Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-27 / 167. (1205.) szám

Arj&t&Xétkrji v A TUDOMÁNY UJ KÉRDÉSEI Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról fold felmerese Utánnyomás tilos A tudomány fejlődésének egyik legragyo­góbb fedezetéhez értünk. Az emberiséget kez­dettől fogva természetszerűleg érdekelte az a kérdés, hogy tulajdonképpen milyen nagy is a földgolyó, mekkorák annak az égitestnek a méretei, amelyen élünk. És ne gondoljuk, hogy ennek a nehéz kérdésnek megoldásához csak mostan, a legtökéletesebb technikai mű­szereknek ismeretében fogott az emberiség. Már az ókorban, amikor nem volt egyéb se­gédeszközük az egyszerű hosszuságmérőnél, mrészen hozzáláttak annak a nehéz kérdés­nek felederitéséhez, mekkora a földünk? Az első időszakban, amikor azt hitték, hogy a föld korongalaku, a nagyságra vonat­kozólag is csak értéktelen becsléseket állíthat­tak fel. Csak akkor, amidőn közhitté gyökere­sedett a föld gömbalakjáról vallott fefogás, csak akkor lehetett helyes számításokat végezni. Hiszen a gömbre vonatkozólag már nagyon könnyű matematikai formulák állottak len- 'delkezésre. A gömböt egyenlő nagysága kö­rök övezik körül, már pedig a kör kerületé­nek igen egyszerű képlet áll rendelkezésre, a kör kerülete egyenlő a sugár kétszeresének a híres Ludolf-féle számmal, 3.14-gyel való szor­zatával. Már a régiek hozzákezdtek a méiések el­végzéséhez. Először is azt tapasztalták, hogy­ha délről északi irányban vándoroltak, a sark­csillag magassága már rövid utak megtevéso után is jelentékenyen növekedett, ebből tehát joggal vonták le azt a következtetést, hogy a föld nem lehet való,mi túlságosan nagy. Arisztotelész korában 400.000 stadionnak vették fel a föld köreit, de hogy milyen ala­pon jutottak ehhez a számhoz, azt nem ismer­jük. 300 évvel Krisztus előtt már 300.000 stá- 4ionról beszéltek. Az első racionális földmérés kísérlete Erotosthenes (278—195) nevéhez fűződik. Nagyon zseiális módszert választott. Úgy tudta, hogy a Nílus mellett fekvő Alexandria és Sziéne (most Assuán) városok egy és ugyanazon délkörön feküsznek. Szienérol pe­dig tudta, hogy a nyári napfordulás idején Sziene fölött a nap éppen a tetőpontban, a zenitben áll. Ugyanebben az időpontban A’eyandriába'i a nap vetette árnyék a függő­leges irányával 7.2 foknyi szöget zárt be. Ez­zel azután a probléma asztronómiai részét már meg is oldotta, most már a terresztrális, föl­di mérésekre volt szükség. A két város közti távolságot 5000 stádionnak vette fel. Miután asztronómiai megfigyelés szerint Sziene és Alexandria közötti iv 7.2 fok, vagyis a kör ötvened része, a teljes kör nagyságát úgy kap­juk meg, ha 5000 stádiont ötvenezer veszünk. ?gy jutott Eratoslher.es arra az eredményre, hogy a föld egy délköre 250.9CC stádion. Az Eratosthenes-féle fokmérés már meg­mutatja, hogy a problémának két része van, egy asztronómiai és egy geodétikus mérés. Az első a földnek két pontja közti ivet egy szöggel méri meg, a második megállapítja, hogy a két pont közti távolság földi méretek­ben hány kilométer, a számítás ezután egy­szerű szorzási művelet. Ezen az alapon haladt továbbra azután a kutatás, természetesen a csillagászati és föl­di mérőeszközök fejlődésével arányos pontos­ságban. Tömérdek munka és fáradság ftiződik ehhez az úthoz. A nagy francia forradalom idején végrehajtott fokmérés például az em­beriségnek valóságos hőstette volt. Az eredmény nem is maradt el. Ma már tökéletesen ismerjük a, föld nagysági ada­tait. A különböző számításokat mellőzve fo­gadjuk el Hayford 1906. évi megállapításait Ezek szerint o, föld egyenlítői súgóra. 6378 km., sarki súgóra 6356 km., a föld lapultsága, tehát o,z északi és déli sarkon 21 km.-t tesz ki. Ez a lapultság a föld tengelyforgásának kö­vetkezménye, mint azt egyik későbbi cikk­ben kimutatjuk. A föld egyenlítője 40.070, délköre 40.003 km. A föld feszine pedig 510 millió négy­zetkilométer. Itt most egy érdekes matematikai játékot mutatunk be. Vessük fel azt a kérdést, hogy ha a föld egyenlítője körül egy méter magas­ságban vasútvonalat huzunk, mennyivel lesz ez hosszabb a föld egyéniitőjénéi A felelet egy roppant egyszerű matema­tikai számítás elvégzése után megadhatjuk. Az egyenlítő kerülete 2rXpi, a vasútvonal ke­rülete 2(r+l)Xpi. A vasútvonal kerületéből ki kell vonnunk az egyenlítő kerületét, ami 2rpi-]-2pi—2rpi formulát adja. Vagyis a vas­útvonal 2 pivel, tehát 6 méter és 28 centimé­terrel lesz hosszabb az egyenlítőnél. Ha a föld sugara csak egy méterrel len­ne hosszabb, ez a föld felületének 160 négyzet- kilométerrel való megnövekedését jelentené. Ez az egy adat igazolja, hogy milyen szüksé­ges volt a fokmérés pontos elvégzése, hogy a nagysági viszonyok tekintetében megbízható eredményekhez jussunk. Még egy érdekes és bizonyára köztudo­mású dolgot említjük fel, azt, hogy a mi hosszuságegységünket, a métert, a fokmérés alapján állapították meg. A nagy francia fok­mérés tudósai abban állapodtak meg, hogy a távolságegység’a föld egy délkörének 40 mil­liomod része legyen. Ezt a távolságot platina- rudba öntötték le és a párisi archívumban őrzik, erről készültek az összes hitelesített másolatok. Ma már tudjuk, hogy a méter a délkörnek nem pontosan negyven milliomod része, de azért a civilizált világ elfogadta ezt a mértékegységet. (Folytatjuk.) „Még széles a világ s még mindig kevés benne a Krisztus Teljes siker koronázta a losonci ref. t-heologia első évfolyamát, — Söröss Béla ref. lelkész, a theológiai szeminárium első igazgatója és kezdeményezője az első év eredményeiről — Losoncon felújították a régi, múlt század eleji ref. lelkészképzést — A jelen hü maradt a tradíciókhoz — A P. M. H. kiküldött munkatársától — Losonc, julius 26. Az itteni magyarság mindjobban és jobban magáévá Teszi Szent-ívé ny József reálpolitikai kon­cepciójának kisebbségi ételünkben korszakot al­kotó alapelvét: ,.Meg keli vetnünk a lábunkat Csehszlovákiában!“ Ennek az alapelvnek gyakor­lati megvalósításában első helyen állanak azok a törekvések, amelyek a magyarságnak itt hiányzó intézmények pótlását és a szükséges intézmények mielőbbi felállítását Tűzték feladatul maguk elé. Ilyen intézményünk ma még feltűnően kevés van, de egyre inkább haladunk a megerősödés és a gyakorlati berendezkedés felé. A kisebbségi ma­gyarság fővárosban alapított napilapjának fővárosi nivójuvá és nagyméretű vezető lappá történt, kifej­lesztése mellett — amelynek jelentőségét és hasz­nát ma már éppen az olvasó közönség szájából halljuk dicsérni és emlegetni — egyik legszámot- tévőbb ilyen intézményünk a tavaly Losoncon fel­állított ref. tbeolőgia, amely 'kulturális szempont­ból is országos jelentőségű. A Theológia felállításában s ennek előkészüle­teiben az oroszlánrészt Söröss Béla losonci ref. lelkész vállalta, aki a külföldi, főleg angol és ame­rikai protestáns 'körök osztatlan bizalmát és támo­gatását bírja. A hosszas előkészítő munkát teljes siker koronázta s mikor a theológiai szemináriu­mot életbe hívták, fáradozásai jutalmául őt bízták meg a Theológia első igazgatójának tisztségével, ami természetesen csak újabb további nehéz, de hálás munkát jelentett. Múlt év őszén nyílt meg a theológiai szeminá­rium s azóta Losonc utcáin kedvesen megszokott jelenség lettek a feketebársony Bocskay-sapkát vi­selő ref. papnövendékek, akik most mentek szét Losoncról — az első vakációra. Ez alkalommal felkerestük Söröss Bélát, a theológia vezetőjét, hogy az első év lefolyásáról és eredményeiről tájékoztatni tudjuk a magyar of- vasó közönséget. A nagyképzettségü, széles látókörű lelkész, aki egyre-máera termelte ki magából az utóbbi évek alatt a nagy tervek és koncepciók egész sorozatát, a theológia első évére vetett visszapillantásban a következőket mondotta: „— A theológiai szeminárium első esztende­jének munkája júliusban bezárult. Sokkal egysze­rűbben, minden nagyobb zökkenés nélkül fejeztük be ezt az esztendőt, mint ahogy előre csak gondol­hattuk volna is. — Ez a theológiai szeminárium a régi nagy idők tapasztalatait vette elő, azo­kat értékesítette s külföldi erőteljes egyhá­zak egykori kezdeményezései szolgáltak hozzá mintául, különösen pedig a mostani egyesült szabad egy­házban, Skóciában lévő régi skót presbiteri egy­ház egyik itt járt kiváló professzorának, Cains Dá­vid dr. aberdeeni fcheol. tanárnak Tanács^ aki két év előtt tett látogatása alkalmával azt ajánlotta, hogy ne nagy külső formák között létesítendő intéz­mény, hanem egy praktikusan nevelő szeminá­rium lebegjen szemünk előtt, mikor az e köztársaságban élő reformábusság ré­szére a papnevelésről kivárnunk gondoskodni. — Ő és az egész Középeurópában nagy rokon- szenvnek örvendő kiváló társa, James Maedonald Webster, a skót papnevelés módjára, a papnöven­dékeket. egyes lelkészek oldala mellé gondolták odaTelepiteni, akik egymást váltó sorrendben kö­zölhették velük a theológiai ismereteket. Ez a mi viszonyaink szerint odwtfiódosult, hogy egy központi helyre, Losoncra telepíttettek be a szeminárium növendékei s egymást váltva, ide­jöttek azok a kiváló lelkészek, akiket az elő­adások tartására kiszemeltek volt — Theológusaink a losonci ref. egyház lelké­szednek vezetése alá adattak. Losoncot történelmi tradíciók és központi fekvése tették a szeminárium székhelyévé. Itt ugyanis a múlt század elején lelkészképzés is folyt s az itt végzett lelkészjelöltek záró­vizsgáikat vagy Sárospatakon, vagy Debre­cenben tették le. — Ebből az időből a paróchiáiis könyvtárnak igen értékes és Tekintélyes munkái maradtak hátra. — Losonc különben a 3 egyházkerület részére legközelebb elérhető hely, az egyház lelkésze pe­dig, mint a Theológiai bizottság előadója, egy ilyen szeminárium vezetésére a skót lelkészek részéről hozatott javaslatba. — A theológián 21 rendes növendék volt az első évben. Hálóhelyük az YMCA Il-ik emeletén volt. Ellátásukat vendéglőkben kapták, minden al­kalommal Böjthe Sándor előadójuk vezetése alatt. Előadótermül néhai Szájjártó Sámuel nagybégutcai házában használtunk két szobát. Ez a három év­tizeddel ezelőtt elhunyt nemeslelkü fiskális loson­ci ingatlanait a református egyház fiunevelési cél­jaira adományozta. Fiatal korát a losonci tógás diákok közt élte le, most a házába települtek. Szinte páratlan ez a szeminárium abban a te­kintetben, hogy fegyelmi szabályai nincsenek. Az év elején kérdést intéztem a felvett növendé­kekhez, hogy akarják-e, hogy a szeminárium éle­tét fegyelmi szabályokkal irányítsuk, vagy pedig vállalják azt, hogy a Krisztus lelke fog irányítani bennünket. Ez utóbbit választották. Becsületükre legyen mondva, hogy ezt mindvégig híven meg Is tartották. Nem volt egyetlen fegyelmi esetünk sem! — Tanulmányaikban nagyon szépen haladtak előre. Az a feltevésünk, hogy sűrített óraszámmal egy egész év anyaga bármely 'tárgyból két és fél- három hónap alatt előadható, teljesen bevált. Ugyanoly terjedelemben, mint az egyes tár­gyak a külföld nagy intézeteiben adatnak, minden előadó végezhetett tananyagával. így az év 8 ciklusra oszlott: az első ciklus jelenté­keny részét egyháztörténelem, a másodikét, fi­lozófia, a harmadikét vallásbölcsészet foglalta le. Ezek mellett a héber és görög nyelv, vala­mint az angol és szlovák nyelv, az evangéliu­mok harmóniája, az újszövetségi-irodalomtör­ténet és kánon-történet került előadásra. — A növendékek a teljes Újszövetséget átol­vasták vezető előadójuk jeleni étében, rendes na­ponkénti áhítatokat tartottak, az egyes előadók el­távozása előtt szaktárgyaikból mindannyiszor tel­jes elásmerésreméltóan kollokváltak. — Kövy Árpád, Zsemle Lajos, Magda Sándor dr., Galambos Zoltán, Bőjthe Sándor és Ricszner Ede (zene és ének) előadóik nagyon szép munkát végeztek. Az e hanmónikus egybekapcsolódás, amely a szemináriumi előadók munkáját, nem kis mértékben segítette elő, az egyetemes egyház éle­tében is bizonyosan erősebb nyomokat fog hagyni. Azok az egységes és komoly szempontok, amelyek az itteni munkát irányították, hatásukat éreztették a hamvai diákkonferencián is. (Itt említjük meg, hogy Söröss Béla az újszö­vetségi bevezetést, az evangéliumok harmóniáját és szónokilati gyakorlatokat adta elő, mig a szlo­vák nyelvel Kollár János fg. tanár tanította.) — Ma, amikor az emberek szinte belső ösz­tönük szerint egyházaiktól várják a megbillent Jel- kiegyensuly visszaállítását, a szlovenszkói egyete­mes református egyház meleg érdeklődéssel figyeli lelki munkásainak egységes tömörülését és az ál­taluk képviselt. ama szigorúan kálvinista egyház tár s ad a 1 ni i építő munkának térhódítását és eredményeit, amelyek a lévai zsinat által meghatározott irányban mindinkább otthonosak lesznek gyü­lekezeteinkben. — A jövő év a tlieológusoknak is több alkal­mat fog adui a gyakorlati kiképeztelésre. Ez év szeptember 15-én már 2 évfolyammal indul a szeminárium. Jelentkezések augusztus 20-ig adandók be a losonci református lelkészi hivatalba. A jelentkezésekhez most is érettségit, keresztle­velet, lepecsételt lelkészi bizonyítványt kérünk, a növendékek végleges felvétele csak személyes je­lentkezésük után történik meg. Amint az érdeklő­dés mutatja, az első évfolyamban megint jelenté­keny számban lesznek növendékeink. — Tekintve azt, hogy nekünk régi alapítványok rendelkezésre nem állanak, segélyeket igen korlátozott mértékben helyez­hetünk kilátásba, az elmúlt év szükségletét a jó Isten, a jó emberek által, mindig előteremtette. Külföldi támogatást a skót szabad egyháztól és a presbiteri világszövet­ség svájci központjától Kellcr dr. igazgató révén kaptunk. A presbiteri világszövetség részéről megláto­gatott bennünket Beaoh W. Sylvester dr., mint az amerikai osztály európai segitőbizottságá­nak kiküldöttje. Ő innen egyenesen Prágába meht. örömmel szerez­tünk értesülést, egy tőle vett levélből arról, hogy a nemzetmüvelődési minisztériumban úgy te­kintenek e szemináriumra, mint amelynek a köztársaság állandó jellegű intézményeinek sorába kell beiktattatnia. — Beach dr. a híres amerikai princelonl egyetem székhelyén volt lelkész és örömmel álla­pította meg ittjártakor, hogy a papnevelés terén itt ugyanazon theológiai irányok érvényesültek, amelyek princetont általánosan kedveltté tették. — Külső formalitásoktól mentes, de annál ben­sőségesebb evangéliumi szellem élt a mi ki­csiny társaságunkban. A mi theológus közösségünk úgy élt a losonci gyü­lekezetben, mint annak egyik szerve és a gyüle­kezet úgy becézgette őket, mint a legkedvesebb­jeit: a Reménységét. — Valami szép közvetlen melegség fejlődött ki azokon a gyülkezeti ünnepélyeken, amelyeknek a theológia növendékei igen értékes közreműködői voltak. Az ünnepi legációkkal pedig, amikor az egész országot bejárva, visszatértek, szélesebbkörü kapcsolatokat teremtettek és tapasztalatokat köz­vetítettek. — Amint, az egész egyház közremunkál a theo* lógia fentartásában, épp úgy érezhető mindenütt az a le nem kicsinyelbető kölcsönhatás, amely aa egyháznak hálás ifjúság Tészéről ezek révén ma­gukra az egyes gyülekezetekre nemesen visszahat. — Sokan érdeklődték már nálam az irán^ hogy nem félünk-e a túltermeléstől? El tudjuk-e he­lyezni növendékeinket? Amint az egész szemi­nárium az Isten kegyelmén alapuló hitre épült, erre a kérdésre is csak ezzel felelhe­tünk: Még széles a világ és még kevés benne a Krisztus tanitványa. Ha nem férnek el itt­hon elmennek mindazokhoz a népekhez, akik közt Krisztus követül akarja felhasználni őket. — Ez is jelenti azt, hogy a Krisztus lelke irá­nyit bennünket." Győry Dezső. Hévész Kálmán Fischer-Colbrie Ágostonról A miskolci református püspök visszaemiéke* zése Kassa nagy katolikus püspökére Prága, julius 26. Révész Kálmán dr.-t, a magyarországi ti- száninneni református egyházkerület tudós püspökét e napokban fölkereste miskolci ott­honában a Pesti Napló munkatársa. A kassai református egyház volt lelkésze, akiuek itteni működésére valláskülönbség nélkül minden kassai lakos a hála és legőszintébb tisztelet érzéseivel emlékezik vissza, egyház- kerületének ügyeiről nyüatkozván, kitért az egyházak közötti béke és együttműködés ke­désére is. E kérdéssel kapcsolatban meleg szavakkal emlékezett vissza Fischer-Colbrie Ágostonra, a szlovenszkói katolikusok halha­tatlan emlékű nagy püspökére, akivel kassai lelkészkedésének ideje alatt a legtoleránsabb viszonyt tartotta fenn. Nyilatkozatában Fis­cher-Colbrie és Kassára vonatkozólag a követ­kezőket mondotta: Amíg Kassán lelkészkedtem, az apostoli lelkű Fischer-Colbrie püspök mutatta a leg­szebb példát a békés együttműködésre. A há­ború szenvedései egymás mellé állították az összes egyházakat s ezek között mindig példás viszony állott fenn. Csak egy-két epizódot. 1920-ban, Újév napján, miután a székeskápta- lan elvégezte a szokásos tisztelgést saját püspöke, Fischer-Colbrie Ágost előtt, egyene­sen hozzámjött és testületileg fejezte ki jóki- vánatait. Amikor pedig a derék nagy prépost, Fodor Sándor meghalt, nekrológját Fiseher püspök egyenes kívánságára én, a kálvini,-ta lelkész írtam meg. Csak- nehezen engedték ki Magyarországba, de azóta is \alnhánvs,:or betette lábát Fiseher püspök a városunkba, hozzám mindig ellátogatott.

Next

/
Thumbnails
Contents