Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-23 / 164. (1202.) szám
4 1&26 julius 23, péntek. A romániai magyar párt parlamenti csoportjának programmja Beszélgetés Bethlen György gróf képviselővel, a magyar párt elnökével Bukarest, julius közepe. A kisebbségi magyarság legnagyobb kompakt tömegben Románia területén él Erdély két millió magyarja, valamint a rég királyságban élő több százezer magyar- nyelvű román állampolgár eddig nélkülözte a törvényhozásban azt a képviseletet, amelj egyrészt számarányánál, másrészt pedig a megoldandó speciális problémák halmazánál fogva megillette volna: az elmúlt parlamenti ülésszakban mindössze három képviselője jutott be a kamarába: Sándor József, Bernády György és Zima Tibor. Heroikus küzdelmet folytattak e képviselők a bukaresti parlamentben; a nagy tengerben egyedül állottak, minden támasz nélkül, jóakaratot sehol sem tapasztaltak, minden nyilatkozatukat másként értelmezték, mint ahogy azt a szónok elgondolta, minden mondatukba belekapaszkodtak, minden alkalmat megragadtak, hogy a szónokot közbeszólások özönével zavarják. És ők állották a harcot, a magyarság minden sérelmét feltárták, igyekeztek meggyőzni, áthangolni a nagy többséget. Ma megváltozott a helyzet. Ha a magyarság parlamenti képviselete nem is felel meg a népesség számarányának, . mégis olyan tekintélyes erőt képvisel, amely mindenkor súlyosan esik a latba. Megalakulhatott mint önálló parlamenti csoport és egymagában is elég erős ahhoz, hogy szükség esetén törvénymódosításokat beterjeszthessen. Ezelőtt egy évvel még a legnagyobb erőfeszitésbe, diplomatát megszégyenítő ügyességbe került, amig a magyarság képviselői össze tudták hozni a tizenkét aláírást, ami nélkül módosító javaslatot beterjeszteni nem lehet. A magyar parlamenti csoport bevonult a kamarába. Eljöttek Bukarestbe a magyar törvényhozók Bethlen György gróffal az élükön, aki a parlamenti csoportnak és a romániai Országos Magyar Pártnak Ugrón István után elnöke, Laár Ferenc, a parajéi református lelkész, Párecz Béla dr., Arad képviseletében, Csikót László Dezső dr. képviseli, Ignácz Lászlót, a fogarasi református esperest, Háromszék küldötte a parlamentbe, Koczó Jenőt Bihar delegálta, Bernády György, aki megint Marosvásárhely polgár- mestere, régi kerületében választották meg újra, Szoboszlay László dr.-t szintén Maros- forda választotta meg, az újságírók közül Weisz Sándor dr., a Keleti Újság főszerkesztője, Willer József dr., a Brassói Lapok és a Magyar Kisebbség szerkesztője és a kitűnő Paál Árpád, az Újság főszerkesztője, a volt alispán, kerültek a parlamentbe. Sebes! János dr., Jósika János, Török András egészítik ki azt a tábort, amely megtalálja a közeledés útját egyrészt a kormány felé, másrészt a többi kisebbségekhez. Megkérdeztük Bethlen György grófot, a parlamenti csoport elnökét, mi a magyar párt parlamenti csoportjának a munkaprogramja? — A parlamenti csoport programja, feladata azoknak a nagy, az egész romániai magyar kisebbséget érintő kérdéseknek a megoldását a törvényhozásban keresztülvinni, amelyek az országos magyar párt programjában vannak lefektetve. Legfontosabb feladatunknak a magyar kultúrának, a magyar nyelvnek az ápolását tartjuk, igv programunknak első és legfontosabb feladata az iskolakérdés megfelelő, igazságos, a békeszerződések szellemében való megoldása. Az államsegély kérdése, a bezárt iskolák nyilvánossági jogának a visszaadása, az érettségi törvény módosítása, a szülők azon jogának a biztosítása, hogy gyermekeik iskoláztatása, az iskola megválasztása felett szabadon dönthessenek. A bukaresti református és katolikus iskolák épületeit, amint az köztudomású, az állam lefoglalta, abból indulva ki, hogy ezen épületek nem a bukaresti magyarság magánvagyo- nát alkotják, hanem magyar államvagyo- nok. — Ez ellen a merőben hibás felfogás ellen teljes erőnkből harcolunk és Ígéretünk is van a kormány részéről, hogy. a lefoglalt iskolaépületek visszaadásához segít bennünket. — Másik fontos feladatunknak az esküt nem tett volt magyar köztisztviselők ügyének a rendezését tartjuk. Annak idején számos volt magyar köztisztviselő hibáján kiviig nem tudott esküre jelentkezni, ezek most a legnagyobb nyomorban a teljes bizonytalanságnak néznek elébe. Azt kiváujuk, hogy e tisztviselőknek vagy módot adjanak, hogy az esküt letéve, újra elfoglalhassák hivatalukat, vagy nyugdíjazzák őket, esetleg végkielégítéssel bocsássák el az állami szolgálatból. — Az agrárkérdésben is vannak kívánságaink; momentán a legsürgősebbnek a telepesek ügyének a rendezését látom. így a termés betakaritásának a kérdését is el kell intézni, biztositani kell számukra azt a jogot, hogy az idei termést, amelyet ők vetettek, ők müveitek, ők takaríthassák is be. Azulán a magyar egyházaknak járó földilletmények ügyében is el kell járnunk, noha az egyházaknak ezt a jogát az agrártörvény is biztosítja. Athén, június elejém A görög husvét szombatján állok Athén utcáin és gyakorlom magam a pénzváltásban. Ennyi pénzváltót és niég életemben nem láttam. A péuzváltás nemzeti foglalkozás Athénben, mint Magyarországon a földművelés, mint Amerikában a pénzcsinálás. Végig a sivár, hosszú athéni sugárutcákou ezrével állanak a pénzváltók, a banküzlet ótt fityeg a nyakukban, mint mifelénk az utcai cukorárusok kirakata, s váltják a pénzt. S micsoda pénzeket váltanak, Istenem. Nem lehet európai aggyal ilyen bonyolult pénzrendszereket és piszkos bankjegyeket elképzelni, mint ezek a vágottszélü görög drachmák. A görög péi z külön tudomány, amit az egyetemen kellene tanítani. Én nem bírom, megadom magam. Ha tehát a 10 drachmás egyik sarka le van vágva, akkor osak 7.50 drachmát ér; ha a 25 drachmás egyik sarka le van nyesve, akkor . , . várjunk, tizenöt, húsz, akkor az 17.50 drachmát ér . . . Nem, mégse jó, 18.75 drachmát ér ... Nem készültem én ebből a pénzből. Különböző szinü és kiadású görög pénzek mind mást és mást érnek, mint a névértékűk, némely az egész összeget éri, némely csak a felét. S a pénzváltók mind kevesebbet kínálnak. A tendencia lefelé megy. Az irányzat lanyha. Mit csinál ez a töméntelen pénzváltó egész nap? Hol az az irtózatos tömeg pénz, amit ezek fölváltanak, ha meg akarnak élni? Uj-görögül ordítanak, mind kopaszok és öregek, beleőszültek a pénzváltásba Athén utcáin. Mit csinál egy ilyen görög pénzváltó éjszaka, ha lefeküdt az ágyába és eloltotta a villanyt, mire gondol? Szerb dinárt vált át képzeletben török fontra? Szoroz, kivon, összead? Nem hagynak magamra, nem engedik, hogy eszembe jusson végre Athén, nem jutok a görögöktől Athénhoz. Hol vagy, Periklész Athénja? Ez Pangalosz Athénja. * A generális feje ottragad minden utcasarkon. Az arc hatása mérsékelt. Az utcákon nyugtalan korzó, lehet, hogy forradalomra készül'a nép, vagy énekelni fognak valamit. Este kiderül, hogy körmenetre készültek. Mindenkinek gyertya van a kezében. Minden künn van az utcán. A vendéglőben ültem este, mikor látom, hogy Athén egész lakossága fölvonul az úttesten az étterem ablakai előtt, minden ember égő gyertyát tart a kezében s lassan hömpölyögnek, egy kis Dio- genes mindegyik. Vettem egy gyertyát, meg- gyujtottam és közibük álltam. Lépésben vándoroltunk keresztül egész Athénon. Egy templom előtt megtorpantunk, messze a templom ajtajában világosság, nyüzsgés, énekszó; egyszerre letérdel száz- és százezer gyertya, a harangok megkondulnak, elmondhatatlan ez a kanyargó gyertyaünnepély; az egész város énekelni kezd: „Kyrie eleiszon“ . . . Mormogás, a gyertyák lobognak, liüvös szél jár a pyraeusi öböl felől. A harangok belekapnak a szélbe, mindenütt fény, fény, reszkető és pislákoló fények, a város könyörög, hangosabban, minden utcából száll a könyörgés, az Akropolisz alatt hömpölyög ez a megáradt gyertyatenger és az ének: „Kyrie eleiszon“ . . .- - sssfl&tt 40 írj — Nem utolsó kívánságunk a közigazgatásban és a bíróság előtt az anyanyelv használatának a törvényben leendő biztosítósa. Mindezeket a feladatokat elvégezni igen nehéz lesz. Noha nemkivánunk egyebet, mint amit az alkotmány, a törvények, a békeszerződések, valamint a gyulafehérvári határozatok a magyar kisebbségnek biztosítanak, tehát nem privilégiumokat kívánunk, mégis erős küzdelem vár reánk. Ez az ülésszak rövid lesz, az igazolásokat befejezték, a válaszfelirati vita sem fog sokáig elhúzódni, esetleg még néhány legsürgősebb törvényjavaslatot fog a parlament megszavazni, azután hosszabb szabadságra megy a törvényhozótestület. A nyár folyamán elő kell készítenünk az őszi ülésszakra anyagunkat, hogy a magyar kisebbség ügyét megfelelő felkészültséggel védhessük meg. * A magyar párt kamarai csoportja, mintegy tizenöt képviselő, nehéz, felelősségteljes feladatot vállalt magára, de ma könnyebb a helyzete: a parlamentben egész kis tábor áll minden magyar képviselő háta mögött. S e tábor mögött ott áll Erdély kétmilliós magyarsága, egységesen . . . Kovács Jenő dr. énekelni, de nincs hangom. Térdepelünk a porban, egy egész nagy város térdepéi, mintha valami óriási bűnt követtünk volna el, s mo~t vezekelünk érte. S messze a város fölöli az Akropolisz és Athén régi és szelíd dombjái fölött, ahol évezrédek előtt az emberiség legderüsebb Istenei tanyáztak, megjelenik a hold. A levegő lágy és meleg. Az Olympusz dombjai megteltek fehér fénnyel. Ebben a pillanatban Athén varázslatosan szép, már elfelejtettem a nappalt, a piszkos házakat, a pénzváltókat, az egész sistergő, üres és szegény ujgörög életet, huszonnégy órája csak most először, ebben a pillanatban érzem, hogy Athénban vagyok, ahol emberek és Istenek éltek, akik a Szépet, az Embert, az Ideát a legnagyobb erővel, méltósággal, harmóniával fejezték ki . . . Most itt térdelnek a késői utódok egy gyertyával a kezükben az Olympusz alatt, égy finom ezüst csengő csönget, s mind énekelünk: „Kyrie eleiszen" . . . Lábujjhegyen megyünk tovább, a tömeg minden utcában elakad, összefolyik, árad tovább, — egy mellékutcában találok egy üres bérautót, a Stadion melletti utón öt perc alatt fölrohanok vele az Akropoliszhoz. A drótkeritéses bejárat előtt egy kis szabad térség fönn a magasban, itt megáll az autó, a sóffőrnek adom a gyertyát, — fölállok, itt látom magunk alatt egész Athént. Minden utca, minden házablak, minden kéz apró lángot vet a hegy alatt, s ez a kísérteties féüy- folyő elömlik Athén zeg-zugain keresztül, a kikötő, Pyraeus felől is ezek az apró fények, amerre látok innen, az egész nagy és gyönyörű völgyben zugnak ezek az elkésett, göröghusvéli harangok. Ebben a pillanatban látom Athént, egy lépésre mögöttem sárgán magaslik föl az Akropolisz, oszlopaival, templomával, lépcsőivel, olyan lezártan, olyan kifejezetten, olyan éretten és magányosan ez a Szépség, aminek sugárzó melegsége nem hült ki az időben, ma is éltet és ma is melegít. Titokzatos és nagyszerű dolog embernek lenni. Ebben a pillanatban értem és látom Athént s homályosan érzem, hogy ez a ritka pillanatok egyike, amik egész életre megmaradnak. Boldog vagyok, hogy Athénban vagyok. Nappal a legnagyobb zavarban vagyok, mert Athénban vagyok. A régi Athén úgy van elrejtve ebben a modern városban, mint a drágakövek egy szemétdomb szemetében: itt egy templom, ott egy színház, ahol legkevésbé várod, — rögtön mellette valami sivár és ízléstelen, amivel az ujgörög élet kelleti magát. Ha később visszagondolok Athénra, a városra, s az egész olympuszi tájra, nem marad más meg, csak a színei. De ezek a színek megkülönböztetik ezt a tájat a világ minden más tájától. Olyan szegény ez a táj, olyan igénytelen. Homoksárga dombok, néha egy olajerdő, az utakon pásztorok a juhokkal. De az ég szine, a táj színe s a házak színe annyira görög, eltéveszthetetien, ezek a világoskék, világoszöld, világosrózsaszin, világossárga háztetők és házfalak, az olajfák és a pálmák kopár, ezüstös zöldje, ez Athén, első pillanatra megismered, ha soha nem is littad. Ebben a tájban még van valami Homeros ritmusából, képeiből, mert .ez 4 tái. ez az így fiatalít és szépít a j Ml -créme | Corall-puder ! < Corall-szappan F61«rakat a C. S. R. részéra: Vörös Rák gyógytár, Bratislava. élet, benne voltak Homeros ritmusában és képeiben. A nap itt másképp töri a fényt a görög világ fölött, a színek itt rokonságot tartanak ezekkel a szelíd formákkal, a táj és a tárgyak formáival, össze van hangolva ez a görög világ, valahogy félhangon és három- sipu hangszeren megy ez a görög zene, — akármilyen idő után, ha távol vagy, elég reá gondolni, s tisztán és eltéveszthetetlenül hallod és látod Athént s a görög tájat. Van valami szomorú ennek a görög világnak a tónusában, valami nagyon öreg és gyöngéd. Mióta az Istenek elköltöztek az Olympuszról, a tájról lehullott a vakolat, az egész kastély üres, lakatlan, bomladozó. Néha egy forrás mellett magányosan ül egy pufók Erős, az egyetlen Isten a régi olymposzi galériából, akinek becsülete maradt még ebben a világban. Az uj városban egyébként inkább Her- mést tisztelik minden lelkesedéssel. * Csak ne lenne itt annyi görög. Ezek a csípőre szabott Apollók az athéni kávéházakban, akik egész nap dominóznak, ez a tülekedés, éz a visongás, ez a talmi-civilizáció, ajlijre olyan büszkék (mikor sokkal többjük, kultúrájuk lehetne), ezek a talmi-szobfok a köztereken, ahogy berlini gipszöntők Phi- diast utánozhatják, ezek a szürke, végtelen Utcák, ez az tégész hadaró, sistergő, elektri- záit, fecsegő, gséftelő modern görög élét. Nem lehet menekülni előle, s olyan sivár, nincs egy hangja, nincs égy épülete, nincs egy Ötlete, ami újat, kereket, okósat mondana. Mit jegyezzek föl magamnak ebből az uj Athénből? Hogy az üzleti életében nagy a német befolyás, a kikötőjében sok a német hajó, múzeumaiban és ásatásaiban sók a német tudós, akik lelkesedéssel csinálnak rendet a görög rendetlenségben? ... A királyi palota előtt fantáziadus egyenruhákban, skót katonákra emlékeztető önkéntesek táboroznak; a királyi palotában jelenleg a generális lakik, akinek a napokban vett a hálás görög nemzet egy yachtot. Mit akar ez a merész generális Athéntől, ami érett volt a köztársaságra már Periklész, s a köztársaságot átlátó és gúnyoló gúnyra már Aristophanes ideiében? Athénben is ugyanazt látni, amit végig ma az egész forrongó, nyugtalan, kibontakozás kereső keleti vonalon: azt a politikai nyugtalanságot, ami bajonettes készenlétben várja a fejleményeket, alkudozik Nyugattal .és feszülten figyel Kelet felé. Az egész város olyan, mint öt perccel egy Ostromállapot előtt vagy után. De Athénban az ostromállapot már nem meglepetés, az idegek hozzászoktak ehhez a feszültséghez, a város élete hozzáakliinatizálódott, itt az elmúlt öt esztendőben minden szezonnak megvolt a maga csöndes vagy hangos, véres és vértelen forradalma, amit már csak azok vesznek komolyan, akik érdekeltek benne: a város ráálli- totta az életét erre a bizonytalanságra, talán ezért ez a megbízhatatlan, könnyüvérü, felelőtlen életmód, ez a lézengés, ez a semmittevés, ez az izgatott munkaimitáció, két kávéház között az utcán. Mennyi gondot okoz ez a nyugtalan Athén a világnak s milyen kevéssé veszi komolyan ez az Athén a maga gondjait. Van valami felelőtlen ebben a városban, valami túlérett, valami léha és cinikus. Sophokles sírja itt kirándulóhely, ahol minden vasárnap nagy majálist csapnak, sörrel, szalámival és szájharmónikával. Különös folyamat, ha egy nagy nép elmúlik, s egy bizonyos fajta népség marad csak a helyében. Este a színházban egy régi amerikai bo- h5z..tot adnak, ami „Pollák és Wollák" címen ment az ősidőkben Pesten. Egy régi helyi szerző, Aristophanes, jobb vígjátékokat irt. De „Pollák és Wollák" harsogó athéni sikerét mégsem szabad lebecsülni, a görög közönség végignevette a darabot, mert ..nnak dolgok, amik örökbecsüek mint az éltévé ■ tett ajtó vagy a vigéc, akit összetévesztenek a miniszterrel. Tudja az Isten, milyen másképp megy minden ebben az életben, mint ahogy elképzeli az ember; ostobaság tőlem és röstelem magam miatta, de nem igy képzeltem el egy színházi estét Athénban. A naiva különben jól domborított és a kémikus szőke volt. Márai Sámbr. »»*«>» •- .ti-.,!.. .J ISTENEK NYOMÁBAN Az ui Athén Ufínayemti tilos
