Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-24 / 165. (1203.) szám
4 ^I^OAItA^GíteíR-HIMíAE 1926 julius 24, Riómba! Az első modern nagyasszony 'A vagyarci kistemplom sokatmondó emlékt ra a nők közül — örökség, ame Vanyaro, julius hó. A Veres Pálné neve a sors szeszélye és háborúi-katonái történelem tanításunk bűne révén különös módon szerepelt egészen sokáig életemben. A Veres Pálmé-uteán kéltett végighaktatnom, amikor esti előadások után hajdanában az egyetem i menza kevés vigaszt nyújtó vacsorái felé biztattam magamat. A menza boszorkánykonyhára emlékeztető sötét, helyiségei ott voltak a Veres Pálné-utca környékén, ahol nyikorogva fordult a villamos s az ember leugortá’ban öt percig maradt a falhoz ragadva. Emlékképeim tehát sokáig egyetlen funkcióval hozták a tudatomba a menzát a Veres Pálné nevével. Kellemetlen téli estéken, amikor végigmentem ezen az utcán, jó, ha összevéve kétszer eszembe ötlött, hogy ki is tehetett ez a hölgy, akiről a hires férfiak országának fővárosában is utcát tiszteltek meg, {Akkor miég olyan is, mint Petőfi Sándor, egy kis mellékutcában szorongott!) Később a róla elnevezett, női mintaiskola révén olyasfélét kezdtem sejteni hogy tán szigorú tanárnő, vagy éppen igazgatónő tehetett. Egy időben leplezett antipátiával hallottam ezt a nevet, de bizonyos, hogy ebben az érzésemben a menza konyhájának gyom rom ellen szeglett támadásai vitték a hangadó szerepet. Azért haragudtam Veres Pál rí éra, amiért a menzára is, bár akkoriban méf nem tudtam, hogy a kettő között van-e egyáltalában kapcsolat. Ma már, tudom, hogy a Veres Pálné sokoldalúsága egy ilyen egymás mellé állítást is elbír. Igaz, hogy egészen másképpen, mint ahogy az előbbi emlékeik követelnék. Mondjuk olyanképpen, hogy Veres Pálné a menzát (az akkori, háborús menzát!) vagy megjavította volna, vagy eltörölte volna a föld színéről. Az igazi a hü Veres Pólóéval egy kis dél- nógrádi falucskában találkoztam először. Ekkor már tudtam, hogy a magyar múlt egy kimagasló egyénisége volt ő, energikus, céltudatos és uagy- lelkü magyar nő, aki tettekkel emelt emléket magának. Ám itt, a kis délnógrádi faluban, Vanyaf- con ismerkedtem meg vele úgy, mint ahogyan jóemberrel ismerkedik meg az ember, olyannal, akinek jóhire felületesen már egyszer elérkezelt hozzá, talán egy-két levelet is váltottak, de személyesen csak sokára kerültek egymás szemei élé. Vanyarc lenn fekszik Délnőgrádhan, a pestmegyei határ közelében. Kicsi falu, lakói itt, a nagy palócterületen, erősen megmagyarosodott szlovákok. A falu kis templomában egyszerű emléktáblát mutatnak nekem. Koszorúba font hajú, idős női fej. intelligens vonása, kedves matróna arca bronzból. Alatta ezek a szavak: Veres Pálné száll Beniczky Herminnek. magasabb nőnevelésünk úttörőjének, a minta-asszonynak, Nógrádvármegye örök büszkeségének emlékére állította a vármegye közönsége a Nógrád vármegyei Tanító-Egyesület kezdeményezésére. 1902 szept. 27. Ebben a kis faluban, férje mellé temették őt, akiről egy vármegye azt a díszes okiratot állította ki, hogy ^minta-asszony" s a vármegye „örök büszkesége" volt. Bizonyos, hogy érdemes utánanéznünk ennek az értékes életnek. Veres Pálné született Beniczkv Hermán a Be- niczkyek ősi fészkében, a Losonc melletti Lázipusztán született isiiében. Történelmi nevezetességű magyar család ivadéka. Korán árvaságra került s ekkor nagyatyjához, a 80 éves Sturman Mártonhoz került neveltetésre Budára. Sturman Márton egyike volt a legbátrabb é* legügyesebb első magyar nagyiparosoknak. Budán szalmakala/pfonógyárat alapított, Gö- mörmegyében pedig az első vasmüvi részvénytársaságot alakította „Coalátio" néven, (A mai Rima-murányi r.-t.) Nagyatyja házában megtanulta Beniczky Hermán a realitások útját járni s a segítségnyújtás egyszerű, de legjobb fegyvereit választani. Miután férjhez ment Farádi Veres Pálhoz, Nógrád kiváló alispánjához (Mikszáth azt irta erről a férfiről, hogy „tiszta, önzetlen jellem, mint a kristály és nemesen dobogó szív volt"), hozzálátott kedves és nagyszabású terveinek a realizálásához. Férjének jóbarátja, Madách Imre, volt a legnagyobb hatással finoman érző női lelkére. Madách ..A* ember tragédiáját neki i* ajánlotta áblája — Aki először követelt jogot a műnké- lyet igénybe kéne venni és ugyancsak Madách akadémiai székfoglalója, amelyet & magyar nőkről tartott, volt a legerősebb Indító rugója Veres Pálné tevékenységének. A magyar nőket az nj igényű, modernné fejlődő életre akarta alkalmasakká tenni. Naplójában, amelyet még 80 éfves korában is jegyezgetett, a legtisztább vágyakozás áhitatos szavait találjuk. Nem volt az emancipáció híve, de ezt Írja: A nő legfőbb rendeltetése a családban van. Ki egy család nemtője akar lenni, az kell, hogy az igazi műveltség s alapos képzettség által jogot követelhessen magának a munkára. Nem sufragette volt, de az ő felhívására mondja ki 1867-ben 22 nő, a Nőképző Egyesület megalakítását s annak célja odahatni, hogy .a nők alapos képzésére alkalmat nyújtsanak s a vagyontalanoknak önfentartá&i pályákat nyissanak." Megkéri Deák Ferencet, hogy 9000 nő aláírásával nyújtson be a képviselőházhoz kérvényt, egy női minta-főiskola felállítására. A felállítás sokáig késett, Ver es Pálné maga látott a kivitelihez. Tan tervet. csinált, pénzt gyűjtött és Gyulai Pál vezetésével megnyitotta az intézetet. Kezdetben 14 növendéke volt, 1880-ban azonban saját, székhazába kölIgy fiatalít és szépit a f» Corall-créme Corall-puder Sörali-szappan K61«rakat • C. S. R. rémére: VörÖ3 Rák gyógytár, Bratislava. tözik, 800 növendéke, elemi, felsőbb leányiskolája, gimnáziuma és egyetemi hallgatónők számára in- temátusa van. Ami a magyar nők modern oktatása és az ön- fem tartási módok érdekében történt, mind a Veres Pálné érdeme. Egész élete végéig tevékenykedett, tanult és minden gyakorlati kérdés iránt is érdeklődött. Siimo- nyi miniszterrel együtt ő tett a legtöbbet a magyar iparpáirtolás és védelem körül. Nő létére is vasakératu harcosa volt á magyar kultúrának. Az első modern magyar nagyasszony volt, aki a munkát s a műveltséget jelölte meg a leg- maradandóbb eredményt biztosité fegyvereknek. Manapság a „nagyasszony" szót macskaköröm- ben, csipkelődve és gúnyosan szokás leírni. Nem minden ők nélkül. Nem volna értelme egy ilyen címnek, ha csak Zrínyi Ilonára és karddal küzdő társaira emlékeztetne (korszerű és vitéz amazonokra), de a modem élet követelményeit kielégítő tartalommal nem lehetne megtölteni a szó üres •kelyhét. De lehet! Veres Pálné a példája ennek. Budapesten szobrot emelt neki a társadalom, Mikszáth szavai állanak rájta: „Nevét a itörténetem, alakját e kő örökíti, lelke a haza leányainak örökség." A vanyarci kis templomban találkoztam ezzel a lélekkel. Megérlelődik bennem a meggyőződés, hogy ez a lélek tényleg értékes, gazdag és sokat- jelentő örökség tehetne! De az-e vájjon? Miért nincs rá bizonyíték, hogy az?! , _ , , J J Darkó István. ISTENEK NYOMÁBAN Levél Párisba Nápoly, junius elején. ... és akkor megkaptam én is azt a bizonyos honvágyat a világ után. Értsd meg jól, ebben minden benne volt, Magyarország is, barátaim, a korcsma, ahol három nap múlva este vacsorázni fogok a barátaimmal Párisban a rue de Grenellen. Vannak ilyen honvágyak négy fal között is, ismered jól; ezt az irodalmi honvágyat a világ után, ezt a taknyos vágyakozást a világ után, ami nem más, mint a magad tehetetlenségi helyze- tének fölismerése, vagy a legjobb esetben egy nemes ham süni spleen, ami lehet akár őszinte is, de amiben én, köztünk szólva, nem nagyon hiszek. Nem, ez más volt, bru* táiisabb, tisztább, őszintébb. Egy testi érzés volt ez a honvágy, az egész testemben éreztem ezt a megdöbbenést, amit, ha kifejezek, ostoba lesz, irodalmi lesz, nem tudom elég szemérmesen kifejezni: hogy itt élek a világban. Az egész figura gipszbe van öntve, ha belépsz Pompeiban a múzeumba, rögtön az első teremben láthatod, biztos benne van a tankönyvekben is: ahogy meglepte a láva azt a fiatal nőt, aludt, a hasán feküdt, a lábait égnek vetette, hátrafelé, s a két karja a halál pillanatában úgy nyúl valami után, a karjai s az ujjai úgy nyúlnak valami után, — már nem tudni, mit akarhatott, a mozdulat túl van a földi mozdulatokon, már nem tudhatni, az élet mozdulata volt-e ez, vagy a halálban nyult-e ezzel a vágyódással valami után. Ezt még nem csinálta meg szobrász, ezt a mozdulatot, igy csak a láva tud mintázni. Tudod, hogy Pompei milyen unalmas, milyen ellenszenves, ez a parvenü-város, amit két pusztulás között építettek fel gyorsan, két évtized alatt, frissen meggazdagodott emberek: a házakat az építészek sietősen, egyforma tervek szerint csapták össze, Luciusnak egy hallt és Cajusnak egy átriumot, a falakat egyforma motívumokkal mázolták be, lélektelen figurákkal és egy ornamentikával, ami pontosan egyezik az empire előtti francia ornamentikával, az egész virágos, kosaras, Fortunás cikornyát megtalálod Pompeiben, ahol valahogy minden a tizennyolcadik század végére emlékeztet. Gazdagok voltak, parvenük voltak, a Birodalom érett volt már a harácsolásra, rossz Ízlésük volt, mert túlsók és könnyen szerzett pénzük volt: minden megismétlődik és visszajön az időkben, lehet hogy a láva is. — De ezt, ezt a mozdulatot, köszönöm Pompeinak. Ez az érett, szép, molett pom- péji hölgy, akit egy gazdag és elégedetten horkoló társadalom utolsó éjszakáján meglep a láva s ilyen gyönyörűen kiformál az örökkévalóságnak . . . örökkévalóság, micsoda szavak. Micsoda olcsó fölény van mindabban, amiről az emberek azt hiszik, hogy reprezentálja emléküket. az örökkévalóság előtt. Ne félj, nem utalok a piramisokra, ahoz legalább amerikainak kell lenni, hogy érezzen láttukra valamit az ember. Én nem éreztem semmit, még haragot se. De az, amiről azt hisszük, te ás, éu is, hogy az örökkévalóság része, Cll lOUa Utánnyomás tilos hogy csak Az nem múlandó, hogy csak Az tartalom ebben a szomorú üzletben, ami az élet: a Szellem, az Idea, ami lehet Isten, lehet egy teljesen kifejezett gondolat, lehet néha egy szobor, vagy egy vers, néha egy Biblia, — meddig él itt az időben közöttünk? Jobbak lettünk Jah órától? Belesebbek Zeustól? Méltóságosabbak Osiristől? Az emberiség nagy és legtisztább vágyaiból, az Istenekből, egészen rövid idő alatt attrakciót csináltak az emberek, attrakciót és üzletet. Milyen gyorsan meghal egy ilyen Isten, egy-két ezredév, s már belépődíj mellett mutogatják, e lancierozzák mellette az Újat, a legfrissebbet, a patentirozottat. Nincs nagyobb titok a földön, mint az emberek vágja az Isten után; nincs szomorúbb vágy és nincs reménytelenebb. Minden utazás frivol, hidd el nekem, ezt érzem most is. Olyan kis fazekakban fő az élet mindenfelé. Le kell ülni valahol és kifejezni magadat teljesen: egy könyvvel, egy kötelességgel, amit elismersz, egy tettel, s nemrég jöttem rá, hogy az élet milyen irtózatosan bonyolult: akár egy gaztettel, ha már ilyen rettenetes a sorsod. Beszéltem neked a kairói magyar csirkefogóról? Aki a hotelben ült, s mikor meglátott, egyszerre rámnézefrt az egész leikével, az életével, olyan okosan, olyan szomorúan, olyan őszintén, amilyen tisztán én még embert nem láttam nézni? Tudtam róla, hogy a börtönből szökött Páris- ból, tudta rólam, hogy ezt tudom; félig felállt, mint aki el akar futni, aztán egy mozdulattal visszavetette magát a székben és nézett reám egy élő embernek a nézésével, ami mindent elmondott: „itt vagyok, jelents föl, hívd az embereket, üssetek agyon. Nem érted, hogy az én sorsom a nehezebb? Nem érted, hogy milyen kereszt van rajtam?" Megértettem, először értettem meg életemben. Hogy én, akinek hitellevél van a zsebemben, aki „becsületes" vagyok, aki után nem kiálthat senki, hogy én ebben a fed- hetetlenségemben, amiben csámcsogok a büszkeségtől, én vagyok a kisebb, a gyávább, az erőtlenebb, — s ő, a csirkefogó, közelebb áll Istenhez, mert többet kell szenvednie. Bocsáss meg, ha nem érted, Ázsiából jövök, még szoknom kell az otthoni beszédhez. Három nap múlva Párisban leszek, majd újságold el, hogy közben mi történt. Ki csinált kormányt? Ki találta föl az uj irodalmat? Ki teremtette meg az uj művészetet? Hidd el, hogy érdekel, most. egy kicsit szoknom kell még hozzá, de egy hét múlva őszintén és nyakig benne leszek, mert ez az élet, ez a lelkes játéka mindenütt ez az élet. Azért írok most, mert nem tudom, ha megjövök, tudok-e majd érdemlegeset mesélni? Alapjában keveset láttam; véletlenül néha egy embert; a tájakat már kezdem elfelejtem; egypór helyet, ahol az Istenek, akikben mi ideát hittünk, vagy hiszünk, születtek, éltek és meghaltak. No Isten áldjon, barátom; vigyázzunk egymásra, hisz oly szegényék vagyunk. ' JUrai Siudox. Sürgősen fül kell épiteni a beregszászi magyar internátust! Internáltig hiányában rohamosan csökkenni fog a magyar gimnazisták száma — A magyar szülők nem bírják el a városi iskoláztatás költségeit Beregszász, július 23. (Saját tudósítónktól.) A magyar nemzeti párt beregszászi vezetőinek intervenciójára illetékes helyen elhatározták a beregszászi magyar-ruszin gimnázium magyar részének oly irányú fejlesztését, hogy a jövő tanévtől kezdődőleg fokozatosan fölállítják a parallel magyar osztályokat. Ennek megfelelően szeptemberben már két magyar első osztálynak kellene megnyílnia. A június végén megtartott beiratkozások alkalmával azonban — fájdalmas csalódásunkra — az első parallel magyar osztályba oly kevés tanuló jelentkezett, hogy a jelentkezők száma a megállapított minimumot még megközelítőleg sem éri el. Sőt még a felsőbb osztályokba is jóval kevesebb volt a jelentkező, mint az elmúlt tanévben. A szomorú helyzetnek érthető gazdasági oka van. A vidéki magyar szülök nagy része ma már nem képes a városi iskoláztatásnak, gyermekei városi ellátásának költségeit fedezni. A legújabb tártérv megnövelte az óraszámot, úgy hogy minden nap délután is folynak az előadások. E miatt a közeli vidékeken lakó diákok helyzete is meg lett nehezítve, miután csak késő délután, vagy éppenséggel csak este utazhatnak haza s igy a tanulásra semmi idejük nem marad. Az állandó városi tartózkodás költségeit pedig a közelebb eső vidékeken lakó szülők jórésze sem bírja el. A megdöbbentően komoly helyzet halaszthatatlan aktualitást kölcsönöz a beregszászi magyar intemátus é'rek óta húzódó ügyének. Csokis az infernátus fölállításával biztosíthatjuk a magyar gamnázium fönmaradásit és fejlődését. A tervezett magyar internátusra nemrégiben alkalmas telket kapott a város s a különböző iskolai hangversenyekből és érett ségi bálokból pedig mér közel százezer korona készpénz gyűlt egybe. Az intemátus épitéce megkezdésének tehát már semmi aakdálya nincsen s a hiányzó összeget társadalmi utón építés közben is össze lehet hozni. Meg vagyunk afelől győződve, hogy Ruszinszkő magyarsága, de elsősorban Beregszász közönsége ebbon a magyar életkérdésben is ismerni fogja kötelességét. n Hogyan szállítják Ruszinszkóba a lengyelországi petróleumot? — A P. M. H. tudósitósa — Munkács, július 23. Ruszinszkő közgazdasági élete hét esztendő óta nem nélkülözte a botrányos szenzációkat, amelyek hol egy szállítási panamában, hol szövetkezeti csalásokon, hol más illegitim kereskedelmi üzletekben robbantak ki. Kereskedelmi körökben mo9t mindtöbbet beszélnek egy kereskedelmi vállalat, a munkácsi Kárpáti Kőolajfinomitő Részvénytársaság üzleteiről s ha a híresztelések beigazolódnak, úgy egy újabb botránnyal lesz gazdagabb Ruszinszkó közigazgatási krónikakönyve. Hogy a háttérben föltétlenül gyanús Üzelmek vannak, arra következtetni lehet abból a tényből, hogy a biróság asztalán fekszik már az a bűnvádi eljárás, amelyet egy állami funkcionárius ellen indítottak, akit a cég állítólag vesztegetett meg. A részvénytársaság a Lengyelországból importált nyers kőolaj feldolgozására alakult. Ipar- engedélyének kiadásánál nagy szerepet játszott az, hogy a hatóságok a munkanélküliséget vélték ezzel is csökkenteni. A részvénytársaság azonban idevaló munkásnak nem igen adott kenyeret, hanem Galíciából hozatta tisztviselőit és munkásait is. A részvénytársaság szabálytalanság nélkül nem tarthatná fenn üzemét, miután ugyanis Lengyelországból tilos a nyers kőolaj kivitele. Csehszlovákiába viszont nem engedik be a tisztitolt kőolajat, szintén a belföldi ipar védelme, céljából. A részvénytársaság Lengyelországból finomított kőolajat hoz ki, mielőtt azonban a szállítmány a csehszlovák fináncok elé kerülne, azt egy ki? kátránnyal, vágj’ más anyaggal beszennyezik s igy mint nyersköolajat hozzák be. A részvénytársaságnak az üzlet, igy is teljesen rentábilis s az árakat valósággal ők diktálják. Meglepő, hogy a vizsgálat csak most indult meg 9 társaság ellen. xx Kinek kell Kis Brehm? A földbirtokosnak, gazdának, <*rd Asznék, madárkedvelőnek, vadásznak, állattenyésztőnek, tanárnak, egzotikus országok bámulójáyok ailb. stib.
