Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-10 / 130. (1168.) szám
^I^CAI-A^CÍARHIRIiAK 1926, junius 10, csütörtök. Párisi cigarettafüstkarikák Páris Stuttgartban Páris, junius eleje. Stuttgart! Alig hangzott el a vezényszó, felrántjuk a hermetikusan lezárt fülke ajtaját és rohanunk vízért, narancsért, cigarettáért, csokoládért. A tizenhatórás ut megyötört. Párist Stuttgartig utitárs- nőink százszor elátkozták. Mikor megrakodva visszatérünk, egy másak vonat fut be a hatalmas pályaudvarra. ötszáz kampóskeresztes német Siegfried száll le róla és felsorakoznak, hogy zárt sorokban hagyják el a pályaudvart. Vastag bot minden kézben, elszántság, reváns, minden szemben, ötszáz Siegfried. A menet megindul. Vagónunkon meglátják a felirást: „Praha—Paris“. „Praha^-Paris" —, a kettő közt Stuttgart. — Prága! Prága... Páris! Páris ... A két városnév ötszáz Siegfried ajkáról úgy hangzik, mint földalatti dübörgés. Egy tűzhányó kitörésre készül. Elszántság, reváns a szemekben. A botok fenyegetőleg emelkednek a levegőbe. Vagőnunk ablakából az egyik hölgy kihajol. Vörös etonfrizura, francia fej. Nem tudja, mi történik és mosolyog. Nem tudja, hogy ebben a pillanatban az ő kedves francia fejecskéje vörös posztó a német bika számára. Barátommal a vagónbejárat legfelső lépcsőjén állok. Egy német tüzcsóvát hajit a szenvedélyek dinamithordójába: — Csehek és franciák! — Zuzzuk össze a kocsit! ötszáz torok ordítja a visszhangot. A kis francia nő mosolyog. Azt hiszi, hogy őt igy ünnepük a barbár „boche“-ok. Az első német felugrik a lépcsőre. A többi utána nyomul. Szétnézek a peronon: sehol rendőr. A helyzet fenyegető. — Le onnan cseh, vagy francia! — ordítja az első Siegfried. Szolgálattevő vasutasok, nagybaj- szu németek hosszú kék köpenyben, amelyen minden gomb ragyog, összeverődnek és tétlenül nézik a jelenetet. — Le onnan! — Üsd leí A kis francia utitársnő — Prágában volt vőlegényét meglátogatni — már nem mosolyog. Arca a rúzs alatt’elhalványul. De az ablaktól elmozdulni nem tud, mintha a félelem szögezte volna oda. A másodpercek megálltak. Mi történik a következő pillanatban. A németek zárt sorban nyomulnak az ajtó felé és lökik felfelé az elsőt. MikoT közvetlen közelről farkasszemet nézünk egymással, az utolsó, félelmetes másodpercben elkiáltom magam: — Mit akartok Elszáez polgáraitól? A német visszafordul és beleorditja a tömegbe: — Elszásáak! Csend. Azután száz torokból: — Hurrá! — Éljen Elszász! Az elezászi franciák! Majd ötszáz torokból tör edő a „Wacht am Rhein". Utána „Deutschland über alles“. A sorok visszaözönlenek. Beugróm a fülkébe és hamar felvilágosítom a kis francia leányt. Magam viszem az ablakhoz. Int a kampósoknak és csengő hangon elkiáltja magát: — Au revoir! A németek hazafias szempontból fogják fel az elkoptatott frázist: — Viszontlátásra Elszászban! A kis francia leány mosolyog. Az etonfrizu- rás fejecske megint legyőzte a germán óriást. A vonat megindul, lasan, cammogva. A fekete sorok lassan tovatűnnek. Megegyszer hallom: — Au revoir! Annyi szenvedélyes gyűlölettel, hogy a legközelebbi német—francia háború kürtje rivalt ki az elkoptatott, hétköznapi frázisból. Cyrano és Siegfried A Montmartreon. A híres „piacé blanche“, a fehér tér közepén embertömeg. A gyűrű közepén egy atlétatermetü férfi. Trikója dagadó izmain feszül. A földön előtte méteres átmérőjű vasgömbök. A férfi mereven áll és várja, hogy gyülekezzenek. — Ezt már láttam valahol — mondja barátom. — Hihetetlen ismerős alak. — Igen — mondom önkénytelenül mosolyogva — tegnap láttuk a Porté Saint Martin Színházban. Cyrano! — Igen! — kiált meglepetve barátom — szakasztott olyan, mint a tegnapi Cyranő. Lég-' alább külsőleg. — Meglátod, hogy belsőleg is! Minden francia Cyrano. Az atléta, mintha megértette volna az idegen szót, hirtelen szavalni kezd. Jambusokban, patétikusan, gőgösen, fenhéjjázva, mintha Ros~ tand szerepét játszaná. Pedig csak ezeket mondja: — Uraim! Hölgyeim! Pardon, Hölgyeim! Uraim! Ezeket a súlyokat eddig senki sem tudta rajtam kívül felemelni. Senki, csakis én! Értsék meg jól! És én most nem csak hogy fel fogom őket emelni, hanem mutatványokat fogok velük végezni, mintha könnyű, játszólabdák lennének Én meg fogom önöknek mutatni ... Már egy negyed órája beszél. Fáradhatatlanul ömlik szájából a beszéd, de a sulyokhoz nem nyúl. Beszél, szónokol, szaval. Tipikus Cyrano. Elmagyarázza, hogyan lehet hétféleképp a holdba jutni. Párbajozik. Versel. Egymaga háromszáz ellenséggel küzd. A sulyok azonban mozdulatlanul feküsznek a földön. És egy kis montmartreí leány körbe jár és szedi az obulusokat. Végre is megunom és egy munkáshoz fordulok. — Itt ugyan ítéletnapig várhat — feleü a derék harcsabajszu francia. — Ez a pasas tiz év óta Ígéri, hogy felemeli a súlyokat, de még egyszer sem tette meg. Beszedi a pénzt, az emberek várnak egy darabig, mulatnak a szónoklaton, elmennek. Helyükbe újak jönnek és a játék kezdődik élőiről. Barátommal nagyot nevetünk a dolgon. Cyrano, a párisi utca Cyranója. Magyarok, csehek, olaszok is nevetnek és tiz nyelven magyarázzák egymásnak a mulatságos fogást. Az angolok és az amerikaiak nem értik a tréfát és merev arccal, méltatlankodva hagyják el a színteret. Csak egy hatalmastermetü germán nem tud megnyugodni. Ez nincs igy rendjén. Kilép a porondra. Halálos csend. Cyrano elhallgat. Siegfried megszólal: — Én emelni súlyokat! Én erő! És mielőtt valaki megakadályozhatná, mindegyik kézbe egy-egy súlyt ragad és magasra feszíti őket. Genf, junius 9. A ma reggeli nyilvános tanácsülés újabb szenzációval kezdődött. Mello Franco brazíliai delegátus megjelent az ülésen. Sző nélkül lsült helyére s úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Mello Franco megjelenését beavatott körök a kulisszák mögötti tárgyalások eredményének tekintik s azt hangoztatják, hogy Braziliát sikerült leszerelni. Ezzel szemben a spanyol kérdés koránt sincsen elintézve. Quer Ecnle spanyol ügyvivő és Spanyolország pillanatnyi tanácsdelegáltja, táviratot kapott kormányától, melyben megtiltják neki, hogy a tanács szavazásában részt vegyen. Ez a tilalom azt bizonyítja, hogy Spanyolország makacs: kitart álláspontja mellett. Évről-évre mindinkább terjeszkedett az oktopusz. Központi irodájában úgy ültek Rockefeller és első munkatársai, mint a tábornokok a főhadiszálláson, hogy a szó szoros értelmében haditerveket dolgozzanak ki, amelyek előkészítésükben s minden részletig átgondolt kidolgozásukban a katonai műveletek terveihez hasonlítottak. Rockefellerék bizonyos értelemben valóban háborút is viseltek, háborút a többi olajmágnás ellen s mindig újabb és újabb területet hódítottak meg. Természetes, hogy Rockefeller ebben a kíméletlen harcban tömérdek ellenséget szerzett. Meg volt győződve arról, hogy jogosan cselekszik s kötelességét teljesiti működésében, de hát minden idők hóditó vezérei igy gondolkodtak, amikor elért eredményeik a gyöngébbeket, kisebbeket megsemmisítették. Az oktopusznak olyan praktikákat vetettek a szemére, amelyek a Rockefeller mindig hangoztatta üzleti tisztességgel aligha férnek össze. A panaszok egy része rágalom volt, igen gyakran azonban teljesen jogosultak voltak. Nagyon áttetsző védekezés volt ha az oktopusz vezetősége azt hangoztatta, hogy nem felelhet mindazért, mit egyes ti.*"* ’selői tesznek, olyan pontos ellenőrzés leh-5rétién, amikor nagyon sok tisztviselő a központtól távol, szinte önálló hatáskörben működik. Ezzel szemben azt hozták fel, hogy a központi vezetőség a legdurvább erőszakosságokat nem torolta meg, hanem hallgatólagosan jóváhagyta azokat, ha csak egy kis előnnyel is jártak a társaságra. Annyi bizonyos, hogy Rockefeller hadseregét nehéz is lett volna áttekinteni, mert ez a sereg már a 80-as években valami 16.000 katonából állott, akik a világ minden részébe szétszórtan hódítást hódításra halmoztak. Az oktopusz egyik leggyakrabban használt jelszava volt: „Tömegekre van szükségünké Ezt a jelszót követve szigorú módszerességgel először a népességi centrumokban vehették meg lábukat, azután a közepes vároA sokaság el van ragadtatva. Az idegenek tapsolnak, éljeneznek. Cyrano halálsápadt. Veszélyben a francia dicsőség. ő nem tudja a vasgömböket felemelni... Cyrano és Siegfried, a két ősi ellenség. És ekkor megismétlődik a világháború. Cyrano füttyent. Élesen, veszélyt jelezve. És mint Stuttgartban a kampóskeresztesek, úgy rohannak ott elő Montmartre patriótái a „zsigolók". A német még győztesen tekint körül és örül a tapsnak, a dicsőségnek. A következő pillanatban 30 zsigolo a földre teperi, üti, veri, plifföü, ahol éri. És mire a „rendőrség" megérkezik, a harminc szövetségest elnyelte a föld. Marad a jegyzőkönyvfelvétel és Siegfried igazoltatása. Azután: — Uraim és Hölgyeim! Pardőn! Hölgyeim és Uraim! Ezeket a súlyokat eddig még senki sem tudta rajtam kívül felemelni. Senki... Cyrano szaval. És az uj embertömeg hisz neki és egy frankot dobnak fejenként a leány tányérjára. Hisznek neki, mert ő Páris. És Párásnak hisznek, vakon, feltétlenül. Pedig Siegfried emelte fel a súlyokat. De nem hihetnek neki, mert ott vonszolja magát félholfan tova... arca kék, zöld és sárga, félszemére vak .. sántító, nevetséges alak: Siegfried, akit Cyrano legyőzött. Neubauer Pál. A mai ülés programjára Ausztria ellenőrzése megszüntetésének kimondását tűzték ki. Chamberlain, mint előadó, vázolta Ausztria pénzügyi helyzetét s ajánlotta, hogy az ellenőrzést 1926 junius 30-án szüntessék meg. Elismerő szavakkal nyilatkozott Seipel dr. osztrák kancellárról, aki politikai ügyességével nemcsak Ausztriát mentette meg a végveszélytől, hanem a népszövetségnek is alkalmat adott erejének és befolyásának megmutatására. Chamberlain után Zimmer- man osztrák pénzügyi főbiztos vázolta részletesen Ausztria gazdasági életének mai helyzetét s megállapította, hogy ellenőrzésre többé nincs szükség. A tanács ezután egyhangúlag az ellenőrzés megszüntetése mellett döntött. sokba szorultak be s igy szőtték a hálót a kisebb és kisebb helyek felé, hogy végül a legjelentéktelenebb falut is meghódítsák. Ezt a hadműveleti tervet eredetileg Amerikában alkalmazták, amikor azután az óceánon túli országokat meghódították, akkor más világrészekre is kiterjesztették. A másik jelszó volt a közvetítő kereskedelem kikapcsolása. Ebben a tekintetben az oktopusz szintén forradalmi tevékenységet hajtott végre, mint az első olyan vállalkozás, amely ezt az eszmét konzekvensen és brutális energiával végrehajtotta, miközben természetesen a kis egzisztenciák százait és ezreit verte agyon. Rockefeller kemény lépésekkel haladt a leigázott egzisztenciák felé, mint egy égnek emelkedő kolosszus, akit semmi emberi érzelem nem tántoríthat el céljától. A közvetítő kereskedelem kikapcsolása úgy történt, hogy az oktopusz a petróleumot direkt a fogyasztóhoz szállította, tankvagonjával egészen a lakás ajtjárg ment el s a legkényelmesebben kiszolgált fogyasztónak nem kellett a kereskedőhöz mertnie, amikor a Standard jó minőségű petróleumával különben is nagyon meg volt elégedve. Sok ezer ilyen tankvagon szaladt végig a városok utcáin, az országutakon még a legtávolabbi hegyi falvakba is, nemcsak Amerikában, hanem a többi négy kontinensen is. így hódította meg az oktopusz a tömegeket, amelyekre szüksége volt. Irtunk már a kínai hadjáratról. Amikor Flagler eszméjét megvalósították s olcsó lámpákat kezdtek gyártani, ezzel még csak az első lépést tették meg, sokat kellett még dolgozni, hogy 400 millió embert az amerikai petróleum vevőközönségévé tegyenek. A lámpák előállításának munkáját gyakorlott technikusok hónapokon át végezték, mindig uj kísérleteket csináltak, vizsgálódtam, egyes típusokat elvetettek, másokat tovább tanulmányoztak, míg végül sikerült lyan modellt konstruálniok, amely megnyerte Rockefeller elnök tetszését. Ez a nagy elővigyázatosság és lelkiismeretesség természetesnek tűnik fel, lia meggondoljuk, hogy a kínai hadjárat igen sok kockázattal járt a társaságra. Nagyon sok pénzt tettek erre a kártyára s ha a vakmerő vállalkozás balul üt ki, akkor Rockefeller és társai döntő, megsemmisítő vereséget szenvednek. Bár az előkészületek munkáit titokban tartották, sok szivárgott ki belőlük s szakkörökben Rockefeller vállalkozását esztelenség- nek tartották. Azt jósolták, hogy ez alkalommal egészen biztosan a nyakát fogja törni. Ellenfelei már ujjongani kezdtek, mert biztosra vették a petróleumki ;ály romlását. A szkeptikusok és mindent jobban tudók azonban csalódtak. Az oktopusz zavarta.anul gyártotta a lámpák millióit, nagyon sok pénzt invesztált a gyártásukba anélkül, hogy biztos lett volna az eredményben. Az első lépést követte a második, olyan propagandaeszközt eszeltek ki, mely meggyőzze a maradi kínaiakat a lámpa használhatóságáról s előnyeiről. Nem volt könnyű ez sem, mert számolni kellett vele, hogy ez a lámpa is, bármily olcsó volt, még mindig drágább a kínai lakosság régimódi világítási eszközeinél, azonkívül a kinai mentalitás az amerikai propagandaeszközöknek hozzáférhetetlen volt.. Hosszas tanulmányozás s gondosan előkészített munkálatok után végre egy kinai nyelvű plakátban állapodtak meg, melyet a különböző kinai nyelvjárások szerint többféle kiadásban adnak ki, olyan plakátot, mely egészen a kinai stilisztika szellemében dicséri a lámpát. A plakátokat több millió példányban nyomták s úgy szövegében, mint kiállításában a legraffináltabb rsklárnmüvészet terméke volt. A virágos körülírások dacára tisztán kitűnt a szövegből, hogy minden kínainak meg kell vásárolnia az uj lámpát, amely jobb minden eddignél, „világos, mint a fénylő nap", tiz órán át ég egyfolytában s minden célra használható. A teozófia papnője Rimaszombatban Gömöry Qlivérmié Marófchy Margit úrnő, a szlo- venszkói magyar társadalomnak közismert kedves tagja, a helybeli Táira-száüó nagytermében „India és a teozófusok" címmel előadást 'tartott. E földrajzi névnek és eme filozófiai fogalom* irak egymáismellékerülését az magyarázza, hogy a teozófusok legutóbbi kongresszusukat Indiában tartották; abban az országban, ahol az évezredes kultúrtörténet folyamán már annyi szép eszme született és talált lelkes hívőkre. A XIX. század utolsó negyedében megújított és felfrissített teozófia — a keresztény alapgondolat mellett — keleti, különösen indiai gyökerekből táplálkozik. Az előadás — amely a Polgári Olvgsókör Irodalmi Társaságának kifogástalan rendezésében folyt le — a nagy nyilvánossághoz szólt s valóban ott láttuk a különféle társadalmi osztályok és felekezetek képviselőit, politikai felfogásra való tekintet nélkül. Az előadó neon kizárólag a teozófiával foglalkozott, hanem egy indiai bajóutnak minden vonzó részletét, a keleti életnek színes jeleneteit és kedves különlegességeit is vázolta, azért is, hogy köz- ben-közben annál jobban kiemeflhesse a teozófia magasztos eszméit, a motívumokat, amelyek ahhoz vezetnek. A Magyar Teozófiai Társulat tájékoztatója szerint emez eszmék nagy általánosságban 3 pontba foglalhatók: 1. Megalkotni az emberiség egyetemes testvé- resülésének magvát, különböző nemzetiség, vallás, társadalmi osztály, nem és fajra való tekintet nélkül. 2. Támogatni a vallások, bölcseletek és tudományok összehasonlító tanulmányozását. 3. Kutatni a természet még fel nem ismert törvényeit és az emberben rejlő erőket. Az előadó hölgy nagy szeretettel, igazi elmé- lyültséggel, de tudományos felkészültséggel is érinti a vallás és filozófia határán álló gondolatokat és érzéseket. Szavai ott, ahol az előadó a „Karmáról", a tettek szerinti Sors tanáról és a ,,reinkarnációdról, az „újjá test esül és“-ről szól, sz ivhema rk öl óan meggyőzők. Az előadásból — egyebek közt — megtudjuk, hogy a teozófusoknak az indiai Madarasban az európai civilizáció minden eszközével felszerelt központjuk van, a tesztvéri eszmének igazi temploma, bármely felekezetű embernek édes otthona, amelynek disze az 50.000 könyvet és 15.000 kéziratot tartalmazó könyvtár. A teozófiai mozgalom vezetői és propagálói közül különösen Annié Bezant dr. szeretett egyéniségét ismerjük meg közelebbről, akinek „The an- cient wisdom" (Az ős bölcsesség) cimü müve a filozófiai és teológiai irodaiamnak egyik remeke. Az előadás előtt Veress Samu dr., az Irodalmi társaság elnöke, üdvözölte az előadót; az előadás utáni költői lendületű szavaival pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nagyszámú közönség szinte nieghntottnn távozott egy kellemesen hasznos óra emlékével. B. Megszüntették Ausztria ellenőrzését Mello Franco a tanácsülésen — Spanyolország továbbra Is ignorálja a népszövetséget A világ leggazdagabb embere Rockefeller pályafutása a tanonckortól a petróleumkirályságig Történeti feljegyzések a modern Amerika kialakulásának korából XVIII. Az oktopusz győzelmi hadjárata 4
