Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-20 / 139. (1177.) szám
^i^<^-7V\a<&ar-hírlai> 11 1926 junius 20, vasárnap. ipxsaumammmmmmmmmmmammttn Összeesküvés Kemái ellen Konstantinápoly, junius 19. Szmirnában na^arányu összeesküvést fedeztek föl Kemal paji ellen. Állítólag sok konstantinápolyi pontjai személyiség is kompromittálva van. A relőrség lázasan bogozza az összeesküvés száit s máig sikerült megállapítania, hogy amk értelmi szerzője Hussein Avni, volt enrumi képviselő, aki a török köztársaság elmének régi személyes ellensége. A 50 esztendős Gyertyánliget fekete juileuma Égj hatalmas ruszinszkói ipartelepen maholnap teljesen kihal az élet Gyertyánliget, junius 19. iz összeomlás előtti évtizedekben életerő n virágzó ipari életünk mai pusztulásá- nakegyik szomorú példáját szolgáltatja a máimarosi Gyertyánliget végzetes sorsa. Nonális viszonyok között épp most ünnepek a község fönnállásának 150 éves s tem- plofa felépítésének 100 éves évfordulóját. gyertyánliget az Apecka, Mimcsul és Aprsa havasok tövében futó Sopurka-patak eredténél fekszik- A vadregényes szépségű vidíet a tizennyolcadik század derekáig ritki verte fel az emberi élet zaja. Csak olyllr-olykor vadászok jártak erre s állandó lakd csak a havasok lejtőin tenyéző pásztorok toltak. A tizennyolcadik század utolsó regedében a vidék erdeinek és a hegyek vaskőének kitermelése céljából a magyar kinctár németeket telepitett le ide. A Gyer- tyáijigetet alapitó telepesek ingyen telkeket és öitkezési anyagokat, valamint különböző értáes kedvezményeket kaptak. És sorra lételiltek a különböző ipartelepek: vizierőre renézett hámorok, majd ércolvasztó kohók kelteztek, majd egy szegverő gyárat is be- ren|ezett a kincstár. S e szorgalmas telepe- sekcsákányai nyomán megnyíltak a tárnák is Á a szekerek százai szállították el naponként a kiolvasztott anyagot és szállították be a sznet. Idővel szerződéses viszony létesült a mujkások és a kincstár között. A házhelye- kehtaksás telkeknek minősitik, amelyekért egj^gy munkáscsalád 50 krajcár évi bért fi- zetjLecsatlakoztatják a munkásságot a szla- tina bányakincstári társláda-pénztárhoz s ezzl nyugdiját biztosítják. 1787-ben római kaijlikus plébániát létesítenek, majd 'eleke- zet. iskolát. 1826 junius 13-án nyer befejezést a lfjzség római katolikus templomának építése A paróchia és templom kegyuraságát a kiristár vállalja magára. ,A munkások jólétnek örvendenek s a telep folytonosan fejlődik- Újabb üzemek nyílnak fejsze-, kapa- és csákánykészitő hámorok 1848-ban már ágyukat, fegyvereket, lö- vegltet és hajóláncokat is gyártanak itt. Erő- seniátogatják 1840 táján létesült fürdőjét is, amfly ma már romokban hever. Lényegesen megváltozik a helyzet 1903 utál Ez évben átadja a kincstár az üzemet a Battmann Emánuel cégnek, amely ismételte megszegi a munkások kárára a vállalt szei^ődést. A munkások kérelmére a pénz- ügyniniszter 1907-ben szigorú rendelettel utalja a gyárost a szerződés betartására. A világháború a szenvedések hosszú soroztát hozza a telep szorgalmas lakóira. A hábjru után előbb ukrán, majd román megszállás következik. Ami ezután jön, az már a simoru ma! Úgy a Sopurka torkolatánál létesült bockói vegyigyárnak, mint Gyertyánligetnek közös a sorsa. Az előbbi helyen valamikor 100—150 ezer köbméter tűzifát hordott le az erdőkből a Sopurka rohanó vize. Ma már alig füstölög- rek a gyár kéményei s holnap talán itt is teljesen kihamvad az élet. Ugyanez történik Gyertyáuligeten is- Az ipartelep lassan megszűnik s helyébe fürész- elepet létesítettek. A munkások nehéz mun- íáért 12—16 koronás napibért kapnak. A íyugdijasoknak is kezdik már különböző cineken beszüntetni a nyugdíjfizetést. A cég tulajdonosa a szerződés ellenére felemelte a taksás telkek bérletét. A munkások perellek s a pert elvesztik. Nem segít már a magyar pénzügyminiszternek igazságot osztó 1907. évi rendelete. Elnémult már a hámorok zakatilása. A <yárkémények is ugv lihegnek már, mint a latdokló ember tüdeje. Maholnap kitermelik íz erdőt s el fog hallgatni a fűrészek kattogása is. Elszélednek a világ minden tája felé i munkások. El fog némulni a völgy emberi detzaja- Maholnap az erdők csöndjét ismét (sak a szarvas bőgése, a vadkan iöfögése és £ bokrok között bujkáló fekete rigó csirre- gése fogja fölverni. S a Sopurka még szila- jíbban fog száguldani, hatalmas kőkolonco- kit hordva oda, ahol még nemrég a munkás- hizak kertjei voltak és szabadjára hagyott elejével ki-kiharap egy-egy darabot a nartja- mmti földekből s nemsokára senkisem mgja felsmerni azt az utat, ahol néhány év előtt ho>szu vonalakban kígyóztak a fuvarozó sze- ke-ek... Gyertyánligetnek ilyen tragikus a 150 esztendős jubileuma! A legbiztosabb utón hahd az 1776. év előtti állapotok felé!... Megakadályozhatták volna a rimaszombati diák-drámát! Meggondolatlanság és szerencsétlen mellékkörülmények okozták Vályi István halálát A diáknak esze- ágában sem volt merényletet elkövetni Faluba János igazgató ellen — Az igazgató kezében volt a nehéz helyzet kulcsa — Nincs politika a tragikus esetben — Megtartották az érettségit A dráma az objektivitás tükrében Rimaszombat, junius 19. A halálos végű diákdráma hullámai elhagyták az érzelmek vizét és nyugodtabb, de éppen ezért komolyabb területeken fodrozódnak tovább: a rimaszombati gimnázium igazgatói irodájában eldördült lövések visszhangja még ma is olt rezeg az emberek lelkében és a fiatalon, tragikus körülmények közt erőszakkal kiontott emberélet a béke-idők döbbenetével foglalkoztatja a közvéleményt. A szokatlanul nagy, szomorú érdeklődés, amit a dráma fölvert, magában elég a sajnálatos eset jelentőségének bizonyítására. A diák-dráma és a lelkekben felkavart hullámai követelik, hogy az első érzelmekkel átszőtt, tehát elfogult, megdöbbenés lecsillapultával összegezve foglalkozzunk vele és a legteljesebb objektivitással tegyük meg újságírói kötelességünket: próbáljuk felderíteni a csupasz igazságot, revideálva a történteket. Vályi István osztálytársai tegnap és ma leérettségiztek. Fiatal lelkűket immár nem zaklathatja fel kedvezőtlenül igazságkeresésünk, eggyel több ok, hogy ennek a kötelességünknek eleget tegyünk. Kötelességünk az összegezés a diákság, a tanári kar, részben az igazgató érdekében is, de első sorban a közönséggel szemben, mely közönség körében még ma is a fáma szárnyain járnak a legvadabb és a lelkekre csak káros mende-mondák és kombinációk, amilyenek például azok a félre nem érthető célzások és kérdések, hogy: vájjon a gyilkos golyót röpítő fegyver tényleg az öngyilkos kezéből oltotta-e ki életét, — vagy hogy: nem lett-e volna más fordulata az ügynek, ha Vályi Istvánnál történetesen nem kilencszáz, hanem ezer korona lett volna? Az alattomos és a tényeknek meg nem felelő, fejelő lenül gyanúsító mendemondákat legjobban azzal irthatjuk ki, ha végig vizsgáljuk még egyszer a tragikus eset részleteit. A halottról Még egy előrebocsátást: De mortuis nil nisi bene — a halottról vagy jót, vagy semmit, — igy szól a latin közmondás, mellyel ez esetben kivételt kell tenni az igazság érdekében: A legsúlyosabban elítélendő az az erkölcsi zavar, melyben egy diák arra határozza magát, hogy a szekunda alól megvesztegetéssel vagy fenyegetéssel akar kibújni az esetben is, ha azt igaztalannak érezné. De ennél is elitéiendőbb erkölcsi megbillenést jelent, hogy egy élő ember élő embertestvére elé fegyverrel járul, és még ennek puszta ijesztésként való elővételével is megsérti a legfőbb emberi kincs szabadságát: a szent emberéletet. Nem lehet földi cél olyan fontos soha, mint amilyen szent egy földi ember élete: az erőszak emberi méltóságunk megsértése és minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy az erőszak és a terror úrrá ne legyen se a felnőttek, se a fiatalok lelkén. Bocsássák meg az élők, hogy a halott fölött is meg kell akadályozni, hogy bárki is követendő példát lásson benne erőszaktevésre. Az érem másik oldala De van az éremnek másik oldala is. Vályi Istvánnak nem lett volna szabad fegyverrel felmenni az igazgatójához. De Vályi István tizennyolc éves volt, súlyos csapásokkal sújtott család gyermeke volt, családfenntartó volt, egyszerre tanult, tanított és naponta kétszer utazott miatta, egyszerre segítette édesanyját és rakta félre a Keleti Akadémiára a jövő év költségeit, (már vagy 10.000 koronát!), idegeit megnyirbálta, erkölcsi gátlásait legyöngitette az élet s mikor megtudta, hogy bukásra áll latinból és szlovákból — bukás esetén pedig az akadémián fel nem veszik őt — olyan izgatott, felzaklaiott kedélyállapotba került, hogy a nem jeles — csak régebben volt jeles tanuló — de ambiciózus, életharcot vívó 8 szelíd, lányos lelkű fiú szokatlan lépésre szánta rá magát. Mit akart a diák? Itt kel megnéznünk, hogy az előzmények szerint mire készült Vályi István, mielőtt benyitott volna a végzetes ajtón, melyen aztán már csak haldokolva vitték ki, s amelynek később is fontos szerepe lesz. Akart-e lőni, vagy nem akart? — ez az egyik főkérdés. Édesanyja szerint a kérdéses nap reggelén csókolva búcsúzott el azzal, hogy — Ne féltsenek, nem bukom el. Estére ő otthon akart lenni: nem bucsuzkodott, mint aki halálra szánt, pedig rajongásig szerette édesanyját. Ismerősei, rokonai az eset után egyre ezt hajtogatták: — Sose gondoltuk volna ezt... olyan szelíd és !vyos volt mindig. Kálmán bátyjával gyakran összevitatkozott anyagi kérdések felett: bátyja szerint István volt a józan, a nyugodt, a meggondolt, aki vigyázott a pénzre s ha hevesebb lett a bátyja, üesse szótlanul kiment a szobából: nem bírta az erőszakot, még hangban sem. Egyik rimaszombati leányismerőse beszélte, 11 hogy mikor egyszer szép szőke hajára tett cél- 11 zást a fiúnak, Vályi István fülig vörösödött s percekig zavarban volt. A kamasz-lélek tiszta szemérmessége tizennyolc éves korban nem vallhat elke- ményedett és rossz lélekre. Nem hihető, hogy Vályi István merényletre készüli: a jelek szerint csak feldúlt lelki állapotban a szekunda elengedését akarta kikövetelni. Izgatott volt, mikor belépett az irodába, de nem seljhette még, hogy nem lép ki onnan élve. Feldúld volt, beteg lelkű volt abban a pillanatban, de nem lehetett elszánva arra, hogy a fegyvert elsüti. Mi okozhatta a tragédiát? A hivatalos vizsgálat még nincs lezárva, a nyomozás még ma is folyik, s igy a felvett jegyzőkönyvek szövege ma nem áll rendelkezésre. A merénylet után azonban azonnal, még mielőtt a fiú orvosi segélyt kapott és a vizsgálóbíró megérkezett volna, ott voltunk a helyszínen s Faluba János igazgató még orvosi segély közben elmondotta a történteket a jelenlevőknek. így megbízható adatok alapján vizsgálhatjuk a továbbiakat. A meglepett igazgató elé belépett a feldúlt lelkű, szinte beszámíthatatlan állapotban lévő diák és rövidesen revolvert vett ki a zsebéből. Hogy az igazgatói szobában mi és hogyan történt, azt a minden kétséget kizáró „audiatur et altéra pars“ elve alapján soha nem fogják megtudni: a másik felet nem lehet kihallgatni, Vályi István magával vitte a sírba ezt a vallomást s igy rá vagyunk utalva a dráma egyetlen élő tanújának, a megsebesült Faluba igazgatónak vallomására, amit közvetlen az eset után a konferencia-szobában mondott. A tragédiát kétségtelenül az okozta, hogy a diák revolvert vitt magával és fenyegetésként elővette. Enélkül nem lehetett volna tragédia. De a másik kérdés ennek figyelembevételével az, hogy ha a diák nem akarta lelőni igazgatóját, ha nem rontott rá, de beszélgetni kezdtek, ha tehát az igazgató előtt is kétségtelenül bebizonyodott — saját szavai szerint — hogy a fiú csak a szekunda elengedéséért jött hozzá s csak amiatt jutott beteges lelki állapotba, ki felelős a további fejleményekért, illetve az a kérdés, hogy nem lehetett volna-e megakadályozni a lövöldözést és az öngyilkosságot, mert ezek csak jóval a fiú belépése után következtek. Beszélgetés a halál előtt Faluba János igazgatónak a helyszínen tett vallomása szerint a dráma három részletben folyt le: előbb beszélgettek, aztán dulakodtak, végül a fiú egyedül maradt, az igazgató elhagyta az irodát. A beszélgetés részletei ismeretesek, megállapítható az, hogy a fiú szavai világosan mutatták, hogy látogatása csak egy célt szolgál: át akar menni a vizsgán. Hogy nem bosszú vezette, mutatja, hogy nem a szaktanárokhoz, hanem az igazgatóhoz ment. A beszélgetés az igazgató és a fiú között hosszabb ideig tartott, perceket veit igénybe. A feldúlt fiú ott állt igazgatója előtt, azzal az erkölcsi hátránnyal terhelten, hogy jagtalanul jár el. Nehéz dolog ítéletet tenni ilyen jelenet elbírálásáról: nehéz azt mondani, hogy legyen józan esze a meglepett embernek, aki felé embertársa fegyvert emel a kezében beszélgetés közben. De Vályi István mégis csak félős diák és Faluba a rettegett igazgató volt, a diák keze — bemondás szerint — erősen reszketed, az igazgató pedig harcteret járt férfiember, aki már látott fegyvert. Kétségtelenül feltehető, hogy oi helyzet kulcsa e pillanatban az igazgató kezében volt, s az ő kezében volt a diák sorsa és élete is, a diáké, aki ezt merészelve ezen pillanatban föltétlenül beteg, s akire nevelőjének, igazgatójának mindenkor az orvos szeretetével és körültekintésével kellett volna néznie. Faluba vallomása mutatta, hogy ezt részben érezte is: ígéreteket tett a fiúnak s már odáig jutottak, hogy arról beszéltek: nem árulja-e el az igazgató a diák fellépését. Ekkor történt a végzetes ajtónyitás. A dulakodás Benyitottak. A fiú megzavarodott s ezt a pillanatot használta fel az egy karjára béna Faluba igazgató, hogy elkapja a revolvert tartó kezet. Ez a mozdulat indította el a dráma lavináját. Ez az a pont, ahol a pedagógus, az igazgató és a felnőtt ember nem találta meg a helyes lépést: a fiú előtt ezzel az el ka pással ledöntötte megnyugtató ígéreteit s a fiú lelkében irtózatos zavar keletkezett. A dulakodás lefolyása nehezen rekonstruálható. A dulakodás heves volt: összeszórt iratok, lezuhant állólámpa, feldöntött szék és köpőcsésze, bezúzott ablak jeleitek a harcot. A szoba egyik sarkában leszakított mellénygomb hevert ki nem lőtt browning-golyók mellett, melyek rángatáa közben pattantak ki a tartályból. A vizsgálat eredménye fogja tisztázni, hogy a két lövés, mely eldördült, s melyek egyike a fegyvert megmarkoló kés gyűrűs ujját érte, vájjon nem csak a dulakodás következtében sült-e el? Egyedül a halállal Szkubik pedellus sietett be a lövés zajára a szobába s az igazgató vérző ujjal kirohant az irodából az előszobán át a konferencia terembe. Ez a részlet is különféle beállításokban ismeretes: o pedellus, még a jegyzőkönyvek felvétele előtt kétféleképpen mondotta el, hogy maradt a fiú egyedül: egyszer úgy, hogy még az ajtóból visszanézve látta, hogy halántékára teszi a fegyvert, egyszer úgy, hogy az ajtó mögül hallattszott ki a dörrenés, de abban egyformán vall, hogy mindketten kiszaladtak a szobából és a diákra rázárták az ajtót. Végeredményben mégis ez az ajtóbezárás kergette öngyilkosságba a tanácstalanul magára hagyott fiút, aki azt sem tudhatta, milyen kárt tett a két előbbi lövés az igazgatóban. Itt a második pont, ami fölött el kell gondolkozni, mert még itt is meg lehetett volna halál nélkül oldani a drámát. Megértjük Faluba nehéz helyzetét, de örökre nyitva marad a kérdés: nem lehetett volna-e megakadályozni a halált, ha a beszélgetés során kellő hang lecsillapítja a fiút, ha a dulakodást nem kezdik el s ha lefegyverzik és nem hagyják bezárva, hisz ez a jelenet nagyon hasonlít ahhoz, mikor a sikkasztó katonatisztnek tiszttársai átadnak egy fegyvert s rázárják a szobát: Ítélkezz önmagad felett! Emberek vagyunk mind: nincs jogunk Ítélni szorult helyzetek zavarán. Csak egyesek pedagógiai és tanári lélekjelenléte, gyakorlati tudása s esetleg szive fölött lehet csendesen elgondolkozni. És ennek csak az alkalmasságot néző gondolatnak igazán nincs köze se személyi, se politikai, se semmilyen szempontokhoz, mert csak onnan ered, hogy az embernek eszébe jut, hogy mért kellett ennek előfordulnia, ha még nem fordult elő soha a középiskolákban s vájjon, ha mással történik, nem tudja-e leszerelni... Faluba igazgató mindenesetre súlyos és kellemetlen helyzetbe került. A dráma utóhangjai Faluba igazgató azonban ezideig nem is igen mutatott szándékot, hogy helyzetén könnyítsen és a drámából ráháruló felelősség-részt megfelelően enyhítse. Hogy ezt a felelősséget azonban mégis csak érzi, annak több Ízben is tanujelét adta, igaz, hogy ellentétes irányban teszi az elháritgatást. így például elmulasztotta, hogy konszolidálja diákjai lelkét. Az iskolára elfelejtették kitűzni a gyászlobogót és ha már a tanári kar nem, ő maga emberi bocsánatot adhatott volna halott diákjának azzal, hogy temetésén megjelenik: a fiú ítélkezett és életét adta oda erkölcsi megbillenéséért: az igazgató nem adott példát diákjainak a megbocsátásra: a temetés idején sétálni vitte a diáklányokat. Kérdés, helyes iskola-igaz- gató-e ez? A diáklányokat felelősségre vonták, hogy miért küldtek virágot a halott koporsójára? Hol itt a humanitás szent tana, amelyet egy csehszlovákiai gimnáziumban tanítani kell? Az érettségi A diákok körében főként az érettségi vizsgák miatt volt fokozott izgatottság. A városban az a hir terjedt el, hogy a diákokat komplottal gyanúsítják — három órával a dráma után a kórház udvarán Faluba felesége is tett ilyen kijelentést — s retorzióként betiltják az érettségit s a fiukat másutt vizsgáztatják. Ezt a bizonytalanságot csak erősítette az a tény, hogy a Slovan tenniszegylet a múlt heti klubközi versenyt az események miatt lemondta, elég szerencsétlenül — s ezt egyes csehszlovák körökben is osztják — mert a klubközi yerseny igen jó hatást tett volna a mende-mondák miatt szétijesztett társadalmi közeledés megerősítésére, amit egy szerencsétlen esetnek nem szabad befolyásolni. Az érettségi vizsgák megtartása ügyében azonban Pozsonyból Hanesz Emil kerületi főnöktől kértek véleményt, aki intézkedésével, hogy t. i. az érettségi megtartását javasolta, azzal az indokolással, hogy a város hangulata a vizsgákra nem lehet káros befolyásssal, legtöbbet tett a nyugalom teljes helyreállítása érdekében s igy az érettségi vizsgák előtti bizonytalanságot is sikerült likvidálni. A temetőben Általában gonoszság volna bármelyüi oldalon is nem létező politikai tendenciákat látni és keresni ebben a szerencsétlen kimenetelű, tragikus esetben. Hogy ezt nem is látja a nagy közönség, annak legjobb bizonyítéka az, hogy a meggondolatlanságáért súlyosan megbünhődött Vályi István sírjánál e héten is több Ízben láttak cseh és szlovák látogatókat is, és az iskola nem magyar tanulói közül is többen vittek már virágot halott társuk fölé. Győi'y Dezső.
