Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-25 / 143. (1181.) szám

1926 junius 25, péntek. 5 Milyen pályára lépjen a magyar ifjuság? A Prágai Magyar Hírlap nagy ankét]a a pályaválasztás kérdéséről Mire tanít a német példa? Prága, junius 24. Az iskolai év befejeződéséhez közeledik, még csak néhány nap választ el Péter-Páltól, a Te Deum napjától. Az érettségiket viszont már mindenütt lebonyolitották és az eddigi jelentések szerint az idén mintegy 200—220 magyar diák tódul ki az iskolából Szlovenszkóban és Ruszinszkóban. Elhagyják az iskola padjait és kimennek az életbe, ahol elhelyezkedni, boldogulni akarnak. Ifjaink ott állanak a legnehezebb kérdés előtt. Hová menjenek? A legtöbb ifjú maga sem tudja ezt. A pályaválasztás kérdé­se mindig nehéz probléma volt, nehéz még a háború előtti időkben is, amikor pedig Európának kifejlett gazdasági rendszere sok­kal több embernek tudott elhelyezkedést és biztos kenyeret nyújtani, mint ez a mostani leromlott gépezet­Nehéz a pályaválasztás különösen a ki­sebbségi magyar ifjúság számára, amely a magyarság „bün“-ével meghandikapel- ve Indul az élet harcába. Évenként átlag 200 magyar diákot dobott ki az életbe idáig az iskola, tehát a háború befejeződése óta legalább 1000 fővel szapo­rodott a magyar intelligencia. Ez a szaporu­lat olyan időben történt, amikor a régi ma­gyar intelligencia legnagyobb része állástala­nul, munkanélkül sínylődik és a kormányzat a nyomor martalékának dobta oda. Eddig az ifjúság legnagyobb része a közpályákon tu­dott elhelyezkedni, ma azonban a közpályák, hivatalok, katonaság el van­nak zárva a magyar ifjúság előtt. Valószínű, hogy a jövőben csökkenni fog a középiskolát végzett magyar ifjak szána, mert a lévai, rozsnyói és eperjesi középisko­lákban elnémult a magyar szó, mindazonáltal még mindig súlyos problémája marad a ma­gyar közéletnek az ifjúság elhelyezése­Az első nagy nehézség a pályaválasztás kérdésében tehát az elhelyezkedési lehetősé­gek korlátoltsága. Megmarad természetesen az az állandó nehézség is, amely magában a pályaválasztásban rejlik. Az ifjút sürü köd veszi körül, amelyben nem lát tisztán, irány­tűje, a bajiam is igen bizonytalanul ingadozik s igy a legtöbb esetben az történik, hogy az ifjú olyan pályára lép, amelyről nem is ál­modott. Ebből pedig hatalmas élettragédiák származnak. Beletörődhetik talán pályájába, de sohasem lesz az a teremtő egyéniség, aki jókedvvel nagyot akarjon merni és tenni. Az érettségi statisztikákban az ifjú beszámol arról, hogy mi akar lenni, de ez a statisztika nem fedi az élet valóságát — véletlen az egész pá­lyaválasztás és szörnyű veszedelmek követ­kezhetnek ebből. Németországban néhány év óta nem ez a helyzet. A német nemzet 1922-ben törvényt alkotott, amely ■ kötelezővé teszi a pályaválasztási tanács­adó szervezését. Két gondolat lebegett a törvény megalko- - tóinak szeme előtt: az egyik ifjuságtudomá- , nyi, a másik nemzetgazdasági. A jelenlegi , kulturális vezetők nagyobb része már abból a táborból való, mely elevenen érzi, mert át- : élte az ifjúság problémáit. A nemzetgazda- 1 sági érdek fontosságára, szerepére már rá­mutattunk- i A lipcsei állami akadémiai tudakozó hi- 1 vatalban ingyenes tanácsban részesül a pálya- választás előtt álló ifjú. Tükröt tart az ifjú ' elé ez az intézmény: ez a hivatás ilyen és ; ilyen testi és szellemi képességeket ‘kíván ] meg tőled. Meg tudsz-e felelni neki? Egyszerűnek látszik a kérdés, pedig óriási munka van mögötte. Először is a pálya­képeket kell megalkotni. Az intézet igazga­tósága 6000 kérdőivet küld szét az egyes hi- : vatások főbb képviselőihez s egyelőre körül­belül 150 foglalkozási ágban. Ez persze foly- 1 tón emelkedik a pályák akadémizálása foly- tán. A kérdőíven le kell írni a hivatás lénye­gét, rövid történelmi fejlődésével s mai je- j lentőségével. Nyomatékosan kérdik az általá- ( nosan és feltétlenül szükséges testi-lelki ké- ] pességeket, a kizáró s még nem kizáró jelen­tőségű fogyatkozásokat. Harmadik pont a hozzávető iskolai (egyetemi) úttal, a tovább­képzéssel s költségeivel foglalkozik, ami bi- ^ zony óriási szerepet játszik. Aztán a várható i javadalmazással s főleg az elhelyezkedési le- f hetősógekkel (túlzsúfoltság vagy hiány ( van-e?) Mert ha egy pályán túlterhelés van, ] igyekszik a tanácsadó lebeszélni az újakat, mint például az orvosi pályánál, hol katasz­trófáiig a zsúfoltság. Végül irodalmi utalások jönnek. ( Minden pályáról számszerű adatok álla- ^ nak már rendelkezésre s ebből látszik, hogy j mennyit enyhített Szászországban a hivatal ( máris az egészségtelen eloszláson. Az év- ] könyvben már évtizedes, előre is tekintő statisztikai ki- t mutatások, diagrammák vannak a mun- z kapiac alakulásáról. . Ilyenformán a ma egyetemre lépők tud­ják, hogy mire ők készen lesznek, mire szá­míthatnak? Itt van mindjárt egy reális gondolat, egy nagyszerű példa, melyet a mi kisebbségi ifjú­ságunk támogatására minálunk is rendszere­síteni lehetne és kellene. Van olyan intézmé­nyünk — elég, ha a kulturreferátusra muta­tunk —. melynek keretében a pályaválasz­tási tanácsadót meg lehetne szervezni. A Prágai Magyar Hírlap hü marad misz- sziójához akkor, midőn a pályaválasztás ne­Kassa, junius 24. (Saját tudósítónk tele­fonjelentése.) Kassa város képviselőtestü­lete tegnap délután nagy érdeklődéssel kí­sért közgyűlést tartott Novák Pál dr. polgár­mester eínöklése mellett. A tárgysorozat egyik legfontosabb pontja volt a városi fa- értékesités ügyében beérkezett pályázatok felett való döntés. A multhavi közgyűlés nem határozhatott ugyanis ebben a kérdésben, mert a szavazás alkalmával a csehszlovák pártok képviselői kivonultak az ülésterem­ből s igy megakadályozták a határozathoza­talt. A mai szavazás alkalmával 18:16 szava­zat arányában elvetették a cseh Pechot- cég ajánlatát s a pályázatok újabb felül­vizsgálatát határozták el. Ezután a város 1922-28. évi zárszámadását kezdték tárgyalni, amelyet Zsaluszky László terjesztett be. A jelentés élénk vitát váltott ki, amelyben különösen Blanár Béla dr. magyar nemzeti párti bizottsági tag és Po­lák Gyula dr. keresztényszocialista helyettes polgármester vette ki részét. Páris, junius 24. A küenc napos krízis után végre tető alá jutott Briand tizedik kainetje. A hivatalos miniszteri lista ma reggel a hivatalos újságban megjelent. A kormány pénteken ül össze első minisztertanácsra, amelyben megállapítják a kormánynyilatkozatot s kedden mutatkozik be a parlamentnek. Amikor Briand szerdán este röviddel 11 óra után munkatársaival elhagyta az Elyseumot, az újságíróknak a következő nyilatkozatot tette: Meg­elégedett vagyok, hogy végül együtt van a kabine­tem. Bár nem kételkedtem vállalkozásom sike­rében, de a sok tárgyalás miatt igen fáradtnak éreztem magam. Egy újságírónak közbevetett kérdésére, hogy a kormány milyen teljhatalmat fog kérni a par­lamenttől, Briand a következőket felelte: — A korlátlan hatalom kifejezését nem kell éppen a legrosszabb értelmében felfogni. Az, amit Caillaux pénzügyminiszter kíván, annak a korlátlan hatalomnak a biztosítósa, hogy a szükségeseknek tartott korlátozásokat a lehető leggyorsabban vigye keresztül. Részemről el vagyok határozva, hogy legesélye­sebben segitem őt, hogy a takarékosságnak és kor­látozásoknak politikáját végrehajthassa. Caillaux a következőképpen nyilatkozott: ügy hiszem, hogy kormányunk jó összetételű és a nyilvánosság kedvezően fogadja. A reggeli sajtó Briand tizedik kabinetjét igen szimpatikusán fogadja, bár csaknem az ösz- szes lapok bizonyos fenntartásokkal élnek, ame­lyek főleg Caillauxra vonatkoznak, akinek részvételét a kormányzatban általában a kabinet karakterisztikumának mondják. A Figaro szerint Briand kormányát éppen olyan joggal Caillaux kormányának lehetne mondani. Ha valaha kormányzatot kétfejűnek lehetett mon­dani, úgy a Briand-kormányról ezt teljes joggal lehet állítani. A lapok kiemelik, hogy az uj kormányban nem kevesebb, mint öt pénzügyi szakember van, tehát a ka­binet a szakértő-kormány jellegét mulatja. Caillaux, a pénzügyminiszter, elsőrendű szakem­ber, két pénzügyi államtitkára közül Pietri, Cail­laux korábbi kormányának kabinetfőnöke, pénz­ügyi felügyelő volt, mig a másik államtitkár, Dubois, jeles bankár. Nugaro közoktatásügyi mi­niszter a Sorbonneon töltött be gazdasági ka­tedrát és Chapsal kereskedelemügyi miniszter a földművelésügyi minisztériumnak egykori igaz­gatója és az adóssági bizottság tagja volt, amely héz és életbevágóan fontos kérdésében ta­náccsal, segítséggel kiván szolgálni. Ezért határoztuk el, hogy most, az iskolai év be- zártával, amikor ez a kérdés a legaktuálisabb, ankétot rendezünk a pályaválasztás problé­májáról. Ennek az ankétnak keretében meg fogjuk szólaltatni közéletünk vezető tényezőit, politikusokat, pedagógusokat, ipari és mező- gazdasági szakembereket, hogy nyilatkozza­nak a magyar ifjúság elhelyezkedésének le­hetőségeiről, adjanak tanácsokat, vessenek fel ötleteket. De elvárjuk és szívesen fogad­juk. ha a nagyközönség sorából is minél több életrevaló hozzászólást kapunk, melyeknek természetesen a legnagyobb készséggel adunk helyet. Ankétünk természetesen a nők elhe­lyezkedésének kérdéseire is kiterjed és re­méljük, hogy ebben az irányban is hasznos eredményekre vezet. A Prágai Magyar Hirlapnak a magyar ifjúság érdekében megindított uj akcióját bi­zalommal ajánljuk a magyar jövendő kérdései iránt érzékkel viseltetők figyelmébe és sze- retetébe. Hosszas vita után a zárszámadást el­fogadták. A pénzügyi bizottság előadója ezután a vá­ros által felveendő nyolcmilliós kölcsön ügyéről referált. A Ceská Hipotecná Banka ajánlatát javasolja elfogadni. Smrz polgár­mesterhelyettes kezdi meg a vitát. Elfoga­dásra ajánlja a kölcsönjavaslatot. Majd me­rész fordulattal a keresztényszocialisták el­len támad, akik szerinte mindenből politi­kát csinálnak. Polák dr. keresztényszocialista polgánmesterhelyettes azonnal válaszol Smrz kifakadásaira s azt- fejtegeti, ha majd kormánybiztos lesz Smrz, ak­kor beszélhet ilyen merészen. Sllbor cseh szocialista is résztvesz a vitában s megismétli a támadásokat, hivatkozva ar­ra, hogy a keresztényszocialisták a Csáky- birtokok cseréjéből is politikát csináltak. Ez után a politikai kontroverzia után, amely előre vetette az árnyékát a kassai kormánybiztos kinevezésének, elfogadták a kölcsönjavaslatot. Még néhány kisebb jelen­tőségű ügy elintézése után a közgyűlést be­fejezték. annakidején Caillauxval az adósságok szabályozá­sára Washingtonba utazott. A jobboldali sajtó valósággal dühöng a Caillaux elleni kifakadásokban. Az „Ecko de Paris" kárörömmel mutat arra, hogy Caillauxnak nem teljesült az az akarata, hogy a belügyminiszterséget és hadügyminiszterséget meg­hitt embereivel töltsék be, úgyhogy fel kellett adnia azt a szándékát, hogy a Rubikont átlépje. A baloldali sajtó, amely a kormányt rendkívül szívélyesen üdvözli, kissé különösnek tartja Painlevé kimaradását és némi aggodalmakat támaszt a kilátásba helye­zett teljhatalom irányában. A főérdeklődés arra irányul, hogy milyen pénzügyi tervet fog most Caillaux végrehajtani. A Quotiden annak az aggodalmának ad kifeje­zést, hogy Caillaux a szakértő bizottságot, amely már négy hete dolgozik a szanálási terven, egy­szerűen hazaküldi és elsőnek is a szükségbankjegyek nyomását indítja meg, mert julius elsején Angliával szemben nagyobb kamatfizetési kötelezettségei vannak. Bár a pa­pírpénz uj kibocsátása Caülaux gondolatköréhez közel áll, amennyiben a bankjegyek és a rövid lejáratú adősságkötelezettségek „egységes pla­fonéra" hozását akarja és fogja végrehajtani, de a bank jegyek nyomását mégis a legerélyeseb­ben vissza kell utasítani. A Quotidien továbbá azt hiszi, hogy Caillaux a washingtoni egyezmény jelenlegi formáját teljesen vissza fogja utasítani, mivel nincs garanciazáradék benne és az Egyesült Államoknak meg adja a lehetőséget, hogy a francia adósságot mobilizálja és adósságkötelezett­ségek alakjában a nemzetközi börzéken pénzzé változtassa. Az Echo de Paris a Quotidien ada­tait még azzal egészíti ki, hogy Caillaux rögtön meg fogja kísérelni a frank kurzusának mesterséges stabilizá­lását körülbelül a nagykereskedelmi index nívóján. Caillaux továbbá rendeleti utón mélyreható in­tézkedéseket fog végrehajtani a kormányzásban és a közéletben, amelyeknek bevételéből a rövid- lejáratú adósságok törlesztésére egy amortizációs kasszát fog táplálni. Végül Caillaux a kereskedel­mi miniszter segítségével a francia kereskedelmi szerződések mai rendszerének teljes újjáalakítását tervezi, abban az értelemben, hogy európai gaz­dasági szolidaritás létesüljön s az angol— szász pénzpiacokon kívül is lehetőség nyíljék kölcsönök fölvételére. Guíllaumat tábornok hadügyminiszter helyett a Rajna-sereg parancsnokát valószínűleg Nollet ge­nerális veszi ót. A Journal szerint Guillaumat tá­bornok az egy éves katonai szolgálatnak a hive. Államtitkára Picot tábornok, a demokratikus unió csoportjának tagja, aki a háborúban súlyo­san megsebesült. London, junius 24. A Temps kommentárokat fűz az uj francia kormány megalakításához és megállapítja, hogy Franciaország pénzügyi helyzete kétség­beejtő és a hónap végén még rosszabbodni fog, ha nem hajtanak végre komoly intézkedéseket és nem alkalmaznak drasztikus segitő eszközöket. A bohóc Irta: Butkai Wíezmándy Jenő. I. A szép lovarnő a bohóc felesége lett és azóta a bohóc mókái színesebbek, elevenebbek voltak. A családi boldogság, mint duzzadt patak, kiáradt és elöntötte a bohóc hallgatóinak szivét. Ma Saáry adótiszt ur tisztelte meg látogatásá­val a cirkuszt, mellette ült felesége és a tiz éves kisleánya. Öröm és boldogsági A gyermek csengő kaca­gása volt a bohóc mókáinak kisórő zenéje. Sokan tekintettek melegen a leánykára és n bohóc is reá nézett. A kifestett arcú bohóc tekintete szomorú volt, odahaza betegen feküdt a szép asszony. Ragályos kór támadta meg fiatal életét, örömkönny hullt a leányka szeméből és a bohóc is könnyezett. A szünet alatt fölkereste Saáry ur a bohócot — Uram, — mondotta egyszerűen, — fogadja nagyrabecsülésemet. Az ön tréfái elbűvölték leány­kámat. Ha meg nem sértem... Doboz cukrot vett önnek. íme! Talán vág. felesége, kisleánya... A bohóc komoran hallgatott és Saáry meg­hökkent. — Csak megtisztelés uram ... A bohóc reá nézett és a szemében csillogó könnycsepp elárulta. — Bánata van? — A feleségem halálos beteg. Ne közelítsen hozzám! Ragályos betegség. Saáry mentegetődzött és gyorsan visszavonult. Erre nem számított. A kis leány másnap, harmad napon is em­legette a bohócot és a negyedik napon ágyba dön­tötte a kór. A bohóc lakásán a halál vívott elkeseredett csatát az élettel és ime, a rettegett kaszás segéd­csapatai, már a gyermek ágyánál is megjelentek. — A bohóc az oka, — mondotta elcsukló hangon az asszony. — Nem a bohóc, a kedves bohóc, — súgta a gyermek. Saáryt lelkiismeretfurdalás gyötörte. — Ha nem keresem föl!... A könny, mint sötét gond, ült szemükben, hallgattak. A beteg arcára tüzrózsát rajzolt a láz és meg­szólalt a gyermek. — Oh, nagyszerű! Tapsolt és kacagott. Lázálmában a cirkuszban ült és hallgatta a bohóc tréfáit. Elcsendesült és fölvetette szemét. — Oh, anyus! Ha láthatnám a bohócot! — Nem lehet kis leányom! A bohóc a cir­kuszban van. — És ha eljönne! Az orvos lépett a szobába és megvizsgálta a beteget. — Nos?, — kérdezte szorongva Saáry. — Sajnos, fejlődik a baj. — Mit tegyünk? — Teljesítsék minden kívánságát, azt hi­szem .... Az anya zokogott és a leányka szólt. — Oh, ha eljönne a bohóc! A bohóc ott ült a haldokló ágya mellett és kezébe temette arcát. Boldogságát megirigyelte a halál, reá emelte gyilkos kezét. Valaki kopogtatott az ajtón? Riadtan tekintett föl és ismétlődött a halk, bátortalan kopogtatás. Kinyitotta az ajtót. Csodálkozva nézett látogatójára. — ön?... Saáry alázatosan hajolt meg. — Bocsásson meg! A szerencsétlenség minket is utóiért. A gyermek ... — Beteg? — Halálán van és önt kívánja látni! Remegve ejtette ki a szavakat, a bohóc meg­döbbent. — Engem? Aggódva nézett felesége halavány arcára, — Nem látja uram! Saáry az ágyhoz lépett és szótlanul lei érdéit. A bohóc dermedten bámult reá és lassan a szek­rényhez lépett, kivette bohőcruháját. — Hol lakik uram?, — kérdezte fojtott hangon. Saáry megadta a felvilágosítást. A bohóc ki­festette arcát, zsebébe gyűrte csörgősapkáját é« kiosont az ajtón. A gyermek várta őt és amint a szobába lé­pett, fölkiáltott. — Anyus! Eljött a bohóc! És a bohóc, halálos sebbel szivében, tréfált, mókázott a gyednek kedvéért. íme, a lelki nagyság előtt, hátrált a gonosz csontember! A gyermek fölült ágyában, tapsolt és kacagott. Bizalmasan ölelte át a bohóc nyakát. — Kedves bohóc! Ekkor, a bohóc lakásán, fölnyitotta szemét a szép asszony és mosolygott. Kormánybiztost kap Kassa! A képviselőtestület ülése — A csehek és a kereszfényszociálisták vitája Caillaux radikális pénzügyi tervei A bankóprés megindításától tartanak — Európai gazdasági egyesülés a Caillaux programja

Next

/
Thumbnails
Contents