Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-04 / 101. (1139.) szám
1926 május 4, kedd. 'A'KAíúAW * ÍAtíKAÍt-hiiRiiAe Ujnázy Lászsé utoisó útja Hozzászoktunk ahhoz, hogy julius és augusztus hónapokban csillaghullások vannak. A ragyogó csillagu nyári éjszakában is döbenettel állunx meg, ha az égbolton egy-egy csillag „tisztulását", hullását látjuk, annál inkább hal el ajkunkon a szó, ha a tavasz ébredésében, a természet újraéledésében egy teli élet, egy munkásélet hull le. Ujházy László a magyar őserőnek, a magyar tölgynek volt disznövése, kit az uj idők viharai csapkodtak és támadtak ugyan, de a tölgynek ereje az édes anyaföld tápláló mélyében vert kitép- hetetlen és megingadhatatlan gyökereket és a viharok soha nem birták meghajlítani, megalázni. A múlt vasárnap már tele reménységgel nézte a körülötte felfakadó tavaszt és mire másnap az áldásfösztő nap tele tányérával ráeresztette termelő erejét a szomorú földre, nemes lelke itthagyta ezt a bűnös és annyi bajjal tele földiekét. Halálának hire mélységes és igaz bánatot, fájdalmat tépett fel mindenfelé, hol a magyar jövő a magyar sziveket foglalkoztatja. Temetése szerdán, e hó 28-án ment végbe az ősrégi budaméri parkból, hová elzarándokoltak barátai, tisztelői, gazdatársai, baj társai, ott voltak a falvak népei, akik rajongó szeretettel szerették azt a magyar urat, aki a föld népével egyformán szerette az ősi rögöt. A ravatal a parkban volt elhelyezve és a koporsót a koszorúk erdei bontották el, a pompázó tavasz minden virágjaival. A temetési szertartást Gönczy Gábor kassai, Iiozár vajköczi református lelkészek és Baloghy Farkas budaméri ev. lelkész végezték. A temetésen a gyászoló családon kívül ott voltak többek között a következők: Bujanovics Gyula, (br.) Ghillányi Imre id. és Ifj. (br.) Schell Nagyidéról, (gr.) Brandis Kelemen, dr. Polinszky Béla, Várkoly Elek, Richtár- csik Gusztáv budaméri plébános, Lipták István, Leukánics János plébánosok, Langsch Róbert, Tost Barnabás prépos-plébános, Schuster János, dr. ’Aranyossy A., György Samu, Schwartz Izsó, Herz Frigyes, id. és ifj. Meliorisz, dr. Körtvélyessy, Semsey József, Lauer Vilmos, Szepessy János, Ar- dő Alfréd, Ghillány Géza, Pillér Arthur, Fekete Béla, a Keletszlovenszkói Gazdák Szövetkezete részéről Zahler Ernő, Glüok Lajos, Dombrády Viktor és mások. A szertartást a vajkóczi ref. egyházi férfiénekkar nyitotta meg „Tebqnned bíztunk eleitől fogva" kezdetű bús akkordu énekkel, amely után Gönczy Gábor kassai ref. lelkész mondotta el magas szárnyalásu halotti beszédét. Az emberi élet sorsa — mondotta — Istenhez van kötve és ha egy élet kidől, csak az árnyék tűnik el, a sugár marad, az világit tovább. Az elhunytban sugárzó nagy lélek lakozott 8 a keleti keménység a nyugati finomsággal párosult benne. A délceg katona, a világ vihara után megállt ősei kúriájában és nagy dolgok foglalkoztatták lelkét, amelyek elseje dolgozni az ősi földért, amelyet rajongásig szerétéit. Gönczy szép beszéde és Baloghy Farkas ev. lelkész éneke után Bujanovics Gyula sárosi földbirtokos lépett a ravatalhoz. Beszédét azzal kezdte, hogy temetni, búcsúzni jöttünk. Erős, hatalmas pillér hullt össze, veszteségünk nagy és pótolhatatlan. Az elköltözött férfias akarással volt tele és tudott dolgozni. A tenniakarás nem szalmatüz volt nála, de férfias erejének teljes odaadásával dolgozott a közért. Nemes és finom gondolkodás késztette a jóra. A nobile officium nem fény volt nála, de igazi kötelességérzet és teljesítés. Az ő soha nem csüggedő lelke még a kétségbeesés óráiban is fenntartotta bennünk a reményt, ő hitt a jobb jövőben és az ő hite élesztett minket. S ez a nagy hitű, s teljes reményű férfiú eltávozott és halála is olyan volt, mint élete. Mint erős tölgyet a villám, váratlanul sújtotta le. ő már megbékült, elvesztése nagy űrt hagy sziveinkben, de szelleme, hite meggyőződése élni fog közöttünk és emlékét szeretettel fogjuk őrizni. Bujanovics Gyula beszéde alatt szem nem maradt szárazon. Újra felzokog az énekkar, amelynek szomorú akkordjai után a gazdaság földresujlott alkalmazottai zokogva viszili drága jó uruknak porhüvelyét az örök nyugvóhelyre, a családi sirboltba, amely előtt Kozár vajkóczi lelkész mondott még utolsó imát és a drága halott felett bezárődott a kripta nehéz ajtaja. Megtalálták Keops fáraó anyjának sirját A Hawaxd-egyetemi expedíció Gizeh mellett végzett ásatásai alkalmával az egyik királysírban egy ala'bástromszaTfcofágra bukkant, a benne eltemetett személy kilétét azonban a legteljesebb homály fedte. Néhány hét előtt az expedició köréből az a hir terjedt el, hogy az ismeretlen királyi múmia Kufu (Keops) fáraó édesanyjának az évezredes földi maradványa. Ezt a híradást most megerősítették. A sírban talált test hátán ugyanis egy ébenía- diszitményt találtak, amelybe arany hieroglifek voltak beillesztve. E hieroglifek szövegét sikerült rekonstruálni és igy fejtették meg a talányt. A hieroglifek négy azonos jellegű sorból állottak és olyan felírást foglaltak magukban, amely egy királynő címeire utal. A királynő a felirat szerint egy király anyja, egy király felesége és egy király leánya volt, tehát a legnagyobb rangot és állást töltötte be, melót ebben a korban egyiptomi nő elérhetett. A négy hieroglif sor mindegyikének a vége törlődött és elmosódott volt az ébenfának évezredeken át történt megrongálódása következtében. Mindössze néhány rmon csak. hogy az utolsó két sort is el tudták olvasni, amelyek utolsó szavai Hetepetheresz királynő nevét említi. A királynő Huni fáraó leánya volt, aki Szeneferu fáraó közvetetten elődje volt Egyiptom trónján. Ez az utóbb említett fáraó lett a királynő férje és a kettőjük házasságából származott minden valószínűség szerint Kufu fáraó. A királynő a harmadik dinasztia régi királyi családjának utolsó sarja lehetett s virtuális öröklési joggal bírt a fáraók 'trónjára, ami abból is látszik, hogy a negyedik dinasztia királyai a trónhoz való igényüket az ő öröklési jogára alapították. Kufu fáraó legöregebb leányát szintén Hetepe- theresz-nek hívták, kétségkívül nagyanyja után. Egyiptom egyik legnagyobb főnemeséhez ment férjhez s vele együtt temették el később, mintegy száz méternyire keletre nagyanyja sírjától. A világ feminista társadalma bizonyára nem kis érdeklődéssel várja, hogy a nevezetes ősasszonyról minő nagy dolgokat fog még kideríteni a tudományos expedíció. Szivgárdista nagygyűlés Komáromban Kétezernél több iskolás gyermek felvonulá sa — Megkapóan szép látvány — A komáromi katolikusok nagy ünnepe — Saját tudósítónktól — Komárom, május 3. Páratlanul szép ünnepség színhelye volt ős Komárom városa május elsején, mely az idei vörös májust fehérré varázsolta. A délszlovenszkói szivgárda alakulatok gyűltek össze vezetőikkel Komáromban, hogy megállapítsák munkájuk programját a jövőre nézve és seregszemlét tartsanak ezen gyönyörű vallásos erkölcsi alapon nyugvó intézmény felett. Az első megmozdulás impozáns méretekben zajlott le és ünnepi külsőt adott a városnak. A megérkezés A szivgárdák nagygyűlésére körülbelül ezer iskolás gyermek megjelenésére számított a komáromi rendezőbizottság, melynek élén Lestár István hitoktató segédlelkész, M. Fekete Eugénia, az irgalmas nővérek főnöknője és Vaskó Imre, a Majláth-iskola igazgatója hetek óta buzgó tevékenységet fejtettek ki- Számításaikban csalódtak: éppen kótszerannyi szivgárdista érkezett. A komáromi gárdisták, a fehérsapkás és tollas leánysereg és a bársonysapkás darutollas fiusereg már reggel 9 órakor kivonult a pályaudvarra, mely zöld gályákkal festői módon fel volt diszitve. A 10 órakor befutó pozsonyi vonatról ezernél több gárdista száll le, csak úgy ontja a vonat magából a gyermeksereget, mely katonás sorban áll. Éppen igy a gutái és érsekujvári vonatok is. Kétszáz kis torokból felhangzik az üdvözlés: — Jézus szive! Vezényszóra, ütemesen csattan fel a válasz: — Jöjjön el a te országod! Fél tizenepre a menet felsorakozik a vasúti sínek közt. Gyönyörű rend, fegyelem. A menet A komáromi szivgárda nyitja meg a menetet zászlóval Vaskó Imre igazgató és Leh- ner József tanitó vezetése alatt. Az első táblán a gárdisták jeligéje: Jézus szive, jöjjön el a te országod! Azután sorban fehér jelzőtáblákkal következik Pozsony, Léva, l)u- naszerdabely, Ógyalla, Bagota, Somorja, Guta, Vágkirályfa, Vereknye, Szunyogdi, Bátorkeszi, Pozsonypüspöki, őrsfalu, Ekel, Nagymegyer és más községek szivgárdista csapata. A püspökiek apró, . szivekkel díszített kis zászlócskákat visznek. Zeng a gárdisták indulója és a házak ajtajai megnyílnak, az utcákat ellepi a kiváncsiak serege, amint kétezer gyerek hangos nótaszóval vonul fel a város főutcájára, a Szent András főtemplom elé, ahol a templom kapujában Majer Imre dr. bólai apát, pápai titkos kamarás, a komáromi kis- szeminárium rektora nagy papi segédlet élén áldást oszt a gárdista seregre, mely ezután a templomba vonul be vezetőivel együtt és pontifikális nagymisét hallgat. Majer Imre dr. apát üdvözlő szavaival kezdődik az isteni tisztelet és Hladik Ágoston rövid, de tüzes és gyújtó beszédével zárul, aki a kétezer kis szivgárdistát valósággal fascinálja szavaival. Az ebéd Nagy gond volt ennyi kis gyermeket ellátni ebéddel és elhelyezni. Komárom ösz- szes iskolái: a főgimnázium, a katolikus fiú- és leányiskolák, a községi elemi iskolák, a Katolikus Leányegylet szinte zsúfolásig megtelik kis vendégekkel és hangosak az örömtől. Boldogan bontogatják a hazai elemózsiát, melybe szivük melegét is belecsomagolták a szülők és lakmároznak a kis emberkék, meg egy kicsit pihennek. A gárdavezetők értekezlete Délután 2 óra után megkezdődött a gárdavezetők értekezlete, melyen Majer dr. íipát elnökölt. Résztvettek: Palkovich Viktor esperes volt nemzetgyűlési képviselő, Msgr. Tyukoss Ev. János pápai káplán, Ja- nics József, Marczy József esperesek, Szalva Dezső, Benye Ferenc plébánosok, Bayler István, Sinkó János, Lestár István, Király József s. lelkészek és Hladik Ágoston előadó, a komáromi, lévai pozsonypüspöki irgalmas nővérek, számos katolikus tanitó és lelkész. Keletszlovenszkói Listyák Jenő kassai segédlelkész képviselte. Résztvettek még Nagy Dezső pozsonyi mérnök és számosán a város notabilitásai közül. Hladik előadó bejelenti, hogy a --zivgár- da alapszabályai jóváhagyást nyertek és most hagyják el a sajtót. A szivgárda nem egyesület, hanem a katolikus iskolák kebelében működő valláserkölcsi célú intézmény. A pozsonyi központtal való érintkezés fontosságára és az Uj Szív gyermekrovatá- nak felkarolására mutatott rá az előadó, valamint a szervezési munkálatokat fejtette ki nagy tetszés mellett. Lestár István komáromi vezető indítványt tett, hogy az egyházmegyei főhatóság utján keresse meg a nagygyűlés a szlovénekéi püspöki kart, hogy rendelje el a katolikus iskolákban a szivgárdák megszervezését és a lelkészek és tanítók ez irányú tevékenységét az egyházi tanfelügyelők utján ellenőriztesse. Az indítványt elfogadták. Az értekezlet elhatározta, hogy Pozsonyban vándor előadók részére tanfolyamot rendez a központ és felhívást intéznek az Összes iskolákhoz az egyöntetű program és módszer alkalmazása iránt. Tyukoss János esperes indítványára minden évben kongresszust tartanak és a jövő évben Pozsonyban tartják meg azt. A határozatokat a nagyszombati egyházi főhatóságnak is bemutatják. A diszgyülések Mivel a Legényegylet terme csak ezer főnyi nézőközönség nefogadására elégséges, a diszgyülést kétszer kellett megtartani a gárdisták számára. Fele az előadáson volt, fele pedig a vezetőkkel a várost tekintette meg. A gyiszgyülés Maczalik Mariska üdvözlésével kezdődött, utána a gárdista induló: Fegyverben a Sz v gárdája... narsnnt fel ezer ajakról. A kongresszus tagjait Riszdor- fer Feri üdvözölte talpraesetten. A komáromi katolikus iskolák 100 tagú énekkara Thern: Dalünnepen cimü karát adta elő Loh- ner József karnagy vezetése alatt. Majd Hladik Ágoston, az Uj Szív szerkesztője és a szlovenszkói szivgárdista központ igazgatója tartotta meg lelkes és gyönyörű beszédét, melyllt viharosan éljeneztek a kis hallgatók. Több ének és szavalati szám után Az első iskolanap c. kis vígjátékot és az Aquila c- drámát adták elő a komáromi szivgárda tagjai pompás és gördülékeny előadásban és zene-ének hangokra disztornázást mutattak be igen nagy tetszés mellett. Hatásos élőképek fejezték be a díszelőadást, mely felejthetetlen benyomást tett a hallgatóságra. A visszautazás Délután Öt órakor ért véget a Katolikus Legényegyletben a díszelőadás és a sziv- gárdisták csapatokban indultak ki a pályaudvarra. Hat óra után indultak el három irányban a vonatok, melyeket zsúfolásig megtöltöttek a gárdisták, akik egy felejthetetlen szép nap emlékét szivükbe zártan indultak el hazafelé. A szlovenszkói szivgárdista mozgalomnak legnagyobb napja volt a vasárnapi, mely egyúttal fordulópontot is alkot a mozgalom történetében. Az ifjúsági mozgalomra döntő jelentőségű napon ismerték fel ennek erejét és jelentőségét vezetői és megalkották a jövő munkájának gazdag programját. A keresztény erkölcs és a vallásos nevelésnek ez a fontos támasztéka nagy jövő előtt áll és jelentősége lebecsülhetetlen a jövő magyar társadalmára nézve. Nagy előkészületek az ezévi szokolista kongresszusra v. Prága, május 3. A szokolista országos szövetség nagybizottsága kétnapos tanácskozást tartott Prágában, amelyen a VIII. nagy szokolista kongresszus előkészületeiről tárgyaltak. 1500 szakember késziti elő ezt az óriási kongresz- szust és az eddigi tervek szerint 102.314 személy fog résztvenni egy moldvai jelenetben a folyóparton és a folyón. . A kongresszuson Európa' valamennyi államának szlávjai képviselve lesznek, azonkívül Amerikából, Ázsiából, sőt Afrikából is jelentkeztek már vendégek. Junius 29-én 25.000 szokolista növendék vonul fel Prágában, julius 6-án pedig 50.000 felnőtt szokolista. Ez alkalommal különös nagy ünnepeltetésben részesítik Húsz János emlékét az Altstaedter Ringen. A nagy ünnepélyek julius 4, 5, 6-án lesznek és ezeket egy nagy felvonulással fejezik be, amely alkalommal a szokolisták tisztelegni fognak a köztársasági elnök előtt. Az elnök elsősorban megszemléli az ifjú szokolistákat az AR- staedter Ringen, julius 5-én a várban jelennek meg az elnök előtt a szokolisták, amely alkalommal beszédet, intéz hozzájuk az elnök és egy zászlót nyújt át nekik ezzel a felírással: „A szokolistáknak — T. G. Masaryk.“ Az elnök lóháton elmegy a szokolista stadionba és végignézi a prágai felvonulást is. Szervezkednek a szlovák „nelzisták*4 Pöstyén, május 3. Tegnap délelőtt ülést tartottak a Royal- s,zálloda termében az úgynevezett nelzisták. A nelzisták azok a szlovák tisztviselők, akiket állami szolgálatba nem vettek fel. Ezt a szervezetet Sivák szlovák néppárti képviselő és Janik szenátor vezeti. Az ülésen hatvan delegált volt jelen, akik elhatározták, hogy statisztikát álitanak össze a szlovák nel- zistákról és azon szlovenszkói hivatalokról, amelyekben e\ i eseh hivatalnokok. vannak alkalmazva, akiknek nincs meg az előirt kvalifikációjuk. Továbbá elhatározták, hogy egy memorandumot készítenek és nyújtanak majd át Szlo- venszkó miniszterének és a kormánynak, amelyben követelni fogják, hogy az állami közigazgatásban Szlovenszkón szlovák hivatalnokokat alkalmazzanak. A nelzista szervezet ehnökéül Legény volt jegyzőt, tikárnak pedig Sulent választották meg. Ifjiisági mozgalom Hitvallásunk A főiskolás cserkészek veoeiője Írja ezeket a sorokat „A Mi Lapunk" cimü ifjúsági folyóirat májusi számában. A cikk a fejlődő szlovenszkói ifjúsági mentalitás hü kifejezője. Az iskolai csalóka észtudományok zsarnoki hatalma megtört rajtunk. Érző és létekből látó uj emberek vagyunk, akik a hit, az erdőadta Isten örök igazságu fényében indulunk a minden eddiginél csodálatosan szebb jövő felé. A dogénak, a rácsok, a formák és rendek szolgaként kullognak utánunk, mint munkás akaratunk, talpraesett életrevalóságunk csatlósai. Az uj nemzedékben megliitesedett az élet. Az uj fiú nem a véges észből, hanem a végtelen lelkiségéből teremti meg magának a minden ok és okozatok végső láncszemét: az égigérő ideált. ígérünk magunkból, mert ifjúságunk éld igaz egészség. Természetesen egészíti ki egy* mást berniünk a munkát szolgáló tudás és a munkát parancsoló lélek. A munkában pedig sok vér és kemény hús vagyunk. A munkaterünk: a népünk. Más nem dolgozik a magyarságért, ha mi nem tesszük meg. Magyarságunk száz alakban feszülő munka megtántoritha- tatlan javító akarat, ezer intézkedés és indítás. Gondok és eredmények. Magya r munkánkban az örök emberi egység, a százszorosán széjjelszakgatott és csakazértis élő egy emberiség boídog haladásának vagyunk a hivő dolgozói. Soha, soha meg nem tagadjuk Krisztust! Nem ismerünk gyűlöletet, csak végtelen és teljes szeretetet. Ha harcolunk, a szerétéiért harcolunk. Népünket ezer veszély között is kitartó munkássággal gondozzuk, de megvédjük magunkat a belsőnk állatiságától is. Nem rugaszkodunk el önző bűnné, mely el- taszitja magától az egyetemes szép vágyakozásokat. A nagy megszorongattatás uj magyar indulóra ad lehetőséget. A bajbaroskadt nemzet bennünk éled tavaszi öntudatra és az uj korszak nekünk adatott. Az öregek furcsa egyoldalúságaikból örömöt látnak bennünk, mert az uj fiatalságban mindenki megtalálja a magáét. Végtelen társulással uj életre tátott barázda: lényegünkké szedjük a százfelé gördülő magyar erőket. Minden érték épitő egy-hata- lomba magasztosul össze bennünk. Nálunk nincsenek pártok és kicsinyességek. Szabadján gondolkozhatik mindenki és alkothat magának világmagyarázást a tehetsége szerint, de a munka: magyarságt a cél: az emberiség, az erő: a szeretet, az ut: az Isten. Ebben megegyezünk. Nyolc esztendős ijedt tanácstalanság után egy uj viszonyokhoz termett uj nemzedék döngeti jussát az élet kapuján. Nem kapaszkodunk a régi szalmaszálakba, hanem uj alketásvágy akaratos izmait hozzuk magunkban. Zengő májusi forradalom vagyunk, igazi forradalom, inért nem a bolondos utcán, hanem belső biztos magunkban suhogtatjuk a nagy javító pörölyt. A cserkészek erősek, mert biztosak. Az erőseké a vezetés. A cserkészek jó vezetők, mert bennük a legtudatosabb az uj eszme. A cserkészek az egészséges uj útra hívják a köztársaság egész magyar ifjúságát. Testvérek! Diákok, ifjúmunkások és falusi fiuk! Ttt a hatahnas indulás! Gyertek, tégy; ak hitvallást: hiszünk a jövőben, g tiszta férfiakban, munkás ma nyár emberekben, akik a. krisztusi, testvériség lelkes katonái. *■ Kessler Edgár.
