Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-24 / 142. (1180.) szám

4 1926 junius 24, csütörtök. kor a prohibitiv iparvámokat rohamlé­pésben kell megszüntetni. Miért késik tehát a vámellenzék javaslata a pro- hibitiv ipari vámok eltörlésével vagy legalább az átmenet érdekében prohibitiv jelleg megszünte­tésével. Megmondom, hogy miért? Azért, mert a marxista vámellenzéknek egyenest ér­deke a mezőgazdasági termelés fejlődésé­nek megszüntetése, mert ha a mezőgaz­dasági termelés elpusztul, akkor a polgári társadalmi rend meghal anélkül, hogy azt a forradalmi párt erőszakkal robbantaná szét! Herz: A maguk pártja akarja a polgárhá­borút ! Törköly: Mi nem akarunk semmiféle polgár­háborút ! Richter (magyar nemzeti párti szenátor): „Flég volt a polgárháborúkból!“ Törköly (folytatja): Nem érdeke 'ellát ezen pártnak az ipari vámok eltörlésével késleltetni a pusztulást. De tudják azt is a vámelllenzéken lévők, hogy a mezőgazdasági vámok megteremtése és az ipari vámok megszüntetése a mezőgazdasági munkások erős érdekét képezik és félnek attól, hogy a mező­gazdasági munkások kikerülnek ezen a réven a marxista politika szférájából és megkevesbedik nagyon akkor a marxista tábor és győzni a kis se­reggel nem lehet. Emellett az ipari vámok léte mellett szépen szól az az érv, hogy az ipari mun­kaadók által elért nagyobb eladási ár módot ad az ipari munkásság bérének az emeléséhez, mert még akkor mindig marad a munkaadónak is elég nye­resége. Az ipari munkásságról tehát az ipari vámok révén történik gondoskodás addig, amig elkö­vetkezik a forradalom robbantó pillanata. Sziovenszkó a bánat országa Ezután a kis intermezzo után legyen szabad rámutatnom arra is, hogy Szlovenszkón a mezőgazdasági válság sokkal súlyosabb, mint a köztársaság egyéb területén. Ha erre a szomorú területre lépünk, amit úgy hiv- nak, hogy Sziovenszkó, pedig jogosult volna, hogy ennek helyébe odaírjuk, hogy ez a bánat országa, nem látunk itt mást, mint nyomorúságot és csak remény sincs arra, hogy itt javulás álljon be. Szio­venszkó szlovák, magyar és német mezőgazdái fuldokolnak az adósságban és egyéb közterhektől súlyosan vannak sújtva, de itt az ipari termelés is válságban van, mert sem Korompán, sem másutt Szlovenszkóban nem füstöl egyetlen gyárkémény sem. Az ipari termelés sem rentábilis Szlovenszkóban és ha hozzáadjuk azt a szerencsétlen tarifapoliti­kát, amely Sziovenszkó termelési versenyképessé­gét lehetetlenné teszi, akkor meg lehet érteni, hogy Sziovenszkó mezőgazdái miért foglalnak állást a mezőgazdasági vámok mellett! Mert tudják, vagy legalább is úgy képzelik, hogy csak így lehet ma­gukat megmenteni!! A magyarság szempontja a vámkérdésben az, hogy nekünk kötelességünk mindent felhasználni arra nézve, hogy népünk gazdasági erejét nö­veljük és ne engedjük, hogy a nyomorúság még jobban sújtsa, mint ahogy sújtja a mai állapotban. A magyarság 80%-a földmivelő, te­hát erősen érdeke a magyarságnak a mezőgaz­dasági termelés rentabilitása, a vállalkozási kedv és fejlődés lehetősége. Az. hogy a kisgazda és a törpebirtokos, miután a háború lezajlásával földjét tehermentesítette, most újból Mdokilik a terhek súlya alatt, a legsúlyosabb kritikája az eddigi termelői, értékesítési és vám­politikának. Mi nem akarjuk, hogy a magyar föld eltűnjön a magyar mezőgazda lába alól, mi a nemzeti birtokállomány elpusztulását nem szeretnénk megérni és nem akarjuk, hogy a magyarság kész prédája legyen a nemzeti állam eszméjé­nek. Mi a nemzeti érzést és éllentállást meg akarjuk őrizni mindenképpen s mivel a mező- gazdasági vámok kérdése az utolsó órában se­gíthet még a magyarságon, nem törődve sem­mivel, megragadjuk ezt az eszközt a végszük­ségben és meg akarjuk, meg fogjuk menteni népünket a gazdasági Összeomlástól! A mezőgazdák romlása magával rántja a többi foglalkozási ágakban élő magyarokat is. Az ipart már tönkre tette az a kormányzat, amelynek ré­szese volt a vámelfteuzéfc egy része is! Kialudt gyári kémények jelzik a pusztulást. A mezőgazdasági ipar és a kisiparosok együtt­pusztulnak a mezőgazdasággal. A szellemi munkával foglalkozók részére’ nincs el­helyezkedés, hiszen hivatalba, állásba ki nem ne­vezik, nem alkalmazzák a magyar ifjút, hiszen a magyar munkást háttérbe szorítják, mert magyar. Ha tehát nincsen nemzeti gazdasági élet és nincs saját erőnk, amelynek révén munkát és életboldo­gulást adhatunk nekik, akkor a magyar ifjúság disze-virága nyomorúságra lesz kárhoztatva és el­vész a nemzet jövője benne. Ha saját erőnkre nem támaszkodhatunk, akkor a temető, vagy a kiván­dorlás lehet csak a vég! A „nagyszerű” halál az, amit kikerülni óhaj­Franciscy szenátor i Franciscy Lajos: Tisztelt Szenátus! Pártomnak, az országos keresztényszocialista pártnak állás­pontját az állandó mezőgazdasági vámok kérdésé­ben röviden körvonalazom. A t*— 1 ’ labt lévő javaslat azon az elvi állásponton alapszik, hogy, hogy ha vámvédelemben részesülnek az ipari tér mékek, akkor ugyanilyen védelemben kell része­sülniük a mezőgazdasági termékeknek is. Annál fontosabb ez a szempont, mennél bizonyosabb, hogy Csehszlovákország mezőgazdasági közönsége védelemre szorul úgy a kormány, mint a törvény- hozás részéről. — Az országos keresztényszocialista párt ezzel az elvi állásponttal egyetért és meg is szavazná ezt a javaslatot, ha nem állana útjában a jelenleg ural­kodó közgazdasági felfogás és irány és ha egyfelől ettől a javaslattól számottevő hasznot várhatna a gazdaküzönség, másfelől pedig, ha nem kellene tar­tani attól, hogy a gabonavámok emelése meg fogja drágítani az összes közszükségleti cikkeket. Világ- tapasztalati tény, hogy valahányszor emelkedett a kenyérnek, a lisztnek az ára, mindannyiszor emel­kedett a többi élelmiszerek ára is és mindannyi­szor megdrágultak az ipari termékek és az összes közszükségleti cikkek. A mezőgazdasági vámok kérdését ma már nem szabad csak az úgynevezett paritásos szempont szerint mérlegelni, hogyha tehát védelemben részesítjük az ipari termékeket, akkor nem szabad a vámvédelemből kizárni a mezőgazda­sági termékeket. Ez a paritásos szempont ma ennek a kérdésnek a mérlegelésénél nem elegendő. Ennek a kérdésnek szempontjait vizsgálnunk kell egészen más látó­szögből. Mikor a csehszlovák állam a jelenleg élet­beléptéiéit és érvényben lévő ipari vámokat be­hozta, akkor egész Középeurópábao az a felfogás tünk! A kivándorlás? Az is csali egy faja a pusztulásnak. És vájjon hová vándoroljunk? Nekünk a szülőföld röge szentség, ehhez fűződik a nemzeti múlt di­csősége é:s ezen alapulhat csak a nemzeti jövő bol­dogsága. Ezért még erősebb a meggyőződésünk, hogy a mezőgazdasági vámot meg kell átmeneti segítségül teremteni, mert azt a saját gazdasági erőnket, amely képessé tesz bennünket a nemzeti állam kiépítésére törekvő államban nemzeti egyé­niségünk és öntudatunk teljes megőrzése mellett megállani és a magyarság fenmaradását bizfsoi- tani, csak ez utón teremthetjük meg. Ez a saját erő a magyar föld és munka révén egy rentábilis me­zőgazdasági termelésben adódik, ez teremt munka- alkalmat, munikaeredményit, fejlődést, haladást és nemzeti jólétet. Bar sajnálattal tölt el bennünket, hogy ma­gyarországi testvéreink gazdasági érdekeinek a vámjavaslat pillanatnyilag útjában áll, re­méljük, hogy azt a károsodási lehetőséget, ami ebből fakadhat, magyarországi testvéreink más piacon való elhelyezkedés révén ki fogják pa­rírozni és igy nekünk nem tehet egy magyar testvér sem szemrehányást azért, hogy az életünk megmentése és a jövő érdekében vég­szükségből úgy cselekedtünk, ahogy cselek­szünk. Ott tulnan csak károsodási lehetőség van, itt az elpusztulás lehetősége! Minekünk a létünk függ ettől a kérdéstől és mi másként nem segíthetünk magunkon, tehát másképp nem cselekedhettünk! Nekünk élet, nemzeti élet kell, amely nemzeti jövőt biztosit! Nekünk oly társadalmi rend kell, amely az eredményes mezőgazdasági termelés fejlődésében látja biz­tos alapját és a termelés biztonságát meg is védi! És ha ezeket a vámok, bár kisegitőesz- közkéní, elősegítik, úgy mint állampolgár, mint magyar, mint ember, azokat feltétlenül megszavazom! Csipera és Zimák cseh szociáldemokra­ta szenátorok felszólalása után Franciscy Lajos dr. keresztényszocialista szenátor ugyancsak részletes beszédében kifejtette pártja álláspontját a vámkérdésben: íz agrárvámok ellen uralkodott, hogy az államoknak, különösen a volt osztrák-magyar monarchiából keletkezett utódálla­moknak habárzáraikkail és vámvédelmi intézkedé­sekkel kell biz/tositaniok területük épségét és nem­zeti függetlenségüket. Ha ebben az időben hozta volna be a kormány, vagy az akkori kormányok az állandó mezőgazdasági vámokat, akkor ez az intéz­kedés megfelelt volna a közgazdasági mentalitás­nak, ha nem is felelt volna meg az állam érde­keinek. — Azóta azonban lényegesen megváltozott a közgazdasági felfogás és irány. Ma már nincsen nevesebb közgazdász, aki nem vallaná azt, hogy Közép európa gazdasági nyomorúságának főoka a határok elzárása és a vámvédelmi intézkedések. Egy klasszikus taruuTa hávatkozihaitom e tekintet­ben, modern tanúra, akinek a nézete irányadó az ezidőszerinti legmagasabb fórum, a népszövetség ellőtt. Layton dr., a népszövetség gazdasági szak­értője, a nép'szövetségnek a múlt év őszén tartott ülésezése alatt nyilatkozott Ausztria gazdasági helyzetéről. Nyilatkozatában kiterjeszkedeit't az utódállamok gazdasági viszonyaira is. Az utódállamok határelzáró intézkedései, mon­dotta a nevezett közgazdász, amiket a monar­chia széthullása óta foltozott mértékben életbe­léptettek, bénítják a kereskedelmi közlekedést és magas vámtételek állanak a kereskedelmi forgalom útjában. Ilyen vámpolitika veszélyt jelent Középeurópára, mert előidézi az árak drágulását és észszeriitlen termelési módokra vezet. Csak a vámok radikális leszállítása az utódállamokban, eszközölheti ezen államok gazdasági talpraálláeát. Az utódállamok kínai falának le kell dőlnie, a határelzáró politiká­nak véget kell vetni. Richter János: Vice versa! Franciscy Lajos: Hasonlóan vélekedik maga a lakosság is, különösen Sziovenszkó lakossága. Bár­hol fordulunk meg, a lakosság körében, mindenütt azt halljuk, hogy csak a határok megnyitása és a forgalmi akadályok elhárítása segíthet azon a nyo­masztó helyzeten, amiben ezidőszerint Sziovenszkó gazdasági élete leledzik. Mindenesetre meg kell engednünk, hogy az összes forgalmi akadályokat egyszerre nem vagyunk képesek elháritani, de végzetes hiba, ha ahelyett, hogy lépéseket tennénk ezen akadályok elhárítására, újabb akadályt gör­dítünk a gazdasági forgalom útjába és növeljük azokat a nehézségeket, amik az egyes államok kö­zött a forgalmi szabadságot korlátozzák. Ilyen aka­dályul fognak szolgálni Csehszlovákország és a szomszédos államok közötti forgalomban az állandó mezőgazdasági vámok. Richter János: És az ipari vámok! Franciscy Lajos: Amikor az ipari vámok re­víziójára is nagy szükség volna ... Egry Ferenc: Csináljuk meg azt is! Franciscy Lajos: ...amikor ezen vámok tételei közül egyeseket le kellene szállítani, másokat pe­dig teljesen el kellene törülni, hogy könnyebben meg lehessen kötni a kereskedelmi szerződéseket a szomszéd országokkal, különösen az agrár Ma­gyarországgal és Jugoszláviával, akkor a kormány a mezőgazdasági vámokkal i j .bb akadályt gördít ezen szomszéd államok, ezen agrárállamok mezőgazdasági termékeinek be­hozatala elé és ezzel nagy nehézségek elé ál­lítja a lakosság közélelmezését. — Az köztudomású tény, hogy Csehszlovákor­szág, de különösen Sziovenszkó lakosságának élel­mezése és általában közellátá-sa egy igen súlyos életprobléma. Nehezen élnek itt az összes készpénz­ből élő emberek, akikre nézve az élelmiszerek árainak kisfoku megdrágulása máris súlyos gondot és nagy nehézségeit jelent. Ott vannak ezen osz­tályban a nyomorúságos nyugdíjból tengődő volt tisztviselők és közalkalmazottak ezrei, ott vannak továbbá a minden nyugdíj és kegydij nélkül elbo­csátott tisztviselők és közalkalmazottak százai és ezrei. Ezekre nézve a gabonavámoknak a behoza­tala meg fogja nehezíteni a megélhetést, ezek a kisfoku drágulást is meg fogják érezni, ellenben a gazdaközönségnek az alacsony gabonavámok­ból jelentékeny haszna egyáltalán nem lesz, a magasabb gabonavámok pedig a gazdaközönség­nek jövedelemre kilátást nem nyújthatnak, azért, mert. ha jelentékenyen megdrágul a kenyér, a liszt és az állat, ugyanilyen mérvben megdrágulnak azok az ipari cikkek is, amikre a gazdának szük­sége van. — A volt koalíció két pántjának, a csehszlovák szociáldemokrata pártnak és a cseh szocialista párt­nak a vámjavaslat nem kell. Ezek a pártok még elvileg sem járultak hozzá ehhez a javaslathoz. Ez volt az oka a L.wúó felbomlásának. A koalíció felbomlása jó az egész ellenzéknek. Jó ez a szlo­vák néppártnak, ment a volt koalícióban volt a legnagyobb akadálya az autonómiának, ami a szlo­vák néppártnak egyik főkövetelése. Jó a koalíció felbomlása a német és magyar ellenzéki pántoknak is, mert abban a küzdelemben, amit ezek a pártok a nemzeti kisebbségi jogokért folytattak, abban a küzdelemben ők a volt koalícióban találtak a leg­nagyobb akadályra. Eminens érdeke tehát az egész ellenzéknek, hogy a régi koalició újra létre ne jöjjön, de vájjon nem jön-e létre? Létre nem jönne soha, ha a vámjavaslat a parla­mentben keresztül nem menne, “'ment akkor ez a kérdés állandó akadálya volna a koalíció megúju­lásának. Minthogy pedig egy demokratikus állam­ban parlamenti kormány nélkül sóimig az ügyeket vezetni nem lehet, ezzel lehet experiméntalmi, de egy nem parlamentáris kormányt egy demokrati­kus államban állandósítani nem lehet, ennélfogva az állam ügyeinek intézői és az állam sorsának in­tézői kénytelenek volnának gondoskodni egy par­lamenti kormányról és ebbe a kormányba belép­hetne az ellenzék az ő jogos kívánságai teljesítésé­nek az árán. Mert nyilvánvaló, hogy ha egy par­lamentben nem lehet összehozni egy nemzeti több­séget, akkor alkotni kell ott egy nemzetiségi több­séget az államban élő nemzetek pártjából. — Azzal azonban, hogy az állandó gabonavá- mok, általában a mezőgazdasági vámok a parla­mentben keresztü'lmennek az ellenzék támogatásá­val és segítségével, ez az ellenzék maga hárítja el az akadályt a volt koalíció utjából és ez a koalíció újra össze fog állami, újra fog kormányozni és folytatni fogja azt a politikát, ami ellen az ellen­zéknek annyi jogos panasza volt. — Nem fedi a valóságot az az állítás, hogy az állandó mezőgazdasági vámoknak a kérdése csak gazdasági kérdés. Ez politikai és gazdaságpolitikai kérdés is. Ez a javaslat a gazdasági szempontokat ki nem elégíti, a politikai és gazdasági szempon­tokkal pedig mereven ellenkezik és ezért azt pár­tom nevében is a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. . Kétszáznegyven javaslat A késő esti órákig tartott még a vita, felszólalt Novak cseh szociáldemokrata, Kul­cséra kommunista és Soukup szociáldemo­krata szenátor. Ezzel a vitát befejezték s az elnök az ülést a szavazás előkészítése céljá­ból egy órára felfüggesztette. A vámellenzék ugyanis 200-nál több módositó javaslatot, negyven határozati javaslatot nyújtott be és a kommunisták tisztán obstruálás céljából negyven alkalommal követelik a névszerinti szavazást. Félóráig tartó éktelen macskazene a szavazás előtt Az ülés felfüggesztése közben vig élet volt a folyosókon és az étteremben. A sze­nátorok csoportokban tárgyalták a politikai eseményeket. A folyosó egyik sarkában kommunista, agrárius, nemzeti demokrata szenátorok kedélyesen anekdotáznak és sen­ki sem gondolná, hogy néhány perc múlva ugyanezek az emberek szidalmazni fogják egymást és székeket emelnek egymás ellen. Éjfél felé járt az idő, amikor Klofács el­nök újból megnyitja az ülést. A parlamenti titkár majdnem egy óra hosszat olvassa tel­jes csendben a beérkezett módositó javasla­tokat. Végre negyed egykor a szónoki emel­vényre lép Sablik előadó. Ez volt a jel arra, hogy a kommunisták fülsiketítő padkoncert- be kezdjenek, úgy hogy az előadó zárszavait egyáltalában nem lehetett megérteni. A kommunisták obstrukciója azt a benyomást keltette az újságírók szemében, hogy az egész obstrukcióból tréfát űznek és durva lármájuk tulajdonképpen csak a megrendelt utcai demagógia szolgálatában áll. Touzil először egy tüzoltósippal koncer­tezik, Chlumecky pedig egy nagy trombitát fuj. Touzil közben a miniszteri padsor elé megy, ahol Slaviik, Fatka és Perouíka mi­niszterek ülnek és a miniszteri irómappákat az előadóra dobálja. Ugyanezt csinálta az atlétatermetü Sochor is. Erre már elég nagy volt a tumultus s a parlamenti alkalmazot­tak kénytelenek kordont vonni a miniszteri padsor mögött, hogy az esetleges tettleges- ségektől megvédjék az előadót. Sochor ki­emeli az egyik miniszteri széket s azt az elő­adóra akarja dobni, de Wit cseh szociál­demokrata lefogja a kezét. A lárma óriási. A kommunisták, főleg Hampl és az öreg kis Sturz folyton kiabálnak: „Menjen le! Ne be­széljen! Az elnök csengetése teljesen hiába­való. A szocialista pártok az egész obstruk- ció alatt passzíve viselkednek. Már-már úgy látszott, hogy az obstrukció abbamarad, ami­kor Sochor a fiókjából egy kerepelöt húz elő és uj indítást ad a macskazenéhez. Touzil azonban a miniszteri padsor elé ugrik és kiabál: Hagyják abba! Erre a kommunisták elhallgatnak. Klofács elnök (teljes csendben): A kö­vetkező előadó Procházka dr. A lárma erre megismétlődik és tart %1-ig, az előadó beszéde bevégeztéig. Ekkor a padverés megszűnik és csak itt-ott kiabál­nak a rekedt kommunisták. Elnök: Megkezdjük a szavazást. Kérem a szenátor urakat, hogy foglaljanak helyet. Touzil: Kérem az alkalmazottak azon­nali eltávolítását. Houser (a miniszteri székekre mutatva): Üljetek le, fiuk, ne álljatok! Elnök: Eleget teszek kérésüknek, de nyújtsanak módot arra, hogy elnöki köteles­ségemet teljesíthessem. Nem akarom és nem fogom megengedni, hogy a képviselőház szor moru eseményei a szenátusban is megismét­lődjenek. Nem lesz szükség az alkalmazottak védelmére, ha mi magunk fentartjuk a ren­det. (A parlamenti alkalmazottak eltávoz­nak, a polgári pártok tapsolnak.) A szavazás Ezután megkezdődött a szavazás.-- Az ellenzéki javaslatok mellett szavaz­tak a kommunisták, a német szociáldemo­kraták, német nemzetiek és nemzeti szocia­listák, a cseh szociáldemokraták és cseh nemzeti szocialisták. Az ellenzék javaslatai mind kisebbségben maradnak, mig a bizott­ság javaslatait minden alkalommal 74 szava­zattal 50 ellenében elfogadta a ház. A közel három óra hosszat tartó szava­zás már a derültség jegyében folyt le. Ezt Klofács elnöknek lehet köszönni, aki a sza­vazás vezetését humorosan fogta fel. — A szavazás megkönnyítése céljából a kisebbségi javaslatok szavazása előtt mindig csengetni fogok — mondotta nagy derültség közben. Az általános javaslatot első és második olvasásban elfogadták s ezután közel száz határozati javaslat fölött szavaztak. A vám­többség az ellenzék több határozati javasla­tát elfogadta, néhányat a nemzetgazdasági bizottság elé utalt, legnagyobb részét pedig elutasította. Hajnali három órakor rátért a szenátus a tárgysorozat többi pontjainak tárgyalására, azaz elfogadta a házelnökség indítványát, hogy a szenátus a tisztviselőjavaslatokat és a kongnia javaslatot rövidített eljárással fogja letárgyalni. Klofács elnök fél négykor berekeszti az ülést, azzal, hogy a szenátus legközelebbi ülése csütörtökön reggel 9 órakor lesz, ami­kor a tisztviselöjavaslat kerül napirendro. A várni avaslat es a magyarság

Next

/
Thumbnails
Contents