Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-24 / 142. (1180.) szám
1926 junius 24, esti törtöl:. 'PRÁGAI-ÍV iAtí£AR-HÍULAE 5 VonatfisszeQtkSzés Turócszentmártonban harminc sebesülttel Hibás váltóállítás következtében egy személyvonat ráffutott a tehervonatra. — Három súlyos sebesülés Turócszetmárton, junius 22. (A Prágai Magyar Hírlap tudósítójától.) Ma délben %12 ómkor az itteni pályaudvaron súlyos vasúti szerencsétlenség történt és csak különös szerencsének tulajdonítható, hogy nem öltött katasztrofális méreteket. Az 513. számú személyvonat hibás váltóállítás következtében összeütközött a 8604. számú tehervonatiak Az összeütközés következtében a két mozdony és a személyvonat szolgálati kocsija súlyosan megsérült. A személyvonat utasai és a kisérő személyzet tagjai közül harmincán megsebesültek. A sebesülések javarésze könnyű természetű zuzódás és horzsolás. Mindössze három súlyosabb áldozata van a katasztrófának: egyvasuti alkalmazott fején sebesült meg, egy másik a lábán s egy asszony az izgalom következtében idegsokkot kapott. A vasúti szerencsétlenség Turóeszentmártonban és a vidéken nagy izgalmat keltett. Erélyes vizsgálat indult, hogy az összeütközésért kit terhel a felelősség. Hlinka amerikai interjúja: „A szlovák autonómiát nem engedem" Beszélgetés Hlinkávai a newyorkl kikötőben — „A mi krédónk az autonómia" — A P. M. H. tudósitójától —• Csallóköz veszedelme Csallóközben a Duna mellett a hosszantartó magas vízállás következtében felfakadtak a fenékvizek, amiket a sok esőzés is növel. Most már nemcsak a rétek vannak viz alatt, hanem a szántok jó része is. Két éve csak, hogy e vidék, különösen Csilizköz termését a viz elvitte. Akkor országos gyűjtést rendeztek a lakosok javára, a kormány is adott segélyt. Az akkori nemes felbuzdulást azonban a körjegyzők önzése meglehetősen kompromittálta. Most tehát a bekövetkező nyomor enyhítésére nincsen semmi remény. Különben sem kívánatos, hogy egy nagy terület könyöradományokból éljen. Inkább találni kellene rá módot, hogy e vidék az árvíztől mentesüljön. A baj egyik oka, hogy a Duna medrét nem kotorják s igy mindinkább eliszaposodik. Nehány éve ugyan csehszlovák részről kotorták, de nem volt benne köszönet. Az egyik községnek az utak kavicsolására kavicsra volt szüksége; azt kérte tehát a munkálatokat vezető mérnöktől, hogy a kavicsot a pártra do' • sa ki, ne pedig a szigetre, amint tervezi. A mérnök ezért a szolgálatért túlságosan magas összeget kért, a község nem adhatta meg. így a kavics a szigetre került, ahonnan pár hét múlva egy gyönge áradás visszamosta a Dunába. A folyammémökb hivatal másként is figyelmetlen a közönség iránt. Azelőtt az áradásokat idejekorán jelezte a fenyegetett bégeknek. Most ezt nem teszi. Nehány éve az egyik községnek mintegy 1000 öl fája volt az árterületen. Este senki sem gondolt áradásra, éjjel a viz 100 cm.-nél többet emelkedett, a 100.000 kor. értékű fát elvitte. Ha a folyam- mérnökség fél nappal előbb jelezte volna a veszedelmet, ezt a veszteséget el lehetett volna kerülni. Nagy hibát követett el az ármentesitő társulat is a szivattyútelepek hibás elhelyezésével. Szinte érthetetlen, hogy a 16.000 hold- nyi belvizektől mentesítendő területnek nincs egyetlen szivattyúja! Azonkívül a csatornák is oly rosszul vannak építve, hogy a Duna mellett felbuggyanő fenékvizeket nem a Duna felé, hanem befelé vezetik s igy a társulat valósággal a Duna vizét ráereszti csatornáival a védendő területre. Most természetesen a társulat pénzügyi helyzete olyan, hogy a hibákat nem tudja jóvátenni. A nagybirtokok\t parcellázták, az uj telepesek pedig ad' fizetnek, nemhogy ártéri járulékot fizetnének. A társulatnak tetemes államsegélyre volna szüksége, az állam azonban pénz helyett kormánybiztost adott, aki derék, tisztességes és képzett ember ugyan, de pénz nélkül ő sem tud ármentesitést csinálni. Az érdekeltség pedig eddig is csaknem 9 korona ármentesitési járuékot fizet magyar holdankint, s - ~iél nagyobb terhet nem vállalhat. Hiszen a köztársaságnak kevés vidéke van, amelynek az uj országhatárok annyira ártottak volna, mint Csilizköznek. Biztos piacát elvesztette, az uj piacok felvevőképessége csekély, különben is az utak járhatatlansága miatt az év jő részében megközelithetetlenek. A lakosságnak hajózásból élő része a hajózás megszűntével kenyerét vesztette. Közbevetőleg mint kuriózumot meg kell említeni, hogy a csehszlovák gőzhajózási társaság pár éve járatott hajókat Komárom és Pozsony között, de a hajójarato- kat megszüntette, mert csekély volt a forgalom. A bölcs társaság azonban a menetrendet úgy állapította meg, hogy Komáromtól Pozso- nyig az utazás 3, azaz három napig tartott. A magyar társaság hajói ezt az utat 7 óra alatt tették meg. így természetesen a vállalkozás deficittel zárult, a hajójárat megszűnt, néhány ember kereset né'kül maradt. A lakosság egy része halászatból élt, de most ez sem jövedelmező, mert a határpénzügyőrök a halászat idejét nagyon korlátozzák. így a lakosság, mely nyolc év előtt még viszonylag jó módban élt, koldusbotra jutott, attól nagyobb áldozatot követelni nem lehet Tetézi a nyomorúságot, hogy telekkönyvek sincsenek, a hitelre szorulók hiteit nem kaphatnak. Szinte hihetetlen, hogy egy kulturországban a XX. században 16.000 hold területről nincsenek telekkönyvek s az adóhivatalok, pénzügyi igazgatóságok csak úgy találomra vetik ki az adókat! Ilyen körülmények között a lakosság magasabb ármentesitési járulékot nem fizethet. Segítsen tehát az állam. Az elemi csapások enyhítésére rendelt segélyt adja az ármentesitő társulatnak; gondoskodjék jó utakról, mert az csali természetes, hogy ha az egyik utat elzárja, másikat nyisson helyette, javítsa a közlekedést s akkor e vidék nem kér kö- nyöradományt, ha néha elemi csapás éri. Kiheveri, mint a múltban is kiheverte. Dr. dx. xx Nem pénz 12 korona egy oly könyvért, amely az egész csoládnak okoz nagy örömet. Siessen megvenni a Tapsifüles nyuszikát! Newyork, junius 21, Junius 5-én a Holland-America Line „Veendam“ gőzösének fedélzetén Amerikába érkezett a csehszlovák eucharisztikus delegáció. Szlovenszkó ötvenhat taggal képviseltette magát ebben a delegációban, jórészt papokkal, akik közül rém egy exponálta magát politikailag. Hlinka személye iránt fordul a legnagyobb érdeklődés, aki számos párthivével kisértette el magát s azzal a szándékkal érkezett, hogy fölkeresi az amerikai szlovák telepeket, beszámolót ad a néppárt politikai törekvéseiről és végzett munkájáról, a szlovenszkói állapotokról és az amerikai testvérek támogatását kéri küzdelmükhöz. A vámgőzösön elébe utaztam a hajónak, amely Hlinkát és társait hozta. Könnyen megtaláltam a szlovák vezért, de a kísérlet, hogy megszólalásra bírjam, annál nehezebbnek bizonyult. A kikötés előtt azonban sikerült vele rövid beszélgetést folytatnom. — Az autonómiához minden körülmények között ragaszkodom. Intranzigens vagyok. Álláspontomat kifejtettem. Ismerik. — Biztos-e abban, hogy pártja is ilyen intranzigens? — kérdeztem. — Feltétlenül. Pártom követ. 'Aki megrendül, azt kiebrudaljulc a pártból. Hogy mikor lehet megvalósítani az autonómiát, az a politikai konstellációtól függ. Lehet, hogy évekig tarthat, lehet, hogy napokig. Minden vívmányt megbecsülünk és értékelünk. Newyork, junius. A legtöbb országnak van valami rejtelme, valami nagy, titokzatos bűnügy, amely országos érdeklődés ellenére is évtizedeken keresztül felderítetlen marad. Amerikának is van: egy titokzatos gyermekrablás, amely ötven évvel ezelőtt játszódott le, a szülők gazdagsága miatt évtizedeken ke resztül izgalomban tartotta a közvéleményt, nyomozásával 60.000 dollárt emésztett fel, de felderítetlen maradt egészen a mai napig. Most egy félszázad leteltével, úgy látszik, tisztázódik a nagy amerikai misztérium. Charles Ross„ az 1874 julius 1-én Philadelphia egyik külvárosából, Germantownból elrabolt négyéves gyerek 55 éves korában mint hatgyerekes családapa megkerült. Egy Mrs. Pierre C. Starr nevű asszony, az elrabolt gyermek elhunyt apjának unoka- testvére oldotta meg a rejtélyt és Írásokkal bizonyította be az öreg ember személyazonosságát az elrabolt gyermekével. Praktikus jelentősége a felfedezésnek nincs, örökség az apa után nem maradt és a megtalált Charles Ross nem is akar egyebet, mint törvényes nevet adni gyermekeinek. Az elrablás, az azt követő nyomozás és a kitűzött nagy jutalomdijak éveken át izgalomban tartották Amerikát. A kis Charles Rosst házalók rabolták el váltságdíjért. Húszezer dollárt követeltek, amit az apa A Prágai Magyar Hírlap már tegnapi számában röviden beszámolt Hlinka első nyilvános szerepléséről. A newyorki szlovákok a St. Nepomuk Hallban 300 terítékes vacsorára gyűltek össze. Hlinka beszédének lényege a következő: Masaryk elnököt a szlovákság is nagyra becsüli, tiszteb, benne azonban csak a csehek elnökét látja, mig a kormányzat intézkedései nem szolgálják egyúttal a szlovák nép nyelvi és nemzeti jogait is. Az autonómiát a szlovák néppárt a csehszlovák köztársaság keretében akarja megvalósítani. Közigazgatási, vallási és iskolai téren egyaránt önkormányzatot követelnek. A pittsburgi egyezményben megígérték ezt nekik, de ezt az egyezményt nem tartották meg és igy a köztársaságban ők csak névleg szerepelnek. — Nem akarok Coriolanus szerepére vállakozni, — mondotta, — de tiltakozom az ellen, hogy sajtószabadságunkat elkobozzák és a szlovák népet ukázokkal kormányozzák. Párhuzamot vont a régi magyar és a mostani cseh uralom között. — Azt mondták ránk, hogy szlovákul beszélő magyarok vagyunk. Ebből nem kérünk többet. A magyar integritási törekvések minket nem érdekelnek. A mi krédónk az autonómia. Osztozni akarunk a teljes szuverenitásban, a köztársaság demokráciájában. Hlinkát amerikai nemzettestvérei nagy figyelemmel hallgatták és lelkesen megtapsolták. hajlandó is volt megfizetni, de az elrablás története olyan lármát váltott ki, hogy a gyermekrablók megijedtek és elmenekültek a kis fiúval. A legközelebbi négy év alatt 300 gyermekben vélték felismerni az elrabolt Char- lest. Christian K. Ross, az apa könyvet is irt „Charles ross, the lvidnapzed Child“ címen (Charles Ross, az elrabolt gyermek) és ez a könyv akkora népszerűségre tett szert Amerikában, mint Ubrik Borbála története. Ross egész életét gyermeke felkutatására szentelte. A detektívek tucatjai szimatoltak az egész amerikai kontinensen. Két embert gyanúsítottak. William H. Moshert és Joseph Douglast, mind a kettőt agyonlőtték egy betörés közben. Mielőtt vallomást vettek volna ki belőlük, meghaltak. Egy harmadik gyanúsított hét évi börtönt kapott. Kiderült, hogy négyen voltak a gyermekrablók. A negyedik kilétére nem sikerült világosságot deríteni. Eredetileg — mint most kiderült — Joseph H. Halé, volt a neve, időről- időre azonban változtatta nevét és vele változott a kis Charles Ross neve is. A gyermek felnőtt, származásának titkát azonban soha sem tudta kivenni elrablójából és csak most tudta meg, hogy az ötven évvel ezelőtt elrabolt Charles Rossal azonos. Uj amerikai deportálási törvény az idegenekre Newyork, junius közepe. (A P. M. H. newyorki levelezőjétől' Az Északamerikai Egyesült Államok kormányának bevándorlási bizottsága uj, az idegenekre vonatkozó deportálási törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház plénuma elé- Az uj törvényjavaslat, amelynek elfogadása biztosítottnak tekinthető, a következő kategóriákba eső idegenek deportálását mondja ki: 1. Akik az Északamerikai Egyesült Államokba partrálépésükkor nem voltak bebocsát- hatók. 2. Akik csalárd utón jöttek be. % 3. Akik a megengedett időnél tovább maradtak az Északamerikai Egyesült Államokban. 4. Akik 7 évi itt tartózkodás után munka- képtelenség miatt a köz terhére válnak. 5. Gyengeelméjüek, akik még nem tartózkodnak 7 esztendeje az Egyesült Államokban. 6. Akiket 10 évi itt tartózkodás után egy évre, vagy nagyobb időre ítéltek el két, vagy több bűncselekmény elkövetése miatt. 7. Akiket 10 évi itt tartózkodás után 18 hónapra, vagy többre ítéltek el egy bűncselekmény elkövetése miatt. 8. Rabszolgakereskedő, ópium-, morfium-, vagy más kábitószercsempészek. 9. Prostituáltak és azok, akik a prostituáltakból élnek. 10. Akik deportálásra való idegeneket segítenek, vagy azokat elrejtik. 11. Akik elősegítik idegenek besurraná- sát, tiltott módon való bejövetelét az Egyesült Államokba. Ujraszervezkednek a szlovenszkói rokkantak Az érsekujvári kerület kongresszusán élesen támadták az országos szövetséget, amely mostohán bánik a szlovenszkói magyar rokkantakkal — Autonóm délszlovenszkói egye- egyesület megalakítását követelték Érsekújvár, junius 23. A háború szomorú emlékeit idézte fel bennünk, amidőn együttláttuk vasárnap Érsekújváron a háború néhány száz szomorú, sorsvert áldozatát. Bénák és sánták és félkezüek és fél- iá buak pacifista demonstrációs tömegei üléseztek Érsekújváron, szomorú, fáradtarcu, kenyértslen hadiözvegy asszonyokkal és kenyeret kértek, követeltek azok a társadalomtól, akiknek munkaképességét vagy megélhetését megsemmisítette vagy minimumra redukálta a háború. A rokkantak szervezete mindjárt a háború befejezése után megalakult s bizonyos, hogy akkor az állam és a társadalom is nagyobb készséggel siettek segítségükre a véres emlékek friss szuggeszciója alatt. A társadalom támogatása idővel egészen megszűnt s az állam is mind kevesebb embert részesit abban a támogatásban, amelyet egy 1920-as törvény állapított meg. Pedig ez sem sok. Hiszen egy 100 százalékos, tökéletesen munkaképtelen rokkantnak sem ad többet, mint 360 koronát. Ez a mostoha bánásmód s különösen ez a közömbösség, amellyel a Hadikárosultak Országos Szövetségének Központja a délszlovenszkóiak ügyét kezelte, arra inditotta a szunnyadó érsekujvári kerületet, hogy egy kongresszus megrendezésével uj vért vigyenek a kerületi szervezet életébe. Nyolcvan délszlovenszkói község képviseltette magát 120 taggal a kongresszuson, amelyet Vágo- vits Gyula nyitott meg, majd az egybegyűltek üdvözlése után átadta a szót a központ kiküldöttjének, aki a kerület feladatait körvonalazta. Majd ölveczky József (Érsekújvár) mondott temperamentumos beszédet, amelyben igen komoly kritika tárgyává tette az Országos Szövteség közömbös magatartását a vidékkel, különösen a Délszlo- venszkó-lakta magyar vidékkel szemben. Schwarcz Henrik (Érsekújvár) is hasonló értelemben szólalt fel. Kovács Vince (Diószeg) pedig egyenesen a konzekvenciák levonását sürgette s azt mondotta, hogy a délszlovenszkói rokkantak csak akkor fognak tudni elérni valamit, ha önállóan szervezkednek s megalakítják a Központtól teljesen független Délszlovenszkói Hadikárosultak Egyesületét. Miklósi Béla (Léva) azt az óhaját fejezte ki, hogy eszközölje ki a kerület a központnál ne- csak szlovák, hanem magyarnyelvű folyóiratot is adjon ki a szövetség, ölveczky József kijelentette, hogy ez a javaslat tárgytalan, miután a kerület maga szándékozik hetilapot kiadni, amelyre vonatkozóan már folynak a tárgyalások. Gaborek Kálmán (Komárom) felszólalása után megejtették a választásokat, amelynek eredménye a következő: Elnök: Szarka János (Komárom); ügyvezető: elnök: ölveczky József (Érsekújvár); alelnökök: Simkovits József (Léva), Kovács Vince (Diószeg), Rubi Gyula (Érsekújvár); titkár: Schwarcz Henrik (Érsekújvár); jegyző: Miklósi Béla (Léva); pénztárnok: Szabó Kálmán (Érsekújvár); ellenőrök: Kemény Rezső (Érsekújvár), Slahor István (Tófmegyer), Gaborek Kálmán (Komárom), Keller Lipót (Magyarháza). Amerikában megoldották az elrabolt gyermek rejtélyét A^ 1874-ben elrabolt Charles Ross megkerült — Egy gazdag gyermek története, aki hatgyerekes családapa s szegény ember
