Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-03 / 149. (1187.) szám
1926 julius 3, szombat. ^m<iSI*iVVAfiteai-HIRDAE Zsolna, Szlovenszkó egyik legnagy óbb lehetősége Az amerikai aránya fejlődés — Pályaudvar vagy kaszárnyák ,,Magyarónok** között — Bennszülöttek között nincs nemzetközi kérdés •hagyja Lengyelország, Ukraina ghettóit, Románia pogromtanyáit s italmérés helyett a jövőben sajátkezüleg cukorrépát ültessen. De hiányzik az ezer font fejenként, s amelyiknek közülük van ezer fontja, az neim megy Palesztinába. Dicséretes kivételeket aranylapokon örökítenek meg a zionista mozgalom krónikáiban. Ezeket a lapokat meg lehet számolni. De a legtöbbje, aki érkezik — (lényeges bevándorlásról az adott körülmények között alig lehet még szó, — a mozgalom örül, ha foglalkoztatni tudja a már beérkezett elemeket) —, koldusszegényen érkezik, óriási hittel a szivében és nyolcvan piaszterrel a zsebében, amiért Palesztinában nem kapni egy olajfát se. (Hiba, hogy a zionisták nem tértek át már régen egy olcsóbb és szerencsésebb pénzrendszerre, mert a rendkívül drága egyiptomi font, aminek legkisebb egysége a piaszter, az egész vonalon elképzelhetetlenül megdrágítja az életet. Nem valószínű, hogy angol részről egy ilyen tervvel szemben akadályok merültek volna fel.) S a Keren Hajes- sodnak nincs pénze arra, hogy uj földeket vásároljon, aminek részben talán a lehetetlen birtokállaipotok, részben a lehetetlen földárak az okai: a földvásárlő bizottság az első időben ragaszkodott ahhoz, hogy a zsidóság nagy történelmi színtereit vásárolja az araboktól vissza; azokat a földeket, ahol a zsidó történelem legnagyobb jelenetei lejátszódtak. Ezekért a földekért, amik néha elsőrendüek, néha nem, fantasztikus földárakat (helyenként 5 fontot egy dunámért) fizettek. S a Keren Hajessodnak nincsen pénze arra, hogy felszereléssel, állattal, épületekkel lássa el a bevándorlókat, még kölcsön formájában sem tudja ezt nyújtani, — egy telepes minimális szükséglete az első beszerzésekre 800—1000 font (100—150 ezer cseh korona). Akik lenn vannak, verekednek: az eszméért, néha már csak a létért. Ha a világ zsidóságának szivén fekszik az, hogy ez a mozgalom ne fulladjon meg teljesen — (és egy nagyszabású érdeklődésre sürgős szükség van, mert mai stádiumában odalenn sok minden kezd életveszélyesen elaludni), szüntetni kell a perselyrendszerrel s meg kell teremteni azt a fondot, amin egy államot s nem lombik-telepeket és majorokat lehet csak felépíteni. Egy Palesztinában, ami nem degoutált intellektuellek tenyészete, hanem állam, vannak kilátásai a magántőkének is, mérsékelt földművelési s erős ipari kilátásai. * A zsidó állam megalakulása sokkal primitívebb és szomorúbb kilátásokkal néz a jövő felé ma, a kilencedik esztendőben, mint az indulás pillanatában. Ami nem jelenti azt, hogy azok, akik dolgoztak és dolgoznak az uj zsidó haza felépítésén, nem végeztek emberfölötti munkát. De az egész, igy, ahogy ma, tiz esztendei kísérlet után, áll és elvirul, nem a zsidó állam, hanem egy kiállítás mintamajorokkal, ahol perselyek lógnak és lehet adakozni. Az érdekelt látogatók az elmúlt években gombokat helyeztek a perselybe. Palesztina kezd turisták attrakciója lenni: megmutatják nekik a Megváltó sírját és a kolóniákat. Anglia nem szereti a rossz üzleteket: ha sokba fog kerülni, egy tizsoros levéllel likvidálja az egészet. S ezért kár lenne, mert odalenn ugyan kevés az ember; de sok az ideál és sok a lélek. S ez a kettő olyan árucikk, ami nem „Made in England" s amiből általában kevés van a világon. Márai Sándor. Incidens a népszövetségi ligák angliai kongresszusán Aberystwyth, julius 2. A népszövetségi ligák uniójának tegnapi összejövetelén körülbelül 2.000 ember vett részt. Bernstorff gróf német megbízott beszéde közben sajnálatraméltó incidens történt. A hallgatóság soraiból egy férfi hirtelen fölugrott és sértő fikejezésekkel illette a szónokot, miközben főleg a Lusitania elsü- lyesztését hozta a jelenvoltak emlékezetébe. A rendzavarót kiutasították a teremből. Az incidens után a hallgatóság nagy része fölemelkedett és éltette Bernstorff grófot, aki beszédét zavartalanul befejezhette. A kongresszusz határozatot fogadott el, melyben kifejezi, hogy hőén óhajtja Németország belépését a népszövetségbe, amelynek szeptemberben okvetlenül meg kell történnie. Ugyanakkor a birodalom kapjon állandó tanácstagságot is. A határozat továbbá fölszólítja az egyes kormányokat, hogy találják meg az Egyesült Államok belépésének módját is és tegyék lehetővé a nemzetközi bíróság általános megalapítását. A spanyol delegáció azt követelte, hogy a népszövetségi tanács minden egyes tagját válasszák meg és no legyen állandó tanácstagság. Ezt a javaslatot nem fogadták el, hanem bírálat céljából az egyos albizottságoknak adták át. Zsolna, junius vége. Ez a város a fejlődő város, ezt a várost nem lehet elnyomni, ez a város épül, nő, szépül. Magyarónnak bélyegezték s rossz néven veszik, hogy kacskaringós vidékén Hlinkához a végletekig hü nép lakik, de a földrajzi helyzetet megváltoztatni nem lehet, de a lakók akarata átgázol a gáncsoskodásokon. Ennek a városnak messzire jutott a hire: egyszer Pilsen felé utaztam egy kereskedővel, aki nagyfokú elismeréssel jegyezte meg: — Zsolna? Szlovenszkó egyik legnagyobb lehetősége. Józan, okos nép lakja s uram, a helyzete! A jó fekvés, a fejlődés biztos feltétele s Zsolna olyan helyen fekszik, ahol nem lehet visszafejlődni. A sziléziai és a morva szénvidékről vagy a cseh iparvidékről érkező vonatok itt ágaznak el dél felé, Magyarország felé és kelet felé, Kassa, Ruszinszkó, Románia felé. Amint egyszer enyhül a politikai feszültség és Magyarország ismét fontos lerakodóhelye lesz a cseh iparnak, Zsolna tranzitóforgalma európai arányúvá nő. És a magyar gabonát itt osztják meg észak és kelet között. Fődolog: a kereskedelem, ütőér: a forgalom. Három gyorsvonat Hát, ha a forgalom az ütőér, akkor Zsolna vitaiizmusa óriási. Amikor jöttem, három gyorsvonat állt az állomáson. Az egyik engem hozott Pozsonyból és Kassára ment, egy másik Oderberg—Prága felé állt készenlétben, mig a harmadik Pelsőcről jövet szaladt le a Vágvölgyén Budapest—Bécs felé. A gyors már Uj-Zsolnától kezdve rengeteg sinhálózaton botorkált keresztül: őrházak, váltók, hidak, jelzőkészülékek tömege közt álltak a telt vagy üres teherkocsik s köröskörül az az nehéz, verejté- kes fekete szénfüst terjengett, mely any- nyira jellemzi a nagy európai városok pályaudvar-labirintusait. Uj pályaudvar helyett uj kaszárnyák Később megtudtam, hogy maga az állomásépület a zsolnaiak keservének, egyik főpontja. Óriási forgalom és hatalmas pályaudvar mentén régi, kis házikó áll. mely egyáltalán nem méltó a zsolnai forgalomhoz. Az emberek nagyon röstelik ezt a viskót és elmesélik, hogy a magyar éra alatt már készen állott az uj terv, Zsolna gyönyörű, modern állomást kapott volna, földalatti összekötő folyosókkal, mint Győrött van — de jött a háború és a „prevrat", a tervből nem lett semmi. Most pedig másra kell a pénz. Egyelőre óriási kaszárnyákat építenek Zsolnán, mert eddig nem voltak, mert a régi időben Zsolnának csak szép vasutai, gombamódra nőtt bájos, uj iskolái voltak, katonái, gépfegyverei, ágyúi ellenben nem. Piazza és Campanille a Kriván alatt A kis állomásépület azonban nem jelent semmit. A pályaudvarról hosszú aszfaltozott utca vezet a város centruma felé. Zsolna építkezése kuriózum. A város régi részei kiugró dombon fekszenek s hajdan erős bástyafallal voltak körülkerítve. Középen nagy tér, a piac, melynek házai alatt olaszos árkádok futnak végig. A kép határozottan előnyös. S nem összetákolt és egymáshoz ragasztott szertelen háztömeg, hanem régi bölcs szabályok rendje s a piac szinte Piazza is lehetne, valahol Olaszországban, ahová pedig az idegenek zarándokúira mennek nézni a szép házakat, az árkádokat s a vidám, széles piaz- zákat. Sőt: a domb egyik szélén, a régi kapu mellett mintha az olasz Campanille is ott állana. A bástyafalak mentén szaladó körutak (valóságos, egymásba futó. zárt, köralaku utcák!) alsó végén magában álló torony emelkedik, lent szélesebb, fönt szükebb, lent masszív, ablaktalan, kőtömeg, egyenes élekkel, fönt erkély, uj árkád és szögletes tető- süveg, őr a város fölött, őr messzire a Vág- völgyébe, őr az északkeleten emelkedő Fátra-falig. Innen, a torony környékéről, a katolikus templom szép bástyaléncsőzetétől el-el látni mindenfelé. És ez az el-ellátás felejthetetlen. A vágvölgyi fővonal Trencsén után egyre szűkülő völgyön rohan fölfelé, Puchő után az ut teljesen zárt lesz, itt azonban ismét kiszélesedik a Vág. a sziklák lábához simul, a begyek balpartján messzebbre húzódnak s megnyílik a zsolnai medence, ez a gazdag csomópont, utak, hágók, vizek találkozója. amelynek közepén a még kiug- róbb dombplatón épült a város. De a pillanatnyi szelídséget északkelet felől fenyegető hegyek egyenes fala zárja* le. A Tátrához hasonlóan, szinte a síkból szökik ki a Fátra lánca, ide látszik az 1600 méter magas Fátra-Kriván s a többi hegy, melyeknek egy ásító völgyében eltűnik a megszükült Vág és a Kassa-oderbergi vasút vágánya. Székelyföld Hornyákországban Ha azonban már olaszos árkádokról beszélünk. lehetetlen elhallgatni a másik idetévedt stílust, mely oly mélabusan furcsa itt a ködmenes, nagykarimáju szlovák pásztorok birodalmában. Egy vadonatúj iskolaépület előtt álltam meg, tagadhatatlan: ez az iskola székely stílusban épült- És megtudom, hogy a magyar kormány a háború alatt egyre- másra építette a szebbnél-,szebb iskola- épületeket ezen a vidéken, Zsolna környéke tele van a székely stílusban épített iskolákkal, melyek még készen sem • voltak, amikor jött a változás. Amíg a magyar Alföldön szalmatetős kunyhókban oktatják a nebulókat, itt most a cseh tanító kényelmes, úri lakásokban lakik és sehogysem tudja megérteni, milyen összefüggésben van aranyos Prágából ideszakadt léte ezzel a Székelyországből ideszakadt gyönyörű ornamentikával. Egyrészt: Jókai, Mikszáth, másrészt Jirásek És van még több magyar emlék is itt. Például a piacon máig ot táll az Uri-szálloda, az az épület, ahol Mikszáth „Beszterce ostro- mának“ groteszk regényhőse, Pongrácz gróf szórta hajdanában az ezüstpénzt a jó zsolnai népnek. Pongrácz gróf valódi ember volt, itt lakott a közelben, Sztrecsnó várában, sok öreg zsolnai emlékszik a városba be-bejáró meghibbant mágnásra, akinek viselt dolgait megtapasztalni maga Mikszáth is több ízben kiszállt a hely színére, kedvelt, jó, szelíd, érdekes, örök szlovák atyafiai közé. Mikszáth sok mondát és még több mondának beillő valóságot jegyzett föl Zsolna vidékéről, a végső ragyogásban csillogó, a végső szertelenségben csapongó kihaló felvidéki magyar zsentrikről, mig Jókai a régebbi hőskort látta érdekesnek és legendás csatákat irt le erre felé. Az ő fantáziáját az ugyancsak ittlevő Liétava vára termékenyítette meg, melynek titokzatos történetében méltóképpen tobzódhatott képzelete. És érdekes, hogy ez a Kárpátok közé szorított város a magyar Írókon kívül egy Jókai hatása alatt álló cseh elbeszélőt: Jiráseket is megtermékenyített, akinek Bitva u Luconesa cimü regényében több fejezet játszódik Zsolna körül. Átmegyek a Királyhágón — szlovákul A kultúra ma itt nemcsak emlékekből él. Három műkedvelő társaság gondoskodik fejlesztéséről s ha a nyelv mindenütt a szlovák is, a szellem egyetlen más nemzetiséggel szemben sem ellenséges- Itt játszott például Vasa Prihoda és Dohnányi egyaránt s horribile dictu a cseh filharmonikusok ittlétük alatt eljátszhatták Bizet Rákó- czi-indulóját, melynek hírhedt pozsonyi betiltása annyi port vert föl néhány héttel ezelőtt. Vagy: a műkedvelők frenetikus sikerrel játszották el, többször megismételve a ,.Nó- tás kapitányit szlovákul (az „Átmegyek a Királyhágón" cimü dallal együtt) s egyáltalán a műsorokon csaknem kizárólag Kálmán- operettek uralkodnak. Az egyik műkedvelő- társaság, a Kollár-kör tiszta cseh és elszigetelt, a másik, a Hviezdoszláv már enyhébb, mig a harmadik, a katolikus ludák is, szlovák is. Ez a legfejlődésképesebb, leggazdagabb s vezetésében Ruzsicska apát elévülhetetlen érdemeket szerzett. Zsolna nosztalgiája Egyáltalán, ami feltűnt itt: az őslakosok általános nagy megbékülése. A különbség csak az, idevaló-e a kérdéses egyén vagy pedig idegen s minden meg van voldva. A vidéknek határozott nosztalgiát adó ereje van s erre érdekes adat az alábbi kis történet, melyet egyik informátorom ilyféle- képpen mondott el: — A város egyik régi, előkelő hivatalnoka, aki ősi zsolnai családból származott, a prevrat után átköltözött Magyarországba. Büszkén és gőgösen távozott, mert nem tudott beilleszkedni az uj rendbe. Házat, földet vett valahol a nagy magyar Alföldön, de csak nem tudta elfelejteni ezt a görbe várost, szeme a délibábok helyett minden reggel kereste a Fátrát, a rohanó Vágót és bántotta, hogy nevetik beszédét. Mert jókedvében ő azt mondotta, hogy braterkám, a hangsúlya felvidéki volt s többnyire mindent kicsinyített! Nevettek rajta s a homlokéra volt sütve az idegen bélyege- Egy napon fölcihelődött. eladta a házát, a földjét és visszajött Zsolnára. Megjelent botjára támaszkodva az utcákon, az árkádok alatt, nézte a Fátrát, n Vágót. beszélt Mlkszáíhos hangzásai különös nyelvén és boldog volt. — Ez Zsolna nosztalgiája. 5 Krupec Viktor, a festő Zsolna is, mint a legtöbb nyugatszloven- szkói város, 1918 óta önmagába húzódik visz- sza és zárt életet él. Az akkori zavaros időkben számos falusi Z6idó kereskedő jött a városba, letelepedett, üzletet nyitott s a kereskedelem ina óriási. A zsentrik és a jobb polgárok, akik előbb minduntalan el-eljártak Bées- be, Pestre, most a megnehezült viszonyokban szintén itt élnek. A fiatalság sem eped máshova, szívesen táncol vagy tenniszezik itt s akivel csak beszéltem, mindenki meg van elégedve a sportos, táncos, barátságos társadalmi élettel. S az egyszerűbb szórakozások mellett vannak Zsolnán oly kulturértékek is. melyre a város valóban büszke lehet. Ottlétem alatt meglátogattam Krupec Viktor festőművész műtermét, mert a városban mindenki ajánlotta, hogy nézzem meg a művész képeit. Az első egy csodálatos Hlinka-portré volt. amit láttam, majd néhány sikerült női és férfifej következett, több izzoszinü virágtanulmány vagy paszteübe vont városkép — s bizonyos, hogy Krupec Viktorban Szlovenszkó egyik legnagyobb portréfestőjót tisztelhetjük. Művészet a kis városi műteremben, művészet a város utcáin, művészet, szépség a környező természetben — de Zsolna másért is nagy, másért is érdekes és elsősorban érdekes — és erről legközelebb. Szvatkó Pál. Aratás előtt Millió és millió szem tapad már kora hajnalban az égre és elnehezült szívvel nézi a Jellegek sűrű járását. Nincs egy tenyérnyi derű, valahol messze, ólmos palástok mélyén bujkál a nap, hiába kutatja millió sóvár szem, hiába várja derengését, néha mint fáradt vendég átizott párarongyok közt jö bu- csut inteni az ég aljára, hogy rőt tüzével uj vihart jelezzen. Szomorú, hívatlan esőt küld az ég, sza- kadatlan esőt tele ragállyal, jajjal: folyók feltépik a gátat, kilépnek medrükből és bőm- lottan árad a viz a rónán és temeti a jövő reménységét ... Nyaranta ilyenkor már pendült a kasza és ives suhintások nyomán rendre dől a kalász, aranyba duzzadó acélosmagu kalász és az égre felderülő nap már hajnalban verejtéket csurgat a barnára pörkölt nyakról. A friss tarlón pipacspiros és buzavirágszin vígam ókban hajladozik egy sereg lány, fehér ingvállukból kibomlik a kar barnasága, amint nevetve szedik a markot. A ssé-'iV: meá- cséplőgép búg és déli harangszóra, ha ugyan elhallik a tanyáig, a szederfák alatt erőt adó falat, friss korty várja az aratót és mig az ember szundit egy verset az árnyékban, a fiatal anya duzzadt emlején parányi kacsó babrál. És a nap csak ontja melegéi, mint valami pa,zar király, úgy szórja kincseit gazdag áradással, mig magvető indul el újra ekéje nyomán és uj harmatot kíván a friss falca- dás. Nyaranta ilyenkor már elszállt a fohász és millió kasza suhint. Nem baj, hogy estére nyilai a derék, sajog minden csont és álomtalan minden álom: kenyér készül a rónán, az esztendő kenyere, az esztendő minden öröme, áldása, gondja: fogatlannak lágybélü cipó, fiatalnak földizes kenyér, hogy szerelme uj életet csókolhasson asszonya mé- hébe, lakadalmas fonott kalács, uj csizma, vagy csak talpalás, uj viganó és ködmön, keresztelő és koporsó, kenyér: az öröklét szent mozgatója! De idén, Uram, nem. látod, hogy millió élet sápad a határban, szárba szökik minden erő, konyul a súlyos kalász és csirába hajt, jaj, keserű lesz az esztendő kenyere, keserű és sovány, ha nem tekint le rá az ég érlelő szeme és még egy hétig tesped az aratók keze! Millió szem fordul piiymallatkor az égre, de. a nap sürü fellegek mögött bujkál. Pogányokká lettük, hogy ez a büntetés? Jaj, Uram, hát kevés a fohász? Miért akarod, hogy gyérebben csorogjon idén az öröm és sovány kenyeredet könnyek sózzák?, Egri Viktor. Zefirek ruhákra és ingekre, flanel- | lek, gyapjúszövetek, harisnyák és zoknik, valamint fDrdő- köppenyek a legolcsóbban kaphatók nagyban és kicslayÍ&QE1 5430 ^ w” if mzfim p3 fíj m S 0 m W : PB’a&.rs ieSiséj esSSts® % Telefon 421C8. c&gjSEÉQ. Telefon 4210E. | ___ y__________________ m •a bMHBHnaaBaBaaHBHHBBHHBK'JBHMBBaaHKSBDHOEJttliSSOKMBBnULUIliMH
