Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-20 / 139. (1177.) szám
10 1S28 junius 20, vasárnap. Szeretnék egy falusi házat, Szeretnék egy falusi házat virágos puszták közepén, nem lakna benne más csak én. A vetésben sok pipacs lenne, kct keskeny ut a ház előtt és halálosan fekete a föld. A vonat soha meg nem állna csali hallanám a rohanást és szeretném nagjr földemben a gyászt. És késő esték záporában lankadt virágok tenyerén: gyalog jönne hajlékomba a fény. | Urr Ida. Bohémek Évek óta látom, egyre növekvő bizonyossággal, hogy a nimbusz, a megbámult és tiszta dicsfény, ami megjelölőé'ellen idökr óta ott állt Íveseit a szinészemberek feje fölött, fokozott intenzitással, mindjobban halványul. Nem mintha a romantika múlt volna el egészen, a kuiisszák, festékek, csillogó talmiságok romantikája, — az örök gyermekség ezt nem_ hagyja elmúlni, — hanem valahogy háború utáni idők tiülekedö nagy hajszája és önként jövő reálitása fásmltiá és nehezen lel- kesedövé formálta még az élei örök rajongóit is. Kicsi varrólányokra gondolok, meg lelkesedő gimnazistákra, akik a ktíjcasülö izolált, távoli, népség-katonaság publikumából úgy dobiák a primadonnák lábai elé a pénylö és forró pillantásukat, mint valami ékkönes ékszert. Jól emlékszem még régi szinészlrup jókra, kisvárosba való bevonulásukkor, amiket kapuk alat', redőnyök csúcsa alól bakfislányok lestek szivdobegős mohósággal és fejlődő életük btoldog ambíciójaképpen, este, a keskenyülő gyerediágyban, vagy iskolai ünnepélyek naiv sikere üdém, szivárványostarkán, keritőn csillant fel előttük a színésznői pálya. És ma már, — mindenesetre szomorú tény, — túl vagyunk az efajta rajongásokon. Ez nem fejlődés, ez egy szomorú eljásulás, érthető reakció. Tegnap egy fővárosi művésznő estélyén hallottam egy varrólány szájából: — Jó, jó. A loileit gyönyörű, a taps kábító, de én biztosan kétszer annyit keresek meg egy nap, mint a Hegyi. Ez az elbizakodott, kekk kis mondás valahogy nagyon is kifejezője a Ma gondolkodásának. A két keze munkájából élő, rendes, szolid, jelentéktelen kis varrólány, a nehéz gazdasági élet neveltje, aki tudatos önteltséggel felmerészkedik a piedesztálra, ahová hosszú évtizedek emelték a művészt. A leromlott gazdasági helyzet pallói vetett a polgári és a bohémélet szakadéka közé és kitöltötte az ellentéteikéi. Egy színész járt vMam a minap. A városi színház baritonistája. EUcgáns, ápolt urifiu, atléta- termet, mély, forró szem, dallamos hang. Fiatal, kezdő színész. Megkériem, beszéljen valamit az éleiéről, a szinpadraindtulásáról. — Bunkfiu voltam, a pesti Fabankban. Osztályvezető. Szép pozíció, elég jó fizetés. Szép hangom volt, szerettem a színpadot, elmentem színésznek. Egyszerű. — Igen, igen és a jó állásit nem sajnálta? — kérdem. — Higgadt spiszbürgerek biztosan köny- nyelmünek tartották. — Ó, egészen mindegy, — szól — ahogy kiléptem, nemsokára ai?bocsátották úgyis az összes tisztviselőket. Egy sziflcrányi elhivatáson kívül, a színészet is csak megélhetési terrénum. # Délelő’t tizenegy óra. A szinházudvaron néhány színpadi munkc&s, kellékes, ügyelő ödöng. Csend van, süt a nap a zárt bejárón kiszáll csendülve egy-egy meleg szoprán. Benn a színpadon próbálnak. Ajtót nyitok, leülök halkan az első sorokban. Főpróba. Lili, a primadonna, megáll középen, — a karmester beleüt a zongorába, — és ó kacérkodón, lüktető temperamentummal felveti táncosán a karcsú lábát. Valami vad és buja király asszonyt játszik. Aztán még egy-két taktus, zaj, forgás, ajtócsapdosds, a primadonna lejön a színpadról, hozzámfui, kedves, hízelkedő jóbarátsággal és kimegyünk az utcára. Kispolgári asszonyok belekapaszkodnak Lilibe a pillantásukkal irigykedőn, valami ösztönösen asszonyt, átható nézéssel, mely körülleng a kurta szoknyán, formás combon, a játékos szemeken, a ruzsos, epernyi szájon. Nézik, mint egy idegen, bohókás tüneményt, ö pedig megy, lépked az oldalamon, póztalan bájjal és a vendéglő előtt hirtelen, egyszerűn kfiakad belőle a mondás: — Kisfiam, házikoszt, házikoszt, egészséges, nagy porciók, tiszta, nagy családi asztal!! Menynyire vágyom utána! # Ugyanakkor. A második felvonás kardalosnöi lenn ülnek a 'nézőtéren. Odamegyek, rájukköszöntök. Mariska, az első kardalosnő, lompos, nagy, szőke lány, lehajtott fejjel ül, öltöget szorgalmasan. Falvédő bori!,ja be a térdét. Mariska slingel, lcékszin pamuttal, kislányos igyekvéssel. Fölé- hajlok: — Mit csinál, Mariska? Az öltés abbamarad, rámnéz őszintén, csendesen: — Falvédöl, kisasszony. Én is készügetek egyetmásl. Hátha férjhez megyek? Valami jó, becsületes munhásemberhez. Istenem. Újból nekifog, pár öltés és kigümbölyül a kékszinü cakk. A stafirungi fajvédőn. politikusok ültek uzsonnázó jókedvvel a kávéház gesztenyefás kertjében. Beszélgetés közben egy fiatal költő enyhe lenézéssel, valami gyerekesen elhízott, fölényes hangon odaszólt az egyik bank- fiúhoz: — Ti szegény, szomorú, szürke kis filiszterek. Hat gyerekkel és feleséggel... Mii tudjátok ti, mi az igazi Élet? De a kis költő, aki ezt mondta, aznap vette fel a fizetését és huszeszlendős volt csupán. Nagy Mici. Ha Herczeg Ferenc nevét hallom, vagy olvasom, egy előkelő szalón Jelenik meg a szemem előtt. Főúri kényelem, művészi képek, szobrok, ízléses bútorok, vastag smyrna szőnyegek, divatosan öltözött, kecses mozdulatu nők, elegáns férfiak, előkelő tónus, szellemes társalgás. Csupa Ízlés, csupa elegancia, csupa választékosság minden. És ebben a társaságban, ebben a környezetben a legelegánsabb, legszellemesebb maga a jubiláló Herczeg Ferenc, ez a poéta elegantissimus, akinek a főúri szalonok világa, az előkelő tízezrek élete, belső énje, gondolkodása a legkedvesebb témája. Ezt tökéletesen ismeri és még tökéletesebben festi regényeiben, novelláiban. Csupa szellem, ötlet, finom megfigyelés, világos meglátás, választékos nyelv, elegáns stílus, ötletes, szellemes társalgás, minden regénye, színmüve, tárcája. Nem is dolgoz fel nagy koncepciókat, nem is vet fel az egész emberiséget érdeklő problémákat. Az emberi lelket figyeli, az asszonyi szivet vizsgálja, a mindennapi élet, főleg a házasélet sokszor kicsinek látszó, de konzekvenciáiban nagyon súlyos problémáit boncolgatja, oldogatja. Csodás megfigyeléssel, éles meglátással, művészi készséggel és a legtöbbször bámulatos realitással. Sok fiatal leány, még több kacér szép asszony, donjuan ismert magára a Herczeg müveiben, nagyon sok olvasója gyönyörködött már Herczeg csodás megfigyeléseiben, finom distinkcióin, művészi rajzain. Sok-sok problémát vetett fel és oldott meg az az izig-vérig elegáns niüvész-lélek. Sok babért aratott nagy-nagy dicsőséget szerzett nemzetének a külföldön is. Igazán rászolgált, hogy negyvenéves Írói jubileuma alkalmából olyan férésen ünnepelte őt szükebb hazája és ünnepelték őt mindenütt, ahol magyarság áll. És csák elismerés illeti az Eperjesi Társadalmi Egyletet is, hogy Eperjes, Sáros magyarságának alkalmat adott arra, hogy ő is elküldjön egy-két babérlevelet a szépséges koszorúba, elküldje a nagy magyar Írónak, a sárosi magyarság meleg üdvözlését és szivbeli gratulációját. Junius 12., 18., és 14-én Eperjesen a vár. színházban előadták a Kékrókát, Herczegnek ezt a szellemes, ötletes szép darabját. Az előadások előtt Máriássy Béla dr. lépett a lámpák elé, és ünnepi beszédet mondott. Jobbra nem is bízhatták Herczeg méltatását. Mert Máriássy Béla nagyon népszerű ember Eperjesen, mert Máriássy Béla amilyen nagy művész a színpadon, olyan kiváló szónok is, ki mindent komolyan vesz és lelkiismeretesen végez. És éles a megfigyelése, biztos az Ítélete és finom az Ízlése. Ünnepi beszédében nagyon élénken fejtegette, milyen csodásán átalakító, vonzó ereje van az ezeréves magyar kultúrának, még az idegen nemzetiségű intelektüellekre is! Milyen kiváló nagy magyar elméket, sziveket teremtett és alkotott az a lebilincselő magyar. kultúra az oláh származású, törökverő Hunyadyakból, a horvát Zrínyiekből, szlovák Petrovicsekból, a sváb Herczegekből. Kár, hogy nem mutatott rá éppen Herczeg Ferencnél azokra a külső körülményekre és benső motívumokra, amelyek Herczeg Ferencből magyar írót formáltak! De hát Máriássynál — amint maga is megemlítette, — meg volt szabva az idő, fel voltak állítva a korlátok, csak ezeken belül mozoghatott. Ő ugy-tétt, mint a turista, aki feljő a hegytetőre, előtte a csodás panoráma; minden szépséget meg se láthat, le sem irhát, csak a kontúrokat rajzolhatja le, csak a legragyogóbb, legszebb kékepet festheti le, azt is sokszor csak sejtetve. De azt bizonyította Máriássy, hogy éles szemmel meglátta Herczeg irói művészetének minden szépségét és értékét. És megfigyeléseit, megállapításait meleg érzéssel, világos színekkel, választékos nyelven és nagyon kellemes előadásban közölte az üneplő közönséggel, amely hálás íapsok- kal köszönte meg az illusztris szónok ünnepi beszédét. Aztán felhúzták ismét a függönyt. Előkelő nyári lak. Ízlésesen berendezve, kényelmes bútorok, művészeti tárgyak; a verandáról gyönyörű kilátás a budai hegyekbe; az erdő zöld, csupa napsütés minden. Nyár van. — Nyár a villatulajdonos, gazdag Pál szépséges feleségének: Cecilnek, a szivében is. — Telve vágyakkal, szenvedélyekkel. — Férje, a tanár meg sem érti őket, s ha megérti is, ki nem elégíti, nem is képes rá. Nem is tagadja. Amikor a házi-barát: Sándor értesíti, hogy a felesége megcsalta őt Trill báróval, nincs is fölháborodva. Maga mondja: „Hát én nem tagadom: nincs meg bennem a megcsalt férj tüzes és becsületes haragja. Talán azért nem, mert a mi házasságunk, nem is volt igazi házasság. Csak félreértés, amit az anyakönyvvezető hitelesített. Cili gondolatai künn röpködtek a dúcon kívül, mit tudom én, hol. De az én gondolataim sem ültek otthon... Nem tiszta a lelkiismeretem, hát, hogy dobáljam meg őt kövekkel"? Ez a színdarab egyik lényege. — A másik: az asz- szony viszonya a házi-baráttal. A házi-barát: Sándor magán kívül van, amikor ráeszmél, amikor meggyőződésévé válik, hogy Cecil ott volt a Törk-uteában Trill báró legény!akásán. Cecil, akiért rajogott, imácíott, akinek a háza temploma volt: megcsalta őt egy léha, haszontalan emberrel. Keserű fájdalommal mondja az asszonynak: „Tegnap földrengés volt. Széttörött, agyonvert és porba lökött mindent, ami értékes volt a világon, az egész világ ma sivatag, szemétóceán és hullahegy" ... És az asszony, a Sándort rajongva szerető asszony mennyi igazsággal vágja oda neki, hogy „A Sándor ur elvből hive a differenciált nőiességnek. Vannak női, akiktől elvárja, hogy tisztességesek legyenek. Szárazon és vizen tisztességesek. Aztán vannak női, akiktől az ellenkezőt kívánja. Ha Rikinek egy nap eszébe jutna, hogy ő tisztességes lesz, azzal kínos meglepetést szerezne Sándornak". De a Cecilt, akinek a szivében, fejét * vérében annyi kincs volt s aki mindezt őszintén, fenntartás nélkül felajánlotta neki s áld nap-nap mellett azt várta, azért epedet!, hogy azt el is fogadja, elítéli, sőt meggy ülői i, amikor megsejti, megérzi, megtudja, hogy a fölajánlott és visszautasított kincsekkel mást ajándékozott meg. — Nem tudja, vagy nem akarja megérteni, megbocsátani Cecilnek azt a vétket, amibe ő kergette bele s amit ő nap-nap mellett elkövetett Riki utján Cecillel szemben. — Ez a színdarab másik lényege. Mind a kettő nagyon érdekes probléma. És mind a kettő egy darab valóság, egy darab élet- művészi kézzel megrajzolva. Mert, hogy azután Sándor elveszi feleségül Cecilt, hogy egymás barátságának, viszonyának értékét akkor kezdik észrevenni, becsülni és félteni, amikor veszendőiéiben van, ez természetes. Ez is egy darab élet. Milyen szellemesen, okosan mondja Cecil: „Tegnap én még nem tudtam, mi a barátság. Talán nem is hittem benne. Nem tudtam, hogy mi Maga nekem. A földrengésnek kellett jönnie, hogy lendüljenek mind a falak és — hogy mi meglássuk egymást...“ Az előadás után a Fekete Sasba mentem. Hivatalos voltam az érettségi bankettre. Az ősi, hírneves eperjesi kollégium utolsó magyar termése búcsúzott az alma matertől, a professzoraitól- szépséges gyermek ábránjaitól- — A maturusok asztalánál egy-két professzor, — gondterhes fejjel, — egy pár boldog apa és anya ragyogó, hálás szemmel — és egy csomó érett gyerek pajzán, kitörő jő kedvvel. Húzza a cigány a régi édes-bus diáknótát a „Ballag már a vén diák“-ot, a fiuk egymást átölelve éneklik. Egyiknek másiknak a szemében a boldogság, az öröm, a válás könnye, 6okak ajkán a búcsú reszlcetése. — Az ifjúság a gondtalan, a boldog „má“-t ünnepli; az öreg diákok — a szülök — a szépséges múltat siratják, a professzorok a jövő ködös világara gondol- nak-elszorult szívvel, aggódó lélekkel. — Csupa érzés, csupa hangulat, csupa szentimsnializmus minden ... Én nagyon szerencsés voltam ... Egy bájos, szellemes magyarországi asszony volt a szomszédom, ő is ott volt a Kék Róka előadásán, Ő is szentimentális volt nagyon... Társalgásunk természetesen az előadásra terelődött. „Mondja, kérem, tetszett Magának A Kék Róka?" — kérdem én. „Nagyon szép volt. — Szinte csodálkoztam, hogy műkedvelők ilyet tudnak produkálni" — felelte ő. „No és különösen Bánó Dezsöné elragadó volt az utolsó felvonásban," — „És mondja kérem, mit gondol: volt Cecil a Török utcában Trill báró lakásán?" kérdeztem én. — „Persze, hogy volt" — mondja a szép asszony. — „Maga talán nem hiszi?" — Határozottan válaszoltam rá, hogy nem. — „Akkor maga nem ismeri a nőket." — „Maga pedig nem ismeri Bánó Dezsőnét" — válaszoltam reá —. — Ezzel aztán meg is mondtam azt, amit a referádámban első sorban akartam megírni Bánó Dezsőnéről. Ő annyira ideális, szépséges életet él a családjában, az ő egyénisége annyira szent, hogy senki se hiszi róla Eperjesen, hogy volt a Török utcában. — Mert egyébként tökéletesen játszotta a szépséges, nagystílű Cecilt. Mindent elhittem neki: azt hogy lebilincselte Pált, hogy rajongójává tette Sándort, hogy megbolonditott mindenkit a szépségével, a szellemességével, a bájával — csak azt az egyet nem hittem el, hogy volt a Török utcában. Szép volt nagyon; előkelő is, kacér is, büszke is, megalázkodó is, dacos és szentimentális is — igazi Cecil. Az utolsó jelenetben, amikor kacér és büszke kacagása zokogásban tör ki — tökéletes volt. Partnere: Bánó Dezső — Sándor szerepében — mint mindig, most is nagyon megnyerő, biztos fellépésű, elegáns mozgású, szép férfi volt. Mindenki természetesnek találta, hogy Cecil belészeretett (a publikumból is sokan!). -- Talán azt az egyet lehetne kifogásolni nála, mint közkedvelt 'műk ed velőnél, hogy mozgásában, gesztusaiban, arcjátékában nincs meg a változatosság. Ugyanazokat a gesztusokat, ugyanazt az arcjátékot, a szavaknak, a mondatoknak ugyanazt az elaprózását láttuk az Arany emberben, a Vén Gazemberben, és Az Olasz asszonyban. Egy ilyen nagytehetségü műkedvelő, mint Bánó Dezső, eb ben is változatos, ebben is tökéletes lesz — szent a meggyőződésem. Trill bárót Szekeres Albin dr. személyesít ette. Elsőrendű alakítást nyújtott. Ahogyan megjelent, mozgott, ahogyan raccsölt, amilyen hűséggel adta a léha, sikereire büszke és hiú léha bárót, amilyen vontatottan társalgóit — mind arra vallott, hogy kiváló tehetségű rutinirozott műkedvelő... juEUCsi s.—tu epet iiovu . . . ucti^s it a megjelenésében, kifogástalan az arcjátékai mint praeparandista lány és az asszonnyá ele- rukkolt kissé kacér, kissé nagyravágyó tanáé szerepében is igyekezett a legjobbat adni. A tanár (Pál) szerepét Pavlasz József dr.ik osztották ki annak idején. A tragikus körulméiek között elpusztult, közszeretetnek ÖTvendő ügúd részt is vett több próbán. A sors elragadta töík, nem játszhatta végig neki szánt és neki való :e- répét. Az utolsó napokban ugrott be heltte Füzy Barna. Minthogy pedig Füzy Barna hivatos színész, nem eshetik egyenlő elbírálás a! a műkedvelőkkel. Vele szemben csak köszöntei lehet a rendezőség, hogy vállalkozott a niéz szerepre. * Az ünnepséget, az előadást az Epei-jesi ár- sadalmi Egylet rendezte. Legtöbbet fáradozó a siker érdekében a kaszinó érdemes húzna'a: Tószögi Iván, akinek csak elismerés és hála jár érte. — És ő talán elfogadja tőlem azt a tansot is, hogy a jövőben, ha ilyen nagystílű, szépges darabot hoz színre, amelynek megértéshez nagyon sok olvasottság, nagy inteligencia, irodmi műveltség és gondolkodás kell, gondoskodjékar- ról is, hogy az előadás előtt rátermett irodmi férfiak ismertessék a darabot, hívják fel a fiielmet a színdarab értelmére, szépségeire, aror kétszeres, sokszoros lesz a siker. Mert pékül tőlem is kérdezte egy szép asszony, miért ita Herczeg Ferenc éppen ezt a címet enne a nagyon értékes, szép színmüvek. És én talán ért, mert irodalmi professzor voltam és speciá>an sekat foglalkoztam Herczeg Ferenccel is, a lék Rókával is, véletlenül megtudtam neki morani azt, amit én a szerzőtől hallottam, a szindarjá- ból kiolvastam, hogy „Ravasz az asszony; p'sze hogy ravasz, de ne feledd, hogy nekünk ra;szkod ik, értünk ravaszkodik — szegény. Raisz, mint a selyembundás, titokzatos kis állat: acék róka, amely olyan nagyon ingerli a fantáziát. Parányi kis lábaival fáradhatatlanul trappi a hómezőkön, az éjféli nap alatt; egyik jéghegy! a másikig o-:-an: mindig ravaszkodik, mindig Ires valamit. Én azt hiszem, végeredményében egjkis melegségért ravaszkodik ... De ez az egész ték az ő bőrére megy!!" (Eperjes.) Wallentinyi Samu dr. Próza: Bégi adósság: Fölösleges és zavros filozofálás a szerelemről, tele irás és stilárislii- bákkal. — A léha költő: Semmi erkölcsi iám Ságot nem reverál a különben eléggé sikerült Allémra jz s igy közlésének inkább bomlasztó, lint építő hatása lehetne. Ezért közlése fölösleges.— Virágliprók: Ha kezdet, úgy biztató, mert m^lát bizonyos dolgokat, azonban a téma százszo és jobban meg van már Írva, kidolgozás^ annlra kezdetleges, hogy közlésre még nem érett. Versek: Nem közölhetők: Éjszaka. — Ja le ne nézz... — Allegreíto. — Ilyen legyen aTa- vasz...! — Együtt. — Visszavárlak. -- Rég távolságok. — Az örök csatások. — Meddig uág a bilincs? — A zuhanó idő. — Lelkem, a vái — Diák halála. — Koldusasszony éneke. — Taasz. — Mély tüzében ... — Mi a szenvedés? — tulkán, _ Tél. — Mozaik. — Aventure. — Hábru. — Tavasszal. — Egyedül. — Üzennék a földek. — Hittem. — A nagy keresés. — Szeretlek láthatatlan ... — A csókja izén. — Kevés mide- nem. — Szeretek valakit. — Van még egy pár dalom. — Nagyon régen ... — Én már csendsen békülgetek. — Szonett a szonettekről. — Nyáüan. — A cifra koldus. — Pohárköszöntő. Szerkeszti: Sziklay Ferenc dr. Kéziratok a szerkesztő címére: Kosice- Kassa, Édcr-uíca 9. sz., küldendők. fartő* Jjgft onctolMb • ('elegáns képet an arcának és ha i Cá'-'l/iu K) tetszeni akar, úgy haját állanéÍM dóiul csinosan és modernül tros- WZÍ'F1‘S1'’Ü.'z>V /rO'iw nia és rendbetartania kell. Ma a kisütött haj nélkül egyetlen l&iVroP/i roifcádó sem elegáns és a hosx- Vá3\!ÍvS wl* hajat, ha nincsen állandóan f'k,- JiRiials M cmdolálva. senki sem tudja szé- Ifi II megtérülni. { {í A vassal való hajsütés ma ** * I m‘^r idejét múlta. A VaeekRjjtj! féle speciális helyiségben tiz jaj teljesen tökéletes, külföldi *p- »w parátussal elsőrendű munkaerőktől oly állandó onduláuót nyer, amely minden hölgynél hónapokig eltart. Az állandó ondolációt a vassütós helyett a legújabb vizlondolációval hajtják végre. A mikádó állandó ondolációjánalc ára, belföldi rendszer.......................................... ..... , . K8 8C— fr ancia rendszer ...................................................k.K8 12C— an gol rendszer .............................................................Kft 15C— am erikai rendszer........................................................Kft 20C— I A h ajfestésben v a 1 ő s á go s**” í ord ni utó t ^j el en t é t Tj „INECTO RAPID", csakis Vicéknél festenek eszel 8 a tökéletes amerikai festékkel. Az egész haj festése..........................................Kft 201— fl A hajnak hozzáfestése .....................................Kft 10(—9 A rossz festés tönkreteszi a hajat s ezt Vacck átütésével helyre lehet hozni, ősz haj átfestése „Hemé" színre..................................................................................Kft 10.—, festett haj átfestése........................................................Kft 0.— Mi kádó rendbehozását, amellyel n legelegánsabb leot lehet kapni, specialisták végzik. Ara.....................Kft Íj.— Ha jfonatok, parókák és fodrászkellékek a legelönyijobb árak mellett kaphatók Vacek-nél, mert egyenoseu az szállítónál gyári áron kaphatja Óriási választék, distrét szétküldés a vidékre minták szerint. Feltűnést keltő Prágáhan és egész Európában venny- nélküli Vacak fodrászterme csak hölgyek részire PRÁGA II., Václavské nám. 38, Bejárat Bnfa mejott. Csakis hölgyek részére! — Hatvan vendég kiszolgálóira berendezve! — Elegáns, modern napi világítás, tisztasál és legnagyobb kényelem, Minden fajtában szakember, tép- zorii és olcsó árak, nem drágább, mint egész Prágnan szokásos. Naponta d. u. S órától 6-ig hangverseny. Mariska, a jóhangu, szőke kis kóristalány nem arról álmodik az alacsony, züllött kis hónaposszobán, hogy csillogó udvarhölgy legyen az uj operett második felvonásában, hanem, hogy szerény és csendes asszonya legyen valami becsületes iparosiak... # Egy eset volt csak, ami megdöntötte a hanyatló bohéméletről alkotó t véleményem. Egyik uj- ságirókongresszns után fiatal újságírók, idegenek, Herczeg Ferenc ünneplése Eperjesen
