Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-19 / 138. (1176.) szám
'£ ^m<j^V1^<fcÍ£AR-HmUAE» 1926 junius 19, szombat. így a tanítás munkáját ingyen végzik és koldus- kenyéren tengetik életüket. A tanítóságot lebéklyózza a megélhetés gondja — A tanító a megélhetés súlyos gondjai alatt megy naponként az iskolába, ezek gyötrik állandóan. A mai tanítóságnak egészen más kérdésekkel kellene foglalkozinia, de nem tud a lelki nyomástól megszabadulni. Gyűléseinek napirendjén állandóan az illetmény- és nyugdijkérdés szerepel. A tanítóság nem lehet produktív, mert a mai társadalom a nevelés problémáival szemben teljes közömbösséget tanúsít. Az iskolaik érdés nem egyes osztályoknak magánügye, hanem népünknek felekezetre és nemzetiségre való különbség nélkül legfontosabb kérdése. Ha tehát a tanítói osztályt akarjuk súlyos gondjaitól megszabadítani, népünk jövőjéről gondoskodunk, mert gyermekeink nevelése az ó kezükben van és a tanítóságnak kell a gyermekeket gyakorlatilag azon életideálokra vezetni, amelyekre elméletileg törekszünk. Tanítóságunktól nem kíván-1 hatjuk, hogy ifjúságunkkal az ideálizimus napsuga-1 rában haladjon, ha lelkületét az aggódás és Ínség sötét árnya borítja. — Abban a reményben, hogy a kormány elismeri a tanítóság óriási és fáradhatatlan kultur- munkáját és tekintetbe veszi módosító indítványainkat, a javaslatot elfogadjuk. A részletes vita Ezután befejezték az általános vitát, majd áttértek a részletes vitára, amelyben felszólalt Ciibul'ka kommunista, Votruba cseh nemzeti demokrata, Benes cseh szociáldemokrata, Taub német szociáldemokrata, Curik szlovák néppárti, Major kommunista képviselő. A részletes vita utolsó szónoka Hol óta János magyar nemzeti párti képviselő volt, akinek alapos tanulmányok után készült beszéde a tisztviselőjavaslat minden részletére kiterjedt és teljes részletességgel, lenyűgöző logikával ismertette a magyar tisztviselők és nyugdíjasok nyomorúságos helyzetét és sérelmeit. Jóllehet már egy óra felé járt az idő, a képviselők mégis nagy figyelemmel hallgatták végig és tapssal fogadták a nagy szaktudásra valló szónoklatot. Holota János a magyar köztisztviselőkért Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatok célja az, h gy egyrészt megteremtse alapját az államgépezet szisztematikus és jó igazgatásának s hogy azt könnyűvé és gyorssá tegye, egyben pedig az állami és egyéb alkalmazottak jeleni 3gi kaotikus fizetési viszonyait megszüntesse, másrészt pedig az, hogy az állami közalkalmazottak tisztességes megélhetését biztosítsa. Azonban nemcsak a fizetések rendezését igyekszik megoldani, hanem egyúttal uj rendszert, uj formát is vezet be. Dacára annak, hogy alaposan átreformál- ja a jelenlegi fizetési rendszert, mégsem teremt minden tekintetben megnyugtató megoldást és sok helyen hiányos, másutt pedig igazságtalan intézkedéseket tartalmaz. Tudvalevő, hogy ez a törvényjavaslat nem abban a légkörben született, amelyben ily nagyiontosságu s az állam egész életére döntő jelentőségű reformnak születnie kellett volna. A tisztviselői fizetésrendezési tömény megteremtését ugyanis a tavalyi választások előtt a koalíciós pártok mint kortesigérelet 'dobták bele a választási agitációba, hogy ezáltal az állami alkalmazottak és hivatalnokok százezreinek szavazatait a maguk számára biztosítsák. Sőt e tekintetben annyira mentek, hogy az ígéret teljesítésére még biztos terminust is jelöltek meg: 1926 január 1 -ét. Ez okozta azután, hogy a törvényjavaslatot gyorsan, nagy hü-hóval s felületesen kellett összeállítani, emez abnormis előzmények kihatása a törvényjavaslaton magán annak rovására alaposan érezhető. Hivatali szekatúrák Jó adminisztrációt csakis jó tisztviselői karral lehet végeztetni. A kiuzsorázott tisztviselő, aki kevés illetményt kap, nem dolgoz k, hanem inkább amerikázik. Ellenben a jól fizetett tisztviselőtől elvárhatjuk azt, hogy szorgalmas, pontos és lelkiismeretes legyen és ne legyen úgy, mint ma, hogy sokszor jelentéktelen ügynek elintézésére az állami hivatalokban hónapokig, sőt évekig is el kell várni. Különösen tapasztalhatjuk azt mi, szlovenszkói magyarok, akik az állami hivatalokban legtöbbször politikai sovinizmussal telített légkört találunk, lépten-nyomon ki vagyunk téve kisebb-nagyobb hivatali szekatúráknak. Reméljük, hogy az előttünk fekvő fizetésrendezési javaslatok megszavazásával a hivatalok érne szelleme is megváltozik s az adófillé- reinkből fentartott hivatalnokok eddigi magatartásukat megváltoztatva, pártatlanul töltik be majd tisztségüket. A három javaslat hibái és fogyatékosságai Legfőbb ideje, hogy a köztársaságban uralkodó fizetési anomáliák és igazságtalanságok megszűnjenek. A most tárgyalás alatt álló három törvényjavaslat, nevezetesen az állami alkalmazottak, a községi és polgári iskolák tanerőinek fizetési és szolgálati viszonyairól, továbbá a községi és járási orvosok fizetésrendezéséről szóló javaslat generálisan rendezi ezek fizetését, azonban ezen javaslatok még mindig sok igazságtalanságot és méltánytalanságot hagynak megoldatlanul. így többek között nem szünteti meg a volt magyar nyugdíjasok és a csehszlovák nyugdíjasok illetményei között fennálló különbséget, az elbocsátott volt magyar közalkalmazottak (vasutasok, postások, tanítók) és a hüséges- küt nem tett egyéb volt magyar tisztviselők nyugellátását, illetve végkielégítését, — egyáltalában nem oldja meg a felekezeti és községi tanítók fizetésrendezését s végül nem biztosítja a bírói függetlenség egyik legfőbb feltételét: a bírák gondtalan megélhetését. A szlovenszkói lakbérilleték Lássuk csak sorjában a javaslat hibáit és fogyatékosságait. A javaslat a működési pótlék szempontjából 4 csoportba osztja a köztársaság városait és községeit: A, B, C és D osztályokba. A szlovenszkói tisztviselőket és alkalmazottakat a C osztály érdekli legjobban- Ebbe tartoznak ugyanis 2000—25.000 lakossal bíró községek. Minthogy 25.000-nél több lakosa csak Pozsonynak és Kassának van, igy bát Szlovén szkó és Ruszinszkó összes többi városai a C osztályba esnek. Ez azt jelenti, hogy Pozony és Kassa kivételével az összes szlovenszkói és ruszinszkói városok lakbérpótlék szempontjából a 2000 lakosú kisközségekkel egy nívón bíráltainak el. Nem nyugodhatunk meg a javaslat ezen rendelkezésében, mivel a szlovenszkói és ruszinszkói közalkalmazottak tömegei éppen városainkban laknak s igy ezáltal anyagilag jelentős megrövidítést szenvednek. Követeljük, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói 10.000 lakoson felüli lélek- számmal bíró városok és községek a B osztályba Boroztassanak, annál is inkább, mivel ezen városokban köztudomásúlag nagy a lakásínség és horribilis magasak a lakbérek. "uténelmi országokban hasonló nagyság :sok jóval kedvezőbb helyzetben vaí mert ezek jobb anyagi viszonyaik fol\. egyrészt, a lakásépítési akciónak alapos kihasználása révén másrészt a lakásínséget immár meglehetősen legyűrték. A kormány az egykerendszernek egyengeti az útját A 13. paragrafus a családi pótlékot egy ellátatlan gyermek után 1800, két gyermek után pedig 3000 koronában szabja meg. Kettőnél több gyermek után pedig egyáltalán nem állapit meg pótlékot. Érthetetlen a törvény emez antiszociális intézkedése, amely a nagycsaládu alkalmazottat sújtja leginkább, mert ki meri állítani, hogy a hat-héttagu család megélhetése ugyanolyan nehéz, mint egy vagy kétgyermekü családé. A feleség után élvezett eddigi pótlékot pedig a javaslat teljesen eltörli. Ugylátszik, a kormány direkt az egykerendszernek egyengeti az útját, sőt az az impresszióm, hogy családmentes tisztviselői kart szeretne legszívesebben. Az eddigi fizetésrendezési intézkedéseikből következtetve minden rendelkezése oda tendál, hogy a nőtlen tisztviselőket favorizálja és részesíti előnyökben. A végén megéljük még azt, hogy megtiltja a tisztviselőknek a nősülést, vagyis behozza a cölibátust. (Derültség.) Megfoghatatlan, miért nehezíti meg a kormány épp a nagycsaládu alkalmazottak megélhetését? Egy kis ceruza- számitás és azonnal megállapítható, hogy a nagycsaládu alkalmazottakra a fizetésrendezési törvényjavaslat nem fizetésja- vitást, hanem fizetéscsökkentést jelent. A protekció rendszeresítése a kinevezéseknél A törvényjavaslatnak a legnagyobb hibája az, hogy nincs benne a kinevezéseknél biztosítva a tisztviselők és alkalmazottak automatikus előléptetésének elve. Az előlépés kinevezéstől függ s igy tág tere nyílik majd a protekciónak s az érdemes, tehetséges és Szorgalmas, de akár politikai, akár egyéb szempontokból a hivatalfőnöknek nem tetsző tisztviselő nem juthat majd előbbre ezentúl. Épp úgy, mint eddig. Különösen áll ez azon kategóriáknál, ahol a titkos képesítés megmarad. A nyelvettörő hivatali címek A hivatali címek — titulusok - - megállapítását szintén rendeleti utón fogja a kormány elintézni. Itt felhívom a kormány figyelmét arra, hogy igyekezzék oly címeket megállapítani, amelyek érthetők, rövidek s amelyek a kisebbségek, tehát a magyar és német nép nyelvén is jól kifejezhetök és meg- érthetők. Az eddig követett gyakorlat ugyanis pont az ellenkezőt mutatja. Ne essék a kormány abba a hibába, amelybe a vasutügyi miniszter esett a tősgyökeres magyar nevű községek állomásainak elkeresztelésénél, amikor is olyan neveket szerkesztett, amelyeket a színtiszta magyar lakosság még 10 év múlva sem tanul meg kimondani. Példa rá Udvard község nevének Dvor nad Zitavou-ra való változtatása. Amilyen lehetetlenül nehéz a vasuttigyi miniszter urnák, mint cseh anyanyelvű embernek,' kimondani „Karakószörcsök“, avagy Tflketerebes, épp oly nehéz’a magyar emberr 'i jegyet váltani a vasúti pénztárnál Dvor ni S Zitavou-ra. Félő, hogy ha a hivatali titulusok elnevezésénél nem lesz elővigyázatos a kormány, a magyar ember még idegenebből lép be a közhivatalba és cédulára kell felíratnia otthon a hivatalnok titulusát, mert nem tudja majd, hogy „tisztelje a hivatalnok urat“. A járásbirák háttérbeszoritása A bírák fizetésrendezését a törvényjavaslat nem oldja meg kielégítően. Biráink- tól csak akkor várhatunk jó munkát, pártatlan működést, ha az ő gondtalan megélhetésük biztosítva van. Nagyon sok biró kevesebb fizetést kap a jelen törvényjavaslat szerint, mint amennyit eddig élvezett. Az előlépés körül szintén sok az igazságtalanság. A törvényjavaslat 40. §-ának 4. szakaszában megállapított bírói pótlék sokkal kisebb, mint a 290—1220. sz. törvényben biztosított bírói pótlék. Ez okból javaslom, hogy a szakasz áléként módosíttassák, hogy a bírói pótlékra vonatkozólag a 290—1920. sz. törvény (lex Dolánsky) 4., 5., 6., 7. és 8. §§-i ha- gyandók érvényben. A törvényjavaslat a régi fizetési osztályokból az újakba való átsorolásnál az alsóbb bíróságok biráit hátrányba hagyja a magasabb fizetési osztályba sorolt birákkal szemben. Nagy hibája a javaslatnak, hogy fizetés tekintetében különbséget tesz járásbiró és törvényszéki biró között az előbbi hátrányára, holott már a dolog természeténél is az egyes bírák helyzete mindig nehezebb, mint a társas bíróé, mert könnyebb a jogkérdést tanácsban eldönteni, ahol ítélet előtt 3 ember nyilvánít véleményt a kérdés felett, mint egyedül. A törvényszék előtt csak ügyvédekkel — tehát jogászemberekkel — tárgyal a biró, ellenben a járásbirónak teljesen laikus, sokszor inkapax emberekből kell kiszedni a tényállást, de a megkülönböztetés a gyakorlatban egyenesen anomáliákra is vezet. Sok idős járásbiró van, aki törvényszéknél egyáltalán nem szolgált, erre nem törekedett, mert eddig nem volt különbség a törvény- széki és járásbiró között. Hogy jön a járásbiró ahhoz, hogy csak relatíve is kevesebbet kapjon, mint az a törvényszéki biró, aki például csak egy év óta szolgál a véletlen, folytán a törvényszéknél. Itt módosításra van szükség, még pedig véleményem szerint olyképpen, hogy 3—5 évi bírói szolgálat után már a járásbiró is megkapja a törvény- széki bírói fizetést, 8—10 évi szolgálat után pedig a táblabiróit, annak dacára, hogy a járásbíróságnál teljesít szolgálatot. Különben minden biró majd a társas bíróságokhoz törekszik s a járásbíróságoknál még inkább nő majd a birőhiány, mert ma a bírói pálya nem pálya s nem is lesz addigi amig a bírák szellemi munkájának meglelő gondtalan életet biztositó tisztességes javadalmazást nem kapnak. A bírák pótléka Az 1924/290 számú törvény a bírák számára rendszeres pótlékot biztosított és a törvény egyidejűleg kimondja, hogy a pótlékot a nyugdíjba is beszámítják, de egy folytatólagos szakasz bizonytalan időre felfüggeszti a pótlékoknak beszámítását és kifizetését. A ténylegesen szolgáló bíráknak a pótlékot 1925 január elsejétől havi részletekben kifizetik, de még az 1925 január eleseje után nyugdíjba vonult bírákra sem hajtották végre a törvényt. Ezek a bírák jogaik tekintetében teljes bizonytalanságban vannak, ami a nyugdíjas bírák körében jogos elkeseredést szül A kormánynak tehát gondoskodnia kell arról, hogy az említett törvény végrehajtása haladéktalanul megtörténjék. A közalkalmazottak jövedelemadó fizetése A javaslat 140. §-ában rendelkezik a közalkalmazottak jövedelemadó fizetésének kötelezettségéről. Ez a közalkalmazottaknak nagy tehertétele és minthogy az adó meglehetősen magas, minden közalkalmazott megérzi azt Alapjában ezzel a rendszerrel az állam egyik kezével visszaveszi azt, amit a másikkal ad. A közalkalmazottakat a jövedelemadó fizetése alól mentesíteni kell. Sérelmek a neveltetési járulék körül A neveltetési járulékot illetőleg a törvény- javaslat fenntartja az eddigi sérelmes állapotot, amely szerint a nevelési járulék a tanulmányukat folytató gyermekek után csak 24. éves korukig jár és a külföldi iskolán tanuló gyermek után egyáltalán nem. Eltekintve attól, hogy ez a rendelkezés antiszociális és a német és magyar intelligenciát sújtja, ezenfelül még a tanszabadság elvébe is vág, mert a közalkalmazottak gyermekeinél akadályozza az alapos és tudományos kiképzést. A titkos minősítés Nagy hibája a javaslatnak ezen felül az is, hogy nem szünteti meg a titkos minősítés átkos rendszerét, hanem egyes kategóriáknál azt továbbra is fenntartja. Az autonóm testületek tisztviselői A törvényjavaslat rendelkezései nem terjeszkednek ki az autonóm testületek, városok, községek tisztviselőire, ezzel szemben a javaslat fenntartja a 394/922 számú törvény megszorító rendelkezéseit, amelyek szerint a városi és községi alkalmazottak illetményei nem lehetnek magasabbak, mint az egyenrangú állami tisztviselőkéi. Általános elv volt eddig, hogy a város maga szabta meg alkalmazottai fizetésének mértékét és semmivel sem látom indokoltnak azt, hogy ezt a jogát korlátozzák. Ellenkezőleg nem azt kellene megszabni, hogy a városi tisztviselőknél mi legyen a maximum, hanem az állami fizetés mértéke mint. minimum volna kötelező, melynél a város kisebb fizetést nem adhat, de többet adnia jogában áll. Nem látom okát, miért fáj az államnak, hogy valamely város jobban akarja honorálni tisztviselőit, mint maga az állam. Szociális szempontból az államnak épen arra kellene törekednie, hogy az önkormányzati testületek minél jobban fizessék meg alkalmazottaikat. Rozsnyói vasas-gyógyfürdő és hidegvíz-gyógyintézet, klimatikus gyógyhely, »• Roinava-Rossnyó, <SxBovenssk6) Vasas-, meleg-, hideg- és villanyfürdők. Elsőrendű gyógyhely mindennemű női bajok, vérszegénység, sápkor, érelmeszesedés, vérzések, idegbántalmak, migraine, hisztéria, neuraszténia, álmatlanság, étvágytalanság, stb. eseteiben. Lábadozók, reconvalescensek kitűnő üdülőtelepe. A fürdő gyönyörű fenyves és lomberdő közepén fekszik 470 I méternyire a tenger szine felett, közel a világhírű dobsinai jégbarlanghoz. — Elsőrendű szállodai szoba, háromszoros étkezéssel, napi 32. _ Ke, — Posta, tá- 1 vi rda, vasútállomás helyben. Bővebb felvilágosítással szolgál * a Fürdőigazgatóság j
