Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-12 / 108. (1146.) szám
192b május 12, szerda. f^/éí is. Janouseket is letartóztatták. Hosszú hónapokig ült Janousek és titkárnője fogságban és mikor végTe főtárgyalásra került az ügy, a volt kassai népbiztost és titkárnőjét négy évi fegyházra ítélték. Janousek azonban nem töltötte ki Budapesten a büntetését, hanem mint cserefogoly kikerült Oroszországba. Hogy Oroszországban mit csinált, milyen funkciót töltött be az orosz szovjetnél és hogyan került vissza Prágába, arról nem igen szivárogtak ki hírek. És talán személye is teljesen feledésbe merült volna az idők folyamán, ha most egyszerre váratlanul újból nem jelent volna meg mint fascistává vedlett néptribun a prágai rivaldán. Itt említjük meg, hogy azt a két kassait, akik annak idején Janouseket mint bécsi kereskedőt igazolták Budapesten, szintén őrizetbe vette a budapesti rendőrség. Miután azonban jóhiszeműségük kiderült, rövidesen szabadon bocsátották őket Sarkmámor Hat kérdés az Északi Sarkkal kapcsolatosan Vájjon Commander Byrd volt-e az első? Amerikának mindegy, hisz a fiatal tengerészhadnagy két hírhedt őse: a szangyinüius Cook és a higgadt Peary szintén amerikaiak voltak, — mi szívesen hisszük, hogy Byrd fokkergépe hatolt először a modern fantázia nagy rejtelmébe: az Északi Sarkra, s talán csak a csalódott Norvégia fogja állítani, hogy amúgy sem Byrdé az elsőség, a sark már fö£ van fedezve, de az egyszerű ottlét lényegtelen, pozitív kutatásokra és eredményekre van szükség, melyeket pedig csak Amundsen, a nagy hideg északi oroszlán, tud megvalósítani. Második kérdés: tényleg a sarkon volt-e Byrd? Oslóban már kételkednek, de nem a jég és a hő országának legnagyobb ismerője, kételkedett volna, amikor félbeszakítva ebédjét a kings- bayi kis faházikóban a kikötőbe rohant, hogy karjaiba zárja, megölelje, megcsókolja a félig ájult fiatal amerikait. A műszerek tökéletesek, a fényképezőgép lemeze a lep]esetlen igazság, a műszerek és a gépek szüztiszták és erkölcsösek, előttük nem lehet hazudni. Valószínű, hogy a teodolit és a napkompasz állandóan működtek, valószínű, hogy a műszerek ingásait magasságmérőhöz hasonlóan filmszerű képgrafikon örökítette meg, úgy, hogy a visszatérés után mindenki meggyőződhetett Byrd igazságáról- Elvégre 1909-ben, amikor Cook és Peary prioritási vitája végül is kacagásba rázta kezdetben ákitatos világközvéleményt, nem voltak még ily finom műszerek, elvégre Peary és Cook egyaránt hazudhattak, mert egyetlen fehér ember — kísérő nélkül tették meg állítólagos sarki útjukat (a kutyái; némák, az eszkimók némék, s a szánok némáit, a sark nem beszól), s elvégre akkor a valószínűség sem volt akkora, mint most a rádiós, a hárommotoros, a 200 kilométer sebességű, stabil és acél fokkertitángép idejében. S ott volt Lloyd Bennet, a pilóta is, aki látta, amikor parancsnoka rámutatott a műszerekre, s látta amint Byrd meghatott kézzel leengedi az Unió csillagos lobogóját a lent néma egyhangúságban úszó sima és kietlen sarki jég- zigetre. Ez a csillagos lobogó nem volt" sem Peary', sem Cook csillagos lobogója, hanem egy fiatal sportemberé, aki nem tudományból, nem dicsőség vágyból, nem hódítási vágyból szállt a sarkra, hanem egyszerűen a sportteljesítmény kedvéért. Harmadül kérdés: vége van-e most a sarki versenyeknek? Nem. Amundsen Norgéja még löl- száll, s ha Isten akarja, kiköt valahol a nagy északi kietlenségben, mér és megállapít, tapasztal és kutat ,lát és bal], hogy millió ismeretlen adattal gazdagítsa az emberi tudományt. Wil- kinns is elmegy, talán ő lesz a legszerencsésebb, s szenet talál, avagy szárazföldet, avagy olajat és másfajta csodákat, olyasvalamit, ami a sarki álom-Dorádából valósóg-Dorádót teremt, s pénzt, hatalmat, jövőt hoz a felfedező hazájának. Annakidején, 1912-ben, amikor Scotl kapitány oly szépen halt meg a tudományért, s az akkor szerencsés, most szerencsétlen, Amundsen fölfedezte a Déli Sarkot, az egész nagy jégpán- célu déli szárazfölddel együtt megállt a déli roham. Odalent mindent megismertek, láttak és tudták a földet, meg azután jött a háború is, mely más romantikát ♦ hozott a sarki helyébe. De északon tulajdonképpen még nem találtak semmit. Ott még van remény, van romantika, s a felfedezés-épíkának igy még nem lehet vége. Amundsen él, Nansen él, s amíg élnek ők, a nyughatatlanok, a sarknosztalgiájában szenvedők, addig sző sem lehet a megnyugvásról. Negyedik kérdés: és kié lesz a sark? Amerika a jogelső, ő igényelheti a legészakibb pontot, de mi ez a legészakibb pont? Lent vjz, közepén jég, fönt levegő, s legföljebb bizonyos légi közlekedést lehet rajta keresztül a legrövidebben lebonyolítani. Ellenben a nép között más mesék zsongnak: odaíönt vas van, jó tiszta, fém esetleg arany, mint Alaszkában, esetleg szén, mint Grönlandban, s a Spitzbergákon, esetleg pazar ásványok, mint Islandban, óriási meteorittel-:, rádium, vagy valami más, talán platina, vagy mégérf ékesebb, mégérték esőbb, — ki tudná megmondani? Amundsen föl száll, hogy feleletet adjon, szigeteket, szárazföldet keres, nem a sark irracionális mámorát, szigeteket, ahol légi kikötőket lőhet berendezni, ahol a hatalom lábát megverheti, ahonnét uralkodni lehet Északon, Nyugaton és Keleten. Jó középpontiján -fekszik ez az Észak, ha itt valahol föld van, ha talpalatnyi hely is, vagy olaj és szin, a repülőgépek korszakában könnyen megépíthető itt az az arhimedeszi pont, (vagy amerikai, vagy európai repülőgépbázis) ahonnét a világot ki lehet emelni nyugalmából, A jövő közgazdaságáért, a jövő háborújáért keresnek, földet keresnék, s ezért fontos, kié lesz az, ami Északon található. ötödik kérdés: de mégis mit ér ez az Északi Sark? Ha földje van, ha vasa van. ha olaja vagy mása van, ér arannyal és hatalommal lemérhető dolgokat. Ha mindez nincs, ér egy modern álmot, ér egy modern legendát, ér emberi nemességet, ér hitet és optimizmust. Mindig voltak háborúk, de nú hozzátesszük: mégis, ma kiveszett az emberi nemesség naivsága, mely valaha volt. Hát nem veszett ki. A hajdani naiv emberi nemességek, a nagy álmok és a nagy fantazmagóriák voltak a hites, tiszta fölkerekedések a szinte csak transzcendentális értékek felé, — s ma ezek nincsenek? Voltak ősemberek, akik szent borzalommal törtek mindig előrébb-előrébb az őserdőben, voltak argonauták, akik az arany gyapjúért mentek, volt Parsifál, akit Monszalvács vonzott, Marco, Póló, Columbus, Livingstópe, s máig vonzott igy, éppen igy az Északi Sark. Stilszerü vonzás: a természettudományok századéiban, a valódi vonzás vonzott, a valódi mágnessarok. És ez a vonzás egyforma a régiekkel, ugyanolyan szép, ugyanolyan belső tartalmú nemesség, mint minden eddigi. Egyformák vagyunk minden ősünkkel a jóban is, a rosszban is. De ha egyformák vagyunk. Az utolsó eddigi vonzás, a Sark megtaláltatott. Csakhamar lapos valódisággá válik és mindenkitől megközelítené. Fölíehetjük a hatodik kérdést: Hát mi jön most? Mi vonz képzeletet és emberi erőt most? A Hold? A Nap? Sevalkó Pál. Harc a boldogságért Egy fiatal, hányatott életii néger táncművész magyar lány oldalán akarja megtalálni a boldogságot „Ha még egyszer szé pen, nagyon szerelmes tudnék lenni.. Budapest, május 11. Kalph Gripcn egy fekete és csúnya huszonkét esztendős néger fitalaember, aki táncol és már bejárta a félvilágot, ezenkívül a tánccal eddig 400.000 dollár vagyont szerzett össze. Ralph most jött meg Pestre, azelőtt Prágában is volt soká, nagy tragédia történt ott vele. Felkerestem öltözőjében. Vidáman mesé1- get életéről nagy szomorúságokat. A fekete és csúnya sovány gyereket alaposan meggyötörte már a szerelem különös fúriája: már két nagy' szerelmi tragédiája volt és most egy kis pesti lányt szeretne elvenni, ha mégegyszer szépen szerelmes tudna lenni. — Az apám mérnök volt Cinncinátiban és intellektuális pályára akart nevelni. Tíz éves voltam, mikor egy néger táncos trupp jött a városba s valamennyien úgy' táncoltak, mint most én. A ritmus megszéditett, megkértem az öreg vén néger-déretrikszet, egy rettenetes hárpiát, hogy vigyen magukkal, ügy is lett. — Rettenetes élet kezdődött. Koplaltat- tak, hogy meg ne hízzak és meg ne nőjjek. De ennél is nagyobb szerencsétlenség ért: beleszerettem egy fehér táncosnőbe. — A chicágói néger negyedben ez volt az egyetlen fehér lány. Kicsit fonnyadt volt már, rosszul is öltözködött, de nekem szép volt: az első szerelmem volt — ö nem tudta, hogy én és még három néger kölyök imádjuk, mi azonban féltékenyek voltunk egymásra. Egy este, a varietéből kijövet revolver durrant a fülem mellett. Négy néger kölyök menekült az éjszakába. Hazáig még három lövést adtak le rám, a kapuban pedig vetélytársam összeszurkált. — Tizennégyóves voltam. A támadások hetenként megismétlődtek: menekülnöm kellett Chikágóból. Európába jöttem. A háború után beutaztam Európát: voltara Moszkvában, Szentpéterváron, Amszterdamban, Parisban, Rómában. Bécs, Berlin és Prága voltak utolsó stáicóim. — Prágában ért a második nagy szerelem. Egy gazdag kereskedő csodaszép tizen- hé.téves lányába szerettem bele. Még ma is levelezünk. Feleségül akartam venni. Az eljegyzés napján önálló táncestélvt ádt«m: ott volt a menyasszonyom is, egész családjával. — A legveszélyesebb, legizgatóbb figuna alatt a dicfőség mámorától ittasan ránéztem menyasszonyomra: megszédültem, a pódium kicsúszott a lábam alól, elvágődtam, velőt,*á- zó reccsenéssel roppant a bokám: az orvos kijelentette, hogy többé sohasem fogok tudni táncolni. — Leendő apósom visszavonta beleegyezését, szegény, nyomorult négerhez nem adja a lányát: Magyar nőt akarok feleségül venni — Sok szenvedés után végre felépültem. Megint táncolhatok. — Közben meghalt az anyám is. A va- gyonom az örökséggel 400.000 dollárra nőtt. Csak egy passzióm van: a tánc, a tánc eszké- tája vagyok, nem alszom, nem cigarettázom. — Pesten nagyon szépek a nők. A két csalódott, halálos szerelem után békére és boldogságra vágyom: néha azt hiszem, hogy itt szerencsém lesz. Ha még egyszer tudnék szépen, nagyon szerelmes lenni, megnősülnék: elvennék egy magyar lányt. Fgyelőre várok és itt akarok maradni. A csúnya, sovány néger fiú szeme ábrándosán elkomorul: visszatér bele egy különös, nehéz élet minden borzalmas tragédiája, amik után most egy magyar lány oldala mellett akarja megtalálni a boldogságot, amire egyformán van joga fehérnek, négernek, vörösnek és sárgának. Elfogták a chicagói fekete apostolt Chicago, május eleje. Az Egyesült-Állam ok területén tudvalevőleg a legteljesebb vallásszabadság uralkodik; semmiféle törvény meg nem tiltja, hogy ha valaki a létező vallásokkal nincs megelégedve: uj vallást ne alapítson, amellyel üdvösségét meggyőződése szerint biztosabb alapokra fekteti. Szaporodnak is a felekezetek és próféták, mint a dudva; a hívek toborzása korlátlanul folyik, nemcsak a térítés kegyes eszközeivel, de a reklám legharso- góbb trombitáival és legravaszabb trükkjeivel. Észak-Amerika tehát valósággal Eldoradőja az apostoloknak. Egy legutóbb megjelent statisztika szerint csak magában Newyorkban százhúsz hitközség van. s számuk egész Amerikában mintegy ezerre terjed. Persze, vannak szekták, amelyek még száz hivő vei sem rendelkeznek. A legújabb ilyen apostol William Robertson, a kiválasztottak egyháza cimen alapított uj vallást, amelynek híveit azonban most váratlanul nagy katasztrófa érte: elvesztették prófétájukat, vezérüket, William Robertsonra ugyanis a rendőrség tette rá a kezét, mert nyomára jutott, hogy a hamis próféta a vallásalapitás ürügye alatt a leg'oünösebb üzelmeket folytatja. Robertson Chicago néger-negyedében kezdte meg apostoli tevékenységét, mert hiszen maga is Afrika közepén pillantotta meg a napvilágot. A fekete Messiás —- ahogy7 hívei elnevezték — rendkívül sillerrel működött a rengeteg világvárosban. Könnyű volt elhitetni a műveletlen, nagyrészt írni és volvasni se tudó szegény feketékkel, akiket az Unióban ma is általános megvetés vesz körül, hogy a világ eddigi nagy vallásalapitói csak a fehér, barna, sárga emberiséget váltották meg. Buddha az indusokat, Kouíucius és Lootse a kínaiakat, Jézus a fehéreket, ő, William Robertson, küldetett arra, hogy az üdvösség útját a feketéknek is megmutassa. A kiválasztottak egyháza rövidesen mintegy tízezer hívőre tett szert. Rendkívül tekintélyes szám a tömérdek apró szekta közt. Néhány hónappal azelőtt az apostol kihirdette, hogy külön női rendet is alapit. A klubba különösen fiatal négernőket vettek föl, akiknek a lelke — mint az apostol kijelentette — még fogékonyabb az uj tanok befogadására. Megígérte nekik, hogy haláluk után a paradicsom minden örök gyönyörűségét élvezni fogják, ha engedelmeskednek neki, s fölvétetik magukat a kiválasztottak egyházának női kolostorába. Ez a kolostor Chicago mellett volt, oda vitte Robertson a fiatal lányokat. Némi feltűnést keltett, hogy7 nem ragaszkodott ahhoz, hogy csak feketék költözzenek a kolostorba, — de hát elvégre a fehéreket nem szabad kizárni az égi jótéteményekből, amiket a próféta kilátásba helyezett. A rendőrség most aztán figyelmessé lett a különös kolostorban végbemenő eseményekre. S kiderült, hogy az éppen nem kolostorszemen, de buja fényűzéssel berendezett villában a legvadabb orgiák folynak, amelyekben résztvesz Chicago egész előkelő társasága, a világvárosba özönlő idegenek, akiket az alpróféta a legvakmerőbben kifosztott. A büntanya leleplezése ravasz csellel sikerült. Hat fekete detektív belépett a kiválasztottak egyházába s szemtanúja volt a gálád üzelmeknek, az undok leányvásárnak, ami ott tobzódva folyt A vallásalapitói és hat cinkosé* nyomban letartóztatták s tovább nyomozzák a téridőket, akik a prédát a kolostorba szállították. Kiterjesztették a nyomozást a fekete apostol előéletére is, mert alapos a gyanú, hogy William Robertson 'azonos azzal a régen keresett, gonosztevővel, aló a ]0g. utóbbi években — mint vakmerő betörő _ a mill iomosok negyedének valóságos réme volt..» A szíové szovjetköztársaság elnöktől faseista néptriíjüa Janousek Ferenc ksrrlárje — A szlovenszbé! dikíaferán, ma^ar- országi fogházon és Moszkván kereszti a prágai faseSsSák élér© A prágai politikai élet színpadán néhány : nap előtt — mint röviden megemlékeztünk róla — megjelent egy uj, de a tömegek előtt ! nem ismeretlen ember, név szerint Janousek Ferenc, aki ezúttal váratlanul mint a vérsze- ! géuy és csak csekély számú hívőre támaszkodható csehszlovákiai fascizmus egyik ujdon- f " sült vezére mutatkozott be a hallgatóság előtt és hatalmas beszédet mondott a jobboldal-1 diktatúra mellett — A parlamentarizmus ideje már lejári — mondotta — tüzelte magát, a polgári-munkás, liberális és kompromisszumos demokrá- cia csődöt mondott és most már csak egy kivezető ut van az egész világra ránehezedő káoszból: a jobboldali diktatúra. A szónoknak, aki rövid metamorfózis után most váratlanul mint a fascizmus egyik zászlóvivője bukkant elő a közelmúlt nem is túlságosan sötét homályából és aki most egyszerre a jobboldali diktatúra mellett tört lándzsát, emlékezetünk szerint nem is olyan régen hasonló nagy, sőt nagyobb sikere volt a tömegek előtt — a baloldali diktatúra hangoztatásával. Csak rövid, de eseményekben gazdag néhány év történetére kell visszapillantanunk. Ha föllibbentjük a közelmúlt esztendők eseményeire ráborult fátyolt, a most faseista vezérnek fölcsapott Janousek profilja ugyanis igy rajzolódik elénk: A háborús összeomlás utolsó zivataros hónapjaiban a mai Szlovenszkón váratlanul föltűnt egy szuggesztiv erejű, kitűnő szocialista népszónok, aki nem volt más: mint a mostani faseista Janousek Ferenc, Pártja megbízásából belevetette magát a hírhedi Vbe-jegyzék nyomán föllángolt kommunista mozgalomba és rövid hetek alatt vezére lett a szlovenszkói munkásságnak. Aztán gyorsan peregtek az események. Mikor Kun Béla megcsinálta Magyarországon a szovjetek uralmát, Janousek kikiáltotta Kassán a szlovák szovjetköztársaságot. Janousek kassai uralma azonban, éppen úgy mint Kun Béláé Magyarországon, csak pünkösdi királyság volt. A prevrát után menekülnie kellett és Janousek Budapestnek vette útját. Ekkorra már itt is megbukott a kom- mün. Janousek. aki titkárnőjével szökött meg a magyar fővárosba, a kassai szovjet pénzét, mintegy félmillió koronát is magával vitte és ezt az akkoriban még hatalmas összeget előre megbeszélt helyen titkos letétbe helyezte. A veit kassai népbiztos egy ideig nyugodtan élt Pesten, de később mind jobban szorult a hurok a nyaka körlü. Megkezdődtek a legszigorúbb igazoltatások és Janou- 6eknek, akinek semmi írása nem volt, minden pillanatban rettegnie kellett, hogy leleplezik és rendőrkézre kerül. Hogy az esetleges kellemetlenségeknek elejét vegye, két ismerőse: egy kassai jónevü ügyvéd és egy másik közismert kassai nagyiparos, akik akkoriban véletlenül Budapesten tartózkodtak, közjegyző előtt kiállított okiratban igazolták, hogy Janousek bécsi kereskedő, aki üzleti ügyekben járt Budapesten és a váratlan események következtében rekedt ott. Ennek az igazoló Írásnak birtokában Janousek most már biztonságban érezte magát. Egy nem várt véletlen azonban mégis a rendőrség kezére juttatta. Titkárnője ugyanis egy napon, ismerve a félmilliós letét helyét és a titkos jelszót, amelynek bemondására a letét fölvehető volt, jelentkezett a pénzért, A jelentkezőt azonban gyanúsnak találtál;, igazoltatták és az igazoltatás után őrizetbe vették. És ekkor a titkárnő elárulta a hamis néven Budapesten bujkáló Janousek tartózkodási heígy fiatalít és szépít a S Göíall-créme Sorall-puder CoralNappan Fölerakftt * C. 5. R. ! Vörös Rák gyógytár, Bratislava.
