Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-13 / 133. (1171.) szám
6 Paris, június hő. A megszokott félmillió .idegen helyett ma kőt millió árasztja el Parist. Bukik a frank: megkezdődött a nagy vásár. Budapest, Bécs, Berlin után Páris. A párisiak örülnek. Soha .jobb dolguk nem volt. A legüdvösebb pénzügyi intézmény az infláció. Az angolok és az amerikaiak vezetnek. Reggeltől estig autókon száguldják be a várost és mindent összevásárolnak, ami francia gyártmány. A párisiak hamar beleélték magukat az uj .helyzetbe és egészen másként intézik a játékot, mint a nehézkes berlini kereskedő. Játszi könnyedséggel, leleményességgel, valódi párisi szellemességgel: poétikusan. Champs Elyséei nagy hotelem ablaka előtt hajnali tizenkét órakor különös koncert: nem tudom hirtelen, Velencében vagyok-e, vagy Párásban. Egy harmonika, egy mandolin és egy kellemes férfi- hang: „Mon Paris, ah, mon Pari®!"' A dal szövegéből csak ennyit lehet érteni. A garcontől tudom meg, hogy ez az uj „Schilager". Hamar felöltözöm és egy órakor már lent vagyok az utcán, a legforgalmasabb párisi utcán. Az emberek nem törődnek a forgalommal és a három zenész köré tízszeres gyűrűt vonnak. Nem lehet hozzájuk férni, türelemmel várok. A trió előadja a dalt. és amikor bevégezték és a refrént közkívánatra tizedszer elénekelték, úgy, hogy a közönség is velük énekli, a kotta eladásra kerül: — Egy óra alatt 493 példány! — mondja büszkén a „szerző", mire hozzáérek. — Egy frank darabja. — Mennyit ad el naponta? — Naponta,?. Csak egy napon adhatok el. — Hogy-hogv? — Figyelje meg, uram, holnap már egész Páni® kivülről tudja és akkor nem kel a .kotta. — És mennyit keres vele? — Ha ugv megy, mint eddig, megkeresem a százezer frankor&at. — Mikor kezdte? , — Hajnali ötkor a külső negyedekben. A gyári munkáslányok már éneklik. Az amerikaiak megveszik, de még csak lekottázui sem tudják. — És tényleg Ön a szerző? A kérdés tulajdonképpen felesleges, mert az előttem állő úriember rendkívül intellektuális és disztíngvált benyomásttesz. Őszülő haja gondosan oldalt fésülve. Szürke, 350 frankos párisi kirakatruhája úgy áll rajta, miint a legelső szabónál készült frakk. ' . :1 V Az énekes é* a harmonikus két „zsogdo", külvárosi siheder. — Én vagyok a szerző. Az eredeti kompozíciót mindig magamnál hordom, hogy igazolhassam má- , gam, mert a verseny irigysége nem ismer határt.' Egyébként láthatja, hogy Salabert, Pária első kiadója adta ki dalomat. • :■ — És a két társ? — Angazsáltam őket 50 frankkal a mai napra. Nekem, sajnos, nincs hangom, különben magam énekelném szerzeményeimet. De neki egész jó hangja van és a másik jól harmonikázik. Én mandolinon húzom alá a kontrapunktot. — Nagyon örültem a szerencsének. — Most következik a déli szünet. Látom, bogyón zenei kartárs — mondja francia élénkséggel a hirtelen támadt ötlet nyomán —, kérem, legyen szerencsém, tartson velem. Mondom neki, hogy használható ember vagyok, hegedűs Hubay Jenő iskolájából. — Monsieur „Übé“? — így ejti ki a mester nevét és arca ragyog. —Legyen szerencsém! Kérem, legyen vendégem. Most itt a dezsőné ideje. . Atóba ülünk és egy negyedórával később a Montmartre egyik . csöndes utcájában szállunk, le. A hatszobás lakás íényüzésesnek mondható. A. zeneszerző bemutat családjának: feleségének, egy ragyogó szépségű és szellem ességii negyvenéves asz- szonynak, aki tökéletes urihölgv, leányának és fiár nak. Leánya színésznő és már az Odeonban játszik, fia zeneszerző és komoly zenét ir. A két zsigo^ó velünk dezsönéaik. Olyan velükszületett eleganciával kezelik a kést és a villát,'a kis és nagy rákokat olyan természetes könnyedséggel nyitogatják, hogy hirtelenóben megértem, miért Páris a világ központja és nem egy más város és mit tesz ez a két. sző: Páris kultúrája. Dézsöné után a fiú egy készülő operából játszik elő. Majd Parisról és az idegenekről beszélgetünk. A fiatal zeneszerző Bartókot olyan jól ismeri, mint én. Az idő gyorsan múlik. , — Folytatása következik! — mondja szaretet- r©méltóan a házigazda és az autó az „Étoile“-hoz visz el, ahol az „Ismeretlen katona" sírboltja fölött, a Napóleon építette diadalív alatt az örök tűz ég. Nyolc hatalmas ut (legkissebbje is Andrássy- ut) fut itt össze. Autók végeláthatatlan tízszeres sora. Az „Ismeretilen" előtt több százfőnyi csoport. Jönnek, mennek, autók keringenek- Páris, a végtelen város zenél és a zenészek felállnak a diadalív alatt és rázendítenek: „Mon Paris, ah, mon Paris!" Itt az ostobán'kedves, ócska „Schlager" egészen másképp hangzik. Az ..Ismeretlen" és a világiamért Napokon árnyékában valahogyan mintha a francia dicsőség himnusza lenne. Fedetlen fejjél állnak az emberek és az angolok, meg az amerikaiak megilk'.ődc't arcokat vágnak. Repülnek a dollárok sőt a fontok, A Jankák azt. hiszik, hogy ez a dal a francia dicsőség dala, az uj Marséilleuse és mivel Amerika Párás szövetségese volt, boldogan, dagadó kebellel nyitják meg dagadó pénztárcáikat. .' Egy félóra alatt tizenk-étezerháromszázöt, frankot hozott az „Ismeretlen" és a francia dicsőséggel egyesült amerikai együgyüség a zeneszerzőnek. Csak mikor a rendőr, ajjj Parisban csak az autókat dirigálja, arra veszi útját, a bárom zenészszel hamar beugróm egy autóba. Egész nap velük voltam. Egy nap alatt jobban ismertem meg Páriát, mint millió Baedekeres német, angol és amerikai. Erről a Párisról, az uj ősrégi Párásról még nem írtak. Egy szerencsés véletlen mutatta meg nekem egy- nap alatt. Minden utcasarok, minden kő rejtelmekkel teli, csodálatos, egyszeri. Este búcsút vettem barátaimtól. A zeneszerzőnek nem volt százezer frank a zsebében, de félévig megélhetett az egy nap alatt befolyt pénzből. Lassan végigmentem a Quai Voltaireon. Legvégén Isten legkegyetlenebb és legszellemesebb ellenségének a nagy 'Voltairenak szobra: az ezer gúnyos ráncból összerakott arc, amelyben minden tudás nyoma, csak az egy tudásé nem: hogy ő Prága, junius 12. Hivatalos magyar részről közük: A nép- szövetségi tanács ülésszaka után megállapíthatjuk, hogy- Magyarország szempontjából az ott kivivőit eredmények, minden ellentétes törekvés dacára, teljesen kielégitőek. Az államháztartás (költségvetés és pénzügyigazgatás) eUenőrzését a népszövetség a folyó hó végén megszünteti. A hitelezők érdekeinek védelmére továbbra is a népszövetség hatáskörében marad azoknak az áüami jövedelmeknek az ellenőrzése, amelyek a kamatok biztosítására vannak kijelölve. A kölcsön hátralevő része az 1924. évi második jegyzőkönyv értelmében szintén felügyelet Bécs, junius 12. A raabsi szerelmi drámában megindított nyomozás mindinkább kideríti, hogy Orlo- wot, aki köré kezdetben bizonyos ideális gloriolát fontak, a legridegebb anyagi motívumok vezették. Bizonyos, hogy Orlow Kiinger bárónőtől a múltban nagy pénzösszegeket kapott. Amikor Kiinger báró rájött, hogy felesége pénzzel támogatja Orlowot, megmásította eredeti elhatározását és nem vált el feleségétől. Az első időben ugyanis Kiinger báró már hajlandó volt válni, mert azt hitte, hogy felesége és Orlow tényleg ideálisan szerelmesek egymásba, de amikor a válási tárgyalásoknál Orlow az asszony részére nagy apanázst kívánt, Tegnapelőtti számunkban közöltük Byrd kapitány elbeszélését sarki útjáról. Nem lesz érdektelen, ha most a másik nagy expedícióról a Norgé- ról is megemlékezünk igy, ahogy a felfedezők maguk beszélték el. Nome (Alaska), 1926 junius. A Norge motorai pompásan forogtak félóra óta, mialatt a Spitzbergák nyugati partja mellett, tovaröpültünk- Láttuk . hét hjrés ' gleccserét : hó- boritotta hegységei élesen csillogtak a napsugárban. Egy-kettőre elhagytuk a Dán- és az Amszter- dam-szigeteket is. A napiránytüt elővettük és az Északi Sark felé irányítottuk. . . Kefe ég alatt,'szikrázó jég felett Az emberek már mind kijelölt helyeiken voltak. Ezeket a helyeket különben még Kingsbay- ban foglalták el.- Ha e pillanatban, aimkor e sorokat írjuk, visszagondolunk kabinunk szűkösségére, hirtelenóben el sem tudjuk képzelni, hogyan lehetett., ott. egyáltalán valamit dolgozni. A falakon mindenütt. rutasítások volták a motorok* gázszele- pek s .egyéb instrumentumok ellenőrzését illetően. A kabin közepén Riiser-Larsen égy nagy térkép fölé hajóit, s .azon a fel nem kutatott sarki területeket mutogatta. Meg kelj itt jegyeznünk, hogy a tel nem kutatott területeket befogó vonalakat helyesen húzták meg s jó hasznát vettük ezeknek' a vonalaknak akkor, anvkor <* yapiráp.ytü használhatatlanná, vált. maga is, minden tudásával Isten parányi paránya, Isten szeszélye. Kevélyen trónol „Franciaország Intézete" előtt. A Szajna partján száz és száz kis könyvárus. A folyókorlát kőpárkányára van kirakva a „bolt". : A boltok előtt hosszúbaju. sápadtarcu fiatalok: az uj nemzedék költői, írói. Szónokolnak, szavalnak, kéziratokból hangosan felolvassák müveiket. Élő rádiók: saját irodalmuk rádiói. Olyanok, mint a zeneszerző, aki kivitte az utcára az élő zenét, mert nem akarta a holt kotta- jegyekre bízná. Az irók mind egyszerre olvasnak fel: hadd hallja a közönség, hogy nagy dolgokról van szó. A még ki nem ádott kötet a szerzőnél azonnal megrendelhető. És mint az „Ismeretlennél" a francia dicsőség, a háborús diadal, úgy itt a nagy „Ismert", Voltaire, segít nyomorgó kollégáin: amerikaiak, angolok megbüvölten bámulják a francia szellem uj gesztusát és bár a bábeli zűrzavarban egy szót sem értenek, megrendelik a könyveket, amelyek sohasem fognak megjelenni. Lassan felmegyek a Diadalív kilátójára. Montmartre mögé bukik a nap. Millió ház, omladozó és márványkastély odalenn a mélyben és hallom: „Mon Paris, ah, mon Paris ...“ Csakúgy, mint Ady Endre énekelte: „Én nagy Párisom!" Xeubauer Pál. alatt marad. Magyarország helyzete e tekintetben teljesen azonos Ausztria helyzetével, azzal a különbséggel, hogy az ellenőrzés Ausztriában másfél évvel tovább tartott, min Magyarországon és hogy Ausztria ellenőrzését ‘ 1924-ben, mint ismeretes, meghosszabbították. Az ellenőrzés tekintetében tehát Magyarország teljes eredményt ért el Genfbeu. A 82 milliós kölcsönrész fölszabadításának tekintetében a népszövetség egyelőre nem hozott döntést, ámbár Magyarország beruházási célokra és elvi okokból már most kérte e hátralékos rész fölszabadítását, mely különben csak 1927 juüus 1-től állna rendelkezésére. tisztán látta, hogy miről van szó és megtagadta a válásba való beleegyezését. Később Orlow hamis névvel jött Raabs- ba. Egyelőre a nyomozás nem állapította meg, vájjon Kiinger báróné tudott-e Orlow tervéről és támogatta-e a merénylőt. Az bizonyosnak látszik, hogy Orlow teljesen szuggeszciója hatalmába kerítette a romantikus és kalandos természetű asszonyt. Kiinger család gyermekei még nem tudnak semmit anyjuk haláláról. A kastélyban senki sem hord gyászt, hogy a gyerekek ne tudják meg a tragikus valót. Most azzal hitegetik őket, hogy édesanyjuk súlyosan megbetegedett és ezért senki sem látogathatja I meg. A rádió szintén a kabinban volt elhelyezve egy faasztalon. Ezen az asztalon Malmgreen az időjárás térképét rajzolta meg, aszerint, amint rádió utján az értesüléseket megkapta. Igen erős munkája volt a két szikratáviróembernek. Az ő kezükön ment keresztül mindenfajta időjárási jelentés,' — akár mi kaptuk ezeket a jelentéseket, akár mi küldöttük el azokat. Nem szabad megfeledkeznünk Tilaná-ról, Nobile ezredes kedves kutyuskájáról sem. Ez volt az egyetlen nőnemű lény a léghajón!... Ugyancsak a kabinban halmoztuk fel élelmiszereinket, ruházatunkat, 30 melegítő palackot s még ezenfelül egy rakás holminak szoritottunK benne helyét. Ahogy utuuk megkezdése után nemsokára lenéztünk a földre, magunk alatt sarki jeget, pillantottunk meg. A könnyű felhők el tűntek, s bárhova vetettük pillantásunkat, csak a kék eget és a szikrázó jeget, láttuk. Aztán a Spitzbergák északi hegycsúcsai végképpen eltűntek s akkor igazán nem láttunk mást, mint jeget. Noha az 1925. évj expedíció már bizonyos tapasztalatokát eredményezett, mi ezek ellenére mindenfelé mohón kerestük a. szárazföldet. A jeget ugyanolyannak láttuk, mint a múlt esztendőben. Felülete mindén irányban töredezett volt. A jégben keletkezett, sikátorok szüzek és kanyargósak voltak s majdnem mindig újabb, friss - jég • bo-ritotta őket. Magyarország kielégítőnek tartja a genfi eredményeket Orlow, a raabsi tragédia hőse — pénzéhes kalandor Ismeretlen világ fölött A „Norge" újra a Kingsbaytól az Északi Sarkon át a Point Barorow-ig — Amudnsen és Ellsworth elbeszélése — Élet a léghajón, Ellsworth születésnapja, a három zászló története 1926 Junius 13, vasárnap. —m—eaaaBBffv1 wm fcTMwwwrfum ■—iw 3000 láb magasra a köd gyapjuóceánján át! A Norge-léghajón való utazás csodálatos utazás volt a napsugártól áttört kristálytiszta levegőben. Ez a légi vonat 50 mérföldet tett óránként, a gépeink úgy működtek, mintha óramüvek lettek volna. A napsugár felmelegitett kissé bennünket, bár a hőmérséklet elég alacsony volt. A napsugáron kívül kellemes melegség áradt azokból a kosarakból is, amelyek hússal, tojással, szendviccsel és keksszel voltak teletömve. Kingsbay-i barátaink leptek meg ezzel az élelmiszerrel. Ez az élelmiszer feleslegessé tette, bőgj' a száraz tejet tartalmazó dobozokat felnyissuk. A 87. foknál meglassítottuk kissé a repülést s csendesen megünnepeltük ezt a helyet. A múlt esztendőben ugyanis idáig jutót lünk el a repülőgéppel. Elfogódott szivvel néztünk le arra a helyre, ahol tavaly huszonöt napig kellett élnünk. A 88. foknál ködbe értünk. Először 1800 láb magasságra emelkedtünk, majd 3000 lábnyira. — Ekkor a köd úgy gomolygott alattunk, mintha gyapjuócéán volna. Itt cikázott keresztül agyunkon a csalódást magában rejtő kérdés: — Úgy fogunk-e átrepülni az Északi Sarkon és a ki nem kutatott területeken, hogy mindig köd lesz alattunk? Májusi hajnalon a Sark fölött ügy .látszott, igen. Két órán keresztül nem szabadultunk meg a ködtől, de később egy Norvégiában feladott szikratávirat értésünkre adta, hogy Nome felé kedvező szelek járnak s ezek^ majd megtisztítják a levegőt. De addig is néha szakadékok képződtek a ködben s ilyenkor módunkban volt lepillantani és megállapítani, hogy — szárazföldnek se híre, se hamva. Sebesen közeledtünk az Északi Sarkhoz s itt a legnagyobb gyönyörűségünkre a Nap diadalmasan áttört a felhőkön. Május 12-én hajnali egy óra tájban átrepültünk a Sarkon s lenéztünk a Föld legészakibb pontjára ... Később sokat nevettünk a norvég távirati ügynökség igazgatójának a következő távi rátán: „A Norge rádióállomásának főnökét a norvég király az arany érdemjeliel tüntette ki“. Á távirat vétele után valamennyien egy-egy csésze teát kaptunk kezünkbe, összekoccantottuk a csészéket és a kitüntetett egészségére ürítettük. A kitüntetett, persze, külön táviratban köszönte meg a király jóindulatát. . Közvetlen az Északi Sarkhoz való érkezésünk előtt Ellsworth közölje viliink, hogy éppen most van a. születésnapja. Rarum újságíró azonnal szikratáviratot küldött mindenfelé a „nagy eseményről" s néhány perc múlva Kingsbay-í barátaink már születésnapi üdvözleteket küldtek Ellsworth- nak. Az ő egészségére is kiürítettünk néhány csésze teát. Később felvetettük azt a kéTdést, vájjon nem ünnepeltük-e egy nappal előbb Ellsworth születésnapját, mint ahogy kellett volna. , -—/Azzal, — fejtegette Ramtn — hogy a földgömb egyik feléről a másik felére mentünk át, egy napot veszítettünk s igy Éllsworth születésnapját bizony egy nappal előbb ültük meg, mint ahogy dukált volna. — Éppen ezért, — válaszolta Ellsworth — hogy tévedés ne legyen a dologban, holnap is üljük meg a születésnapomat. Ami biztos, az biztos. Szabatos megfigyeléseink és a napkompassz segítségével megállapítottuk, hogy az Északi Sarkot május 12-én értük el éjfél után 1 óra 30 perckor, középeurópai időszámítás szerint. A hosszúsági körök asztronómiai megfigyelései majdnem pontosan megegyeztek a sebességnek azokkal a méreteivel, amelyeket a szélességi vonal megfigyelésénél tettünk. A sarki jégre három lobogó ereszkedik tli Megállapíthattuk tehát, hogy Kingsbayből pontosan követtük a hosszúsági délkört az Északi Sark felé. A nap állásának megállapítása után abszolút bizonyosak voltunk afelől, hogy valóban a Sark felett repülünk. Azonnal lejjebb szálltunk. Körülbelül 340 láb magasságban lehettünk, s innen láttuk, hogy a sarki jég semmiben sem különbözik attól a jégtől, amelyet, eddig láttunk. Utóit repedéseket vettünk észre, de élőlénynek nyoma nem volt. Ameddig csak szemünk ellátott, mindenütt jogterületeket pillantottunk meg. Esek a jégterületek a sarki, nap fényében szikrázlak s ebben a csillogó dekorációban hajtotta végre a Norge feladatának első részét. — Fékezni a gyorsaságot! — hangzott a parancs. A léghajó sebessége tetemesen mérséklődött. Kabinunk alsó ablakát kinyitottuk és végrehajtottuk azt a ceremóniát, amelyre olyau akii-sitii készültünk. Az emberek lekapták sapkájukat, s Amundsen ledobta a norvég zászlót, amelyet a norvég király és királyné ajándékozott az 'expedíciónak.' Aztán Ellsworth lépett elő, megcsókolta az Amerikai Egyesült Államok lobogóját s szűrén lehaji- totta az Északi Sarkra. Majd Nobile ezredes szólalt meg: — Most én következem! Megfogta az olasz. lobogót s ünnepélyesen leeresztette. .1 három zászló meglehetős lassúsággal esett, le az 1 Északi Sarkra. Úgy voltak mégkonstnrálva, hogy á radjuk beleszaró- dott a jégbe. Akik e sorokat olvassák, elgondolhatják, mi. járta át a _szivünket amikor láttuk, hogy' az Északi Sarkon három lobogó; lenget a szél. Még mindig lefokozott sebességgel megkerültük'az Északi Sárkot s azután nyugodtan folytattuk utunkat. A motorok teljes sebességgel működtek s. minden ember isiiét hozzálátott a munkájához. Párisi cigareitafüstkarikák Élő kották, élő könyvek: Mon Paris — A P. M. H. eredeti riportja —
