Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-14 / 156. (1194.) szám

ríflREK^.

Régi Modor — régi emlékek

(Visszaemlékezés egy huszonötéves találkozóra)

Érdekesen más egy pillanatra már az állomás is. Feszült várakozásai elindulással, érkezéssel. Megviseltképü, nagyrészt már megezüstösödött fejű bácsikákj fiatalidézősen kedves, mosolygós arcai gömbölyűdnek ki az ablakokon. Valami megilletődésig méltóságszerü ezeknek a régi kitagadott diákoknak egymástölelő, első tekintete. Egymásba olvadnak a szivek. Talán egy-két könny Í3 pereg. Itt-ott egy-egy pajtáspuszi csattan, — huszonöt év lélekdermesztő eltávolodásának test- vérszinbe forduló szivárványhidja. Kedvesek a percek. Fölsorakoznak az oldalbordák, lyányok, fiuk, jövőcsemeték. — Végnélküli kavarodás. Bemutatkozások. Ismerkedések. És megindul a nagy család a közösbe párosult fiatalokkal, autóbuszosán, a diáknapok emlékbe zsugorodott régvalója felé.

*

Csupa szin, csupa ragyogás, csupa élet. Fiatal, duzzadó csemeték, nekiinduló nyurga fiuk, komolyodó vénebb diákok, mérnökuras* doktoírbácsis legelőbbre jutottak. Egy nagy, lármás kacagás az ut. Tüzes fiatal szemek egymásra delejezik a nagy-nagy élettempót, őrült iramban tűnnek egymásután a fák, házak, a dombok. Messziről már integet régi álmok messzetünő kolostora: a ké- pezde.

Mennyi kontraszt. Megcsúfolás. Irónia.

A gondredős, öreg diákleik ékből kifakadnak a szavaik, egymásba simogatódnak messzi emlékek multhangu reminiszcenciái.

Széleskedvü, gondtalan, agglegényes tónussal belédobja az egyik a tématömkelegbe a legkedvesebbet: a diákélményeket. Megelevenedik minden emlék, szárnyra kél minden visszaemlékezés. Egészséges kacagás, — melankolikus multbatekin- tés nagf frekvenciájú váltóárama ássa át a lelkeket.

Nagy komolykodón hallgatom őket, ajkam szélén nagynéha mégis kibuggyan a mosoly. Mesélni tudnék én is valamit, de visszatart a csöndes énem. Meghúzódom jobban a sarokban. Kár lenne ilyen szép fölmelegedést — lehűteni.

*

Temető, intézet, professzoriál ogatások. Ismert állomásai a találkozóknak. Kedves kötelességek. Koszorút helyezünk a sírokra. Meglátogatjuk az ujvendégü intézetet. Valami másság, ismeretlen varázslat ül a falakon — sugdolóznak az öregek. Nehezen szélesedik belénk a nagy vakációs nyugalmú alma mater. Szívesen kalauzolnak, váratlan előzékenységgel mutatják apáink eokemlókü diák- csiny helyeit. Kettőre már regényes helyen vagyunk. Harmónia terme terítve vár.

*

Huszonöt év nagy idő az emberi életben, mégis a jókedv, merészen áthidalta a nagy naptömegeket. Hisz’ Modor részükre a régi maradt, a vén praepaxancjium, a Harmónia, a jó borok — mind, mind régi, csak a régi emberek, csak a régi diákok maradnak egyre kevesebben. A nagy katasztrofális ékverődés szétosztotta őket is. Nyolcán elmaradtak. De a lelkek szavakon túlnőtt érzései, áthidalhatatlan akadályokon keresztül is elért hozájuk. A megjelentek között ott láttuk: Bauer Ferenc magyarbéli, Binovszky Béla pade- rovcei, Engelhardt Gyula jattói, Erdélyi Antal babai, Gottstein Vilmos pudmericei, Méry János csaUóköznádasdi, Náhlovszky János merasicei, Pauer Guido bagyaréti, Petrakovics Pál malackai, Rédl István féli, Rehorovszky Rezső osal- lóköznyéki, Somos Péter nyitraegerszegi, Simacsek Károly bródi, Singhoffer Béla lysai, Tálos István magyarbéli, Turza János praveneci tanítókat és családjaikat. — A Magyarországra került karfásakat Németh Béla erdőteleki tanitó képviselte, akik különböző okok miatt nem jelenhettek meg itt — s ugyanaznap Budapesten gyűltek össze találkozóra.

Bauer Ferenc fiatalhitü, örökkedélyü tanitó bátyánk megfujta a riadót, melynek szavára felfigyeltek a szétszórt kartársak. — Az ő érdeme főleg e huszonöt év nehéz napjaiból külön lapra kívánkozó jó emlékű, lélekteregetős nap, az ő végtelenül kedves arcára szegezzük szemeinket köszönően mi fiatalok is, — akik forró vérünk lázas ritmusát kevertük a huszonötéves találkozó múltat síró emlékei közé.

(Modor, julius hő.) Somos Elemér.

— A bi bar keresztesi kerület uj képviselője.

Budapestről jelentik: A bi'harkeresztesi vála sztó - kerület képviselőjévé 82 szótöbbséggel Hegyes! Károly egyscgespáiii jelöltet választották meg. Ellenijelöltje Szilágyi dr. pártonkivüli volt.

— Halálozás. Mikolik István, tekintélyes eperjesi kereskedő 68 éves korában hosszú és súlyos szenvedés után Eperjesen meghalt, tegnap temették el nagy részvét mellett.

— Csehszlovák kommunista képviselők a Rá- kosi-pör tárgyalásán. Budapestről jelenítik: Gáti József dr. ruszinszkói és Major Gábor komáromi kommunista képviselők Csehszlovákiából a Rákosi- pör főtárgyalására Budapestre érkeztek.

— „Az ujságirótársadalom sorsáról gondoskodni államérdek.4* Budapestről jelentik: A magyarországi Újságírók Kórház- és Szanatórium - Egyesülete vasárnap fényes ünnepség keretében leplezte le disztagjánaik, Rákosi Jenőnek arcképét. Az ünnepségen Vass József dr. helyettes miniszterelnök is felszólalt és többek között azt mondta, hogy „az ujságirótársadalom egy rejtett hadsereg, amelynek jólétéről gondoskodni államérdek44. Ki- jelen letté, hogy mint népjóléti miniszter, szivén viseli az ujságirótársadalom sorsát és tárcájának keretién belül mindent, el fog követni, hogy megfelelő „anyagi támogatást nyújtson.-U'juMjtALuV *Aú2AR-.ttiA<iiAü

A 68 éves villanyszerelő véres családi drámája

Egy pesterzsébeti villanyszerelő agyonlőtte a feleségét és önmagát — A családi perpatvar szomorú fináléja

Budapest, julius 13. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Megrendítő véres családi dráma játszódott le ma reggel Pesterzsébeten.

A 68 éves Csipcsala János villanyszerelő

négy revolverlövéssel leteritette nála 26

évvel fiatalabb feleségét, majd, mikor látta, hogy felesége holtan bukott a földre, önmaga ellen fordította a fegy vert. Mindketten meghaltak.

Csipcsala évekkel ezelőtt jobb napokat látott. Megtakarított pénzéből önállósította magát s jól menő villanyszerelő üzlete volt Pesterzsébeter-. Kis házikót is szerzett s megelégedetten élt első feleségével.

Jött a háború s a háború utáni gazdasági romlás és a könyörtelen tors Csipcsalá- ékat sem kímélte meg. A munka mind kevesebb lett. A kis vagyon lassan elúszott. Az asszony is meghalt. Csipcsala fölött is múltak az évek, de még elég fiatalnak érezte magát ahhoz, hogy újból megnősüljön. A gond azonban igy is mindennapos vendég volt a „fiatal" házasok már nagyon összezsugorodott háztartásában.

A gonddal együtt a veszekedés is mind gyakrabban felütötte fejét közöttük a a szomszédok nem egyszer hatalmas vihart hallottak az öreg villanyszerelő lakásából visszhangozni.

Az asszony megunta az örökös perpatvart és csak a legszükségesebbre korlátozta

■■■■■BBgiaHDnGmnnHMi

a férjével való érintkezést. Idegenekhez járt takarítani, otthon meg állandóan a konyhában tartózkodott s a házasok csak a közös étkezéseknél találkoztak egymással..

Ma reggel is hazatérve a takarításból, szokás szerint bevitte a reggelit férje szobájába. A 68 éves Csipcsala már felkelt s ingerült hangon támadt feleségére.

Hogy mi történt ezután közöttük, nem tudni. A szomszédok négy erős dörrenésre lettek figyelmesek. Majd metsző sikoly adta tudtul a súlyos tragédiát. Be akartak menni Csipcsaláékhoz, de az ajtót zárva találták. Valószínűleg maga Csipcsala zárta le beiüiro. hogy felesége meg ne szökhessen.

A szomszédok pillanatnyilag tanácstalanul állottak, de hamar rerdőrért szaladtak s vele együtt feltörték a lakást.

Csipcsáláné vérbe fagyva, élettelenül feküdt a padlón, mellette állt az ősz Csipcsala remegő kezében füstölgő revolverrel. A szomszédok rá akartak rohanni, de Csipcsala megelőzte őket: az

utolsó golyót saját halántékába röpítette és véres fejjel bukott holt felesége mellé.

Előhívták a mentőket, de segítség már nem volt. Az asszony halott volt, Csipcsala meg a kórházba szállítás közben halt meg.

Most együtt feküsznek a halottaskamrában.

Az öreg házaspár tragédiája nagy megdöbbenést keltett a városban.

Lélekvesztőn Londonból Kalkuttába

Irta: Niels Ventdegodt kapitány III.

Küzdelem a dühöngő óceánnal

A következő vasárnap reggel a Viking utra- készen állott a boulognei kikötőben, hogy tovább vigyen minket Franciaország északi és nyugati partvidékeinek veszedelmes útvonalán. Kis társaságunk most már teljes számban volt együtt, mert Jorgensen hadnagy Boulogneban hozzánk csatlakozott és így apály idején mindahárman a legjobb hangulatban indultunk útnak a homokos part mentén, amely annyira emlékeztetett minket Jtit- land vidékére.

Sajnos, örömünk nem tartott sokáig, mert csakhamar erős szél kerekedett, mely hullámzuhanyokat zúdított ránk, később pedig megeredt az eső. Az ég és a tenger kegyelméből mind a hármunknak alaposan kijutott egy nem túl kellemesnek mondható hideg fürdő, amelyből a legjobban szegény kormányosunk vette ki a részét, akit leginkább értek a felcsapó hullámok.

Másnap reggel a szél ereje viharrá fokozódott és miután a Viking az állandóan becsapó hullámok következtében különösen a Somme torkolatánál sok vizet ivott, aznap a kis Le Treport kikötőig jutottunk csak el Itt kitüntető szívességgel fogadott bennünket az angol alkonzul, aki aznap este szálláshoz is juttatott minket egy ott élő lengyel földbirtokos házában. Másnap ismét hiába reménykedtünk abban, hogy kedvezőbb időben kelhetünk útra és csak az a szilárd elhatározásunk, hogy okvetlenül elérünk Dieppe-be, adott erőt ahhoz, hogy zuhogó esőben és tomboló viharban induljunk el Le Treportból az égnek meredő krétaszirtekkel szegélyezett francia part mentén. Az elemekkel hat órán keresztül vívott kétségbeesett küzdelem után teljesen átázva és kimerültén futottunk be estefelé Dieppe kikötőjébe, ahol az ottani evezős klub (Club Nautique Die- pois) vezetői a legszeretereméltóbb fogadtatásban részesítettek minket és még aznap este baráti ünnepség keretében választottak meg bennünket a klub tiszteletbeli tagjaivá.

Két négyevezős csónak kíséretében hagytuk el másnak a vendégszertő Dieppet, de sajnos, az idő csak nem akart megjavulni. Az erős bóra nagyon megnehezítette számunkra az evezést és amikor estefelé tomboló orkán ért utói bennünket, kénytelenek voltunk újból partra szállni a St. Pierre au Pont nevű kis kikötőben, ahol egy üres fürdőházban találtunk menedéket az éjszakára. Másnap pihenőnapot tartottunk, mert vakmerőség lett volna a változatlan erővel dühöngő viharban a tengerre kimerészkedni. Nem is indultunk útnak, csak harmadnap, de a hullámverés még ekkor is olyan erős volt, hogy a start csak a legnagyobb nehézségek között sikerült számunkra. Előzőleg csomagjainkat a Viking ülései alatt helyeztük el és mind a hárman térdig a vízben állva vártunk a kedvező pillanatra, hogy a hullám elkapjon és kivigyen bennünket.

Percekig álltunk igy a sekély vízben feszülten figyelve, hogy a kedvező pillanatot el ne mulasz- szuk. Most! A hullámhegy ijesztő gyorsaságai közeledett. felénk és egy szempillantás alatt elkapta a Vikinget. A két evezős indulásra készen ül már a helyén, de szerencsétlen kormányosunk nem bizonyult, elég fürgének és néhány Izgalmas másodpercig kétségbeesetten kapaszkodva lógóit a csónak farán, mialatt a Viking már ott himbálódzott a hullámtaréjon. A következő percben teljes erővel húztunk el két egymást követő hullámhegy között,

úgy hogy evezőink ropogtak belé, — mitsera törődve kormányosunkkal, akinek még mindig nem sikerült helyére felkusznia. A fejünk fölött összecsapó hullámok félig megtöltötték a csónakot és a hideg sós víznek valóságos özönét zuditották nyakainkba. Mindez már nem zavart bennünket. Végre mindenki elhelyezkedett és mi magunk mögött hagyva a veszedelmes hullámverést, kieveztünk a háborgó tengerre, onnan integetve búcsút barátainknak, a derék breton halászoknak, akik a partról figyelték a dühöngő Atlanti Óceánnal folytatott küzdelmünket, hogy szerencsétlenség esetén azonnal segítségünkre siethessenek. Folytattuk tehát utunkat, de már a legközelebbi kikötőben újra partra kellett szállnunk, mert istenki- sértés lett volna tovább evezni. Fécampban egy hajóács othonában vártaik be a következő napot és erős délnyugati szél mellett délben indultunk tovább, óvatosan közvetlenül a part mellett evezve, hogy legalább a krétasziklák nyújtsanak némi menedéket az Óceán fenyegető hullámai ellen. Hiába volt minden. Alig egy órai elkeseredett küzdelem után újból ki kellett kötnünk. Ezúttal Etretat-ban kerestünk oltalmat. A kikötés ugyan nem ment simán, mert az erős hullámjárás miatt attól tartottunk, hogy a Viking széttörik a parti szirteken. Nagynehezen mégis sikerült partra vontatnunk a csónakot, de ugyanakkor elkeseredve láttuk, hogy gondosan becsomagolt holmink és podgyászunk teljesen átázott. Még a légmentesen zárt cinkdobozokba is befolyt a viz.

Mit tehettünk mást, valahogy elhelyezkedtünk egy mészégető kunyhójában, elővettük gyorsforraló készülékünket és annak lángja mellett száritgat- tuk vizes ruhadarabjainkat, titokban pedig abban reménykedtünk, hogy már másnak újra útnak indulhatunk. De sajnos, a balszerencse nem tágított mellőlünk!

Londonból való elindulásunk után ugyanis tulszorosra fűzött cipőm feltörte a lábamat és mert a jelentéktelennek látszó sebbel nem sokat törődtem, az csakhamar annyira rosszabbodott, hogy már Fécamp-ban orvoshoz kellett mennem, aki erős fertőzést állapított meg és az Etrétat- tól harminc kilométernyire fekvő Le Havre-ban kórházba utalt. Erre a nem várt szerencsétlenségre igazán nem voltam előkészülve és nagyon elkedvetlenített, hogy az orvos véleménye szerint legalább nyolc napig kell ágyban mai'adnom. Nem vigasztaló ■' számomra az sem, hogy barátunk, Jorgensen hadnagy a tulerőltetés következtében jobbkarján izomrándulást szenvedett és ezért szintén a kórházba került.

Szomorú kilátások egy világkörüli távevezés folytatására nézve!

Mindamellett nem adjaik fel a reményt és mert lábam szerencsére állandóan javul, — Jorgensen pedig már holnap elhagyja a kórházat, — azt remélem, ^ogy mire cikkem megjelenik, már újból utón vagyunk.

Eddig összesen négyszázharminchárom kilométernyi távot, azaz kétszázharnaincnégy tengeri mért- földnyi utat tettünk meg.

Zarándoklat Máriacellbe. A Ferenc- rendiek vezetése alatt Pozsonyból augusztus 23-án indul a jubiláns zarándoklat Máriacellbe. A részletes programmot a vezetőség t-^sőbb fogja tudatni.

xx Pöstyéu fürdő. A gyönyörű időjárás folytán a 'látogatók száma elérte megint a tavalyi állomány számát. Hivatalos kimutatás szerint jomius 6-án 10.063 bejelentett vendég, a tavalyi 10.013-thoz képest. Az újonnan érkezett vendégek között ott látjuk Dr. Ing. Lindentílialt, az amerikai „Hidkinály“-t, ki különben briinni születésű. A fürdőélet már teljes medrében folyik, naponta hangverseny és az újonnan berendezett tenniszpályákon minden héten temniszmérkőzéseket látni. A golf link különösen az ami erikái és angol vendégektől van megbecsülve.

— Agyonlőtte magát a szentesi rendőrkapitány. Szegedről jelentik: A szentesi rendőrkapitányság vezetője, az 'erdélyi származású Bámífy György rendőrtanácsos ellen több feljelentés érkezett az elmúlt napokban a szegedi főkapitánysághoz. Mikor a vizsgálóbizottság kiszállt Szentesre, Bánfify rendőrtanácsos agyonlőtte magát- Még nem sikerült megállapítani, hogy elkövetett-e szabálytalanságokat.

— Az elbocsátott! közalkalmazottak jelentkező-- sének utolsó napjai. A Magyar Nemzeti Párt. sajtófőnöksége közli: Holota János dr. magyar nemzeti párti képviselőnek felhívására megmozdult az elbocsátott magyar közalkalmazottak szomorú tábora és az utolsó reménysugárhoz fűződő hittel és lelkesedéssel tömörül a magyar nemzeti párt akciójának zászlaja alatt. A szilárd bizalom és a hála érzése vezeti az elbocsátott közalkalmazottakat a magyar nemzeti párthoz s a párt az illetékes tényezőktől nyert biztosítások alapján ki fogja eszközölni az elbocsátottak ügyének rendezését és a jogos igények kielégítését. Mivel a jelentkezési határidő julius 15-én lejár, a magyar nemzeti párt ezúton figyelmezteti az elbocsátott közalkalmazottakat, hogy akik eddig nem jelentkeztek, azok saját érdekükben használják fel a még hátralévő pár napot arra, hogy az elbocsátott közalkalmazottak kataszterének elkészítése végett jelentkeznek a párt erre kijelölt szerveinél, a pozsonyiak a párt sajtófőnökségénél (Carlton-szálló II.), a kassaiak a párt főtitkárságánál (Tördássy-utca 7), a vidéken lakók pedig Írásban Holota János dr. nemzetgyűlési képviselőnél (Érsekújvár, Városháza). Julius 15-ike után a magyar nemzeti párt a legsürgősebben fel fogja dolgoztatni az egybegyült adatokat és elkészíti azt a katasztert, amelynek nyomán az igények kielégítése megtörténik.

— A postaügyi minisztériarm figyelmébe. Tudjuk ugyan, hogy köztrásaságunk földrajzi alakulata' következtében a köztársaság egyes részei között nagy távolságok vannak, hogy a ruszinszkói Rahó olyan messzire van a fővárostól, mint ide London, de a rádió és a repülőgép korában mégis fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat az itteni postaszolgálat ellen, amely a jó öreg delizsánc korszakára emlékeztet. Megállapítjuk, hogy postaszolgálatunk egy idő óta teljesen csődöt mondott és Szlovenszkó- bóL meg Rusziniszkőból sokkal későbben érkeznek a levelek a fővárosba, minit Madridból és Londonból. Ez a jelenség nem szórványos, hanem általánossá vált. Hogy egy-két kiáltó példát hozzunk fel, egy Kassán julius 9-én keltezett levelet julius 13-án kézbesítettek^ egy ruszinszkói julius 8-iki keltezésű levél szintén ma érkezett szerkesztőségünkbe. Emellett a telefonszolgálatban mindennapossá válik már az a jelenség, hogy Kassával és más kelet- szlovenszkói városokkal egyáltalán nem lehet beszélni, mert „rossz a vonal". Mindenesetre különös tény, hogy a közlekedés ilyen arányú fejlődésének korában postaügyünk Noé apánk kora előtti időkben cammog. Mert Noé apánknak postagalambjai egészen bizonyosan gyorsabbak és ímegbizíhatóbbak voltak, mint a mi postánk.

xx Az univerzális cipő. Elismerten a legjobb és univerzálisnak mondható cipő a Bafia-íéle női clotbfélcipő, amely minden követelménynek a legteljesebb mértékben megfelel: A legelegánsabb s emellett kényelmes, könnyű, tartós, levegős és — ami a fő — olcsó: 35 korona párja. Sétára és társaságba is teljesen megfelel. Házicipőnek is használható és az az előnye van, hogy látogató fogadásakor sem kell mással felcserélni.

— Kerti ünnepély Érsek újvár ott. Az érsekuj- vári római katolikus kör Forgách-ulcai lefödhető kerthelyiségében julius 18-án műsoros estéllyel és táncmulatsággal egybekötött kerti ünnepélyt rendez. A mulatságot kedvezőtlen idő esetén is megtartják.

— A jegyzők miagánmunkálatai díjazásának kérdése. Nyitrai tudósilónk jelenti: Nyitra-nagy- megye jegyzői e napokban a nyitrai városházán gyűlést tartottak, amelyen többek között a jegyzők magánmoonkál a táj díjazásának kérdésével foglalkoztak behatóbban. A kérdést legutóbb az tette ismét aktuálissá, hogy ügyvédi körök részéről lépések történtek azon miniszteri rendeletnek hatálytalan itása iránt, amely megengedi a jegyzőknek a ma gánmuukát a t ok é r t megállap i tót t h o n orárium ok elfogadását. A gyűlés — hivatkozva arra, hogy a városoktól távol eső falvak lakosainak legtöbb esetben teljes lehetetlenség ügyes-bajos dolgaikban ügyvédhez fordulni — elhatározta, hogy a kormánytól memorandumban fogja kérni a rendelet további érvénybenhagyását.

— Az amerikai hatóságok az ateizmus terjesztése ellen. Newyorkból jelentik: Az Egyesült Államok területén megalakult „American Assocütion fór tihe Advancement of Atheism" (az ateizmus terjedéséért. dolgozó amerikai szövetség) alapszabályait az összes illetékes amerikai hatóságok és végül a l egf elsőbb törvényszék is vissza írta silói ; ák. így a szövetség kénytelen működését beszüntetni.

— Szaporodnak az iskolák — Litvániában. Az Eszperantó Hírszolgálat közli, hogy Litvániában örvendetesen növekszik az iskolák száma. 1913-ban 873 iskola volt 1013 tani!óval és 51.000 tanulóval. Most 206-1 iskola működik 3000 tani tóval és 123.715 tanulóval. Még 2000 iskolára és 2500 Unitóra van szükség, hogy az áll alános lunkölclezsitség érvényesülhessen.