erősségű fényforrás konstruálása, amely pótolni tudná a tükrözés következtében veszendőbe menő fényerősséget. De ha mindez az akadály elhárítható lett volna, az atmoszférikus zavarok akadályozhatták volna a kísérlet ilyen mértékű végrehajtását, a köd, zivatar stb. mind zavarólag hatott volna, Michelson ennek következtében rpegelégedett azzal, hogy a fénysugarakat egy aránylag kicsiny négyszögü pályán futtatta keresztül, melynek hosszanti oldalai a földrajzi szélességi körökkel voltak párhuzamosak. Ennek következtében a kiszámított legnagyobb hatásnak csak tört részét mérhette le. A fénysugarakat úgy védte meg a légkör zavaraitól, hogy egy csőrendszeren vezette őket keresztül, amelyben erős légszivattyúkkal a levegő nyomását 40 milliméterre csökkentette. Lámpául erős fényű iv- lámpát használt. A kísérlet azonban minden tekintetben sikerült és 1925-ben egy több mint negyven esztendős tudományos kísérletezés nyerte diadalmas befejeződését. Mert Michelson már 1881-ben hozzákezdett ahhoz a problémához, hogy a föld tengelykörüli forgását a fényhullámok segítségével igazolja. Rengeteg munka és fáradság után 1925 április havában számolhatott be a tudományos világnak kísérletei sikeréről. A Michelson-féle kísérletnek azonban nagyobb, egyetemes jelentősége is van modern világképünk kialakítása szempontjából. Ha a viz felületén egy hullámvonulat továbbhalad, akkor csak a hullámzás halad tovább, nem pedig maguk a vizrészecskék, amelyekből a hullám alakul. Ezek a részecskék kis köralaku görbékben ugrálnak nyugalmi helyük körül. A fényhullámok terjedési közege az elektro-magnetikus fényteória szerint a mindenen áthatoló éter. Feltételezik továbbá, hogy amint a vizi hullámnál a viz részecskéi, úgy a fényhullámnál az éter részei a fény terjedési irányára vonatkozólag nyugalomban vannak. Erre a feltételezettségre kényszeri- tették a tudományt azok a jelenségek, amelyeket a „fény aberrációja** néven foglalunk egybe. A Michelson-féle kísérlet is csak egy ilyen módon „nyugvó** éter mellett adhatja meg a már meglevő eredményt. Eddig a Michelson adatai szerint találkozó fénysugarak interferenciajelenségét nem tudták megfigyelni, a kísérletek mindig negatív eredménnyel végződtek. Ebből kényszerűen azt a következtetést vonták le, hogy az éter a fény továbbterjedésének irányában nem lehet nyugvó állapotban, hanem a föld forgás közben magával ragadja az étert is. Igen ám, csakhogy ekkor az aberrációs jelenségek megmagyarázása ütközött legyőzhetetlen nehézségekbe, míg a nem nyugvó éter feltételezése különös jelentőségű volt a relativitás elméletének szempontjából. Michelson kísérletének sikere most újból igazolja az éternek a fény aberrációjából levezetett nyugalmát és igy az éter a relativitás elméletének szempontjából uj, más jelentőséget kap. A Michel- son-féle kísérlet egész csomó probléma megoldásához vezet, melyek fizikai világképünk kialakítása szempontjából alapvető jelentőségűek. Még egy harmadik okból is figyelmet érdemel Michelson kísérlete. Az a lehetőség, hogy a Michelson-féle gondolatmenetet áttekintsük, már Huygens kora óta megvolt. Abban a pillanatban, amint a fényt mint hullámmozgást ismerték fel, minden logikai előfeltétele megvolt a Michelson-kisérletnek. Az olyan kutatónak, aki a fény hullámmozgásának hatását a föld forgásával kapcsolatban következetesen átgondolta, rá kellett jönnie erre az eredményre, mert az egész olyan, mint Kolumbusz tojása. Hogy ez nem történt meg csak most, annak oka abban rejlik, hogy csak a ma embere mélyedt el a jelenségeknek, különösen a relatív mozgás jelenségeinek teljes átkutatásában. (Folytatjuk.) A Balkánállamok kisebbségi politikája bolgár megvilágításban Radoszlavov Vassil dr., volt bolgár miniszterelnök szenzációs megállapításai. Bécs, julius 28. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A bécsi német nacionalista Ostmarkenverlag gyűjteményes röpiratot adott ki Európa „elnyomott népeiről**: a nemzeti kisebbségekről. A vaskos füzet ismerteti a különböző államok magatartását a kisebbségekkel szemben. Minden fejezet egy-egy kisebbség helyzetét tárgyalja az illető kisebbségi nemzethez tartozó politikus tollából. így a bolgár kisebbségek sorsát Bulgária háborús miniszterelnöke, Radoszlavov Vaszil dr., aki az összeomlás óta Németországban él, ismertetL Radoszlavov cikke a könyv legérdekesebb fejezete nemcsak azért, mert belőle értesüléseket nyerünk a különböző országokban szétszórt bolgár kisebbségeknek eddig nálunk kevéssé ismert helyzetéről, hanem azért is, mert a volt bolgár miniszterelnök igen szigorú bírálatot, mond Románia, Jugoszlávia, valamint Görögország kormányainak magataiiásáról a kisebbségekkel szemben. Radoszlavov megállapításai olyan súlyosak, hogy bécsi diplomáciai körökbeu, amelyekben a könyv nagy feltűnést, keltett, érdeklődéssel várják a bukaresti, belgrádi és athéni kormányok válaszait Radoszlavov cikkére. Radoszlavov cikének bevezetésében utal arra, hogy a neuillyi békeszerződés Bulgáriára külön határokat állapított meg a Bulgáriában élő kisebbségek védelmére. Ezek a határozatok azonban nem jelentenek uj kötelezettségeket, mivel Bulgária, a balkáni államok legtoleránsabbja, már alkotmánytörvényében sokkal messzebbmenő jogokat biztosított, a kisebbségeknek, mint a neuillyi békeszerződés rendelkezései. Ezzel szemben az elszakított területeken élő bolgár kisebbségek helyzetéről Radoszlavov ezószerint a következőket Írja:. — A török köztársaságban a lausannei szerződés értelmében megkezdődött a kisebségek kicserélése Törökország és Görögország között. Másrészt azonban Görögország nemcsak a törököket telepíti ki, de a bolgárokat is kiutasítja és Bulgáriába küldi, hogy a Kis- ázsiában élő görögöket letelepíthesse. A török köztársaságban még él a régi császári rezsim tradíciója, még tiszteletben tartják a szultánok kapitulációit és firmánjait, amelyek a török birodalom területén élő keresztényeknek a legmesz- szebbmenő kormányzati jogot biztosítják oktatásügyi, kuturális és társadalmi téren, valamint a vallás szabad gyakorlatában. — A görög köztársaságban a Macedóniában és Tráciában élő bolgár kisebbségek helyzete azonban egyáltalán nem irigylésre méltó. Görögország szabotálja a kisebbségek védelmét, a Népszövetség — hallgatólagos jóváhagyásával. A bolgár kisebbségek a lehető legrosszabb helyzetben vannak és a görög kormány minden igyekezete arra irányul, hogy kiirtsa a Macedóniában és Tráciában évszázadok óta élő bolgár őslakósokat. — A jugoszláv királyság Macedónia legnagyobb és legfoutosabb részén kívül megkapta régi Bulgária területének egy részét és a Szófia-Caribród-utat is. Ennek ellenére a belgrádi kormány nem ismer kisebbségi kérdést, nem akarja elismerni, hogy Jugoszláviában bolgárok is élnek. Miként a Görögországhoz csatolt területeken, úgy Jugoszláviában sincsen már egyetlen egy bolgár templom, vagy iskola sem. Még Caribródban és a Szófia közelében lévő Bo- szilegrádbaai sem. A belgrádi kormány el akarja hitetni külföldi barátaival, hogy bolgárok tulajdonképen nem léteznek, vagy ha igen, ügy ezeket könnyen át lehet gyúrni szerbekké. — A román királyságban sincsenek a bolgárok azoknak a jogoknak birtokában, amelyeket a bolgár törvények a Bolgáriában élő románoknak biztosítanak. A békeszerződések szerint a bolgárok Romániában iskolákat és templomokat tarthatnak fel, a valóságban azonban a dobrudzsai és másutt élő bolgárok nélkülözik a bukaresti kormány védelmét a helyi hatóságok túlkapásaival szemben. A bolgár kormány a romániai bolgár kisebbségek helyzetének javítása érdekében tárgyalásokat kezdett a román kormánnyal. Ezeket szögezi le Radoszlavov miniszterelnök és egyúttal megállapítja, hogy a győztesek a legyőzött eket leigázzák és kijátszók az egyenjogúság békeszerződésekben garantált elvét.
