Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-16 / 158. (1196.) szám
5 Huszton elfogták Reisiifz bűntársát Megoldódott Reinitz nagybányai gyilkosságának rejtélye Fuchs Dezső töredelmes vallomást tett, hogy ő ölte meg Renítzcel együtt Grosz nagykárolyi vendéglőst 1926 julius 16, péntek. van Damaszkusz, hol keressem? Hol vannak a művészei, kereskedői, papjai, csavargói, komédiásai, kényurai, bölcsei, koldusai? Egy keleti város, ahol nem látni koldust, mert nincsen, aki adjon! Mikor az a szerencsétlen Sarrail generális kidobta a bálteremből a druz főnökök küldöttségét, ezzel a glaoékez- ityüs, ostoba mozdulattal megfojtotta Kelet egyik legszebb városát, tüzet és kénkövet szakasztott ezekre a szelid házakra, — neon lehet, mégse lehet ezt ésszel fölfogni és megérteni, hogy mi európaiak mit művelünk ebben a világban! Mi keresni valója van itt a légiónak? Hol a jog, hol az az emberi vagy isteni jog, népszövetségi határozat, bulla és körszakáll, ami indokolja, hogy Szíriában a franciák háborút viseljenek? Ki érti, ki magyarázza meg ezt a csöndes, megfojtott Damaszkuszi? Nézz bele ezekbe az üres utcákba, ezekbe a sápadt arcokba, düh, gyűlölet, kétségbeesés, megvetés beszél minden mozdulatukból, — mit keres itt, mit akar tőlük, miért boldogítja őket tankjaival és repülőgépeivel Európa? Mi lesz, ha ezek a tömegek egyszer megmozdulnak s egy mozdulattal visszahódítanak minket, európaiakat, a fatornyos hazánkba, lakjainkkal és' szerződéseinkkel együtt s kikergetnek a világból, ahol mohón, kapzsian, gonoszán és kegyetlenül viselkedtünk és eljátszottuk a tiszteletüket? „Mohammed hite a kardot parancsolja" . . . Este hat óra van, gyűlnek a mecsetekbe. Ez az egyetlen óra, hogy sok embert látok az utcán. A minarettek énekelni kezdenek, vékonyan, a mecsetek szőnyeigeiu sűrűn térdelnek Damaszkusz szegényei. Nem ismerem az imájukat, de tudom, hogy van benne Európával kapcsolatban valami. Idegen légió, repülők, barrikádok, szuronyok, — mindig ez, mindenütt ez, ez a kivirult tudomány, ez az embermesterség, ez a betegség, ez a lepra! Nem menekülhetsz előle, mindenütt elédtoppan, Parisban és Dara aszhuszban, őrséget vált és megcsillogtatja a bajonettjeit. Miféle élet ez, miféle istenek vigyáznak reánk? Megyek el innen is, meg- szégyenülten, semmit nem bocsátva meg s csak nagyon keveset remélve. Márai Sándor. Clark prágai angol követ távozik London, julius 15. A Times konstantinápolyi jelentése szerint Clark prágai angol követet Konstantinápolyba nevezik ki, ahol fölváltja Sir Rónáid Lindsayt, a moszuli megegyezés megteremtőjét, akit, mint ismeretes, Berlinbe neveztek ki nagykövetnek. Borzalmas tűzvész egy amerikai szállóban Newyork, julius 15. Óriási tűzvész elpusztította a Newyork államban fekvő Twi- light Jun kirándulószállodát. Sok vendég csak akkor 'ébredt föl, amikor a tűz már elpusztította a lépcsőházakat és a felvonókat. Ma reggelig 12 teljesen megszenvedett holttestet találtak a romok alatt, de még 16 vendég és 7 alkalmazott hiányzik. Amikor a szálloda vendégei látták, hogy a tűz elzárta útjukat, irtózatos pánik keletkezett köztük. Egy anya kisfiát ledobta a harmadik emeletről, majd önmaga is utána ugrott. A gyermeknek nem történt semmi baja, az anya azonban súlyosan megsebesült. Milyen idő várható? Ma egész Európában derült és igen meleg időjárás uralkodott. A délelőtti hőmérséklet Középeurópá- ban átlag 30—32 fok Celsius közt mozgott. A köztársaság déli részében délielé zivatarok törtek ki. Prágában 3 óra körül felhőszakadás volt és dió- nagyságu jég esett. A zivatarokat a Skócia felől a kontinensre húzódó északi, hűvösebb légáramlat okozza. Ennek a hűvös területnek a kiszélesedése az időjárás lehűlését és rosszabbodását idézheti elő. — A hőmérséklet maximuma Aussigban, Losoncon és Ungvárott 31, Prágában 30 fok Celsius volt. Prágában a napon 42 fok Celsiust mértek. — Időprognózis: A felhőzetek szaporodása, zivatarra hajló, meleg idő várható, északi széllel.- Zarándoklat Máriacellbe. A Ferencrendiek vezetése alatt Pozsonyból augusztus 23-án indul a jubiláris zarándoklat Máriacellbe. A részletes programmot a vezetőség később fogja tudatni. — öngyilkos huszártiszt. Rima szombati tudósítónk jelenti: Palkóéba József 29 éves cseh nemzetiségű huszárfőhadnagy a Rimaszombatban állomásozó 5. lovasezrednél, gyógyithataMau betegsége miatti elkeseredésében veronállal megmérgezte magát és meghalt. A szimpatikus megjelenésű és kitűnő lovas Miében álló tiszt .tragédiája széles körben váltott ki részvétet- Katonai pompával temették ed Rimaszombatiban. Kassa, julius 15. (Kassai tudósítónk telefonjelentése.) A XX. század bünkrómikájában páratlanul áll Reinitz tömeges gyilkosságának esete úgy az áldozatok számát, mint a bűntények körülményeit tekintve. Reinitz hatalmas szuggesztiv erejével és a vallás törvényeivel való visszaéléssel hálójába keritett több hirtelen meggazdagodásra vágyó kereskedőt, akik a forradalmi idők zavaros konjunktúrájában mindenféle kalandos tervet reálisinak tartottak. Ezeket a szerencsétleneket Reinitz különböző mesékkel rejtett helyekre csalta és bűntársaival eltette láb alólReinitz mindezideig tagadásban volt és van, de a körülmények ellene szólnak és a kassai nyomozás felderítette kassai bűntetteinek egész sorozatát, minek következtében két kassai bűntársát, Domjanovics Ferencet és Bodnár Györgyöt, mint a P. M. H. annakidején megírta, a kassai törvényszék elitélte. Reinitz a szatmári törvényszék előtt felelt bűntetteiért és ott életfogytiglani kényszermunkára Ítélték. Minthogy azonban mindent és állandóan tagadott, a nagybányai erdőben elkövetett gyilkosság körülményeit ez a tárgyalás nem tisztázta. Pedig éppen Gross Hermán nagykárolyi vendéglős eltűnése és hullájának a nagybányai erdőben való feltalálása indította meg Fazekasladány, julius hó Potemkin generálisra kell. gondolnunk, meg a nevezetes generális nagyszerű kulisszaépitkezé- seire, mikor ezt a vidéket járja az ember. Tudniillik: a kulisszáit és a félrevezetések a rimaszombati állami müut vonaláig szólnak, ami ezen túl van, az már kulisszamögötti, elhagyott, elárvult, a világ szeme elé nem való ^rmedt őszinteség. A nagyszerűen gondozott városközi műútról csalt az első mellékfalu irányába kell lekanyarodnunk, hogy a maga valóságában táruljon föl ennek a vidéknek örök-szegénysége, hogy rátalálhassunk az elhagyatottság és az örök elzárkózóItság egyik okára, ami talán legfontosabb valamennyi között: a lehetetlen útviszonyokra. Esőben szivacsos tésztává dagadó, napsütésben sziklakeménnyé rögösödő hegynek föl, hegynek le, paraszt szekérrel is alig járható utak, vörös, agyagos színükkel mint egy véres jaj húzódnak a legelők, erdők és hónapos zivataroktól földig vert vetések között. Arra kell gondolni, hogy ez a vidék sohase fog lábra kapni, sohase lesz kereskedelme, ipara nívós, mig ilyen lehetetlen utak sorompói zárják el a külvilág lehetőségeitől. Hosszú éveken át gondozatlanul hagyott utak keseregnek megváltásért az egész környéken s a díszes állami müut fehér szalagja a szó legkomolyabb értelmében Potemkiniádákra készteti a gyanútlan utasembert. Elhanyagolt vidék ez, néprajzi határ a szlovák és magyar területek elválasztó vonalán. Susány az első község, ahová terhes küzdelmek után, amit az utakkal folytattunk, bejuthattunk. Ez a község és a környezők mind: a legkiválóbb agyaggal van megáldva, s évszázadoktól űzik a környék lakosai a cserépedény, tetőcserép és épitkezőtégla égetést. Kályhagyórtásban és apró keramikai ügyességekben kulminált iparuk és művészetük végső pontja s messze földön híresek voltak ezzel. Ismerték őket úgyis, mint rimaszombati meg os- gyáni fazekasok, de hát ez csak a hírnév szélesbi- tése végett ragadt rájuk, végeredményben a híres agyagiparosok lelőhelyei századok óta a Szuka- völgyi kis községekben meghúzódó házacskákban voltak, itt gyártották a mázaskorsókat, amiket vag- gontételekben repítettek a magyar Nagy Alföld minden városába, itt égették a tűzálló téglákat, ami Németországig meg sem állt s ha bemégy egy-egy nagygazda szobájába, akár a balkáni államok bélyegeit is megmutatja valamely tetőcserepet rendelő levélen. Deák András uram ügyes volt a falujában, mondom, csak volt, mert ahogy műhelyébe vezet: a szomorú elhagyatottság kópét mutatja a kiszáradt agyagcsomó, a korong, amin az edény készül s a ház falának támasztva csak néhány kályhacserép és az ablakban Szent György sárkányölő vitéznek primitív módon kedves szobra mutatja a hajdani műhely izgalmát. Deák András uram és vele együtt az _ egész falu: annakidején reggeltől estéiig csak cserépedényt formált és téglát égetett a falu tizenhét kemencéjében, mégis alig győzték a munkát, ami életet adott: manapság elnézegetik a két kemence füstölését s ez is csak néhanapján fogadja torkába a fazekak s virágcserepek rengetegét. — Talán adó miatt tetszett jönni? — fogad gyanakodóan Deák András uram is, de a még ma is szerényen dolgozó öreg Piszár András aram is, értelmes, józaneszü, világlátott emberek. Mert az adó bántja ezt a népet is. Egyrészt. Reinitz fölött a lavinát. A közelben egy használt gallért találtak, amelyen „Reinitz" jelzés állott és bár a román nyomozás során hiányok mutatkoztak, végül Reinitz mégis börtönbe került. Mindenki gyanította, hogy Reinitznek ebben az esetében is bűntársa volt, de ez a rejtély csak most oldódott meg. A Iiuszti állomáson tegnapelőtt elfogták Fuchs Rezsőt, aki rövid vallatás után beismerte, hogy ő követte el a nagybányai gyilkosságot Reinitzzel. Bekísérték Kassára, ahol Pongrác rend- őrtauácsos újból kihallgatta. Fuchs itt megismételte a közvetlen elfogatása után mondottakat. Töredelmesen megvallotta, hogy ő gyilkolta meg Reinitzzel együtt Gross Hermán nagykárolyi vendéglőst- Szatmárott találkozott egyszer Reinitz- vel, aki őt teljesen hatalmába kerítette. Szuggesztiv erpjével vette őt rá a gyilkosságra. ő vette azt a kalapácsot, amellyel a vendéglőst megölték. Reinitztől akkor 11.000 leit kapott és a meggyilkolt éráját az aranylánccal. Pongrác rendőrtanácsos azonnal érintkezésbe lépett a szatmári rendőrhatóságokkal és ennek következményeképpen még a tegnapi nap folyamán Fuchssal együtt Szatmár- ra utazott, hogy a Reinitzzel való szembesítést megejtsék. Másrészt pedig az,, hogy alig kelendő az áru, alig szállíthatnak. A kisembereket sújtó adó itt mutatkozik be igazi arcával. Itt, ahol negyven-ötven koronáról van szó, amiről nem tudják miért, mi célból, mikorra és különösen miből, honnan fogják kifizetni? Nem a tiz-huszezer koronás adók a nagy adók. A legnagyobb adó ez a negyven-ötven korona, abban a kis parasztházban, ahol talán tiz korona készpénz nincs egyszerre, mig valami vásár szerencséje el nem következik. Piszár András uramhoz megyünk el, mert Deák Andrásnál nincs nedves agyag, amivel a fazékgyártást megmutathatná. Azelőtt az egész falu fazekat gyártott, most a szerény földecskéjét műveli. Piszár András igen értelmes, világosfejü öregember. Éppen mázat őrölt kőkorongon a méhesben, ahogy bekövetkezünk hozzá. Miután Piszár András bácsit is megnyugtattuk, hogy nem adóvégrehajtás szempontja hozott ide, még az újságba való kitétel célját is meg kellett magyarázni neki. Ő is azzal kezdte azonban, hgy négyszáz korona jövedelmi adót róttak ki rá, de még 1920-ra visszamenőleg és maga se érti az egészet. így mondja: — Békát ne akarjon senki se nyírni, mert abból gyapjú soha se lesz! Hanem hozzák a nedves agyagot. Deák András leül a fazekas korong mellé s ügyes kézzel megcsapkodja először, gömbbé gyúrja az agyagmasszát. Aztán ráteszi az asztalmagasságu kis korongra, amit egy vastengely összekötésében a Da- gyobbik, lábbalhajthatő koronggal forgat. , Forog, pörög, sebesen, lassabban a korong, a mester finom ujjai hajlítják, duzzasztják, mélyítik, kerekítik, domborítják és lyukasztják az agyagtömböt s alig pár perc múlva büszkén magasul föl egy pörgő agyagfazék. Fácskával idomítja, nedves bőrrel simítja, forgatja, meg- megállítja, fület rak rá, aztán spárgával vágja le a korongról. Kész. — Egy éve nem csináltam már, —- mondja kissé szégyenlősen, — nem elég finom a iezem hozzá. Hol van az az idő, mikor 100—L50 vagon edényt szállítottunk egy nyári idényen! Szobrot is csinálgattunk, kályhát is. Ma már senkinek sem kell. Legföljebb régi kályhát javítunk. Az agyagfazék azonban ott várja a gondozó kezet. Most napon fog száradni huszonnégy óráig. Aztán kemencébe kerül. Kiégetés után bekenik a belsejét mázzal, esetleg festenek is rá valamit s újból kemencébe teszik. A kemencék hosszúkásak vagy köralakuak s a falu házai között mindenütt ott találhatók. De ma már csak kettőt használnak belőlük. A legtöbb kidőlt-bedőlt épitmény szomorú emléke. — Ó, nagyon szépeket lehet csinálni az agyagból. De kinek kell ma már? — panaszkodik a mester, — én annakidején Rimaszombatban, az állami agyagiskolában tanultam ki, munkavezető is voltam, dehát csak ennyire jutottam a tudományommal, hogy egy éve nem csináltam semmit. Van egy kis földem, azt művelem. De azt meg veri az eső. Fáz eka s z sál us sán yban éppen téglát és virágcserepet raktak a falu közepén álló két nagy kemencébe. Vásárra készültek. Meg Besztercére rendeltek egynéhány virágcserepet. Virágcseréppel lehet még érvényesülni. táv Ilt, Zsaluzsdnyban, volt az agyagipar központja. Innen indultak ki hosszú szekérsorok az országutakra, amik egész Szegedig, Szabadkáig bevonultak, ide futottak be a tüzálló-chamotte tégla megrendelései még Hamburgból is. Érdekes rendszer volt itt. A falu egy-két tekintélyesebb gazdája felvállalta a munkát meghatározott íjzámu téglára vagy cserépre. Atáu hazajött s itthon kiadta ismét egyes családoknak, több szétosztott részletben. Azok elkészítették, ő meg leszállította a megrendelőknek. Azt lehetett némelyikről gondolni, hogy nagyüzemü téglagyáros, pedig az egész faluban semminemű téglagyár nem is volt soha. Házilag, az egész falu, mint egy család, készítette el a kívánt mennyiségei s a nagyvállalkozók pedig elintézték az üzletet. Keresem is Szikora Márton Legényt, az egyik ilyen nagyvállalkozót, de valahol Salgótarján körül jár. Itthon van azonban Szlanyina János Gulyás, éppen a cseréprakásra felügyel. — Valami üzlet csak volna, de hát hol van az attól az időtől, amikor még Galacba meg Rus- csukba vittem a téglát! Elzártak minden határt, a vám meg óriási. Ezt tessék kiírni, hogy egy méter- mázsa tégla vámja Magyarországba tizenhét korona. Hát valami jó szerződést kellene csinálni. Szóval: belföldön adó, külföldön vám. — A valutadifferencia még engedné valahogy a szállítást, Hanem a vám! Kegy szom bol do Mezőn Igen értelmesen beszélget el. Ezek az emberek jobbára végeztek egypár gimnáziumi osztályt is, mozogtak a világban, üzletet kötöttek, forogtak mindenfelé, öntudatosak, barátságosak: a parasztba oltott üzletember típusai. — Hol veszik azt a sok agyagot? — Susányban például a birtokosoktól veszik. Egy szekér agyag hatvan korona. Zsaluzsányban a közbirtokdsság tulajdona. Hiszen agyag voltra uram, rengeteg, csak szállítani is lehetne ugyanannyit! Békében úgy mondták: Így eme do Mezőn, ami annyit jelent, hogy megyünk a Nagy Alföldre árulni. Mezőnek hívták az Alföldet. Most legfeljebb a falu melletti mezőre lehet menni kapálni, mert hát ez a világ sora. A ház előtt nagy falakban áll a tűzálló tégla. Cseng, mint az érc. Egy mezítlábas ember most rak kemencébe sok száz virágcserepet. Ezzel fog majd faluzni. Most pénzt adnak az áruért. De: Kegy szom bol do Mezőn: akkor cserekereskedés folyt, búza, paprika, termények voltak a fizetség. Jóízű csevicével kinálgatnak mindenütt. Zavaros egy kicsit, a sok esőtől. Meg furfangos ital, hamar meg kell inni, mert különben elbugyog az ereje. Az egész vidék tele van cseviceforrásokkah A réteken pedig áll a hetes eső vize s elszaporodtak rajtuk á békák. A faluszéli kovácsmühely- ben készítik uj útjára a cséplőgépet. De senki se tudja, milyen lesz az aratás. Cserepes—Nagyszuha nagyon érdekes két község, amennyiben teljesen össze van építve. Szinte egy utca sem választja el a kettőt. Sőt az az érdekesség is megtörténik, hogy nagyszuhaiak laknak Cserepesen — azaz a szomszéd utcasoron. Itt már alig űzik a cserepes- ipart, holott az egyik község neve erre mutatott. A szuhavölgyi háziagyagipar végső állomása itt van, mert a szomszéd Poltáron már gyárrá fejlődött ez a tevékenység, chamotte- tégla és tetőcserépgyárrá. Kettő is van, a Baratta- féle és a Krausz-gyár. így foglalja el a tért a gyáripar minden fejlődésnek indult háziipar elől, ez a fejlődés rendje itt is, ahol nagyapáink sohasem gondolták, hogy kiveszne valaha a zsalu- zsányi fazekas emléke. A rimaszombati múzeumba kell elmenni, ha a híres rimaszombati, osgyáni, zsaluzsányi mesterek agyagból álmodott remekműveit, céhkorsóit, kályhadiszeit, házoromdiszeit, dc- hányszelencéit akarjuk még élvezni és az agyagipar mindenféle mesterkedéseit a pici fazekacs- kátől az akós cseréphordóig. Itt, a muzeum dohos levegőjében még életre ébrednek néha múlt idők jeles mesterei, a virágosdiszeket és emberi figurákat játszi kézzel kimódoló, korong fölé hajló művészi iparosai. Semmi sincs már ezekből. A céhekkel együtt elrepült a mestergerendás házak józan, egyszerű ipara is, elfujta a gyár kőszénfüstje, s ami még megmaradt: a tucatkorsó és a dísztelen, mázatlan virágcserép: összetörte az adó, a vám és a nagy pénztelenség. Nincs már szilieket játszó korsó, formákat álmodó mesterember és az is, aki néhanapján ilyenen kapta rajta saját- magát, szégyenkezve rejt el egy-egy agyagba oltott vágyódást, hogy ne is lássék, ne is hallják ke- zének-lelkének migindulását sohase. Híres volt pedig valamikor ez a kézműves- ipar. Még nem is olyan régen. Háború elölt vagontételekké virágzott, talán utolsó felkapaszkodás^ volt. Annyi bizonyos, hogy falvak éllek meg belőle, családok kenyéradó alkalma lett, széles világgá szórta hirnevét. Jókai,t Mikszáth könyveiben sokat tesznek a sorok róluk említést s mi, o vidék környékén lakók is azt hittük, hogy valóban körülbelül élő valóság még. De halódik, bizony, agonizál, hacsak valami jóindulatú szem meg nem látja és valami segítő kéz fel nem karolja őket. Mert jó emberek nagyon. Ősük hosszú sora egymásnak adta át az ügyes kéz titkát s pörgött a korong, emelkedett a puha agyagfazék, virággal szépült a cserép oldala. Mig most, egy vigyázatlan pillanatban elhasad az utolsó zsaluzsányi mázaskorsó is és nem lesz többé. Vájjon számonkérik-e az utódok? Szombathy Viktor. xx A ponyvairodalom mételyczö hatásától óvja meg gyermekét, ha jó olvasmánnyal lói ja el. Rendelje meg a Táp sifülés nyuszikát Halódik a híres gömöri fazekasipar Nyaktörő utak mint a kereskedelem bánitói — Végig a Szuhavölgyön — Ahol hajdan híres fazekasipar volt, ott most panaszkodnak az emberek — Az utolsó kályhások, fazekasok Egy kis romantikával ismét kevesebb — A P. M. H. munkatársától —
