Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-14 / 156. (1194.) szám

6 1926 julius 14, szerdia. Aki tizenkilencszer jött át az Óceánon a Krisztus nevében Beacli W .Sylvester dr. amerikai lelkész, a Ref. Egyházak Világszövetségének európai vezetője nyilatkozik a P. M. H.-nak — Amerika egyre jobban érdeklődik a kisebbségi egy­házak sorsa iránt — 18 európai államban ind ült meg a protestáns munka — Meglátogatta a losonci teológiát — A P.M. H. kiküldött munkatársától — Ruttka, julius eleje. Losoncon a Ruttka—pozsonyi gyorsba egy ér­dekes arcú, őszes öregur száll be. Valami nagyon idegen szer Li van rajta s ahogy jobban megnézem, világosam látom, hogy amerikai. Tényleg, Sörös Béla losonci református lelkész, theoiógiai igaz­gató áll a vonatablaknál s Böjtbe Sándor lelkész kíséri fel a vonatba: kétségtelen, hogy amerikai lelkész s mint rövidesen megtudom, nem más, mint iBeacb W. Sylvester dr., az Alliance ol Refor­mer! ChurcLes Throushout tbe World európai segélybizottságámak elnöke, a világszerte is­mert nevű Good dr. utóda, aki az amerikai Princeton református lelkipásztora s most a középeurópai kisebbségi egyházakat látogatja s többek közt az erdélyi, bánsági és szloven- szkói református egyházak helyzetéről jött tá­jékozódást szerezni Amerika és a Református Világszövetség számára. Egy másodosztályú fülkében leül a sarokba, angol sapkáját megigazítja és kis pipára gyújt, ötven-hatvanéves ember, amerikai merev udva­riassággal mutatkozik be, amikor Böjtbe Sándor bemutat és angolul tolmácsolja, hogy interjút akarok. ■Lassan, voortajtottan beszél s minden mondat után megáll, szájába teszi a malrózpipát és elnéz. Rögtön látom, hogy sokat járt Európában: hozzá van szokva a tolmácshoz, gyakorlata'van. — Gyakran járt Európában, ugye? — Igen. Most tizenkilencedszer jöttem át. [Amerikában egyre nő az érdeklődés az európai dolgok iránt, a Református Egyházak Világszövet­ségének segélybizottsága most intenzív figyelemmel foglalkozik az euró­pai kisebbségi egyházak problémáival: jelen­leg 18 államot utazok be, hogy a protestáns egyházak állapotairól, sérelmeiről és szükség­leteiről tájékozódást szerezzünk. — Középeurópában ...? — Bejártam Lengyelországot, Erdélyt, Jugo­szláviát, Magyarországot, most Szlovenszkón dolgo­zom, innen Ausztriába, Olaszországba, Görög- és Törökországba megyek ... — Erdélyben ott voltam Makkay ref. püspök beiktatásán. Két évvel ezelőtt számos sérelmet és észrevételt tárgyaltunk meg a román kormány­körökkel s örvendetesen tapasztaltam, hogy a kisebbségi magyar egyházakkal a kormány sokkal előzé- kenyebben és szívesebben bánik, — nem ma­radt eredménytelen az intervenció. — Jugoszláviában legutóbb a zomboi'i refor­mátus egyházat látogattam meg: nagyon szép jö­vőnek néz elébe. — Magyarországon is hosszabb időt tföltöittem, igen sok szomorú dolgot kellett tapasztalnám. Ma­gyarországon igen rossz gazdasági viszonyokat te­remtett a háború befejezése és roppant megnehe­zítette az életet. — Lengyelországban legérdekesebb a helyzet. Itt mintegy 100.000 protestáns ember él. Sztamisz- lavban egy Zöckler Theodor nevű lelkes reformá­tus lelkész kezdte meg az egész világon megindult regeneráló protestáns munkát s négy bécsi lelkészt hozatott Galíciába. A varsói közoktatásügyi miniszter azonban ezeknek eltiltota a prédikálást. Ez ügyben jártam Varsában is és pedig sikerrel. Szlovenszkói útja felől kérdezősködöm, hogy látott-e sérelmeket g miket és fog-e interveniálni Prágában, — tud-e a felekezeti tanítók és tanárok kálváriajárásáról és a többi égető problémáról? Megrázza a fejét, miint a többi amerikai, akik­től itt Szlovenszkón itteni sérelmekről kérdezős­ködtem s akartam valamit megtudni: — Erről nem kívánók nyilatkozni. A feleke­zeti tanítók és tanárok ügyéről már beszélgettem illetékes helyeken, de ki kell hangsúlyoznom, hogy mi a nemzetiségek közti megértés és béke alap­ún állunk: az a célunk, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a nemzetiségeket. — örömmel láttam azonban azt a szép mun- jtáf, amely Losoncon kezdődött. Az amerikai refor- máliuisság nagyon örül a ref. theoiógiai szeminá­riumnak s tudják, hogy Sörös Béla kezében annak vezetése a legméltóbb és legmegfelelőbb kezekben '■n letéve. Majd tolmácsunkra mutat: — Ő maga is két esztendeig volt kinn Ameri­kában, képzett theológus s amit most végez, elis­merésre méltó. A szintén itt működő Galambos lel­kész is egyike a legképzettebb fiatal theológu- eoknak. f'js milyen álláspontot foglal el a Református Világ züvfé.ség a piotiista törekvésekkel szemben, rokonszenves volna-e neki, ha a regeneráló munka a piet,izmus jegyében kezdődne meg? — kérdezem. Krre én is felelhetek, — jegyzi meg Böjtbe Sándor s nem fordítja le a kérdést. — Az a kér­dőn. mii* /•"niifuniir n'i&Aúaaxmm a.lntt. Mi azokat a, jkieír gyeskedőket tartjuk pietistáknak, akik elfordulnak az elvdlágiasodott egyháztól, de mi nem fordulunk el az egyháztól, hanem az egyházak elsekélyesedett életét az egyház keretein belül akarjuk megtölteni az evangé­liumi élettel: mi gyakorlati kereszténységet akarunk s ez szerintünk még nem pietiznvus. Szívesen beszélnék még erről a kérdésről magával Mister B'eaidh-el is, de az idő halad. Ró­mának a háború után egész Európában megkezdett előretörése kerül szóiba. —Kétségtelen — mondja Mr. Beach —, hogy különösen Lengyelországban, Romániában, Bulgá­riában és Magyarországon ez az előretörés erősen érezhető. Amerika katolikusai állandóan segítik dollárral európai testvéreiket. Ha a protestánsok is annyit áldoznának, sokat lehetne csinálni. De az állandóan, intenzivebb nevelés hatása alatt a vilá­gon egyre inkább önállóan kezdenek gondolkozni az emberek s minden formalizmustól egyre inkább a belső egyéni élettartalom kimélyitésére fognak törekedni. Amerikában az a vélemény, hogy ez az előretörés nem lehet itartós. Végül megemlítem, hogy tud-e arról, hogy Szlovenszkón épp a protestáns egyházak hívei közül szedik hívőiket a különféle szekta- mozgalmak, amelyek ugyan nem kerülik el a katolikus közsé­geket, de főleg református és evangélikus falvak­ban terjeszkednek s ez részben ellentmond a fenti fejtegetésnek? — A szektamozgalmak is csali azt mutatják, hogy a nép lelki táplálék után vágyódik. Ez a vágy szép és helyes. Csak az helytelenitendő, ha ezt a vágyat a történelmi egyházakon kívül akarják kielégíteni. A szekták kenyeret mutat­nak a keresőknek, de csali követ adnak! Elgondolkozik s mintegy összegez egy el nem mondott elimefuttatást: — A világon megindult evangéliumi lelki uj- jáébredás célja csak egy lehet: a vallás lelki oldalát kimélyiteni. Búcsúzéba még megtudom, hogy az ősz lelki- pásztor a szeptember 14—18-án Genfiben tartandó világszövetségi gyűlésig Európában marad s akkor utazik vissza tizenkilencedszer haza az Óceánon. Győry Dezső. GRIGORIJ RASZPU1IN OROSZORSZÁG TITKOS CÁRJA IVÁN NASIVIN REGÉNYE „Magas vendég4* érkezik Carszköje Szelóba (6) Napsütéses harmatos reggel volt, mikor a 1 gyors befutott a pétervári Miklós pályaudvar sötét, kormos üvegtetőzete alá. Egy előkelő női : társaság sietett a sötétkék elsőosztályu kocsi : felé. Mindannyian világos ruhában, kezükben egy-egy virágcsokor. A kalauz erőset füttyent ezüst sipján s leugrik a lépcsőről. Az ablak- ! bán egy halványlila ing tűnik föl. A hölgyek arca fölragyog: Ő megjött! Kiszáll nehány utas. Nyomukban alázatos [ képű hordárok cipehk a gyönyörű podgyászt, táskákat, sötét plédeket. Több ember hátra­fordul és kiváncsi tekintetet vet a lilainges férfira. Grigorij frissen mosdott arccal jele­nik meg az ajtóban. Haja gondosan fésülve. Ajkán fojtott mosoly. Lassú mozgással eresz*- kedik le a lépcsőn. Azonnal körülveszi az ele­gáns tarka és illatos hölgykoszoru. Egy telt idomú, de azért karcsú nő lép ki közülük. An­na -Vyrobova, a cárnő kegyence. Dús haja alól hamis szemek mosolyognak ki. Kedves­kedő mosollyal nyújt át Grigorijnak egy ha­talmas szép rózsacsokrot. Friss virág: kora hajnalban hozta be Carszkoje Szelőből egy külön autó. Vyrubova halkan, de hangsúlyoz­va mondja: — A Felséges Cámő küldi. — Ej, Mama, Mama, de elkényeztetsz vén létemre — szóit Grigorij, miközben csontos ke­zébe veszi a- rózsákat. — Nos, hogy vannak? Mind egészségesek? Mért kellett olyan lóha­lálban jönnöm? Hogy van a gyerek? — Hála Istennek, mindnyájan jól vannak — felel Vyrubova. — A cárevics is egészsé­ges, csak épp hogy a Felséges Asszony olyan nyugtalan, amikor Ön nincs itt ... És mi is mindannyian . . . Grigorij sorra cirógatta tekintetével a k zelkedésig kedves dámák mosolygó arcát, mikor azok sorra odanyujtották neki csokrai­kat. Mindegyik részére volt egy-egy szibériai tájszólása, élce. Mindkét karja tele volt ró­zsával. Fakó arcán és nehéz szemében titok­zatos mosoly ült. Tétován nézett körül. — Oh, nem vagyok szokva ilyesmihez. Köszönöm, köszönöm . . , Hanem azért tegye­tek jók, szabadítsatok meg ettől a sok vi­rágtól. Nézzétek idefigyelnek. Az emberek valóban körbeálltak és tisz­tes távolságból merően, odadelejezetten bá­multak a különös csoportra. Az ügyes női kezek egy pillanat alatt könnyítettek az illatos terhen. Grigorijjal és Vyrubovával az élén az egész társaság kilé­pett a reggeli napfényben úszó térre, mely­nek főszépsége III. Sándor szobra. Erről a szoborról tréfásan azt mondogatják az oro­szok: Kolosszális mén s rajta kolloszus-lény. Mind a két alak valóban megdöbbentő nyer- sességü, de éppen ijesztő arányaival és dara­bosságával kimondhatatlan szépség. (Trube koj herceg alkotás'a.) Egy pompás autó gördült elő. Grigorij meghajolt a hölgyek előtt és Vyrubovával fel­szállott. A gépkocsi nyugodt kattogással indult meg a Nyevszkij-proszpekt felé. A kémektől előre tájékoztatott rendőrök merően figyelték M uMJ?, amerre, a g|j>^QCgi .elJtmladJ. A tqkjúj kát nyujíóztatták és aztán elindultak a palota belsejébe. — Szasenka, menj csak'előre, — szól hir-: télén Grigorij. — Egy kissé félre kell vonul­nom. Vyrubova elpirult, lehajtotta fejét és Alexandra Fjodorovna cárné lakosztályába sietett. A berendezés szép volt és egyszerű. Az az egyszerűség, amely óriási akaraterőbe, képzelőtehetségbe és rengeteg pénzbe kerül. De a palota egészben-véve inkább hasonlított egy tehetős vidéki ember szép kúriájához, semmint egy végtelen birodalom uralkodójá­nak palotájához. Csak a láthatatlan rendőrké­mek és a látható katonai őrség jelenléte mu­tatta ennek a gazdag háznak jelentőségét. — Nos? — kérdezte Vyrubovát mohón a cárné s szenvedő nagy szemei fölragyogtak. Hervadt arcában élénken kirajzolódott egy­kori szépsége, a hideg angol szépség tipusa. Vyrubova hevesen megölelte. — Elhoztam őt! (Folytatjuk.) hölgy még néhány aggodalmas szót váltott. Mindnyájan érezték a pillanat fontosságát és meg voltak győződve arról, hogy most törté­nelmi eseménynek voltak jelentős részesei. Azzal a reménykedéssel szálltak auíc hogy mihamarabb viszont fogják látni a cári ház nagy barátját, aki esetleg Oroszország megmentője lesz. Grigorij először a Gorochavszkaja-utcai lakására akart betérni. Vyrubova összetett kézzel kezdett könyörögni neki s szemében könny remegett: — Az Istenre kérem, először Hozzája kell mennünk. Megemészti a türelmetlenség és a gond . . . Nagyon szenved . . . Sohasem néz­hetek rá anélkül, hogy a szemem könnybe ne lábadna. — Dehiszen azt mondtad az előbb, hogy a gyerek egészséges. — No igen. Ugy-ahogy egészséges. Mint mindig. Hanem ő mégis úgy aggódik miat­ta! . . . Istenem, milyen boldogtalan! — Hát jó . . . Menjünk egyenest Carsz- kojéba. Mint a könnyű fecske, úgy röpült a súlyos autó a Carskoje Szelő felé vezető országúton. Grigorij még mindig nem tudott megbarát­kozni a gépkocsi nagy sebességével s altesté- beri furcsa szorongó érzés gyötörte. Megret­tenve nézett előre. Milyen könnyen nekisza­ladhatnának valami embernek, vagy oszlop­nak! Vyrubova egy tigristakaróval gondosan betakarta a Szent Öreg lábait s alázatos rész­véttel hosszan szemlélte földiáké arcát és a szélben ide-oda lebegő sötét szakállát. Szán­dékosan hallgatott, mert a beszédtől a Szer' Öreg a hosszú ut után könnyen megbütbeüié magát. Tépett lelke egészen elszörnyedt erre a gondolatra. Vyrubova ragyon rezonáló lélek volt. Már pólyás korában szinte megnyomorító erővel hatott rá a dajka, aztán a házi nevelőnek, majd a leányintézet, végül pedig az egész fényűző, henye, tartalmatlan és természetel­lenes udvari élet. A legfőbb megrontója <3s kínzója azonban maga a férje volt, aki nálá­nál is meghasonlottabb, ziláltabb lélek. Vy i- bova több évi házasság után meggyötöri, megsavanyodott vénlányként élt egyik napról a másikra. Mindentől irtózik. Maga sem ve­szi észre, hogy az élethez és emberekhez va­ló viszonya mindinkább a hisztéria formájút ölti. Hall és lát olyas dolgokat, amik nem \a- lók, nem hallja és nem látja azt, ami valóban megtörténik. Az élő emberek csak látszatként mozognak előtte, ellenben látszatok és agyré­mek a legevidensebb valóságok gyanánt él­nek beteg agyában. Szerelem, barátság, gyű­lölet, művészet, vallás s az egész élet mind kusza és szeszélyes összevisszaságban kavar- gott benne. De ő meg van győződve >ffelől, hogy ez a torzkép az élet igazi arca. Hátborzongatós tisztelettel engedték át az autót a nagy vaskapun carkoje szelői öel­álló katonák. A kavicson puhán surrant a ko­csi a főbejáratig. Hajlongó lakájok rohanlak elő és kisegítették Grigorijt és Vyrubovát. Előbb titokban mindketten elzsibbadt tagjai­l- 4 Az iskoSaligyi minisztérium renüeieieiitől Az iskolaügyi minisztérium hivatalos közlönys az alábbi közérdekű rendelkezéseket tartalmazza: Felemelt illetékek a középiskolákon. Minden középiskolai tanuló a felvételi vizsga letevése után az első osztályba való beiratkozás­kor, valamint a más intézetbe való átlépésnél ok­tatási segédeszközökre húsz koronát köteles fizet­ni; eme kötelesség alól senkit sem lehet felmen­teni. — A félévi iskolai bizonyítvány (ér'esitő) másodlatának kiállításáért a bélyegilletéken fe­lül harminc K fizetendő. — Testgyakorlő játékokra minden tanuló évi hat K-t tartozik fizetni. Érett­ségi bizonyítvány másodlatának dija hatvan K. Ipariskolai dijak. A jövő iskolai évtől kez-dve a beiratási dij ti­zenöt korona; tanítási segédeszközökért féléven- kint húsz korona fizetendő. Tanítójelöltek létszámapasztása. A jövő iskolai év eledén a férfi- tanítóképző in­tézetek első évfolyamára intézetenkint legfeljebb huszonöt jelöltet szabad felvenni; kivételt alkot az ungvári gör. kát. tanítóképző intézet. A tanitónő­képző intézetek első évfolyamára legfeljebb husz- husz lányt szabad felvenni; kivétel az ungvári gör. kát. tanitónőképző. Ama koedukációs intéze­tek első évfolyamára, melyek fórfitani.tóképzőből származnak s a pozsonyi magyar abituriens tanfo­lyamra legfeljebb huszonöt növendék vehető fel, s ezek közül legfeljebb tizenkét leány lehet. Az ung­vári gör. kát. tanító és tanitónőképző intézet első évfolyamára legfeljebb negyven fiú s negyven leány vehető fel. Ugyancsak negyven tanulót (húsz fiú és húsz leány) szabad felvenni a munkácsi ál­lami koedukációs tanítóképző intézetbe. — Az óvó­nőképző tanfolyamokra egyenkint legfeljebb har­minc leányt szabad felvenni. Állami gyorsírászati intézet. Az iskolaügyi minisztérium 48.74*3—II. számú rendeletével megszervezte az állami gyorsírászati intézetet, melynek célja a gyorsírásnak tudomá­nyos, gyakorlati és didaktikai ápolása. Az intézet az iskolaügyi minisztériumnak van alárendelve; széhelye Prága. Az intézet élén áll az igazgató s megfelelő számú hivatalnok. Tanítói állások betöltése. A nyilvános elemi és polgári iskolák megüre­sedett, végleges tanítói állásainak pályázatát a nemre való tekintet nélkül kell kiírni; nem sza­bad tehát csak tanítót vagy tanítónőt keresni. Azok a szervek, amelyeknek jogában áll tanerőket al­kalmazni illetve kinevezni, továbbá amelyeknek joguk van valakit kijelölni vagy bemutatni, min­den esetben kötelesek figyelembe venni azt, hogy a pályázók közül melyik felel meg legjobban a helyi igényeknek s ilyenkor eltérhetnek az 1920. évi 30S. számú törvénybe foglalt azon elvtől, hogy a kinevezésnél, jelölésnél a tanítói állás nemre va­ló tekintet nélkül a legjobb képesítésű egyénnel töltendő be. I Középiskolák elnevezése. Miután az utóbbi időben számos középiskola igazgatósága arra kért engedélyt, hogy az intézetet valamely érdemes férfiú nevére kereszteljék el, a minisztérium közli, hogy csakis abban az eset­ben engedi az ilyen elnevezéseket, ha az illető, — akinek nevéről az intézetet elnevezni akarják, az egész állam érdekében szerzett bokros érdemeket, továbbá lia az illetőnek kiváló érdemei és kapcso­latai vannak az intézethez. Könyvtárnoki tanfolyamok. A községi könyvtárakról szóló törvény szeriut minden kétezernél több lelket számláló község külön könyv)árnokot köteles tartani. Eme könyv­tárnokok számára Szlovenszkón í. évi augusztus 2-áiól 23-áig három hetes tanfolyamot rendez a mi­nisztérium. Aki a tanfolyamon résztvenni óhajt, az jelentkezzék az illetékes járási közművelődési tes­tületnél. Vagyontalan hallgatók 250—350 korona államsegélyben részesülnek. Ipari, továbbképző tanfolyamok tanulói a vasúton való bejárásnál a részükre fenntartott szakaszokban illetve kocsikban kötelesek helyet foglalni. Ezekben a szakaszokban és kocsikbau ii- I los a dohányzás

Next

/
Thumbnails
Contents