Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-03 / 125. (1163.) szám
Mai számunk 10 oldal * V. évf. 125. (1163) szám ■ Csütörtök ® 1926 junius 3 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A sz ovenszkói és ruszin >zkói ellenzéki pártok politikai ncpilapja Felelős főszerkesztő: DíURANYI LÁSZLÓ Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága n., Panská ul 12/111. —Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A magyar nyugdíjasokért Holota János ár. magyar nemzeti párti képviselő parlamenti beszéde A portugál diktatúra megalapozása La CosSa tábornok lépésről-Eépésre megismételte Piisudskl tettét — Az uj diktátor éles kirohanása a parlamentarizmus ellen Az államfordulat után a sok szabályozandó kérdés között sürgős megoldást követelt azon állami alkalmazottak és hátramaradotlainak nyugdij- és ellátási illetményeinek rendezése, akik az államfordulat előtt mentek nyugdíjba és akik illetményeiket az osztrák avagy a magyar államtól kapták, úgyszintén azon alkalmazottak ellátási illetményeinek szabályozása, akik az állam- fordulat napján szolgálatban állottak, azonban az utódállamok egyike által sem lettek átvéve, illetve azok által szolgálatukból elbocsáttattak. Úgy a saint-germaini, mint a trianoni békeszerződés ezen kérdést nyitva hagyta és dacára annak, hogy a száz- és százezer család mindennapi betevő falatját jelentette, ama elvet szögezte le, hogy ennek szabályozását az érdekelt államok egymásközöíti külön megállapodására bízza. Olaszország, Lengyelország, Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia a Sevresben 1920-ban kötött egyezményben ezen elv mellett szerződésileg le is kötötték magukat, mely kötelezettségből kifolyólag a kérdést a római és bécsi egyezményben meg is oldották, s igy a köztársaság terhére eső osztrák és civil katonai nyugdíjasok ellátási illetményeinek rendezése a benyújtott törvényjavaslattal a végleges rendezés utolsó stádiumába lépr-tt. Jellemző a mi adminisztrációs szerveink és törvényhozásunk gyorsaságára, hogy ezen életbevágó kérdésben kötött egyezmények megkötésétől számítva azok ratifikálásáig hat, illetve négy évre. volt szükségük. A veit osztrák nyugdíjasok ügye, ha nagysokára is, de végre mégis rendezést nyert e törvényjavaslattal, — ezzel szemben azonban megdöbbentő az a közöny, s az a lelkiismeretlen hanyagság, amellyel a kormány a volt magyar állami alkalmazottak nyugdíjrendezési kérdését kezeli. Ugylátszik a kormány a mostohagyermekek között fokozatokat csinál és a volt magyar ál. alkalmazottakat és elbocsátottakat mostohagyermekek utolsó osztályába sorozza, akikért nem kár, ha az állam robogó szekerének saroglyájából lepottyannak az utszéli árokba s ott elpusztulnak. A csehszlovák állam indiánusoknak tekinti őket, akiknek kipusztitásáért nem kár. A csehszlovák állam kormányai hét év óta még egyetlen komoly lépést sem tettek azirányban, hogy a köztársaság kvótájába eső szerencsétlen volt magyar állami alkalmazottak és elbocsátottak viszonyainak rendezésére vonatkozólag Magyarországgal megegyezzenek. Ügyük éppoly rendezetlen ma, mint amilyen volt az államváltozás évében. A magyar békedelegáció a békeszerződés tárgyalásánál mindent megtett annak idején, hogy a szerződésbe olyan rendelkezés vétessék fel, amely az utódállamokat kötelezi a területükön szolgált tisztviselők és alkalmazottak illetményeinek kiutalására és állandó fizetésére. A békeszerződés tudvalévőén a 199. cikkben rendkívül ravaszul megfogalmazott rendelkezést tartalmaz, mely szerint „a volt magyar királyságnak oly polgári vagy katonai nyugdíjasai, akik a békeszerződés értelmében Magyarországból részesült különböző államok polgárainak ismertettek el, avagy ily államok polgáraivá lettek, nyugdijuk címén a magyar kormány ellen semmiféle igényt nem támaszthatnak". Amikor ezt a Magyarországgal szemben gyengének látszó rendelkezést felvették, nagyon ügyesen megfeledkeztek azonban arról, — bizonyára szándékosan — hogy mindezeket az utódállamok kötelességévé tegyék. A magyar békedelegáció a békeszerződés eme szövegezésének hibáját azonnal észrevette és jegyzékkel fordult a bé- bekonferenciához, hogy az utódállamok ebbeli kötelezettségét. a végleges szövegbe vegyék bele. A nemzetközi jogban ugyanis általános amaz elv, hogy az az állam, amely valamely területrészt megszerez, köteles azon a területen azokat az állami terheket átvállalni, melyek közvetlenül az illető területhez fűződnek. Az 1866. évi olasz— osztrák, úgyszintén az 1871. évi német—francia békeszerződés szintén igy rendelkezik. A magyar békedelegáció egyúttal már akkor panasz tárgyává tette a foglaló hatalmak ama eljárását, hogy az általuk elfoglalt területeken elmozdították állásukból a közalkalmazottak nagy részét és megszüntették illetményeik kifizetését, még azokét is, akik a hüségesküt letették. A béegyezésre jutnia s tegnap a plénv.mban visz- szautasitották a kisebbség azon javaslatát, hegy a gazdasági miniszterek és a miniszter- elnök nyilatkozzanak a kérdésről. Ezt úgy tárgyi, mint politikai szempontból nagy hibának minősiti. A javaslatot magát tűimet észnek tartja, mert a gazdasági vámok ugrást jelentenek a sötétbe és kockázatos játékot a pénzügyi és gazdasági stabilizálódással. Dvoracsek beszédében hangsúlyozta, hogy alapjában véve a szónokok nem foglaltak állást a vámvédelem ellen. A vámvédelmet sokkal enyhébb eljárásnak tartja, mint a bevitel korlátozását, vagy beszüntetésétMinthogy a külföldi államokkal kötendő kereskedelmi szerződéseknél a mezőgazdaLisszabon, junius 2. A katonai kabinetet megalakították. Gomez sa Costa tábornok, aki a katonai puccsnak tulajdonképpeni lelke volt, a hadügyi, gyarmatügyi és földmivelés- ügyi tárcát vette át. Cabecades az elnökségen kívül a tengerészeti, a pénzügyi és az igazságügyi tárcát vállalta. Ochac belügyminiszter és külügyminiszter lett. Costa tábornokot az ország minden részében lelkes óvációkkal fogadták s a kiváló katona Portóban nagy beszédet mondott. Kijelentette, hogy meggyőzödéses ellensége a parlamentarizmusnak. A monar- chista és a köztársasági politikusok mindenütt egyformák: csőcselék és banda. Uj nemzeti politikának kell jönnie, amely megteremti Nagyportugáliát. Costa tábornok mai proklamációjában a következőket jelenti ki: A nemzet nemzeti katonai kormányt akar, hogy visszaadja az országpak a fegyelmet és a tisztességet- A nem akarhatja a felelőtlen, veszekedő klikkpolitikusok diktatúráját, hanem egy olyan erős kormányt, amelyet nem politikai szélhámosok, hanem a hadsereg és a flotta tarjak fenn. Ha nem sikerül az országot erkölcsileg újjászervezni, a nemzet katasztrófája elkerülhetetlenné válik. A politika, a parlament és a párik eszerződ ésbe kérték felvenni azt a szakaszt, amely kimondja, hogy az utódállamok kötelességévé tétessék, hogy mindazon közalkalmazottak illetményeinek további kifizetését vagy törvényes nyugdijaik folyósítását, akik 1918. november 3-án { alkalmazásban voltak, kötelesek legyenek vállalni. Az entente hatalmak a magyar delegáció javaslatát nem akceptálták a maga egészében, azonban mégsem tartották lelkiismeretesnek kitérni ezen annyira jogos és igazságos követelés elől, azért az 1920. május 6-iki Millerand-féle kísérőlevélben a magyar delegáció kérelmének ama részét, amelyben a magyar területből részesítendő utódállamokat a volt magyar tisztviselők további alkalmazására kötelezni indítványozta, teljesithe- tetlennek nyilvánította ugyan, azonban a nyugdíjas kérdésre vonatkozólag kijelenti, hogy egyébként meg van győződve arról, hogy a részesedő államok nem fogják elmulasztani az állampolgá- rakká lett volt magyar köztisztviselők helyzetét a méltányosság szellemében vizsgálat tárgyává tenni. A békét diktáló entente igy végzett 20.000 magyar közalmakmazoít és nyugdíjas sorsa felett. Hogy a csehszlovák állam pedig mennyire sietett a volt magyar közalkalmazottak nyugdíjigényét a méltányosság szellemében megoldani, annak ellenkezőjéről Millerand nagyon könnyen meggyőződhetik, mert azóta e tekintenben semmi sem történt. A csehszlovák kormány megfeledkezik ama kötelességéről, melyet a békeszerződés 248. cikke állapit meg, mely szerint külön egyezmények tárgyai lesznek azok a kérdések, amelyek a volt magyar királyság állampolgáraira, valamint a magyar állampolgárokra, jogaikra, előjogaikra és javaikra vonatkoznak és amelyekről nem szól a békeszerződés sem, az a békeszerződés, amely bizonyos közvetlen vonatkozásokat fog szabályozni amaz államok között, amely államokhoz a volt kettős monarchia valamelyek területe átcsatol- tatott. Evógből megegyezés történt, hogy a békeszerződés életbeléptétől számított 3 hónapon belül az érdekelt hatalmak küldöttei értekezletet fognak tartani. Dacára ennek, a csehszlovák kormány a nyugdíjasok és elbocsátottak viszonyainak rendezését. illetőleg nem tett semmit. Anyagi kérdést csinál belőle saját állampolgárai bőrére. Az illetőségi kérdésnek Magyarországgal való megegyezés utján való rendezésének halogatása is sági termékek nem részesültek kellő védelemben, szükséges volt a váwkérdésl véglegesen rendezni. Adatokkal bizonyítja, hogy a kisérő vámok egyáltalában nem felelnek meg és hegy az általa kidolgozott fix vámjavaslatot nem légből kapott számokkal, hanem a gyakorlatból vett tényekkel támasztotta alá. Zadina dr. előadó ezután inditványoz^ ta, hogy térjenek át a részletes vitára. Jola- nis szociáldemokrata viszont azt indítványozta, hogy a vámajavaslatot egy szükebb bizottságnak adják ki. Ezt az indítványt 15 szavazattal 13 ellenében elutasították és az előadó indítványát fogadták el Reggel hat órakor véget ért az ülés azzal, hogy a részletes vitát ma délután 2 órakor újból megkezdik. Az általános vita folyamán összesen 32 szónok beszélt és a fővita 35 óra hosszat tartott A ma délutáni ülés A gazdasági bizottság ma délután 1 órakor megkezdte a részletes vitát. A vita folyamán felszólalt Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő, aki érdemleges hozzászólása után megkérdezte Johanis szociáldemokrata képvi^ selőt, hogy miképpen értette azt a kijelentést, hogy Ő félmagyar. Johanis azonnal válaszolt, Nitsch Andornak. Kijelentette, hogy ő ezt néni Nitsch személyére értette, hanem tisztán azt akarta kifejezni, hogy a Szepességen magyarok és németek vegyesen laknak. Három szónok felszólalása után megkezdték a részletes szavazást, amely lapzártakor még tart. Olaszország jussát követeli Marokkóban Ráma, junius 2. A Tribuna mái vezércikkében leszögezi Olaszország hivatalos álláspontját a marokkói kérdésben. Nemcsak a tangeri kérdésben fogja Olaszország jogait és követeléseit hangsúlyozni, hanem most, amikor a független riff állam eltűnik, szintén hallatni fogja hangját. A marokkói rendszer újjáalakítása közelről érinti a fascista Olaszországot s a fejlődő állam nem tűrheti, hogy, Franciaország meg Spanyolország önállóan osztozkodjanak e rendkívül értékes és fontos területen. Olaszország sohasem mondott le jogairól s legfeljebb csak azt Ígérte meg, hogy a hajdani marokkói protektorátus területén nem okoz nehézségeket Franciaországnak. Most azonban, amikor a marokkói helyzet megváltozott, Olaszország, is megváltoztatja eddigi tartózkodó politikáját. ezt a célt szolgálja. A szegény, éhező, nyomorgó, elbocsátott közalkalmazottakat és nyugdíjasokat pedig azzal az olcsó tápszerrel táplálja, hogy: folyton a magyar kormányt okolja az egyezkedések megkezdésének halogatásáért. Követeljük, hogy a kormány haladéktalanul kezdje meg a tárgyalásokat Magyarországgal és kössön egyezményt a volt magyar közalkalmazottak, vasutasok, postások, közigazgatási és bírósági alkalmazottak immár késedelmet nem tűrő problémájának megoldását illetőleg, úgyszintén az iletősógük kérdésének kölcsönös szabályozását illetőleg is. Erre nemcsak jogi, hanem morális és emberbaráti okok kötelezik, megkívánja ezt az állam érdeke, mert az állam konszolidációja csak akkor mondható szilárdnak, ha polgárainak lelke is konszolidálódott, ha azokból eltűnik a nyomorokozta kétségbeesés és elkeseredés. Közel tízezer a száma ama szerencsétlen magyar közalkalmazottaknak, akik nyomorban sínylődve hét év óta várják sorsuk jobbrafordu- lását. Ezen idő alatt minden emberit, megtettek' ügyük kedvező elintézése érdekében, azonban sajnos, süket fülekre találtak. A kérvények tömegével árasztották el a szlovenszkói teljhatalmú ltok mindent tönkretesznek s csak a fegyelem vethet véget az általános korrupciónak. Feltűnő, hogy a portugál katonai forradalom mennyire hasonlít az alig 3 héttel ezelőtt lejátszódott lengyel Pilsudski-puccshoz. Costa tábornok, aki a portugáliai forradalomnak főhőse, ugyanúgy, mint Pilsudski, már a háború alatt ünnepelt hőse volt hazájának. Pilsudski önkéntes csapatokat állított föl az oroszok ellen, Costa önkéntes sereget szervezett a németek ellen. Miként Pilsudskit a Witos-kormány, úgy akarta Costát is az újjáalakult portugál kormány lehetetlenné tenni. Costa barátai azonban meggátolták a lisszaboni politikusok tervét s a vidéki ezredek élén Costa a főváros ellen nyomult. Amikor a puccs sikere biztosnak látszott, Ugyanúgy, mint Pilsudski, Costa sem állt személyesen az ügyek élére, hanem más embereket helyezett előtérbe. így miniszterelnökké Cabecades ezredest tette meg s bár lemondásra kényszeritette a köztársasági elnököt, önmaga csak a hadügyi tárcát tartotta meg. A különbség a lengyel és a portugál állapotok között csak a7t, hogy Pilsudski a diktatúra ellen és a parlamentarizmus mellett foglal állást, mig Costa nyíltan a diktatúra szükségességét hangsúlyozza. Az általános vámvita 32 szónokkal 35 óráig tartott A gazdasági bizottság ma reggel hatkor befejezte az általános vitát — Permanens ülés estétől reggelig Prága, junius 2. A képviselőház gazdasági bizottsága tegnap délelőtt tiz órától este hatig s azután két i órai szünettel ma reggel hatig egyfolytában > ülést tartott. Az éjszaka folyamán 12 szónok 1 szólalt fel s igy végre reggel négy érakor Du- bickv cseh agrárius képviselő indítványozta ’ az álatlános vita befejezését és a zárószóno- . kok kijelölését. Az indítványt elfogadták és a javaslat mellett Dvoracsek nemzeti demokra* ta, ellene pedig Koudelka cseh szociáldemok- ' rata képviselő beszélt. * Koudelka kijelentette, hogy a vita folya- 1 mán arra a meggyőződésre jutott, hogy a vámtöbbség nem akarja az ellenzék által benyuj. tott kívánságokat még csak meg sem vizsgálni. . Sajnálattal állapítja meg, hogy ebben a kér- í désben nem sikerült a parlamentnek meg-
