Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-20 / 139. (1177.) szám
1926 junius 20, vasárnap. BBaSESBEOBOTBSMX. ..Z.ZXS'-i^nDHPB 'V&A&ALl v tMx^AR HÍJkLAl> igpihenés nédikül tovább indult Nagyvárad leié, hy már az érkezéskor — Wlenbe váltson jegyet. Ásverus futása volt ez? Menekült a fájdalomtól, flalommal a meggyötört szivében; csodaszert került, amely begyógyítja a lelkén ütött sebet. 1 Meleg részvéttel búcsúztam el a szép, fiatal temtéstől, aki az Élettel vívott harcában eszem- kijuttatta Monté verd 3 pogánya! szép bronzszobra a genuai Camposantoban: fiatal nő viaskodik awi görcsösen markoló Halállal. Cví egy fiatal lely síremléke ez, mintegy a győztes Halál lAjtheozlsa -- vájjon ennek a fiatal nőnek az ■Éllel vívott harcában ki lesz a győztes? II. Az ágyuk torka berozsJáscdoít, a háború férgedében' elpusztult ember érték ek felett kizcldült a , piros lángba gyűlt a pipacs és a horizont szét- thadt komor kárpitja közül; lvi-csIllant a szivár- viyf A háború romboló Tornádója elvonult s mi a jétdult fészkek -- az össze rombolt ideálok — Gzmorzsolt kultúrál; k"zött is nagyot lélegezve — ut embernek, szabad a karaktnak éreztük magika t, akinek a Béke szivárványa gyógyirt igér a >k-sak tépett sebére. A sok nélkülözés, lemondj szenvedés most mohó vágyakat korbácsolt fel a iborút viselt népekben s ezek habzsolva vetet- téfrá ma'guikat az élvezetekre. A megnyílt ország- bárok szárnyaltat varázsoltak az oly sokáig el- zéra • élő emberiségre s bizony a vándorlási lá2 eif'epidémiában általánosodok. Ettől a kórtól űzve. néhány évvel ezelőtt Cag- liiban jártam. Egy alkalommal, amikor a riltka szségü S. Cecilia-Jkalednnisban gyönyörködtem z járd művészet kincseiben, feltűnt nekem egy szí fiatal emberpár is, akik pár hasard, magyarul baélgettek. Az oltár lénceőzete mellett elhelyező' sárkánnyal viaskodó márványoroszlánokal né- aekve, csendesen jegyezte meg a nagyon szép aspny: Mindig^ mindenütt harc, még itt a templom állatában is viaskodnak ezek a kőoroszlánok a sétányokkal, az egyház szimbólikus ellenségeivel. ; Kellemes csengésű contradtója puhán hullámo- EÖ>tt be a fülembe és mily nagy volt a meglépésem, midőn az előttem beszélő szép asszonyban ■—i sok év ellőtt utazó hadiözvegyet ismertem fel. Karcsú alakja az évek múlásában kissé párná- eab lett s az egykor márványsápadt arcról egészség életpiT törölte le a keserű, szenvedő vonást. ő is meglepődve a Véletlen rendezésén — kévés közvetlenséggel mutatta be nekem — a főét. Pár napot együtt töltöttem el velük s egy este, bsajövet a római színház romjaitól, kart karba ölte, kissé elmaradtunk. Az ut pirosán virító nagy tefikátlibokirok közölt vezetett, itt-ott egy-egy em- bunagasságu Oactus, vastagtörzsü datolyapálma mait bele a párás, meleg esti hangulatba. Nóra uszony egv- erőset szívott a fűszeres levegőből, lmjd hozzám fordulva, kérdezte/: .— Emlékszehe - még, milyen kétségbeesetten ÍMSzollta^l a Csodaszert, amely megszüntesse lelld kigaimat? Hogy megtaláltam-e? Igen. Az Élet temeli ki magából és minden lelki kint meggyógyít vele. Szükséges műszere: a Fiatalság és nar- íkdisa: az Idő. A csodaszernek pedig „Feledés” a mee. Ha az Élet nem termelné ezt az orvosságot, ug az emberiség hamarosan kipusztulna a reá mart szenvedések, csapások alatt. Hogy is mondja Riót: „Has Vergessen wird zu einer Bedingung fül das Behalten”. — Téged, Nórám, egy uj boldogság felépítéséé tartott meg a „Feledés”, — feleltem megindulva és melegen öleltem magamhoz ezt az igaz 'Aiigonyembent. Nagrné Barényi Sára HIHETETLEN Egy lomha nyárnak édes tunyasága kiszéditett a rekkenö mezőkre, a verőben száz dolgok ájuldoztak, cn árnyékot szomjaztam s kettős csöndet, Két mellén tikkadt pihegés lankázott, lcétszemében egy ellopott Ég kéklettí, egy sóhajnyira zúgott a hegyoldal s már elibénk is jött a, gáláns Árnyék, de hirtelen két dörrenés riasztott, mi idegesen összenéztünk és oldalt egy nyúl iramlott sürgős fordulókban és váratlanul utunk keresztezte. Most — hihetetlen, megtorpant előttünk, a homályos sás mögül ismét csattant s a nyúl csak áll, csak néz és csak Öt nézi,én tisztán láttam: rám se hederitelt, csak borultam néz szeme kék Egébe, s a pihegés már lihegve lankázott, már inteni akartam: meneküljön, de úgyse érti, hisz csak botor állat, egy dörrenés most végsőt mementózott, csak egyet néz és felzuhant holt Ívbe. Tudom, egyszer, ha megkerget az Élet: a zord vadász, az örök Szenvedelmes a hihetetlen bennem is. megtorpan s ó messzi nyúl: fölbukom én is holtan! Sebesi Ernő. turvagyon mcgó\ása függ lóit-. Egyébként a magyar irodalom legeslegújabb termékei is szóhoz jutnak Parisban, amennyiben az itt tartózkodó Kassák Lajos előadást tartóit a párisi magyaroknak. Kassák különben most készül haza Magyarországra. A magyar irodalom Franciaországban A fiatal párisi generáció érdeklődik a modern magyar irodalom iránt — Milyen magyar müveket ajánlanak Budapestről a franciáknak — Hov á tartozik a magyar kisebbségek irodalma? — A P. M. H. párisi tudósítójától — Páris, juntus 19. Párisban a magyar irodalom irántii érdeklődést a frankügy nem nyomta el teljesen, bár kétségtelenül megzavarta. A helyzet ezelőtt már az volt, hogy a franciáik, akiknél a különböző irodalmak iránti érdeklődés úgyis napirenden van, éppen rá készültek vetni magukat az uj magyar irodalomra, amelyben művészi elemeket reméltek találni. Még emlékezetünkben van az a lelkesedés, amellyel Mme. Aurél, az ismert párisi Írónő szalonjában a magyar irodalmat ismertették. Ez a frankügy kezdetén volt és a francia előadónak volt bátorsága kiemelni a magyar nemzet őseredeti képességeit, amelyeket magasan kiemel a környező népek civilizációja fölé. Amióta azonban a frankügy elmérgesi tette a helyzetet, azóta a magyar irodalom ismertetésének munkája is megnehezedett. Egy, a magyar irodalom ismertetését célzó előadást a Oaméleon cimü párisi irodalmi körben politikai aggodalmak miatt le kellett mondani. Ez a politikai szempont azonban természetesen nem érintette a független és különösen a fiatal irógenerációt, amely továbbra is érdeklődést mutat különösen a modem magyar irodalom iránt. Az „Europe” cimü revü körül csoportosult írók és maga a kiadóvállalat egész programszerűen ismerteti a külföldi írók müveit. Ez a vállalat most készít elő qgy anthológiát a modern magyar prózairók müveiből. Az amerikai Comité International des Belles Lettres szokásos évkönyvében ugyancsak közöl egy magyar novellát a legutóbbi évek terméséből. A Comité Kosztolányi és Szabó Dezső egyik novellája között fog választani. Itt említjük meg, hogy Téréy debreceni ügyésznek Jouve párisi kiadónál nemrégiben megjelent Ady-forditása szántén igen nagy elismerést érdemel, mivel alkalmat ad a francia oivasóközön- ségnek, hogy Ady külön viliágába betekintsen. Ugyancsak Adynak szentelte a néhány hónappal ezelőtt a fiatal írókból és művészekből alakult „Club de Jeunesse” egyik irodalmi estélyét, ahol Ady életét és munkásságát sok megértéssel és szimpátiával ismertették. A népszövetségnek Párisban székelő „Szellemi Együttműködés Bizottsága” szintén élénken érdeklődik a magyar tudományos és szépirodalmi termékek iránt. A bizottság kiadásában felsorolja minden ország évi termésének legnevezetesebb alkotásait. Az egyes országok fontossága szerint 40, 20, 10, vagy 5 müvet említenek fel. Magyarországot a 10-es osoportba sorolták. Talán érdekelni fogja a magyar közvéleményt, hogy mely müvek azok, amelyeket a Budapesten székelő nemzeti bizottság javaslatára az idei évkönyvbe felvettek: Kornás Gyula dr.: TörténelpMlosophia. Zsigmond Ferenc: Jókai. Szekfü Gyula: A magyar állam életrajza. Rétikéi Prikkei Marian: A magyarság táncai. Jávorka Sándor dr.: A magyar flóra. Berzeviczy Albert: Itália. Alany János összes müvei, Vojnovits Géza bevezetésével. Kozma Andor: Magyar szimfóniák. Herczeg Ferenc: 9 egyfedvonásos. Osatbó Kálmán: Földiekkel játszó égi tünemény. Ez a lista aligha fog otthon egyöntetű elismeréssel találkozni. Azonban mindenkinek be kell látnia, hogy igen nehéz 10 olyan könyvet kiválasztani, amely egyhangú szavazatot kapna. Ezzel kapcsolatban mindenesetre felvetődik az a kérdés is, hogy vájjon az egyes nemzeti bizottságok csak a békeszerződés által meghatárolt területeken belül megjelent munkákból válogathatnak-e, vagy pedig például a mi esetünkben, a kiválasztás minden magyar munkára, az egész magyar civilizáció egységes területére, tehát az elszakított részeken megjelent magyar nyelvű munkákra is egyaránt vo- natkozhatik-e? A magyar kultúra szempontjából ez döntő fontosságú kérdés. , . Úgy tudjuk különben, hogy a Szellemi Együttműködés Biizottisága legközelebb Varsóban kongresszust rendez, amelyen ebben a kérdésben elvi döntést fognak hozni. Mondanunk sem kell, hogy eme döntésnek a magyar kultúrára milyen nagy befolyása lesz, mivel nem kevesebb, mint a kul! SIMON MENYHÉRT: Szavcilómüvész estélyén Én most nem látok, nem hallok, Csak érzek S gondolatok cikkáznak agyamban. Felér zeni a Lét Minden szenvedését, örömétNemes, izzó akarása Nemünk legjobbjainak , Bennem forrong. Szinte csodálkozom magamon. Hogy fel nem rohanoic a pód.u. Hogy segítsek testvéremnek A hallgatók nagy tömegét Mindenségi elérzö, A szent célért mindenre kész j Lényekké átteremteni A barbár, kicsinyes emberek! ,1. i Ezek a testvérek itt körüliem Bizton nem tudják még, Hogy az igaz, nemes költészet 7 A legmélyebb, mit ember 1 Valaha alkotott és alkotni foq! V Ezek a testvérek bizton Csak szórakozni, Egy estét kultúrával Agyonütni :. S nem a megtisztulásért, A tisztulásban megerősödésért Jöttek ide! Teremtőnk, hát. lehetséges volna, Hogy Petőfi örök-szent Apostolának Érzés-fergetegei Nem ráznának meg mindenkit?! . . . [■1 És mégis!... Alig zengenek el ,f- A csodaszép, fenséges szavak. Már kacagnak, beszélgetnek Testvéreink . . . Mintha mi sem történt volna’ Jaj, nem érezték meg, Hogy a végtelen Teremtés Csodája fényesedéit itt! Tapssal és virággal adóztok? 'r Mi ez a költőnek , És a költő ihletett interpretálójánok? íj Nekünk a ti megtisztulástok, y Nemes tettekre elszánásotok, y Cselekedetetek kell, [- Testvérek! fales, hogy a tiz körmömmel kaparjaJk ki es? kevés földet! * . Egy héttel ezelőtt betörtem az ablakot. Hirtelen ugrottam fel az ágyból ébresztőkor, elzédültem, nekiestem, a fejemet is össze- haíitotta az üveg. A betegszobába vittek, ma kerültem vissza a cellámba. Az üveg újra a áeiyén van és körülötte — friss gitt! Első örömöm, amióta itt vagyok! Valami gyúrható! Felujjongtam. Lázasan kapartam ki a körmömmel, reszketett a kezemben az alak- talgp. massza. Alaktalan? Ott, ott van benne az eszme, csak formába kell gyúrni. Mindem eszme benne él az anyagban, csak a fölöslegtől kell megszabadítani. De mit csináljak belőle. Ebből a maroknyi valamiből melyik hatalmas gondolatomnak adjak életet? Hisz úgy megrohant egyszerre minden lelkembe zaifolódott álom, hogy egészen elfojtotta a , gondolkozásomat. Nem tudtam, mit csinálok, csak a kezem dolgozott, a lelkem mélyéről vehette valami titkos erő, amiről nem tudok szánot adni. Ah, már alakul! Tovább, tovább! — Megvan! A „Vágy” szobrom kicsi- nyiiett vázlata. Ő! Megint ő! — Hát nem tudói szabadulni tőle? Az emléke is uralkodik rajtam? Összegyúrtam megint. Most már akar- t a n mást formálni belőle. Izmos férfialakot A régi magamat. Sikerült! — Ha kint letetnék, ha ki véshetném nagyban. Márványban! — „Akaraterő”! Győztem, győztél! Nélküle is vagyok! — Csak lennék, — ha élni hagynának . . . Bejött a fogházőr. észrevette, hogy el- íöjtam a gittet. Durván rámrivallt; — Ahá! meg akarunk szökni? — Ostoba! — feleltem, — azt hiszi, azt a vasrácsot is ki tudom kaparni a körmömmel? — Hát akikor minek kellett? — Mi köze hozzá? — Jelentést teszek az igazgató urnák! — Bánom is én! 9 Fel is jelentett, raportra vittek. Az igazgató faggatni kezdett, hallgattam. — Minek szedte hát ki azt a gittet? — türelmetlenkedett. Én is elvesztettem a türelmemet, dacosan vágtam vissza: — Megettem, mert éhes voltam! — Ne szemtélénkedjék, mert vasra veretem! Ilyen lehetetlenséget ne beszéljen, nem vagyok én bolond! Hová tette a gittet? Hallgattam. — Nem felel? — Nem. — Miért? — Mert az előzmények után semmi reményem sincs hozzá, hogy megértse az igazgató ur. — Eh, fogok én önnel bíbelődni! — Föl kell kutatni a celláját! — Ez már egyúttal parancs is volt a porkolábnak. Kínos pár perc telt el, csak éppen any- nyi, amíg a börtönőr a cellámig ment, meg visszajött, hisz a puszta szobában semmit sem lehetett eldugni, az ágypokrócc-al volt mindössze letakarva a szobrocska. — Megvan a gitt! — kiáltott a porkoláb gúnyos diadallal. — Ez gitt! Csak gitt? Nekik az a fontos, az anyag, nem ami lett belőle!? A fogházigazgató kézbe vette, sokáig forgatta, tetszett neki. Meglátszott rajta, hogy megillető- dik. Talán tudattalanul megsejtette, hogy itt olyasvalamiről van szó, ami nem fér bele a sablonos „társadalmi rendbe!” — Mi ez? — kérdezte szigorúan, de inkább tettetett haraggal. Lesütöttem a szemem. Szégyenkeztem. Van a művészben valami szégyenérzet, — talán művészi szeméremnek lehetne nevezni, — azok előtt, akik nem tudnak a gondolatvilágának utánamenni. Kiküldte a foglárt s aztán engedékenyebben kérdezte: — Mi ez? — Uram — feleltem hevesen, — én művész vagyok, ha nem alkothatok, az a halálom, lelki kényszer ... Tudom, hogy vétettem . . . bocsásson meg! Éreztem, hogy szavaim ostobák, semmitmondóak. Szerettem volna beszélni, sokat, elmondani a szobor keletkezésének lelki inditóökait, de a sirás fojtogatta a torkomat. Csak néztük egymást sokáig szótlanul. Végre megszólalt: — Ez itt marad nálam. Megpróbálom kieszközölni, hogy dolgozhassék. Csak legyen türelemmel! — És az uj gittet nehogy kiszedje az ablakból, — megint hivatalnok- ‘sróf lett, — mert azt kénytelen lennék a kincstár megkárosításának minősíteni! * Legyek tűr elemim el! Meddig? Hetek, hónapok telhetnek el, mig a fölterjesztés megjárja a hivatalos utal. Mit tegyek addig? Ha le tudnám írni azt a kint, amit a friss gitt előtt éreztem! Ott van előttem a teremtés lehetősége ... és nem szabad hozzányúlnom! Ott van az eszme, elnyújtva ujjnyi keskenyre s bele ál Uhu a praktikum szolgálatába! Hát minden eszme igy elformátlano- dik, ha alárendelik az életnek? És nem szabad formát adni neki, mert az sértené a rendet! Sokszor rajta volt már az ujjam, hogy kivájjam újra. De mintha koporsóba szöget vernek, kalapált agyamba az igazgató szava: „kénytelen lennék a kincstár megk ár (vitásának minősíteni!” ökölbe szorítottam a kezem és beleharaptam kínomban, hogy az fájjon, ne a lelkem! * . . . Azt mondtam neki: „Megettetm.” — Hogy tévedt éz a butaság a nyelvemre? Talán a hasonlóság juttatta eszembe, hiszen a kenyerünk is olyan fekete, nyúlós, mint a gitt! ... Ah! . . . Hogy ez eddig nem jutott eszembe! — Hisz a kény ér béliből is lehetne szobrot gyúrni, azt nem lehet a kincstár megkárosításának minősíteni! — Reszketve vártam az ebédidőt . . . Végre! . . . Hozzák! Egy cipót két napra! — Kivtájtam a belét, szoborrá formáltam, csak a száraz héjakon rágódtam sokáig, hogy többnek lás- sék. Az alkotás lázában nem vettem észre, hogy éhesebb vagyok, mint máskor. Csak este, sötétben éreztem, hogy szédüUJk. Rettenetes! Kettő közt választhatok! Ha számtól vonom el a kenyeret, éhem halak lassan, de ha megeszem, nincs#anyagóm! Mit tegyek? Istenem, mit tegyek! Nem bánom! Tudom, hogy helebetegszem, tudom, hogy ez a végem, de az alkotás vágya nagyobb bennem, mint az élet vágya! Inkább belepusztulok, de kell nekem az a kenyér! A lelkemnek! Legalább amíg bírom, addig éljek emberi életet! Lelki életet, nem gyomor életet! . . . * Napról-napra érzem, hogy fopj\r az életerőm és mégis boldog vagyok, mert alkotni tudok! . . .
