Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-19 / 138. (1176.) szám

A szociális biztosítási és a betegsegélyzői járulékok

Az iparosok körében mindjobban erősödik a vélemény hogy lia már a szociális biztosítási törvényt nem lehet egészen sutba vetni, mint hasznot nem hozó felesleges terhet, úgy legalább egy pár évre ki kellene tolni a járulékok beszedésének megkezdését, addig, amig a mai gazdasági krizis tart. Bármily indokolt is ez a kivánság, azonban teljesitésé- re alig van kilátás, mert a kormány nem mehet bele abba, hogy ezen agitációs eszközt — ezt a szociális vívmányt — kicsavarják kezéből. Az iparosok azt mondják, hogy hiába való az egész és felesleges megterhelés, miután, ha ma meg is fizetik a járulékokat, a gazdasági helyzet javulása rövid időn belül nem várható s igy a jövőben nem lesznek képesek a járulékok fizetésére s evvel az egész intézmény csődbe jut, tehát a most* befizetett összegek is ki vannak dobva. A kormány azt mondja erre, hogy reméli, ki tudja majd a jövőben is préselni a járulékokat és ha nem, akkor is nyert vele anyagilag, mert mégis csak befolyt valami, ő megcsinálta ezt a gyönyörű, szociális gondolkozásra valló in- ítézményt, arról aztán már nem tehet, hogy a páciens, az iparosság nem birta ki ezt az operációt s belepusztult. Az egyszeri ember sem tehetett róla, hogy a szamár éppen akkor döglött meg, amikor már majdnem megszokta a koplalást. A kormány azzal is indokolja merev álláspontját, hogy hisz könnyitett a betegsegélyzői terheken. Ha ezt az indokolást számokban vizsgáljuk, úgy igazat mond a kormány. A betegsegélyzői járulékok átlagban eddig a kifizitett bérnek 5.7%-át tették ki, az uj törvény szerint legfeljebb 5%-át tehetik ki s igy 0.7%-al kevesebb ez tényleg, de ennek ellenében az ehhez még fizetendő aggkor és rokkantsági biztosítás járuléka átlagban a munkabérek 4.34%-a igy a kettő együtt a kifizetett munkabér 9.34, tehát majdnem 10% -a, vagyis a hirdetett könnyítés ellenében 3.64%- al emelte a terheket. Ez a közel 10% teher a munkabéreket terheli, tehát ennek a tehernek nyomása azt a tendenciát fogja megteremteni, hogy a munkabérek redukáltassa- nak, ellenesetben e 10%-os megterhelés az ipar versenyképességét fogja csökkenteni, mely különösen ott válik majd érezhetővé, ahol nemzetközi piacon keresünk áruinknak vevőt.

Ennek folytán kiviteli lehetőségeink ismét romlani fognak, aminek még nagyobb ipari pangás lesz a következménye, tehát, (a munkaredukció) sok bérveszteséget fog okozni annak a munkásságnak, melyen ez a törvény segíteni akar. Viszont a bérredukciós törekvést a munkásság nem fogja összetett kézzel nézni. Ezáltal bérharcokra van kilátás, ami újra csak bérveszteségekre vezet, különösen érezhető bérveszteségekre, akkor ha a konjunktúra rosssz és a munkaadó szívesen vesz egy kis sztrájkot, hisz e nélkül, rendelések hijján neki kellene a munkát beszüntetni.

Nehéz eldönteni, hogy melyik eset előnyösebb a munkásokra, a szép szociális szándékú törvény kereset nélkül, vagy a kereset kevésbé szociális gondoskodás mellett. Megértjük, hogy a kormány ezen igazán szép gondolat kivitelét erőszakolja, mert esetleg különben nem a jelenlegi nevekhez fűződnék ez, de viszont meg kell gondolnia azt is, hogy az erdőt csak sok évvel az ültetés után lehet vágni, hát még akkor, ha nem is ültettük el. Egy állam élete hosszú, egy kormányé esetleg nagyon rövid és az állam életére fontos dolgokat nem lehet a kormány életének mértékével mérni, ahhoz más mértékegység kell. A tehenet jól kell etetni, hogy fejni lehessen. Nálunk az a helyzet, hogy senki enni nem ad s minden minisztérium fejni akar, pedig sajnos igen sok van belőlük. Olyan szépen kiszámítja mindegyik, hogy az általa kivetett terhet igen könnyen el fogjuk bimi, de sehol nem számol azzal, hogy a másik, a harmadik, a tizedik is ezt mondja. Ezzel összesen még

Monté Carlo, Ni/.za és Paris után Prágában is üvegen járják a táncujdonságokat.

A prágai közönség a

Cristal-Pavillonban már üvegen táncol.

A Daliborka kávéház Gristal-Pavillonja

Praha IV., Eadeniho ti. 290.

Mindennap claőrendü műsor

Szabad bemenet —1 Vasárnap 5 érni tea — Szabad bemenet

egy jobb erőben lévő ipart is agyon tudnánk nyomni, nem pedig egy ilyen már amúgy is agóniában levőt, mely az éhhalál martaléka. Ha ez a sok minisztérium, vagy csak egy-kettő is közülük, ugyanolyan buzgalommal dolgozna az ipar táplálásán, a piacok biztosításán, az iparcikkek elhelyezésén, akkor a jó erőben levő ipar később terhelhető volna, de igy legszebb szociális gondoskodás is antiszociális,

A nyugdíjbiztosítás

Gyakran panaszok hallhatók amiatt, hogy a nyugdíjbiztosítás drágasági pótlékai folyton nagyobbodnak, holott a drágulási index nem növekszik, vagy legalább is nem ilyen arányban. A legtöbb panaszló nem ismeri a drágasági pótlék beszedésének alapját, ezért szükségesnek tartjuk foglalkozni ezzel a kérdéssel és a törvényes alapot ismertetni. Az 1921. évi augusztus 12-iki törvény megengedi a nyugdíj biztositó intézetnek, hogy drágasági pótlékot adhasson a járadékokhoz s ezen drágasági pótlék magasságai a járadék 300%-bán állapították meg. Az 1926. évi február 19-én 29 sz. a. kelt kormányrendelet I. fejezete értelmében jogosult a nyugdíj biztositó intézet az 1925. évi üzletév alatt kifizetett pótlékokat munkaadó tagjain az általuk fizetett ezévi járulékok arányában felosztani és rajtok behajtani. A munkaadók nem jogosultak ezen pótlék megfelelő részét levonni munkásaiknak.

Miután azon nyugdíjasok száma, akiknek drágasági pótlékra igényük van, folyton nő, vele együtt emelkedik azon összeg is, melyet a nyugdij- biztositó intézet a munkaadók között fel kell, hogy osszon s igy természetszerűleg a százalék is emelkedik.

A drágasági ■ pótlék fejében a rendes járulékok után kivetett pótlék százalékának tehát femmi köze a drágulási indexszámhoz, hanem az előző évben kifizetett drágasági pótlékok összege szerint nagyobbodik.

Ebből azonban nem következik, hogy a folyton nagyobb és nagyobb drágasági pótlék kivetése indokolt volna.

Ha ezen folyton emelkedő százalékokat nézzük — 1920. évben 1%, 1921-ben 4%, és 25-ben 13.5% — úgy feltétlen tiltakozni kell ez ellen a

A múlt hó végén a kormány törvényjavaslatot terjesztett a szenátus elé a munka-, szolgálati és tanviszonyból származó vitás kérdések fölötti bíráskodásról. Ezen a törvény- javaslaton már 1924 óta dolgozott az igazságügyi minisztérium és az illetékes körökkel már több tárgyalást is lefolytattak. A minisztériumot főleg az késztette a törvény előkészítésére, hogy

a Szlovenszkóban és Ruszinszkóban érvényben levő joggyakorlatban eddig ismeretlen ilynemű bíróságot ott is bevezesse és az ilyen ügyek elbírálását a köz- igazgatási hatóságok és a járásbíróságok hatásköréből kivegye.

A történelmi országokban viszont fennálltak ugyan ilyen bíróságok, de ezeknek a tagjait még a háború előtt választották és igy egyeseknek már nincsenek is tagjai, mert időközben többen elhaltak, uj választásokat pedig éppen ezen egységes törvénytervezet előkészítése folytán nem Írták ki. A tervezet szerint később kiadandó kormányrendelet utján fogják azokat a helységeket megállapítani, ahol ilyen munkaügyi bíróság felállítására szükség lesz. Ugyancsak ilyen módon fognak egyes meglevő bíróságokat feloszlatni, ha azoknak szüksége fenforogni nem látszanék. A munkaügyi bíróságokon kívül, ahol ilyenek valamely oknál fogva felállíthatok nem volnának, az ilyen természetű vitás ügyek elintézésére a járásbíróságok kebelében külön osztályt fognak kormányrendelettel felállítani, amelyek ügyrendje azonos lesz a munkaügyi bíróságokéval. Ilyeneknél a vitás eseteket egy a járásbiróból, egy munkás- és egy munkaadó-szavazőbirőból álló tanács bírálná el. A történelmi országokban a munkaügyi bíróságok mostani hatáskörét a tervezet szerint kibővítenék, úgy hogy

ezek az uj bíróságok illetékesek lennének mindama ügyekben, melyek a munka-, szolgálati- és tanviszonyból eredő vitás esetekből munkás és munkaadó között keletkeznek.

Tehát illetékesek volnának minden bér- és szolgálati javadalmazásból eredő vitás kérdés, a szolgálat-, munka- és tanviszony megkezdése, folytatása As megszűnte, a munka-, szolgálat- és tanviszonyból eredő igények és azok teljesítése, bérlevonások, szerződésszerű büntetések, szabadságok, szolgálati bizonyítványok tartalma és kiszolgáltatása s ebből eredő kártérítések, a szociálbiztositás és se- énztárak illetékességéből származó igémért mégis csalt jobb: kunyhóban élni, m' márványpalotában kiterítve feküdni.

Újra csak azt mondhatjuk erre, hogy tegyen kormányunk messzebb látó szemüveget s ne a saját kicsinyes nézőszögével vizsgálja egy ország életének megnyilvánulásait és szükségleteit, mert ba magasabb nézőpontra fog tudni emelkedni, úgy előre fogja látni azt, amit mi már régen a saját bőrünkön érzünk.

drágasági pótlékai

rendszer ellen, mely a kereskedelmi munkaadók rezsijét ily erősen emeli.

Annál inkább jogosult e tiltakozás, mert a munkaadónak olyan alkalmazottja után is fizetnie kell a drágasági pótlékot, aki már nem is áll vele szolgálati viszonyban. Ebből kifolyólag a drágasági pótléknak ezen módon való behajtása mindig erősebb ellenállásba ütközik. Lehetetlen ezen az utón 4ovább haladni, mert a mai nehéz viszonyok mellett az üzemköltség folytonos emelése megakasztaná a termelést és a kereskedelmi tevékenységet.

A nyugdíjbiztosító intézet milliós alapokat - gyűjt össze és az egész drágasági pótlékot áthárítja a munkaadóra.

A drágasági pótlékok kifizetése meg kell, hogy szűnjön, és ez törvénnyel kell, hogy elintéz- tessék. Ilyen uj törvényjavaslat már régebben van előkészítés alatt, sőt főbb vonásokban már kész is Úgy volt tervezve, hogy ezen uj törvény a szociálisbiztositási törvénnyel együtt, tehát julíus hó 1-én már életbe lépjen. A mai nehéz politikai viszonyok mellett azonban aligha van erre kilátás, ígéretek hangzottak el arra nézve, hogy a drágasági pótlékokat ez évben fizetik ki utoljára, de a megfelelő törvény nélkül

ez is csak üres ígéret marad, melyet még az sem vesz komolyan, aki ígérte, hát még az akinek ígérték.

Tehát most már a kereskedők érdekképviseleteinek dolga, hogy erős nyomást fejtsen ki abban az irányban, hogy a nyugdijbiztositási uj törvényt mielőbb letárgyalják és egyben követelnie kell azt, hogy

ha mégis szükségessé válnék még egy évre a drágasági pótlékok kifizetése, úgy ennek egész terhét a nyugdíjbiztosító intézet viselje.

nyék, amennyiben nem a biztosítási bíróságok illetékesek, az alkalmazással összefüggő lakás, lakbér és lakásfelmondás és végül az egy vállalat munkásainak közösen elvállalt munkájából kifolyólag egymás között felmerült vitás kérdések elbírálására.

Fel volnának hatalmazva e bíróságok az érdekeltek kérelmére oly kérdésekben is ítélkezni, melyek területükön egy vagy több munkaadó vagy munkásszervezet között merültek fel.

Ez esetben döntésük a kérelmezőkre 6 hónapi kötelezettséggel bírna érvénnyel, hacsak a döntés másirányu intézkedést nem tartalmaz és ha lejárta előtt egy hónappal valamelyik fél fel nem mondja, úgy a határ lya automatice újabb 6 hónappal hosszabbodik meg. A tervezet szerint a bíróság összetétele a következő volna: Elnök egy vagy

több helyettes és ezek póttagjai, akik a másodfokú társasbiróság elnöke által a hivatásos birók sorából neveztetnek ki. A munkaügyi bíróság tagjai és póttagjai a másodfokú politikai hatóság (zsupán) által volnának felerészben az alkalmazottak köréből kinevezen- dők. A kinevezéseknél figyelembe kellene venni a szakszervezetek javaslatát és azon körülményt, hogy a lehetőség szerint a bíróság területén levő minden szakma a javasló testület számarányában legyen képviselve.

A bíróság tagjainak kinevezése újítás, mert a történelmi országokban fennálló bíróságok tagjait eddig a munkaadók és a munkások kiilön-külön választották.

Ezt az újítást a tervezet azzal indokolja, hogy az eddigi választási rendszer mellett a biróság tagjainál megfelelő kvalifikációra nem voltak tekintettel, hanem agitációs szempontból oda törekedtek, hogy egyes csoportok képviselői jussanak be. Tagokul választható minden 30. életévét betöltött, büntetlen előéletű állampolgár. A biróság tagjai az ügyködésből kifolyó utazási költségek megtérítésére, az alkalmazottak tagok pedig elmaradt keresetük megtérítésére is igényt tarthatnak. A négyéves időtartam alatt a biróság tagjai csak a biróság hozzájárulásával bocsáthatók el állásukból. Erre a beleegyezésre nincs szükség, ha az alkalmazott olyasmit követ el, amely miatt azonnal elbocsátható. Az ítélkező tanács az elnökből és egy-egy a munkaadók és munkások közül kikerülő bíróból áll. A felek meghatalmazott, illetve 300 koronát meghaladó követelés esetén ügyvéd által is képviseltethetik magukat. A munkaügyi bíróság szótöbbséggel dönt és ítélete ellen az elsőfokú társasbirósághoz lenne felszólamlási jog, mely 300 koronát meghaladó követelés esetében két hivatásos és két kinevezett bíróból álló tanácsban dönt. Egyes esetekben még a legfelsőbb bírósághoz is van helye fellebbezésnek.

Az eljárási dijak azonosak volnának a polgári biróság dijaival.

A munkaügyi bírósági törvény 4 hónappal kihirdetése után lépne érvénybe.

Ez a javaslat az iparosságot, de a kereskedőket is közelről érdekli és igy érdekünkben áll, hogy annak parlamenti tárgyalásánál mindazon észrevételeinknek, melyek a javaslat valamely irányú módosítását célozzák, érvényt szerezzünk. Általános kifogásunk, melyet már e helyen ismételten hangoztattunk, az, hogy

sok a biróság és temérdek a törvény, úgy hogy végül nem fogjuk tudni, hogy melyik bírósághoz és melyik törvényre való hivatkozással forduljunk és végül külön törvény és biróság lesz szükséges annak megállapítására, hogy egyik vagy másik ügy hogyan és ki által bírálandó el.

Ez az állapot nem emeli a jogbiztonságot, hanem késést okoz és zavart, mert idő kell a hely, a biróság és a törvény megtalálásához és mindig nagyobb megterhelését jelenti a jogorvoslatot keresőknek, de a jogi tanácsadóknak is- Magához a javaslathoz szólva, szembetűnő egyik határozatlanságával szemben egy másik határozott iránya. A határozatlansága abban van, hogy azon helyeken, ahol valamely okból munkaügyi biróság felállítása nem lehetséges, de mégis szükséges, ott a járásbíróságnál külön ilyen osztályt fognak kormányrendelettel felállítani. Nem látunk olyan okokat, amelyek folytán olyan helyen, ahol arra szükség van, nem volna ilyen biróság felállítható. Ha ilyen bíróságra mint önállóra egyáltalában szükség van, úgy minden helyen van ilyenre szükség, ha pedig megfelel a járásbíróság kebelében felállított osztály, a mi nézetünk szerint helyesebb és olcsóbb is, úgy megfelel az mindenütt és nincs szükség önálló bíróságra. Vagy talán éppen azért kell ilyen, hogy ismét uj emberek letelepítését tegye lehetővé? És azért nem lesz a biróság szükséges ott, ahol betelepítésre nincs már úgysem szükség. Már maga az a tény, hogy nem törvény, de kormányrendelet fogja meghatározni, hogy ilyen bíróságok hol lesznek felállitandók és megszüntetendők, sérelmes, mert az uralmon levő pártok politikai játékának dobja oda e kérdést, amelynek pedig, amint látszik, nagyobb fontosságot tulajdonit a kormány, hisz elég régen késziti azt elő. Ezen határozatlansággal szemben egész határozott az'a tendencia, amely a választott tagok helyett a kinevezett tagok beültetésében nyilvánul meg és azt célozza, hogy

csak a politikai hatóság jól instruált közege által kiválasztott kevesek ítélkezhessenek ez ügyekben.

Ez ellen a végsőkig kell küzdenünk, mert a törvény demokratikus jellegét azzal elveszti, ha a polgárok nem maguk választhatják biráikat, hanem oda a kormány képviselete nevez ki neki megfelelőket és pedig olyan feltételek mellett, melyek a „ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes“-t juttatják eszünkbe. Az az indokolás, hogy a választott tagoknál azok “kvalifikációját nem szokták figyelembe venni, hanem csupán pártok és csoportok érdekeit, nem állhat meg, hiszen éppen a kinevezéseknél alakulna ez igy ki, csakhogy igy a kormánynak tetsző csoportból kerülnének ki a birák. Ami pedig a kvalifikációt illeti, milyen kényes egyszerre a mi kormányunk?! Az esküdtek is jól beválnak, pedig ott az illető nem szakmájába vágó dolgokban ítélkezik. No meg aztán

ha meg kell elégednünk a nyakunkra ültetett kvalifikáció nélküli állami tisztviselőkkel,

úgy majd csak jó lesz számunkra a magunk által választott „kvalifikáció nélküli" bírósági tag is. Különben is nem a kormány dolgában hoz Ítéletet, hanem a mi dolgainkban, tehát majd megnézzük, kit küldjünk oda.

Elég már az ilyen „jóindulatú" gyanako- dásból, amely alól a lóláb nagyon is kilóg.

Az az intézkedés, hogy a munkaügyi biróság tagjai megbízatásuk alatt munkaadóik által csalás a biróság. beleegyezésével bocsáthatók el, az első pillanatra igen alkalmasnak látszik a bírói működéshez szükséges függetlenség megóvására, de a gyakorlatban nem igy fog beválni. Ennek az intézkedésnek csak újabb elégedetlenség és súrlódás lesz a következménye. Van már elég az el nem bocsátható munkásokból, az ilyen kényszerházasság nem szokott jó atmoszférát teremteni, hanem kiélezi a munkás és munkaadó közötti viszony úgyis kellemetlen élét- Meg

A munkaügyi bíróságok

_________A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP KÉTHETENKÉNT MEGJELENŐ MELLÉKLETE_________