Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-13 / 133. (1171.) szám
1926 junius 13, vasárnap. ^m<M-iVUfcÍm-HIRLAB 0K&Gja65e$7KaíaQCGKD2 os«a£Bniai házakban, nyitott ajtó mellett éli minden részletében a legnyilvánosabban életét az arab család, az utcán ősmesterségeket folytatnak évezredes primitív eszközökkel a kézművesek, feketefátyolos asszonyok kosárral a fejükön jönnek a piacról, nagy katlanokban keeskehus és hagyma sül, szomorú tevék hozzák kecsketömlőkben az ivóvizet, a bazárban lencsét, rózsaolajat, szőnyeget és a felnőttek játékszereit árulják az izgatott áru- .sok, senki nem dolgozik, mert kisütött a nap, mert Allah kegyelmes és mert már ettek egyszer reggel, mert szaporodnak, mint a házinyulak és mert pusztulnak, mint a házi- nyulak s mert minden végtelen és már nagyon régen igy van s hiába Bob-byk, angol mérnökök, hittérítők, nagy külföldi hajók, hiába Zaglül pasa és hiába francia befolyás, — az alexandriai tőzsde mögött egy utcával évezredes szennyben és nyugalomban szenved és éli egykedvűen titokzatosan tunya, vad és raffinált életét ez az erős és beteg, hatalmas és tehetetlen tömeg: Afrika. Márai Sándor. M—ggKa£^-nSit?CÉÍfiAimjl. «-/l íJU^áF a IDÍ SODRÁBAN Irta: SchöpHia Aladár. Már van kérem uj háborús ürügy. Azt olvasom az újságban, hogy Byrd kapitány, aki tudvalevőleg Ámundsent megelőzve repülte át az északi sarkot, azoknak, akik a londoni tartózkodása alatt interjúvolták, többek közt ezt mondta: — A déli sarkvidék iránt sohasem lesz olyan nagy „kereslet", mint most az északi sark iránt van. Ennek természetes oka, hogy mig a Déli Sark távol esik minden emberileg lakott nagyobb szárazföldtől, addig az Északi Sark három világrész találkozásán állva a jövő háború, vagy egyszerűen a gazdasági küzdelmek egyik legfontosabb csomópontja, amely természetesen mind a három télé irányul. Különösen most, amikor a jövő háborút már nem országok, bánom talán egész világrészek fogják egymás ellen megvívni. Hogy mennyire igy van, mutatja az orosz szovjetnek az az éppen ma publikált elhatározása, amellyel az egész északsarki területet orosz birtoknak proklamálta. Tetszik látni, hogy mi van ebben kimondva? Nemcsak az, hogy még alig múlt el a világháború és az emberek már most is újabb, sőt a mostaninál is sokkal nagyobb és elkeseredettebb háborúra gondolnak, amelyet már nem is országok, hanem világrészek fognak egymás ellen megvivni, tehát tovább fog tartani és sokkal több élet pusztulásával járni. Nemcsak azt, hogy az emberi gondolkodás nem vont le semmi észszerű következtetést a világháborúból, amelyből minden nép sebesülten, többé-kevésbé megcsonkítva és életlehetőségeiben megfogyatkozva került ki, nem vonta le azt a következtetést, hogy most aztán már igazán ne csináljunk többé háborút, hanem még betegen, bénán és csonkán is körülnéz, hogy s miként lehetne háborút kezdeni újra. Ezentúl még mást is jelentenek azok a szavak, melyeket Byrd kapitány nyilatkozatából citáltam. Arról írtam a minap ezen a helyen, hogy az Északi Sark meghódításáért folyó küzdelemben az a szép, hogy olyasvalamiért küzdenek, aminek nincs praktikus gazdasági értéke. Hogy ez az erőfeszítés azt mutatja, hogy bármennyire megfogyatkozott is az emberiség ereje a háborúban, még mindig van erőfeleslegünk ideális célok szolgálatára. A kitűnő Byrd kapitány hamarosan rácáfolt erre az elmélkedésemre. Szégyelnem kell, hogy erre nem gondoltam. Kellett volna gondolni rá, hogy van az Északi Sarknak egy gyönyörű, magasztos és mindenek felett gyakorlati célja, amiért érdemes volt egy sereg kitűnő embernek az életét áldozni, egy másik sereg kitűnő embernek pedig kimondhatatlan szenvedést és fáradságot vállalni. Olyan cél ez, amely méltán lelkesíthet mindenkit, aki az emberiség sorsát szivén viseli s indokol minden erőfeszítést. Az Északi Sarkért háborút lehet viselni! Nem gyönyörű perspektíva ez? Az Északi Sark fontos stratégiai pont. Hát nem ad az neki óriási gyakorlati fontosságot. Az Északi Sark három világrész találkozó pontja. Tehát három világrész összeveszhet rajta: Európa Ázsiával, Ázsia Amerikával, a kettő együtt a harmadikkal! Nem nagyszerű kilátás ez: az orosz szovjet azt mondja, a sarkvidék az övé, mert hát... mert hát... tudom is én, milyen jogcimeu Amerika azt mondja: a sarkvidék az enyém, mert akik legelőször ott jártak, Peary és utána 14 évvel Byrd kapitány amerikaiak és amerikai anyagi és szellemi apparátussal jutottak oda. De hát jöhet Anglia, amely egyszerűen a magáénak jelenti ki a sarkot, mert a világtengerek minden fontos stratégiai pontjához jogot tart. És jöhet Franciaország, amely arra hivatkozik, hogy a sark felől fenyeget legjobban a német veszedelem — és igy tovább. Hej, micsoda gyönyörű háborút lehetne ebAmikor ezt a köztársaságot megalakították és a különböző nemzeteket bekebelezték, kötelességük volt nemcsak a népeket annek- tálni, hanem arról is gondoskodni, hogy a megélhetési lehetőségeket biztosítsák. De hét éven át egyebet sem tettek, tisztelt Uraim, Ma Szlovenszkón nem az a jelszó, hogy olcsóbb legyen a kenyér, hanem azt kiáltják: Kenyeret kérünk! Mint gazda, nyugodtan mondhatom önöknek, hogy nekünk nem kellenek az agrárvámok abban az esetben, ha eltörlik a magas ipari vámokat, ha Szlovenszkó elpusztított iparát visszaállítják, ha egy rendes és Szlovenszkó viszonyainak megfelelő tarifapolitikát vezetnek be, amely főleg Kelet- szlovenszkó és Buszinszkó exportját a Morván-tuli országrészekben lehetővé teszi és ha leépítik az elviselhetetlen nagy adóterheket Azonban milyen a mai helyzet? A mezőgazdák az idegenből beáramló gazdasági termények konkurenciáját nem bírják el és azonkívül elvesztették az ipar katasztrófáiig hanyatlása következtében a helyi fogyasztópiacot is. Együtt paszta! a szepességi ipar és mezőgazdaság Ennek eklatáns példája a Szepesség. A Szepességnek óriási és fejlett ipara, valamint bányászata majdnem teljes egészében konzumálta az ottani mezőgazdasági termelést. Most azonban, hogy iparunk redukál-' va van, vagy romokban hever, mint például Korompa, egy nagyon lényeges helyi fogyasztó kapcsolódott ki. A legnagyobb barbarizmus volt az, amit Korompávai elkövettek, ahol még 1913- ban 12 ezer vagon vasat termeltek és ehhez kellett 26.400 vagon érc, 14 ezer vagon koksz, 35 ezer vagon szén, 10 ezer vagon mész és ott háromezer munkás, 105 tisztviselő dolgozott. Ebből az üzemből és ezt környékező bányákból élt körülbelül 20.000 ember. Ha azt vesszük, hogy egy ember naponta egy félliter tejet fogyasztott ,ugy a napi szükséglet tízezer liter tej volt. És mennyi vajat, túrót, tojást fogyasztottak el még azonkívül, amit az ottani mezőgazdák, főleg az ott lakó kis szlovák gazdák szállítottak a munkásságnak. Korompát tönkretették és ezzel tönkretettek sokezer munkásexisztenciát, akik a világ minden tája felé elszéledtek. De a tönk szélére juttatták a mezőgazdaság jövedelmezőségét is ezen a vidéken Ugyanígy vegetál a mi világhírű régi szepesi iparunk. A gölnicvölgyi láncipar szünetel. Textiliparunk, amely sokezer embert foglalkoztatott, részben szünetel, másrészt redukált üzemmel dolgozik. A poprádi papírgyár, ahol 120 munkás és 9 tisztviselő dolgozott évente, régen 140 vagon papirost, 50 vagon cellulózét és 10 vagon nyerspapirost termelt. Ez a gyár 1922-ben kénytelen volt üzemét beszüntetni. És hány és hány iparvállalatot tudnék még felsorolni, amelyek a változott viszonyok következtében munkájukat beszüntették és ezzel a mezőgazdaság elvesztette a fogyasztókörét. Az egykor oly híres szepesi bányászat éppen fele annyit termel, mint a háború előtt. Az iglói bányakapitányság kerületében 1913-ban 10 bányából 3867 munkással 6 bői csinálni. Egészen uj nemét a háborúnak lehetne kitalálni, minden nemzet harcolhatna minden nemzet ellen és az győzne, akinek a a nagy' öldöklés után még maradna pár embere. Ilyen gyönyörű háborús alkalom már nagyon rég nem volt, talán sohasem. És micsoda pompás kártyakeveréseket csinálhat a diplomácia, amig sikerül neki ezt a háborút megcsinálni! Valóban érdemes volt az Északi Sarkot felfedezni! mint törvényeket hoztak, melyek a lakosság vállaira újabb és újabb terheket róttak. Törvényeket, amelyeknek köszönhetik a mai nagy gazdasági válságot, amelyben mezőgazdaságunk és iparunk él. millió 248.803 métermázsa vasércet termeltek ki. 1925-ben a termelés csökkent 8,338.332 métermázsára és ma már csak 1838 munkást foglalkoztatnak, jóllehet a szepesi vasérc 38 százalék ferrumot tartalmaz. Mig 1910-ben a szezesi bányászat a belföldi fogyasztás 70 százalékát látta el, addig ma már alig 33 százalékát. És ha a hanyatlás okát kéressük, úgy az iparnál, mint a bányászatnál, ) zt abban találjuk, hogy Szlovenszkót afrikai gyarmatként kezelik A lehetetlen fuvartételek, az óriási adóterhek és szociális terhek, a piac hiánya és az a tény, hogy az állami szállításokban Szlovenszkó iparát alig részesítik, hü tükörre találnak abban a tényben, hogy az 1924. évi költségvetés 1300 millió állami szállítási tételéből Szlovenszkóra csak 40 millió jut — azaz 4 százalék. Az 1925. évi 953 millióból pedig 51 millió esik Szlovenszkóra, az 5.5 százalék. Az idegenforgalom, amely egyike a legfontosabb közgazdasági tényezője a Szepességnek s amely a legnagyobb fogyasztója a mezőgazdasági termékeknek és sokezer embernek megélhetést ad, szintén nem részesül kellő támogatásban, sőt ellenkezőleg fejlődését hátráltatják. Damokles kardjaként lóg a levegőben a fürdőtörvény, a nemzeti park stb., amelyek a fürdővállalatok és tulajdonosok minden építkezési és beruházási kedvét elveszik. És ilyen körülmények között tengődik most a mi mezőgazdaságunk, beleékelve három nagy agrárállam közé, amelyek gazdasági termékeikkel még az ottani helyi piacot is elárasztják. Keletszlovenszkónak fölöslege csak árpában, burgonyában és marhában volt és ezen termékek kivitele és legjobb piaca mindig a morva-sziléziai ipari vidék volt. A keletszlovenszkői árpát rendesen a preraui és olmützi malátagyárak vásárolták előszeretettel. A marhát, főleg a hizóállatot Mahrisch-Ostrauban és Brünnben lehetett a legjobban értékesíteni. Á gyilkos fuvardijpolitika De, kérdem, tudunk mi ma ott valamit eladni, mikor oly horribilis fuvardíjjal terhelnek meg bennünket, amely az odaszálli- tást lehetetlenné teszi és amely miatt a beözönlő lengyel árpával és marhával a versenyt felvenni egyáltalában nem tudjuk. Egy kis összehasonlítás a fuvardijtételekre: Gabonaszállitás Trieszt—Prága 100 kilo- gramonként 15. 71 korona, Kassa—Prága ugyanezen mennyiség szállítási tétele 29.10. — Szarvasmarhaszáülitás: Triesztből Prágába, ha egy vagonban 8 darab állat van, a fuvardijíétel per vagon 524.71 korona, minden további marha után még 18.50 korona. Kassa—Prága között 100 kilogram élősúly után 51.60 koronát, azaz egy ötszáz kilogram nehéz marha után 258 korona fuvardíjat fizetünk. Azt hiszem, ez a két példa legjobban bizonyltja azt, hogy a csehszlovák köztársaság kormánya milyen nagy súlyt helyez a tengerentúli behozatalra és hogy mennyire megnehezíti a saját mezőgazdasági terményeinek értékesítését. De különösen kritikus Kelet- szlovenszkón a marhatenyésztés helyzete, ahová a lengyel és román határokon át legális és illegális utón annyi marhát és lovat hoznak be, hogy az ottani gazda állatait egyáltalán nem tudja eladni. Mig az óriási lengyel behozatal nem volt, addig lejöttek a morva kereskedők és ha nem is egészen, de részben összevásárolták nálunk is a marhát. De amióta elárasztották a helyi piacot a lengyel és román marhával és hússal, azóta a mi marháink istállóban állnak, sőt odáig jutottunk, hogy gazdáink maguk is idegenből behozott hússal élnek. Válasz Dérernek És ezek utón önt kérdezem, Dérer képviselő ur, aki 1920-ban Szlovenszkó teljhatalmú minisztere volt s mint ilyen nem tett semmit sem annak érdekében, hogy a tarifális kérdést rendezzék: Nem látták soha ezeket a súlyos bajokat, melyben közgazdaságunk sínylődik és 7 éves uralmuk alatt miért nem kísérelték meg Szlovenszkót betegségéből kigyógyitani? Sokszor hallottuk és olvastuk, hogy értekeznek arról, miképpen lehetne az áldatlan tarifális viszonyokon segíteni. Hiszen önök is nagyon jól tudják azt, hogy 1924. március elsején a történelmi országokban 10 kilométer államvasutra 3.94 kilométer ma- gánvasut esett, Szlovenszkón pedig 10 kilométer államvasutra 8.09 magánvasut. A szlo- venszkói forgalom 60.07 százalékát tehát ma- gánvasutakon bonyolítják le és a szloven- szkói termelés, tekintettel arra, hogy miná- lunk a magáuvasutak fuvardija lényegesen magasabb, mint a történelmi országokban, természetesen drágább és igy versenyképtelen. Sok szó esett már önök között a tranzverzális vasutak kiépítéséről s itt ismét csak rá kell mutatnom arra, hogy például a margitfalvai—vöröskői vonal még mindig csak a tervezés stádiumában van. Nagyon sokat beszéltek már önök Szlovenszkó villanyositásáról is, amellyel rengeteg szenet és szénfuvardijat lehetne megtakarítani, ha Szlovenszkó vizierejét hasznosítanák, melynek kapacitását 350 kilowattra becsülik. Sajnos, ezen égető gazdasági problémák megoldása érdekében a sok ankéton kívül egyéb sem történt. Legfőbb ideje volna már, hogy mindazon körök, melyeknek Szlovenszkó érdeke a szivükön fekszik, ezen gazdasági kérdések elintézésére már végre-valahára valamilyen megoldást találnának. Részemről a megoldást csak olyképpen tudom elképzelni, hogy félre minden álszeméremmel, Üljenek össze Szlovenszkó összes törvényhozói pártállásra való tekintet nélkül, vitassák meg ezen fontos kérdéseket, lépjenek fel közösen és nyomatékosan Prágában ezen nagyfontos6águ ügyek érdekében. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim: Az itt előadott adatokból tisztán láthatják köz- gazdasági krízisünket, amely Szlovenszkón, de különösen annak keleti részén uralkodik. Nem puffogó frázisokkal, hanem csak egészen józan gazdasági politikával lehet ezt elintézni. Ne hecceljék fel az egyik társadal ni osztályt a másik ellen, mert ez egészségtelen állapot és hiszem, hogy a gazdasági élet nem gjás, mint egy nagy cirkulusz viciózusz. Az agrárvámok ezen nagy gazdasági krízisben csak egy csepp viz a nagy tengerben. Az agrárvámok egyedül nem is fogják a súlyos válságot szenvedő gazdasági állapotokat meggyógyítani, ha mi a többi égető problémákat figyelmen kivül hagyjuk. Hogy én pártommal az agrárvámokat támogatom, ezt tisztán azért teszem, hogy ezzel is segítsünk a nyomorgó gazda közönségen és némileg igyekezetik gazda- társainkat az eladósodástól és teljes csődtől megmenteni. De nem szűnünk meg követelni gazda- közönségünk részére mindazt, ami az élet fentartásához, a többtermeléshez és a földmi- veléshez szükséges. Különösen nem tudjuk eléggé hangosan követelni az olcsó hitel és egyáltalában a hitelkérdések sürgős rendezését. Ez a rendezés a nehézkes jelzáloghitel helyett helyt adna az olcsó és könnyen szerezhető ingó hitelnek, amely a modern nyugati államokban az állatokra és gabonákra már régen be van vezetve. Remélem, hogy az agrárvámok által történik az első lénés Szlovenszkó közgazda-ágának konszolidálására. A javaslatot ezért elfogadom. (Taps a német agráriusok és magyar képviselők oldalán, i Niisch Andor: „Üljenek össze Szlovenszkó összes törvényhozói Szlovenszkó megmentésére" A Zipser Deutsche Partéi képviselőjének nagy beszéde a a vámvitában — Megdöbbentő kép a szepesi ipar és mezőgazdaság puszftuBásáróB — Dérerék tefemrehivása A ma éjjeli vámvitában' Nitsck Andor a következő beszédet mondotta: „Nem kellenek az agrárvámok, ha eltörlik a magas ipari vámokat" iSIfiá HOTEL QUISISANA Pensio rendszer! Kérjen "fü* (Ti? $ Fürdési idény május 1 -tő! — A főszezonra i Jl|í 'e® fi « W B -&■ ■* fiai btkdr fisa HlSa (ju’ius-aug’usztus) ajánlatos szobákat már most 13t"OS|3CpClUSL A tengerparton a nagy fürdővel szemben megrendelni • ' Előidényben leszállított árak r i TTnmnMMffiBBnBU—m—ggnyM—a—Bnm—SMma— ma i | |m ronw" ing- .,’trwiwni!-.MnrgCTgra ir.-v r» « Tiw.T.-mrfTCT. m-r'.-i-yt,- J&gggg .1, .-.Tfum. rámám' -ti- ■‘■‘M-i-rnc 5
