Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-23 / 117. (1155.) szám
;," mA* „ ■,7;*,;7 \j*í!™zzz,—^^sszzssss^szsssss.----------;—~.g^,Tigjs5g|f^M|^M^a[|^|||||irrJi^^vSg^^^ Pünkösdi ének Miaé már m te fcájmak, Idegenbe*, Unt t&Dj&aaik. Babiloni ri»eli. mellett A mi sorénak eeape Jelleg. Nót* helyett sóhaj jbrja, BáiiatanksaJí atneeen párja. ií&gy réttemet szállott miránk ... Hol négy, hol Tégy, pünkösdi liagP! R.s*kmA<>*r& kerewm alatt, Könnyünktől sós minden tolat. Semmi jel, mi jobbról hírt ad: Kakas neon wsél, ég nem pártold. Virmsstv* « hosssu éjei, A kátoógáaíc egyre mélrobb. Raménységiink atnes egy szilánk ,.. Hol vagy, hol mag/, pihucfcdi láng?! Alig látjuk már r. maitat, Almaink le áriad lehulltak. JöYÓt borid m«űrö»ünk sincsen, Sárkány Ili e drága kincsen. A srírümkön nő a kéreg: Som reretosaem, pardont károk. Bóbiskol a belső blránk ... Hol mgy, h<ri vagy, p&ek&dá Já*g?! FftakBaői láng, ssülj, tsillj szerte, Hol magyar ól, ááokverte. El csak teaped tornyán, tétlen: SsáiíJ tevéi?* ésBrevétlen! Sötétből a fényi* kösd ki, 0Bép fohfárú leikét mosd ki! EegyeSascdiOt torjeesd ki ránk, Jei^s lelke, pünkösdi láng! Vagyunk ősi eesMmnk rabja: Stogyart tti a magyar seaíMra. Háromfelé fen* lát kettő. Veríték, mér mind, mind moídő ... ösállj le Kománk, sarinj meg mánkéi. Fonjad egybe kesreánket, 8*exrt erődet öirised ki : ír, ksfea leütő, pünkösdi Ián;.,. Kosdeh Béla. Éhség Irta: Ihtfké Istvda. j ___ * • Wrl fcráÍMHTi Igsc, anyám, vén, ronda asszony, Tteai is tudom, hogy lehetett annyira randa, őtv«© éves korára szült, a.x asztalon pólyában hagyott engem. Először Így ütöttem meg magamat Leestem a földre. Fájt. A gei.nc olyankor még puha. Ordítottam, ahogy szokás. Pálinkás kenyeret tetteik a számba, okos cselekedet, d« mégsem helyeslem. Jobb a inézbe- mártott, vagy cukorbakevert mák kis zacskóban. Attól elalszik az agy, a tekervényei klsi- mitiiak. Kevés simaagyu ember van úgyis a világon. Manapság szántják az agyat, erőszakosan. Nem jártam iskolába égyet se. Az életben nincs sok jó nap, nekem nem mutatta meg senki sem, hogy mennyi van. Sok nincs, nem lehet! A fogaim és a beleim nagyon jóik, enni kell. Manapság nincs elég ennivaló. (A másik fiatal, nagvhaju, barna ember. Kifejlett, széles vála van. Hátracsapott homloka időnk int ráncos. Erős, dolgos kezeit markolja. Rongyos ruhája abszurdum. Jószabásu uriöltözék, szmoking és frakk való rá. Komoly, érces hangja van. Nagyvárosiasán beszél, szép hangsúllyal. Nem lát külső dolgokat, egy pontra néz mereven. Védekezve beszól. Úriember. Jobbfajta iparos.) Tamás: Ezekre nem vagyok, kiváncsi, öreg. Nem kell feltétlenül mindig beszélned, ezt már mondottam. Untatsz. Mindig az evést hozod elő. Sokkal ékesebb vagyok, semhogy élvezettel tudjam hallgatni. Ha pedig néha jóllakunk, az éhségről kezdesz diskurélni. Kezdelek nehezen tűrni. Tapintatlan vagy. Gábor: Felszántják az agyat és buta, vad magvakkal vetik be. Letagadják! Te is ezt csinálod. Úgy mutatod, hogy nem akarsz gondolkozni. Egyebet sem csinálsz, mint töprengsz. Hallgatni akarsz, de a szemed beszél. Nagyon sokat, gyorsan és összevissza beszól a szemed, Tamás. Szeretem nézni a* arcodat. Úri arcod van. Úriember vagy. Tamás: Ne butáskodj, Gábor. Mindent kibeszélsz, ami a szádra jön, Gábor: Azt te megakadályozod. Előbb is már hozzákezdtein ... Tamás: Igen! Úgy kezdtél hozzá, hogy figyeljek jól rád, ne értselek félre, ne gondol-. kozzak tekervényea ésszel, hanem olyan sóméval, mint te. Mikor így kezded, mindig valamilyen nem jó dolgot akarsz. Ezért nem hagytam! Gábor: A felszántott agyról igazat mondtam. Ez az oka mindennek. Ezért hagytál ott a korcsmában tegnap, ezért hagytad el az apádat... Tamás: Gábori Gábor: Igaz, persze! Nem kell! Bocsáss meg, megígértem 1 öreg éa buta vagyok. Tamás: Csak fecsegő vágy, Gábor. Gábor: Igazad van. nem akarok ellened tenni, azért fecsegek. Szeretlek, Tamás. Úri fejed van. Láttam, hogy a nők utánad néznek. Tamás: Már kezded! Különben pedig sok hasznom van az utánam nézőkből. Azt gondolják, hogy ez az erős, fiatal ember mért nem jár szebb ruhában. Mért rongyos? Mórt nincs pénze? A nőket ne emlegesd! Harapós, alattomos állatok. Pénzt akarnak. Gábor: Tőlem! öregektől! Fiataltól nem. Fiatalnak ők adnak. Adnak, ha mondom. Említette, hogy adna. Mondta, hogy csak szóljak neked. Ad pénzt és foglalkozást keres. Hátha őna* i! Mindened meglesz. Javadat látom ebben. Tedd. túl mindenen magadat, tedd ezt mc_. Ajánlom, Tamás! Tamás: Mit beszélsz? Kiről beszélsz? Furcsa. Zavaros vagy, Gábor. Simaagyu Gábor, zavaros vagy. Éhes vagy! Még éhesebb lehetsz, mint én! Gábor: A korosmárosnőt mondtam. Tamás: Mindig a sima agyról prédikálsz. Megmutatni pedig nem tudod, hogy milyen az! Ugye nem tudod?! Gábor: A korcsmárosnéról beszéltem. Tamás: Pedig tudhatnád, hogy volt kedvem a munkához. Bányába is akartam men- komolyan gondoltam. Soha sem kérdezted, hogy mért vagyok veled! Barát vagy te? Nem érdekelt Mi is érdekel téged? Evés, ivás, evés, alvás. Ronda nők, akikkel nincs sok baj. A nők utánadnéznek, ezt tudod. Izgatsz, ingerelsz, a rostjaimat vagdosod. Gábor: Ne hidd Tamás.., Tamás: Nem azt kérdezed, hogy inért vagyok nyomorult A nők után&daóznek! Egyszer már meg is akartam mondani mindent neked. Akkor is életről kezdték Áradoztál, öklendezted az éhes ember egyforma, undok gondolatait. A nők utánadnéznék, ennyit még tudsz. De arra már nem vagy kiváncsi, hogy én mért nem nézek utánuk! Persze, ez semmi. A szakácsnőt én nem tartom a legmagasabb nőt eszménynek, tudod-e? Sokkal simább az agyad, mint magad is gondolnád. Ez bizonyos, ez tat egy már bizonyos, Gábor. Gábor: Jő, Ilyesmit már sokat hallottam tőled. Most csak mond meg, hogy mit üzensz a korosmérasnémik?Az Isten ne segítsen egy lépést innen tovább, ha nem szép asszony. Jószivü, húsos, igazán megfelelő asszony. Nagyon szeret, azt mondta. Mára választ vár. Mit mondjak neki? ... Értsd meg, hogy miről van szó! Ne légy nyakas... Értsd meg.. s Tamás (felugrik): Elég volt! Gábor: Buta vagy! Tamás (kiabál): Elég volt! Hallod? Mit gondolsz te rólam?! Gábor: Ne kiabálj! Hallom!.., Nézd. Olyan jő helyen lakik. Kint, a városon kívül. Három disznót hizlal. Gyerekei nincsenek, özvegy!... Gazdag!... Kőnyörgött, hogy beszéljek veled. Tamás: Elég! Látom, hogy enni akarsz. Mindenáron. A bőrömön, az élelem árán is. Ezt méltányolom. Éhes és simaagyu vagy. Szegény embert I Gábor: Javadat Akarom. Csodállak, szeretem u úri beszédedet De enni kell! Éhe* vagyok. Mért tagadjam?! Tudom, hogy te is aa vagy, csak erősebb vagy. Butaság tagadni! Tamás: Én sem tagadom. De az egészen más... Gábor: Hogy volna más? Nem lehet külön választani! Anélkül minden semmi volna. Tamás: Hallgass már ide. Nem tudlak tovább hallgatni. Annyira mindenki helyett beszólsz, hogy tovább nem bírom. Közvélemény vagy! A rejtett, eltagadott közvélemény. A város kifelé botránkozik, siörnyül- kődik, erkölcsöt mutat, de befelé igy ősinél, ahogy te ajánlod. így okos! így fizeti ki magát így oélhosvesetö! Élni kell! Móddal, mutatósán, őhrezvs kell élni. Lenézik, aki azt nem tudja igy csinálni. Lemosolyogjdk. Értsd meg, kétfajta közvéleményt teremtettek a maguk kényelmére. Ha értenél ahhoz! Ha elég tanult volnék, hogy érthetően tudnám előtted ei&épzeltetnl! Figyeld mégis, igy csinálják: Kifelé szigorú erkölcsöt mutatni. SzörnyüRiödni, utálni, elfordulni, elítélni, ha kell Befelé, mikor magunkról, vagy magunkfajta tisztátalanról van szó, az ügyességet, az életrevalóságot, a fondorkttosságoi dicsérni. A1 mindentéMozó, seegényeamar&dő, tőlük más lelket kiközösíteni. A hasonló szemetet, a szolidáris durvaságot, az etiketten pénsezomjat, a pénzes szerelmeket, a megbízást s a felpöf- feoest tisztelni, elismerni, bámulni. Nincs házi vászonban járó tt®st«í»%, mert házi vászonban Jár. Nincs kartooruhiban járó saüz, nínc* becsület cser koronán alól. De van tisztelet a kömyenoldódő ®ely emaLaéruhának, a gyé- •cántgytlrüs kezet mosni sem kell, nem látszik rajta a piszok. Nincs kedvesség, hizelke- dés a maga választott utón járó embernek ... Gábor: Sókat beszélsz. Tamás. Minek az?. Tamás: Minek? Értsd meg, őrült, hogy i tudni kell ezt! Nem az & 'fontos, hogy kibe- } szólni. Tudni k all Magamban tudni és nem j adni semmiért oda. Nem kérni a kanális elismeréséből; a* igaz dologért utálnak. A napon turul a botrámkozást Az álarcban botránko- zó&at sajnálni, A* álarc mögött fekély, piszok és ragályos, Igasrf erkölcstelenség van. A' tükörben önmagunknak mm merik megmutatni ezt a. fertelmet arcukat Egymás előtt is csak az álarcban mutatkoznak. Hallgass ide! A mi városunkban as orvosnak felesége volt. Hallgattak, rá, szép volt, előkelő, okos. Irányítottá a véleményeket Gyönyörűen tudott bot- ráüikozni. Cikkeket irt az újságba. Egy tiszta, igazságos leány megölte magát miatta, mert fertelme® rondaságekat terjesztett róla s egy tiszta, igazságos fiatalemberről, ő terjesztette, aki az ura pácienseit akkor fogadta a legszívesebben, amikor az ura nem volt otthon. A honoráriumot is felvette ezekért a látogatásokért. Egész kis összegeket, húsz koronát kért... Gábor; Az ura bizonyosan nem adott neki eleget Tamás: Ne szólj 1 Én se bántanám, nem bánnám, látszatra sem akart a botráhkozók közé szegődni, mindenki csinálja azt, amit akar, de ez a nő, ez az alattomos, lelketlen állat a halálba kergette azt a lányt. Aki tiszta, jő és Igazságos volt... Ezt tette ... Gábor: Tamás! Ne haragudj, megkérdem, az a lány. és te ... Tamás: Nem! Ne szólj! Nincs értelme. Szédültem, nem kell nagyítani. Éhes vagyok. Gábor: Ugye? No látod? TanüLa: Igen, borzasztó éhes vagyok. A fagyökeret megenném. örülsz neki? A vasat megenném. Csontot, cipőtalpat, patkószeget rágnék. De ide hallgass! Lassan, lassan szeretnék jóllakni. Ide hallgass. Tudod, hogy nem taníttattak. Magamtól tanultam, könyveket olvastam. Közben testi munkát végeztem, kenyeret kellett kézzel keresnem. Másra kevés időm- maradt. Pedig ahhoz rengeteg idő kell. Lassan, nagyon lassan lakik jól az ember esze. Sok év kell hozzá, naponkint sok idő. Mindig éhes maradtam ... Gábor: Most már másról beszélsz. Elfordítottad! ... Taraás: Mindig éhes maradtam. Az észt évekig kell táplálni, csak álkor van eredménye. Nem úgy van, mint a testi ételnél. Azt egy félóra alatt magadba tömheted s akkor egy ddrabig nyugodt vagy ... Gábor: Most már egészen másról beszélsz, Tamás!...—-• \ ŐK Ők a kalapácsot, kaptafát Is tették s most hetykén sétálnak. Suhantok, tanoncok, nagy mesterle gény eh, vidám ne dté-vették. Fütyülnek uj hajra, feledik a régit: szivükből nagy-ssirmu májusfák fakadnak, piros kamasz-álmok nőnek fel aa égig,,. Piros májusfákon méhraj legelészik: gyémánt csülag-méhek, arany hold-királynő ... Földet édesitni ontja mind a mézit „., Arany hold-királynőt csoda-nézőn nézik... Hej, micsoda bietos lábuk lendÜlése, míg a tavaszi éjt. teiefütyör észikf Én is itt járok a féloldali járdán, mint egy idetévedt más-országi vándor, otthagyva magányom: titokzatos zárdám ... Én is téglát hordtam.a Titkos torony 'épül évezredek óta: emberségünk szörnyű bábel-tomya épül agyvelőből, vérbül... Igrieeh próféták, bölcselők, művészek malternak agy velőt, téglának sziveket hordanak — * nem tudnak alkotni egészet.. Soha se lese készen, eohs se Üss készen! Makacs őrülteknek való időtöltés! Ember ember szavát nem érti egészen! Ért is téglát hordtam,.-. lMaradj íróasztal Hol ae én májusfám? Ki lopta ki magját? Hol van as én füttyön\ amely megvigasztal: Hint a magam hőse saját regényemben, úgy megyek kimérten. Valktmi sejtelem sötétUkt felkőzik, fenyeget szivemben. órák és vekkerek, rubrikák, törvények szabályozzák léptem. Mégis botorkálva, felszeg lábbal megyek jövőnek, holdfénynek .. ők csak vannak. Mennek. 'A holdjukat nézik. Piros májusfájuk felkacag szivükből s vüág-édesitni ontja szirmát, mézü.,, 'Mécs László.
