Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-09 / 106. (1144.) szám
1926 raájnfi 9, vasárnap. ^I«CMMAföfc\R.'HmLAE 5 ÁZ IDŐ' SODRÁBAN Irta: Schnpflin Aladár. Meghalt egy magyar író, szegényen, egy kis emfézissal azt is lehetne mondani, a szegénységtől. Megirt néhány ezer novellát, egész '.somó regényt számtalan újságcikket ,— mindent, amit csak irhát iróember. Voltak sikerei is, egy regényét az akadémia jutalommal tüntette ki, Rákosi Jenő tárogatója hirdette tehetségét, könyvei közül nem egy kelendőség dolgában is kivált. Ha nem is volt nagyszabású szellem, forradalmat előidéző génié, mindenesetre volt olyan tehetség, a milyennel egy közepes tehetségű ügyvéd, kereskedő vagy bármi, más foglalkozású polgári ember derekas pozíciót csinál magának, sőt ha egy kis szerencséje vaD, egy kis vagyonkát is összekaparhat. Szorgalmas is volt Zsoldos László, hiszen annyit irt, hogy Írónak nem is volna szabad annyit Írni. És mégis, egész világ- életében a legnagyobb szegénységben élt, minden napja egy megújuló és soha pihenőre nem jutó, szakadatlan harc volt a száraz tenyérért, egyre fuldoklóbb defenzíva a rettenetes nyomor ellen, amely — ma már minek kellene tagadni — nem is végződött mindig sikerrel. A derék és tehetsége* írónak bizony sokszor kellett ugv hazamenni, hogy nem tudta magával hozni családjának az aznapi ennivalót. Pedig hat gyerek várira sóváran és hatszoros szenvedés volt az apának a nélkülözésük. Ha most azt várják, hogy a magyar iró szomorú helyzetéről szóló jeremiád következik, akkor sietek megnyugtatni önöké', nem ez következik. Csali egy különös tényre akarok figyelmeztetni. Az irói és művészi pályának az a meg- különböztetője vám minden más pályával és különösen az úgynevezett polgári pályákkal szemben, hogy teljesen egyenetlenül látja el a munkásait, egyáltalán nem egy állandó standard szerint. Nem lehet azt mondani, hogy egy átlag eredményt minden valamire való munkás elérhet rajta, azt sem lehet mondani, hogy mindenki tehetsége és munkabirása szerint érvényesül, sőt még azt 3em lehet mondani, hogy állandó arány van tehetség és eredmény között. Sokszor látunk nagy tehetségeket nyomorogni, középszerű tehetségeket igen jól boldogulni, de viszont arra is van elég eset, hogy valóban viszi valamire a valódi tehetség is. Itt tudniillik nem egyedül a tehetség mértéke, hanem a tehetség minősége szerint is igazodik a dolog. Az kell a sikerhez, hogy a tehetség olyan legyen, amely egybeesik a tömegek ízlésével: hogy az iró gondolkodás és beszédmódja magához vonzza az embereket és tessék nekik. És épen ez az, amit nem lehet csinálni, ami vagy megvan, vagy nincs meg, de független az iró akaratától. írók között sokszor hallani azt a keserű nézetet, hogy az érvényesülés fordított arányban van a tehetséggel, holott ez egyáltalán nem igaz. Igen 'nagy tehetségek is aratnak nagy anyagi sikereket, erre tömegével lehet felhozni a példákat az irodalmak történetéből. Itt a tehetségnek nem mértékéről, hanem minémüségéről van szó. Arról, hogy népszerü-e az a tehetség vagy ha nem népszerű, azzá tudja-e tenni magát, rá tudja-e kényszeríteni magát az emberekre. Ez sokszor a presíige rejtelmes utjain megy végbe, kifürkészhetetlen módokon, mert. azt még nem sikerült megállapítani, hogy ugyanolyan qualitásu két ember közül mért tud prestiget szerezni az egyik és mért nem tud a másik. Szóval az irodalmi mes'.erség mindig egy kissé hazárdjáték, mert az ember akaratától nem függő és élőre ki nem számítható tényezőktől függ a sikere. Talán ez is teszi annyira vonzóvá a fiatal emberekre nézve, akik szeretik a sorsukat próbára tenni. Speciálisan a magyar viszonyokra vonatkoztatva a kérdést, nem lehet általánosságban azt mondani, hogy a magyar közönség nem látja el kellően az íróit. Én inkább azt mondanám, hogy számához, anyagi erejéhez és egyéb kulturális igényeihez képest elég jól ellátja őket. Vannak íróink, akik nagy vagyont szereztek írásaikkal, vannak, akik a polgári élet viszonyai szerint kitűnő anyagi pozíciót tudtak maguknak teremteni. A francia vagy angol Írónak persze sokkal több a lehetősége, de nem szabad elfelejtkezni arról, hogy mennyivel nagyobb, gazdagabb és műveltebb nemzetek fiai azok. A magyar Írónak például a franciához képest nincs kevesebb lehetősége, mint a magyar kereskedőnek, bankárnak vagy ügyvédnek. Híres francia Írók is, akiket az egész világon ismernek, nem egy esetben csak épen ugv kénytelenek megélhetésükért hivatalt, zsurnaliszta-munkát vállalni, mint a magyarok. Paul Verlainc nagy költő volt, a franciák között a legnagyobbak egyike, de neki is maradtak levelei, melyekben tíz frank előleget kunyerált a kiadójától és nem is bizonyos, hogy mindig megkapta-e. Persze Hugó Viktor rengeteg pénzt keresett és úgy tudott élni, mint egy fejedelem. A kiabáló nagy ellentét itt is megvan. — Minálunk a helyzet úgy áll, hogy van néhány legnépszerűbb írónk — persze ezek nem okvetlenül a legnagyobb íróink is — akik nagyon jól boldogulnak anyagilag, van néhány írónk, aki el tud érni egy közepes anyagi standardot, de ezzel aztán vége is. A többiek egyáltalán nem tudnak megélni s vagy kénytelenek valami állást vállalni, zsurnalisztikában, köz vagy magánhivatalfcan, vagy úgy nyomorognak, mint ez a szegény most meghalt Zsoldos László. Csák két kategóriája van az íróinknak: a jól élők és a sehogyan sem élőkNincsenek azok a fokozatok, melyeket más lebig- gadfcabb irodalmakkán megtalálunk, a hol a szerényebb vagy népszerűségre kevésbé alkalmas tehetségek is megtalálják a maguk helyét és érvényesülési módját. A mi közönségünk csak az elsőrendű íróit, a legnépszerűbbeket ismeri, a többiekkel egyáltalán nem törődik, ha pgyébként egészen élvezhető dolgokat írnak is. A második quadrillba került ember nálunk el van veszve. Ugyanaz a baj van itt is, mint az egész magyar életben: nincs igazi középosztály. Peiig az elhanyagolt íróink között van egynéhány nagyon kiváló tehetség, nemcsak egyenrangúak egyikmásik ünnepelt kollegájukkal, hanem abszolút érielemben is maradandó értékű alkotók. Hogy a nagy sikerek emberei között akadnaic tehetség dolgában jelentéktelenek, arról nem akarok szólni, azt meg kell érteni, mert ők olyan divatcikkekkel tudnak kedveskedni közönségüknek, a- melyeket az szeret és ebbe nem enged beleszólást semmiféle irodalmi szempon'nak. Nem szép dolog tőle, de a közönség nem sokat <örődik a kritikával és a maga gusztusa itán iniul. Elvégre, ha az irók rábízzák sorsukat az ő kényére, akkor ő a szerint osztogatja nekik a kegyeit, a hogy jól esik neki — ezt a jogát nem engedi el. Hogy aránytalanul oszlanak meg ezek a kegyek? Bánja is azt az olvasó! Aki iróember belekerült a kevéssé népszerűek keserves kategóriájúba, az egyszerűen el van veszve. Segíteni nem lehet rajta, mert mindent meg lehet inkább szerezni, mint a népszerűséget annak, aki magától is nem tud népszerű lenni. És ha még hozzá az illető a nehezen fegyelmezhetek kategóriájába tartozik, akik nem birják ki egy hivatni vagy bármi más kenvérkereső foglalkozás nyűgét — és a dolog' természeténél lógva a többség olyan — akkor életfogytiglani szegénységre, még jó, ha nem egyenesen nyomorgásra ítélte magát. Olyan erőfeszítéssel kell megkeresnie a mindennapi szűkös és sokszor ki is marad ózó kenyeret, amellyel más pályán egészen rendesen boldogulhatna, ha alkalmas volna más pályán való boldogulásra. De azért az irodalmi mesterségnek hiába van annyi elesettje, hiába minden elcetten- tő példa, a pályának olyan különös vonzóereje van bizonyos fajta fiatal emberekre, hogy nem riasztja el őket tőle semmi. Csak az tudja, aki olyan exponált helyzetben van, mint például én, hogy milyen sokan vannak, akik erre a pályára kívánnak lépni. És hiába nekik minden lebeszélés. Még egyetlen egy esetben «ein sikerült valakit lebeszélnem, akit el akartam riasztani, mert nem odavalónak, tehetségtelennek tartottam. Az irodalom ugvlátszik olyan méreg, ameiy ha valakibe belevette magát, nem lehet többé ki- gyógyitani. A kassai kormánylapok kulisszatitkai a biróság előtt Szóbeli megállapodásra utalgattak súlyos százezresei — Ebei sajtófőnök nffm is emlékszik a kiutalásokra Kassa, május 8. A kassai törvényszék Gedeon dr. büntetőtanácsa igen érdekes pert tárgyalt. Még három évvel azelőtt csalásért és hűtlen kezelésért följelentették Kudlacsek Jánost,, a Slo- vensky Vychcd kormánylap volt kiadóját. Kudlacseket az első alkalommal hat hónapi börtönre Ítélték el hűtlen kezelésért. A legfelsőbb bíróság a múlt évben újabb tárgyalásra utasította a kassai törvényszéket, hogy megállapítsa, vájjon kárt szenvedett-e az állam és kinek a hibájából szenvedett kárt? Kudlacsek azzal védekezett, hogy ha a Patria nyomdavállalat felszólítására nem is adta át a Slovensky Bazárt, még akkor sem követett el visszaélést, mert hiszen Ebei elnök egy hivatalos átiratban maga is megállapítja, hogy a Pátriának adott ajándékoknak nincsen értékük. Ebei sajtófőnök kijelentette, hogy egyedül őneki állt jogában kölcsönöket kiutalni. Kudlacsek a tárgyalás folyamán azt kérdezte Ebeitől, hogy milyen utasításokat adott a sajtófőnökség annak idején, amikor Kudla- cseknek kifizettek készpénzben 360.000 koronát és a magyar lap részére 100.000 koronát. Ebei már nem tudott visszaemlékezni erre, mivel a kifizetések mindég csak szóbeli megegyezésre történtek. Kálmán, a sajtóiroda igazgatója tanúvallomásában azt mondta, hegy Kudlacseknek nem volt jogában kölcsönöket kiutalni. Igen érdekes volt még Filla Hugónak, a Slovensky Vychod volt főszerkesztőjének, jelenleg tátrai vendéglősnek a vallomása. Ebei a lap megindítása előtt biztosította Kudlaíseket és Fiilát is, hogy egész életükre exisztencidjuk lesi. Kudlacseknek Filla vallomása szerint jogában állt kölcsönöket kiutalni. Siba dr. állam- ügyész és Zlattner Oszkár dr. védő beszéde’ után a biróság Kudlacsek Jánost négy hónapi börtönre Ítélte el s a büntetést két évre felfüggesztette. Politikai bosszú, vagy rabiűgyilkosság? Regnault volt tokiói franciái nagykövet fele ségét Párisban meggyilkolták — Okmányokat kerestek a titokzatos merénylők Paris, május 7. Regnault, Franciaország volt tokiói nagykövete, a kiváló diplomata leányával néhány napra elutazott Párisból. Sürgöny szólította vissza a francia fővárosba, s a rövid távirat csak ennyivel számolt be: felesége a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka meghalt Néhány órával később visszaérkezett Párisba Regnault nagykövet s ekkor tud’a meg, hogy feleségét még mindeddig ismeret’eu gonosztevők éjszaka meggyilkolták. Ez a gyilkosság páratlan izgalmat keltett a párisi társaságban. Regnault és felesége egyaránt élénk részt vettek a francia társadalmi életben s a nagykövet politikus szereplése is fokozza ezt az érdeklődést, hiszen Regnault egyike Franciaország legkiválóbb diplomatáinak és még a legutolsó időkben is, a tokiói nagyköveti állásáról való leköszönése után nagy szerepet vitt a francia külpolitika irányításában. Baljós aggodalom Regnaulték a Rue Demfert-Rocherau 106. számú házában laktak. Néhány hónap előtt költöztek be uj lakásukba, melyet főleg gyönyörű fekvése miatt választottak. A házat az egyik oldalon a ue Demfert-Rocherau szegélyezi, inig a másikon 3500 négyszögméteres kert terül el. Ebben a kertben az árnyas fák között tenniszpályáí is rendeztek be Regnaulték, akik bérel' lakásukat különben is nagy fényűzéssel rendezték be. Két emeletet foglaltak le a Családi szobák. Az első emeleten van a szalón, könyvtár és zeneszóba, fürdőszoba és egyéb mellékhelyiségek. A lakásnak ebben a részében lakott a nagykövet i,s. Regna uhuénak háló- és fogadószobái, valamint két bu- doár a lakás második emeleti részét foglalták le. A harmadik emeleten a cselédség számára béreltek néhány szobát Regnault nagykövet féleségével és két leányával lakótt itt. a 18 éves Germainevel és a 23 éves Annával. A házaspár többi öt gyermeke már nem lakott szüleinél. A család kiszolgálását a szakácsnő és egy szobaleány intézték. Mind a ketten már régen álltak Regnaulték szolgálatában s a kihallgatáson megemlít ették, hogy Regnaultné, saját bevallása szerint, állandó, de megnevezhetetlen aggodalomban élt az uj lakásban. Múlt szerdán Regnault elbúcsúzott feleségétől és idősebb leányával, Annával a Dieppe mellett fekvő Varangevillebe utazott. Az asszony egyedül maradt a nagy lakásban. Germaine leányával és egyik kis unokájával, aki néhány napra vendégségbe érkezett hozzájuk. Gazdátlan revolverlövések Hétfőn hajnalban a Rue Demfert-Roche- reau 106-os számú ház lakói közül többen revolverlövésre riadlak fel. Miután a mulatozók vidám lövöldözése nem tartozik Párisban a ritkaságok közé, nem fordítottak nagyobb figyelmet a közvetlen közelből elhangzó lövésre sem. Csak másnap reggel, amikor értesültek a szörnyű bűntényről, emlékeztek vissza az éjszakai lövésre, sőt egynéhány lakónak az is eszébe jutott, hogy a lövés után még tompa sajt is hallottak, úgyhogy félálmukban arra gondoltak, hogy ez a zaj nagyon is hasonlít egy földre suhanó test zajához. Mindez azonban csak a gyilkosság felderítése után jutott a hatóságok tudomására. Igen erdekes, hogy a második emeleti lakás másik oldalán lakó Germaine egyáltalában nem hallotta a lövés zaját és úgy ő, mint a szerencsétlen asszony unokája csak másnap tudták meg, hogy anyjuk, illetve nagyanyja gyilkos merényletnek esett áldozatul. Ennek az a magyarázata, hogy a két hátsószobát egy 25 méter hosszúságú folyosó választotta el egymástól és a fiatal leány a kis fiúval a tragikus éjszakát megelőző napon nagyobb kirándulási tett. amelyről mindkelten mélységes kimerülésben tértek vissza. Reggel hét órakor a nagyköveiék szakácsné- ja, Caterine Baudet leindult a második emelete, hogy megkezdje napi munkáját. Mindjárt az első szobát rettenetes rendetlenségbea találta. A bútorokon dulakodás nyomai látszottak, az értéke porcelánvázák darabokra törve hevertek a földön, a szekrények tárva-nyitva álltak, az évek hosszú során át gyűjtött pompás kele:i szőnyegek sárfoltokkal voltak tele. Nem tudta mire vélni a megdöbbentő jelenséget és hamar elindult, hogy értesítse úrnőjét. A hálószoba ajtaja tárva- nyitva álott. A baldachinos ágy üres volt. A takaró a földön feküdt, az egész kép arra mutatott, hogy a szoba lakója nagy sebtiben ugorhatott ki ágyából. Regnaultné nem volt a szobában. A halálra rémült szakácsnő lerohant az első emeletre, hogy felfedezéséről értesítse Germai- net. A fiatal leány magára kapia pongyoláját s a szakácsnővel együtt azonnal anyja keresésére indult. Nem sokáig kereshetett. A könyvtárszobát 'és a nagykövet lakhelyiségét összekötő folyosón. egy fekvő női testre bukkanlak. A holttest arccal a föld felé, majdnem meztelenül feküdt a köfolyoső padlózatán. Germaine Regnault, mihelyt meglátta a földön fekvő holttestet, felkiáltott: — Jaj istenem, az anyám! Aztán ájultan zuhant a földre. A zajra berohantak a szomszédok s néhány perccel később érkezett a rendőrség. Az azonnal meginduló vizsgálat következőképpen magyarázza meg a bűncselekmény lefolyását. A nagykövet felesége az éjszaka folyamán zajt hallhatott. Felkelt ágyából és talán abban a hiszembeu, hogy férje váratlanul hazaérkezett, anélkül, hogy bárkinek szólt volna észrevétlenül, egyedül indult le a lakásba beépített lépcsőn. Miután a könyvtárszobában nem talált senkit és a hajnali homályban nem vette észre, hogy a szoba értekeit kifosztották, tovább ment férje hálószobája felé. A folyosón találkozott szembe a rablókkal, akik már prédájukkal, úgy látszik, az ablakon át akartak ismét kijutni a lakásból. A meglepett banditák azonnal revolvert rántottak elő és egy lövéssel leteritették Régmúltnál. Miután nem bíztak abban, hogy az első lövés halálos volt, menekülés közben a földön fetrengö asszonyra még két lövést adtak le. Ezek közül az egyik csak horzsolta Regnaulfnét, mig a másik golyó a falba fúródott. A halálos lövés az első volt. A szerencsétlen asszony pülana- tok alatt kiszenvedett A rablógyilkosoknak még ahhoz is elég nyugalmuk és hidegvérük volt, hogy milliárdokat érő prédájukat magukkal vigyék s a kertfalon leereszkedjenek. A merénylet óriási megdöbbenést kelt a Rue Demfer-Rocherau egész környékén. Emlegetik, hogy az utóbbi hónapokban ezen a vidéken több hasonló, ha nem is üyen végze*es rablómerénylet zajlott le. Nemrégen az irgalmas nővérek intézetét fosztották ki, az elmúlt héten pedig az egyik magánlakásban kísérelt meg betörést egy szervezett banda. Együk esetben sem sikerült a tetteseket kézrekeriteni. Politikai bosszú? A rendőrség azonban más véleményen van. A nyomozást vezető tisztviselők azt állítják, hogy a Regnault nagykövet családja ellen elkövetett merénylet teljesen független a többi felderítetlen bűntényektől. Ezt ff rablógyilkosságot nem közönséges bűnözők követték el, — mondják a rendőrség emberei — hanem olyasvalaki, aki nagyon jól ismerhette a Regnault- család viszonyait és lakását. A portás visszaemlékezett arra, hogy néhány nappal a gyilkosság előtt egy éxólikus megjelenésű, de igen elegáns megjelenésű ur érdeklődött vada. Csak annyit kérdezett: — Itt laknak Regnaulték? — Igen, — felelte a portás. — Ugy-e ez a Regnault volt a tokiói nagykövet? — folytatta az idegen a kérdezősködést. • Amikor erre is igenlő választ kapott, megköszönte a felvilágosítást s anélkül, hogy felment volna a nagykövetékhez, ismét távozott. Sokan azon a véleményen vannak, hogy a merénylőknek nem a rablás volt a fontos, hanem a bosszú. Bosszút akartak állni azért, mert Regnault volt az, aki a rabszolgakereskedást megszigorító rendelkezések mellett tört lándzsát. Felhívás az őslakossághoz! A választók névjegyzékét júniusban ismét közszemlére teszik ki. A városokban a házak kapui alatt és a választása irodában, a vidéken pedig a községi elöljáróság helyiségében. Minthogy a választói jog igazolásához az illetőségi bizonyítványnak és a bejelentő- lapnak előmuíatása szükséges, fölhívjuk már mostan azok figyelmét, akiknek neve a legutóbbi alkalommal kimaradt a névjegyzékből, hogy liala- délíibatanul szerezzék be ezeket az okmányokat. A közönség tájékoztatására közöljük, hogy választói joga van minden csehszlovák állampolgárnak, aki 21-dk életévét 1926 december 31-dg betölti és legalább 3 hónap óta (tehát legalább 1826 március 15-ike óta) lakik a községben. Mindenkinek kötelessége előre gondoskodni arról, hogy neve ki ne maradjon a választók névjegyzékéből. A szükséges íelvilágositásokkal készséggel szolgál Pozsonyban az országos keresztényszocialdsta párt központja, vidéken pedig a pártszervezetek (a kerületi ős helyi titkárok). Az országos keresztányszoeialista párt központja (Pozsony, Hosszu-utca 23. II.). ' |ÍBiD'1I~7IA HOTEL CHiiSiSANA Pensio rendszer! Kérjen jjBLjS Jm llj |L£j ^ &®| & §2 £2 j&Jjí Fürdési idény május 1 -tői — A főszezonra i jjjj&ggpj | ti AB ® «■ *£» *r®l (julius-augasztus) ajánlatos szobákat már most 01*0500 K.tUSl A tengerparton a nagy fürdővel szemben megrendelni — Előidényben leszállított árak r
