Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-23 / 164. (1202.) szám

1926 julius 23, péntek. K——MMBft-.ll H II — ll^<gW3a:*Ba»W.S^ ^^GOT-MAfifeARHIRLAB A Du^a bons^as titka Százhalombattánál egy emberi mellkast ffogtak ki a megáradt folyóból — A holttestet fűrésszel darabolták széljel — Budapes­ten nyomoznak a titokzatos gyilkosság földerítésén Davo&ban táncolnak a halálraítéltek Luisse táncai LuLsse francia leány. A legismertebb' davosi nő, mindenütt ott van, ahol mulatni lehet. A zené­szektől kezdve a legelőkelőbb űrig, mindenkivel jóban van. Neki mindenki „mon ami". Keveset be­szel és sokat táncol, mind a keltőt egy okból teszi: í súlyos gégeluberkulózisa van. Tudja a szomorú 2 igazságot, hogy menthetetlen és ki akarja hasa- 1 nálni • az utolsó hónapjait, vagy heteit, nem lehet 1 biztosan tudni: lehet, hogy csak utolsó napjait. 1 Mulat.., táncol. Tánc közben majdnem mindig i rosszul van, szünet közben kimegy a friss leve- * gőre erőt gyűjteni, s mire a zene megszólal, ismét f táncol. Mindegyre hangtalanabb, mikor beszélni szeretne, csak rekedtes hangon suttog s mennél ü hangtalanabb, annál többet táncol. Tudja, hogy már < nem sokáig fog táncolni. Valamelyik nap már nem 1 bírtam nézni keserves kínjának a táncát s szóltam 1 neki, hogy ne táncoljon annyit. Fájdalmas mosoly- i lyal csak annyit válaszolt: „Mai je danse dója pour 2 le mórt." A szegény kis francia leánynak igaza 1 van, ő már tényleg a halálnak táncol. 1 Szón ja férjhez megy 1 Szónja orosz leány. Tiz évvel ezelőtt, szép ti- 1 zenhétéves korában jött ide gyógyulni. Mondják, hogy gyönyörű volt, tényleg szép lehetett, mert a Davosban járt német költő, Kllabund verset s egv 2 magyar író novellát irt a szépségéről. A gyönyörű I Szónja itt élt s idejövetele után két évvel mégis- I merkedett egy honfitársával, Ivánnal, a beteg orosz 1 diákkal. A nagy Oroszországból a kis Davosha kel- < lett jönniük, hogy betegségükben egymásra talál- • janak. Szerettek volna házasságot kötni, de nem lehetett, mert mindkettőjüket a genfi vöröskereszt I segélyezte s házasság esetén csak egyszemélyes ] segélyt kaptak volna. Hosszú évekig betegen küz- ;í döttek, hogy egymást kiharcolják. A leány kézi­munkázott, a férfi pedig nyelvórákkal fárasztotta beteg tüdejét. Végül a férfinak sikerült az egyik előkelő penzióba titkárnak bejutni. Elhatározták, hogy ha az állás biztos marad, régi szép ákumter- v-üket valóra váltják s megesküsznek. Eltelt egy 1 év s a napokban esküvőt akartak tartani, de köz- ; bejött valami ... Valami, amiről nem lehet tudni, < hogy mi. Valami, ami az évek óta egymást, akaró ■: életet tönkretette s az esküvőt ed kellett halasztani. : örökre el kellett halasztani. A szegény orosznak ' hirtelen kiújult már meggyógyult haja, kiújult vá- i ratlanul, veszedelmesen „gallopierendén" s most a „Krankenhaus“-han fekszik és az összetört szép­ségű Szónja könnyes csókjai között haldoklik. Miss Goodwith szóróimé Miss Goodwith angol leány. A legdrágább sza­natóriumban, a „Schatzalp“-on lakott. Ez a szana­tórium arról nevezetes, hogy a legszebb s legma­gasabb ponton fekszik, modern, minden kényelem­re berendezett gyógy „Babilon". Idejött tüdő vészét gyógyítani a szegény Miss, aki rövidesen az ide­jövetelé után a tüdőbajosok másik nagy betegsé­gét': a szerelmet is megkapta. A szegény .tüdőbe­tegek édetszimptómának látják a szerelmet, a sze­relem jelenti nékik a valóságos létező életet. Goodwith kisasszony égy szép napon arra ébredt, hogy a fekete olasz mérnök nélkül nem tud élni. De a szőke ladynak nem volt szerencséje, mert az olaszon már két asszony osztozkodott. Szegény leányt a tüdőbaj s a szerelem napről-napra sor­vasztotta s egyre karcsúbbá tette. Az idegei nem bírták tovább, sokat köhögött, hát elhatározta, hogy meghal. Két hosszú, boldogtalan hátig készült a halálra. Két héten keresztül panaszkodott az or­vosnak, hogy rosszak az éjszakái s nem tud aludni. Az orvos estére egy-egy lumánált adatott neki, de az álmatlan Miss sohasem vette be, hanem össze­gyűjtötte. Mikor tizennégy darab összegyűlt, elér­kezettnek gondolta az időt a halálra. A sok lumi- • nált könnyek között kicsomagolta, konyakba ke­verte s egy hosszú sóhaj után Iditta. A lady el­kezdett szédülni... leszédült a sezlónra s mire észrevették, már aludt. Az orvosok kegyetlenek voltak, addig masszírozták, dörzsölték, amíg fel­ébredt, aztán kimosták a gyomrát s hagyták tovább aludni. Szegény Miss még két napig aludt. Kétnapi „■halál-váráé" után felébredt s azóta mindenki a szegény tüdővészes, szerelemért meghalni akaró Goodwith kisasszonyon mulat. Haláltánc A Curhaus „thee room“-jában ülök, nézem a fáncolókat. Az exkluzív muzsika ritmusba rángatja az embereket... Táncolnak lázas nőik, köhögős férfiak, köhögős nők, lázas férfiak. Haláltánc... Ügyelnek, arra gondolnak, hogy talán lassan nem árt a tánc. Óvatosak, táncolná is szeretnének s élni is akarnak, még pedig sokáig, "igen sokáig. Pedig ez a kettő nem fér itt össze, vagy az egyik, vagy a másik lehetséges, de csak lehetséges, nem biztos. A zene mindinkább idegesebben játszik, egyre gyorsabban. A táncoló férfiak meg akarják mutatni, hogy nem betegek s gyorsabban vezet­nek ... Már arra gondolnál?, hogy úgyis mindegy, legalább táncoljanak... A tánc egyre gyorsabb s fárasztóbb, olyan, mint egy hajnal táji, fáradt báli tánc az egészségeseknél. Elfelejtkeznek mindenről, kapkodva léiegzenek, visszatartják a köhögésüket, táncolnak, haláltánc. A zene elhallgat s a tánoolók kimerültén hullnak le helyeikre. Az asztal alatt idegesen tapogatják a pulzusukat, közben moso­lyognak. Titokban kicsomagolt piramidonok, meg más nem használó szerek jönnek elő s a zsebkendő­be kerülnek. Egy kedvesebb mosoly, egy szájtörlés s a zsebkendőbe rejtett tabletta eltűnik, a mosoly tart tovább. A zenészek hosszú szüneteiket tartanak, hagyják pihenni a fáncolókat. Nyomott csendesség, fáradtak szólni, csak mosolyognak, rémes mosoly­gás. Magukban megfogadják, hogy tovább nem tán­colnak. A zene megszólal s újból táncolnak, óva­tosan ... vigyázva ... gyorsabban s újra kezdődik a bal ál tánc. úuksánd. Budapest, julius 22. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Százhalombatta, Budafok, Nagytétény és ■ Érd község lakosságát napok óta lázas izgalomban tartja az a megcsonkított hulla- lelet, amelyet a községek határában a megáradt Duna vetett partra s amelynek hátterében a meg­indított nyomozás egy borzalmas és minden való­színűség szerint hetedekéi, vagy hónapokkal ezelőtt történt bűntényt sejt­Julius 15-ón délelőtt pontosan 11 órakor a százhalombattai László-tanyán Tarró Pál intéző egy megcsonkított emberi testrészt húzott ki a Dunából. A Duna áradása következtében három- kilométernyire elöntötte a partvidéket, úgy, hogy a víz egészen a László-tanyai kerítésig húzódott. Nem messze ettől a nemrég emelt védgáttól látta meg az intéző a vízben úszó holttestroncsot, ame­lyet hosszú bot segítségével a partra vonszolt, Eb­ben a pillanatban megdöbbenve látta a lelet teljes borzalmasságát: egy oszlásnak induló emberi mellkas volt, fej és végtagok nélkül. Miután a hullát a partra vonszolta, azonnal értesi- tette az érdi csendőrséget a borzalmas leletről. Még ugyanaznap megjelent Százhalombattán Faze­kas János csendőrtiszthelyettes és Palást József csendőr, hogy megvizsgálják a leletet, illetve, hogy — bűntényt gyanítva — megkezdjék a nyomozást. Bizonyára bestiális kegyetlenséggel végrehaj­tott gyilkosság áldozatának testrészét vetette ki a m egáradt viz, volt a c send őri vizsgálat el ső meg­állapítása s a testrészt a gyilkos fűrész segítségével távo­lította el a fejtől, illetve a végtagoktól, mert minden csontnak szabályos, sima felületű csonkja volt. Á csendőrök a leletet kis kosárba helyezték s beszállították az érdi csendőrségre. Ezzel egyide­jűleg megtették a jelentést a járásbíróságon és a szolgabiróságnál. Julius 16-án az abonyi járásbíró­ság kiküldöttei megjelentek Érden és Medved Já­nos dr. érdi gyakorló orvost szólították fel arra, hogy a hullát megvizsgálja. Az orvos is megálla- pitotta, hogy a holttestet fűrésszel darabolták széj­jel, arról azonban nem tudott határozott véleményt adni, hogy a hulla milyen régen lehetett vízben, de arról sem, hogy a talált mellkas női, vagy férfi holttest része-e. Losonc. julius 22. A világháborúban történt, hogy „az oro­szok megüzenték Losoncnak, hogy most lesz csak nemulass, ha most bevonulnak Losonc­ra". A köztudomású „előzmény" az volt, hogy a szabadságharcban az átvonuló seregek ál­tal sokat gyötört városban Beniczky Lajos honvédjei heves utcai harcok után fényes győ­zelmet arattak a császáriakon. Magam is hal­lottam még öreg emberek szájából, hogy már akkor megjött az üzenet: vigyázz Losonc ma­gadra! Ehhez az előzményhez speciálisan az oroszok számára készített ama másik „előz­mény" járult, hogy a szabadságharc későbbi idejében a magyar guerillák „megölték az orosz herceget". Állítólag az orosz hadsereg Besztercebánya felől érkező betegtranszport­jait támadták meg, az igaiság azonban az, hogy egy kisebb fegyveres orosz csapatot lö­völdözött meg egy szabadcsapat. Losonc már Mába vigyázott magára! Bizony hiába, mert a herceg valóságos és vérbeli orosz herceg volt és megtette a loson­ciaknak azt a kellemetlenséget, hogy meg is halt. Szegény losonci polgárok a körmükkel kaparták ki őt a sírból, ahová előzőleg hamar bedugták. A Putnokról megfordult orosz csa­patok ugyanis ádáz haraggal rontottak a vá­rosra. A megsarcolt és felégetett ház közül 40, 6000 lélek közül 1400 maradt. Az „előzmény“ szerepe a világháborúban A szabadságharc után a várost lakainak vasszorgalma és az egész ország segítsége ha­mar felépítette. Ekkor adták ki a „Losonci Phoenix(,-et több kötetben. Vahot Imre szerkesztésében jelent meg ez a részvétalbum és benne a legneve­sebb magyar irók siettek a város segít­ségére. A tűzvész a reformátusok főiskolájának híres könyvtárát is elpusztította, de ezt a nagy kárt is hamarosan pótolták az adakozók. Ku- binyi Ágoston magánkönyvtárából pedig me­lyet az evangélikus egyháznak adományozott, az állami tanítóképző intézet számára alapítot­tak gazdag könyvtárat. Nagyban hozzájárult a város talpraállásához az az ezüstsorsjáték, amelyet a fe$ége­tett Losonc számára a város irányadó családja, a Szilassyak eszközöltek ki Gehringer császári kormányzótól. Az ipar és kereskedelem az újjászületett Anélkül, hogy ezeket a kétségtelenül fontos és a nyomozás szempontjából esetleg döntő kérdéseket tisztázták volna, a holttestdarabot betették egy faládába és azt másnap az érdi temetőben elföidelték. Ezzel a hivatalos aktus befejeződött. Közben azonban megérkezett az érdi csendőr- parancsnok, aki minden hivatalos utasítás nélkül, magánszorgalomból kezdett nyomozni a rejtélyes ügyben. Végigjárta a közeli kézségeket. Mindenütt érdeklődött, nem bünt-e el valaki az utóbbi időben. Kutatása azonban semmi pozitávúmmal nem járt. Erre julius 21-én, tehát pontosan hat nappal a hullacsonk felfedezése után, az abonyi, illetve az érdi illetékes hatóságok jelentést _ tettek a buda­pesti .főkapitányságon a borzalmas felfedezésről és kérték a nyomozás megindítását. A budapesti fő- kapitányság detektivjei tegnap délután már meg is jelentek Százhalombattán, ahol teljes erővel megindult a nyomozás. A jelzett helyen esáklyákkal kutatták át a megáradt Dunát, hogy esetleg nem találják-e meg a kivetett holttestcsonk többi darabját. Ez a munka azon­ban ugyancsak eredménytelen maradt,-mert a viz ezen a területen olyan magas, hogy át­kutatása majdnem lehetetlen. Eddig mindenesetre annyit sikerült már meg­állapítani, hogy a holttest 6—12 napja lehetett a vízben, mert a szemtanuk állítása szerint körül­belül öt napig látták a László-tanya előtt, a meg­áradt viz fodraiban a sötét tömeget himbálódzni. A rendőrség emberei mindezek ellenére bíz­nak abban, hogy a Duna a közelben ki fogja veim a holttest többi darabját is, amiből majd nagyobb határozottsággal lehet megállapítani az eddig ho­mályos kérdéseket. Éppen ezért a budapesti főka­pitányság utasításán^ exhumálják az elföldelt hul­lát és a budapesti törvényszéki orv osszak ér tők fognak szakértői véleményt adni az exhumált em­beri csontokról. A hullát az eddigi megállapítások szerint min­den bizonnyal Budapesten, vagy Budapest fö­lött, valamely községben dobták a Duna habjaiba. A viz azután körülbelül 6—12 napig vitte magá­val, mig végre Százhalombattánál kivetette. A nyomozás a legnagyobb eréllyel folyik. városban váratlan lendületet vett, Losonc a régi Felvidéknek megint erős kulturális és gazdasági pontja lett. A világháborúban történt aztán a félig tréfás eset, hogy a betört oroszok a lakosság legkülönbözőbb rétegeinek az értesülése sze­rint azt a bizonyos üzenetet küldték. Az egy­szer alaposan megjárt városban még olyan tisztes úri emberek is hitelt adtak a rémhír­nek, akik azóta nagyon szégyenük, ha valaki megemlíti előttük. Tény azonban, hogy ezekben az izgalmas napokban a temetőben fekvő orosz herceg sírjának márványlapja tele volt virágokkal, amelyeket előzetes engesztelés céljából gyengébb szivek hordtak titiokban oda. Sőt fel­merült az a gondolat is, hogy vájjon nem vol­na-e jő hirtelenében egy díszes emléket állí­tani a hercegnek s ezzel meglágyítani a közel­gő kozákok vasszivét?! A sokat kellemetlenkedő herceg azonban ezúttal nyugodtan maradt a sirjában. Ám a körmükre tekintgetŐ megijedt losonciakra még­is nehéz idők jöttek. Az iparos város talaja A régi Losoncot messzi földön híres ipa­rosainak szorgalma, Ízlése és józansága virá- goztatta fel. Régi feljegyzésekben azt talál­juk, hogy a kocsi- és asztalos ipar, a bőr- és gyapjupiac óriási forgalmat csinált a vá’.os neves mestereinek, akik élénk kulturális és társadalmi életet éltek. 1836 óta állandóan működő híres dilettáns színtársulata, 1840 óta állandó társadalmi lapja volt (a Pelikán). Ez a dilettáns színtársulat különben tekinté­lyes összeggel járult a pesti nemzeti színház alapjához is. A legkülönb dolgot azonban Lo­sonc polgársága akkor művelte, amikor a mo­dern gyáripar térhódítása idején, különösen a század elején. saját kebeléből delegált neves nagyipa­rosokat, akik a várost, modern ipari élet alkalmas formáihoz segítették. A modern gyáripar Losoncot újra i- rágoztatta. Egyike volt ama kevésszámú kis­városnak, amely a kisiparos élet, a céli-beren- dezkedések bukása után is megállóit a tal­pán. Hatalmas gyáripart fejlesztett magának s az ennek nyomában keletkezett közjólétben virágzó kereskedelmet is teremtett. A fokozó­dó jólét természetszerűleg az Ízléssel dolgozó kisiparos osztály fenmaradását, sőt boldogulá­sát is lehetővé tette. A megingott talaj A Szlovenszkó nagyiparát tönkretévö po­litika végzett a losonci gyáriparral is. Pedig a lakosság tekintélyes része közvetlenül az egész város pedig közvetve a hatalmasan fej­lett gyári üzemekből táplálkozott. A Tarján Ödön szakavatott vezetése alatt álló Mezőgaz­dasági Gépgyár, a Rakottyay és a Sternlicht- féle két hatalmas zománcedény gyár, a lo- sonc-apátfalusi posztógyár állottak ezeknek az üzemeknek az élén. Ma már csak időszaki, redukált munka folyik az ipari termelésnek ezeken a modern helyén és minden mellékesen hozzájárult körül­mény dacára is •elsősorban a Szloven- szkóra zúdított iparromboló politika az, amely a virágzó Rakottyay-féle zománc­gyár hatalmas telepén a munkát egé­szen megfojtotta. A gyár újabban épített részeit üzembe se vehették, a hatalmas kolóniákkal, jóléti in­tézményekkel ellátott, saját téglagyárral ren­delkező gyártelep teljesen összeomlott. Pedig a Rakottyaiak példája volt a város gyáripará­nak kifejlődéséről mordottak legnagyszerűbb iüusztrációja. Az eredetileg kisiparos család esze és szorgalma hozta létre a nagyszerű gyárat s adott több ezer embernek ezáltal ke­nyeret A láz és kintornya A város főutcáján, a széles szép, Masaryk- utcán ma sem látszik a hanyatlás. Sőt! Az üz­letek fokozottan csillognak s a korzó höl­gyei fokozottan elegánsak. Autók állnak a sarkokon, mely sarkokat újabban nyitott ra­gyogó kávéházak díszítik. Újabb üzletek te­remtődnek egy-egy lehúzott redőny helyébe. A Pest közelsége révén mindig fokozottan élénk Losonc látszatra változatlanul élénk és elegáns. Losonc a másodszor pörkölödö város M.ijcell egy modern ipari város felépüléséhez? —-. Mi a leromlásához?.— A 'megingo.lt gaz- ■ dasági alap . 5 Nem szabad alaposabban megnézni ezt a csillogást mert akkor — mint egy tekintélyes ur mondotta nekem, — kiderül, hogy Losonc az „alacsony láz" városa. Olyan, mint a be­teg, amelynek pár tized foknyi láza van. Et­től tevékeny, sőt fokozottan élénk, csillog a szeme, és csak a hőmérő mutatja meg, hogy ezt a mozgékonyságot az alacsony láz okozza, amely hevíti és peszditi a testet. Egy darabig! Világos, hogy ez nem az igazi életkedv! Ha soká tart és nem gyógyulás vált­ja föl, ez az állapot keservesen megbosszulja magát. *rr A nagyvárosiasán csillogó kávéházak á" megnyitás után egyre kevesebb vendéget kapnak, a bejárat előtt, az utca forgalmát széle­sen elállva, a városi képet megcáfoló mó­don nagyszámú tömeg hallgatja itt is, amott is a cigányzenét. A város szélső, murkásutcái már népteleneb- bek, a kereskedelem hatalmas mértékben sínyli a város gazdasági helyzetét. Informátorom még egy hasonlatot mond. — Elképzelem — mondja, hogy ha valamelyik nagy zenész, például Wágner a pokolba ju­tott, ott az a büntetése, hogy egy hajóhintánál a verklit kell forgatnia. Nem érezheti magát kellemesen! A város 31etének jelenlegi pezsgé­se ugyanígy hat az én fülemre. A bank affér. A város szenzációja is a gazdaság: hely­zet torz szülöttjei. A kulturális élet szenzá­ciói egyre kevesebbek, amazok egyre szapo­rodnak. Tipikus virága a helyzetnek a Nóg- rádmegyei Népbank esete. Hónapok óta a he­lyi lapok újságcikkeinek özöne foglalkozik ve­le s a szemlélő tiszta képet nehezen kaphat. Tény azonban, hogy ez j^alapu, erős in­tézmény. ma már a Tátra Banka kezében van; tény, hogy a betevők százakra menő tömege szaladgál, gyüiésezik és sir a pénze után. A betevők legutóbbi izgalmas gyűlése a múlt évben megindult bírói vizsgálat erélyesebb folytatását követelte s bűnvádi följelentést tett u bank volt igazgatósága ellen. A közhangu­lat a mulasztásokat elkövető Földes igazgató ellen fordult s a megkárosodc tt városi polgá­rok méltán követelnek megtorlást és anyagi elégtételt. Ek, vagy összekötő kapocs Losonc pontosan a szlovák-magyar nyelv- határon fekszik. Közvetlen északra tiszta szlo­vák, közvetlen délre tiszta magyar palócfal­vak veszik körül. A múltban mindig a legjobb harmónia formái között találkozott a falvak gazdasági élete a város falain oelül. Az egy­mást megbecsülő két nép közé itt is megkí­sérelték elszórni a gyűlölködés magvait, ez azonban, — az első idAk mámora után vilá­gosan kiderült — a legkévcsbbé sem sikerült! Losonc régi szerepét kulturális téren tovább­ra is képes teljesíteni. A lakosságnak ezekről a nemes erőlködéseiről, a kulturális viszo­nyokról a legközelebb. Darkó István.

Next

/
Thumbnails
Contents