Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-19 / 138. (1176.) szám

4

Rákóczi kancellárja a losonci temetőben

Ráday Pál sírboltja renoválás alatt — A költő Gedeon édesapja, a fejedelem diplomatája és erdélyi kancellárja volt — „Recrudescunt vulnera!“ — „Lelki kódolás és istenes énekek11

közismert, hogy pénzügyi dolgokban minden döntés Newyorkban történik.

Amerikai gazdasági körök szerint a francia frank lemorzsolódását nem lehet megállítani és Párisnak végig kell csinálnia ugyanazt a fejlődést, amelyen Németország és a többi rossz valutájú államok már keresztülmentek, azaz meg kell várnia az inflációt, végig kell csinálnia a leg- kaotikusabb állapotokat, hogy azután a teljesen leromlott valuta helyén, a külföldnek minden politikai engedményt megadva, idegen segítséggel új erős valuta teremtessék.

'Másként nem lehet orvosolni a krízist, mint ezzel a gyökeres operációval. Amerikában senki sem hajlandó a mai Franciaországnak kölcsönt adni, különösen a leszerelési konferencián tanúsított francia magatartás miatt. A jWall-Street nem ad pénzt az újabb fegyverkezésekre. Angliában szintén belső bajok vannak, úgyhogy fontkölcsönt sem remélhet Páris, a latin államok pénzügyi szövetsége nem bizonyulhat hatékonynak, a belföldi erőforrások nem elegendők és nem vonhatók egységbe, a német birodalmi banktól Francia- ország pedig röstell segítséget kérni, úgyhogy igazán

nincs más megoldás, mint az infláció. ily kilátások mellett érthető Briand nehéz helyzete s érthetp az az egész hosszantartó nagy korínánykrizis, mely Franciaországot immár hónapok óta alapjaiban rengeti meg.

Állami segélyt kapnak az árvízkárosultak

rA kormány válasza a keresztényszocialista párt sürgős interpellációjára

Prága, junius 18.

Gregorovits Lipőt keresztényszocialista képviselőnek és társainak az Ipoly és Nyílra folyó menti falvak árvízkárosultjainak sürgős segélyezése tárgyában beadott sürgős interpellációjára Cserny miniszterelnök tegnap a következő választ adta:

— Fent említett interpellációra van szerencsém a kormány nevében értesíteni, hogy a katasztrófáról szóló első hiire az alárendelt politikai hivatalok utasíthattak,

' hogy azonnal sürgősen intézkedjenek és hogy haladéktalanul tegyenek jelentést, hogy a katasztrófa által okozott károk mérséklésére milyen inségsegélyre van szüksége a lakosságnak, nevezetesen a szükséges takarmány, élelmiszer és egyéb napiszükségletek bevásárlására.

— Mihelyt a bekért jelentések beérkeznek, az állami segély haladéktalanul fo- lyósittatik.

— A kérdés 8. pontját illetőleg tisztelettel közlöm, hogy a pénzügyi hatóságoknak kötelességük kellőképpen figyelembevenni az elemi károk okozta viszonyokat és hogy az adóleirás, adóvégrehajtás felfüggesztése, behajtása és adófizetési kedvezmények iránti kérelmek elintézésénél a legnagyobb gyorsasággal és jóindulattal járjanak el.

VIRÁGF1

/ — Vig regény —

Irta FEHÉR ÁRPÁD

(6;

— Hát ezeket miféle szél hozza ide? Talán csak nem köszönteni jönnek? Mert hogy ide tartanak, az bizonyos.

Kicsit ijedten futott be a szobába.

— Keljen föl, Tihamér, az istenért, öltözködjön gyorsan, rengeteg vendég érkezik!

Barát Tihamér kiugrott az ágyból, igen mérgesen és magára kapva házikabátját, sebtében öltözködni kezdett.

Ibolyka pedig félig ijedten, félig örömmel mondta:

— Mindjárt itt lesz az egész társulat!

— Micsoda? A társulat? Nem hívta őket senki!

Erre aztán Ibolyka elszontyolodott:

— Drága férjem, csak nem akarja udvariatlanul fogadni volt pályatársaimat?

Szelíden átkulcsolta a tanár ur nyakát.

— Vendéget nem fogadok barátságtalanul, de a hívatlan vendégekért nem nagyon rajongóik.

— Bizonyosan gratulálni jönnek.

Barát közben felöltözködött. A szájába

dugta a legvastagabb és legtekintélyesebb pipaszárat, avval helyezkedett el nagy komolyan a szaletliben. Ibolyka pedig mellette foglalt helyet.

Közben a társulat deputációja fölérkezett a kis házhoz. Szatyi azonban hátra- mararlt, hogy az utcán várja meg az eredményt. Némi habozás után a szerkesztő háromszor kopogtatott a kis kapun és hősiesen

Losonc, junius 17.

A rendezett temető utjain, a sírok padjain a református teológia szorgalmas diákjai tanulnak. Az állami tanítóképző intézet növendékeinek hangos beszélgetése zavarja a harmonikus csöndet. Ezek kolléganőikkel folytatnak megbeszéléseket, az elkapott szavak után alkotható Ítélet szerint éppen nem tudományos kérdésekről.

A történelemben otthonos öreg úrral beszélgetek. Elmegyünk Kármán Józsefnek, a „Fanny hagyományai14 szerzőjének, a magyar szentimentálizmus stílusos képviselőjének a síremléke mellett. Nyugodtabban gondolkozhatnánk a magyarság jövő sorsa felett, ha az ilyesfajta sírokon időnként friss virágokat láthatnánk. A nyárelő melegszinü virágai díszítik csak az elhagyott hantot.

A temetőhegy oldalán érdekes házikó vonja magára a figyelmet. Kissé félre esik az útból, a temető látogatói közömbös pillantásokat szoktak rávetni. Most örömmel látjuk, hogy korhadt tetejét lebontották és ácsok dolgoznak rajta. Nyitott három oldalával a város felé néz a házikó, belül rakoncátlan írásokkal van telefirkálva. A késő utókor igy törekszik megörökíteni a maga érdemtelen emlékét.

Rákóczi kancellárja, Rádai Pál fekszik a losonci temető kis házikójában. Szép cselekedet volt a református egyháztól, hogy a fejedelem kíséretének kevés közöttünk maradt tagjai közül megemlékezett a sajátjáról. A kis házikóra ezentúl nyugodtabb szívvel tudunk tekinteni.

A komoly, okos Ráday Pál, az európai műveltségű magyar emléke fog meg, amikor a hatalmas, faragott kőlapra pillantunk. Fölül a müveltségkedvelő Ráday-család címere. Ennek a családnak voltak a tagjai a kancelláron kívül Gedeon, a fellendülő költészet kitűnő művelője, IV. Gedeon, Vörösmarty és Bajza barátja, országgyűlési képviselő, a Nemzeti Színház főintendánsa és VI. Gedeon politikus, honvédelmi miniszter.

De Ráday Pál, a fejedelem diplomatája a dísze ennek a névsornak. Komoly, régies szavakkal beszél a sírkő a látogatóhoz:

Vis sedre viatox

Dormit, ut evioilet, lapidali moles subista PAÜLUS de RADA, stirpde homor et aanor Quis, Quautns fuerit, gedt Panno, nec extera nescit Naitis teetmtur seripta, nec acta taoent

Régió, religio, innetám Bociataqne virtus

Amissimmn déliét sauria quaeque Váram I nunc, vive memor cinerum vitaeque Jugaci

Condole et ut possis vivere, disce meri

Édesatyja, Gáspár, nógrádi, majd pesti alispán volt. Fiát Rozsnyón Braxatorisnak,. az akkori idők híres tanítómesterének a keze alatt taníttatta. Losoncon a híres mesterek egész serege nevelte a logikáig, aztán Sel- mecre és Körmöcre ment filozófiát és teológiát tanulni. Tizennyolcéves korára kész tudós volt. Latinul, németül és franciául folyébenyitott. Bevallhatjuk, hogy akármilyen rettenthetetlen volt, kissé ő is félt a goromba tanár úrtól.

A többiek utána tódultak. Ünnepélyes, de félelmetes pillanat is volt ez. A tanár ur komolyan, mozdulatlanul ült. Ibolyka, hogy enyhítse a jelenet kínos voltát, eléje szaladt a vendégeinek és kedvesen üdvözölte őket. Aztán karonfogta a direktornét, aki fújtatott a hegymászástól és a maga helyére ültette. A többieket is mind ülőhellyel kínálta meg. A Szomorkányi-leányok anyjukkal együtt fürgén fölugrottak a tornác alacsony téglakerítésére, a káristák félkörben helyezkedtek el a tanár ur előtt.

Virágfi előre lépett, kezével széleset lapátolt a levegőben és megkezdte a dikciót, amit útközben kigondolt:

— Mélyen tisztelt és magasrabeosült tanár ur, kedves Mindszenti Ibolyka, úgy is mint Barát Tihamérné! Mindenekelőtt a magam, a szerkesztő ur és társulatom nevében fogadjátok szerencsekivánatainkat frigyetekhez. Isten adjon bort, búzát, békességet, számos ivadékot. Másodsorban mint a művészetek igaz barátjához szólunk önhöz, sőt hozzád, ó tanár ur! Te jól sejtheted, hogy milyen katasztrófába jutott társulatunk azáltal, hogy Ibolykánkat, Ibolykádat elvesztettük. Lehullott a mi egünkről a csillag, Thar- pis kordéjából kicsúszott a kerék, a rivalda lángjai kialudtak és sorsunk függönye legördült. De mi nem lázadozunk, mi meghajtunk két ifjan dobogó szív boldogságban egyesülése előtt. Am mégis alázattal terjesztjük elő rimánkodásunkat abban a biztos hitben, hogy a művészetek atyai barátjában csalódni nem fogunk. Nekünk a jövő héten uj

konyán beszélt. Rákóczi felkeléséig semmi nevezetes nem történt vele. A nógrádi vármegyeházon végzett törvénygyakorlatokat, majd hadigyakorlaton és két hadjáratban vett részt Forgách Simon horvát bán mellett.

1703-ban történt, mikor Rákóczi már zászlót bontott, hogy a nógrádi rendek a gá- csi várba szorittatva, Rákóczi hűségére tértek és letették az esküt. Csak Ráday Pál vonakodott még. Az egykori feljegyzésekből megállapítható, hogy ennek a vonakodásnak nem az a magyarázata, mintha magyar érzése lett volna fogyatékos. Nagy látóköre, átfogó képessége tette bizonytalanná. Azt gondolta, hogy a Rákóczi vállalkozás vakmerő volta a bukás csiráit hordja magában s a megtorlások elkövetkezendő ideiben szükség lesz „hűségen maradt11 magyarokra is. Ez volt az az ideológiMüs alapon álló tragikus felfogás, amely labanc táborban tartott annyi tévedt és szomorú magyart.

Rákóczi azonban személyesen és szép szóval beszélt a renitens Rádayval. Sikerült meggyőznie s pártjára hódítania őt. Ráday a fejedelem titkárja, aztán külföldi követe és kancellárja lett. Egyike volt a kuruc idők leghasználhatóbb diplomatáinak. Magyar lelke a tántoríthatatlan becsület útját járta.

Miután Rákóczi hűségére tért, levonta elhatározása minden konzekvenciáját és egész tudásával a fejedelem külföldi ügyeinek az intézéséhez látott

Járt Lengyelországban, XII. Károly svéd királynál, I. Frigyesnél, 1707-ben Nagy Péter cárnál, akivel szövetséget is kötött. Külföldi követségein mindig ügyes diplomatának bizonyult. 1707-ben az erdélyi országgyűlés az erdélyi kancellária igazgatójává választotta. A szatmári gyűlésen, mikor Rákóczi már Lengyelországba szorult, lelkesen védte fejedelmét. A békealkudozásokat ő végezte Debrecenben Pálffyval.

A szatmári béke után hazajött. Tovább is foglalkozott politikával, Nógrád követévé választotta. Élete végén sok betegsége közepette irodalmi foglalkozása nyújtott neki vigasztalást. Egyike volt a legelső magyar könyvgyüjtőknek. Megalapította a híres Rá- day-könyvtárt, amelyet utódai gyönyörűen kifejlesztettek. Ebben a könyvtárban az alapitó Ráday Pál is már sok hungarikát gyűjtött egybe.

Maga is foglalkozott az irodalom művelésével. Egyházi énekeket irt, „Lelki hódo- lás és istenes énekek11 cimü imádságos könyve, amelyet sima, szép nyelv jellemez, már 1710-ben megjelent Kassán.

Nem kevesebb hitről tanúskodik Ráday legszebb müve: „Recrudescunt inelytae gen- tis Hungarae vulnera...11 (Kiújulnak a nemes magyar nemzet sebei...) E mondattal kezdődik II. Rákóczi Ferenc manifesztuma, amelyet Munkácson, 1708 junius 7-én Íratott Ráday Pállal. Az ország rendjei és a külföldi hatalmak előtt ebben a szuggesztiv erejű

városban kell folytatnunk nemes hivatásunkat. Lázasan vár már Gyula közönsége, Békésgyula népe és nemcsak bennünket vár, illetve nem is bennünket vár, de epedve óhajtja Mindszenti Ibolykát. Hogyan tolhatjuk mi be . . . respektive az arcunkat Gyulára, Mindszenti Ibolyka nélkül. Kiebrudal- nak bennünket a város határába és szerte- széledhetünk faluzni, mehetünk kósza, pálcás színésznek.

Barát Tihamér nyugodtan, zordonan hallgatta a direktort, aki néha fulladozva meg^meg akadt, olyan sürü felhőzést fújt feléje a pipájából. A szerkesztő ur el volt ragadtatva a defclamációtól, Szomorkányiék pedig a szemüket törölgették. Mindszenti Ibolyka is elérzékenyült. Biztatón intett a szemével Virágif inaik, aki most már emelke- dettebb hangon folytatta:

— A mi csengésünk hozzád, az irodalmárhoz, a művészhez az, hogy engedd el velünk hódolva tisztelt feleségedet Gyulára, hadd kezdjük meg vele a szezont, addig, amíg méltó utódjáról tudunk gondoskodni, ha ugyan ez egyáltalán lehetséges.

Feszengő csönd támadt a direktor szavai után, aki szemét mereven, kérőén a tanárra szegezte. Mindenki Barát arcát leste. De a tanár savanyúan, kissé gúnyosan mosolygott és nyomban tompa, rideg hangom válaszolt:

— Ibolyka itt marad. Ibolyka többé a színpadra nem teheti a lábát. Kár is volna tovább beszélni a dologról. Hajthatatlan vagyok. Nem tudom elképzelni, hogy az én feleségem, Barát Tihamérné színpadon mutogassa magát. Hiába fáradtak az urak és a

1926 junius 19, szombat.

iratban magyarázta meg Rákóczi a felkelés okait. A sziveket Ráday Pál szavaiban dobbantotta meg Rákóczi elhtározása.

Az idő eltemette a vezérek önfeláldozó szellemét. Testük szétszórva fekszik a nyugodalmas földben. Az ácsok egy rövid időre újra megszépítik Rákóczi kancellárjának szerény házikóját. A temető utjain vig, fiatalemberek nevetgélnek hangoskodó leányokkal. Nehéz dolog manapság emlékezni: az

ember szive csak elnehezedik.

Darkó István.

...■ ——— mrm

A b

ártfafürdői orvoskongresszsxs

jjlártfafürdő, junius 18.

A szlovenszkói orvosok kétnapos kong- resszusát Bártfafürdőn tartották meg. A kongresszust az Astoria Hotelben levő Kursalom ban Beznovszky kormánytanácsos, kassai zsi>. pánhelyettes nyitotta meg, majd Slabej dr<- megyei tisztifőorvos szólalt fel és a szlovenszkói és ruszinszkói orvosok szociális helyzetéről, a Szlovenszkóban pusztító tüdővész és alkoholizmus leküzdéséről s az állami orvosok feladatairól beszélt. Slabej dr. után Krausz dr. eperjesi igazgató főorvos tartott érdekes és igen értékes előadást s az előadás keretében betegeket mutatott be, akiken a kórház sebészeti osztályán maga hajtott végre kitünően sikerült operációt. Az első nap délutánján kirándulás volt, este pedig a Steinhardt-étteremben 150 terítékes bankett, amelyet a fürdőigazgatóság rendezett a kongresszuson megjelent orvosok és családtagjai tiszteletére. A felszólalók hangsúlyozták azt a megkülönböztetett figyelmet, amelyben Bártfafürdő igazgatósága a megjelent orvosokat részesítette, Slabej dr. megyei főorvos pedig külön is felhívta az orvosok figyelmét Bártfafürdőre, ahová ne csak betegeiket küldjék, hanem egészségeseket is, hogy a gyógyfürdő használatával megelőzzék a betegségeket.

A kongresszus második napján Stuchlik dr., a kassai elmegyógyintézet igazgatóíőor- vpsa tartott előadást „A gyógyfürdők hatása az idegrendszer „megbetegedéseknél11 címen. Majd Slabej dr. főorvos újból elragadtatását fejezte ki a Bártfafürdőn tapasztaltak felett, köszönetét mondott mindazoknak, akik az oi* voskongresszus megszervezésén fáradoztak, köztük Groszmann Dezső járási orvosnak, aki a rendezőbizottság élén élénk részt vett ai adminisztráció fáradtságos munkájában.

A kongresszus vasárnap este 6 órakof ért véget

Őszre halasztják az adóreformot

Prága, junius 18. Megírta a P. M. H., hogy az adóreform valószínűleg nem kerül tárgyalásra a parlament tavaszi ülésszaka alatt. A Lidové No- viny most teljes határozottsággal Írja, hogy a poli- -tiikái helyzetre való tekintettel az adóreformot, amely a pénzügyminisztériumban már teljesen elkészült, csak ősszel nyújtják be a parlamentenik.

hölgyek, akiket egyébként szívesen látok. Ibolyka, szolgálj föl egy kis pálinkát a vendégeknek!

Az asszony térült-far dúlt, friss kaláccsal és jófajta pálinkával kinálgatta a vendégeket. Meg is könnyebbült a lelke, hogy a férje elutasította Virágfiékat, mert különösebb kedve nem volt az utazáshoz, viszont többé a társulat válságáért őt nem okozhatják.

A színész hamar vigasztalódik. A poharazás fölmelegitette a kissé elfanyalodott kedélyeket. A szerkesztő ur vigasztalni igyekezett Virágfiékat.

— Majd csak megoldódik a primadonna- válság.

Áhítattal nézett jelöltjére, Szomorkányi Klárira, aki azonban csak a kezével legyintett. ö tudta, hogy a szerkesztő ábrándja nem válhat valóra, aztán meg, ha már kar- riérről volna szó, mindig a két leányára gondolt.

Virágfi kocintgatott Baráttal és Ibolykával és most már reménytelenül, inkább tréfásan mondta nekik:

— Gondoljátok meg a dolgot . . .

Ibolyka vigasztalta a direktort:

— Nyugodj bele, Virágfi, hogy elvesztettél, hiszen eleget pályáztunk együtt.

Virágfi súgva felelte neki:

— Én még nem mondtam le rólad. Én lehetetlennek tartom, hogy el tudjál szakad- \ ni tőlünk.

Ibolyka erre már nem felelt.

— Hol van Szatyi? — kérdezte a direktoráétól —, igazán ő is eljöhetett volna. Itt lett volna az alkalom, hogy kibéküljünk.

#(Polyt. KÖV.j