Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-14 / 156. (1194.) szám
1926 julius 14, szerda. 5 'KíSaAItMASfea.-HIRLSE Rákosi tomtuysiista szónoklata a budapesti törvényszék elölt A kommunista b&npor tőtárgyalásának második napja — Rákosi szónokol, de a kérdésekre megtagadja a választ - Moszkva tüntet Budapest ellen Budapest, julius 13. (Budapesti szerkesztőségünk teleíonjelentése.) Ma délelőtt folytatták a budapesti királyi büntetőtör- vényszéken Rákosi Mátyás volt népbiztos és kommunistatársai bünpörének tárgyalását. A tárgyalás iránt az érdeklődés nem csökkent. A közönség padsorai épp olyan zsúfoltak, mint az első tárgyalási napon. Kevéssel tíz óra előtt nyitotta meg az elnök a tárgyalást, majd folytatta Rákosi Mátyás kihallgatását. Rákosi mai vallomása is valóságos kommunista, forradalmi, agitáciős beszéd volt. Az elnök egyes kifejezései miatt több Ízben is xendreutasitja Rákosit, de ez ismét és újólag folytatja politikai hitvallásának ismertetését. Az elnök végre is félbeszakítja a tüzesen szónokló Rákosit s több kérdést intéz hozzá. — Hogyan szerezte a hamis útlevelet és kinek a megbízásából jött Magyarországra? — teszi föl a kérdést az elnök. — Oroszországban szereztem. Oroszországból küldtek ide. Egyebet nem mondhatok — válaszolta Rákosi. — Kijelentem, hogy a szervezés technikai részét érintő kérdésekre nem válaszolhatok — folytatja és valóban nem is felel egy kérdésre sem. Az elnök ezután fel olvastat ja a rendőrségen tett beismerő vallomásáról felvett jegyzőkönyvet. Rákosi: Ezt a vallomásomat már régebben visszavontam. — A kommunista technika igen jó technika — mondja többek között Rákosi — s én nem akarom ezt a technikát lehetetlenné tenni, mert erre még szükség lehet a per le- tárgyalása után is, ha illegális utón kell majd a szervezkedést folytatnunk. Vallomásomról a rendőrségen felvett jegyzőkönyv adatai egyáltalában nem felelnek meg a valóságnak s csak azért tettem azt a vallomást, mert társaimon véltem ezzel segíteni, akikről azt hallottam, hogy bántalmazásokat kellett elszenvedniük. Amit tettem, csak közönséges kommunista munka volt. Ha most történetesen Olaszországban lennék vádlott, legfeljebb néhány hónapot kapnék utlevélhamisitás miatt és kitoloncolnának az országból. Meggyőződésem most is az, hogy nem vétettem az állami és társadalmi rend ellen. Ezzel befejeződött Rákosi kihallgatása. Utána az elnök rövid szünetet rendelt el, majd Gőgös Ignác vádlottat vezettette elő. Gőgös nem hazudtolta meg nevét, hetykén viselkedik a bíróság előtt, akárcsak eddig kihallgatott társai. Fölényes hangú válaszait látható élvezettel hallgatja Rákosi. — Már régen szükségét éreztem a kommunista szervezkedésnek, — mondja emelkedett hangon, — hiszen, aki nem igy gondolkodik, nem ''eket vérbeli kommunista. A rendőrségen egészen más érdekek szerint kellett dolgoznom, mint itt a bíróságon. Mert, ha nem engedelmeskedtem volna, nem valószínű, hogy megérem a holnapot. Ezért kellett jegyzőkönyvbe diktálnom olyan adatokat, amelyek a detektívek szája izének megfeleltek. Az elnök ezután ismerteti a Gőgös Ig- nácra vonatkozó orvosi látleletet, mely megállapítja, hogy Gőgösön apróbb sérülések voltak láthatók, de az orvosi vélemény szerint ezek a sérülések Összekötözéstől származhattak. Erre vonatkozólag Gőgös azt áz észrevételt teszi, hogy letartóztatásakor nem is kötözték össze. Elnök most arról tesz fel kérded, hogy milyen pénzen tartotta fönn magát. Gőgös: Hajlandó vagyok beszélni, ha a fajvédő pártok ... — az elnök erélyesen kopog ceruzájával az asztalon — ... igén, ha ők is megmondják. Elnök: Tessék a kérdésre válaszolni: Miből élt és honnét volt pér-ze? Gőgös: Kérem nekem mindég volt pénzem! Elnök: Ne beszéljen ilyen hangon a bíróság előtt. Gőgös: Pedig én csak azt mondom, hogy igaz. Nekem még gyerekkoromban is volt pénzem. Ha harangoztam, mindig kicsikartam két-három krajcárt. Elnök (erélyesen): Újból figyelmeztetem, viselkedjék tisztességesen a bíróság előtt. Gőgös: Már pedig a burzsoázia szája ize szerint én nem tudok vallani. Az elnök Gőgöst ezért a kijelentéséért egy napi böjttel szigorított zárkával bünteti. Gőgöst láthatólag meghatja ez a büntetés Prága, julius 13. A „Corriere dela Sera“ római levelezője, aki szoros kapcsolatot tart fenn az olasz kormánykörökkel, feltűnést keltő cikket ir a prágai szokolis- ta kongresszusról, amelyen az olasz kormány tudvalevőleg nem képviseltette magát. A kormány távolmaradását az alábbiakban indokolja meg: — Az olasz kormánynak egyáltalában nincsen szándéka ellenséges viszonyban élni azzal a nemzettel, amellyel olyan szoros kapcsolatban állunk. Sőt ellenkezőleg, azt kívánja, hogy a két nemzet között minél szorosabb együttműködés jöjjön létre. De nem a mi hibánk, ha a sajnálatos politikai események Olaszországot arra kényszeritették, hogy a prágai ünnepélyekről távolmaradjon. Húsz János ünneplésével szemben az olasz nép egyrésze rezerváltan viselkedik ugyan, de a kérdés nehézségeit magasabb politikai okokból még el lehetett volna hárítani, ha a prágai kormány Munkács, julius 13. A szolyvai borzalmas tragédia egyik áldozata jŐ mélyen fekszik már a földiben, Sdheffer Ferenc soha senki bíró előtt nem fogja tudni megnevezni gyilkosait. A halálvonat másik szerencsétlen utasa, Gábrony Emii, a testével még itt van ezen a földön, hogy a lelke értelme itt fog-e maradni, az szörnyű kérdőjelként mered aggódó, síró édesanyjára a munkácsi kórház fehér faláról. Vasárnap délután, látogatási idő, a munkácsi fcözkóiház épülete előtt álló portás apatikusan feled a kérdésre: Gábrony Emil fenn fekszik az első emeleten. Osupaszfalu, nagy kórházi terem husz- huszonkét ággyal. Az ágyaikban törtiábu, tÖrtkezü emberek, az arcokon fájdalmak barázdás vonásai. Az ajtótól jobbra a harmadik ágyon a halálvonat még életben lévő főszereplője, Gábrony, a huszonegyéves ruszin legény. Mellette a másik ágy szélén vékony, korán megöregedett ruszin asszonyka, az édesanyja. A másik oldalon az unokanővére. Félig csodálkozó, félig közönyös pillantások. Beszélni se makarnak, kelletlenül fogadnak, csak amikor az öreg asszony megismer, akkor melegednek fel egyszerre, fájdalmasan szívesek, közlékenyek. — Az első napon, ahogy beengedtek a fiamhoz — mondja a* öregasszony — nem ismert meg senkit, még engem sem. Ráztuk, beszéltünk, sírtunk hozzá, csak nézett üresen, bárgyún. A második napon már megismert engem, de nem tud semmit, nincs semmi értelem a 'szavában. Istenem, Istenem, örökre elveszti az eszét! És keservesen, hosszan sírni kezd az anya, akinek fiában megölték a lelket. Halottsápadtan fekszik a fehér ágyban Gábrony Emil. A homlokán a rettenetes ütéstől eredt körseb. Jegye az egyik kalauz gyilkos jegyüyukasztójának, amely tálán örökre elvette az eszét. Szegény megtört testét kevés erejével állandóan mozgatja, va'- liauni borzasztó idegnyugtalanság van rajta állandóan. Néha-néha kínlódó sóhajtással nagy lélegzetet vesz, valószínűleg belső sérülést szenvedett, amikor kidobták a vonatból. A szeme véribefutva valami hatalmas ökölcsapástól, hatalmas kék aiá- rajzolt folttal. A kérdésemre minden értel'emnélküll tekintettel néz rám, látszik, hogy csupán a hangra reagál, A szavai összefüggéstelenek. A nővére jön segítségemre: — Mondd el, mi történt, kik dobtak ki a vonatból? Tétova szemmel, bárgyún néz, azután olyan sirős hangon, ahogy csak gyermekek és észnélküli ■emberek szoktak, többször egymásután mondja: — Én nem dobtam ki senkit... én nem dobtak ki senkit... Újból szól hozzá a nővére: —Hát nem Ismersz közülök senkit? és a továbbiakban mérsékeli magát Csendes hangon fejezi be vallomását Hámán Katót szólítja ezután vallomástételre az elnök. Hámán Kató fölényes mosoly- lyal rázza bubifejét s úgy mondja el, hogy milyen szerepe volt neki a nők megszervezése körül. Rövid ideig tartó kihallgatás után a bíróság a mai tárgyalást berekesztette s annak folytatását holnap délelőtt 9 órára tűzte ki. Moszkva, julius 13. A budapesti komrnu- nistapörrel kapcsolatban tegnap itt nagy tüntetések voltak. Az operabázban Bokányi tartott nagy beszédet a magyarországi „osz- tálybiróság" ellen. már két alkalommal nem próbálkozott volna különbséget tenni az olasz nemzet és a kormány között. Elóg rámutatnunk a csehszlovák külügyminiszter tárgyalásaira Motty, svájci elnökkel, amelynek tartalma és lefolyása udvariatlanság volt a mi kormányunkkal szemben. Az olasz delegátusok távolmaradását nagyon is észrevették Prágában, és semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a cseh nemzet nagyrésze fölvilágositást fog követelni ezért saját kormányától. Különösen érezték az olaszok távolmaradását az olaszországi csehszlovák légiók pozsonyi és prágai ünnepélyein. — Mindezekből látható és megállapítható a hivaitiailascselhiszlovák politikának az olasz kormánynyal szemben való magatartása, amelyet az olasz kormány tudomásul vesz és e szerint rendezkedik be a jövőre. Egyelőre jelszavunk: semmit sem eltűrni, de a két ország közötti viszonyt sem kell megszakítani, hanem nyugodtan bevárni a fejleményeket. A felelet rá öeszefügésiteleai szavak. Azután oldalt néz síró édesanyjára és a szemeiben valami igen nagy csodálkozás van.A nővére rá akarja vezetni: — Tudod-e, hogy a Franci (Soheífer) meghalt? Ott voltunk a temetésén. Hitetlenül és olyan mosollyal, mint a gyermek, aki nem akarja engedni, hogy becsapják, feleli: — Á dehogy ... á nem ... És látszik a szeméből, hogy most nem tudja, ki az a Franci, akiiül szó van. És utána hiába min- d'en kérdezés, Gábrony Emil nem tud felelni, csak nézi homályos szemekkel a siró anyját és néha- néha az unokanővérét, aki vigasztalja az öregaisz- szonyt: ne sírjon, Róza néni! Rokonlátogaitók jönnek és a hozzátartozók bedéinek tovább. Sem a csendőrség, sem a rendőrség abszolúte nem érdeklődött még az ügy iránt. Sem a hozzátartozókat, sem a tanukat nem hallgatták ki eddig. Tanukul tulajdonképpen csak a meggyilkolt barátai, akiit a vonatban vele voltak, jöhetnek számításba. A többi idegen tanú nem is jelentkezik, megmagyarázhatatlanul félnek, ők — úgy látszik — tudják, mitől és miért. De hiszen nem is jelentkezhettek eddig, mert semmiféle nyomozó hatóság nem hívta őket. Az ápolónő biztatóan mondja, hogy felépül Gábrony Emil és nem lesz semmi baja. A szóra csak az édesanya hitetlen sírása felel és a hozzá- itartozók némasága. Gábrony Emil értelmetlen tekintettel és elborult szemekkel méz a semmibe. Úgy látszik, Gábrony Emil ebben az életben nem igen beszél 'ép ésszel és nem is fog senkit vádolni. De a legnagyobb vádló az a seb a homlokán, amely megfosztotta őt a legnagyobb emberi kincstől, az értelemtől. És azok az értelmetlen szemek, a homályos tekintet minden szónál jobban követelik az ítélő bírót! Szánthó László. — Megalakul a komáromi magyar akadémikusok szövetsége. Komáromi tudósítónk jeleníti: Impozáns keretek között folyt le a komáromi magyar főiskolások megbeszélő összejövetele. Mintegy ötven akadémikus vett részt az értekezleten, melynek vezetésére Ka tkon a Tibor indítványa alapján Szíjj Ferenc dr. nyugalmazott polgánmeistert kérték föl. Szíjj Ferenc dr. örömének adott kifejezést afölött, hogy egy nemes és szép cél érdekében ilyen szép számmal jelentek meg a komáromi akadémikusok, akik ezzel tanujelét adták szülővárosuk iránti szeretetüknek és annak, hogy a magyar kultúra kitartó harcosai akarnak leírni. A lelkes hangulatot keltő beszéd után a jelenlévők egyhangúlag elhatározták a komáromi magyar akadémikus szövetségnek a megalakítását s ennek előkészítésére egy nyolcas bizottságot választottak. L Miért maradlak távol az olaszok a prágai ünnepségektől? Olasz megállapítások Benesnek az olasz kormányt sértő ballépéseiről — Olaszország semmilyen sértést nem hajlandó eltűrni és nyugodtan szembenéz a további {fejleményekkel Élőhalott lett a szolyvai halálvoisat egyik áldozata Gábrony Emil elborult elmével fekszik a munkácsi közkórházban — A szolyvai tragédia ügyében még mindig nem indult meg a nyomozó — A P. M. H. tudósítójától — Nagysikerű magyar kuiturest Érsekújváron Farkas Márta liegedümüvésznö hangversenye és Vásárdi Lia szerzői estje — A Prágai Magyar Hírlap tudósítójától. — Érsekújvár, julius 13. A lapok irodalmi rovatában uj név jelent meg: Vásárdi Lia neve. Sokat igéró meleg lírája, finoman cizellált asszonyi érzések megkapó egyszerűsége egy értékes friss költőtehetség fölfelé törtető ívelését rejti. Az őszinte és nagyfokú érdeklődés, mely az eddig kevesek által ismert poétalányt egyszerre az elismertek közé emelte, bete- tőződött azon a nívós kulturestén, amely szombaton Érsekújvár és a környék magyarságának lelkes részvételével folyt le. A kitünően sikerült kultureste, amely Holota János dr. magyar nemzeti párti képviselő védnöksége alatt állott, olyan nagy közönséget vonzott, hogy az Arany Oroszlán díszterme zsúfolásig telt meg ünnepi hangulatú közönséggel. Jaksics Lajos dr., az érsekujvári orvosok nesztora, az irodalom és művészet rajongó hive mondott megnyitó beszédet, kedves humorával, szárnyaló gondolataival valósággal elragadva a hallgatóságot. Vásárdi Lia verseit a bájos Hodinka Katóka és Schneider Ede interpretálták olyan süíerülten, hogy meleg tapsok jutalmazták előadásukat. Különösen nagy tapsokat váltott ki a „Gyónás" cimü költemény, melynek szépségei mélyen meghatották a közönséget. Az ünnepi est fénypontja Farkas Mártának, a komáromi Jókai Egyesület tiszteletbeli tagjának szereplése volt. Ez az Istenáldotta nagy tehetség, akinek egyéni varázsa, kedves, természetes egyszerűsége és veleszületett előkelősége versenyez virtuozitásának meghódolásra késztető nagy hatásával, — Hubay tanítványa és rendkívüli talentuma, amelyet óriási zenei intelligenciája tetéz, a legkényesebb kritikát is elismerésre készteti. Farkas Márta már tizenöt éves korában abszolvált művésznője volt a budapesti zeneakadémiának és már akkor olyan nagy művésznőnek tartották, hogy egy londoni nagy impresszárió, Paul Sydow három évre világturnéra szerződtette s csak a háború kitörése akadályozta meg ennek keresztülvitelét. Farkas Márta érsekujvári műsorát Ries Adagiójával kezdette meg és ebben a nehéz műben kitünően érvényesült széles, mély tónusa és gazdag frazírozása. A „Perpetuum mobilé“ben boszorkányos kézcsukló ' technikáját és biztos intonációját csillogtatta, misr Hubay egyik csárdajelenetét igazi magyar érzéssel telitett bravúros lendülettel interpretálta. Csajkovszky „Serenade melancholique“- ját olyan csodaszépen játszotta, hogy a közönséget egészen fascinálta. A hegedümüvésznők közepette magasan kiemelkedő érték Farkas Márta, ez a nemesen szerény magyar müvészlélek. Farkas Márta kíséretét Jaksics József zongora- művész látta el kongeniális művészettel és bravúros technikával. Jaksics nevét rövidesen legjobbjaink között halljuk említeni, önálló számmal is szerepelt, Liszt Lamentóját játszotta olyan kivételes művészettel, hogy még egy számmal kellett meghálálnia a hatalmas tapsvihart. Tüntető szeretettel fogadta Érsekújvár közönsége költőnőjét, Vásárdi Liát, aki a záróbeszédet mondotta. Meleg, egyszerű, nemes volt ez a beszéd, amely mindenkinek a szivéhez szólott és mindenkit mélyen meghatott. Az est női szereplői sok szép virágot kaptak. A közönség meleg, tüntető érdeklődése pedig a legjobb bizonyíték amellett, hogy Érsekújvár a legjobb talaja a magyar kultúrának. Szentirmai Béla. — Egy magyar állampolgár sorsa Csehszlovákiában. Annakidején megírtuk Valasek József budapesti joghallgató szomorú esetét. A szlovenszkói születésű joghallgató, miután szabályszerűen megszerezte a magyar állam- polgárságot s miután a budapesti csehszlovák követség is törölte a csehszlovák állampolgárok nyilvántartásából, csehszlovák vízummal ellátott magyar útlevéllel husvét előtt Szlo- venszkőba jött néhány napra szülei meglátogatására. Alig érkezett haza, csendőrök tartóztatták le arra való hivatkozással, hogy ő Valasek Kálmán, akit irredenta cselekmények miatt köröznek. Először Prágába szállították, ahol hiába igazolta, hogy ő nem Valasek Kálmán és hiába bizonyította magyar állampolgárságát. Prágából Pozsonyba szállították a hadbíróság fogházába. Közben megérkeztek Pozsonyba a magyar külügyminisztériumtól a hiteles igazoló iratok, de ezek itt érthetetlen módon elvesztek. Az eset óta már hónapok teltek el és a budaoesti napilapok legújabb híradásai szerint Valasek József még mindig itt van s állítólag jelenleg The- resienstadtban mint csehszlovák katonaszökevényt tartják fogva. A magyar külügyminisztérium legutóbbi sürgetésére a csehszlovák külügyminisztérium állítólag azt a választ adta, hogy Valaseket nem bocsáthatják szabadon, mivel katonai szolgálatának itt még nem tett eleget és mivel magyar állampolgársága nincsen igazolva. Ha a csehszlovák hatóságok más szempontokat nem is vennének tekintetbe, legalábbis az állam nemzetközi presztízse szempontjából kívánatos volna ezt a kényes ügyet sürgősen likvidálni, j
