Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-23 / 164. (1202.) szám

1926 julius 23, péntek. ^RSCai-AlAGí^APHIPTiAD 3 A Buad dér Landwirte tanácskozásai Prága, julius 22. A Bund dér Landwirte ma Prágában tartott országos pártvezetőségi ülésén a meg­jelentek egyhangúan jóváhagyták a párt kép­viselői és szenátori klubjának eddigi maga­tartását és taktikáját. Az eddigi lelkiismere­tes tevékenységben bízva s nemcsak a német földmivelö nép érdekében, hanem az egész szudéta német nép szempontjából a pártkép­viselet továbbra is teljes cselekvési szabad­ságot biztosit a parlamenti klubnak és az or­szágos pártvezetőségnek. Ugyanakkor meg­köszönte a szervezett német földmivelö nép nevében a klub és a pártvezetőség eddigi ál­dozatkész és felelősségteljes munkáját. Külö­nösen Spina dr. klubelnöknek mondtak szí­vélyes köszönetét az utóbbi hetek alatti tett­erős és céltudatos vezetéséért. Vasárnap választják azuj losonci főrabbit Két táborban indul a losonci zsidóság a vá­lasztásra — Folyik a választási propaganda A losonci zsidók cionista és nem-cionista jelszavak alatt agitálnak rabbijelöltjeik mellett — A P. M. H. kiküldött munkatársától — Losonc, julius 22. A losonci zsidó hitközség mo-st készül betölteni a nagy tiszteletben és közmeg­becsülésben állott néhai Vajda Béla dr. ha­lálával pár hónap előtt megüresedett fo- rabbinusi állást. A választási előkészületek már hosszabb idő óta lankadatlan erővel folynak s mivel Losoncon egyrészt a zsidóság nagy számánál, másrészt a főrabbinusi állás előnyeinél fogva a főrabbi székének betöl­tése a zsidóság köreiben nagy hullámokat szokott felverni, kétszeresen is az érdeklő­dés középpontjába került az a rabbiválasztó hitközségi gyűlés, melyet julius 25-én, va­sárnap tartanak meg s amelyeq Losonc zsi­dósága két nagy és ma erős harcban álló táborban indul küzdelemre. A meghívott főrabbijelöltek már fel­keresték Losoncot s megtartották prológ- beszédeiket, melyeket általános érdeklődés kisért, úgy hogy a nem-zsidó vallásu polgá­rok közül is számosán jelentek meg a be­mutatkozókon. •«; A rabbiválasztás órája napról-napra kö­zelebb jön s ezzel egyenes arányban nő az izgalom és a választási agitáció is, mely ugyan nem hagyja el a szokásos kereteket, de amelynek hátterében érdekes küzdelem folyik a választásra induló pártok között és e küzdelembe titokban érdekes és jellemző erők is beleszólnak. A zsidóság egyik része abban a tábor­ban tömörül, amely Sacher Gusztáv losonci földbirtokost tekinti vezérének. Ez a párt Lazer dr. rabbira fogja leadni szavazatait, aki mellett azzal csinálnak propagandát, hogy rendkívül nagyhírű és képzett ember, fővárosból jön és européer gondolkozása . A másik párt, amelynek Hercog Ignác losonci gyáros a vezére, Kún dr. jászberényi rabbi mellett tör lándzsát s öt akarja megtenni Losonc főrabbijának. A propaganda itt sem marad el, Kún dr.-t hasonlóképpen nagyképzettségü embernek ismerik, akit Jászberény zsidósága oszlatla- nul becsül és szeret s azt hangoztatják, hogy Losonc zsidóságának ilyen emberre van szüksége, aki állandóan megmaradna közöt­tük, mig — mint mondják — Lazer dr. ese­tében erre nem igen van kilátás. Már csak azért sem, mert a nagyvároshoz szokott européer Lazer dr.-nak Losonc átmeneti ál­lomást jelenthet pályáján s ez esetben az uj választás uj harcokkal és uj nagy kiadások­kal nehezedne a hitközség életére. v. kulisszák mögött bizonyos világnézeti ellentéteket és más-más törekvésű érzülete­ket is emlegetnek. Érdekes mindenesetre az, hogy a kimondottan cionista zsidók ab­ban a táborban vannak, amelyik a fővárosi rabbit akarja. A Kun-párton eleget is emle­getik azokat, a losonci zsidóság nagyon je­lentős része előtt nem éppen rokonszenvet ébresztő magyarázatokat, hogy Lazer dr. fő­városi és européer gondolkozása mögött a cionisták felé irányított komoly kacérkodás rejtőzik, amit egy leendő rabbinál a losonci magyar zsidók s általában a nem-cionisták erősen kifogásolhatónak Ítélnek. Az agitáció napról-napra nagyobb kere­tekben folyik. Losonc zsidóságán kívül a vá­ros egész társadalma is nagy érdeklődéssel várja a vasárnapi döntést, melynek előcsatá- rozásai hetek óta lázas izgalomban tartják a hitközség tagjait. Gaiicia elten bef«i©sfék a vizsgálatot GajíSa után Snejdarek fábornokT — A vezérkari főnök eié^iélelt vehet vádS6in Prága, julius 22. A Národni Politika jeleuti: A Gajda tábornok ellen megindított vizs­gálat tegnap befejeződött. A vizsgálat eredménye olyan, amilyen a váciak forrásai alapján előre várható volt. A vizsgáló bizottság, mely Kunc, Kroutil és Nosal tábornokokból állott, véleményes jelentését beszolgáltatta a katonai hatóságnak. A jelentés felülbírálása után, melyet a legrövidebb idő alatt elintéznek, Gajda tábornok engedélyt fog kapni, hogy vádlóit megfe­lelő utón felelősségre vonhassa. A Lidové Listy ezzel kapcsolatban írja: a cseh szocialisták el akarják tenni láb alól mindazokat, akik nem hajlandók hátat görbiíeui a szocialista os­tor előtt. Gajda után — mint jól informált helyről értesülünk — a Pozsonyban élő Snejda- rek tábornok van kiszemelve a baloldali kartell legközelebbi áldozatául. Nagyszombatban, a legritkább magyar embertípus; a patríciusok városában A müveit és mindenkit lenéző őspolgárság — Könyvek birodalma Polgári elmélázás után modern gondok — Az „ergo vale, parva Roma*' Nagyszombat, julius közepe. Valahányszor Nagyszombatba jövök, min­dig egy régi tanárom jut eszembe, aki végte­lenül szerette ezt a várost. Határtalan szere- tetével egyedül állott a város társadalmában, mert Nagyszombat lakosainak, mint általában minden kisváros nagyrávágyó, fővárosnosztal- giában élő embereinek, sehogysem fért a lé­jébe, hogy miként lehet ezt az alföldi álmot álmodó, poros és el-el maradozó várost sze­retni. — Egyetlen mentsége van a tanárnak — mondogatták — s ez az, hogy a történelmet tanitja. Lehet, hogy Nagyszombat múltját böngészve szeretet születik, — de a jelen! ’És undorral legyintettek. A furcsa csak az volt, hogy valahányszor idegen támadta vagy szidta a várost, iziben fölhorkantak a polgárok s a támadás örökké bizonyos gyü- löletmagot hagyott hátra még azokban is, akik helyeslőleg bólintgatva kontráztak az idegen támadásokra. A helyi lakók szeme pedig általában fölcsillogott, ha akadt elvétve utazó, aki jókat mondott a városról. Titkos jó érzés szállotta meg azokat is, akik szeré­nyen tiltakoztak a dicséret ellen- A Nagy- szombat-szeretetbe esett tanárt pedig hagy­ták beszélni. Sőt szívesen elhallgatták. Est jellemző kisvárosi mentalitás: a tá­madás ég a védés összekeverve, Igen gyakran található ilyesféle főleg olyan helyeken, mint Nagyszombat, ahol a pol­gárság lényeges része ősi telepes, évszá­zadokig a városban lakó, bizonyos belső konzervatív érzelmekkel rendelkező, de amellett okos, müveit, világlátott, azaz minden hibát, elmaradottságot könnyen fölismerő őspolgárság A patrícius-polgárok városa Egyáltalán: Nagyszombatban láttam leg- kikristályosodqtt formájában a modern euró­pai társadalom egyik hordozó erejét, a városi polgárságot. A hajdani Magyarország rendkívül sze­gény volt ebben az őstelepes, öskulturájn embertípusban. Vagy nemesek és arisztokraták vezettek, vagy az újdonsült hivatalnoki kar tartotta a tónust, vagy a nyugati kultúra aranyfürdö- jében hirtelen megfürdött s a külső arany­kéreg alatt még idegességet, civilizálatlansá­got rejtő budapesti parvenüség lelkendezett, vagy pedig átöntött mindent a műveletlen tömeg, a plebs, mely gyakran elérte az euró­pai kultúra gyártásánál visszamaradt euró­pai salak nivóját, a mohot. Hiányzott a független városi polgárság. Az évszázados múltú visszatekintő középosz­tály; a szép házak falai közé, a szép városok utcái közé szokott régi-régi iparos-, kereske­dő-, orvoskaszt, hiányoztak a céhek szolid maradványai, a megingathatatlan, lokálpat­rióta, családi tradíciókkal, de családi kivált­ságok nélkül, a munka jegyében valóban pa­tinás arannyá vált városi polgárok. Pedig ez Európa legelőkelőbb osztálya. Ha kívülről barna is, piszkos is, ez csak a századok viha­rában ráfujt por, mely alól egyetlen vaka­rásra kivillan a nemes anyag. Ha nem is ra­gyog, mint az uj kulturfürdőbeu megaranyo- zottak és nehézkesen, maradian, egyszerűen, polgári kényelemben éli le életét, valami ősi nagy kulturpotencia van benne, definiálha- tatlan valódiság, szolidság, alapozottság­Ez a kaszt hiányzott Magyarországon s ezért voltak elképzelhetők a háború utáni magyar hisztériák. Nos, egyes szlövenszkói párosban néha- néha kicsillan ennek a büszke burzsoá­ziának maradványa s ahol elsősorban lát­tam belőle, az Nagyszombat volt. Ma már itt is apad, csitul, pusztul, a haj­dani polgárok beolvadnak az újakba, vagy ki­tör rajtuk is a finomodott fajták gyilkos be­tegsége: a dekadencia (spleenekbe esnek, el- ernyednek, elvész az általános okosság maró világosságában^ a szükséges vak energia, a vagyonok elherdáltatnak, az emberek lezül- lenek, alkohol, káriya, könnyelműség, csend, — ez a nemes emberek szomorú betgsége — jön), de minden dacára Nagyszombatban még él ennek a ritka patriciusfajnak maradványa. Akik lenézik a zsentriket is Ezek a polgárok a németségből jöttek. Megmagyarosodtak. 1600 óta kaputos embe­rek itt Nagyszombatban. Valamikor a szabad királyi városok idejében, pallósjoguk is volt, politizáltak, élték a társadalmukat füg­getlenül minden külső behatástól, mint akár a reneszánsz városok emberei a quinquecen- tóban, nem támaszkodtak nemzetre, vallásra, fajra, ők voltak ők, maguknak éltek, maguk­nak gazdagodtak, önmaguk számára voltak csak bánataik, örömeik, fejlődésük, művelt­ségűk, művészetük. Lenéztek minden mást, arisztokrata, büszke polgárok voltak. Többször hallottam Nagyszombatban ezt a kijelentést: — Zsentrik? Grófok és hercegek? Pah! A magyar urak még a nyereg alatt puhítot­ták a húst, amikor mi már tudományos kér­désekről vitakoztunk. És sátrakban laktak, ötig nem tudtak számolni, amikor minekünk már házaink, társadalmunk volt s tudtuk, mi az az emberi kurtoázia. S valóban, a nagyszombati polgárok há- -zainak padlásain érdekes dolgok találhatók- Könyvek a 17. századból, ősrégi nagy­szombati széljegyzetekkel, régi órák, ké­pek, gyűjtemények, utinaplók, Írások, ru­hák, csupa emlékei a régi-régi kultúrá­nak. És vannak esetek, amikor az átfinomult polgári vért a még friss, egészséges zsentrik frissítettétek föl: a vidékről jött dús és erős nemes magyar lányok hoztak életrezónt a már csende­sen mélázó, finom, hosszukezü, finom hosszuarcu, energiátlan, bölcs, puha pat­rícius utódokba. A zsentrilányok tüzbe dobták a régi könyveket, vagy padlásra küldték a lim­lomot, bizony beálltak a boltokba, a műhe­lyekbe s uj lendületet adtak a polgárságnak. Ma talán ennek is vége van. Uj típusok, uj lehetőségek hajnala tart. De tagadhatat­lan, hogy ily városokban, mint Nagyszombat, ahol hajdan egyetem volt, céhek voltak s gót meg bárok székesegyházakat állítottak, még meg-megtalálni a vaiódi polgárságnak, a ró­mai patricius-stilus utódainak, a legneme­sebb európahordozó fajnak maradványait. Van itt néhány Budenbroock-ház, néhány régi ház, olyan, mint csak a büszke Nyugateurópa lényeges részein található. A gyorsvonatnak maradnia kell! De ma haladás kell. A régi túléli magát. S (nevetséges lesz az az ősburger, aki az utcai gázvilágitás ellen igy tiltakozott a nagyszom­bati városi tanácsban: —Minek az utcát világítani? Becsületes ember hazamegy, ha besötétedik, lumpoknak pedig nem világítunk! Ma más tempó kell- Ma más problémák érnek. Példa: aminek hajdan a bölcsen ma- gukbazárkózó, mimóza, helyiérdekű városi kultúrát élő polgárság örült volna, az ma, a más helyességek világában átok. S reszket tőle a fiatal, lendülő, álmából uj injekciók­kal fölébresztett Nagyszombat. Arról van ugyanis szó, hogy elveszik a várostól a gyorsvonatokat. Ma óriási forgalom van, Nagyszombat a Pozsony—zsolnai fővonalon fekszik és három gyorsponatpár jön naponta a pályaudvarra, de a baj ott kezdődik, hogy a Pozsony -lipót- vári vonalrész csak egyvágányú s nem bírja éppen ezt a szédítő forgalmat. Azt beszélik tehát, hogy a gyorsvonatokat Pozsonytól Zsolnáig más útra terelik: Galántára, ahol a vonal kétvágányú. Egy kis, könnyű és rövid összekötővonal segítségével tetemesen meg lehet kurtítani itt az utat, úgy hogy a 4—5 kilométeres je­lentéktelen táv kiépítésével a Nagyszombat— lipólvári 64 kilométeres, nehéz terénumu második vágány építése fölöslegessé válna. Ez a terv Nagyszombat fejlődésének ha­lálát jelentené és máris kivivta a kereskedők és az iparosok erélyes tiltakozását. A \áros uj életet akar, uj nagyságot s miként régen is Hansa-városszerü jelenség volt, most is jelen­tős fejlődésre meg rangra akar szert tenni. Annál is inkább, mert megérdemli. Kevés város van, melynek ily gazdag vi­déke volna s a környékbeli szlovákság szinte elütő a szlovák parasztok általános típusától, többnyire nem szegény, zsellér- embere^,. földtelenek, hanem a maguk alföídiségében valahogy közelednek az al­földi magvar parasztokhoz, földjük van, néha sok is, gazdagok, néha nagyon is és egy-két helyütt — horribile dictu a szlo­vák parasztságnál — még a nemes szőlő­termesztéssel is foglalkoznak. Ők is akarják a gyorsvonatokat. Ergo vale, parva Roma De alkony rezeg az arainyos gabonák fö­lött a meleg párában — és mennem kell. A tornyok, integetnek, a gyárkémények elre­zegnek a szürkületben, a dóm még-még ra­gyog, a városi torony madonnája még-még tüzes, de már csak a csillagok fénylenek, fe­keteség kúszik a mindenségre és feljött a hold. Most eszembe jut a régi nagyszombati la­tin diákének. Az egyetemi hallgatók énekel­ték, amikor elvitték iskolájukat Budára a százéves egyetem-városból: Ergo vale, parva Roma, magnae Romáé aemula Derelinquo desolata tecta tua comptula; Rex me iubet ire Budám, terra mari urbem [inotam: Eris posthac, nisi fallor, oppidorum famula. Én is megyek, a régi polgárgyerek, ha nem is lesz a város ezentúl „desolata“. Én is megyek. Nem a király hiv és nem Budára. De más valami és — Prágába- Még messzebb­re, gyökértelenebbre. És mi lesz belőled — nise fallor — oh Nagyszombat, Kis-Róma? Szvatkó Pál. Moszkva tiltakozik Rákosiék felelősségrevonása ellen Budapest, julius 22. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: A büntető tör­vényszéken Rákosi Mátyás és társai bűnügyé­ben ma szünetelt a tárgyalás s a tanúkihall­gatásokat csak holnap fogják folytatni. Sze- mák Rezső dr., a tárgyalást vezető tanácsel­nök má délelőtt Moszkvából németnyelvű táv­iratot kapott a következő címzéssel: Szemák Vorsitzender im Rákosi Prozess. A távirat, amelyet tegnap adtak fel Moszkvában, ma­gyar fordításban a következőképpen hangzik: A moszkvai forradalmi népbiztosság munká­sai, alkalmazottai és mérnökei, a szovjet vas­utasok, hajósok és távirászok tiltakoznak a magyar munkásmozgalom ellen folyamatba vett vizsgálat és a munkás harcosokkal szem­ben tanúsított kíméletlen bánásmód ellen. Schwebow, Sergejew. A szocialista pártok és a mai többség Prága, julius 22. Jelentettük tegnap, hogy az agrár Vecer fölvetette a kérdést, vájjon a szocialisták visszahívják bizalmi embereiket azokból a közintézményekből, ahová még a petka helyezte őket. A Právo Lidu erre a kö­vetkezőképpen válaszolt: A vám- és ongruatöbbség a mi választás utáni rezsimünket osztályalapra helyezte s ez­által a mostani ciklus képére rányomta bélye­gét. Egyetlen szocialista párt sem taszít­ható félre és nem szerepelhet megtűrt függelék gyanánt egy cseh-néniel-racgyar polgári koalícióban. Választásokra van szükség, amelyek előbb, vagy utóbb meg kell, hogy változtassák a po-< litikai erőviszonyokat és ezzel a mostani par­lamenti többség alapjait is A mi pártunk ed­dig sem engedte befolyásoltatni taktikáját, ezentúl is a saját választói és munkásosztálya érdekei szerint fog eljárni. Azáltal, hogy a mi pártunk átment az ellenzékbe, még nem szűnt meg létezni és senkinek nincs joga meg­fosztani a pártot az egyes köztestületekben megillető aránylagos befolyástól és képvise­lettől. A másik szocialista párt is nyilatkozik a kombinácnóról mely kapcsolatba hozta a pár­tot a leendő kormánytöbbséggel. — Bizonyos — írja a párt hivatalos lap­ja, a Ceské Slovo — hogy a vámtöbbség igyek­szik a kormányt megtartani, de a legközeleb­bi időre nézve egyedül irányadók a koncesz- sziók, amiket a csehek a németeknek hajlan- dók adni. Tartja magát a hír, hogy lémet Landsmannminiszter lesz. A cseh szocilistak- ról terjesztett azon föltevés, hogy a leendő többséget támogatni fogják, teljesen alapta­lan, mert a pártban erre vonatkozólag eddig semmiféle tárgyalás nem folyt.

Next

/
Thumbnails
Contents