Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-08 / 105. (1143.) szám

^I^5AIiV^Afe^ARHIRIiAE

7

1926 május 8, szombat.

tf.w u i1 ^^uMMwarasCTi-aCTM

A német kézműipar fejlesztése

2>£.OCl ÜGYEK

Az iparos és kereskedő inasok helyes kiképzése. Az iparos és kereskedő alkalma-; zottak szövetsége ismételten lépéseket tett | arra nézve, hogy az egyes üzemekben alkalmazott inasok számát az ott íoglalkoztatott segédek számával valamely arányba hozza, mert csakis ebben lát garanciát azok megfelelő kiképzésére, ami viszont a jövő iparosság és kereskedők nevelése szempontjából igen fontos. Ezen törekvés azonban a tulajdonosok ellenállásán meghiúsult. Miután szerződésesen nem lehetett ezen kérdést szabályozni, most arra törekszik a szövetség, hogy e kérdést törvényhozási utón szabályozzák. Felhívta a kereskedelmi és iparkamarák figyelmét is ezen kérdésre azzal, hogy a jövő kereskedő és iparos nemzedék kellő kiképzésnek biztosításával foglalkozzanak.

KÖZ SZÁLLÍTÁSOK

Az állami szállítások ajánlatai bélyegmentesek lesznek. Mint értesülünk, a minisz- tériitfnok között tárgyalások folynak aziránt, hogy törvénytervezetet nyújtsanak be, amely az állami szállításokra vonatkozó árajánlatokat bélyegmentessé teszi. Eddig az 54-925 sz. törvény szerint csak olyan állami szállításokra vonatkozó árajánlatok bélyegmentesek, amelyek értéke az 5000 koronát nem haladja túl. A bélyegilletéket eddig a 2. osztály -szerint vetették ki és az áruszállításoknál 3 százalékot, munkateljesítéseknél 2 százalékot tett ki. Már megemlékeztünk e helyen arról, hogy ezen illetékek felesleges adminisztratív munkát okoznak és végül az állam egyik üzemága a másiknak fizeti meg az illeték árát, mert azt a szállító az árba belekalkulálja. Úgy látszik e két ok belátása hozta a minisztériumokat végre ezen felesleges munka elhagyására. Jobb későn, mint soha.

UJ TÖRVÉNYEK ÉS RENDELETEK

Illetéktelen egyének utazónak, képviselőnek, ügynöknek való nevezése ellen. A német kereskedelmi utazók egyesülete beadvánnyal fordult az igazságügyminisztériumhoz, melyben azt panaszolta, hogy különböző rendőrségi és bírósági tárgyalások alkalmával a legkülönbözőbb naplopókat, csalókat és zugüzletszerzőket mint utazót, képviselőt vagy ügynököt nevez meg a hivatalos jegyzőkönyv. Ezen eljárás révén a megnevezés az újságokba kerül és alkalmas arra, hogy a tisztességes ilyen foglalkozású egyéneket becsületükben érintse és jóhirnevüket csorbítsa. Az igazságügyi minisztérium eleget is tett az egyesület kívánságának és 57503-25. sz. rendeletével utasította az alája rendelt hatóságokat, hogy a fenti foglalkozás megjelölését csakis azoknál alkalmazza, akiket ez tényleg megillet, ami a kereskedelmi utazóknál igazolványukkal, az önálló kereskedőknél pedig iparengedélyükkel igazolható.

Az ipartörvény módosításáról. Az ipari körök főkövetelése most az ipartörvény módosítása. A kereskedelemügyi minisztérium ezen kivánalmaknak annyiban engedett teret eddig, hogy az erre vonatkozó leendő tárgyalások anyagát összegyűjteni óhajtja. E célból az ipari szervezeteket, a politikai hatóságokat, kereskedelmi és iparkamarákat és más illetékes tényezőket felszólította ezirá- nyu javaslataik beadására, melyek már nagyrészt be is érkeztek. Az ipartörvény revízióját különösen az iparospárt sürgeti. A javaslatokat általában az jellemzi, hogy a képesítéshez kötött iparoknál a képesítés igazolását minél jobban megszigorítani és a szabad iparok számát is minél jobban megnyirbálni, illetve ezek nagyrészét is képesítéshez kötni igyekeznek. Szakkörök azonban azon a nézeten vannak, hogy a jelen nem nagyon alkalmas egy modern ipartörvény kidolgozására, mert nincs meg hozzá a kellő politikai nyugalom. Ezenkívül azon nehézségre is rámutatnak, hogy Szlovenszkóban az alig érvénybe léptetett ipartörvényt ismét módosítani kell, ami már magában véve elég nehézség.

A be- és kiviteli engedélyezési eljárás ellen. A brünni kereskedelmi és iparkamara terjedelmes memorandumot dolgozott ki a be- és kivitelt akadályozó engedélyezési eljárás ellen. Ebben kifejti ezen eljárás megszüntetésének szükségességét. Arra utal, hogy a többi ipari államok, igy például legutóbb Svájc is, ezt teljesen megszüntették s ugyanakkor a csehszlovák köztársaság teljes terjedelmében érvényben tartja a behozatali és kiviteli engedélyezési eljárást. Ez pedig a jelenlegi kereskedelempolitikai viszonyokban •nem talál indokolást. Az engedélyezési eljárásra vonatkozó rendelkezések ezenkívül oly komplikáltak és át nem tekinthetők, hogy a nagyközönség teljesen képtelen tájékozódni azokban. Maguk az illetékes hatóságok, a

Nemrég készült el Németországban a birodalmi kézműipari rend, melyből mutatónak közlünk néhány rendelkezést. Hadd lássuk, hogy tud a legyőzött Németország jövőjéről gondoskodni. Az egyik paragrafus a szakcsoportok kötelességeiről szól és igy hangzik: A szakcsoport kötelessége iparága érdekében:

1. Az összetartozóság szellemét növelni é a hivatás becsülete fölött őrködni. 2. A munkaadó és a munkás barátságos együtt- munkálkodását kifejleszteni. 3. Az inas- és a segédvizsgák szabályozásánál közreműködni, az inas erkölcsi és szakképzéséről, valamint a segéd és a mester hivatásában való továbbképzéséről gondoskodni. 4. A szakmabeli tanulmányokat támogatni. 5. A birodalmi kéz- müiparnapot, az iparoskamarákat és az esetleg fölérendelt szakcsoportokat munkájuk teljesítésében segíteni. 6. A birodalmi kormány vagy a legfelsőbb birodalmi hatóságok által kijelölt hatóságoknak és hivataloknak, valamint a birodalmi iparosnapnak, az iparkamaráknak felhívására véleményt és felvilágosítást nyújtani. 7. Az iparág gazdaságosságát a munkamódok javítása és az üzem helyes vezetésének irányítása által fokozni.

8. Az önálló iparosok és az ipari szövetkezetek gazdasági összeköttetéseit fokozni, főleg a nyersanyag beszerzése, az eladás emelése és hitel szerzése céljából. 9. A rendes könyv- vezetésre útmutatással szolgálni, szakszerű árkalkulációt tanítani s irány- — alsó és felső — árakat megállapítani. 10. A közszál- litások kiadását és elosztását végző bizottságok összeállításánál közreműködni.

Ezen kötelességiszerü feladatok után a következő pont az önkéntes feladatokat jelöli meg, melyekkel a szakcsoportok foglalkoznak. Jogosítva vannak a szakcsoportok:

1. Tarifaszerződéseket kötni. 2. Az egyesületi tagokat és azok hozzátartozóit, segédeket, egyéb munkásokat, inasokat, saját alkalmazottjaikat betegség, haláleset és munkaképtelenség vagy egyéb szükség esetén pénzzel segélyezni és üdülőhelyeket, aggápoldá- kat és hasonló intézményeket létesíteni, illetve a meglévőket fejleszteni. 3. Berendezéseket létesíteni a mester, a segéd és az inas szakmabeli továbbképzésére, különösen iskolákat és intézeteket feníartani és az általuk létesített intézmények használatára vonatkozó szabályzatokat megállapítani és jogerősen kiadni.

Mutatónak elég ennyi. Ha most már ezzel szemben azt vizsgáljuk, hogy mi történik ugyanezen, kérdésben a győző, demokrata és a szociális gondolkodást oly nagy betűkkel hirdető csehszlovák köztársaságban, úgy szégyenkeznünk kell a zsarnoki, imperialista és népelnyomónak hirdetett Németország előtt.

Mi nálunk ezen kérdéseket nem bízzák az iparosság saját belátására, hanem mindezen kérdésben van egy többé-kevésibé jó vagy rossz törvény. A lehetőség szerint kettő vagy több is, melyeket az iparosságra ráerőszakolnak. A törvény, még ha jó is, esetleg ellenszenves lesz, mert erőszakolt, de az adminisztrációja is drágább, mert fizetett hivatalnokokkal végzi azt, amit a másik állam tiszteletbéliekkeL Ellenszenves lesz, mert nem a maguk esze járása szerint készült a végrehajtás, hanem egy más gondolkozásai s rendszerint nem is okosabb egyén tervezete szerint, azaz még a tekintély csillapító hatása sincs meg. Hogy aztán egy igy, nem saját eszükből pattant s nem saját vérük szülte intézkedés hogyan hajtható végre, oly gyakran

vámhivatalok sem kezelik az eljárást egységesen, éppen a fentemlitett oknál fogva s ebből a feleknek sok kellemetlensége támad. A beviteli nyilatkozatok kiállítása, a beviteli engedélyek megszerzése a kereskedővilágnak rendkivül sok munkát, de érzékeny anyagi kiadást is jelent s emellett a magas behozatali illetékek az áruk nagy megterhelését jelentik, gyakran olyan árukét, amelyek a nagy tömeg fogyasztására vannak szánva s igy inkább olcsóbbitásukra kellene törekedni. Ezért a kamara azt javasolja, hogy az engedélyhez kötött behozatal és kivitel általánosságban szüntettessék meg s csak kivételesen egyes pontosan körülirt árufajtákra tartsák fenn, olyan áruknál, melyeknél az állam fontos kereskedelempolitikai érdeke fűződik ahhoz, hogy azok ne legyenek szabadon behozhatok és kivihetők.

Törvényjavaslat a részvénytársaságok tisztviselőinek szerződéséről. A pénzügyi- és igazságügyi minisztériumok törvényjavaslaton dolgoznak, melynek hivatása lenne a részvény- társaságok tisztviselőinek szerződéseit szabályozni. A javaslat nemsokára a minisztertanács elé kerül. E törvényjavaslat készítését azzal indokolják, hogy a részvénytársaságok

hozzá nem is értő emberek által, azt a gyakorlat mutatja. S mindez miért? Talán az iparosság nem volna elég érett az autonóm jogokra, illetve az azok által reá rótt terhek teljesítésére? Erre csak „de igen“-nel felelhetünk, mert a régi gyakorlatban számos példával igazolhatjuk az iparosok helyes eljárását. A háborút végigélt iparososztály sokat tapasztalt s a köztársaság fennállása óta sokat tanult, igaz, hogy főleg negatívumokat, de ez is nevelő hatású, sőt talán jobban nevel, mint a másik. Tehát itt nem volna a hiba. Az iparosak ellátnák az adminisztrációt éppen olyan jól, sőt egészen biztosan jobban, mint a törvények, mert az önként vállalt munka mindig jobb kivitelű, mint a fizetéses, vagy pláne mint a rabmunka. De akkor mi az oka mégis, hogy itt a szabadság hazájában az önállóságot nem lehet megvalósítani? Nem kell oly soká kutatni az ok után. Az ok az, hogy

a hatalmon levő, s minden levegő- parányt kisajátító pártok a hatalom egy parányát sem hajlandók kiadni a kezükből, s igy lesz a demokrata népuralomból a legelnyomóbb zsarnokság.

Minden önálló cselekvési jogot megtagadnak a rajtuk kívül álló résztől, s a hatalmat, melyhez oly görcsösen ragaszkodnak, senki mással sem osztják meg, mert akkor esetleg még kisülne, hogy ők nem is azok, akik nélkül élni nem lehet. S ha esetleg ezeket az intézményeket az iparosság a maga erejéből megteremti, vájjon hol fognak elhelyezést találni a hithü mamelukok, akiknek pedig jó helyet kell adni, mert

sok „belső ügyet" ismernek.

Ezért kell a drága adminisztráció, s ezért kell a többség által oly gyors tempóban gyártott sok-sok törvény rendszere, hisz nem lehet tudni, meddig vagyunk még többség, s később már nem lehet elhelyezni azokat, akiket még el kell helyezni. Ha még ehhez hozzá számítjuk azt, hogy ez a már nagyon ingó alapokon álló, de egyelőre még hatalmon levő csoport csupa elsőosztályu honpolgárokból áll, akiknek összes törekvése a másod és harmad osztályú polgárok kinullázására irányul, s igy még támogatást is kapnak, akkor a kép már teljesen tiszta. Tehát ezért kell oly gyors törvényekkel annyi szociális intézményt létesiteni, s ezért nem lehet az iparosság saját kezébe letenni a saját sorsa kezelését. Akkor nem lehetne elhelyezni az elhelyezendőket, akik által biztosítottnak látszik a már-már bukóban levő rendszer s a hatalomnak még a parlamenti bukás utáni időben való fenntarthatása. Azonban ehhez nekünk is volna szavunk, s arra a célra, hogy e szavunknak megadjuk a megfelelő nyomatékot, mi is össze fogunk fogni és tiltakozni ott, ahol ez módunkban áll.

Tiltakozni fogunk a rendelkezésre álló minden eszközzel, hogy szociális intézményeinket elhelyező intézetnek használják fel.

És követelni fogjuk, hogy azokat mi magunk a saját ízlésünk szerint létesíthessük és kezelhessük s a saját embereinket, akikben mi bízunk, helyezzük el ott. Résen kell lennünk és ha a törvényhozásban ismét hasonló célú javaslattal próbálkoznak, úgy a legélesebb harcot kell folytatnunk, hogy az ilyen akaratunkkal ellenkező törvény kényszerzubbonyát ránk ne húzhassa egy kivételes csoport. / (®r<)

igazgatói és magasabbrangu tisztviselői az inflációs időben hosszúlejáratú szerződéseket kaptak a részvénytársaságoktól, amelyben megállapított fizetésük a mai viszonyokhoz mérve túlzott. Ezen szerződésekből származó követeléseket szabályozzák a törvénytervezetben, illetve ezek rendezésére állapítanak meg irányelveket. Ez azonban nem érintené az alsóbb tiszviselők szerződéseit, akik számára rendszerint úgyis rövidebb lejáratú kollektív szerződés érvényes. A törvény oly esetekben volna alkalmazandó, amikor a vállalt szerződésszerű kötelezettségek a vállalat jelenlegi keresetképességét túlhaladják, illetve nem állanak azzal arányban, miután oly viszonyok mellett állapították meg, amelyek a jelenlegiéktől lényegesen különböznek. Természetszerűleg csak abban az esetben volnának alkalmazandók, ha az illető tisztviselő ragaszkodik a szerződésszerű fizetésének teljes összegéhez. Hogy ezen javaslat a bankok szanálásával függ össze, azt hangsúlyozni sem kell A javaslat rövidesen tárgyalás alá kerül és úgy tervezik, hogy mint kivételes intézkedés rövid életű legyen; állítólag ha törvénnyé válik, az éietbe'éptetés napjától számított másfél évig feg érvénnyel bírni.

KÜLÖNFÉLÉK

Törvényjavaslat oly egyének aggkorse- gélyéröl, akik a szociálbiztositásban nem részesednek. A törvényjavaslat legelső sorai mutatják a célt és pedig azt, hogy a saját pénzünkön nem a mi öregeinket akarják segélyezni, hanem csupán az I. osztályú állampolgárok öregeit. Az I. F. ugyanis kimondja, hogy ezen segélyre igényjogosultsága senkinek sincs. Tehát ebből következik, hogy ezt a segélyt csak annak adják meg, akinek érdemei erre <^» endők. És ki határozza ezt meg? Az I. ü*^zt is megmondja: az I. fokú közigazgatási hatóság, melynek határozata ellen e törvény szerint felebbezésnek nincs helye. Bár a lakóhely hatósága teszi a javaslatot s szerzi be az illetékességi helyről a szükséges adatokat, de a döntés az I fokú politikai hatóságot illeti. Ezekből aztán már világos, hogy az ilyen segélyt csakis az I. osztályú honpolgárok kaphatják- Engedelmet kérünk, ilyen szép köntös alatt ilyen szörny- szülöttet rejtegetni, ez mór mégis rettenetes. Hát vérbosszú a demokrácia és a szociális gondolkodás, hogy még az öreg G5 é\es kort megélteket sem kíméli? Ilyen törvény nem keil nekünk, raerc a mi pénzünkért a mi öregeinket akarjuk segélyezni- ha tudjuk és nem pedig az idegenekét.

A postacsekkforgalom átszervezése. Már

megemlékeztünk arról, hogy a posta és tá- virdaügyi minisztérium a postai csekkíorga- lom átszervezésén dolgozik és második központot létesít Brünnben a gyorsabb lebonyolítás céljából. A munkálatok annyira előrehaladtak, hogy junius hó 1-vel megkezdődik az uj rend bevezetése. A számlatulajdonosok előzetes tájékoztatására a következőket közöljük: Az eddig egységes csekklap helyett

kétféle lesz forgalomban. Az egyik, amely egy másik csekkszámlára való átutalásra (clearing) használandó s a másik, amely a csekíkhivatal vagy valamely postahivatal által készpénzben teljesítendő kifizetésre, vagy bármely más formájú kifizetésre szól. Mindkét fajta szelvénnyel lesz ellátva a címzett számára, melynek előoldalán az utalványozó számlatulajdonos rövid, a kifizetésre vonatkozó számadatokból álló közleményt irhát díjtalanul. Ezen előnyt már azért is lehet a számlatulajdonosnak nyújtani, mert a szám- lat-ilajdonos utasítása a csekkülivatalnak már e formában történik, anélkül, hogy a posta- csekkhivatalnál mint eddig a megfelelő mellékletek (fizetési és jóváírási értesítés) előzetesen kiállíttatnának. Az eredeti csekk tehát fizetési, illetve jóváírási értesítés gyanánt szolgál. Ebből kifolyólag a címzett az eredeti, a számlatulajdonos által kitöltött szelvényt kapja. Amennyiben a számlatulajdonos a gyűjtő utalványok előnyét veszi igénybe, a jövőben a kimutatás minden egyes tételének megfelelően kitöltött átkönyvelést vagy kifizetési utalvány melléklendő. Ezen átkönyvelést vagy kifizetési utalványlapokat a számlatulajdonos épugy, mint a csekklapokat, a csekkhivatalnál rendeli meg. Ezen utalványoknak is lesz a címzett számára szóló szelvénye, melyre szintén feljegyezheti az utalványozó a fennemlitett elszámolási adatokból álló rövid közleményét. A kifizetési utalványok, illletve ha ezeket osekklapok helyettesítik, ezek szelvényének hátsó oldalára közlemények írhatók a címzett számára, de ez esetben a szelvény levelezőlapbélyeggel látandó el, mint eddig. A két csekkhivatal illetve a brünni fiók felállítása folytán szükséges, hogy mindegyiken a számlatulajdonosnak jegyzéke legyen azon, számlatulajdonosok hovátartozásáról, amelyekkel érintkezik, mert e nélkül gyors és biztos lebonyolítása a forgalomnak el nem képzelhető, igy az saját 'rdekükben ajánlatos. Az uj rendszer bevezetésével az eddigiek közül csupán egy nyomtatvány kerül forgalmon kívül s ez az eddigi csekklap. A kifizetési kimutatások ezután is használhatók lesznek. A befizetések módja az eddigi befizetési lapokkal nem változik. Bár a befizetési lapok is részben módosulást szevednek, de miután ez a számla- tulajdonosokat erősen érintené, a csekkhivatal úgy rendezte, hogy a régi befizetési lapok még használhatók legyenek. A csekkhivatal felkéri a számlatulajdonosokat, hogy csekklap szükségleteik beszerzésénél csak junius 1-éig számoljanak. A legközelebbi napokban megjelenik az uj nyomtatványok forgalomba hozataláról szóló hirdetmény, mely az uj befizetési lapokra is vonatkozik, melyeket azonban mindjárt szállításuk után az uj rendszer b: vezetése előtt is használhatnak a számla- tulajdonosok. A brünni osekkhivatali fiók működését csak julius 1-én kezdi meg. Minden eddigi számlatulajdonos szabadon választhatja meg, hogy a brünni fióknál, vagy a prágai főintézetnél nyittat-e magának számlát, sőt egyszerre mindkettőnél is lehetséges lesz számlával bírni. A számla számozásában a fiók megnyitása által változás nem áll be, a brünni fiók számlái önálló számozással fog-