Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-24 / 165. (1203.) szám

1926 julius 24, szombat. s^rvTanrcaa Két Csánki-párti „földosztó-“t fegyházra ítélt a nyitrai törvényszék Érdekes vallomások a „földosztó44 - politika kulisszatitkairól s egy prágai ügyvéd titokzatos közvetítő szerepéről — A maradékbirtokokat árusító szélhámosok egyikét két esztendei fegyházra Ítélték — A P. M. H. tudósítójától — Nyílra, julius 23. a közelmúltban végérvényesen jobblétre szenderült Békeii-Csánki párt két agitátorát, Vadkerti Alajos Ernőt és Abelesz Sándort több rendbeli csalás miatt ítélte el tegnap a nyitrai törvényszék. A tárgyalás anyaga ér­dekes fényt vet arra a lelkiismeretlen nép- bolonditásra, amely a Csánki-pártot létezésé­nek első percétől kezdve jellemezte és azokra a titkos prágai erőkre, amelyek ezt a „párt- mozgalmat“ életre hívták és irányították. A két jeles csánkihuszár természetesér' szintén „földosztás“-sal foglalkozott. A Pös- tyén-vidéki földéhes falusiakra vetettek ki hálójukat. A múlt esztendő közepe táján tűnt fel először ezen a vidéken Abelesz Sándor és a gondosan kieszelt terv szerint az egyes községekben azt hiresztelte el, hogy itt van a földhivatal komisszáriusa, aki a maradékbirtokok ' közvetítésével foglalkozik. Az érdeklődőknek Abelesz bemutatta Vad­kertit, mint a földhivatal exponensét. Vad­kerti leereszkedő nyájassággal kezelte a jó­hiszemű klienseket, alóli közül Macó György és Dekán János az Erdódy- birtokból kihasítandó maradébirtokra Í3.000 korona előleget fizettek le Vad­kerti kezébe, aki „biztos” ígéretet addott arra vonatkozó­lag, hogy a kért birtokrészeket három hó­napon belül megkapják. Hasonló módon csikart ki Kucsera Jó­zseftől is 14.500. koronát, amelyből Ígéreté­hez képest úgy a maradékbirtok megszerzé­sével járó kijárási és megvesztegetési költ­ségeket, mint a vételárnak első részletét fe­deznie kellett volna. A tekintélyes összegek felvétele után Vadkerti Prágába utazott s onnan a jövendő­beli ,,maradékbirtokpsok“-nak oly értelmű, leveleket küldözgettek, hogy minden rend­ben van és hogy a kedvező, elintézések rövi­desen megtörténnek. Miután azonban egyre késtek ezek a kedvező elintézések, az egyik áldozat rosszat sejtve felutazott Prágába a földhivatalhoz. Itt megrökönyödéssel állapí­totta meg, hogy Vadkerti nem komisszáriusa a földhivatalnak, sőt semmilyen összekötte­tésben sem áll azzal. Erre Vadkerti ellen rö­videsen megtörtént a bűnvádi feljelentés s ennek alapján Vadkertit a prágai rendőrség letartóztatta, A sarokba szorított „földosztó” a kihallgatásokon azzal védekezett, hogy a megbízótól átvett összegek nagy részét Hruby Jarosláv dr. prágai ügyvédnek, Hruby Emánuel agrárpárti szenátor fiá­nak adta át, akivel földügyekben rendszeres összeköttetést tart fenn s aki ezekben az esetekben is vál­lalta a kijárásokat a földhivatalnál. A rendőrség előtt Hruby Jarosláv dr. tagadta a Vadkerti állításait és hangoztatta, hogy nem állott vele semmilyen összekötte­tésben. A vizsgálat során Vadkerti a legfonto­sabb kérdésekre állandóan azt a választ ad­ta, hogy a prágai ügyvéddel szemben becsület­szava köti. Mindössze annyit ismert be, hogy az ügyvé­det 1922-ben ismerte meg és az ő közvetíté­sével szerzett összeköttetést Hodzsa környe­zetéhez. Kihallgatásai során említést tett ar­ról is, hogy a Csánki-párt terjesztése érde­kében saját tervei alapján bizonyos szerepet vállalt. Miután költségeinek fedezését kilá­tásba helyezték és miután illetékes helyről azt is megígérték neki, hogy tagszerzési mun­káját földosztásokkal megkönnyítik, hozzá is kezdett Szlovenszkón a toborzás munkájá­hoz. E szervező munkája állítólag húszezer koronájába került volna s az agitációhoz szükséges nyomtatványo­kat állítólag Hruby Jarosláv dr.-tól vette át. Állításai szerint Hrubynál kellett a föld- igényléseket bejelentenie s egy alkalommal Hruby segítsége révén egy deputáciőt is ve­zetett Hybs szenátorhoz és Dübic.ky képvise­lőhöz. A főijeiéntésttevők ügyében is ismé­telten interveniált Hrubynál. aki azonban az­zal tért volna ki, hogy apja, az agrárpárti szenátor még nem beszélt Hodz-Aval a szlo­vénekéi földosztások ügyében ? így még vár­ni kell az elintézésre. Hrubyvn! való önázekötteléseinek igazo­lására egy levélre hivatkozott, amelyben Hruby ügyvédtársa, Jezsil Milos dr. arra hív­ta fel őt, hogy a kérdéses szlovenszkói ügyekben meghatározott napon keresse fel Hruby dr.-t. Az ügyvéddel fönnálló összeköttetését igazolni látszott az egyik károsult azon vallomása is, amely szerint Vadkerti a kapott pénz egy részét a károsult jelen­létében adta át Hrubynak. A tegnapi főtárgyaláson a tanuk fentar- tották terhelő vallomásaikat. A védő indít­ványt tett arra vonatkozólag, hogy a bíró­ság Hruby szerepének tisztázása céljából rendelje Hruby kihallgatását. A bíróság azonban ezt az indítványt elutasította, ami el­len a védő semmiségi panaszt jelentett be. A perbeszédek folyamán úgy a vád, mint a védelem részletesen foglalkozott Hruby Ja­rosláv dr. titokzatos szerepével. A védelem azt hangoztatta, hogy Vadkerti csak eszköz volt azok kezében, akik az ismeretlen háttér­ből irányítják politikai és anyagi céljaik ér­dekében ezt és az ehhez hasonló ügyeket s Vadkerti elitéltetése után is tisztán fognak állani a nyilvánosság előtt és módjukban lesz újabb Vadkertieket találni és céljaikra föl­használni. A perbeszédek után a bíróság hosszú ta­nácskozás eredméuyeképen meghozta ítéle­tét, amelyben mindkét vádlottat bűnösnek találta a vádiratban foglalt csalások elköve­tésében és Vadkertit két évi fegyházbüntetéssel, Abeleszt pedig egy évi börtönbüntetéssel sújtotta. Az ügyész az Ítéletben megnyugodott, a vádlottak és a védő az összes bejelentett semmiségi panaszok föntartása mellett fele- bezést jelentettek be. A bíróság Vadkerti to­vábbi fogvatartását rendelte el. Kommunista tüntetés a prágai magyar követség előtt Ma este 7 órakor Harus kommunista képviselő vezetésével mintegy 150 főnyi kommunista csoport vonult föl a págai magyar követség épülete elé, ahol a Rákosi Mátyás és társai ellen folyó összeesküvési biinpörrel kapcsolatban tüntetést rendezett. A tüntető csoport­hoz Harus képviselő intézett beszédet, melyben Magyarország ellen tüzelte a munkássá­got. A tüntetésnek csakhamar véget vetett az elősiető rendőrség, amely megtisztította a követségi épület környékét s elzárta a környező utcákat. sikkasztott egy pozsonyi nagybank cégvezetőié Az eltűnt Rótt Siegfried visszatért Pozsonyba s a bank följelen­tésére letartóztatták Pozsony, julius 23. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Röviden hirt adott a Prá­gai M. H. is arról, hogy a napokban eltűnt a Szlovák Általános Hitelbank pozsonyi köz­ponti5, intézetének cégvezetője', Rótt Siegfried. A cégvezető eltűnésével kapcsolatban külön­böző hírek keltek szárnyra. Mindenfelé arról suttogtak, hogy a bizalmi állásban lévő férfi nagyobb összeget sikasztott s a büntetés elől szö­kött külföldre. Más verzió szerint azonban a bankot nem károsította meg, hanem csak ^rokonaitól sze­dett fel kisebb-nagyobb összegeket. A külön­böző zavaros és egymásnak ellentmondó hí­resztelések óriási izgalmat keltettek a város­ban, mert a fiatal cégvezetőt nagyon sokan ismerték. Az éjszakai mulatókban, báróikban és kávéházakban gyakran ott lehetett látni a gavallér hajlamú Rótt Siegfriedet. A pozsonyi sajtó képviselői fölkeresték annak idején a bank vezetőségét, hogy a cég­vezető eltűnésével kapcsolatban szárnyra kelt különböző hírekre vonatkozólag felvilá-! gositást kérjenek. Az intézet vezetősége megnyugtatta a sajtó képviselőit s kijelentette, hogy nincs szó sikkasztásról. A bank nem károsult meg. Rott; csupán fele­sége, látogatására utazott el . Pozsonyból.. A lápók azután. Ily értelemben kommentáltak az eltűnési esetet. Közben napok teltek el s az egész ügy már úgy látszott, hogy feledésbe merül. Csak az éjjeli mulatók vig társaságai és a pincé­rek vették esetleg észre, hogy az egyik hely üres. Mivel azonban senki sem tudta, hogy Rótt hol van, lassan nem is beszéltek már róla. Tegnap azután váratlanul szenzációs for­dulat történt az ügyben. Rótt hazaérkezett és a Szlovák Általános Hitelbank 285.000 korona elsikkasztása miatt följelentést tett ellene a rendőr­ségen. Két detektív azonnal megjelent Rótt lakásán s elővezették a rendőrségre. Itt kihallgatták, majd átszállították az ügyészség fogházába. A letartóztatás híre csakhamar elterjedt az egész városban s óriási szenzációt keltett mindenfelé. Szétszéledtek a magyar színészek ki erre, ki arra... A régi Faragó-társulat újjászervezés előtt — Viola Margit,. Gál Annié, Nagy Erzsi, Fe- renczi Marianne és Vadnay Jancsi végleg itthagynak benünket. — A nyári szünet után Faragó Ödön uj társulatával Kassán kezdi meg az őszi szezont Pozsony, julius közepe. Valahogy nem igy kellene kezdeni. Valahogy most nem volna szabad leírnom a banális, évtizedek óta jó és ma is jó, csak nem egészen jó szót: lehullott a függöny s bezárultak a magyar színház kapui... Hiába mondta a mi­nap valaki, hogy csudáik ozik rajtam (sic!), hogy olyan értelmesen tudok prózát imi, mikor a ver­seim élvezhetetlenül zavarosak és élhetetlenek már mint Neki, nagy énnél f) és hogy a mi a leg­főbb és neki is legjobban tetszik, olyan szabatos, világos és kifejező mondatokat irok ujság-irá- saimban, — hiába mondta, illetve éppen azért, mert mondta, tudom hogy nem jól van igy, — egyszóval hogy megint Csak szabatosan" és érthe­tőén fejezzem ki magam: vannak dolgok, amiket legjobban banális mondatokkal lehet kifejezni (ez az elcsépeltség, ez a sokszor hallottság és ez a banalitás az, ami olyan jól hangzóan érthető és nem tagadom, hogy ehhez is érteni kell), de en­gedtessék meg nekem, hogy pont ez előtt az irás előtt megmondjam azt is, llogv viszont vannak dolgok, amikhez uj szavakat, uj monda!,okai, uj frázisokat kell találni, meri külömbén az egész­nek semmi értelme se volna. És most megint ide jutottam, aj* ÍB megmondom mié<rtx a magyar színészek nyári szünetre szétszéledése közelebb­ről érdekelt, mint egy egyszerű újsághír, mint annak száraz és szabatos bejelentése, hogy a szí­nészek megkezdték nyári szabadságukat s az utolsó pozsonyi est előtt a Carlton terraszán meginterjú­voltam a jövőről Faragó igazgatót. így ketté osztom a dolgot, muszájból. * Előbb beszéljen Faragó Ödön: — A nyári szünet julius 20-ától augusztus 7-ig tart, akkor Kassán megkezdjük a szezont, amely augusztustól novemberig fog tartani. — November 3-tól december 10-ig Komárom, december 10-töl január 10-ig Érskekujvdr, január 10-iől február 20-ig Léva, február 20-tól április 1-ig Losonc, április 1-től május 15-ig megint Kas­sa és azontúl jövő év végéig Pozsony lesznek ál­lomásaink. — A szezónbeosztás nem egészen reményte­len, a fontos feladat Komárom, Érsekújvár, Léva és Losonc városokra jut, akiknek súlyos öt hó­napban kell eltartanak a társulatot $ igy szük­séges és kívánatos, hogy a Szinpárlolő Egyesü­let fiókjai e helyeken mielőbb megalakuljanak, ahol pedig megvannak} ott állandó aJtfivitáiagal tartsák fenn a közönségben a magyar szinügy iránti áldozatkész lelkesedést. — Közben havonta 4—6 előadást Pozsony­ban is fogunk tartani. — A társulat újjászervezése folyamatban van: a társulatnál nagy változások lesznek, mert a sok utazgatással járó fáradalmakért s az anyagi gondok miatt több elsőrendű tag most megválik a társulattól. Viola Margit és Ferenczi Marianne Mis­kolcra, Gál Annié a Vígszínházhoz megy, Nagy Erzsi és Vadnay János is elmennek és betöltetlen az énekes bonvivant szerepköre is. Rövidesen Pestre utazom az uj társulat megszervezését be­fejezni és uj darabokat beszerezni, melyekben, sajnos, nagyon szegények vagyunk. Uj darabokat nem produkálnak, az újdonságokat mind leját- szottuk, erősen fog kelleni hozzányúlni a régi re- pertoirhoz, amit én, mint művész, szívesen te­szek meg, mert ezek szebb művészi feladatok, — de a közönség ízlése ma csakis a léha és könnyű operettek és hason fajsúlyú prózai müvek iránt mutat érdeklődést. — Az elmúlt szezon anyagi vesztesége teher­tételként átjön az uj 9zezónra. Ez a tehertétel a pozsonyi 1 hónapos kitűnőnek mondható szezón alatt kisé.kevesbedett, de egy szomorú 200.000 koronás deficittel záruló öt hónapos idényt sem Kassa, sem Pozsony közönsége nem képes ki­egyenlíteni. De hiszem és bízom, hogy a kisvá­rosok közönsége megérti a helyzetet és átsegít minket a jövő év nehéz hónapjain. — Bennem megvan minden szeretet és lel­kesedés épp úgy, mint ezelőtt. Hogy minden esz­tendőben újabb próbaidőt adok magamnak, hogy:; „no még, no még", — annak a jele, hogy nekem minden város közönsége egyformán kedves és egyformán bizom bennök. Ha ez a lelkesedés át- plántálódik a.társulatom tagjaiba is, akkor azok épp oly lelkesedéssel fognak hozzákezdeni a mun­kához a magyar színészet érdekében, mint eddig a múltban is történt". Eddig Faragó Ödön, a lelkes színigazgató. * És most megint én. Fájdalmasan szúrt belém a szó, hogy itthagy­nak bennünket azok, akikhez hozzánőtt a szivünk és akik már úgy beletartoztak az életünkbe, mintha velük együtt nőttünk volna fel. Egyikünk ezt ismerte jobban, másikunk azt, de mindnyájunknak volt köztük, a távozók közt, kedves ismerőse, barátja, jó pajtása. Most elmen­nek, itthagynak bennünket és nem tehetünk sem­mit, eddig kellett volna valamit csinálni... Már késő. * A távozók közül nekem háromtól kell bú­csúznom, Erzsitől, Anniétól é Jancsitól. A Carlton terraszán most ott ült Nagy Erzsi. Társaságban volt, én elmentem az asztal mellett és megbiccentettem, a fejem, De aztán néztem a szomszéd asztaltól. Néha már majd felálltam, hogy hozzámegyek: egyszer Kassán, á kedves, ara­nyos Kassán, vig barátok közt üldögéltünk a Ci­tyben, — jó lett volna még egyszer beszélni róla, de aztán nem, gondoltam, majd igy búcsúzom el tőle, utóvégre is szentimentális az ember és mi­nek búcsúba beszélni, mikor akkor sem mondtam meg neki, hogy néha percekig szerelmes voltam bele, amikor voltam, amin nem ront semmit az, hogy percekig, mert ezen a furcsa valamin nem lehet úgy mérni, mint a nyaraláson vagy az isko­lázáson — idővel. Hát igy búcsúzom. * Gál Anniét nem találtam. Egész biztosan nem is mondtam volna neki semmi okosat, ha meg is találom, de azért mégis kerestem és tulajdonképp nem is akarok mást mondani felé most se, amikor ezt megírom, csak azt, hogy azért mégis kerestem. És legyünk csak egész bátran úgy jó ötven százalékosan szentimentálisak: gondoljon az ol­vasó nyájasan vissza, van-e emléke tőlük, egy est, egy bál, egy vig beszélgetés és akinek van, az ne szégyeljen most elérzékenyedni magában: a nagy katonák, a nagy politikusok és a sziné- szfk-müvészek olyan életet élnek, hogy szerves tartozékai mindennapjainknak, életünk formálói, szinezői, kitöltői ők, fórumi életükért megérdem­lik legalább az utóbbiak, hogy közérdeklődést! esemény egy-egy jövetelük és közszomjuság az, amikor elhagynak, s fáj, ha arra gondolunk, hogy uj neveket kell megtanulni az övéik helyett. Egy furcsa szerenádon, a kassai Mészáros­utcában, amikor virágzó hajnalban újságírók, irók és színészek azzal búcsúztunk el az éjszaká­tól, hogy elmentünk az Annié ablaka alá, ledo­bott egy rózsát. Ez a rózsa legvégül hozzám ke­rült. Valahol meg is van, de nem tudom, hogy hol. Hát nem is az a fontos, hogy tudjam, hogy hol van: elég, ha azt tudom, hogy ledobta és hogy meg van. Mósölyogva ezt mondtam volna neki és ő, tudom, mosolyogva megértette volna. * Vadnay Jancsi is ott volt. Ducival, Propival, Jenővel együtt lett szinte éjszakai nemzeti dalunk a feledhetetlen nóta (milyen óhitatosan daloltuk!) hogy Jön a daru, meg a gólya, Majd ha kivirül a rózsa, De nem jön meg az én kedvem, ; Szomorúság rabja lettem. szomorúság rabja lettem. Tudom, hogy mikor Szlovenszkón elolvassák ■ ezt az írást, itt is, ott is, sziveken, szemeken ki- virit a szomorúság, mint a virág, valami édes, jól-bus bucsu-hangulat. Küldöm a távozók után: mire hozzájuk ér, • ha még eléri őket, fehér virágok és kosarak he­■ lyett vegyék nagyobb szeretettel ezeket a látha­• tatlan virágokat, amiket ők ültettek el a mi szi­, vünkben ,vándorló éveik alatt, művészettel, sziv- l vei, bohémosan, komolyan, Qyöry Dezső, 5

Next

/
Thumbnails
Contents