Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-27 / 167. (1205.) szám
1926 julius 27, kedd. 5 MWWW—MBMWWtrsggTBnúggr r un—bbbh Krepek találkozása Masarykkal Prága, julius 26. A Dér Morgen hétfői lap jelenti Leitmeritzbői: A múlt hét végén a Leitmeritz melletti Ploskavitz várban előkelő cseh és német politikusok gyűltek ösz- sze. Masaryk köztársasági elnök és Benes külügyminiszter Krepek szenátorral, a Bund dér Landwirte egyik vezérével, a parkban két óráig beszélgetett a legutolsó politikái eseményekről. A magyar herceprimás amerikai utjának eredményéről Budapest, julius 26. Csernoch János biboros hercegprímás Amerikából való visszatérése alkalmából tegnap délben ünnepélyes kihallgatáson fogadta az összes katolikus intézmények és egyesületek küldöttségét. A küldöttség szónokának, Zsembery István volt főispánnak üdvözlésére a hercegprímás a következő beszéddel válaszolt: — Nagyon köszönöm Önöknek azt a tisz- teletnyilvánitóst, amelyet Amerikából való hazatértemkor személyem iránt kifejeztek s rendkívül örülök az önök megjelenésének. Meg kell vallanom, nagy örömömre volt, hogy magas korom és megtámadott egészségi állapotom dacára ilyen fontos és nehéz feladatot vállalhattam. Én nem egyéni alkalomból mentem ki az Uj Világba, hanem azért utaztam oda, hogy ott szolgálatot tegyek a magyar ügynek. Azt hiszem, hogy mindazt sikerült elérnem, amit elérni akartam. E tekintetben hivatkozhatom a legnagyobb angol és amerikai lapok közleményeire és a legjobb lelkiismerettel biztosíthatok mindenkit, hogy az amerikaiak bennünket mélyen a szivükbe zártak. Idő múltán azt a kedvező hangulatot érezni is fogjuk hazánkban. Az amerikaiak derék, vallásos emberek s olyan fogadtatásban részesítettek bennünket, amilyen csak Amerikában lehetséges. Az amerikaiak érezték, hogy a magyar katolikus egyház képviselője jött el az ő hazájukba, ezért nagy tisztelettel fogadtak bennünket. Hála istennek egészséges vagyok és jobban érzem magam, mint amerikai utam előtt. Meggyőződésem, hogy szeretett magyar hazámnak értékes szolgálatot tettem és kérem önöket, hogy jó kivánataikat velem szemben továbbra is őrizzék meg. Pesszimizmus Irta Egri Viktor Hét óra után jött haza a bankból, ahol a félévi mérlegen túlóráztak már közel egy hete. Fáradtan jött, a kánikulától elkábult fejjel, elnehezült tagokkal, lomhán lihegve ©3 izzadva az est rekkenő melegében. Ahogy átment az udvaron, meglátta az anyját. A mosókonyha mellett állt néhány öregasszonnyal. Rebbent ijedelem volt a mozdulatukban: feléjük tartott. Az ajtó előtt, a szeglet durva cementföldjén egy duzzadttestü vénasszony kuporgott, kendőkkel letakartan, zihálva és nyögdécselve, mint egy holtrafárasztott eldült állat. Azonnal megismerte, az öreg mosónőjük volt. — Mi történt? — kérdezte az anyját. — Nincs egy félórája, hogy befejeztük a munkát. Semmi baja sem volt, egyszer csak eldült . . . Sok vizet ivott, talán a hőség tette — sietett az anya valami magyarázatot adni. A fiú még egy tekintetet vetett a viny- nyogó vénasszonyra és émelyt érezve elfordult. Valami sivár vigasztalan szomorúság csapta meg, mely nyúlósan rátapadt, mint az iszapos mocsárié. A vén mosónő görcsöktől rángó kövér teste itt a földön felfújt, idomtalan tömegnek látszott, mintha csak a kötény és a szoknya fogta volna ösz- sze lazán, hogy széjjel ne folyjon. — De igy nem maradhat! — mondta a fiú tanácstalan, aztán az anyjához fordult, aki remegve hajolt az öregasszony fölé, csi- titgatta, kendőt rakott rá és tehetetlenül nézte vergődését. Most elfogta az anyja rémülettel teli, segélytegdő pillantását, — oh, a tehetetlen öreg anyja segíteni akar, amiErdélyt erdélyiek fogják kormányozni Bukarest, julius 26. Goga Okta:?vián miniszterhez közelálló köröktől nyert fölhatalmazás alapján közli a romániai napi sajtó a következő nagyfontosságu hirt: A néppárt teljesiti Erdély kívánságait. Már a közeljövőben hozzálát a kormány ennek a programnak keresztülviteléhez. A belügyminisztériumba a speciálisan erdélyi ügyek vezetésére magasr ingu tisztviselőt nevez ki a kormány, ezenkívül számos tisztviselőt a különböző szekciókhoz ugyancsak az erdélyiek érdekében. Ugyanez fog történni a többi minisztériumokban • is, elsősorban a közoktatásügyi minisztériumban. A kormány Erdélyt erdélyiek által fogja vezetni, hogy ezzel a regionalizmusnak halálos döfést adjon. A villámcsapás a feftgarfee sújtott 4 egy repülőgépet Borzalmas légi katasztrófa Németországban — A pilótának és két utasnak csak megszenesedett holttestét találták meg — A negyedik utas a tengerbe ugrott Berlin, julius 26. Tegnap délután Hannoverből egy repülőgép négy utassal körrepülésre indult. Mikor a repülőgép Juist fölé ért, hirtelen hatalmas zivatar tört ki. A gép sürü felhőtömegbe jutott, úgy hogy a vezető teljesen elveszítette a tájékozóképességét. Hiába próbálta a gépet kivezetni a viharból, mert közben a kormánykerék is felmondotta a szolgálatot. Az egyik lecsapó villám a gépet érte, amely lángbaborulva zuhant a tengerbe. A szerencsétlenség egy pillanat alatt történt. A gép utasai között óriási pánik tört ki, de az egyik utasnak volt annyi lélekjelenléte, hogy súlyos égési sebekkel a tengerbe ugrott A teljesen összeégett repülőgépet hajósok szedték fel, amelyben megtalálták a pilóta, valamint két férfi és egy nő megszenesedett holttestét. Az utasok kilétét eddig nem sikerült megállapítani. A súlyosan sérült utast, Stroing gyárost kórházba szállították, ahol kihallgatták. Vallomásából, valamint a megtartott hivatalos vizsgálat adataiból kétségtelenül beigazolást nyert, hogy a szerencsétlenséget a villámcsapás idézte elő. Beszélgetés Récét olasz Igazságügyminiszterrel a fasoizmus jogi aiapelvsirííl A liberális és a fascista állam közt lévő különbségek — A szindikátu&c-król szóló híres törvény — 1927-ben készen lesz a fascista jog — A P. M. H. tudó silójától — Róma, julius 26. Néhány hónappal ezelőtt alkalmaim volt beszélgetést folytatni Augusto T-uratival, akit akkoriban választottak meg Farinacci helyébe a fascisz- ta párt főtitkárává. Eme beszélgetés folyamán Augusto Turatti kijelentette, hogy a fascista forradalom véget ért'és a fascista kormány a forradalom segítségével 'kicsikart győzelem után, most törvényhozási utón akarja biztosítani az eddig elért összes eredmények további épségben tartását. E kijelentés óta csak néhány hónap telt el és a fascista kormány a néhány hónap leforgása alattit tényleg jelentős munkát végzett, Alfredo Rocoo- nak, a faeoizmus legfőbb kodiifikátorának segítségével. Alfredo Rocco, aki ma Olaszország legsúlyosabb politikusai közé tartozik, a jogtudomány területeiről csapott át a politika mezejére és ha harmincéves korában eldicsekedhetett azzal, hogy már katedrája van a római egyetemen, úgy ma, ötvenéves korában nem kevésbé büszke lehet arra, hogy ő kodifikálta a fascista jogot, azután, hegy elnöke volt a kamarának, főszerkesztője az Idea Nazionalenak, alapítója a világhírű Politica-nak és már meglehetősen hosszú ideje viseli az olasz pecsétőr tisztét. Az igazságügyminisztérium Piazza Firenzén lévő palotájában Rocco igazságügymmiszter szives volt fogadni és felvilágosításokat adni. -a fascisto kormány törvényhozási reformjaira vonatkozólag.' A miniszter elegáns megjelenésű, fiatalos külsejű ur, akinek modorában a jogász és a tudós megfontolt alapossága különösképpen keveredik a politikus és a diplomata gesztusaival. Lassan beszél, látszik, hogy roppant alaposan meggondolja minden szavát, ami a nyilvánosságnak van szánva. — Azok a reformok — kezdi a beszélgetést a miniszter —, amelyeket a fascista rezsim a törvényhozás terén életbe léptetett, mindenekelőtt ex állam struktúráját érintik. Ezek a mélyenjáró reformok az állami struktúrát voltaképpen teljesen megváltoztatták; a régi, úgynevezett liberális államszervezet helyébe ugyanis a fascista államszervezet került. A régi állam a nemesebb ideálok, a magasabbrendü missziók tudatának teljes hiányában élt és ami a legsúlyosabb, akaratának sem volt birtokában. A nemzet reálisan ható és élő erői az államon kívül szerveződtek meg és mikov ezek az erők túlontúl hatalmasak lettek, a liberális állam képtelen volt arra, hogy ezeket lekösse és felhasználja, eőt ellenkezőleg, maga az állaim is ezeknek az erőknek a befolyása alá került. Azon krízisek folyamán, amelyek az erők e helytelen megoszlásából keletkeztek* megszületett a fascista állam, amely saját uralma alatt foglalja össze, köti le és tereli helyes irányba az ország mindazon létező erőit, amelyek a nemzet életének hasznára lehetnek. Ez az a bázis, amelyen az uj törvényhozási reformok alapulnak és amelyeknek ilyen körülmények között szigorúan politikai jellegük van. — Kifejezetten mely reformokra gondol Ex- oellenciád? — fordulok a miniszterhez. — Az alkotmányjogi reformok közül — hangzik a válasz — különösen azokra gondolok, amelyek a kormiányelnök jogkörének és a végrehajtó hatalom gyakorlásának reformjáról szólnak. Mindkét reformnak az volt a közös célja, hogy megerő- sifcae a végrehajtó hatalmat, amelynek nézetem szerint a legnagyobb és legfontosabb szerepe van az állaim életében. = Ezek a törvények — vetem közbe — Kegyelmes Uram szerint nem ütköznek a parlamentarizmus elveibe? — Mikor az állam életében — feleli a miniszter — egyéni céljaikat hajszoló demagógoktól vezetett tömegek jelennek meg, akkor a parlamentarizmus mindenhatósága csak a felelőtlen egyéni erők és a pártérdekek mindenhatóságát jelenti, amely lépten-nyomon gátolja a kormányt abban a nehéz és felelősségteljes munkában, amelyet az állam érdekében, végez. Éppen ezért véleményeim szerint gátat kell vetni a parlament mindenhatóságának, anélkül azonban, hogy ezzel nagyon is hasznos és szükséges ellenőrzői tevékenységét akadályoznánk. Itt a miniszter rövid szünetet tart, majd a következőket mondja: — A törvényhozási reformok másik csoportjának általános politikai jellege van és ide azok a törvényeik tartoznak, amelyek az ország összes erői felett az állami főhatatmat vannak hivatva biztositanl. Ide tartozik elsősorban a titkos társaságokról hozott törvény, amely megköveteli, hogy minden létező egyesület állami ellenőrzés alatt álljon és a sajtótörvény, amely ismételten előforduló sajnálatos jelenségek elé akar gátat vetni. A világszerte nagy feltűnést keltett szindikátusokról szóló törvény iránt érdeklődöm, mire a miniszter a következőket mondja: — A szindikátusokról hozott törvény szociális jelentősége óriási, mert az a célja, hogy ki- , egyenlítse az osztályok közötti ellentéteket és amennyiben lehet, megoldja az osztályharc kérdését. Ezen törvény érteiméiben az állaim egyesíti magában a szindikátusok minden erejét, megőrzi a nemzet történelmi érdekeit éfl mint részTehajlatlan bíró áll a különböző pártok felett, amelyeknek végleges harmóniáját akarja létrehozni. — Anti a különböző törvénykönyvek reformját illeti — folytatja a miniszter —, iitit szintén nemcsak technikai, hanem politikai kérdésekről is ezó van, hiszen minden törvénykönyv voltaképpen magában hordja annak a politikai érának a bélyegét, amelyben született. Ilyen körülmények között nekünk az a célunk, hogy a régi liberális állami doktrínából kitermelődött törvénykönyveket fascista szellemben módosítsuk és reformáljuk. Vonatkozik ez elsősorban a büntetőtörvény- könyv reformjára, amelyben uj alapokra fektetjük kor igy estefelé már maga is alig vonszolja lábait! Különös, ő milyen közönyösen nézi ezt a kínban fetrengőt, aki talán az utolsó óráit éli, — ajkai szederjesek és az arca is megsápadt, libeg és ájultan motyog, — és az anyja egész tehetetlen lényével a haldokló ápolásán fárad. Ki tudja, nem jár-e olyasmi a fejében, hogy egyszer őt is meg- kinozzák ezek a görcsök és a fiúnak éjszakák jutottak az eszébe, melyeket az anyja betegágya mellett töltött, elszoruló szívvel nézve kínlódását. Megmozdult, megfogta az anyja kezét és durvábban rászólt, mint akarta: — Menj fel, mama, neked itt nincs keresnivalód, — s hogy az anya nem mozdult, még erőszakosabb lett. — Eredj, éjszaka amúgy se alszol majd, ez nem neked való látvány. — Nem hagyhatom itt egyedül, — védekezett az anya bátortalan. — Majd lejön az egyik cseléd. — S már hívta is az idősebb lányt. Az lejött és a fiú felkisérte az anyját, de percek múlva az öregasszonyt újra lehajtotta a féltés és a fiú követte. — Ha beáll a sötétség, kocsiért küldünk és hazavitetjük — mondta az anya. A mosóné meghallott ebből valamit és kinosan nyöszörgött: — Jaj, nagyságos asszony, hagyjon itt... Nem tudok mozdulni, a fejem .. . szétpattan a fejem és a hasam . . . jaj, hagyjon itt ... a fáskamrában összekuporgok. Most hozzálépett a fiú és amint látta, hogy eszméletén van, csöndesen rászólt: — Zsuzsa, legyen esze, itt nem maradhat. Éjszaka hideg a kő, még tüdőgyulladást kap. Hazavisszük kocsin, orvos jön magához, ha nem akar a kórházba menni. A vénasszony hirtelen elhallgatott, a fal felé fordult és azt kaparta kánjában. Kövér testét néha megrángatta a görcs, aztán egészen elomlott, mozdulatlanul elnyúlt, mintha a szive megszűnne verni. A fiú az anyjára nézett és leolvasta róla félelmét, hogy itt talál halni a vén mosónő. Az emeletre lehetetlenség felcipelni nehéz testével, a kamrába tenni embertelenség, éjszaka talán papra lesz szüksége és most azon- nál orvosra. Szinte egyszerre érezték meg, mily következményekkel járna, ha most a házban történne. a katasztrófa. Egész nap itt mosott, — persze halálra dolgoztatták és most fetrengeni hagyják, akár egy dögöt. A fiú vére a fejébe rohant, egyszerre elfogta valami ingerült düh, hogy pihenő helyett ez a csúnya kellemetlenség fogadja, megint durván rátámadt az anyjára és fel- parancsolta. A forróság és a düh már úgy fűtötték a vérét, hogy kínjában ki akart szaladni a házból, de ahogy a többiek tanácstalanságát látta, mégis uralkodott magán, még csititani is tudta az elalélt vénasszonyt és a cselédet bérkocsiért szalasztotta. Egy percig sem maradhat igy tovább a haldokló! A kórházba vele, orvosi felügyelet alá vagy legalább is a lakásába, rendes ágyába, ahol a pap meggyóntathatja, ha ugyan még magához éled. Aztán felment maga is az emeletre. A veranda terített asztalán a vacsora állt, de nem nyúlt az ételhez. Az apa ingujjban járkált, kitekintgetett az ablakon és öregemberes nyugalommal várta a vénasszony elszállittatását. Valami ideges várakozás feszengett most közöttük. Percek múlva újra lementek, a kocsis behajtatott az udvarba és egy darabig tanácstalanul állták körül a mosónőt, aki jajgatva tiltakozott, hogy elmozdítsák rögtönzött vackáról. Sikoltozott és nyöszörgött, amint megmarkolták és a kocsihoz cipelték. Alig emelték be, kókkadt fejjel elterült. A fiú melléje ültette a cselédet és utasította, hogy azonnal szaladjon az orvosért, mihelyt ágybafektették a beteget és maradjon nála, mig szükség lesz rá. Megkönnyebbülten lélegzettek fel, amint a házmester az eldöcögő hintó mögött becsukta a kaput. Lassan sötétedett, a szél párázó kövek melegét és vetések érett nyárszagát hozta a veranda nyitott ablakain. Ültek az asztal mellett és az étel érintetlen maradt. Az anya tányérja fölé hajolt és ezt mondta halkan: — De hogy igy történt! . . . Mégis brutálisok vagytok, erőszakosak, durvák. A fiú ránézett és látta, hogy meleg- fényű, kékké telő szemei megnedvesednek, mintha befelé nézne, egészen elfordulna a világtól és sirna magában, hogy ne hallja senki. A fiú érezte, hogy ez a szemrehányás igazságos: brutális volt. De tehetett mást? Bizonyos, hogy helyesen cselekedett. Miért fogadja akkor gáncs? Megint ingerült lett, de magába gyűrte haragját. Miért nem érti meg őt azonnal az anyja, miért kezd szenti- mentáliskodni, amikor mindent rendben elintézett, amint azt a ház érdeke és nyugalma megkívánta. Szelt kenyérből, a sajtból és enni kezdett. Az étel nem ízlett. Egy keveset ivott az állott vízből, aztán felállt. Érezte, hogy idegein valami nagy terhes nyugtalanság vibrál. Most az apja beszélt, aki mintha már Szabó Dezső képviselő akar lesmi Budapest, julius 26. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az örökké forrongó Szabó Dezső újabb meglepetéssel szolgál a nyilvánosságnak. A mai székesfővárosi reggeli sajtó egybehangzó jelentései szerint Szabó Dezső politikusnak készül. Belép valamelyik demokrata irányú ellenzéki pártba, |nert lelki szükségszerűségnek tekinti, hogy .megválasszák nemzetgyűlési képviselőnek. Elvei minden párton felüliek. Olyan átalakulást kíván létrehozni, mint az ujtörök szer- • " ezkedés. A politikából kizándóknak tartja z arisztokratákat és a papokat.
