Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-15 / 157. (1195.) szám

2 1926 julius 15, csütörtök. Churchill elismeri, hogy engedett Caillaunital* A pénzügymanászter londoni sikere a párisi sajtóban — Churchill alsóházi nyilatkozata Fedor Miklós kei. szoe. képviselő beszámoló kőrútja a Murányvölgyében Jolsva, julius 14. Fedor Miklós keresztényszocialista nem­zetgyűlési képviselő gömöri beszámója során vasárnap Nagyröcét és Jolsvát látogatta meg. A beszámoló pártgyülést Nagyrőcén a városi vendéglő nagytermében szépszámú hallgató­ság előtt Ladák István vashegyi elnök nyi­totta meg. Utána Fedor Miklós képviselő elő­ször szlovák, majd magyar nyelven beszélt. Beszédében rámutatott arra, hogy az őslakos­ságot nemcsak a hallatlan adókkal, hanem vámokkal, kiviteli tilalmakkal és egyéb ter­hekkel juttatják a tönk szélére s kényszerűik kivándorlásra. Ugyanekkor az itteni ipart, ke­reskedelmet és munkaalkalmat tönkretevő vállalatok állami támogatásban részesülnek. Jogainkért és kenyerünkért elszánt küzdel­met kell folytatnunk s a jobb jövő elérése céljából az egész őslakosságot egy táborba kell egyesítenünk. A lelkes helyesléssel fogadott beszéd után Derfényi János szepességi titkár szólalt föl s ő is az őslakosság gazdasági természetű sérelmeivel foglalkozott és többek között ki­tért a szociális biztosítás kérdésére is. A jól sikerült gyűlés után Fedor képvi­selő és a jelenlevő pártvezetőségi tagok ko­csikon Jolsvára mentek át. Páris, julius 14. A francia sajtó ma reg­gel már kissé hűvösebben ir Caillaux lon­doni sikeréről, de azérí a lapok még mindig hangoztatják, hogy az angol adósságokban történt megegyezés, döntően megjavíthatja a frank helyzetét­Máig az a vélemény kristályosodott ki, hogy a megegyezés leglényegesebb pont­ja az. amelyben Anglia kötelezi magát, hogy Franciaország fizetségeit Németor­szág fizetségeitől teszi függővé. Párisban úgy fogiák fel ezt a pontot, mint az adósságok áthárítását a német birodalom­ra s igv nagyon meg vannak elégedve Cail­laux munkájával. A jobboldali sajtó hidegeb­ben ir, de nem talál kivetnivalót a megegye­zésben. Az Echo de Paris szerint az egyetlen előny az. hogy biztonsági klauzula vitája a londoni precedens után is aktuális marad a szövetségesek között. Ugyanazon a módon, mint a londoni megegyezés történt, meg kell változtatni az amerikai szerződést is, s ba ez sikerül, akkor komolyan lehet beszélni a frank szanálásáról. A francia közvélemény Churchill angol pénzügyi államtitkár tegnapi alsóházi nyilat­kozatával is meg van elégedve. Churchill lojálisán elismeri, hogy Anglia engedett Franciaországnak. Snowden interpellációjára válaszolva ki­fejtette, hogy a megegyezés mindaddig lehe­tetlennek látszott, amig nem sikerült a biz­tonsági klauzula kérdését rendezni. Francia- ország ©nélkül a pont nélkül semmiesetre sem egyezett volna ki s könnyen olyan kezek­be sodródott volna, melyek párisi uralmát a City sem nézhetné szívesen. Churchill a mun­káspárt aggodalmaira kijelentette, hogy a szerződésnek az a része, melyben a francia fizetségeket a német fizetségektől teszik füg­gővé, még nem jelenti a kölcsön áthárítását Németországra. „Lássa a vilii és Ítéljen P VIII. Jolsván a fürdő zsúfolásig megtelt nagy­termében a pártgyülést id. Mikulás János el­nök nyitotta meg. Fedor Miklós képviselő szlovák és magyarnyelvű beszédében részle­tesen foglalkozott az illetőségi és állampol­gársági sérelmekkel, az elbocsátott közalkal­mazottak és nyugdíjasok ügyével s élesen bí­rálta a kormányzat szlovenszkóellenes gazda­sági politikáját. Ravasz István központi titkár és Derfényi körzeti titkár általános helyesléssel fogadott beszédeik után a népgvülés lelkes hcngidat- ban véget ért. Az állampolgárságért folyamodók figyelmébe! ^ (E. S. 0.) Mivel az uj állampolgársági törvény szerint az állampolgárság megadása fölött a prágai belügyminisztérium határoz, a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Központi Irodája kötelességének tartja kö­zölni a közönséggel, hogy ezekben az ügyek­ben készséggel jár közbe a belügyminiszté­riumnál és kéri a feleket, hogy azonnal, mi­helyst kérvényüket a zsupáni hivatalok Prá­gába fölterjesztették, ezt közöljék a Központi Irodával, hogy interveniálhasson a kérvény mielőbbi kedvező elintézése érdekében. Min­denféle tanáccsal és útbaigazítással is szíve­sen szolgál az iroda. A Központi Iroda cime: Prága II., na Poriéi 14. szám. Mezzanin. A tanügyi kormányzat merénylete a munkácsi keres­A második pont Csehszlovákiának azon köte­lezettségéről szól, mely szerint „a Ruszinországban lévő tisztviselőket, — amennyiben csak lehetséges — ezen terület lakói sorából fogja kiválasztani." A negyedik pontot azért idézi Zsatkovics, mert abban Ruszinszkónak a prágai parlamentbe kül­dendő képviselőnek jogairól van szó. E pont sze­rint a kiküldött képviselőknek nincs szavazati jo­guk „olyan közigazgatási ügyekben, melyek a Ru­szin országgyűlés hatáskörébe tartoznak." Zsatkovics szerint tehát: a „locaI“ szót bel- ügynek kell értelmezni. 16 képviselő és 8 szenátor Podkarpatska Rusnak — írja tovább Zsatko­vics — mint az a 4. paragrafusban említve van, joga van megfelelő képviseletre, tehát 16 képviselőre és 8 szenátorra, nem pedig 9 képviselőre és 4 szenátorra, amint ezt a csehszlovák alkotmány, egy olyan alkotmány, melyet az én meg­kérdezésem nélkül, illetőleg bármelyik reprezentáns, vagy reprezentánsok tudta nélkül készítettek és elfogadlak előírja. Zsatkovics polemizál A röpirat további részeiben Klofács szenátor­ral polemizál, kijelenti, hogy . — Kétségen felül áll, hogy Podkarpatska Rus az egyházi ügyekben teljesen autonóm, és azért a prágai kormány ezen ügyben nem rendelkez­hetik semmiféle joghatósággal és nem fogadhat el semmiféle ideiglenes és állandó törvényt, amely az egyházi vagyon birtoklását érintené, amint azt Klofács szenátor és mások nyíltan keresztül akar­ták vinni. — Klofács szenátornak a szenátusban elhang­zott nyilvános kijelentését illetőleg, hogy az én kijelentésem „csehszlovák-ruszin foederáeió“ el­lenkezik az alkotmány feltételeivel, csak annyit óhajtok mondani, hogy ha Podkarpatska Rus meg­kapja mindazt, amire a békekonferencia határoza­tai és tárgyalásai alapján fel van jogosítva, akkor nem véve figyelembe azt, hogy milyen lesz a Csehszlovák—Podkarpatska Rus unió neve vagy cime, az tényleg foederáció lesz. Zsatkovics nem személyeskedik A röpirat végén az exkormányzó a személyi ügyekről írva. a következőket jelenti ki: — Készakarva kihagytam ezen leírásból (röp- iratból) az összes személyi ügyeket, mivel ez- időben egyedüli szándékom becsületesen és igaz­ságosan bemutatni a Csehszlovákia és Pod- karpa'ska Rus egyesülésének alapvető tényeit és nem kívánom befeketíteni senkinek sem a nevét és jellemét, akár mennyire megérdemelné is. Finálé Az exkormányzó a röpiratot egyetlen mondat­tal zárja le, de ebből az egyetlen mondatból is ki- érzik, hogy a ruszin nép jövőjéért dolgozó ame­rikai ügyvéd végtelen csalódással távozott el arról a területről, amelyet felszabaditottnak hitt és amelynek rövid ideig első kormányzója volt. Utolsó mondata a következő: „Nemcsak mint ruszin és szláv, de mint a csehszlovák köztársaság barátja is szilárdan hi­szem, hoy a csehszlovák köztársaság kötelezett­sége, nemcsak a tisztesség és igazságosság nevé­ben, hanem a csehszlovák köztársaság jövendő boldogságának és megerősödésének érdekében is, haladéktalanul megadni Podkarpatska Rusnak a teljes autonómiád becsületes és igazságos hatá­rokkal. Kelt Uzhorodon, 1921 április 11-én G. J. Zsatkovics Podkarpatska Rus kormányzója Hogy mentette meg tábornok hétezer autótaxival Párisi és Franciaországot A marnei csata valódi története — Gallieni, Páris volt parancsnoka, halála után legendás hős Franciaorszgáhan és hirneve Szent Genovéva hírnevével vetekszik — Clemencau és Joffre aknamunkája a hős ellen, aki 1914-ben állítólag uj Napóleon akart lenni — Egy misztikus lelkesedésül szoborleleplezés — A P. M. H. tudósítójától. — kedeimi akadémia ellen (Saját tudósitónktól.) A ruszinszkói tan­ügyi kormányzat, csak rendkívül hosszú utánjárás után és nehézségek árán engedé­lyezte a munkácsi magyar nyelvű kereskedel­mi akadémiát. A város lakossága óriási anya­gi áldozatokat is hozott, mig az akadémia mostani palotáját felépítette. Alig félév mú­lott el, hogy az akadémia uj épületébe köl­tözött, a ravasz tanügyi kormányzat máris el akarja vágni a magyar tanintézet életét. A tanügyi referátus ugyanis az akadémiára va­ló felvételt felvételi vizsgához köti, nem elégszik meg a középiskola negyedik osztá­lyának bizonyítványával. Most újabban pe­dig rendeletileg parancsolta meg, hogy csak olyan tanulókat vehet fel az igazgatóság, akiknek középiskolai negyed osztályú bizo­nyítványukban egyetlen elégséges osztályzat sincsen. Ennek az ukáznak eredménye, hogy 42 jelentkező magyar tanuló közül csak kettő ütötte meg a mértéket és most az a veszély fenyegeti az akadémiát, hogy azt tanulóhiány miatt fogják bezárni. A tanügyi kormányzat­nak ugylátszik ez a célja. A magyar szülők nagyarányú akcióra készülnek a sérelmes ügyben. Páris, julius 14. Páris ma egy újabb szoborral gyarapodott: Gallieni tábornok szobrával. Páris megmentőjének az ércalakjával. A pacifizmust hirdető köztársaság minden ünneplő pompáját felvonultatta a leleplező ünnepségen: ércsisakos századokat, aranysipkás marsallokat, dübörgő kerekű ágyukat, csillogó ba- jonetteket, sortüzekef, mindent, ami 1914-ben nem ünnepies parádé, de véresen és veszedelmesen ko­moly valóság volt. Az akkori fejveszettség, izga­lom és kapkodás, ma ünnepies ceremóniává hig­gadt, kicsiszolt és kiegyensúlyozott magasztaló be­szédekké ünnepiesedett az 1914. őszén az ellene megindult rágalom áradata, s ma a hazafiasság min­den szép jelzőjét ráaggatták a halott generális em­lékére, akit életében az ourcqui győzelme után, amellyel Párisi és az egész Franciaországot, megmentette a német inváziótól, a francia vezérkar és a francia kormány minden módon igyekezett elgáncsolni, mert nagyon féltek attól, hogy esetleg egy második Napóleon szerepét szándékozik eljátszani. Gallieni generális ma legendás hős lett és szent Genovéva mellé emelkedett. Mindakettőben Páris megmentőjét tisztelik a franciák, az egyik Attilától mentette meg a várost, a másik a néme­tektől. Sőt Gallieni több lett, mint szent Genové­va, ő nem egy legenda szülte szent, ő a hitetlenek csodálatát is bírja, ő a hitetlenek szemeláttára csi­nált csodát, most, alig pár évvel ezelőtt. A kétségbeesés napjai Párisban. Madagaskar, Indokína, Tunisz és Marokkó után, ahol energikus — sőt véres — keze diadalmasan lobogtatta a francia trikolórt, Párisban találta őt a háború kitörése. A már nyugdíjazott generálist hirtelen Páris katonai parancsnokává nevezték ki. Két héttel később a német lovas járőrök Chautilly utcáin vágtattak a sasos zászlóval, alig harminc ki­lométernyire Páristól. A francia kormány elmene­kült Párisból, a város maga zsúfolva menekültek­kel, mindenütt felfordulás, zűrzavar, fejveszettség. A Marne mellett a németek ellenálhatat- lanul egyre jönnek, a Montmarlreon már hallani lehetett az ágyudörgést. Joffre és á francia vezérkar kétségbesetten tanács­kozik Páris kiürítéséről, hisz szerintük a várost nem tehetett védeni, mert nem volt elegendő katona­ság, sem muníció. A németek ezen a szeptemberi napon — 12-én — már itt álltak Paris határában a Marne mellett, a rézsisakos ulánusok lovai szü- gyig gázolták a folyó vizében ott, ahová alig pár héttel azelőtt a párisiak vasárnap délutánonként csónakázni jártak ki. Minden elveszettnek lát­szott. A párisiak pakoltak, elkeseredetten, két­ségbeesve, reménytelenül. A bűvös erejű plakát. A legnagyobb zavarban, a legnagyobb demo- ralizációban megjelent Páris falain Gallieni gene­rális spártai hangú kiáltványa, amely lelket öntött a reménytelenekbe. A kemény, katonás, egyszerű szavak visszaadták az önbizalmat,- megacélozták a lankadó kitartást s Páris hinni kezdett. S Gallieni még az éjszaka folyamin a ve­zérkar akarata ellenére saját felelősségére megtelte az intézkedéseket Páris védel­mére. A boulevardokon összeszedték az autotaxikaf, a civileket puskával s töltényekkel fölszerelve, az önkénteseket s minden épkézláb katonát a taxikra rakatott. A háború fúriává változott kokottok ad­ták a lelkesedést az ijedt s megrémült katonaság­ok, akik az autókra kapaszkodva mint a háború lobogóhaju fúriái süvöltözték és üdvözölték a bo­rii ok elleni gyűlöletet, a remegő, félelmetes és két­ségbeesett éjszakába. Reggelre a Marne partján Kluch ulánu- saival szemben ott állt ötvenezer elkese­redett ember, a semmiből odaleremtöd- ve, nem várva s meglepetésszerűen. Páris utolsó ötvnezer férfia, akik fegyvert tudtak fogni s akik mögött az izgalomban és kétségek kö­zött remegő Páris zsolozsmázott a félrevert haran- gu templomokban. Az utolsó ötvenezer ember s utánuk semmi, csak kétségbeesés. Mit tud hétezer autóin •?'. És Gallieni generális, terve, minden katonai számítás és minden stratégiai tudomány ellenére sikerült. A németek megtorpantak. Amint a német memoárokból látható, a i németek nagy tartalékokat sejettek e mö« / gött az ötvenezer ember mögött. Egy fél- j millió katonát még. Pedig nem volt semmi mögöttük, csak kezüket tördelő öregek, ki­sirt szemű asszonyok, éhes gyermekek és \ hétezer autotaxi. Hétezer autotaxi! Hétezer autotaxi, aminek a se­gítségével, Gallieni úgy tudott operálni az ötven­ezer emberével, hogy az legalább ötször annyinak látszott. Az ezredeket órák alatt tudta az egyik helyről a másikra dobni. A németek túlerőt sejt­ve visszavonultak. S az ágyuszót e napon hallották utoljára a Montmarteon. Párist megmentette Gal- iiéni. A bordeauxi kormány gyávasága. A következő napon újabb plakátok jelentek meg Páris falain. De ezek már nem Galliéni pla­kátjai voltak. Joffre jelentette Páris népének a nagy diadalt, a marnei gloiret. És a hivatalos je­lentések még csak a nevét sem említették a Pá­risi megmentő generálisnak, az újságokból pedig a cenzúra mindenntinnen kihúzta és kitörölte a ne­vét s az ő bravúrját hirdető és dicsérő cikkeket. A francia vezérkar és kormány megijedt Gallienitöl, féltek, hogy ki akarja hasz­nálni a dicsőségét, féltek az ambíciójától, féltek, hogy az elnöki székbe akar beülni. Clémenceau, aki tigrisfogait csak akkor kezdte mu­togatni, államcsíny tervezésével vádolta, amit kü­lönben csak azért csinált — amint később kide­rült — hogy a bordeauxi kormányt megijessze és előkészítse magának az utat,Vivianin keresztül a miniszterelnökségre. Galliéni akkor a félelmetes katona és politikus hírében állott, aki a diktatúrát akarta a republikára erőszakolni. Félt tőle a bor­deauxi kormány és a vezérkar, mert a hatalom akkor tényleg nagyon könnyen teljesen az ő kezé­be kerülhetett volna, ha a közvélemény úgy kí­vánja. Jött. Viviani, a bordeauxi kormány meg- j bukott, Galliéni hadügyminiszter lett, Fran­ciaország túl volt az első ijedségen és az első veszedelmen s lassanként megtudja a francia nép, hogy nem is Joffre a híres máméi győző, hanem Galliéni. Hirneve szárnyat kapott, nimbusz övezte a nevét. De ő ennek már semmi hasznát sem vette, 1916. elején meghalt. Ma a szobra előtt a hivatalos francia köztár­saság megadta azt a tiszteletet, amit életében nem adott meg neki olyan mértékben, mint ahogy azt kiérdemelte, attól tartva, hogy nem jó republiká­nus. A nép már régen bálványai közé sorozta s a novét Páris patrónusaival együtt emlegetik. Ma ez a bálvány szobrot kapott s a lábainál ott volt egy- rakáson 41 megtépett francia trikolor, a marnei, Párist megmentő csatában résztvett negyvenegy francia ezred zászlója ... Brughardt Aladár. Rozsnyói vasas-gyógyfürdő és hidegvíz-gyógyintézet, klimatikus gyógyhely, Kolnawa-R«»s$nir6' tSilevensikó) Vasas-, meleg-, hideg- és villanyfürdők. Elsőrendű gyógyhely mindennemű női bajok, vérszegénység, sápkor, érelmeszesedés, vérzések, idegbántalmak, migraine, hisztéria, neuraszténia, álmatlanság, étvágytalanság, stb. eseteiben. Lábadozók, reconvalescensek kitűnő üdülőtelepe. A fürdő gyönyörű fenyves és lomberdő közepén fekszik 470 méternyire a tenger szinc felett, közel a világhírű dobsinai jégbarlanghoz, -r— Elsőrendű szállodai szoba, háromszoros étkezéssel, napi 32.— Ke, — Posta, tá­vírda, vasútállomás helyben. Bővebb felvilágosítással szolgál , a Fürdőigazgatósátr.- ■. . ■ r ..XCi.

Next

/
Thumbnails
Contents