Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-12 / 108. (1146.) szám

1926 május 12, szerda. Budapest, május 11. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefoujelentése.) A fraukügy fő- tárgyalásának negyedik napján az érdeklő­dés mintha megcsappant volna. A világszen­zációkat váró érdeklődők csalódtak remé­nyükben, mert a tárgyalás három napja nem hozott a már eddig ismert adatokon kívül úgyszólván semmi olyan uj momentumokat, ami a szenzáció erejével hatott volna. Ezéxt ma már a külföldi újságírók egy része hiány­zott is a teremből. Hazautaztak. Csak néhány francia és osztrák zsurnaliszta maradt Buda­pesten, akik kitartanak, mert érdekük, hogy a tárgyalásról az ő szemszögüknek megfelelő tudósítások jelenjenek meg lapjaikban. A mai tárgyalás, legalább is kezdetben, meglehetős feltűnést keltő kijelentéssel in­dult. Windischgraetz herceg a tárgyalás meg­kezdése után szóra kért engedélyt az elnök­től. Mikor Töreky tanácselnök az engedélyt megadta, a herceg felemelkedett helyéről s botjára támaszkodva, kilépett az emelvény elé, majd a következőket jelentette ki: — Véletlenül tudomásomra jutott, hogy a frankügyben szerepet játszó Schulze Artúr meghalt. Ezek után a papírbeszerzésre vo­natkozó titkot nem lehet továbbra is magam­ban tartanom s az ügynek kideritése érdeké­ben szükségesnek látom, hogy a tekintetes királyi törvényszék előtt erre vonatkozólag nyilatkozatot tegyek. A herceg erre kis pauzát tartott, köhö­gött, majd emelkedettebb hangon folytatta: — A papirost igenis Schulze Artúr, alias Werner Richárd szerezte be. Schulze a Ver- band dér deutschen Papierfabriken bizalmi embere volt s onnan szerezte meg az úgyne­vezett „2 C“ anyagot. Érdekes, ha a górcsővel megvizsgálják a hamis ezerfrankosok papírját és azokat a hamis 5 és 10 millió márkásokat, amelyeket a franciák a Ruhrvidéken nagy mennyiségben készí­tettek, akkor megállapítható, hogy ez a két anyag teljesen azonos. Hozzájárul még ehhez, hogy Schulze Artúr kénytelen volt Duishurgban a franciáknak a hamisítá­soknál segédkezni s ezért az anyagot nagyon jól ismerte. Én akkoriban kint jártam a Ruhrvidéken s ismertem a franciák eljárását. Itt kerültem összeköttetésbe Schulze- val, aki azután az anyagot szállította. cia bank főtisztviselőjének tudomására. Auer Pál és a francia közötti csöndes beszélgetés Kurtz Sándornak, a térképészeti intézet volt vezetőjének kihallgatásakor is tartott, aki néhány jelentékte’en megjegy­zést tett csak Rába tegnapi vallomásával kap­csolatban. Ismételten hangsúlyozta, hogy ő senki felettes hatóságától az ügyre vo­natkozólag semminemű parancsot nem kapott, ennélfogva ö sem adhatott sen­kinek ilyesfajta rendeleteket Andor: Föntartom vallomásomat. így igaz. Elnök: Mit felelt erre a herceg? Andor: Azt mondta, a miniszterelnök nem tud róla. Elnök: Az ügyészségen azt mondta, hogy a herceg azt felelte, hogy „ha Bethlen erről tudna, akkor valamennyiünket becsukatna“. Andor: Akkor ez igy igaz. Elnök: Lényeg volt-e, hogy a miniszterelnök nem tud az ügyről? Andor: Igen, a lényeg volt ez. A válasz azt tartalmazta, hogy a miniszterelnöknek nincs tudomása az akcióról. Ezután azoknak a fiatalembereknek ki­hallgatását kezdik meg, akik a hamis bank­jegyek terjesztésében vállaltak szerepet. * Andor Endre az első, aki ezer darab ha­mis frankjegyet vitt annakidején Milánóba. Elmondja; hogyan került összeköttetésbe Windischgraetz herceggel, aki emlitette ne­ki, hogy komoly irredenta célokra szüksége van m^hizhntó bpzab'as fiatalemberekre. Elnök: Hivatkozott a herceg akkor arra, hogy előkelő közfunkcionáriusok is részt- vesznek a dologban? Andor: Csak Nádosy nevét emlitette, egyebet nem. Elnök: Az ügyészségen azt mondta, hogy megkérdezte a herceget, vájjon a dolog a kormány tudtával történik-e? Elmondja ezután, hogy az volt a felada­tuk, hogy sürgönyértesitésre megkezdjék a hamis bankjegyek terjesztését. A sürgöny­nek december 19-ike után kellett volna meg­jönnie Bécsből. — A frankokat nagy csoma­gokban kellett volna elhelyezni s úgy tud­tam, hogy minden, a külföldre kiküldött fia­talember hasonló szellemű utasítást kapott. Minden városban ugyanazon napon, csaknem ugyanabban az órában kellett volna megkez­deni a hamisítványok terjesztését. Milánóban érintkezésbe léptem az ottani magyarokkal s megállapítottam, hogy csaknem kétezer ma­gyar ember lakik ott. Gondolkodóba ejtett, hogy erre a kétezer magyarra káros lehet, ha az olaszokat a hamis frankjegyekkel félre­vezetjük s ezért elhatároztam, hogy az akciót nem hajtom végre. El is égettem a nekem átadott ezer darab hamis frankot egy milánói magyar kereskedő lakásán. Elnök: ígértek önnek valamit munká­jáért? Andor: A herceg annyit mondott, hogy esetleges kiadásaimat fedezni fogják, ha az útiköltség nem volna elegendő. Ezután S v e t z Tibort, W i n k 1 e r Ist­vánt és a többi fiatalembert hallgatták ki, akíkzt a terjesztéssel megbíztak. Jelenték­telen vallomásokat tesznek. Valamennyiek szavaiból azonban csaknem egyhangúlag ki­tűnik, hogy hazafias szempontból cseleked­tek és a frankosok közül nem került értéke' sitésre egy darab sem, mert közben kapát tant az ügy. 01 c h v á r y Jenő és Varga Béla, a Nemzeti Szövetség volt hivatalnoka, tesznek azután vallomást, akik szintén a terjesztés gyanúja miatt vannak vád alá helyezve. Val­lomásuk lényegtelen. Szörtsey Józsefet, a Nemzeti Szövet­ség alelnökét, szólítja ezután elő az elnök. Elnök: Megértette a vádat? Szörtsey: A vádat megértettem. Bűnössé gémét nem ismerem el Védekezésemre vo­natkozólag csak egészen röviden kívánok szól­ni. A rendőrségen és a vizsgálóbíró előtt tett vallomásaimat fentartcm s azt megismételve kijelentem, hogy a cselekményben semmi részem nem volt. Beistne m, hogy az akció egyes részeiről tudomással bírtam, de ezekről a vallomást ezúttal is megtagadom. Elnök: Ezzel esetleg árthat magának is, az ügynek is s a magasabb szempontoknak is. Mert hisz gondolhatnak, amit akarnak, sokkal okosabb, ha mindent megmond. Szörtsey: Nem kívánok nyilatkozni, nem láttak rajtuk. Öcsémet gyakran faggat­tam, de ö mindig azzal hallgattatott el, hogy hazafias mozgalom érdekében dolgozik. Elnök: Nem tűnt fel önnek akkoriban, hogy ily nagy összeg van öccsénél? Mankovich: Nem. Együtt örököltünk és öcsém az ő örökrésze felett önállóan rendel­kezhetett. Ez pedig fedte azt az összeget, amelyet a Tüzhelybanknál elhelyeztünk, öcsémmel különben sem voltam nagyon jó viszonyban, mert ő elhanyagolta tanu'má- nyait ós ezért feszült volt a viszony köztünk- Amikor elutazott, ugyancsak nemzeti célokra hivatkozott. Az újságokból értesültem aztán arról, hogy öcsémet baj érte. Rábához men­tem, hogy érdeklődjem a dolog iránt. Azért érmen Rábához, mert öcsém elutazása előtt Rába nagyon sűrűn érintkezett öcsémmel, együtt jöttek, együtt mentek, folytonosan tár­gyaltak. Később a herceghez is fölmentem, aki elmondta nekem, hogy milyen körülmé­nyek között fogták el öcsémet. Közölte azt is, hogy az akció hazafias volt s ezért kért, hogy ne ítéljem el fivéremet. — A herceget azért kerestem fel, mert öcsém iratai közt kutatva egy kis feliegvzést találtam arról, hogyha őt baj éri, keressem fel Windischgraetz herceget. A herceg Ná- dosyhoz utasítóit. Nádosv a Szabadságé r^e vitt. Ott keiíett rá várakoznom. M’kor Ná­dosv visszaíött. 71 mondta, ho^v egv fél óra múlva Barossnál, n postatakarékpénztár igaz­gatóiénál megkapom a Tüzhelybanknál letét­be helyezett ezerfrankosok kiváltásához szük­séges pénzt. Fölmentem Barosshoz. 400 millió koro­nát kantom tőle. E*zel az összeggel ki­váltottam a hamis frankokat és átadtam őket Windischgraetz hercegnek. Azért vettem fel 400 milliót a postatakarék­pénztár igazgatóiéból, mert ennvire ad­tam váltót. A kiváltásnál maradt 70 mil­lió koronát me^tartot^m s üzletemben felhasználtam. Töreky tanácselnök ezután félbeszakítja a kiha1 Itatást és a tárgyalás folytatását hol­napra tűzi ki. Elnök: Tudott-e egyes részletekről? Szörtsey: Igen. Elnök: Tudott-e arról, hogy a hamisit­ványok a szövetség helyiségében voltak el­helyezve? Szörtsey: Erre nem kívánok nyilatkozni. Szörtsey az elnöknek további számos az ügyre vonatkozó kérdésére is folyton azzal I válaszol, hogy nem kiván nyilatkozni. Annyit; mond el még, hogy amikor közölte a herceg-1 gél, hogy a miniszterelnök Perényinex levelet] irt, összeült Nádosyval és Barossal s tárgya­lásokat folytatták: — Az a beállítás azonban — mondja amelyről a lapokból értesültem, hogy a mi­niszterelnök levelét nem tartottam volna ko­molynak és úgy állítottam volna be, mintha az csak formalitás volna, nem felei meg a va­lóságnak. Erről nem tettem kijelentést. Nem is tehettem, mert . biztos tudomásom volt arról, hogy a mi­niszterelnöknek az egész mozgalomról sem közvetve, sem közvetlenül semmife­le tudomása nincsen. Nekem őrrel v olt tudomásom, hogy a kormány semmiről sem tud. Elnök: Ezt tudta? Szörtsey: Határozottan tudtam. Még néhány lényegtelen kérdést tesz az elnök s felolvas egy-két vallomást, azután Rá­bát szólítja elő és szembesíti Szörtseyvel. Rá­ba tegnapi vallomását helyesbíti s kijelenti, hogy Szörtsey csakugyan nem vett részt a Nemzeti Szövetségben a hamis ezerfrankosok szortirozásában. Vallomásának csak azt a ré­szét tartja fenn, amelyben arról szól, hogy a mikor a Nemzeti Szövetségből elvitték a ha­mis bankjegyeket s azokat három csoportra osztották, ebben a munkában Szörtsey is se­gédkezett és az egyik koffer, amelyben a rosszul sikerült hamisitványok voltak, ott maradt a Nemzeti Szövetség helyiségeiben. Winkler Istvánt szembesíti ezután az elnök Szörtseyvel. Winkler, aki részt vett a Nemzeti Szövetségben a hamisitványok cso­portosításánál, azt állítja, hogy Szörtsey, akit személyesen jól ismer, még annak a szobának a közelében sem volt soha, aaol a szortírozás történt. Windischgratzet szólítja most föl az elnök megjegyzéseinek közlésére. Windischgraetz: Annyit szeretnék meg­jegyezni, hogy Szörtsey valóban csak a Peré- nyi-féle levél után értesült arról, hogy a szö­vetség helyiségében hamisitványok vannak Tény azonban az, hogy Szörtsey a levél után csaknem minden­nap felhívott engem telefonon és sürget­te a hamisítványoknak a szövetség he­lyiségéből való eltávolítását. Elnök: Az odaszállitással hogy áll a do­log? Windischgraetz: Egy helyiséget kaptunk, amelyet hazafias célokra való hivatkozással bocsátottak rendelkezésünkre. Ez máskor is előfordult. Én mindenféle akcióban benne voltam és egy más alkalommal is megtörtént, hogy a szövetség helyiségeiben hazafias pia kálókat csoportosítottunk. Szörtseyt szemé lyesen nem ismertem addig, amig a Perényi féle levélről nem értesültem. Első alkalom­mal azután beszéltem vele és attól fogva Szörtsey nap-nap után sürgetett, hogy vi­gyük el a dolgokat onnét. Ez volt a nálam való megjelenésének közvetlen oka. Nádosy is annyit jegyez meg, hogy Szörtseyvel csak a Perényi-féle levél után találkozott először. Szörtsey abszo­lúte nem volt beavatva a dologba­Mankovich Bélát, a Hágában letartózta­tott és elitéit Mankovich György bátyját hall­gatja ki ezután az elnök. Mankovich: Nem érzi magát bűnösnek. Elmondja, hogy öccse több alkalommal emli­tette fel neki, hogy hazafias mozgalomban vesz részt Egy ízben azt mondotta, hogy ha­zafias célokért tett szolgálatai fejében 150 darab ezerfrankost kapott és azt a Tűzhely banknál helyezte el. Arra kért akkor, — mondja Mankovich — hogy mivel saját neve alatt nem plaszirozbatja az összeget a bank­nál, adjam aláírásomat s a cég pecsétjét. 330 milliót vettünk fel akkor a Tüzhelybanknál a 150 darab ezresért A bankban az ezreseket tüzetesen megvizsgálták, de semmi különöset Hatvan protestáns pap prédikál az utcasarkon Csikágó harca a bünhullám ellen. Newyork, május 10. A sokat emlegetett amerikai bünhullám két­ségtelenül Csikágóban a legnagyobb. Annyi gyil­kosság és rablás az Unió egye.len városában sem történik, mint itt. A rendőrség erőfeszítései nem járnak a kívánt eredménnyel és eddig még semmi megfelelő rendszabályt nem tudtak kitalálni. Pedig megpróbálkoztak jóegynéhány dologgal, Csikágóban találták ki, hogy a bünhullám ellen a drákói szigoruságu mozicenzura halásos ellen­szere lesz és tizenkét év óta kivágnak az ott bemutatásra kerülő fil­mekből minden olyan jelenetet, amelyben bűn van vagy revolvert fog valakire valaki. A gyükolási és rablási percent ennek dacára egyre emelkedik. Most ismét próbálkoznak vala­mivel. A rendőrkapitány engedélyt adott hatvan protestáns lelkésznek, hogy uccai szónoklatokat tartsanak. Mindössze azt kötötle ki, hogy ne a forgalmi ke­resztezőket válasszák ki a papok. Az engedély megadását azzal indokolta, hogy minél több vallást kap a nép, annál kevesebb valószínűsége van az eltévelyedésnek. A sajtó élénken helyeselt. Nagy­szerűnek találták az ideát, hogy a papok szer­vezett erőfeszítéssel kivonuljanak a templomból, c-bol nem keresik őket fel, az utcára, és ők keres­sék föl a meglevő ós leendő híveket, mint az apostolok, akik ott prédikáltak, ahol szives meg­hallgatásra találtak. Az ideát a lapok szerint Rév. Howard S. Williams adta. Williams lelkészt igy szokták aposztrofálni: „Az ember, akit az Isten IIerri"''e küldött." Herrin Illinois államnak egy kis, de vérszomjas városa, ahol a Ku Klux Klán és az ellentábor időről-időre összecsap és balomra lö­völdözi egymást. Tizenegy hónappal ezelőtt tizenkilenc embert öltek meg és állami katonasággal állilolták helyre a rendel. Ekkor ment a városba Rév. Wüliams és párbónapi ott tartózkodásával békés, istenfélő, emberszerető árossá tette Herrint. Sajnos, Herrinek ez a T'ó híre nem tartott sokáig és ma már nem igen aposztrofálhatják Rév. Williamst a fentidézeit mó­don. Tizenegyhónapi nyugalom után éppen a napokban volt újabb vérfürdő Herrinben, hat halottal. Az utcai prédikáció Amerikában igen gyakori jelenség. Az Üdv Hadseregnek van a legtöbb utcai prédikátora, de van más vallásoknak is. Csikágó lehat csak nnyiban ad újat, hogy a bünhullám ellen vezett erőfeszítésként vonul ki egyszerre hatvan pap a templomból az utcára Karhatalommal nem tudják leszerelni a csikágói alvilágot. Most ke­nettel és áhítattal próbálkoznak. Nagyon kétséges, hogy ennek a próbálkozásnak számbavehető si­kere lesz. Windischgratz a franciákat márkahamisítással vádolja A frankhamisítást bünpör negyedik napjának szenzációja — SchuBze a ru3trvítí£kc márkahamisításnál sajátította el a papírgyártás titkát — Tisztán áll a kormány szerepe — „Ha Bethlen tudna a dologról, becsukatna valamennyiünket” Itt az elnök közbeszakitja: — Ez adta talán Önnek a gondolatot, hogy idehaza is ilyen akcióra gondoljon? Windischgraetz: Méltóságos elnök ur, ezt nem mondhatom. Amikor a Ruhrvidéken jártam, láttam a franciák ottani eljárását Láttam, hogy a franciák győzelmi tobzódásukban a né­gereket és a vadakat zúdították a néme­tekre s kétségtelen, hogy igen sok esz­mét onnét is nyertem. A hercegnek ez a szenzációs bejelentése látható mozgást támasztott a hallgatóság so­raiban és az ügyvédi padokban. Egyszerre önkéntelenül minden szem az ügyészi emel­vény felé nézett, amely mellett ott ült a Ban- que de Francé képviselője, Collard Hostingue és a franciák budapesti jogi képviselőié, Auer Pál dr. Collard, aki természetesen nem értette meg Windischgraetz herceg szavait, a feléje szegzett pillantásokból csakhamar észrevette, hogy itt a franciákkal kapcsolatban valami igen fontos bejelentés történt. Odafordult a balján ülő Auer Pálhoz és a fülébe súgott valamit. Az ügyvéd azután hosszabb magyarázat­ba kezdett, minden bizonnyal a herceg nagyjelentőségű kijelentéseit adta a fran­Az ásványvizek gyöngye KOR Clmegszünteti a gyomorégést | 3

Next

/
Thumbnails
Contents