Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-19 / 138. (1176.) szám
Praesens imperfectum (fi.) Prága, junius 18. Eperjesen, Léván, Rozsnyón és talán még más városokban is most folynak le az utolsó magyarnyelvű érettségi vizsgák. A magyar párhuzamos osztályok fokozatos megszüntetésének utolsó állomásához érkeztünk el és a jövő tanévben már kezdetét veszi a véglegesnek tervezett uj állapot, amikor már csak nyolc középiskolában lesz magyar tanitás. Eperjesen, Léván és Rozsnyón utoljára hangzik föl a „Ballag már a vén diák“ mélabus melódiája és e városok hires, nevezetes iskoláiban szeptemberben már elnémul a magyar szó. Álljunk meg egy pillanatra e szomorú határkőnél és tekintsünk vissza az elmúlt esztendőknek csupa fájdalmas veszteséggel kikövezett útjára. Borzalmas csapások érték ezalatt az idő alatt a magyar tanügyet. A hatalom egymásután záratta be a magyar középiskolák kapuit. Nemcsak azokban a városokban, ahol a magyarság aránylag csekély részét alkotja a lakosságnak, hanem ott is, ahol nagyszámú és intelligens „Hinterland“ követeli a magyar iskola föntartását. Élénk emlékezetünkben van még, hogy az iskoláéi minisztérium középiskolai ügyosztályé-1 nak főnöke, tehát a legkompetensebb tényező, elismerte a magyar tanitás szükségességét a rozsnyói gimnáziumban és ilyértelmü rendeletet is dolgozott ki, de a féktelen sovinizmusától elvakitott miniszter egyszerűen papirkosárba dobta leghivatottabb szakértőijének véleményét. Szemrebbenés nélkül gázoltak át ősrégi kulturhagyományokon és hiába hivatkoztak a városok arra, hogy létérdekük kivánja a magyar oktatás föntartását, hiába lépett közbe a magyar iskola érdekében némely helyen a szlovák lakosság, hiába akarta a magyarság önerejéből, társadalmi gyűjtés utján föntartani középiskoláit: a hatalom középiskolaügyünk lerombolását tűzte ki céljául és kisebbségi szerződéssel, joggal és igazsággal mit sem törődve, következetes céltudatossággal haladt a kitűzött cél felé. Most elérték azt, amit akartak. A magyar ifjúságnak a jövőben már csak nyolc iskola fog rendelkezésére állni, ezek legtöbbjében is idegen igazgató adminisztrálja az intézet ügyeit. Mi nyolc középiskola egy millió ember számára, különösen, amikor ez a millió ember a kultúrának oly fokára emelkedett, hogy gyermekeinek iskoláztatását és továbbképzését életszükségletnek érzi? A kormány e kérdésre adós maradt a felelettel és cinikus nemtörődömséggel fogadja kéréseinket és követeléseinket. De tévednek, ha azt hiszik, hogy ily- módon örökre elintéztek bennünket. Minden jel arra mutat, hogy a magyarság lassan felocsúdik abból a fásult letargiából, amelybe az államfordulat váratlan sorscsapása taszította. Életösztöne újból ébredezni kezd és visszaköveteli, amit elvettek tőle. Visszaköveteli jussát az állami igazgatásban, a kultúrában és a gazdasági életben egyaránt. El-, jön az az idő — és reméljük: csakhamar —, amikor a hatalom kénytelen lesz teljesíteni követeléseinket. És úgy hisszük, hogy nem csalódunk, ha e követelések egyik legfontosabbikát abban látjuk, amely a magyar kultúra szabad fejlődésének biztosítására, elvesztett iskoláink visszaadására irányul. A modern nemzetiségi harc tipikus jellemvonása, hogy főként az iskolák körül folyik, mert minden nemzet tudja, hogy akié az ifjúság, azé a jövő. Mi pedig ezt a jövőt semmiért sem vagyunk hajlandók feláldozni és mindent meg akarunk tenni, hogy a most felnövekvő nemzedéket megtartsuk nemzetünknek. Szeni-lvány a fedezeti javaslat előtt napirendre akarja tűzetni az illetőségi törvényt A magyar nemzeti párt és a Elund dér Lantiwirte ettől tették fü^» a fedezeti Javaslat megszavazását — Az illetőségi javaslat az alkotmányjogi bizottság előtt Prága, junius 18. Megírta tegnap a P. M. H., hogy a magyar nemzeti párt a Bund dér Landwirte-vel együtt bizonyos feltételekhez kötötte a tisztviselő-, kongrua- és a fedezeti javaslatok megszavazását. Mint ismeretes, Szent-Ivány József magyar nemzeti párti képviselő D é r e r Iván dr. szociáldemokrata képviselővel egyidejűleg kezdeményező javaslatot nyújtott be az illetőségi és az állampolgársági kérdés végleges rendezésére vonatkozóan. A magyar nemzeti párt most ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy csak az esetben adja szavazatait az említett javaslatokhoz, ha az illetőségi ügyben benyújtott kezdeményező javaslatot még a kongrua tárgyalása előtt napirendre tűzik. Két napig tartó tárgyalás után a Szent-Ivány- és Dérer-féle javaslatokat összeegyeztették és együttes javaslatot dolgoztak ki. Ezt a javaslatot az alkotmányjogi bizottság már ma délelőtt tárgyalás alá vette. Ma délután pedig ennek egy albizottsága, amelyben Szent-Ivány és Dérer is helyet foglalnak, részletesen letárgyalja a javaslatot, amely igy minden bizonynyal még a közeli napokban a nemzetgyűlés elé kerül. mmwIQ1“ír"*"*—™w—i'■’imm' Ma Rajnaiban megszavazták a tisztviselőtörvényt Gregopcvits és Holota nagy beszéde — Ma délután megkezdték a kongrua vitáját —- Kommunista felvonulás a parlamentben A képviselőház ismét hosszú éjszakai ülést tartott s csak a reggeli órákban került szavazás alá az ominózus tisztviselőjavaslat. A késő esti órákban felszólalt többek között Hanckó szlovák néppárti képviselő, aki az általános javaslattal foglalkozott és kifogásolta azt, hogy a szlovákok állásait a szisztematizáló javaslat egyáltalában nem biztosítja, sőt rájuk nézve még káros is különösen akkor, ha Szlovenszkón az exponált cseh tisztviselőket továbbra is jobban fogják fizetAz országos kérész tény szocialista pánt nevében Gregorovits Lipót nemzetgyűlési képviselő a básu beszéddel szólott hozzá. Hatalmas, minden kérdésre kiterjedő beszédében többek között a következőket mondotta: — Hosszú hallgatás után végre a ház asztalán fekszik az a javaslat, amely hivatva lenne a dolgozó középosztály tisztességes megélhetését biztosítani. Meg voltunk győződve, hogy a kormány ezt a fontos kérdést osztály-, nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül óhajtja rendezni, de ennek éppen az ellenkezőjéről győződtünk meg. Fedor képviselőtársam a javaslathoz általánosságban hozzászólott, én csak a tanítója vaslattal foglalkozom. A községi és felekezeti tanítók mellőzése — A javaslatban elsősorban törölni kívánjuk az 1. §. második bekezdését és be akarjuk vétetni ezt ni. Számos módosító javaslatot terjesztett elő, amelyet a szlovenszkói polgári pártok nemzetiségre való különbség nélkül támogatnak. Éjiéi felé járt már az idő, amikor Gre- gorovics Lipót keresztényszocialista képviselő tárta föl ugyancsak a felekezeti tanítók szomorú helyzetét. Beszédét, melyet nemcsak a magyar, hanem a szlovák képviselők is nagy figyelemmel hallgatták végig, teljes terjedelmében közöljük. a kitételt: Ez a törvény a szlovenszkói községi és felekezeti tanitókra is teljes egészében vonatkozók. A legnagyobb kulturális szégyenre, mellőzték a községi és felekezeti tanítókat és igy a szlovenszkói és ruszinszkói tanítóságnak 75 százaléka kiszolgáltatott a kormány kényére- kedvére, mert a kormány csak politikád párthivei- nek szokott kedvezményeket nyújtani. — A szlovenszkói és ruszinszkói tanítóságnak törvényesen rendezett fizetése a mai napig sincs s a magyar törvényben megállapított fizetést és háborús segélyt kapják. Aid az iskolaíentartótól helyi pótlékot kap, azt levonják és a minimumba a kántori dijazást is beszámítják. A paritásos törvény a tanítók fizetését egyenlővé tette az állami tisztviselők fizetésével, azonban ezt a községi és felekezeti tanítókra nem terjesztették ki. A nem állami és állami tanítók fizetése között mutatkozó különbséget a kormány, mint valóságos könyör- adományt folyósítja időről-időre. Az iskolaügya minisztérium 1923 január elsejével beszüntette a nem állami tanítók részére addig kiutalt 50 százalékos szlovenszkói pótlékot. A nem állami tanítókra tehát nincs tételes törvény, a pótlékokat a tan- felügyelők egyszerű javaslata alapján megvonhatják, amiint az számtalan esetben meg is történt. Követeljük tehát, hogy a paritásos törvény rendelkezéseit hagyják érvényben s 1923 január elsejére visszamenőleg a felekezeti tanítókra is terjesszék ki A kormány a tanítók munkáját nem becsüli meg — Az állami tanítók fizetésére vonatkozó rész sem kielégítő. Sérelmes, hogy a tanítók fizetését, nem az általános javaslatban, hanem külön javaslatban rendezik. A kormány tehát a tanítók munkáját nem tartja egyenértékűnek a hasonló képzettségű állami tisztviselőkével. Az altisztek, fináncok, csendőrök fizetése a tanítókét messze felülmúlja, mert a tanítók fizetése 30 évi szolgálat után maximum 27.000 korona, az említett kategóriáké 40.000 korona lehet. A javaslat sérelmes intézkedése az is, hogy ha a törvény alapján járó uj illetmény összege nem éri el az addig élvezett régi illetményt, az illető a különbözeiét személyi pótlék gyanánt ©Kilépésének terhére kapja. A különbözeti személyi pótlék 2—3 előlépési fokozat összegét foglalhatja magában, tehát a tanító 6—9 évig várhat előléptetésére. A nyugdíjas tanítók sérelmei . — A nyugdíjas felekezeti tanítók ügyében a tőrvény egész világosan rendelkezik abban az értelemben, hogy a felekezeti tanító nyugdíjazás esetén az államival egyenrangúvá tétessék, vagyis — ha más címen is — ugyanazon járandóságokat élvezze. A leérkezett végrehajtási utasítás értelmében azonban a nyugdijakat a régi elavult magyar törvények alapján szabják ki. A szolgálatból kilépő felekezeti tanítót nem működési évei után, ; hanem egy már Magyarországon is érvényét vesz- ; tett régi magyar törvény alapján osztják be aia- , osonyabb fizetési osztályba és a felét sem kapja annak a nyugdíjnak amely állami kollégájának jár. A kiszámításnak ez a módja nem áll összhangban a törvénnyel. — Az elmúlt korszak felekezeti iskolája már ; évek óta úgy sem létezik. Az állami iskolai köze- ■ gek éppen úgy rendelkeznek a felekezeti iskolák- : kai, mint az államiakkal. A felekezeti tanító el- i végzi az állami tanító minden funkcióját, ennek következtében az állam nem adhat neki rendkívüli segély formájában, kegydijat. Az iskolafentar- tók által a tanítók után fizetett nyugdijjárulékok \ tízszeresre, a tanítók személyi nyugdíj járul okai huszonötszörösre emelkedtek, érthetetlen tehát, > hogy a felekezeti tanitók nyugdiját még mindig az . 1913-as régi magyar törvény szerint folyósítják. — A további halogatás fölösleges elkeseredést váltana ki és ezért a következőket kívánjuk: 1. A felekezeti iskolák régi nyugdíjasait : ugyanazon illetményekben kell részesíteni, mint azokat az állami tanítókat, akiket még az összeomlás előtt nyugdíjaztak, tehát a csehszlovák államban nem szolgáltak. : 2. Akik fogadalmat tettek, a nosztrilikációs s vizsgának megfeleltek és a csehszlovák államban 3 már szolgáltak, ugyanazon módozatok mellett 1 kapják a nyugdijat, mint azon állami tanitók, i akiket hasonló feltételek mellett nyugdíjaztak. j — Ennek a két kívánságnak teljesitéséWl a ? felekezeti tanítóság összes jogos kívánságait telje- ( sitenék. Ezeket pedig igy foglalhatjuk össze: A há- . borús évek beszámítása a nyugdíjba, 35 évi szolgálat után járó teljes nyugdíj, a tanítói özvegyek 1 megfelelő ellátása. Gregorovits Lipót a felekezeti tanítókért Ezért szent a hitünk, hogy Eperjesen, Léván és Rozsnyón lesz még magyar mattira. A magyarságban lesz annyi akarat, erő és kitartás, hogy sok más elvesztett értékével együtt bezárt iskoláinak kulcsát is vissza fogja tudni szerezni. Mikszáth Kálmán meséli valahol, hogy a Bach-korszak idejében valamelyik szellemes magyar diák a rima- szombati gimnázium falára négy ártatlan latin szót pingált: „Praesens imperfectum, perfectum futurum“. Ezt a négy igeidőt kellene ráirni azokra az iskolákra is, ahol most szüntetik meg a magyar tanítást. Praesens imperfectum, a jelen tökéletlen, de nem kell fölhagyni a hittel és reménységgel, felénk int a perfectum futurum, a jobb, a tökéletesebb jövő. Ha nem csüggedünk el, el fogjuk érni jobb idők elkövetkezését a mai ziman- kós, zivataros korszak után. A tanitók illetősége — Ezzel kapcsolatban kívánjuk a tanítók illetőségi ügyének végleges rendezését. Vannak tanítók, akik már húsz évnél hosszabb ideje itt működnek, politikai szempontból nem esnek kifogás alá és szolgálatukat a legnagyobb megelégedésre látták el. Ezeknek a hasznos kulturnumlcásoknaik illetőségét a hatóságok nem ismerik el és igy az államsegélytől és egyéb kedvezményeiből sok esetben elesnek, esetleg fizetésben sem részesülnek, JvT^s* K Mai számunk 12 oldal évf. 138. (1176) szám • Szombat ■ 1926 ^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, Szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kö; külföldre: * »., •» * *7 ' 12, H. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóévente 400, félévre 200, negyedévre 100, pOlltlKCLl nQ.pllQ.pjQ. hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. —Tehavonta34K£. Egyes szám ára 1*20 Ke Felelős főszerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ. lefon:30311.—Sürgönyeim: Hírláp, Praha
