Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-24 / 142. (1180.) szám
Kebelén kenyere. — nyári riport az érdekes házakról — Losonc, junius közepe. A mai idők magyarja nem azért került közeli rokonságba a csigával, mintha megirigyelte volna annak célszerű és tagadhatatlanul szellemes lakásreformját. Nem szenvedhet kétséget a tudománynak az a megalapítása sem, hogy az ember már akkor szilárdan a földhöz rögzített lakó- épitmények birtoklására törekedett, amikor legelső csápjait kezdte kibocsátani a kultúrába. Csak a barlangok házsártos főbérlője, a tavakra húzott cölöpházak szellemes alapitójára, vagy legközelebb a földből előügyeskedett kunyhók ház- béradótól mentes első tulajdonosára kell gondolnunk. Semmilyen vizsgálódás sem szolgáltat adatot arra, hogy az ember valaha is a hátára kapia volna a lakályos barlangocskát, a nyári forróságokban különösen kellemesen hüs tavi kéklakot, vágj' a vályog és zsúp élettársi közössége révén előállott szárazföldi rezidenciát. A lapok tudósitóira szerfelett termékeny, de a mezőgazdaságra annál pusztitőbb esőzések után tegnap volt az első forró nyári nap. Mielőtt bárki is elkapná az orrom elől a legelsőnek megirt színes nyári riport dicsőségét, felkerekedtem, hogy az érintetlen pálmarengeteget egészen1 magamnak arassam le. Az égen nem láttam egy ha- rapásnyi felhőt. Mint mondani szokták, ez a kékség makulátlan kékség volt s az irók okvetlen- kedéséhez már egészen jól hozzászokott tenger sem vette zokon tőlem, hogy megelégedettségemben őt is megemlítem a sürüntermő hasonlatok között. Tehát e nyárias jellegű tudományos kirándulás célja volt: kideríteni, hogy a mai idők magyarja mily mértékben emancipálta magát az ősidőktől érvényes „szilárd-lakóhely-törvénye“ alól, s ha tényleg emancipálta, ezáltal rokonságba jutott-e a csigabiga nevezetű közismert csúszómászóval? A kiinduláshoz szükséges alapom teljes mértékben hiányzott. Tudományos szempontból ugyanis nem tarthattam eléggé fontosnak ismerőseim álandó panaszait. Ha az egyik is arról panaszkodik, amiről a másik, ha én is őzt zengem, amit te és' te is azt, amit ő, akkor a végén azt is gondolhatjuk, hogy valamilyen járványról van szó, amelyet előbb vagy utóbb mindnyájan megkapunk. A spanyolnátha idejében is nemde mindenki tüsszentgetett, mégse mondhatjuk, hogy minden szó igaz volt, amit az emberek akkoriban beszéltek?! Sőt még „kedves egészségére" se kívántuk senkinek se a dolgot! A csigávali rokonság kiderítéséhez tehát teljesen ösztönösen kezdtem hozzá. Jó szellemem egyenesen a városi ligetbe vezetett, ahol az első számú ház tulajdonosával, K. P. tisztelendő úrral volt alkalmam megismerkedni. A tisztelendő ur már nagyon öreg és állandóan a ligetbe járkál. Az igazság az, hogy a tisztelendő csak ifjúságának legelső éveiben volt tisztelendő, aztán már el kellett hagynia a pályáját és nem tisztelte senki. További élete csavargás és alkoholfogyasztás jegyében morzsolódott le. — Ugye jő kis pad ez itt? — mondotta barátságosan, miközben egy hatosért jegyet adott s ejjpel helybenhagyta üldögélő szándékaimat. Bizony szép is a liget itt. Nem kívánkozom én innen sehová! Ez az én mindenem, itt élek én már csak! — De éjjelre csak van hol aludnia, bácsi? — Hát vanni van, a szegényházban! De háromkor hajnalban már kijövök én. Ez az én igazi lakásom! Ennél elérzékenyültehben és szebben beszélt, de a nagy meleg miatt nem sikerült elkapnom szavai hangulatát. Csak megjegyeztem: az első számú háztulajdonos! v Tovább sétálva, komoly, intelligens úriemberrel találkoztam. Régi ismerősként üdvözöltem, M. J. ur volt, a helybeli róm. katolikus egyházközség ismert kántorja. Szomorkásán beszélgettem vele egy darabig. Metsző megjegyzések után, amelyekkel embertársaink iránti haszontalan érdeklődésünket árultuk el, ő elmondotta, hogy milyen nagy fába vágta a fejszéjét. Uj, hatalmas orgonát akar teremteni a templomba s e célból gyűjtést indított a városban. A gyűjtés nagyon nehezen halad előre, az emberek semmi megindulást nem mutatnak, ő mégis meg fogja csinálni az orgonát, a közömbösség nem tudja visszatartani. Két emlékem elevenedett meg ezekre a szavakra, mindkettő az orgonával kapcsolatos. Egyszer idegen város széles templomában álltam.gyűrött lélekkel és az orgona terjengő zúgásában uj erőre fürödtem. Máskor a zeneakadémia termében rázott meg ez a kolosszális hangszer; a varázsló, a művész halvány és átszellemült profilja ma is ismerős előttem. Megértéssel búcsúztam el a kántortól és ezt jegyeztem fel magamban: az első számú ház tulajdonosa után nyomban találkoztam a második számú ház tulajdonosával is. (Most ezt a szót kell majd helyettesítenem: művészet. Előbb ez volt: természet.) Tovább siettem, mert sietnem kellett. Az utóbbi időkben hitelét vesztett kék ég önmagára utalt: felhők gyülekeztek rajta. Az erdő szélén meg is találtam Házépitőéket. Röviden igy lehet nevezni őket. Szegény napszámosok. A férfi vett egy hold földet és most is napszámba jár. Az asszony egész nap követ hord a házhoz. A harmadik számú házat azért mentem el megnézni, mert az előbbi tapasztalatok után egy kis materializmusra vágytam. Sikerült is meglátnom, bár a telken eddig csak egy mosókonyhaszerliség épült. Most. ebben laknak Házépitőék. Mikor elég kő lesz együtt, házat építenek s akikor aztán a mosókonyha átvedlik mellékhelyiséggé. Meg kell érteni: az ember napszámba jár, az asszony egész nap talicskán maga hordja a követ a házhoz. Ahol talál, összeszedi. Már van egy jó halom. Este a férfi is segít neki. Az utak szélén, gödrökben keresik össze a házukat, mintha gombáznának. Még tovább is beszélgettem volna Házépitőék- kel, de cseperegni kezdett az eső. Mire beértem a városba, úgy zuhogott a nyakamba, mintha meg akart volna mosdatni a tudományos kirándulásért. Csuromvizesen futottam az utcán. Ebben a pillanatban megint magamra ismertem. Az előinzul- tált mondás illusztrációja voltam: — Kebelén kenyere, hátán háza! — íme, a csigávali rokonságnak mibenléte is fel- derittetett! Olyan csigák vagyunk, amelyek kibújtak abból a házukból is, amelyet a hátukra applikált a gondviselés. A szilárd lakóhely törvénye magyarra nem érvényes! A konszolidált helyzetű, házzal biró csigákkal! rokonságunk nem gilt! Szervusztok megázottak! Szervusztok csupasz csigáit! Darkó István nm-jpmmganauMiy'MB ,Rómáért, a németekért és magyarokért a börtönbe!“ A nemzeti szocialisták nagy elkeseredés© a kiadatási eljárás miatt — Megváltoztatják az aikotmánytörvényt? Prága, junius 23. A szombati parlamenti botrányok után ismét csend állott be. Ez a hirtelen szélcsend elsősorban azzal áll összefüggésben, hogy az államügyészség, amint ezt tegnap már röviden jelentettük, 13 képviselő kiadatását kéri a háztól, akik az obstrukció folyamán Dosta- lek aleln ököt és Nőseket, a kongnia javaslat előadóját tettleg bántalmazták. 'Az államügyészség a rendtörvény 10. §-a alapján kéri a négy nemzeti szocialista és kilenc szociáldemokrata képviselő kiadatását. A paragrafus olyan deliktu- mokról szól, amelyek egy évtől öt évig terjedhető börtönbüntetéssel és mandá-< tumvesztéssel sujthatók. A kiadatás kérdéséről tegnap izgalmas vitatkozások folytak a folyosókon, külö’ösen arról, hogy a kiadatáshoz szükséges többséget a házelnökség meg tudja-e szerezni? A cseh néppárti sajtó szerint Franké dr., a nemzeti szocialista párt klubelnöke előzetesen becsületszavát adta, hogy pártja csakis a megengedett kereteken belül fog obstruálni és éppen ő volt az, aki a technikai obstrukciót kezdte s az ő példája ragadtatta el klubtársait egész a tettlegességig. A mentelmi bizottság péntekig dönt a kiadatás kérdésében igy tehát egészen bizonyos, hogy pénteken újabb nagy viharok lesznek a parlamentben. A Ceské Slovo ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy a nemzeti szocialisták obstrukclójukért minden felelősséget vállalnak. Elhisszük, — írja a lap — hogy a németek és a magyarok a cseh klerikálisokkal és polgáriakkal együtt megszavazzák a mentelmi bizottságban kiadatásukat. No de 1 -tenern, be voltak már ők zárva Ausztriában is a Róma, a németek és magyarok elleni harcuk miatt, miért ne lehetnének hát r ?zárva most a, köztársaságban is, amikor annak kormányzásában és parlamentjében a klerikálisok, németek és magyarok döntenek? A Národni Politika vezércikkben foglalkozik ezzel az esettel és arra a végső konklúzióra jut, hogy sürgősen meg kellene változtatni az alkotmánytörvényt, olyan értelemben, hogy a parlament elnöksége ellen elkövetett, vagy megkísérelt fizikai erőszak, történjen az a nemzetgyűlésben, vagy azon kívül, a mentelmi jognak automatikus felfüggesztésével járjon együtt, vagyis hogy az illető törvényhozót az államügyészség kiadatási eljárás nélkül akadálytalanul felelősségre vonhassa. Ez bizonyára védené a parlamentarizmus tekintélyét a tultemperamentuinos d* mokráciával szemben. Bianár Béla dr., Kassa volt polgármesterének nyilatkozata a város legaktuálisabb problémáiról Kassa pénzügyi egyensúlyának megteremtése — A pótadót sikerült 180 százalékra csökkenteni — Szociális és kulturális téren még igen sok a teendő — Kulturális tekintetben feltétlenül szükséges Kassán a főiskola visszaállitása — Közgazdasági és műegyetemet Kassának! — A P. M. H. eredeti tudósítása — Kassa, junius 23. A kassai várospolitika legutóbbi eseményeivel kapcsolatban fölkerestük Bianár Béla dr. volt országgyűlési képviselőt s Kassa városának hosszú éveken át volt nagytudásu és rendkívül népszerű polgármesterét, hogy a város jelenlegi legaktuálisabb várospolitikai és pénzügyi kérdéseiről nyilatkozzon. Bianár Béla dr. az'Ö megszokott közvetlenségével állott rendelkezésünkre s Kassa városának legérdekesebb problémáiról a következő széles perspektiváju áttekintést adta: — A város jelenlegi legfőbb feladata — mondotta Bianár Béla dr. — pénzügyi egyensúlyának megteremtése, pénzügyi helyzetének a teljes rendezése. Kassa igen nagy vagyonnal biró város. — Erdeje 35.000 katasztrális holdat tesz ki, a Hegyalján nagy szoléi, a városban számos kaszárnyája, háza és építkezési telke van. Regále kártalanítási állami kötvénye hárommillió korona, értékpapírjai több millió koronát tesznek ki. Közmüvei: vízvezetéke s csatornázási üzeme s az 1918 szeptember 1-én általvett gáz- és villamosüzeme, amely utóbbit legújabban teljesen a modern igényeknek megfelelően rendeztek be, nagy értéket képviselnek s a háború előtt s a háború folyamán pénzügyileg teljesen konszolidált állapotban volt1919 óta azonban az államkötvények s értékpapírjainak a jövedelme megszűnt, Magyarországon levő borait alig értékesíthette, a kaszárnyák évi bérjövedelme kevesebb, mint az évi javítási költség, az 1920—1921. évek folyamán a közélelmezés terén: rizs, ruha, amerikai zsir s a sertéshizlalás körül vezteségei voltak, a pótadó, amely időközben 68 százalékról 360 százalékra emelkedett, nem folyt be s e címen már közel 14 millió be nem hajtott hátralék mutatkozott, a feltétlenül szükséges kiadások fedezésére milliókra menő függő kölcsönöket vett fel s ezeknek a nagy kamatait nem fizette, úgy hogy 1923 körül a város pénzügyi helyzete valóban kritikus volt. A választott képviselőtestület s az uj vezetőség azonban nagy eréllyel fogott hozzá a pénzügyi helyzet rendezéséhez s jelenleg a hadikölcsönök ügye rendeztetek, a magyar- országi kölcsönök konvertáltattak, a kamatok rendesen fizettetnek, egyes ingatlanok . eladása folytán a függő kölcsönök egy része törlesztetett, sőt ez évben a községi pótadót a fedezetek megfelelőbb elosztása is részbeni csökkentések folytán sikerült 180 százalékra leszállítani. A város 1926. évi költségvetése különböző kiadások 18,682.915 korona, különböző bevételek 13,163.978 korona, hiány 5,518.937 korona, melynek fedezésére 180 százalékos pótadó vettetik ki. Még igen sok azonban a pénzügyi teendő, hogy a város szociális és kulturális feladatainak megfelelhessen. — Szociális tekintetben a városi népkonyha áldásos működést fejt ki s uj a gyer- meknyaraltatás intézménye, több bevált intézmény, mint a tüdőbeteg gondozó, csecse- mőápolda és a napközi otthonok intézméuye, megszűnt. Ezeknek a restituálására, valamint az elaggott vagyontalanok elhelyezésének a megoldására szükség van s feltétlenül szükséges a munkások részére munka- alkalmaknak a létesítése- s így nagyfontosságu,, hogy a háború előtt már tervbe vett Hernád-folyő szabályozása s ezzel kapcsolatban a vizierő kihasználásának intenzív módja mielőbb megvalósittassék s ezáltal lehetővé váljék az olcsó ipari villam- áramnak a szolgáltatása. Kulturális tekintetben feltétlenül szükséges Kassán a főiskola visszaállítása. — Kassán évszázadok óta mindig volt főiskola, a háború előtt és a háború alatt kettő is volt, a jogakadémia és a gazdasági akadémia s ezenkívül a mindenfajta középiskolákon és szakiskolákon felül volt tanító és ta- nitőnőképzője — a város a hozzátartozó országterületeknek kulturcentruma volt évszázadok óta. Jelenleg a jogakadémiát s a tanítóképzőket .beszüntették, a gazdasági akadémiából középiskola lett — s igy nincs főiskolája. 1926 junius 24, csütörtök. HUJBWBWüSMgjBTüHgaMMLUMmWMIiWillMlLIIKBMBMi WiLDT, PRflHfl I. SS: A főiskolának ehelyütt való restituálása feltétlen kulturszüksóg s a főiskola keretén belül volna megoldandó a felsőisko- lai magyar oktatás kérdése is, mert hiszen az lehetetlen, hogy egy milliónyi magyar nemzetiségű állampolgárnak nincs főiskolája, nem kaphat anyanyelvén felső oktatást. — A felsőiskolát a tényleges viszonyoknak megfelelően legcélszerűbb volna a köz- gazdasági és a műegyetem fakultásaiból összeállítani s amennyiben a volt gazdasági akadémia helyiségei használtatnának fel, elhelyezése költséggel alig járna. t Bekény László. jÜgyvéd {ír! Ez az ember lopni fog nekem..;, Riport a legsötétebb Ruszinszkóból Volojove, junius 22. Ruszinszkőnak is vap legsötétebb része. A természeti szépségekben bővelkedő Má- ramaros ez, ahol a havasok aljában más erkölcsöket nevel a bükkfazsindelyes fakunyhó és másat a kőfalu kéményes ház... Volojove... Más ^óval, vagy ha úgy tetszik, közismertebben: Ökörmező, ott van a máramarosi nagy hegység közepében. Távol attól a helytől, amelyet közönségesen kulturközpontnak neveznek. A közigazgatási szükségletet azonban itt is fedezni kell, az igazságszolgáltatás kezének azonban ide is ki kell nyúlnia. Pláne ide, ahol a végtelennek látszó őserdők és zöldtetejü havasok erkölcsei nevelik a rablók és betyárok bujdosó bandáit. Aki ezen a vidéken nem tartózkodott huzamosabb ideig, annak fogalma sincsen arról, hogy milyen közszellem uralkodik az itt élő nép között, legyen az ruszin vagy zsidó. Egy városi ügyvéd nemrégen telepedett le Volojővén. E községnek ugyanis járásbiró- sága van, tehát eléggé forgalmas hely egy törekvő ügyvéd számára. Ezzel az ügyvéddel történt meg a napokban az alábbi eset. Beállít hozzá egy máramarosi zsidóember és egy ruszint tuszkol be maga előtt Nagyot köszön az ügyvédnek és tanácsot kér tőle. És pedig imigyen: — Kedves ügyvéd ur! Ez az ember itt juhot fog lopni. Szeretném tudni, hogy milyen büntetés vár rá, mert nekem fog lopni. A tanácsért szivesen fizetek száz koronái... Ha nagyon szigorú lesz a büntetés, tessék szives megmondani, hogy miként csinálja, hogy kisebb büntetést kapjon ... Az ügyvéd néz. Az ügyvéd hüledezik. Az ügyvéd megtapogatja magát, hogy ébren van-e, vagy álmodik. Azután kezd pirulni az arca- Keze ökölbe szorul, hogy egyetlen lendülettel kidobja az első kliensét, de a kliens sürgetőleg szól közbe: — Csak tessék egész bátran megmondani, tudok én küldeni több klienst is és menni fog az iroda ... Az ügyvéd már nem dühös. Az ügyvéd már megérti, hogy itt a legsötétebb Ruszin- szkó két díszpéldánya áll előtte. És megszólal: — Mondja csak, hogy gondolt maga ilyesmire, hogy ez a szegény ember magának lopjon? A zsidó megvakarja a fejét. — Elmondanám, ha ügyvéd ur nem számitana sokat érte, ha meghallgat, mert mondom : száz koronát adok a tanácsért... — Csak beszéljen — int az ügyvéd. — Hát kérem, van egy sógorom, aki tartozik nekem. Fizetni nem akar, nekem meg a pénz igen kellene. Úgy gondoltam, hogy ez az ember ellop a sógoromtól egynéhány juhot, azt elhajtja a huszti vásárra, ott eladja. Én megkapom a pénzemet, az ügyvéd ur keres száz koronát és ennek az embernek adok százötven koronát, amiért elvállalta. Az ügyvéd már mosolyog is, ahogy válaszolja: — Jő ember! Ha ezt a szegény ruszint elfogják, akkor maga is mint orgazda lakat alá kerül, már pedig ez nem kellemes. Azért hát tanácsolom, ne merjen még egyszer ilyenekkel ügyvéd elé kerülni, mert baj lesz. Ez nem becsületes eljárás és megérdemelné, hogy most is kihajítsam innen. A zsidó méltatlankodva ódolog ki az ajtón, de meg nem állhatja, hogy vissza ne szóljon: — Nem is fog itt az ügyvéd urnák jól menni! Jobban teszi, ha elköltözik... ♦ Ez csak egy példa. Az ügyvéd már mosolyog, amikor elmondja nekem és én elmerengve nézek a szép máramarosi bércek zöld koszorúja felé, ahol ilyenkor nyáron a természet szépségei kínálják magukat a fáradt városi elé, de ahol a havasok között ott lappang a szegény ruszin, hogy százötven koronáért juhot lopjon, hogy becsukassa magát ... Nagy kontraszt! R. 6
