Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-19 / 138. (1176.) szám

1926 junius 19, szombat. •A\\cfe®-HTRTiAI> A tanítók fizetésrendezése A tanítók fizetésrendezési javaslata csonka, mert nem gondoskodik az állam mostohagyer­mekeinek fizetéséről, sem az 1919—274. számú úgynevezett paritásos törvénynek — mely a tör­ténelmi országok tanítóinak fizetését rendezte — a szlovenszkói és ruszinszkói felekezeti és községi tanítókra való kiterjeszté­séről, B azért a magyar felekezeti és községi fanirók és tanítói nyugdíjasok aránytalanul rosszabb hely­zetben vannak, mint állami kollégáik. Egy és ugyanazon munkáért más mértékkel mér a kor­mány az állam és mással a felekezeti, illetve köz­ségi tanítóknak és tanítói nyugdija soknak. Pe­dig ez utóbbiak ugyanazt a nyugdíj járulékot fize­tik, mint állami kollégáik, nyugdijuk azonban még­is ötször kisebb a máz okénál. A felekezeti és köz­ségi tanítók évek óta emberfeletti küzdelmet folytatnak egyenjogúsításuk érdekében, annál elszomorítóbb tehát, hogy a kuliura eme becsületes munkásaival szemben a jelen törvényjavaslat is oly mostohán bánik. Követeljük, hogy a magyar felekezeti és községi tanítók részére ugyanolyan mértékkel mérjenek, amilyennel mérnek az államiaknak. Az állami iskolákon működő felekezeti vallásta nitókat a törvényjavaslat megkülönbözteti javadalmazás szempontjából a töbiektől, s őket inferioris helyzetbe juttatja. Az iskolaügyi minisztérium gyakorlata eddig az volt az állami iskola vallás­oktatóival szemben, hogy a vallásoktatási órák számát a minimumra redukálta oly módon, hogy több osztály tanulóit összevonta, hogy ez iltal megtakarítást érjen el. A hitoktató azonban az eddigi 800 korona havi óradija helyett ez intéz­kedés folytán csak 40 koronát kap. A nyugdíj kérdés rendezetlensége Reánk, magyarokra, azonban a legfájóbb ol­dal mindkét fizetésrendezési javaslatban a nyugdijkérdés mellőzése. Érthetetlen az a mentalitás, amellyel ezt a kér­dést a jelen javaslat megalkotásánál kezelték. Amig a tényleg szolgáló tisztviselőknek az uj fi­zetési osztályokba való átvezetésénél ultrahumá­nus álláspontra helyezkedik a kormány, amikor kimondja, hogy minden alkalmazott oly módon vezetendő át az uj fizetési osztályokba, illetve fokozatokba, hogy megkaphassa azt a fizetést, amelyet elért volna az uj fizetési szisztéma sze­rint, ha kezdettől fogva eszerint szolgált volna, továbbá a törvény 215. §-a biztosítja a ténylege­sen szolgáló alkalmazottak részére a jelen tör­vény szerint rendezett fizetés és nyugdijszabá- lyok által megszabott nyugdijilletményeket, addig kategórikusan kizárja ebből mindazon nyugdíjasokat, akik eme törvényjavaslat életbelépése előtt léptek nyugdíjba. Tehát más szóval, a jelenleg ténylegesen szolgá­lóknak mindent, a régi nyugdíjasoknak semmit. Ezen embertelen szakasz kihagyását j.vaslom, mert azt jelenti tulajdonképpen, hogy a régi nyugdíjasok maradjanak továbbra is a mostani nyomorult állapotban A kormány képviselője a szoc. politikai bi­zottság tárgyalásán kijelentette ugyan, hogy egy általános nyugdíjtörvény javaslata most van mun­kában és belátható időn belül a parlament elé kerül. A kormány képviselőjének eme kijelentése nem nyugtat meg engem, nem pedig azért, mert a jelenleg állásban levő alkalmazottaknak, akik­nek ma 95 százaléka az államalkotó fajhoz tarto­zókból áll, csengő pénzzel fizet a kormány, addig a szegény nyomorban fetrengő magyar nyugdí­jasoknak ismét csak színes ígéretekkel áll elő. Én elválaszthatatlannak tarlom a tisztviselő- javaslatot a régi nyugdíjasok illetmény­rendezésétől, annál is inkább, mert az 1924. évi 287. és 310. számú törvények nincsenek még mai napig sem végrehajtva, holott a nemzetgyűlés ezek fedeze­téről annak idején gondoskodott. Hasztalan hoztak már vagy 12 törvényt a nyugdíjasokról az utóbbi hat esztendő alatt, ha azok végrehajtásá­ról nem gondoskodnak. A jelen javaslat volt az utolsó reménység s íme * a magyar nyugdíjasokat ismét kisem- mizték. Ez azt jelenti, hogy csak tengődjön tovább a magyar tanító özvegye havi 30 koronás éhbéren, a megyei főtisztviselő özvegye pedig havi 200 ko­ronás illetményen. Micsoda szociális elv az, amely azt vallja, hogy a cseh hivatalszolga 1000 koronát kapjon akkor, amikor ezzel szemben a magyar hivatalszolga havi 100 koronás nyugdíjon tengődik. A kis Magyarország^ 90.000 menekült magyar nyugdíjasnak 125 millió aranykoronát fizetett ki eddig az utódállamok számlájára, amelyből jó nagy rész esik Csehszlovákiára s dacára annak, hogy a magyar állam a legsúlyosabb pénzügyi helyzetben volt és van, az emberiség eme sze­rencsétlenéit nem hagyta éhenhalni. Nálunk a régi nyugdíjasokat rendelet kötelezi arra, hogy bevallják mellékjövedelmüket, hogy ha azzal együtt eléri a nyugdíj a törvényben előirt határt, akkor a nyugdijának megfelelő részét visszatart­ják. Jól vigyáz tehát a kormány arra, hogy a nyugdíjas ne tudjon megélni s mindent megtesz ennek érdekében. Követeljük, hogy a kormány az általános nyugdíjtörvényt haladéktalanul terjessze be, amelyben a volt magyar állami, vasút, posta és vármegyei nyugdíjasok, továbbá községi jegyzők és tanítók és mindezek hátramaradottjainak nyugdiját a jelenlegi tárgyalás alatt levő törvény­javaslatban megszabott határozmányok szerint egyen jogosítsák, hogy ne legyen különbség régi és uj nyugdíjas között. A törvényjavaslatokat, mint szükséges rossza­kat, elfogadom. A magyar nemzet párt képviselőinek ne­vében a következő nvilatknzntnt teszem: A részletes vita befejezése után negyven perces szünetet rendelt el Dostalek alelnök, majd Slavicsek alelnök vezetésével megkez­dődött a szavazás, amely a kora reggeli órákig tartott. Szavazás közben Slavicsek szociáldemo­kratapárti alelnök téves megállapítása miatt heves incidens támadt a cseh iparospárt és a szociáldemokraták között. Mlcsoch volt mi­niszter majdnem a tettlegességig összekapott Gersl szociáldemokrata képviselővel, majd az iparospárt tüntetőleg kivonult. Hodzsa közbenjárására azonban az incidens hamaro­san elsimult. A kormány által beterjesztett és a bizotf­tisztviselőjavaslat mellett szavaztak a követ­kező pártok: a cseh és szlovák néppártiak, a cseh agráriusok, nemzeti demokraták, nem­zeti szocialisták, cseh szociáldemokraták, cseh iparospártiak, a német keresztényszo­cialisták, a Bund dér Landwirte, a magyar nemzeti párt, a német iparospárt, az orszá­gos keresztényszocialista párt és a ruszin Kurtyák János. A javaslat ellen szavaztak a kommunis­ták, a német szociáldemokraták, német nem­zetiek és német nemzeti szocialisták. Az első nagy csata tehát befejeződött s az állami tisztviselők végre megkapják az évek óta ígért fizetésrendezést. A kongrua vitája a mai ülésen A mai plenárís ülés iránt a kongrua miatt ismét óriási érdeklődés mutatkozott. Malypetr elnök teljesen berekedt, ezért nem tudja az ülést vezetni. Helyette Dosta­lek alelnök nyitja meg negyed négykor az ülést. Bejelenti, hogy az elhunyt Hillebrandt német szociáldemokrata képviselő helyébe Stanek Vencel kerül, aki a fogadalmat leteszi. „ Bejelenti még, hogy a tárgysorozat első pontját a kongruajavaslat képezi. A ház többsége elveti Zeminová halasztó indítványát. Nősek előadó nyugodtan, a képviselők teljes csöndje mellett terjeszti elő a költség­vetési bizottság referátumát. Micsura cseh néppárti képviselő, a szo­ciálpolitikai bizottság előadója lép ezután a szónoki tribünre. Óriási lárma fogadja. A kommunisták a miniszteri padsor elé vonulnak s fülsiketítő lármába kezdenek. A nagy lármában Micsura rövid jelentését egyáltalában nem lehet érteni. A kommunisták most uj attrakcióval szolgálnak. Hatalmas plakátokat szögez­nek botjaikra és a teremben magasan tartva miniatűr fölvonulást rendeznek. A színes, képekkel illusztrált plakátokon különböző felírások: £1 a vámokkal! Le a drágasággal! Kobozzák el a siberek vagyonát! Csukjátok be az uzsorásokat! Egy másik plakáton pocakos férfi képe, alatta pedig ez a fölirás: A tanácsos ur: 78.000 korona. Mellette két sovány kis hivatalnokleány, ezzel a felírással: 6000 korona. A plakát másik oldalán egy barát képe látható és ez a felírás: Egy fillért sem a papoknak! A padsorok kö­zött hordják körül ezeket a tüntető táb­lákat, kiviszik a miniszteri padsor elé, néhány percig ott állnak és kiabálnak, majd visszatérnek padjaikba. Ott a boto­kat a plakátokkal padjaikhoz szögezik. A tüntető táblák igy maradnak az egész ülés folyama alatt. A vita első szónoka Patzel német nem­zeti szocialista. A kis eklézsiák papjainak sorsán segiteni kell. (Patzel további beszéde alatt Rypar cseh néppárti és Feierfeil né­met keresztényszocialista papképviselők az elnökkel tárgyalnak.) Zeminová közbekiált: Az elnök a klérus védelme alatt! Angyalok védik az elnököt. (Derültség és taps.) Slavik csehszlovák agrárius régi mód­szeréhez híven beszédének legnagyobb ré­szét arra használja fel, hogy Magyarországot támadja. Követeli, hogy a cseh tisztviselők tanuljanak meg szlovákul. (Taps az agráriu­sok és szlovák néppártiak között.) Sodorják, polemizál Koczor képviselőnek egy régebbi parlamenti beszédével. Spatny cseh nemzeti szocialista ideges hangon foglalkozik a Ceské Slovo mai szá­ménak elkobzásával. Bejelenti, hogy pártja a legélesebb harcot fogja vivni Róma ellen. Jugoszlávia is vámháborura készül Csehszlovákia ellen Belgrád, junius 18. Jugoszláv mezőgazdasági és exportkörökben elterjedt hírek sze­rint az SHS királyság illetékes tényezői is prohibiciónak fogják fel a csehszlovák mini­mális vámokat és komolyan foglalkoznak a tervvel, hogy a csehszlovák gabonavámok életbeléptetése után megvonják a csehszlovák termékekre nyújtott legnagyobb kedvez­ményt, sőt, mig az eddigi vámok mellett a csehszlovák áruk még mindig találnak el­helyezést a jugoszláv piacon, az uj vámtarifa esetén a jugoszláv kormány a cseh árukkal szemben büntető vámokat szándékozik életbeléptetni. Veldesben megegyeztek a kisantant népszövetségi képviseletéről A JugoszBáv király betegsége miatt nem Jöhetett a konferenciára London, junius 18. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője a következőkben ösz- szegezi a veldesi konferencia eredményét: A kisantant tanácskozott a népszövetségi ta­nácstagságról s követeli, hogy a nem állandó kisantant tanácstagság állandósittassék. A ta­nácstagságot ne egy állam kapja meg, ha­nem viselje azt felváltva a kisantant három állama. A feltétel csak az, hogy a tanácsban mindig legyen a kisantantnak egy tagja. A konferencia továbbá elhatározta, hogy ki fog­lalja el ősszel Csehszlovákia helyét a nép- szövetségi tanácsban. Ezenkívül a biztonsági kérdésről és a leszerelésről is tárgyaltak* A kisantant támogatja Franciaország álláspont­ját, mely szerint leszerelésről addig szó sem lehet, amig Oroszország nem szerel le s amíg Anglia nem szolgáltat kellő támogatást a kontinens államainak. Ezenkívül számos pak­tum megkötését jelentették be az egyes kül­ügyminiszterek. Megtárgyalták a szerb- olasz, a francia—román és az olasz—francia szövetségeket. Csehszlovákia nyomatékosan követelte, hogy a románok és a jugoszlávok kössenek egy-cgy paktumot Franciaország­gal. Az általános balkáni és dunai paktum problémáját ismét megvizsgálták s e kérdés­ben örvendetes megegyezésre jutottak. Veldes, junius 18. Mária királyné tegnap ideérkezett s a kisantant külügyminiszterei­nek tiszteletére ünnepi vacsorát adott. Bel­grádi jelentés szerint Sándor király köny- nyebben megbetegedett s ezért nem jöhetett a külügyminiszterek konferenciájára. Ma dél­ben kezdték meg a sajtókonferenciát, amely­nek tartama megrövidül s a külügyminiszte­rek értekezlete is szombaton véget ér. A suhanó frankot nem segíti meg a külföld A reménytelen gazdasági helyzet komoly nehézségeket gördít a francia kormányalakítás elé — Herriot nem működik együtt Poincaréval Páris, junius 18. Briand életének tizedik kormányát nem tudja a várt könnyedséggel megalakítani. Az eredeti terv, amely a nem­zeti koncentrációt akarta létrehozni, ma már meghiúsultnak tekinthető. Poincaré minden közeledése dacára szó sem lehet arról, hogy Herriot és a Ruhrmegszállás vezére egy kabi­netben találkozzanak. Briand ma délelőtt elsőnek Poincarét fogadta, akivel állítólag hozzávetőlegesen meg is egyezett, de Herriot egy délelőtti nyilatkozata ismét megsemmisítette a ki­bontakozás lehetőségét. A radikálisok vezére ugyanis nyomatékosan kijelentette, hogy elveti a nemzeti koncentrá­ció eszméjét és semmi esetre sem adja nevét a megalakítandó koncentrációs kormányhoz. Briand minden ügyessége nem volt elég a bal­oldali León Blum és a jobboldali Louis Mar­tin megnyeréséhez. Tegnap este négy szocia­lista vezér jelent meg Briandnál s nyiltan ki­jelentették, hogy pártjuk a nemzeti egység kabinetjében nem vehet részt s csak időn­kénti támogatásokról biztosíthatják Briandot. E támogatás fokmérője mindig a pénzügyi program lesz. A szocialisták e nyilatkozatán kivül tulajdonképpen nem is történt mis a tegnapi napon. Briand ezután a pozitív mun­kához fogott. Ez a munka Herriot kijelenté­seitől függött, amelyekben, mint ismeretes, a radikálisok vezére elutasította a Poincaréval való együttműködést. ; Hiába helyezi Páris politikai közvélemé­nye határtalan bizalmát Briandba, nem valószínű, hogy a végtelenül ü'jyes poli­tikusnak sikerülni fog a francia politika két nagy antipolusát egyetlen kormány­ban egyesíteni. A ma reggeli sajtó egy része jelenti, hogy Poincaré tegnap elvileg már igent mon­dott Briandnak és elfogadta a pénzügyminisz­teri tárcát, de a radikálisok nem tették lehe­tővé kormánybalépését. Ha a Braind-Herriot- Poincaré kormánya nem jön létre, úgy Briand ismét csak a régi formákkal kísérletezhet, vagy pedig visszaadja megbízatását. Ezt az utóbbit várja a baloldal s a baloldali sajtó ma reggel a tize dili Briand-kormányt már szü­letése előtt elparentálja. Az Ere Nouvelle sze­rint Herriotnak van meg egyedül a szükséges tekintélye az uj kormány megteremtéséhez, minden más alakulat ellentmondást és iróniát ébreszt a népben. Páris közvéleménye min­denesetre nagy érdeklődéssel várja Briand ma déli nyilatkozatát, mellyel megtörténik a döntés. A francia kormány súlyos krízise magá­tól értetődőleg nem használ a franknak. A bessz ugyan egy pillanatig szünetel, minden­ki óvatosan várja, hogy mi történik a párisi kamarában, de a külföldről érkezett jelenté­sek egyhangúan hangoztatják, hogy a francia valuta nagyon beteg, s kétséges, vájjon e be­tegségen lehet-e segiteni. A leglényegesebb jelentések persze Amerikából érkeznek, mert 3 Pártunk követeli, hogy az összes elbocsátott közalkalmazottaknak és nyugdíjasnak ügye rendeztessék és nyomora enyhittessék. Kötelességünknek tartjuk a jelenlegi politi­kai helyzetet elsősorban az elbocsátott közalkalmazottak és nyugdíjasok érdekében fel­használni. E tekintetben biztosítékokat szereztünk a nyomorban sínylődök ügyének ren­dezésére és felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy mi egyetlen alkalmat sem fogunk elmulasztani a magyar nemzeti kisebbség és általában a szlovenszkói és ruszinszkói ős­lakosság életérdekeinek nemcsak demonstratív, hanem gyakorlati szolgálatára. Szavazás resfzelisf ságok által elfogadott és módosított hárma; Az ásványvizek gyöngye KORYTNICA

Next

/
Thumbnails
Contents