Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-23 / 117. (1155.) szám
A világ leggazdagabb emUere Rockefeller pályafutása a tasaonckortól a petróleumkirályságíg Tötvéneii feljegyzések a modern Amerika kialakalásáaak korából VII. „Boldog voltam, hogy a magam ura lettem*4 1928 május 23, vasárnap. KBtaMEBBgSBHaBgBWWMSilWWi^—a— Az az utca, amelyen « fiatal Clark é* Rockefeller en gros bizományi üzlet üzletUo• lyiségei voltak) ma má’’ régen nincs meg. Az öreg házakat lerombolták és helyükbe pompás palotákat építettek. Egyelőre azonban még nem is igen beszélhetünk, mert üzlethelyiségünk tulajdonképpen csak egy egyszerű szerény irodából állott, amelyben csak két íróasztal, egy pénztárszekrény és egy kis asztal volt. Az irodai személyzetet egyetlen alkalmazott képviselte. Rockefeller vezette a könyveket és igazgatta a pénztárt, az egész pénzügyi vezetés és kezelés az ö dolga volt. Clark maga pedig a tulajdonképpeni üzleteket kötötte, azaz vásárolt és eladott. A cég ajtaján egy kis bádoglemezen volt a cégtulajdonosok neve. Az üzletben a legszigorúbb takarékosság uralkodott, márcsak azért is, mert ebben az időben hitelt nagyon nehezen lehetett kapni s különben sem voltak még elkényeztetve. A leveleket például másodszor is tisztán leírták, mivel a kopirozás akkor még luxusszámba ment. Szőnyeg és karszékek sem igen voltak a kis irodában. Még megbatározott munkaidő sem volt. A főnökök és az alkalmazott reggel hét órakor megjelentek az üzletben s ott voltak rövid déli szünettel egész késő estig. Sőt, hogyha szükség volt rá, még az éjjeli órákban is. Bár ebben az időben nem voltunk éppen mntesek a gondtól — mondja Rockefeller -— talán ebben az időben volt legboldogabb az életem. Mondhatulianul boldog s büszke voltam, hogy a magam ura lettem. Természetesen magunknak tartozunk felelősséggel és bizony néha fél éjieken keresztül nem tudtam aludni, mert azon töprengtem, hogy vájjon Clark és én nem követtünk-e el valami hibát Mi ketten mindenben harmonizáltunk, bár gyakran voltak közöttünk kisebb nézeteltérések különösen az üzleti módszerek között. Határozottan azt mondhatom, hogy bár fiatalabb voltam üzlettársamnál, mégis sokban felülmúltam öt. Amig Clark gyakran habozott, hogy egy és más üzletbe beje feg- jon-e, azzal az indokolással, hogy hátha nem bírja el szerény üzletünk keretei, én kivétel nélkül minden egyes esetben az üzlet megkötése mellett foglaltam állást, nehogy egyetlen alkalmat is elsza- lasszunk a kezünkből csak azért, mert nincs hozzá elég bátorságunk. Clark legtöbbnyire csak azzal érvelt, hogy pénzügyileg nem vagyunk elég erősek. Viszont ma meg kell állapitanom, hogy nagyon gyakran neki volt igaza. A fizika megállapítása szerint a sugaraknak kétféle lényegileg eltérő fajtájuk van. A sugarak egyik fajtája, mint a fénysugarak, rezgési folyamatokból áll, mig a mások fajtája, mint a kathodsugarak, kicsiny, nagy sebességgel tovalökött testecskéfcből. A sugarak második fajtájához tartoznak az úgynevezett Alpha-sugarak s a Kanal-sugarak, amelyeknek részei atommagvak, mig a már említett kathodsugarak elektronokból állanak. (A kémia tanítása szerint az atom szerkezete egy mikrokosmos. Az atom épen úgy, mint a nap- redszerünk, egy központi napból, a pozitiv töltésű atommagból s a körülötte nagy sebességgel keringő negatív töltésű elektronokból áll.) A Béta-sugarak is, amelyeket rádió-ak- tiv anyagok bocsátanak ki, elektronokból állanak. A Béta-sugarak rádió-aktiv hatását — mint ismeretes — orvosi célokra használják fel. Hogy ez nagyobb mértékben elérhető legyen, szükséges volna, hogy a Béta-sugarakat mesterségesen, vagyis az igen ritka és igen drága rádidaküv anyagok felhasználása nélAz üzlet elég jól indult Több ajánlatot kaptunk, mint amennyire számítottunk. Mindjárt az első évi forgalom összege nem kevesebb, mint 500.000 dollárt tett ki. Ha elárulom, hogy egész üzleti tőkém mindössze 4000 dollárt tett ki, rögtön kiviláglik, begy nemcsak hogy bátran, de vakmerőén sefteltünk. Ami nekünk legjobban hiányzott, az minden bizonnyal az üzleti tőke volt Pénzt szerezni abban az időben még igen nehezen ment. Kölcsönt leginkább azért nem tudtunk szerezni, mert nem volt semmi fedezetünk. Abban az időben bankok, vagy privát tőkések még nem voltak és legkevésbé nekünk nyújtottak volna bitóit ha lettek volna is. A kis bankoknál többször kopogtattunk, de leggyakrabban eredmény nélkül. Én jártam a bankokba. Nagyon lealázó volt köuyc- rögni és leggyakrabban elutasítással visszatérni. De nem vesztettük el kedvünket. Egy szép napon váratlan szerencse mosolygott ránk. Felkerestem Mrs. Handyt, apám egyik barátját, egy kis bank igaz- l gatóját, aki nagyon szívesen fogadott. kül állítsák elő. Magában véve ebben semmi újság nincsen, mert hiszen a Röngten-csőben Beta-sugarak képződnek, csakhogy ezeket a csőből nem lehetett kivezetni, a cső üvegfalán nem hathatnak keresztül. Azok a kis ércablakocskák, amelyeket az üvegfalon kísérietképen alkalmaztak, nem vezettek eredményre. Újabban Coolidge amerikai fizikusnak sikerült olyan ablakocskát alkalmazni, amely átengedi a sugarakat. Coolidge egy 8 cm. átmérőjű s a milliméter 40sik részének vastagságát elérő alumínium-ablakot rakott a csőre. Hogy azonban eredményt érjen el, 70.000 volt feszültségre volt szüksége és csak 250.000 volt feszültség mellett ért el 46 cm. távolságot, vagyis ennél a feszültségnél 46 cm.-nyire az üvegcsőtől a Beta-sugarak kimutathatók voltak. A sugarak hatása rendkívül erős. Rövid időn belül a ricinus olajat szilárd testté változtatják, a sárga nyerscukrot megfehéri- tik s már egytized másodpercnyi sugárzás után az állati szövetben égési jelenségek állanak elő, illetőleg a csirák elpusztulnak. Most már cseppet sem vigasztaló az a gondolat, hogy valamilyen távolfekvő égi testnek eszébe jut, hogy ilyen veszélyes sugarakat lövöldözzön a földre. Ez minden élőlényt elpusztítana, borzad vissza a fantázia s valóban lény az, amint Millikan a közelmúltban megállapító!' ta, hogy a világűrben esak úgy vibrálnak ezek a gyilkos sugarak. Ezek azonban nem testecskékből álló sugarak, mint a Beta-sugarak, hanem rezgési folyamatokból álló sugarak csoportjába tartoznak, amelyek rendkívül rövid hullámhoezu- saguak és az organizmusra vadé hatásuk sokkal erősebb, mint a Röntgen- vagy Gammasugaraké. A ü,oüÜ4—0,0008 mm. hullámhosszúságú rezgéseket mint fényt kapjuk, a jóval kisebb hosszúságú rezgések az ultraviolett sugarakat adják, ezeknél is kisebb hosszúságúak a Röntgen-sugarak, majd a Gammasugarak s végül 0,0000000004-0,0000000007 mm. hullámhosszuságuak a veszedelmes Millikan-sugarak. Újabban Kolhörster német fizikus foglalkozott behatóan s eredményesen ezekkel a sugarakkal. Rendkívüli áthatolási képességük van, amig a legerősebb Röntgen-sugarak csupán egy cm.-nyi vastag ólomlemezen hatolhatnak át, a Millikan-sugarak az 1,80 méter vastag ólomlemezt is áttörik. Ezek a sugarak keresztül-kasul szelik a világűrt s minden organikus szervezetet szétromboló erejükkel már rég megsemmisítették volna az emberiséget, ha közvetlenül a föld felszínére juthatnának. Azonban áldóan. védelmez bennünket a 150 km. vastagságra becsült légburok. A gondviselő gondoskodott arról, hogy a sugarak abban a pillanatban, mikor idegen testtel jutnak érintkezésbe, a mi esetünkben a levegő molekuláival, lágyabb sugarakká, vagyis nagyobb hullámhosszúságú sugarakká alakulnak át. Mivel pedig a sugarak fiziológiai hatása a növekvő hullámhosz- szusággal csökken, a Millikan-sugarak úgy jutnak le a földre, hogy semmiféle élőszervezetnek nem árthatnak. A Millikan-sugarak keletkezésének módját a tudomány még nem ismeri, de azt gondolják, hogy a távoli világtestekben végbemenő hatalmas atomátalakulások hírnökei. V. Z. dr. ( A világűrben gyilkoló erejű sugarak cikáznak Poéta és az asszony Irta: Bozzay Margit. Az asszony ébredezett. Karcsú, finom, fiatal teste még jóeső lustasággal simult a párnák közé, de az agya már tisztán, világosan működött és pillanat alatt számot adott magának az elmúlt este eseményeiről. Látta a férfit ... A kigyult szemű, lá- zasarcu férfit, aki ott vergődött a lábainál s akinek a szárazra szikkadt ajka szüntelen ezt susogta: — Istennőm . . . egyetlen . . . gyönyörű istennőm — Újra látta, hogy a keze reszketve siklik végig a ruhája selymén s hogy a szája eszeveszett gyönyörűséggel zuhan a hosszú direk- toin ruha alól kivillanó karcsú lakkcipőre. — Szegény ... — mondta pillanatnyi sajnálkozással, de érezte, hogy ez a sajnálkozás nem a szivéből jön s hogy csak az ajka mondja. Az ajtó habos, fehér függönye megleb- bent. A szobalány lépett be a reggeli postával. Az asszony szeme vógigsiklott a borítékokon, de nem tépett fel egyet sem. Végre, az utolsónál megállt. Megforgatta az ismeretlen, idegen írással írott nagy, fehér borítékot és kíváncsian felnyitotta. Mikor az aláírást meglátta, két karcsú, fekete szemöldöke magasra húzódott a homloka fehérségébe. Félre akarta dobni, de azután mégis olvasni kezdte. * * Drága asszonyom! Körülöttem tombol az élet, a csók, a zene s a villanyfényes nagy teremben fehér- váüa nők várják a simogató férfitekintetet. S én ... itt a tombolásban és a fehérvállu nők közt — magának írok levelet. No kacagjon ki — igazat írok — Ma délután betévedtem Diana Istennő szalonjába Egy puha, illatos, hangulatos terembe ahol az Istennő arcát hordta minden virág s az ő egyéniségét lehelte ki minden bársony és minden csipkefodor — Az Istennő egy p ami ágon feküdt és karcsú finom testén úgy omlott el a selyem, mint m. égen a Mrinyfellegek. Kis asztalka állt előtte s miután leültetett, egy átlátszó kristálycsészét tolt elém. Azt hittem, tea van benne — Tea? Most már kacaghat, asszonyom — A csészében ambrózia és nektár volt — Soha, soha nem ittam még — mégis nyomban megismertem — Harmatos virágok kely- heből gyűjtötték össze őzbokáju, karcsú erdei nimfák az Ida hegyen. Fellengős vagyok? Mosolyog? Csak mosolyogjon a Maga fenséges, királynői mosolyával. Csak mosolyogjon, de egyúttal mondja meg azt is, hogy hogyan fejezzem hát ki azt a sok érzést, azt a sok csodát, amellyel Diana Istennő szalonjában te- Jitve volt minden tűnő, minden múló és mégis örökké való pillanat — Ne válaszoljon, drága Asszonyom — Ne válaszoljon, mert úgysem tudna válaszolni. Inkább várjon. Hadd mondjam tovább. Mikor a kristálycsészét a kezembe fogtam, a szemem találkozott az Istennő pillantásával. S az Istennő — egy néma pillantással — mert az istennők így is tudnak beszélni — igy szólt hozzám: Ma este — egy Istent vártam és egy rougyosszivü fakó poétaféle jött ide —• Hát legyen — Ha már itt vagy, igyál az Istenek italából — Teljen meg égi mámorral a lelked és azután menj — De vigyázz — ha ittál — soha — soha többé nem vágyódhatsz földi nő csókja után — Asszonyom — A nyomorult költő nem gondolkozott — Fenékig ürítette a kristály-poharat — Mikor a csészét letette, az agyéra köd borult s csak a ködön keresztül látta, hogy az Istennő felállt — Karcsú dereka meghajolt, mint nyáresti szellő csókjától a gan- geszparti lótuszok. A haja leomlott, mint aranyvetés istenek sóhajától a Parnasszuson, ajkán sóhaj zenélt, mint eolbárfán az elhaló akkord — Az Istennő sajnálta a költőt — de — mégis osak Istennő maradt — A másik pillanatban a költő az utcán volt és nézte a sötét éjszakában didergő csillagokat. A csillagok fénye a leikébe szűrődött és ő magában érezte a Végtelent — Az égen sötétszürke felhők úsztak és hűvös szélroham cibálta az esőre szomjas fák megkínzott üstökét. A költő lelke kristály- tiszta vizek felett lebegett és a végtelen élet szivárványos távlatában egy lebegő, karcsú asszonyt látott — Diana Istennő volt — * Asszonyom — nevesse ki azokat, akik cinikus mosollyal mondják, hogy a költészet hazugság és hogy pár száz esztendővel ezelőtt meghalt a romantika — Mert én igazat mondok, Asszonyom — Engem Diana Istennő ma este nektárral és ambróziával — Istenek elorozott italával itatott — ön — aki szenvtelenül, fenséges nyugalommal lebeg a mindennapi szenvedélyek tisztátalan hullámverése felett, bizonyára meg fog engem érteni és nem kérdezi tőlem, hogy a csók, a zene és a fehérvállu nők közt miért írok önnek levelet — Szép álmokat, Asszonyom — * Mikor az asszony elvégezte a levélolvasást, a karját leejtette a paplan hűvös, sárga selyme fölé. Egy ideig csendesen nézte a napsugárban lebegő porszemek szivárványszínű táncát, azután hirtelen elhatározással felkelt és leült az Íróasztalához, hogy megírja a választ. / Ezelőtt tíz vagy talán tízezer esztendővel az istennő találkozott egy istennel — A világ legszebb tavának a partján, kora hajnalban, éppen akkor, amikor a nap kilobbant a felhők közül és arany csókot küldött a reszkető földre — Az Isten és az istennő ebben az aranycsókban találkoztak és ennek az arany- csóknak a tüzénél gyulladt meg a szivük. Meggyulladt és úgy égett, úgy lobogott, ahogyan csak az istenek szive éghet. Az isteneké, akik egyetlen csókban millió csóknak a tüzét csókolják el és akiknek egyetlen öleléséből millió uj élet fakad — De itt — ezen a földön az istenek sem lehetnek boldogok. Az istennőhöz egy faun formált jogot és mert földi emberek .között éltek, a faun joga volt a törvény — Az istennek le kellett mondania az istennőről. Lemondott — de lemondott az életéről is — Egy pici, pörköltszélü lyukat nyitott a sápadt márványszinü halántékán. Egy egészen pici lyukat, de arra elég nagyot, hogy a gyönyörű, lobogó, szerelmes élete kiröppenjen rajta. Elment — de nem ment üresen — Magával vitte az istennő szivét. És az istennő azóta szív nélkül, érzés nélkül, melegség nélkül jár az emberek között, az ajkáról eltűnt a mosoly és a szemére örökös fátyol borult. Látja a földi férfiak vágyát és látja a szemük mélyén a lángot, de nem érzi, meri a szive helyén üresség tátong és mert egyszer egy isten — egyetlen csókban — millió csóknak a forróságát csókolta az ajakára. Éli a nappalait, a hűvös, színtelen nappalait és várja, hogy eljöjjön az este — Az este — az álom — amely elviszi az istenéhez. És az éjszaka, amelyen a földi ember lecsukott szemmel gyűjt erőt a holnap munkájához, az istennő számára egyetlen, hajnalig tartó csókot jelent — S reggel, amikor a földi ember felfrissültén nyitja fel a szemét, az istennő csóktól égő szemei lecsukódnak, hogy átálmodja a nappalt, a következő éjszakáig. A nappalnak nincs eseménye, színe, hangulata a számára, csak az az egy, amikor délután öt órakor leül a két kristálypohárral és csillogó üvegekkel megrakott asztalka mellé s mikor a két kristálypohárba beönti a teát. Éppen úgy — mint egyszer régen — éppen úgy — mint tízezer vagy tiz esztendővel ezelőtt, amikor az istent várta — S az isten nem jön — sohasem jön — De az megtörténik néha, hogy földi ember téved az isten helyére s hogy az issza meg az isten italát. Megissza, pedig az istennő megmondja neki, hogy az egyetlen csésze ital után mi következik. Az, hogy földi no csókja sohasem érintheti többé —De a halandó ember gyenge — Gyenge és egyetlen pillanat röpke üdvéért feláldozza az egész élet biztos boldogságát. * Aláírta, azután leragasztotta a levelet és a szobalányának halk, hűvös hangon kiadta a rendeletet. — Szávozdy urnák nem vagyok többé idehaza — És visszament a hálószobájába — Karcsú, finom testét végigdobta a puha, habos párnák között és az istenre gondolt, aki az övé volt, aki elment, de aki ulitársul magával vitte a csókját, a vágyát és akin'k az omlé- krért nem tudja kinyújtani a kezét földi férfi szerelme után. 8
